készülődés a kiállításra.

Reggel a felkelésnél még rosszalkodott a derekam. Nem is értettem, hogyan lesz ebből szörfözés, de mire leültünk Emővel reggelizni már teljesen elmúlt. Emő kiadta a parancsot, hogy a nagy kaporcsokrot bontsam három részre. Legyen külön virága és külön a szára, ezek mennek majd a kovászos uborka készítésbe és legyen külön a levele, ezzel fogom mindig ízesíteni a sült lazacot. Milyen  más friss kaporlevéllel tenni ugyanezt, mint üvegben árult szárított kaporral.
Ma átutalom a 15-éig határidős TESCO havi hitelemet, nehogy úgy járjak, mint a múlt hónapban, amikor úgy kellett kérvényeznem, hogy a 3000.- forint büntetőt vonják vissza.
Az elvonási tüneteim felerősödtek, mire végre egy hét szünet után megjött Norcikám új blogbejegyzése, de a hírek nem voltak kellemesek. A londoni magyar nagykövetségen ugyanúgy bánnak az ügyfelekkel, mint itthon, flegmán, gorombán, és össze-vissza információkkal nehezítik az állampolgárok életét.
Emő lehozta a festő állványát és itt dolgozott. Elégedetlen az előmenetelével és úgy érzi nem lesz készen a kiállítás megnyitójáig.
Ebédre megsütöttem 4 szelet lazacot újkrumplival és Emő készített hozzá cacikit. A délutáni munka alatt Verdi: Requiem-jét tettem fel a CD lejátszóra.
Áron öt után érkezett haza és azonnal beküldtem a szobájába, mert elképesztően nagy volt ott a rumli. Hasszánnal és Áronnal is megbeszéltem, ha a szoba rendben lesz, akkor ők viszik holnap a szülinapi buliba és utána Kameléknál alhat, ha odaviszi az ünnepi öltözékét, meg egyebeket.
Estére elkészítettem a már régen beígért lazacos farfalle-t. Erre Emőke is bejelentette, hogy akkor ő is jön hozzánk vacsorára. Minden jól alakult, de még le kellett szaladnom rozéért. Este hiába vártuk Emőkét a beígért hét órára, de 1/2 8-kor telefonált, hogy kezdjünk el vacsorázni, mert ő késni fog. Mi már régen befejeztük, maikor telefonált, hogy fáradt és mégsem jön.

szerda

Áron nehezen ébredt és nem nagyon volt kedve felkelni. A tanév utolsó hetét már nagyon lazán fogják. Már tegnap se kellett vinni iskolatáskát, lecke pedig nulla volt. Ma egész nap játszani fognak. Élő csocsó, partizán játék, nem sokat tudok róla. Azt azért magam sem értem,, hogy ha ilyen laza a program, akkor a bizonyítvány osztást és az évzárót miért szombaton tartják és miért nem pénteken, de biztosan ennek is megvan az oka.
Áronnal azt terveztük, hogy ma a tenisz edzés után körbenézünk, hogy mit vegyünk Csani és Alex pénteken tartandó szülinapjára.
Nekem mostanában a felkeléskor rosszalkodik a derekam, de utána, mintha bemozogna és működik rendesen.
Nóra nagyi is ott volt 1/2 4-kor a sulinál, hogy eggyütt menjünk a teniszedzésre, de nem érezte jól magát és ezért inkább haza ment. Az egyhetes tenísztábor előtt ez volt az utolsó edzés.
Első állomás a Decathlon volt. Megvettük a lábmérethez állítható békalábat Áronnak és  az ajándékokat Csaninak és Alexnek.

