lesiklási verseny

Ma korábban kellett kezdenünk a napot, mivel kora délután már elindulunk hazafele. Reggel hétkor volt az első találkozó az étteremben. A bőséges reggeli után, még készítettünk néhány szendvicset a kis hátitatyóba.
Utána gyors, de alapos csomagolás és a cuccok felcipelése a fent parkoló autóbuszba, mivel ide a síelés után már nem jövünk vissza.
Napos időben mentünk fel a kabinos lifttel. Áron a többi fiúval készült a versenyre, mi pedig Emővel egy lankásabb lejtőn iskoláztunk. Emőnek tetszett az én lassú oktatási tempóm és egyre jobban ment neki is a síelés.
11-kor elkezdődött a verseny. Áron az első időmérésen egészen jó időt teljesített, viszont a második lecsúszásnál már az első tíz méteren lecsatolt a léce. Az a valószínű, hogy nem volt jól beállítva a kötése. A versenybírók (Zoli bácsi és Attila bácsi) engedélyeztek neki egy újabb kísérletet, de mire felért volna a rajt helyre, addig az osztrák pálya biztosítók felszedették a kerülendő botokat. Áron egy kicsit elszomorodott, mert lelkileg nagyon készült erre a versenyre.
Vigasztalásul beültünk a Prinz hüttébe és rendeltünk egy nagy bécsi szeletet és egy igazi osztrák császármorzsát (Kaiserschmarn).
Az ebéd után megtudtuk a lesiklási verseny időeredményeit, de Áronnak nem árultuk el, mert szerettük volna, ha a hivatalos eredményhirdetésen tudja meg az örömhírt. Nemsokára felállították a képzeletbeli dobogót és Áron megtudta, hogy a csoportjában 28 perc 25 másodperccel az első helyezett és így aranyérmes: Pacher Áron.
Áron olyan boldog volt, hogy csak a kupát és az oklevelet tartotta meg és a nagy tábla csokit odaajándékozta az ezüst érmes Zéténynek.
A verseny után Áron még felvitt engem és lefele síelve a hegyről nekem is tartott egy kurzust a felső tehermentesítésről. Gyakran kritizálta a fordulóimat, de előfordult az is, hogy megdicsért. Lassan elindultunk lefele. Emő most először síelt végig a pályán, anélkül  hogy elesett vagy lecsatolt volna azon a címen, hogy a pálya innentől kezdve már nagyon meredek.
Kettőre sikerült mindent bepakolnunk a buszba és indulhattunk hazafele. A buszon útközben ettünk, ittunk és ha a gyerekek nem hallották, akkor pajzán vicceket meséltünk egymásnak, hogy már az autóbusz is dülöngélt a röhögéstől. Többször tartottunk pisi és kávé szünetet és ilyenkor egy kicsit ki is mozgattuk az elgémberedett végtagjainkat. Egy szóval jól éreztük magunkat és azt Zoli bácsival is tudattuk.
Már közeledtünk Budapesthez, amikor Sawsan hívott, hogy nem éri el mobilon a Kamelt. Megnyugtattam, hogy Kamel is és a Klári is jól vannak, csak le van merülve a mobiljuk, de ha már nagyon közel leszünk, akkor én fogom hívni őket, hogy jöhetnek a suli elé a gyerekekért.
A tervezett este kilencre meg is érkeztünk a parkolóba. Nekünk könnyű dolgunk volt, mert induláskor ott hagytuk az autónkat, hogy visszafele ne kelljen sokat cipelni.
Egy órán belül már megfürödve zuhantunk az ágyba.

