Mélyen aludtam, amikor Áron elindult az iskolába. Csak arra ébredtem fel, hogy nyomta a kapucsengőt, mert valószínűleg valamit itthon felejtett. Ekkor már 7:41 volt. Ha siet, akkor még talán beér időben. A reggeli hírekben egy borúlátó statisztikai mondat ébresztett fel teljesen: 2011-ben 140.000-en jelentkeztek a felsőoktatási intézményekben továbbtanulásra. 2010-ben 110.000-en és az idén már csak 90.000-en.
Későn reggeliztem. A postámban volt egy értesítés, hogy mehetek a 16 GB-s micro SD kártyámért. 10 órakor nyit a bolt. Felkaptam egy adagot az angol cuccokból, hogy az utazás hasznosan teljen és elindultam a városba. Már indultam, amikor meghozta a postás bácsi az új kütyü tokjait. Bár már szinte elvesztettem a fonalat, amin lehetne reklamálni, hogy hol vannak a tokok, amikor mégis megjött.
Bélával megbeszéltem, hogy kb. 12-kor tudunk találkozni a Baross téren. Addig én átvettem a 16 GB-s micro SD kártyámat a Bemutató teremben. Bélának is nagyon tetszett a tok és rögtön meg is beszéltük a további stratégiát.
Hazajövet már az ajtó előtt volt a nyugger kaja, nekem csak el kellett mosogatni a tegnapi edényeket és pótlólag levinni a klubba.
Gyorsan bekaptam a levest és elkezdtem készülődni a brushup indulásra. Becsöngettem Emőkéhez és megbeszéltük, hogy a 2:23-as busszal indulunk.
Még gyorsan bekaptam egy pohár sört és egy kávét és az utolsó percben értem a buszhoz.
A brushup Katie-vel olyan jó volt, hogy utána azt mondtam Emőkének, hogy vétkezünk, ha kihagyunk egy ilyen jó másfél órát.
Mire hazajöttem, már Áron is megérkezett a suliból. Ő elkezdte tanulni a Petőfi Sándor: Alföld c. versét, mi pedig Möcivel készítettük a vacsorát. Sikerült felvennem a kapcsolatot Baranyi úrral, aki már rendelkezett az új ROM-mal a kütyühöt. Gyorsan át is küldte Skype-on,én meg feltettem a Dropboxba, hogy Béla is elérhesse. Közben Möci elfáradt és felvitte a Csabi vacsoráját, én meg elkezdtem noszogatni Áront, hogy most már kapcsolja ki a számítógépet és feküdjön le. Még feltettem a vaterára a megmaradt tokokat, azután én is nyugovóra tértem
2013. március 7., csütörtök
2013. március 6., szerda
hosszú szerda
Áron elég későn kelt. Fél nyolc után tíz perccel el is indult, viszont az ablakból nézve olyan lassan sétált, hogy szerintem ma is elkésik.
Délelőtt, mint mindig szeretném rendezni az életünket, de nem sok sikerrel. Ebédre felhoztam a nyugger kajákat. Emőkéét kitettem az erkélyre, az enyémből pedig jóízűen megettem a csurgatott tojáslevest.
Ebéd után nekiláttam a Krupps féle CBA napelemes projekt lobbijának. Dezsőnek elküldtem az elmúlt két év napelemes gyűjteményes tapasztalataimnak a számok tükrében. Ha nagyon akar ő is egy napelemes rendszert, akkor bogarássza ki belőle a legjobbat. Erre a célra kitűnő az általam összeállított excel táblázat.
Délután fél négyre mentem Áronért a suliba. Már le se kéne írnom, hogy elkésett, mert ez az ő oldaláról szinte természetes. Tíz perc múlva türelmetlenül bekopogtam a napközibe, ami után kiderült, hogy mindenért a Móni néni a hibás, mert későn szólt. Útközben még faggattam, hogy vajon a tornacipője benne van -e a tornazsákjában. Azt ugyanis én hoztam el otthonról. Igen benne van, mert én, - mondta - kihalásztam a szemétből, azt amit te már kidobattál velem. Áron az utolsó percben esett be az edzésre. Kértem, hogy az átöltözésnél azt a szakadt tornacipőt már ne vegye fel.