autós tartó

Reggel Áron titokzatosan korán szeretett volna indulni a suliba és a szobáját is csak majd délután gondolta rendbetenni. Ezt nem engedtem, hozzá kell, hogy szokjon, nem hagyunk mindent úgy magunk mögött, mint eb a sza(ha)rát. Reggeli után magam is elkezdtem rendezkedni, majd felmentem G. Gyulához, hogy a megbeszélt lakógyűlési jegyzőkönyvet összeállítsuk. Csak a lánya volt otthon, ezért kértem, adja át az üzenetemet, miszerint ezt majd délután ejtjük meg. Emőnek átküldtem a Workbook-ból egy leckényit, ha ráér bent, akkor gyakorolhasson.
Megpróbáltam átutalni a 16 GB-s micro SD kártya árát, de a bank szervere bénázott, ezért az is elhalasztva.  Feladtam ajánlva a ház nevében elkészített tiltakozó levelet. Arra gondoltam, hogy így a legegyszerűbb biztosítani, hogy a llegilletékesebb kezébe kerüljön a dolog. Már majdnem dél lett, mire el tudtam indulni a kütyü autós tartójáért a világ másik végére. Nem bosszantott a hosszú út, mert közben tudtam olvasni a könyvem. Az aktív tartó jónak ígérkezett, de kurva drága volt. Erre mondják, hogy többe került a hús, mint a leves. Kicsit szemerkélő esőben értem haza. Először megmelegítettem a tegnapról maradt spenótot és ütöttem rá egy tükörtojást ebédre. G. Gyulával közben holnapra halasztottuk a jegyzőkönyvet. Beszereltem az autóba a tartót. Drága, drága, de nagyon jó.
Mielőtt a fiúk megjöttek felhívtam a pizzázót, hogy vinnék 5-6 bélpoklos vendéget, de van-e az ellen valami kifogásuk, hogy az italokat hozott anyagból fedezzem. Semmi kifogásuk nem lévén becsomagoltam egy-egy nagy flakon buborékos, meg sina ásványvizet, egy üveg piroskát és egy dobozos sört. Azt is megkérdeztem, hogy beszélnek-e németül. Fél öt előtt megérkezett Áron és Kamel. Kértem, hogy időben induljunk el a pizzázóba, mert tudtam, hogy Kamelnek 1/2 6 körül már le kell lépnie. Mire elindultunk, már megjött Olivér, Bálint és Emő is. Ahogy beértünk már ott termett Csanád és később Judit is megjött Zéténnyel. Azt találtam ki, hogy a német gyakorlás vizsgájaként mindenki csak németül adhatja fel a rendelését. A vizsga nagyon jól ment. A fiúk többnyire nagy pizzát rendeltek, mi meg kicsit. A választás nehezen ment, ezért ráadásnak megtanultunk egy német közmondást is: Wer die Wahl hat, hat die Qual.
Kamelért hamar jött apukája, de azért szerencsére még be tudta küldeni a pizzát. A többi gyerek felment Csanihoz folytatni a bulit, mi még egy kicsit dumáltunk Judittal, majd hazajöttünk.

csónak ragasztó

Reggel későn raktam össze magam. Az éjszaka voltak rémálmaim. Az egyik valószínűleg a jelen gazdasági helyzethez kapcsolódik. Emő is gyakra mondja, hogy nem kellene annyira pánikolnom a helyzet és a várható fejlemények miatt. Annyira emlékszem az álmomból, hogy bíztattak, most adjam el a részvényeimet, mert most még kapok értük 14.000.- forintot. A vásárlási értéke 600.000.- forint volt. Jó befektetés!!

Délelőtt bementem a bányába egy kis eszmecserére. Dél körül átmentem az Auchanba és vettem Pista bácsinak kárpótlásul egy egyszerű horgászbotot alap szerelékkel. Természetesen a halas pultot sem kerültem el nagy ívben, hanem ott is vettem néhány lazac törzset.Telefonon azt kértem Alex apukájától, hogy ennek a költségét vonjuk le Áron és Alex zsebpénzéből, hogy ők is érezzék át a tettük súlyát.

Elvittem a Decathlonba az elszakadt kajakülést, de sajnos az ottani szerviz nem vállalta a javítását.
Krisztával, Judittal és Sawsannal megbeszéltem, hogy holnap szeretnék tartani egy német gyakorló évzáró bulit a közeli Pizza Rustico vendéglőben az öt fiúnak. Nagy nehezen összeegyeztettük az időpontokat.

Amikor Áron hazajött a suliból, együtt mentünk a csónakragasztóshoz, aki rögtön közölte, hogy a javítást nem vállalja, de tud adni egy kis üvegcse ragasztót 4000.-ért és folt anyagot pedig négyzetcentiméterenként 2 forintért.