megint síelünk

Egyre nehezebben ébredünk, a felkelés pedig egyenesen kínszenvedés. Csak akkor kezdek igazán felébredni, amikor a reggeli kávémat iszom.
A reggelinél többen is érdeklődtek, hogy a tegnapi nappal ellentétben, ma megyünk-e síelni. Persze, hogy megyünk, hát azért tettünk meg majdnem 600 km-t, hogy síeljünk.
Felmentünk a kabinos lifttel, de nem álltunk be egyetlen oktatói csapatba se. Egyedül Áron foglalja el a helyét Zoli bácsi csoportjában. Emőnek eddig nem sikerült teljesen legyőznie a sípályával szembeni averzióját. Stratégiát váltok az oktatásában.Nagyon lassan és csak alacsony fokozatokban megy a gyakorlás. Először eke, azután megállás, megint elindul és eke, megint megállás. Emő ezzel a lassú módszerrel egészen elégedett volt és mindjárt jobban megjött az önbizalma és már nem is látta olyan meredeknek a pályát.
Áron is visszaérkezett az edzésről. Zoli bácsi meg volt elégedve Áron fejlődésével. A déli szünetet mind a hárman kihasználjuk egy kis napozásra és szendvicsezésre. Délután még csúszkálunk egy kicsit. Áron nagyon készül a holnapi versenyre.
Hazafele már mindenki kókadozik a buszon. Zoli bácsi tart még egy eligazítást a holnapi napról. Otthon rohanunk a wellnessbe.
Zoli bácsi rendezett egy vetélkedőt, amin csak a fiatalok vehetnek részt. Utána visszavisszük a bérelt cuccokat a kölcsönzőbe és mehetünk vacsorázni. Az eligazítás szerint holnap egy órával korábban van a reggeli.
A szálláshelyünkön elkezdődik a pakolás, mert reggel már a csomagokkal együtt szállunk a buszra és úgy indulunk síelni. Szigorúan korai lefekvést rendeltem el a holnapi verseny miatt.

A lógosok ma nem síelnek

Reggel nehezen ébredtünk, de azért valamelyest sikerült felkelnünk. Emő még az ágyban fekve adta elő óvatosan destruktív javaslatát: "Gabika, mi lenne, ha ma nem mennénk síelni, hanem kirándulnánk egyet Villachba? Tudod, Zoli bácsi is mondta, hogy a harmadik nap szokott a legtöbb síbaleset bekövetkezni."
Engem nem volt nehéz táncba vinni, mert tegnap nagyon kifárasztott a délelőtti kétórás és a délutáni több mint egyórás oktatás. Hamar bele is egyeztem, de csak olyan feltétellel, ha Áron nem akarja majd velünk ellógni a mai síelést.
A reggelinél Emő elkért mind a kettőnket a mai síelésről. Zoli bácsi azt mondta, rendben van, ő csak akkor morgott volna, ha Áron sem szeretne síelni.
Azért a reggelinél bepakoltunk szendvicseket és Áront Zoli bácsin kívül Petrára bíztuk.
Visszamentünk a házba és elkezdtük a lazítást, de nekem már 1/2 11-kor kezdett hiányozni a sípálya. Ekkor Emő azt javasolta, hogy induljunk el egy hosszabb gyalogtúrára. Ekkor már nem járt síbusz, hogy azzal menjünk Villachba, ami egyébként egy gyönyörű kisváros. Próbáltunk stoppolni is, de akik megálltak, azok mind csak a közelbe mentek, akik pedig nem álltak meg, azok nem álltak meg. :-) Végül találtunk egy helyet, ami nyáron strandként és csónakkikötőként működik, de most is sokan pihennek a partján.Egy német csaj (aki rólam azt gondolta, hogy én is német vagyok), ajánlotta, hogy nézzük meg a közeli templomot és a hozzá tartozó temetőt. A templom belül túldíszített, a temető viszont nagyon rendezett, visszafogott és magas kertkultúrájú volt.
Möcinek pisilnie kellett, amire javasoltam, hogy menjen be az egyik vendégházba és kérdezze meg, hogy ezt hol teheti meg. "Úgysem fognak beengedni"- mondta. Bementem. Az idős hölgy azt mondta, ez egy kicsit bonyolult, de mi biztosan oda fogunk találni. Menjünk föl az emeletre, azután balra pár lépcsőn tovább fel, majd forduljunk jobbra és ha a második ajtón bemegyünk, abban az apartmanban találunk egy fürdőszobát és abban egy WC-t. Megcsapott a kedvesség és a bizalom. Amikor Emő végzett a dolgával, hálásan megköszöntük és távoztunk.
Ebben a kisvárosban újfent megdöbbentünk a rend, a nyugalom, a béke, a tisztaság láttán. Ha valaki azt mondta volna, hogy annyi ezer Eurót ad, ahány eldobott csikket találok az utcán, akkor attól nyugodtan éhen is dögölhetnék, mert egyet sem találtam. Viszont egyre több napelemet láttunk, amit Dömsödön egyet sem (de az idén tavasszal még ez is megváltozhat). Ami még a napelemeknél is meglepőbb volt, nem egy helyen találkoztunk ingyenes elektromos töltő oszlopokkal az elektromos és hibrid autók számára.
Egy parkban leültünk és a hátizsákból megettük a többfogásos elemózsiánkat. Kezdtük Unicummal, majd sonkás, sajtos vajas zsemle, nápolyi, narancs, narancsital. Egy darabig még gyönyörködtünk a tájban, majd elindultunk vissza a szállásunk felé. A szálláshelyen ebéd kiegészítés: beherovka, mákos bejgli és kávé.
Négykor már kinyitott a wellness és ott folytattuk a lógós napon a pihenésünket  Szauna, illatosított gőzkamra, úszás, majd ugyanez újra előröl.
Nemsokára megérkezett a síelő csapat. Áronnak be nem állt a szája, ömlöttek belőle az élmények. Vacsora után még leültünk kártyázni és mindenki kábította a többieket a saját kártyatrükkjeivel.

