Egy hete vagyunk úton. Korán keltem és mentem a pékségbe. Friss meleg kruh, tej, joghurt. Közben megjöttek a vasárnapi vásározók. Csak egy pillantásnyira néztem meg a felhozatalt, vettem tőlük almát, paradicsomot és már vittem is haza a reggelihez a nyersanyagokat.
Készült a finom reggeli sült szalonnával, újhagymával, paradicsommal és egy doboz sprotnit is kinyitottunk és elfogyasztottunk hárman.
Reggeli után irány a tenger. Ilyenkor vasárnap a szardíniás is tömöttebb, mint hétköznapokon. Valószínű, hogy a város lakói csak azért kijönnek ide, hogy csobbanjanak egyet.
Mi is bementünk a tengerbe, ami semmivel nem versenyeztethető és nem helyettesíthető. Áron külön irányban békalábazott és meghagyta, hogy ha végeztünk az úszással, akkor a békaláb táskáját vigyük vissza a huzikába.
Möci meg én egy nagyot úsztunk. Néha már azt kezdtem hinni, hogy átúszunk Opátijába.
A reggeli úszás után lezuhanyoztuk magunkról a sós tengeri vizet, megszárítkoztunk és kimentünk a vásározók közé. Egy racsnis hajtókulcsra nagyon alkudoztam. Az egyik helyen 120 Kunáért kínáltak egy primitívebb fajtát, a másik helyen 100 Kunáért a jobbikat. Itt 50 Kunát ajánlottam, mire az eladó majdnem megsértődött és azt mondta, neki is többe van. Később megkérdeztem, hogy mi lenne az utolsó ára. Hát erre azt mondta, hogy 80 Kuna a vége. Javasoltam neki, hogy a vége legyen inkább 60 Kuna, de erről hallani sem akart. Ebben maradtunk volna, ha meg nem tetszik egy zacskó szelep adapter, amire azt mondta a csóka, hogy azt nekem adja ajándékba. Az alkut azért nem tudtuk folytatni, mert nálam nem is volt több, mint 60 Kuna. Visszamentem a kempingbe és feltankoltam, azzal a szándékkal, hogy majd 70 Kunánál megegyezünk. Amikor újra kimentem, Möci küldött a csókának néhány csokis nápolyit ajándékba és már mindenki pakolt, vége volt a vásárnak. Tettem még egy kísérletet azzal a szándékkal, hogy majd 60 és 80 között valahol megállapodunk, de erre már nem került sor, mert a csóka, aki meghatódott a csokis nápolyitól, azt mondta virítsak a pénzemmel és 60 Kunáért odaadta a vadi új racsnis kulcsot. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ez otthon 6000.- Ft fölött van.
Elindultunk a Kauflandba. Elhatároztuk, hogy a TESCO-s pulykamellet fogjuk elkészíteni és ahhoz is vettük meg az alapanyagokat. Elővettem a néhány évvel ezelőtt rögzített receptet és annak megfelelően vásárolgattunk. A recept így szól:
"TESCO-s tejszínes pulykamell ragu
Amikor az Adriára megyünk, legtöbbször Nagykanizsán megszakítjuk az utunkat, hogy a lakókocsival cammogva ne legyen olyan fárasztó az út. Ilyenkor beállunk a TESCO parkolójába, bemegyünk és megvesszük a még hiányzó cuccokat és nyersanyagokat a nyaralási kajákhoz, meg is vacsorázunk, és ott alszunk a lakókocsiban, hogy reggel frissen indulhassunk az út második etapjának és már a déli órákban megérkezzünk a kempingbe.
A TESCO-ban éppen egy kaja bemutató volt, végignéztük, hogyan készül, megkóstoltuk és mivel ízlett, meg is tanultuk, hogyan kell készíteni.
Hozzávalók 4 személyre
1 30 dkg-os pulykamell
30 dkg morzsolt főtt csemege kukorica
4 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál só
1 evőkanál porcukor
1 kávéskanál grillcsirke fűszer
2-3 evőkanál liszt
Egy kis csomag kapor
1 doboz főző tejszín
A pulykamellet apróra felkockázunk és kevés olajon elkezdjük pirítani. Közben egy kicsit megsózzuk, megcukrozzuk!!, megfűszerezzük egy kevés grillfűszerrel, és őrölt borssal megszórjuk. Közben néhány gerezd fokhagymát apróra vágunk, majd amikor már a pulykamell rozsdásra pirult, rászórjuk a fokhagyma vagdalékot és elkeverünk benne egy kis doboz főtt kukoricát és egy kicsit együtt tovább pirítjuk. Rászórunk egy kevés lisztet, és amikor az is megpirult, megszórjuk kaporral, és az egészet felöntjük egy doboz főzőtejszínnel."