Míg ő készülődött, addig én beugrottam az Auchanba, mert olyan éhes voltam, azt hittem, hogy éhen fogok halni.
Áron edzését nézve, ma nekem az tetszett, hogy az érkező labdákhoz igyekezett előre-hátra korrigálni, hogy azt a lehető legjobb pozícióból üthesse meg. Ezt eddig nem sikerült elérnem nála.
Az edzés végén a 40-es buszvégállomáson vártuk Emőt. Késett ugyan 10-20 percet, mert rossz buszra szállt, de legalább megjött.
Irány Páty. Először Ellihez mentünk. Amíg Elli a lábainkkal volt elfoglalva, sokat dumáltunk, de még többet röhögtünk. Utána átmentünk Rokkalyhoz. Becsomagoltuk az elkészült többlet polcokat és a tartókat. Feltettük a csomagtartóra a majdnem három méteres takaró deszkát, amit Emőnek készített és indultunk hazafelé. Útközben még megálltunk egy pékségnél, mert Emő és Áron éhezést jelentettek be. Áron valamilyen túróstáskával, Möci pedig sós stanglival enyhítette az éhségét. Én inkább a maradék thai kajára pályáztam, amit Möci a cuccok felhordásánál elejtett, de azért nem lett nagy baja. Felvittem azt a bazi nagy deszkát az ötödikre. A liftbe egyáltalán nem fért be és a folyosón is csak átlóban lehetett tárolni. Egy darabig még szereltem a könyvespolcot, azután én is eltettem magam holnapra.
Itthon a lecke még nyolckor sem volt teljesen kész, de Áron azt mondta, hogy most lefekszik és majd inkább reggel írja meg a hiányzó lecajt. Én ebben nem nagyon hittem, de már mindenki fáradt volt és lefeküdtünk. Emő is fent aludt, mert mint mondta, szeretné behozni az alvás elmaradásait.
Délelőtt, mint mindig szeretném rendezni az életünket, de nem sok sikerrel. Ebédre felhoztam a nyugger kajákat. Emőkéét kitettem az erkélyre, az enyémből pedig jóízűen megettem a csurgatott tojáslevest.
Ebéd után nekiláttam a Krupps féle CBA napelemes projekt lobbijának. Dezsőnek elküldtem az elmúlt két év napelemes gyűjteményes tapasztalataimnak a számok tükrében. Ha nagyon akar ő is egy napelemes rendszert, akkor bogarássza ki belőle a legjobbat. Erre a célra kitűnő az általam összeállított excel táblázat.
Délután fél négyre mentem Áronért a suliba. Már le se kéne írnom, hogy elkésett, mert ez az ő oldaláról szinte természetes. Tíz perc múlva türelmetlenül bekopogtam a napközibe, ami után kiderült, hogy mindenért a Móni néni a hibás, mert későn szólt. Útközben még faggattam, hogy vajon a tornacipője benne van -e a tornazsákjában. Azt ugyanis én hoztam el otthonról. Igen benne van, mert én, - mondta - kihalásztam a szemétből, azt amit te már kidobattál velem. Áron az utolsó percben esett be az edzésre. Kértem, hogy az átöltözésnél azt a szakadt tornacipőt már ne vegye fel.
Míg ő készülődött, addig én beugrottam az Auchanba, mert olyan éhes voltam, azt hittem, hogy éhen fogok halni.
Áron edzését nézve, ma nekem az tetszett, hogy az érkező labdákhoz igyekezett előre-hátra korrigálni, hogy azt a lehető legjobb pozícióból üthesse meg. Ezt eddig nem sikerült elérnem nála.
Az edzés végén a 40-es buszvégállomáson vártuk Emőt. Késett ugyan 10-20 percet, mert rossz buszra szállt, de legalább megjött.