második nap

Mind a hárman nehezen ébredtünk a tegnapi kései lefekvés miatt. Nagy várakozással néztem a mai nap elé, remélve, hogy az újólag bérelt sícipő nem fogja megkeseríteni az életemet. A bőséges reggeli mellet készítettünk néhány szendvicset a mi kis hátizsákunk számára.
Reggel tíztől Tibi bácsi csoportjában kezdtem, aki számomra fontos kritikákkal illette a síelésem. A cipő nagyon jól szuperált. Délre már teljesen elfáradtam és alig vártam, hogy leüljünk elfogyasztani a szendvicseinket. A nap szikrázóan sütött és mi élveztük a kikapcsolódást. Egykor már kezdődött a délutáni sí oktatás. Zoli bácsi a hátam mögött megegyezett Tibi bácsival, hogy délutánra átkerülök az ő csoportjába, aki sokkal nehezebb pályákon végzi az oktatást. Ekkor Áronnal egy csoportba kerültem, de nem szégyelltem magam, hogy a fiam lassan lefőz. Áron nagyon szépen síel, pedig még csak nyolc éve csinálja, én meg már száz éve. Nekem ma az volt a nagy szám, hogy a bérelt cipő kényelmes volt. A vége felé Emőt rábírtam, hogy síléccel a lábán közelítse meg a kabinos liftet, ami levisz egészen az autóbuszig. Délután nem sokkal fél négy után már ültünk a kabinos liftben és haladtunk lefelé. A busznál tudtam kivenni a falból 150 Eurót. Hazafelé (Ossiacher See Feriendorf) megálltunk a BILLÁ-nál egy kicsit bevásárolni.. A szálláshelyünkön ma kihagytuk a wellness-t. Vacsora előtt Emő megsértődött, hogy én nélküle mentem át Juditékhoz, ami egy félreértés volt, mert én hívtam, hogy ő is jöjjön és nézzük meg Kamelék új társasjátékát. A vacsora egészen finom volt. Zseniális paradicsom leves és nagy csirkecombok voltak többféle körettel és salátával. A paradicsom levesből egyébként három tányérral ettem.
Este végül megismerkedtünk új társasjátékával. Klári olyan részletesen és türelmesen magyarázta el a szabályokat, hogy csak ámultunk. A fiúk az első felvonásban 1/2 9-ig játszottak és utána Áronnak szigorúan lefekvést rendeltem el.
Igen ám, de félálomban egyszer csak hallottam, hogy Emő mondja Áronnak: "Áron, rendben van, de olyan halkan menj ki, hogy Apád fel ne ébredjen!"

Első sí nap

Ma volt az első síző nap. Reggel Laci a mi termoszunkat is megtöltötte finom teával. A reggelinél spájzoltam néhány szendvicset. A buszon Zoli bácsi tartott egy eligazítást, amire nem figyeltem eléggé oda, ezért, amikor felértünk Kamellal és Klárival a kabinos lift felső megállójába, ott mi hárman rossz liftre szálltunk át, amitől aznap nem is találtuk meg a csoportot. Számunkra erre a napra elveszett Áron is és Emő is. . Csak annyit tudtam, hogy ők egy korábbi lifttel érkeztek fel és biztosan jó kezekben vannak. A régi Salomon síbakancsomat, amelyik immáron két éve nem volt a lábamon, be se tudtam csatolni. Valaki segített, de ettől olyan szoros lett, hogy a lábam benne fájt, sőt egyre jobban fájt. Annyi erőm azért volt, hogy Kamelt és Klárit levittem egy hosszú lejtőn miközben kezdő síleckéket adtam nekik.
Közben 1-2 telefont és SMS-t váltottam Emővel és a többiekkel, de a találkozás csak délután kettőkor jött létre. Addigra én már nem hogy síelni, de lépdelni is alig tudtam.
Megnéztem, hogy Emő miket tanult aznap az oktatótól, de a holnapi oktatási anyagát nem akartam vele előre átvenni. A sícipőben már csak az autóbuszig tudtam levánszorogni.
Este a vacsora után elmentünk a kölcsönzőbe és ott Emőnek is és nekem is béreltünk egy-egy pár sícipőt, Emőnek pedig még egy carving lécet. Utána egy jót wellnesseztünk.
Később kerestem egy wifi hotspotot, mert volt egy két hetes átutalási késedelmem. Valakitől kaptam egy tabletet, de azon nagyon nehezen ment a tranzakciós megbízás. Végül sikerült és bár kicsit későn, de nyugovóra tértünk. lefeküdtünk.

