utsó nap Bristolban

Nagyon sokáig lustálkodtunk. Samó már kora reggel elindult a suliba. Leó csak nyolc óra után és ugyanazokat a vita paneleket hallottam Norci és Leó között, amik nálunk köztem és Áron között zajlik nap mint nap.

Reggeli után Möci arra ösztönzött, hogy most az utolsó napon menjünk be mégegyszer a belvárosba. Már tapasztalt Bristoliak vagyunk, ezért nem kutyagoltunkegy órát a Centrumig, hanem felszálltunk a buszra és vettünk két napi jegyet (Day Bristol Adult tickets).
Möci már nagyon jól tájékozódik a városban. Az egy hét alatt sok minden visszaköszön, ahol már egyszer jártunk.

Ismét bevettük a PRIMARK-ot és Möci ismét nem tudott ellenállni a göncöknek. Nagy vásárlásba kezdett, de egy idő után sikerült kivonszolnom az áruházból. A szemben lévő könyvesbolt már nekem is tetszett.

Amikor megéheztünk elkezdtünk keresni egy olcsó kínai büffét, amiből a végén egy drága Thai étterem lett.

Lassan el kellett indulnuk haza, hogy mindent bepakoljunk időben, letölthessük a fényképezőgépből a fotókat.

Ádámhoz jött két zenész, az egyik gitáros és vokalista, a másik basszus gitáros. Csak beköszöntem, hogy ne zavarjam a próbájukat.

A fiúk azt tervezték, hogy délután még egy órára elszaladunk egy gördülő játszó pályára (gördeszka, görkori, bicikli, roller). Amikor Leó és Samó megjöttek a suliból, már csak abban kellett megegyezni, hogy ki szálljon be az autóba és ki maradjon ki, mert mindenki nem fér be. A pálya fantasztikus. Készítettem is róla fotókat. Sajnos hat óra után már vissza kellett indulnunk.

A csomagolás nagyjából kész volt, már csak finomítások maradtak hátra. Borotválkozás, mert Möci panaszkodik, hogy úgy nézek ki mint Hemingway. Érzékeny búcsút veszek Ádámtól és a fiúktól. Norci Jankával visz ki minket a repülőtérre. Jankától és tőle csak ott búcsúzkodunk. A becsekkolás előtt megiszom a dobozos sört, mivel semmit sem szabadfelvinni 100 ml fölött. Hosszú kígyózó sor, motozás és poggyász ellenőrzés. Áron hátizsákjából kidobják a fél liter ásványvizet, amit elfelejtettek meginni.

A 2 óra 20 perces út egy részét átaludtuk és helyi idő szerint fél 12-kor landoltunk Ferihegyen. Áron morog, mert félreértette az érkezésünk időpontját. Kaptunk egy sok 8-assal kezdődő taxit és a lakásba jutás is megoldódott.

Bank Holiday

Valamiért ma munkaszüneti nap van. A fiúk nem mentek iskolába. Mi nagyon későig lustálkdtunk és csak 10 óra körül dugtuk ki a fejünket a szobánkból, amikor már mindenki megreggelizett.

A nap hétágra süt és nekünk sajnos ez az utolsó teljes napunk, amit itt tölthetünk. Holnap este már Norciék is fellélegezhetnek, mondván, de jó, hogy itt voltak Apuék, de az még jobb, hogy elmentek.

Reggeli két turnusban, ami azt jelenti, hogy mi csak másodiknak kezdtünk hozzá.
Délelőtt jött az Internet Szolgáltató szerelője és aktívált egy új szélessávú ADSL Internetet (60/6 Gbps, amiből 30/6 Gbps garantált).

Az egész család felkerekedett Hengrove Play Park-ba. Csak úgy fértünk el az autóban, hogy Ádám és Samó biciklivel mentek. A játszó park hatalmas, mint nálunk a Palatínus csak sokkal gazdagabb, felszereltebb. Rengeteg mászó és csúszda lehetőség. Meglepően sűrű magas fű és tisztaság. A fiúk elmentek rollerezni, görkorizni, Pacs-pacsozni, ami olyan, mint nálunk az ipi-apacs. Janka időnként átmászott másik család pokrócára. A nap olyan erősen sütött, hogy félő volt, hogy valaki napszúrást kap.

Amikor visszatértünk a bázisra, már mindenki hulla fáradt lett. Amikor a  lakhelyen mindenki kiszállt, mi Norcival még visszamentünk tankolni. A benzinkútnál vettünk fényszóró izzót, amit otthon sikerült kicserélnem.