Irány Páty. Először Ellihez mentünk. Amíg Elli a lábainkkal volt elfoglalva, sokat dumáltunk, de még többet röhögtünk. Utána átmentünk Rokkalyhoz. Becsomagoltuk az elkészült többlet polcokat és a tartókat. Feltettük a csomagtartóra a majdnem három méteres takaró deszkát, amit Emőnek készített és indultunk hazafelé. Útközben még megálltunk egy pékségnél, mert Emő és Áron éhezést jelentettek be. Áron valamilyen túróstáskával, Möci pedig sós stanglival enyhítette az éhségét. Én inkább a maradék thai kajára pályáztam, amit Möci a cuccok felhordásánál elejtett, de azért nem lett nagy baja. Felvittem azt a bazi nagy deszkát az ötödikre. A liftbe egyáltalán nem fért be és a folyosón is csak átlóban lehetett tárolni. Egy darabig még szereltem a könyvespolcot, azután én is eltettem magam holnapra.
Itthon a lecke még nyolckor sem volt teljesen kész, de Áron azt mondta, hogy most lefekszik és majd inkább reggel írja meg a hiányzó lecajt. Én ebben nem nagyon hittem, de már mindenki fáradt volt és lefeküdtünk. Emő is fent aludt, mert mint mondta, szeretné behozni az alvás elmaradásait.
2013. március 5., kedd
LED-es lámpatest
Reggel Áron megint akkora rendetlenséget hagyott a szobájában, hogy oda be se lehet lépni. Szerintem még a táskáját sem tudta berámolni rendesen, viszont időben el tudott indulni.
Reggelire végre bűnözhettem: főtt kolbász, lágy tojás és tejeskávé.
Megírtam a Varjú úrnak, hogy a jó idő megjött, most már csak neki kellene megjönnie és szerelni a napelemeket. Elültettem a tegnap beáztatott paradicsom magokat. Möci azt mondta, a zöldborsót és a fűszernövényeket bízzam rá.
Rendezgettem a pénzügyi életünkben elmaradt átutalásokat. Keresgéltem a lámpatesthez tartozó szerelési anyagokat, de az sehol. Felhívtam Möcit, hogy azt nem vitte-e fel magával. Nem, mondta, akkor talán az autóban maradt. Amikor felhoztam a nyugger kaját, meg is néztem az autóban és szerencsére ott volt. A zöldborsó levest el is fogyasztottam.
Nekiálltam a lámpatest szerelésének és forrasztgatásának. Egy jó óra múlva készen lett minden rajta, már csak fel kell lógatni, vagy csavarozni.
Délután Euronews mellett áztatni való bélyeg vagdosás.
Áron időben jött haza, de mivel az ikrek ma nem jönnek, ezért mindegy, hogy mikor németezünk. Először egyen-igyon, majd tegyen kísérletet a szobája rendbetételére és majd utána. Miután láttam, hogy ez másképp nem megy, átmenetileg el kellett koboznom a kütyüjét.
Hat óra után Möcit elvittem az ÖTYE-be (Öreg Tyúkok Egyesülete), amit ők sokkal szebb néven Mécsvilágnak hívnak.
Egyedül kellett mennem a Közhely filmklubba. Nagy várakozás előzte meg a Scorsese kurzus utolsó filmjét a "Casinó"-t. Ez is nagy film volt, mint a többi. A háromórás film után rohantam, hogy elérjem az utolsó 8-as buszt. Emő még ébren volt, amikor hazaértem.
Reggelire végre bűnözhettem: főtt kolbász, lágy tojás és tejeskávé.
Megírtam a Varjú úrnak, hogy a jó idő megjött, most már csak neki kellene megjönnie és szerelni a napelemeket. Elültettem a tegnap beáztatott paradicsom magokat. Möci azt mondta, a zöldborsót és a fűszernövényeket bízzam rá.
Rendezgettem a pénzügyi életünkben elmaradt átutalásokat. Keresgéltem a lámpatesthez tartozó szerelési anyagokat, de az sehol. Felhívtam Möcit, hogy azt nem vitte-e fel magával. Nem, mondta, akkor talán az autóban maradt. Amikor felhoztam a nyugger kaját, meg is néztem az autóban és szerencsére ott volt. A zöldborsó levest el is fogyasztottam.
Nekiálltam a lámpatest szerelésének és forrasztgatásának. Egy jó óra múlva készen lett minden rajta, már csak fel kell lógatni, vagy csavarozni.
Délután Euronews mellett áztatni való bélyeg vagdosás.
Áron időben jött haza, de mivel az ikrek ma nem jönnek, ezért mindegy, hogy mikor németezünk. Először egyen-igyon, majd tegyen kísérletet a szobája rendbetételére és majd utána. Miután láttam, hogy ez másképp nem megy, átmenetileg el kellett koboznom a kütyüjét.