A kaja nagyon jól sikerült. Möci elment megkeresni Áront, aki a Marik-ék lakókocsijába ma érkezett család 13 éves fiával, Barnával játszott. Emő elmesélte, hogy mi a mi családunk felállása és ezzel megteremtette a kapcsolatot Barna szüleivel.
Áronnak is nagyon ízlett az ebéd (fél öt van), de utána rohant vissza játszani Barnához.
Miután bepótoltam az elmaradt blogbejegyzéseim nagy részét, én is meglátogattam Barna szüleit. Gondoltam, ha már Áron ilyen szoros barátságot kötött Barnával, akkor nekünk is illik bemutatkozni. Később Emő is csatlakozott. Egy sör mellett jól elbeszélgettünk és csak kilenc óra körül búcsúztunk el. Áron még maradt, de megígérte, hogy tízre hazaér. Én még bekaptam egy helyi szilvapálinkát néhány karika hazai kolbászkát. Későn feküdtünk le
2013. július 14., vasárnap
2013. július 13., szombat
Újra Prelukban
Újra itthon (mármint Prelukban) ébredünk.Igaz, hogy csak tízkor ébredtünk, de legalább alaposan kipihentük magunkat. Möci felmérte, hogy mik azok az ételek, amik nem romlottak meg, amíg távol voltunk. A tökfőzeléket és a zöldbab főzelék maradékát kidobatta velem. Az épen maradt anyagokból lecsót készített reggelire. Utána még egy tejeskávé és krémes natúr joghurt.
Mellettünk egy csapat francia gyerek sátorozott. Reggeli után felszedték a sátorfájukat. Két tinédzser korú lány az eldobásra nyíló Quechuha sátor összehajtásával próbálkozott. Nézték, olvasgatták a használati utasítást. Möci angolul felajánlotta a segítségét, de amikor elfogadták rájött, hogy még életében nem csukott össze Quechuha sátrat. A gyerekek bepakolták cuccaikat egy mikrobuszba, majd körbeülték a fekete bőrű tanárunkat, aki egy órás megbeszélést tartott.
Mi lementünk a szardíniásba napozni és úszni a tengerbe. A kempingnek ezt a részét azért nevezzük szardíniásnak, mert az emberek olyan szorosan fekszenek egymás mellett, mint a halak a szardiniás dobozban.
Elmentem a recepcióba, hogy péntek helyett mára bevalljam a visszaérkezésünket és ezzel check in. Utána már emelt fővel mentem a wifi acces point-hoz, hogy megpróbáljam behozni a blogspot bejegyzések lemaradásait.
Közben beszélgettem Skype-on Schwimmer János barátommal, aki irígykedve hallgatta, hogy mi a Kvarner öbölben vagyunk.
Este az ágyból néztük meg "A három sárkány" című magyar filmet.
Mellettünk egy csapat francia gyerek sátorozott. Reggeli után felszedték a sátorfájukat. Két tinédzser korú lány az eldobásra nyíló Quechuha sátor összehajtásával próbálkozott. Nézték, olvasgatták a használati utasítást. Möci angolul felajánlotta a segítségét, de amikor elfogadták rájött, hogy még életében nem csukott össze Quechuha sátrat. A gyerekek bepakolták cuccaikat egy mikrobuszba, majd körbeülték a fekete bőrű tanárunkat, aki egy órás megbeszélést tartott.
Mi lementünk a szardíniásba napozni és úszni a tengerbe. A kempingnek ezt a részét azért nevezzük szardíniásnak, mert az emberek olyan szorosan fekszenek egymás mellett, mint a halak a szardiniás dobozban.
Elmentem a recepcióba, hogy péntek helyett mára bevalljam a visszaérkezésünket és ezzel check in. Utána már emelt fővel mentem a wifi acces point-hoz, hogy megpróbáljam behozni a blogspot bejegyzések lemaradásait.
Közben beszélgettem Skype-on Schwimmer János barátommal, aki irígykedve hallgatta, hogy mi a Kvarner öbölben vagyunk.
Este az ágyból néztük meg "A három sárkány" című magyar filmet.
2013. július 12., péntek
Vissza Prelukba
A reggeli ébredés és fogmosás után összecsomagoltuk a saját cuccainkat. Fruzsi gyorsan összedobott egy lecsót.