Indulás Gerlitzenbe

Reggel már két órával az indulás előtt sorban ébredtünk. Nem volt nehéz felkelni, mert az utazási láz mindenkit felébresztett. Áron már ötkor felgyújtotta a szobájában a villanyt. Emő 5:22-kor nézte meg először, hogy mennyi az idő, de akkorra már én is ébren voltam.
Mindenki csak egy falatot reggelizett. Emő készítette a kávét, én meg a lágy tojást. A termoszt is megtöltöttük tejeskávéval.
Induláskor Emőke is bekopogott egy búcsú puszira. Már csak a kisebb hátizsákokat kellett vinnünk, mert a nagy cuccok ott vártak az autóban a suli előtti parkolóban. Pontosan nyolckor indultunk és így 1/4 9-re még az apróbb cuccokkal is kényelmesen odasétáltunk a parkolóba. Nem sokkal később begördült a busz. Gondosan bepakoltunk és a terv szerint pontosan 9:00-kor indultunk.Útközben szendvicseztünk és kávéztunk a termoszból. Áron Kamelék mellett ült és mindenfélét játszottak (fekete-fehér-igen-nem és barchobát). A mögöttünk ülő házaspár megkínált minket egy finom szilvapálinkával.
Délután öt körül érkeztünk meg Gerlitzenbe. Kipakolás, eligazítás, vacsora. Az apartmanban  három család kapott egy-egy szobát, illetve az egyik család magát az amerikai konyhát kapta.
Összeismerkedtünk a lakótársainkkal. Megittuk a welcome drinket. A gyerekek azonnal játszani kezdtek volna, ha nem megyünk a wellness-be. Ott volt egy kis úszás, szauna, illatosított gőzkamra. Később, amikor visszatértünk a gyerekek schwindlit játszottak. Kicsit beszélgettünk, megegyeztünk a házon belüli zuhanyozási sorrendbe, de igyekeztünk időben lefeküdni.

Utazási láz

Reggel nagyon nehezen kászálódtunk ki az ágyból és Áron tízig még ki sem kászálódott. Készitettünk egy gyors reggelit, de Áron azon sem vett részt. Közben Emő kiadta a parancsot, hogy a konyhában mindent rámoljunk szépen el és felment.
Most már nagyon észnél kell lennünk a pakolást illetően, mert holnap reggel indulunk Gerlitzenbe. Emő odafönt az ötodiken, én pedig itt az elsőn pakoltam. Néha felmentem hozzá beszámolni, hogy hol tartok, ő pedig arról panaszkodott, hogy sehol.
Amikor már annyi bőrond, sporttáska, meg síléc halmozódott fel a lakásban, akkor egy adag a lécet levittem az autóba, a síbakancsokat pedig berámoltam egy nagy sporttáskába.
Áron felhívta Nóra nagyit és Boldog Újévet kívánt neki.
Délután Áronnal felmentünk az Ilihez Boldog Úkévet kívánni. Áron elkezdett játszani a Leventével én pedig megkostóltam a malacsültjét párolt káposztával. Áront ott hagytam egy picit és folytattam a pakolást. Emővel is felmentünk Ilihez malackodni, de ebben én már nem vettem részt, csak Emő evett.
Lejövet befejeztük a pakolást. A két bőrönd és a két sporttáska lekerült az autóba és lécestül, botostúl elvittem a az iskola előtti parkolóba, mert tudtam, hogy holnap reggel ott már nem lesz egy talp alatti hely sem. Busszal jöttem vissza. A kissebb hátizsákokkal majd reggel lesétálunk.
Itthon Emő és Áron szendvicseket gyártottak az útra. Viszonylag időben került mindenki az ágyba, hogy lehetőség szerint kipihenve ébredjünk kora reggel. Érezhetően nagy az utazási láz.