Picasa

Már régóta semmi probléma nem volt a lábammal, de ma reggelre éreztem, hogy kiújult a felszíni gyulladás rajta. Kicsit bepánikoltam. Nem kezdtem borogatni, de azért bekentem Venorutonnal és befásliztam. Azt már régen megállapítottam, hogy az ember nem hálálkodik se Istennek, se a sorsnak, akkor amikor nincsen semmi baja.
Nekiláttam a Gerlitzenben készült képek rendezéséhez. A Picasa olyan buta, hogy ha benne elforgatunk egy képet, azt nem jegyzi meg csak bemutatja elforgatva, ezért azután át kellett állítanom, hogy a jpg kiterjesztésű állományokat nem a Picasa nyissa meg, hanem a windows képnézegető.
Végül sikerült a képeket betenni egy Dropbox folderba és meg-share-elni  az illetékesek számára.
Felhoztam a saját és Emőke nyugger kajáját. A káposztalevesről eszembejutott Szozsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja. Gyorsan le is töltöttem a kütyüm e-book olvasójába.
Áron ma korábban jött haza, mert a suliban nem volt délután napközi foglalkozás. Először lepihent, mert nem érezte jól magát. Kicsit megijedtem és rohantam a lázmérőért, de szerencsére nem volt láza.
Mire felébredt, már átjött Emőke a kajájáért és ő is megvizsgálta Áront. Minden esetre vegyen be egy kalciumot és mindjárt főzők neki gyógynövényekből teát - mondta.
Vacsorára Möci hozott le az ünnepi halászléből és a tortából. A halászlé Áronnak egy kicsit csípős volt, de amúgy nagyon finom lett..

Csak ketten vagyunk Dömsödön

Lustálkodással kezdődött a nap. Úgy tűnik Áron megelégelte, hogy még kilenckor is az ágyban vagyunk és bejelentette, hogy ő elkészíti a kettőnk reggelijét. Néhány részletkérdéssel még nem volt tisztában, de azt megkérdezte. Például nem tudta, hogy a sült szalonn készítéséhez kell-e olajat tenni a serpenyőbe. Igaz, hogy elfelejtett deszkát tenni az asztalra és a kenyér szeletelésénél elvágta az asztalterítőt, de nem tudtam haragudni rá, mert olyan drága volt. Fantasztikus reggelit rittyentett.
Délelőtt, olvasás, bélyegezés, majd átmentünk Gabikáékhoz. Vittünk át csontot a Rokinak és feköszöntöttük Gabikát. Kávézgattunk és kitárgyaltuk, milyen okos telefont lenne érdemes vennie Gabikának.
Visszajövet megettük a maradékokat ebédre. Délután átmentem látszerészbe és megragasztottam a szemüvegem szárát, ami még pénteken kiesett a csuklópántból (magyarul Scharnir).
Napközben nem tudtam elérni, hogy Áron megmutassa a füzeteit és a leckéjét. Korán kezdtünk el csomagolni és hazaindulni. Útközben megálltunk Kiskunlacházán, mert Ági már hetek óta nem veszi fel a decemberi járandóságát. Szemmel láthatóan örült, amikor megtudta, hogy nem kell visszaadnia az ötezresből, mert az egy karácsonyfa dísz.
A bureknél még egy kicsit bevásároltunk, de onnan már megállás nélkül haza. Nagyon lassan jöttünk, mert sok összecsúszásos koccanást láttunk az úton.
Jól esett, hogy itthon Möci már nagyon várt minket. Emőke csak nagyon késő ért haza az eplényi síelésből, de mint mesélte nagyon jól érezte magát.