A félelmem bejött, Artúr valószínűleg napszúrást kapott. Fázott, láza volt és rossz volt a közérzete. Norci lefektette és rögtön elaludt.

Ádám a tegnapi sikerre való tekintettel ma is megismételte a BBQ-t. Vacsorára grillezett tarját ettünk.

Lefekvéskor már azt hittem, hogy kifogyott a DVD film raktár. Végül találtunk egy "Picasso kalandjait", ami azonban hibás volt és folyton elakadt. Kicseréltük egy "Hercegnő"-re és azzal tértünk nyugovóra.

Ashton Court

Samó már korán reggel elindult a falmászó edzésre. Möcivel a kávézással kezdtünk. Későn reggeliztünk. Közkívánatra készítettem lágytojást is. Norci elindult bevásárolni és közölte, hogy 11-kor jön értünk és elvisz minket az Ashton Court-ba. Ott kitett minket (Emő, Áron, Leó, Artúr és én) és közölte, hogy egy órakor jön értünk.
Ezt a zseniális parkot fotók nélkül nem lehet leírni. Magas sűrű fű, rengeteg izgalmas fa, közöttük sok olyan , amelyiket már kivágtak, de ott maradt odvasan játszótéri eszköznek. Leó és Artúr megmutatta azt a házat, amiben, angliába kiköltözésük után először béreltek lakást. Körbejárva az egész parkot le is telt a szabadidőnk. Közben hol gyalog, hol rollerrel mentünk.
Visszatérve a bázisra, először blogoltam. Möci addig unokázott Jankával.

Áron olyan jól el van a fiúkkal, hogy már előre tartok attól, hogy ha hazamegyünk elvonási tünetei lesznek.

Kettő körül nekiálltunk Barbacque-zni. Először össze kellett szerelni a BBQ szerkezetet, ami engem a volt NDK-s grillsütőre emlékeztetett. Ádám készítette a tüzet, Möci a salátát, Norci pedig a saslikot. Én kaptam a megtisztelő feladatot a hús sütésre. Ádám hozott egy üveg sört védőital címén. Nagy sikere volt a grillezett tarjának és a gyerekeknél a sült virslinek, amit hotdog formájában szervíroztunk. Janka mindig valaki mással kényeztette magát és mint a méhecske virágról virágra szálldogált.

Egész délután kint sütkéreztünk a kertben. Amikor már kezdett lemenni a nap, nagyon hirtelen hűvös lett.

A BBQ-n annyira bezabáltunk, hogy este nem is kívántunk vacsorázni.
Lefekvéskor megnéztük a "Nap Birodalma" c. filmet.

indiai étterem

Mire mi felébredünk, a gyerekek sisere hada már játszik. Az új társasjáték, amit Áronnak is megtanítanak Stone Age. Napközben eddig is mindenki tudta, hogy kivel mit tud játszani. Áron simán besorolódott a csapatba. Az látható, hogy Áron Leóval jön ki a legjobban.
Möci készít egy finom kávét, abban a reményben, hogy ezzel életet lehelhet belém. Kimentem a kertbe és ott próbáltam írni a blogomat, de hamar bemenekültem, mert nagyon lehült a levegő. Az idíjárás eddig nagyon kegyes volt hozzánk, de az éjjel esett az eső és most hideg van.
Norci mozarellás paradicsomkarikákat készít bazsalikommal és azt reggelizzük pirítóskenyéren tejeskávéval. Möci kiteregette a nagymosást, amíg én blogoltam.

Ismét nekifutunk a városnak. Áronnak nem volt kedve velünk tartani és ezért nem is erőltettük, mert nem akartuk megismételtetni a tegnapi nyafogásait. Egyre jobb a helyismeretünk. Már térképet sem használunk. Az időjárás napos, de nagyon szeles. Betévedtünk egy graffiti műhely udvarára. Készülnek egy garffiti fesztiválra május 25. és 27 között.

Betértünk egy ALDI-ba körülnézni. Találtunk is egy nekünk tetsző kerámia krumplihámozót. Rögtön kettőt vettünk, hogy egyet adhassanak a gyerekek holnap a Norcinak "Anyák Napjá"-ra.

Amikor megéheztünk, betértünk egy indiai étterembe és egészen elfogadható áron ettünk egy adag grillezett királyrákot vegyes züldség körettel és sok indiai fűszerrel és finom kenőccsel.