Hat óra után Möcit elvittem az ÖTYE-be (Öreg Tyúkok Egyesülete), amit ők sokkal szebb néven Mécsvilágnak hívnak.
Egyedül kellett mennem a Közhely filmklubba. Nagy várakozás előzte meg a Scorsese kurzus utolsó filmjét a "Casinó"-t. Ez is nagy film volt, mint a többi. A háromórás film után rohantam, hogy elérjem az utolsó 8-as buszt. Emő még ébren volt, amikor hazaértem.
2013. március 4., hétfő
tenísz cipő
Emő úgy búcsúzott el reggel, hogy határozottan megkérte Áront, hogy a tegnapi balhé után ma próbáljon nagyon pontosan ott lenni délután fél háromkor az előcsarnoki akváriumnál.
Reggeli után feladtam az ELMŰ-s paksamétát Varjú úrnak és lerendeztem a szokásos havi kis megtakarítást a postán. Ezután rendeztem az ehhez tartozó adminisztrációkat.
Tamás telefonált, hogy a munkáltatója váratlanul és főleg fizetés nélkül, egy hétre elutazott külföldre és most segítségre szorul. Ezt sikerült hamar elintéznem.
Emőke áthozta a virágföldet. Megtöltöttem 13 aktíviás poharat földdel és a paradicsommagokat egy napra beáztattam.
Későn ebédeltem, de ebéd után nem sokkal indultam
a suliba. Pontosan értem oda, de Áron sehol. Kerestem a napköziben és az udvaron. A tanítónénik csak széttárták a karjukat, mert ők szóltak Áronnak, hogy én nemsokára megyek érte. Végül 15 perccel később előkerült, de nem hozta a tornazsákját, mert az be volt zárva az osztályteremben. Áron azt próbálta nekem bizonygatni, hogy ő bakancsban is tud teníszezni. Azt mondtam, hogy erről szó sem lehet, nyittassa ki az osztálytermet és hozza le a sporttáskáját.
Végül egy kicsit késve értünk a Tenisz Centrumba. Számomra a tenisz edzésen derült ki a , hogy Áron tornacipője már olyan avétos, hogy csoda, hogy nem bújik ki belőle a hüvelykújja. Azt szerettem volna, hogy most azonnal menjünk el a Decathlonba, de Áron ellenkezett, hogy neki otthon van egy másik tronacipője is.
A TESCO-ba mentünk. Visszavittünk egy halom üres flakkont és üveget. Vettünk vodkát, tejet, ásványvizet, virslit, szalámit és néhány füzetet, amire Áronnak volt szüksége a suliban. Möcinek vettünk ültetni való zöldborsót és néhány fűszernövény magot.
Otthon csak mi ketten vacsoráztunk Áronnal, mert Möci azt mondta, hogy este már nem eszik, mert fogyóznia kell.
Csabival megbeszéltem, hogy ha befejezem a világítótest összeszerelését, akkor kellene két tiplit applikálni a Möci konyhájának a mennyezetébe. Azt mondta, erre valószínűleg vasárnap kerít sort.
Reggeli után feladtam az ELMŰ-s paksamétát Varjú úrnak és lerendeztem a szokásos havi kis megtakarítást a postán. Ezután rendeztem az ehhez tartozó adminisztrációkat.
Tamás telefonált, hogy a munkáltatója váratlanul és főleg fizetés nélkül, egy hétre elutazott külföldre és most segítségre szorul. Ezt sikerült hamar elintéznem.
Emőke áthozta a virágföldet. Megtöltöttem 13 aktíviás poharat földdel és a paradicsommagokat egy napra beáztattam.
Későn ebédeltem, de ebéd után nem sokkal indultam
a suliba. Pontosan értem oda, de Áron sehol. Kerestem a napköziben és az udvaron. A tanítónénik csak széttárták a karjukat, mert ők szóltak Áronnak, hogy én nemsokára megyek érte. Végül 15 perccel később előkerült, de nem hozta a tornazsákját, mert az be volt zárva az osztályteremben. Áron azt próbálta nekem bizonygatni, hogy ő bakancsban is tud teníszezni. Azt mondtam, hogy erről szó sem lehet, nyittassa ki az osztálytermet és hozza le a sporttáskáját.