Áramszünet

Reggel 1/2 7 tájban arra ébredtem, hogy hidegebb van, mint amikor lefeküdtünk. Amikor elindultam lefelé, hogy megnézzem mi a probléma, akkor gyanús volt, hogy a világítótestek nem égnek teljes fényerővel. Hamar rájöttem, hogy a fűtés éjjel leállt, mert a hálózati feszültség közel sem érte el a 230 V-ot. Azonnal felhívtam a Dömsödi ELMŰ-t. Az ügyintéző azzal fenyegetett, hogy a beszélgetésünket rögzítik és ha nem a hálózattal van a probléma, akkor fel fognak számítani 4680.- kiszállási költséget. Amikor egy negyedóra múlva újra felhívtam őket, miután alaposan megnéztem a kismegszakítókat, hogy nincs-e ott valami hiba, bejelentettem, hogy a telefon beszélgetésünket az okos telefonom rögzíti és amennyiben fél órán belül nem hárítják el a hálózati hibát, akkor kártérítési igényt fogok bejelenteni. Közben átjött Béni bátyám és a Zoli bácsi is, hogy náluk sincsen áram. Megnyugtattam őket, hogy mi már beszóltunk és hamarosan újra lesz áram. Gyorsan begyújtottam a cserépkályhába, ami nagyon egyszerű volt, mert a tegnapi tűz még ki sem hűlt benne.
Elszaladtunk a piacra, vettünk sütni való szalonnát, tojást és egy csomag újhagymát. A Dabi vegyesboltban vettünk egy fél kárpát kenyeret és rohantunk vissza, nehogy az legyen a probléma, hogy minket nem találtak otthon. Az áram már nem hogy alacsony feszültségű lett volna, de egyáltalán nem volt. Ebből arra következtettünk, hogy most folyik a hiba elhárítása.
Áron csinált egy nagyon jó tüzet a kúp alatti hússütőben, én pedig előkészítettem a rántottához a nyersanyagokat és egy kis lábasban a tejet. Nem hagytuk magunkat, a rántotta megsült, a tej felforrt a tüzön és már reggelizhettünk is. Közben visszajött az áram és elindult a fűtés is.
Nemsokára saját Elektromos Művekkel fog üzemelni a ház, és ha még akkor is ki leszünk szolgáltatva a Dömsödi ELMŰ-nek, akkor az on Grid (hálózatra táplálós) rendszer egy részét sziget üzeműre fogjuk átállítani.
Ebédre megettük a tegnapi nyugger kaját és a Möci készítette csirkepörköltöt. Ráadásnak készítettem sült csirkeszárnyat spéci bundában.
Délután amíg Áron a leckéjét írta, egy kicsit bélyegeztem. Áron felhívta Csabit, hogy Boldog Szülinapot kívánjon neki.
Norci írt, hogy küldjek ki neki néhány könyvet, s diavetítőt és filmet hozzá, mert a Janka már nagyon vágyik rá. A könyvcímeket nem tudta ugyan megmondani, de lefotóztam a gerinceket és abból már tudott válogatni.
Áron azt javasolta, hogy vacsi után kapcsoljuk be a szaunát.