Hazaérve csak a gyerekekkel találkoztunk. Norci és Janka pihentek, Ádám pedig elment koncertezni.
Möcivel elmentünk bevásárolni, majd elkezdtem a vacsora készítést. A sültkolbásznak tegnap is volt sikere, ahhoz mégsütöttem virslit is. Köritésnek megettük a curry-s rizst.
Lefekvéskor megnéztük "Az élet szép" szomorú burleszket.

leszakadt a függöny

Későn keltünk fel. Norci minden nap teletölti a mosógépet. Mire mi felébredünk a mosógép végzett az adaggal. Möcivel elvállaltuk a kiteregetést. Reggeli után úgy döntöttünk, hogy még egyszer nekirugaszkodunk elfoglalni a várost. Möci készített szendvicseket és innivalókat. Kaptunk egy részletes térképet és útbaigazítást és úti tanácsokat, aminek alapján a nyakunkba vettük a várost.

Hamarosan egy igazi angol parkba érkeztünk, ami mint egy hatalmas golfpálya vett minket körül. Nagyot napoztunk, befaltuk a szendvicseinket és megittuk a készleteinket. Kicsit hintáztunk és barátkoztunk a bristoli emberekkel. Fantasztikus, hogy milyen lazák, közvetlenek, udvariasak. A park közepén két teniszpálya, amikről azt állapítottuk meg, hogy azt a teniszklub tagok vehetik igénybe. Most a másik irányból közelítettük meg a kikötőt. Áron egyre jobban elfáradt és egyre gyakrabban kérdezte meg, hogy mennyi az idő és mikor indulunk már haza.
Ma sikerült elérnünk a City-be vezető hidat. Nekem csalódást okozott, hogy a belvárosnak ebben a részében csupa új és modern építmény fogadott minket.
Áron nyafogását tompítandó bementünk egy TESCO Express-be és bevásároltunk. Volt abban egy nagy doboz tengeri herkentyű (szusi, rákocska, füstölt lazac, szójaszósz, wasabi). Egy dobozka bélszínes szendvics, mazsolás diós sütemény és négy gyümölcsös activia.
Amikor már mi is elfáradtunk, akkor ráfanyalodtunk a 24-es buszra. A buszvezető is határtalanul türelmes. Addig nem indul el a megállóból, amíg minden utasnak el nem magyarázza, amit az kérdezett. Ahol leszálltunk, onnan Áron egyedül indult haza, mert mi előbb még vásárolni mentünk.
Későn érkeztünk haza, de éppen jókor, mert a suliból érkező fiúk már érdeklődtek, hogy hol van Áron. Négy órakor még egy ebéd.
A gyerekek, Samó vezetésével megnézték a "Majmok bolygója"-t, miközben én mellettük pihentem.
Ötkor bepakoltuk az autóba Ádám dobfelszerelését. A nagy fiúk otthon maradtak, minket pedig Norci bedobott  a Colston Hall-ba. Amíg Ádámék a produkcióhoz készülődtek, addig mi elugrottunk a PRIMARK-ba. Miután Möci  felvásárolta az összes T-shirt-öt, megpróbáltunk visszatalálni a koncert színhelyére. A zene nagy közönséget vonzott. Közben Möcivel bekaptunk két korsó sört.
Norci, aki szinte egész nap taxizott valakit, 1/2 8-kor jött értünk.
Hazaérve kiderült, hogy Möci úgy húzta el a függönyt, hogy az sínestől leszakadt.  A feladat az volt, hogy lehúzzam a függönyt a sínről és visszaszereljem a sínt. Ádám szerint már nagyon kopott a sín és nem egyszerű a cuccost visszaapplikálni. Közben bekaptam egy páleszt. Ádám, hogy megmentse a pótolhatatlan pálinka készletét, kiszaladt és vett  egy üveg Jägert. Möci próbálta enyhíteni a bűntudatát és nagyon segédkezett a függöny szerelésben.
Vacsorára a tegnapi húsokhoz, Norci készített egy indiai fűszerezésű rizs köretet.
Nagyon fárasztó nap után betettük ugyan  "Az élet szép" című filmet, de már nem indítottuk el, mind a ketten beájultunk

Nagy halom rántott csirke

A reggel nagyon mozgalmas. Ugyanazokat a parancsszavakat és ugyanazokat a válaszokat hallottam Norci és Samó között, mint amiket én otthon váltok nap mint nap.

- Samó! Indulj már el, mert el fogsz késni.
- Nem fogok elkésni.
- Indulj el, már 46 van.
- Még csak 44 van.

Akár csak magamat hallanám az Áronnal.

Arti és Leó indulása már sokkal lightosabb. Kényelmesen reggelizünk. Megfőzöm a kávét Möcinek Ádámnak és magamnak

Norci megmutatta a homeopátiás honlapját, de úgy láttam, hogy nem szeretné ha azt én korrektúráznám, ezért ezt nem is erőltettem.