Végül egy kicsit késve értünk a Tenisz Centrumba. Számomra a tenisz edzésen derült ki a , hogy Áron tornacipője már olyan avétos, hogy csoda, hogy nem bújik ki belőle a hüvelykújja. Azt szerettem volna, hogy most azonnal menjünk el a Decathlonba, de Áron ellenkezett, hogy neki otthon van egy másik tronacipője is.
A TESCO-ba mentünk. Visszavittünk egy halom üres flakkont és üveget. Vettünk vodkát, tejet, ásványvizet, virslit, szalámit és néhány füzetet, amire Áronnak volt szüksége a suliban. Möcinek vettünk ültetni való zöldborsót és néhány fűszernövény magot.
Otthon csak mi ketten vacsoráztunk Áronnal, mert Möci azt mondta, hogy este már nem eszik, mert fogyóznia kell.
Csabival megbeszéltem, hogy ha befejezem a világítótest összeszerelését, akkor kellene két tiplit applikálni a Möci konyhájának a mennyezetébe. Azt mondta, erre valószínűleg vasárnap kerít sort.
2013. március 3., vasárnap
villanyóra feliratozása
Tavaszias napsütésre ébredtünk. Igaz, hogy odakünn még hidegre járt, de a nap sütött. Mire lementem elkészíteni a reggelit, Áron már a TV előtt ült és nézte a mesét.
Reggeli után az első programom a Möci konyhájába készítendő LED-es lámpatest volt. Találtunk egy fehér műanyag borítású deszkát. Arra jelöltem az 5 db GU-10-es foglalat helyét. Kifúrtam a vezetékeknek és a rögzítő csavaroknak a lukait. Felszereltem a foglalatokat és már kezdtem is a következő feladatnak.
Nyolc órakor beállított Mikus Úr, azzal, hogy azonosítsuk be a 12 kismegszakítót. Volt olyan amelyiket sikerült, de olyan is volt, amelyiket nem. Ilyenkor az előző villanyszerelő munkáját simmfelte. Az iparosok általában így tesznek. Azon sem csodálkoznék, ha az órás mester a nászéjszakáján megjegyezné, hogy : "ezt már valaki piszkálta."
Áron kibújt a kúp alatti takarításból, azzal, hogy most ő szeretne elmenni horgászni, de egy órára visszajön. Én átmentem Gabikáékhoz, hogy segítsek feltelepíteni egy Password Manager-t.
Végül Emőnek kellett elmennie érte. Azt nem tudom, hogyan csinálta Áron, de úgy jöttek haza Möcivel, hogy csurom víz volt. Először csak annyit kérdezett Möcitől, hogy ha ő rájött arra, hogy egy nagyobbacska hungarocell táblára rááll és az nem süllyed el a vízben, tehát tutajként működik, akkor ő már feltaláló? Akár igen, akár nem, bemutatja, hogyan lehet azon a táblán a holtág vizén manőverezni. Egyre messzebb merészkedett és egyre furcsább figurákat mutatott be, míg végül dobott egy hasast. Möci azonnal bezavarta Áront a forró zuhany alá és feltett egy lábasban teát főni. Utána részletesen elmesélte, hogyan ugrott hasast a jéghideg vízbe.
Az autóra felszereltem a csomagtartót, hogy a jövő héten elhozhassuk R. Mikitől az Emőnek készített deszkát.
Végül Zoli bácsi segített elpakolni a kúp alatt a feldarabolt gyújtósokat. Möci összeszedte az összes maradékot, némelyiken javított egy kicsit és azokból tálalta fel az ebédet.
A pakolást együtt végeztük. Korán indultunk, hogy Katinkáéknál tudjunk enni néhány sütit és mi ketten ittunk egy finom kávét. Ekkor derült ki, hogy Áron nem tette be az autóba az iskolatáskáját. Mérgesen elindultam visszafelé. A második húzása az volt Áronnak, hogy nem találta a Magyar Irodalom könyvét. Nagyon haragudtam rá.