Amint hazaértünk elkezdtem feldarabolni a lazactörzseket. Ezek a mélyhűtőbe kerültek, viszont nekiálltam megsütni a három csirkecombot ropogós panírral tepsiben. A sütőbe még befért egy kis tepsi újkrumpli is. Amíg ez sült, addig Emő elkészítette a spenótot köretnek.

csendes esős vasárnap

Szerény reggelire vetemedtünk. Nyugiban töltöttük a buli utáni nap délelőttjét. A jó idő egy kissé alább hagyott. Elhatároztuk, hogy több irányból megtámadjuk a cseresznyefát és amennyit csak tudunk leszedünk a cseresznyéből. Zsófi néni átadott egy nagy adag meggyet.
Délelőtt átjött Béni. Segítettem neki online ajánlatokat kérni a házuk tervezett hőszigeteléséhez. Felesége Anikó hozott át egy nagy tál spenótot, sóskát, egy csomag snidlinget, meg egy nagy csokor kaprot. Emő nagyon örült a zöldségeknek és el is tervezte, hogy ezek közül mit és mikor fog elkészíteni. A snidlingből néhány szálat elültettem abban a reményben, hogy majd megfogan.

Ebédre mind a hárman maradékokat ettünk. Mindenkinek jutott egy kis lecsó és slambuc is. Igyekeztünk a buli romjait elpakolni, hogy Ági nehogy felmondjon a csatatér miatt.

Korán indultunk haza, mert Emőnek ma estére még volt egy programja. Ment a barátaival Velencére és ezért legkésőbb négyre haza kellett érnünk.

sulibuli

A hagyomány szerint Áron minden évben meghívja az egész osztályt meg a tanítóikat és a gyerekek szüleit Dömsödre, ahol rendszerint sok játék és eszem.iszom van. Áron már reggel hétkor arra ösztökélt, hogy menjünk már a piacra, mert mindjárt itt lesznek az osztálytársai. Nyugtattam, hogy ne aggódjon, 9 előtt nem fog jönni senki. Apiacon magunknak túrót és néhány paradicsom és csípős paprika palántát, az osztálynak pedig 20 csirkecombot vettünk. Hazafele beugrottunk a 12 vekni kárpát kenyérért a Dabi boltba. Én mind a kettőt soknak találtam, de K. Laci mondta, inkább ,maradjon meg belőle, minthogy kevés legyen. Végül mind a kettőből az egyharmada megmaradt.Már majdnem 11 óra volt, amikor ez első fecskék megjelentek. A gyerekek azonnal önfeledt játékba kezdtek. Ági néni, Ili és jómagam véllakoztam egy welcome drinkre unicum formájában. Gyanútlanul megkérdeztem, kinek van kedve egy kis maradék körömpörkölthöz. Csak Ági néni vállalkozott, mert mint mondta, már két éve vágyik rá, de csak sajátmaga miatt nem áll neki főzni. Beküldtünk egy jó nagy adagot és még meg is locsoltuk jó hideg sörrel. A fiúk közül etten vállalták, hogy elkészítik a tüzet három helyen - a két bogrács alatt és a kúp alatti grillsütőnél. K. Laci ahelyett, hogy irányította volna a kaja készítést, inkább rámbízta a csirkecombok grillezését és ő nekiállt a kolbászos lecsónak és a slambuc készítésének. Ez utóbbit én még soha nem ettem. Ez olyasmi mint a krumplis tészta, de a tésztája olyan lebbencses és az egész állaga egy kicsit lazább. Amíg a kaja készült, csapatostúl kimentünk a Dunára. Volt ott úszás, stégről ugrálás horgászás, sőt a Sevylor gumikajakot is elővetették velem a gyerekek. A haladóbb úszókat kiengedtem kettesével kajakozni, de a kezdőket én vittem ki felváltva. A gyerekek már kezdtek megéhezni, ezért elkezdtek csipegetni a hozomány, adomány sütikből és ropogtatni valókból. T. Zita közben felment a dolgozó szobába és ragasztgatta az Ági néninek szánt albumba az elmúlt négy év fényképeit.
A kaják nagyon jóra sikerültek, ha nem számítom, hogy a slambucban szerintem nem főtt meg puhára a krumpli és egy kicsit nyers maradt.
Ebéd után sikerült a gyerekcsapatot összeterelni, hogy egy kicsit ünnepélyes keretek között köszönjék meg Ági néninek a négy évi munkáját, mivel jövőre már nem fog velük foglalkozni, miután felsősök lesznek. Hárman szavaltak is búcsúzóul. Magam is elérzékenyültem, mert Áron olyan komolyan adta elő a versét, hogy még a madarak is abbahagyták a csiripelést. Ági néninek könnybelábadt a szeme, főleg akkor, amikor elkezdte lapozgatni az ajándék albumot. Akadtak problémás pillanatok is. Kiderült, hogy Áron kölcsönkérte Pista bácsi egyik horgászbotját, amit azután Alex egy nagy lendülettel bedobott a Dunába és búcsút vettek tőle. A Sevylor kajaknak elszakították a második üléséhez tartozó kajak fedőrészt, pedig a kajakozásnál szóltam a gyerekeknek, hogy aki úszik utánunk, az ne abba kapaszkodjon, mert az könnyen elszakadhat. K. Laci nyugtatgatott, hogy ha azt beviszem a Decathlonba, meg tudják javítani.
Hat óra tájban már mindenki elhagyta a buli helyszínét és kezdhettünk elpakolni a vendégsereg után. Arra figyeltünk, hogy a vendéket vigyenek haza a kenyérből, a meg nem sütött csirkecombból és főleg a cseresznyéből, nehogy ránk maradjon. Később, amikor átjött Feri bácsi adtunk nekik is a slambucból, no meg Rokkónak nagyon sok csontot. Kértem Gabikát, hogy holnap reggelig tehessek az ő mélyhűtőjükbe néhány csirkecombot, mert a miénkbe nem fért semmi. Lefekvés előtt mi már nem tudtunk vacsorázni.