Norci bevitt minket a Vauxhall-lal a Vauxhall Bridge-ig. Ott kitett minket azzal, hogy Ádám fog ugyanoda értünk jönni dálután kettőkor. A Vauxhall Bridge egy zöld gyalogos híd. Ezt azért jegyeztük meg, hogy ide visszataláljunk. Ezen átmenve kellett bemenni a kikötőbe. A folyó túloldalán lett volna a belváros, de oda már nem jutottunk be. Megnéztük a az ss' Great Britain hajót belülről. A hajó egy rekonstrukció és most kiállításként funkcionál. Engem a gépház nyűgözött le. Ilyen méretű fogaskereket, hajtókart, aleddig el sem tudtam képzelni.
Tettünk még egy nagy sétát, de nem jutottunk el hídig, mert vissza kellett mennünk a találkahelyre.
Pontban kettőkor ott voltunk a zöld híd lábánál. Nem kellett sokat várnunk, megjött értünk Ádám.
Norci bevitte Áront abba a suliba, ahova Arti és Leó jár és megbeszélte az igazgatónővel, hogy a délutáni játékidőt ott töltheti velük.
Möcivel negyed négyre mentünk a suliba a fiúkért. Leó azzal fogadott, hogy Áron egy fantasztikus gólt rúgott az ellenfélnek, akinek kapusa külön megdícsérte Áront, hogy nagyon jól focizik. A suli tetőn vigyorogva fedeztem fel a 92 tábla napelemet.

Artira várnunk kellett egy picit, mert amíg a fiúk fociztak, addig Arti "cooking club"-on (főző szakkörön) volt. Saját készítésű pizzáját hozta ki a foglalkozásról.
Hazahoztuk a fiúkat és elindultunk a közeli élelmiszer áruházba bevásárolni.

Itthon nekikezdtem az ebéd nevű vacsora készítésének. A tejfölös uborkasalátát Möci készítette. Norci a krumplipürét én pedig a sülteket gondoztam. Azt gondoltam, hogy ennyi rántott csirkecomb és rántott csirkemell soha nem fog elfogyni. Külön kérésre dupla panírt kaptak a husok és a Jankának sütött csirkemell csíkok csak lisztet kaptak, tojást nem.

Lefekvéskor megint nekifutottunk a Benjamin Button csodálatos életének. Most már jobban értettem a vetítő beállításához, mert Samótól kaptam egy továbbképzést.
Én csak egy-egy sort hagytam ki, amikor lecsukódott a szemem, de Möci egész bekezdéseket át tudott aludni, anélkül, hogy zavarnák a kihagyott részek.

Az első teljes nap

Elfelejtettük megszámolni a szoba négy sarkát a lefekvéskor. Nagyon lassan készülődtünk a reggelihez. Volt már 10 óra is amikorra megreggeliztünk. Áron nem élt a sétára való meghívásunkkal és inkább itthon maradt játszani Artúrral.
Möcivel nagy sétát tettünk. Bristol csendes, nyugodt, tiszta városka több mint 400 ezer lakóssal. Amikor elfáradtunk, egy parkban pihentük ki magunkat. Az idő napsütéses, de egy kicsit szeles.
Kettő után a hasunk vitt haza. Gulyás leves volt, utána Dömsödön sült diótortával.
Artúr megígérte, hogy kihív egy sakkpartira, de azt előre megmondta fenyegetőleg, hogy ő apát már kétszer megverte.
Együtt az egész család, csak Samó és Leó nincsenek itthon, ők suliban vannak. Artúr ma szabadnapot vett ki. Úgy értettem, hogy minden gyerek hiányozhat minden trimesterből három napot. Így azután Áron és Artúr egész nap játszottak.
Délután megjött Leó és Samó is. Leót kihívtam egy parti sakkra és adtam neki egy bástya és egy futó előnyt.
Emővel alig tudunk betelni ezzel a kilenc fős családi élménnyel. Egyfolytában erről áradozunk.
Kimentünk a helyi TESCO szerűségbe vásárolni. Egy vevőt kellett megkérdeznünk, mert nem találtuk a cukkinít. Olyan határtalan készséggel segített, hogy az már szinte zavarba ejtő volt.
Visszatérve Emő készítette a salátát én meg sütöttem a kolbászkákat.

Samó bekészítette nekünk a "Benjamin Button csodálatos élete" c. filmet a vetítőbe. Lefekvéskor el is kezdtük nézni, de hamar elálmosodtunk, ezért elhalasztottuk a mozit holnapra.