Reggeli után az első programom a Möci konyhájába készítendő LED-es lámpatest volt. Találtunk egy fehér műanyag borítású deszkát. Arra jelöltem az 5 db GU-10-es foglalat helyét. Kifúrtam a vezetékeknek és a rögzítő csavaroknak a lukait. Felszereltem a foglalatokat és már kezdtem is a következő feladatnak.
Nyolc órakor beállított Mikus Úr, azzal, hogy azonosítsuk be a 12 kismegszakítót. Volt olyan amelyiket sikerült, de olyan is volt, amelyiket nem. Ilyenkor az előző villanyszerelő munkáját simmfelte. Az iparosok általában így tesznek. Azon sem csodálkoznék, ha az órás mester a nászéjszakáján megjegyezné, hogy : "ezt már valaki piszkálta."
Áron kibújt a kúp alatti takarításból, azzal, hogy most ő szeretne elmenni horgászni, de egy órára visszajön. Én átmentem Gabikáékhoz, hogy segítsek feltelepíteni egy Password Manager-t.
Végül Emőnek kellett elmennie érte. Azt nem tudom, hogyan csinálta Áron, de úgy jöttek haza Möcivel, hogy csurom víz volt. Először csak annyit kérdezett Möcitől, hogy ha ő rájött arra, hogy egy nagyobbacska hungarocell táblára rááll és az nem süllyed el a vízben, tehát tutajként működik, akkor ő már feltaláló? Akár igen, akár nem, bemutatja, hogyan lehet azon a táblán a holtág vizén manőverezni. Egyre messzebb merészkedett és egyre furcsább figurákat mutatott be, míg végül dobott egy hasast. Möci azonnal bezavarta Áront a forró zuhany alá és feltett egy lábasban teát főni. Utána részletesen elmesélte, hogyan ugrott hasast a jéghideg vízbe.
Az autóra felszereltem a csomagtartót, hogy a jövő héten elhozhassuk R. Mikitől az Emőnek készített deszkát.
Végül Zoli bácsi segített elpakolni a kúp alatt a feldarabolt gyújtósokat. Möci összeszedte az összes maradékot, némelyiken javított egy kicsit és azokból tálalta fel az ebédet.
A pakolást együtt végeztük. Korán indultunk, hogy Katinkáéknál tudjunk enni néhány sütit és mi ketten ittunk egy finom kávét. Ekkor derült ki, hogy Áron nem tette be az autóba az iskolatáskáját. Mérgesen elindultam visszafelé. A második húzása az volt Áronnak, hogy nem találta a Magyar Irodalom könyvét. Nagyon haragudtam rá.
2013. március 2., szombat
Ha szombat, akkor piac
Már hétkor felkeltem és noszogattam a családomat, hogy induljunk el a piacra. Ez persze nem volt egyszerű, mert Möci még szeretett volna egy kicsit szundizni. Végre sikerült kettesben elindulnunk. Először a tojásos nénihez mentünk, aki rögtön kérdezte: "hogy ízlett múlt héten a tojás?" Rögtön kapcsoltunk, hogy akkor ezek szerint azért nem találtuk mi a tojást, mert itt hagytuk. Emiatt a három doboz tojásból most kettőt ingyen adott. Még füstölt tarját, gombát, sört és kárpát kenyeret vettünk.
Mielőtt hazatértünk, bementünk még a villamossági és a csavar szaküzletbe.
A reggelit hárman készítettük. Én hagymát aprítottam, gombát szeleteltem, Möci terített, Áron pedig a tojásokat verte bele a gombás tojásrántottába. Hatalmas reggeli lakoma volt.
Elkezdtem
Délelőtti sétánkat Laci telefonja szakította meg. A közelünkben Ráckevén jártak. Rögtön meg is hívtunk őket magunkhoz Tíz perc múlva már meg is érkeztek.
Ebédre összedobtunk egy lazacsültet petrezselymes krumplival. Hozzá még kirántottuk 10-12 nagy gombát. Előtte (Laci kivételével) szilva pálinkáztunk, utána száraz vörösborral öblögettünk. Ebéd után Áron vezetésével tettünk egy nagyobbacska sétát. Visszatérve Áron javaslatára leültünk kártyázni (rikiki). Öten játszottunk és Áron vezette a jegyzőkönyvet. Nekem úgy tűnz, hogy Laciék is jól érezték magukat.