.

készülődés

Reggel Emő meg se várta, hogy felkeljek, már készítette a reggelit. Friss baracklekváros palacsinta volt tejeskávéval. Amikor elhagyott, körülnéztem és úgy éreztem, hogy végképp elönt a rendetlenség. Bár J. Gábor feljött a csomagjáért, de a csomagmegörző tevékenység megmaradt, mert Judit telefonált, hogy, amíg két napra kimegy Ausztriába, addig itt hagyna nálunk néhány cuccot. Neki álltam a restanciáimnak: szennyes edények berámolás "Mariská"-ba, TIGÁZ átutalás, bélyegek elrakása a boritékjaikba, elmaradt blogok megírása stb. dél körül beállított Emő, azzal, hogy ő még nem ebédelt és még nem unta meg a lazacot. Amíg felment odatettem három vastagabb korábban bepácolt lazac szelet sülni. Gyorsan befejeztem a bélyegek szortírozását és megebédeltünk. Csak salátát ettünk a lazachoz.
Megírtam a ház lakóinak a nevében a tiltakozó levelünket az önkományzatnak a zöld területre tervezett parkoló bővítése ellen. Csatoltam mellé egy aláírásokat gyűjtő ívet és az egész paksamétát átadtam a Pista bácsinak.
Áron nem sokkal három után érkezett haza, ahogy azt ígérte. Addigra én már majdnem mindent bepakoltam az autóba és indultunk. Csak ketten, mert Emőnek holnap még dolgoznia kell. A bánya felé mentünk, ahol felvettem az eltűnt jelszó alól kikódolt számítógépet. A kiskunlacházi TESCO-ig meg sem álltunk. Ott is csak néhány apróságot vettünk. négy zsemle, fél kiló citrom, feta sajt és activia kefír.
Mondhatni korán érkeztünk a bázisra. Nem készülődtünk különösebben a holnapi sulibulira, inkább gyorsan átöltöztünk és úsztunk egy jót. Előtte, azért odatettem egy adag körömpörköltet főni, mert annak hosszú idő kell. A verset azért átvettük mégegyszer még lefekvés előtt