hideg van a bázison

Nagyon nehezen aludtam el az éjjel. Már fél három is lehetett, mire végre álomba  merültem. Reggel, ennek ellenére időben keltem. Áron, aki valamilyen elhatározásból a földön aludt, csak kicsivel 1/2 8 után indult a suliba és azt ígérte, hogy énekkar után siet haza, hogy indulhassunk Dömsödre.
Azzal kezdtem, hogy bekapcsoltam a dömsödi fűtést. A pittyegések azt válaszolták, hogy minden rendben.
Emőt nagyon féltem, mert úgy ment be dolgozni, hogy a torka még fájt. Bentről telefonált, hogy az irodája is nagyon át van hűlve és a hősugárzóját is elvitték valahova.
Rendeztem a pénzügyi életünket. Most, hogy azon folyik a vita, hogy a bankok továbbháríthatják-e a tranzakciós adót, nagyon oda kell figyelni, hogy mit honnan utalunk. A legjobb, ha az ember több bankkal áll kapcsolatban, több kártyával játszik és így valamelyeset lehet csökkenteni a banki költségeket.
Megbeszéltem a napelemes céggel, hogy ma átutalom a beruházási összeg felét és a maradékot, majd csak a rendszer sikeres beüzemelése után. Ettől átmenetileg erősen lesoványodott a likviditásunk.
Felhoztam a nyugger kajákat, de bele se néztem, mert először a maradékokat szeretném kienni a hűtőből.
Összepakoltam a Dömsödre viendő cuccokat.
Áron valóban időben jött haza, de a szobájának a rendbetételével sok időt elpepecselt. Sajnos Möci nem tud velünk jönni, mert készülnie kell a Csabi vasárnap tartandó szülinapjára. Jó későn indultunk, mert vártuk, hogy Emő esetleg hazaér a munkából és még együtt lehetünk egy kicsit.
Nem is tudom, hogy miért kezdtünk a TESCO-ban. Talán azért, hogy vegyünk egy kis kocsonyának valót, meg Unicumot. Minden esetre jól elhúztuk ott is az időt. Szigethalmon megálltunk tankolni. Annál a kútnál a legolcsóbb az üzemanyag és most két jó hír várt minket. Az egyik, hogy nem hatig, hanem hétig van nyitva, a másik, hogy újabban elfogadják a hitelkártyát is.
Áron a Burek előtt több száz méterrel szólt, hogy ne felejtsek el ott megállni. Ő két almás pitét vett, én pedig egy baconos kiflit. Mind a ketten elmajszoltuk Dömsödig az uzsonnánkat.
A bázison a háon kívűl -1, belül pedig  10 fok volt és a fűtés éppen nem ment. Először nem tudtam mire vélni a hibát, de minden esetre elindítottam a több oldalú fűtés projektet. Bekapcsoltam a központi fűtést ellátó cirkót és a szaunát, majd gyorsan begyújtottam a cserépkályhába. Amikor már úgy tűnt, hogy a bázis fűtése elindult, feltettem a kocsonyát főni. Gondoltam az is melegíti valamelyest a lakást. Egyszer ugyan ki kellett cserélni a kocsonya alatti platnit, mert az egyik fázis biztosítéka leoldott. Lassan-lassan elkezdett melegedni a lakás. Közben Emőnek telefonon beszámoltunk a helyzetről, de megnyugtattuk, hogy már nem olyan drámai a stájsz.
Megnéztük a Voice of Hungary-t, szaunáztunk és abban a tudatban feküdtünk le aludni, hogy reggelre már jó meleg lesz a lakásban.

Emő beteg

Úgy tűnik, hogy sikerült a visszarázkódás. Áron is el tudott indulni a suliba és én is felkeltem. Mire Emő lejött, már elkészítettem a reggelit. Reggeli közben megtárgyaltuk, hogy melyek a tarsolyunkban lévő és fejleszthető projektek. Utána Emő elfoglalta a számítógépes munkaállomást, így azután nekem csak a Notebook maradt. Ismételten megállapítottam, hogy annak valami nagyon nagy baja van, mert a tetű lassúnál is lassúbb. Vagy meg kell javíttatnunk, vagy, amire most nincs keret, venni kell egy újat. Amit legutóbb a Péterrel vettettem, az egészen kiváló darab volt 120.000.- ért.
Ahogy felszabadult az asztali gép leültem és neki is estem az egyik lehetséges vállalkozásunk levelezésének. Ebédre már be is fejeztem és együtt költöttük el Emővel a nyugger ebédet.
Kettőre beszaladtam Baján doktor úrhoz a receptért, amit azután rögtön ki is váltottam.
Norci végzett egy próbavásárlást a neki kiszervezett bankkártyával, ami nem csupán simán működött, de még az angol font/magyar forint (GBP/HUF) átváltási árfolyam is nagyon jó volt.
Több mint tíz napos blog elmaradásom van és bár vannak erről a tíz napról szóló feljegyzéseim, de azok is nagyon hiányosak.
Áron majdnem egy órával később jött haza, mint ahogyan azt reggel megbeszéltük.
A szokásos Leckefüzet, Üzenőfüzet, Tájékoztató, amivel kezdtünk és eddig hamar el is jutottunk, de a leckét csak nyolc körül volt módomban megnézni.
Emő nekiállt főzőcskézni. Csirke pörköltöt készített, de a fűszerezést nekem kellett ellenőrizni, mert őt a nátha és a torokfájás gyötörte. Én közben folytattam az elmaradt blogok írását.
Négyen ültünk az asztalhoz vacsorázni. Emőke áthozott egy lábas maradék csurgatott tojás levest. Nekem nagyon ízlett Áron viszont reklamált, hogy őt mindig levesekkel szekírozzák.
Vacsi után összekészítettünk Emőkének egy síelő szettet, mert tervezi, hogy Vasárnap elmennek Rudival Epölbe síelni. A sícipő és a léc rendben volt, de a bukósisak ellen nagyon ágált. Ellentmondást nem tűrő hangon kijelentettem, hogy márpedig anélkül nem mehet el.
Áron úgy feküdt le, hogy a szobájában csatatér szerű rendetlenség uralkodott.
Emő nem aludt velem, nehogy elkapjam a torok gyuszit, én pedig egyedül csak nehezen tudtam elaludni.