Amikor elbúcsúztak, Áron folytatta a vers tanulást (Arany János: Családi kőr)
Mielőtt hazatértünk, bementünk még a villamossági és a csavar szaküzletbe.
A reggelit hárman készítettük. Én hagymát aprítottam, gombát szeleteltem, Möci terített, Áron pedig a tojásokat verte bele a gombás tojásrántottába. Hatalmas reggeli lakoma volt.
Elkezdtem
Délelőtti sétánkat Laci telefonja szakította meg. A közelünkben Ráckevén jártak. Rögtön meg is hívtunk őket magunkhoz Tíz perc múlva már meg is érkeztek.
Ebédre összedobtunk egy lazacsültet petrezselymes krumplival. Hozzá még kirántottuk 10-12 nagy gombát. Előtte (Laci kivételével) szilva pálinkáztunk, utána száraz vörösborral öblögettünk. Ebéd után Áron vezetésével tettünk egy nagyobbacska sétát. Visszatérve Áron javaslatára leültünk kártyázni (rikiki). Öten játszottunk és Áron vezette a jegyzőkönyvet. Nekem úgy tűnz, hogy Laciék is jól érezték magukat.
Amikor elbúcsúztak, Áron folytatta a vers tanulást (Arany János: Családi kőr)
2013. március 1., péntek
jön a hétvége
Amikor Áron reggel elindult a suliba, megállapodtunk abban, hogy legkésőbb 1/4 4-kor hazaérkezik. Délelőtt igyekeztem rendbetenni a lakást, hogy nyugodt szívvel hagyjuk el. Felhoztam a nyugger kajákat, Emőkének még plusz a hétvégi kajáját.
Sikerült mindent összepakolni és levinni az autóba. Laci bácsinak odaadtam a meghatalmazást. Kértem, hogy a holnapi lakógyűlésen helyettem és a nevemben szavazzon.
Áron szokásához híven fél órát késett és csak 3/4 4 után ért haza. Addig nyugtatgattam Möcit. Otthonról négy óra körü indultunk el. Csak a bureknél álltunk meg néhány percre. Mindenki megkapta a kedvenc falatját és már mentünk is tovább. Még öt óra előtt sikerült megérkeznünk Dömsödre. Ez azért volt fontos, mivel a LED-es lámpatestek készítéséhez még szükség volt néhány apróságra. A villamos szaküzletben talátunk is WAGO-t (szigetelt közösítőt). Estefele elkezdtem összeszerelni Áron íróasztala fölött a világítótestet. Sajnáltam, hogy hagytam magam Áron által rábeszélni a CW (hideg fehér) színt adó LED-ekre, viszont a háromból egyet sikerült kicserélnem (WW) meleg fehérre. A fontos az, hogy most már Áron tud az íróasztalánál este is tanulni, mert van világítás.
Möci bekapcsoltatta velem a szaunát és egy óra múlva már mind a hárman szaunáztunk.
Sikerült mindent összepakolni és levinni az autóba. Laci bácsinak odaadtam a meghatalmazást. Kértem, hogy a holnapi lakógyűlésen helyettem és a nevemben szavazzon.
Áron szokásához híven fél órát késett és csak 3/4 4 után ért haza. Addig nyugtatgattam Möcit. Otthonról négy óra körü indultunk el. Csak a bureknél álltunk meg néhány percre. Mindenki megkapta a kedvenc falatját és már mentünk is tovább. Még öt óra előtt sikerült megérkeznünk Dömsödre. Ez azért volt fontos, mivel a LED-es lámpatestek készítéséhez még szükség volt néhány apróságra. A villamos szaküzletben talátunk is WAGO-t (szigetelt közösítőt). Estefele elkezdtem összeszerelni Áron íróasztala fölött a világítótestet. Sajnáltam, hogy hagytam magam Áron által rábeszélni a CW (hideg fehér) színt adó LED-ekre, viszont a háromból egyet sikerült kicserélnem (WW) meleg fehérre. A fontos az, hogy most már Áron tud az íróasztalánál este is tanulni, mert van világítás.
Möci bekapcsoltatta velem a szaunát és egy óra múlva már mind a hárman szaunáztunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)