romeltakarítás

Áron reggel megint nehezen ébredt és lassan is készült el, amitől azután az utolsó percben tudott csak elindulni a suliba. Délelőtt még felhívtam a Nóra nagyit a délutáni program végett, de ő panaszkodott a veséjére, így jobbnak láttam rábeszélni, hogy pihenjen. Möcivel nekiláttunk lebontani a fenyőfát és eltakarítani a lehullott tűleveleket és a romokat.
Tartottunk egy kiadós angolórát. Möci belátta, hogy neki a két angol óra között is kell tanulnia, mert ez így kevés.
Délután fél négyre mentem Áronért. A tenisz edzésen ma már tanultak szerválni is. Magamról tudom, hogy a teniszben ez az egyik legnehezebben elsajátítható részfeladat. Nem is voltam elégedett Gyula oktatási módszerével, mert erről azt gondoltam, hogy először a feldobást kell részletesen elmagyarázni, hogy az mitől lesz függőleges.A fontos, hogy Áron élvezte az edzést.
Közben átugrottam a bányába és egyeztettünk egy februári időpontot a napelemes projekt megbeszélésére.
Este együtt vacsoráztunk Áron, Emő, Emőke és én. Baconba csavart virslit sütöttem kövön és ahhoz ettük a nyugger babfőzeléket és egy kis majonézes salátát. Viszonylag korán feküdtünk le, mindenki a saját kuckójába.

vissza a hétköznapokba

Nagyon nehezen megy a síelés utáni visszazökkenés a szürke hétköznapokba. Áron felkeltése még kettőnknek is egy nagy kihívás volt. Még az a szerencse, hogy Zoli bácsi szerintünk nem veszi majd nagyon zokon, ha ma egy kicsit lazábban mennek majd a dolgok. Áron végül nagy nehezen összeszedte magát és 3/4 8-kor elindult a suliba. Neki sem lesz egyszerű a hosszú karácsonyi szünet után visszaállni a régi kerékvágásba.
Itthon elkezdtem felhordani a nagyobb sporttáskákat az autóból és elindítottam az első adag nagymosást. A postában voltak olyan levelek, amelyek azonnali intézkedést kívántak. Ha már itt tartottam, akkor megírtam a köszönő levelet a smaragdfa magküldőjének és egy kisebb adagot (de az is több mint 50 mag) továbbküldtem Lacinak.
Az első kiteregetés után felhoztam mind a két nyugger kaját. Én a levesből ettem, Emő meg a tegnapról megmaradt paradicsomos káposztát a hússal.
Azután elintéztem az Önkormányzatnál a hivatalos igazolásomat, majd amikor az is készen lett leszaladtam a postára és feladtam.
Délután négyre jöttek az ikrek németezni és az utolsó percben Áron is befutott. Nagyon hasznos másfél órát töltöttünk így négyesben együtt.
Este hármasban vacsoráztuk, de még így sem sikerült a hűtőszekrényből mindent elpusztítanunk.