Viszonylag szélcsendes időben, de azért vitorlával tértünk vissza abba a kikötőbe, ahol Lacinak tankolnia kellett. Itt felerősödött a szél, pedig már nem volt rá szükség, emiatt azután amíg mi tankoltunk, egy másik hajó nekünk sodródott. Fruzsina elővarázsolt egy Eszter által már kinőtt Lacoste trikót, ami nagyon jól állt Áronnak.
Innen már motorral mentünk a saját kikötőnkbe. Kiszálltunk és elbúcsúztunk Laciéktól. -kicsit izgultunk, hogy vajon jó helyen parkoltunk-e, megvan-e az autónk, nincs semmi baja, nincs-e rajta mikulás csomag vagy kerékbilincs, de nem volt.
Első utunk egy TESCO szerűségbe vezetett, ahol kisebb bevásárlást tettünk. Vettünk azonnali helyben fogyasztásra egy kis grillcsirke törmeléket, mustárt, kenyeret és Leültünk a presszó teraszán és úgy rendeltük meg a kávét, hogy csak azután szervírozza a kisasszony, amikor már befejeztük a falatozást.
Elindultunk Preluk felé, de úgy döntöttünk, hogy megmondjuk az IGO-nak, hogy kerülje az autópályákat. Így a három óra helyett ugyan öt órás volt az út, de sokkal szebb és érdekesebb, mint odafele, arról nem is beszélve, hogy nem kellett autópálya díjat fizetnünk. Az állandóan feltűnő sebességkorlátozó táblák és az IGO-ban Andrea folytonos figyelmeztetése miatt, hogy "Átlépted a megengedett sebességhatárt!", csak 40 és 80 km/óra sebességgel haladtunk. Az út hosszú és gyönyörű volt. Bár én nem bámészkodhattam, mert Möci azt mondta: "Te csak vezess, én majd elmondom, hogy mi szépeket látok". Útközben megálltunk egy kempingnél és úgy tettünk, mintha érdeklődnénk, miközben csak csobbantunk egyet a tengerben, hogy felfrissüljünk.
Az IGO által ígért 1/4 10-re érkeztünk meg. A nap már lement. A huzika érintetlen volt. Mind a hárman elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy a fogmosás után bezuhanjunk az ágyba.
Viszonylag szélcsendes időben, de azért vitorlával tértünk vissza abba a kikötőbe, ahol Lacinak tankolnia kellett. Itt felerősödött a szél, pedig már nem volt rá szükség, emiatt azután amíg mi tankoltunk, egy másik hajó nekünk sodródott. Fruzsina elővarázsolt egy Eszter által már kinőtt Lacoste trikót, ami nagyon jól állt Áronnak.
Innen már motorral mentünk a saját kikötőnkbe. Kiszálltunk és elbúcsúztunk Laciéktól. -kicsit izgultunk, hogy vajon jó helyen parkoltunk-e, megvan-e az autónk, nincs semmi baja, nincs-e rajta mikulás csomag vagy kerékbilincs, de nem volt.
Első utunk egy TESCO szerűségbe vezetett, ahol kisebb bevásárlást tettünk. Vettünk azonnali helyben fogyasztásra egy kis grillcsirke törmeléket, mustárt, kenyeret és Leültünk a presszó teraszán és úgy rendeltük meg a kávét, hogy csak azután szervírozza a kisasszony, amikor már befejeztük a falatozást.
Elindultunk Preluk felé, de úgy döntöttünk, hogy megmondjuk az IGO-nak, hogy kerülje az autópályákat. Így a három óra helyett ugyan öt órás volt az út, de sokkal szebb és érdekesebb, mint odafele, arról nem is beszélve, hogy nem kellett autópálya díjat fizetnünk. Az állandóan feltűnő sebességkorlátozó táblák és az IGO-ban Andrea folytonos figyelmeztetése miatt, hogy "Átlépted a megengedett sebességhatárt!", csak 40 és 80 km/óra sebességgel haladtunk. Az út hosszú és gyönyörű volt. Bár én nem bámészkodhattam, mert Möci azt mondta: "Te csak vezess, én majd elmondom, hogy mi szépeket látok". Útközben megálltunk egy kempingnél és úgy tettünk, mintha érdeklődnénk, miközben csak csobbantunk egyet a tengerben, hogy felfrissüljünk.
Az IGO által ígért 1/4 10-re érkeztünk meg. A nap már lement. A huzika érintetlen volt. Mind a hárman elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy a fogmosás után bezuhanjunk az ágyba.
2013. július 11., csütörtök
Éjszakai őrség
Későn ébredtünk. Először meglátogattuk a nagyon előkelő vizes blokkot. Laci és Áron autóval mentek el horgászcuccért. A reggelizés után neteztünk a kávézóban. A lányokat meghívtam egy kávéra. A kikötői séta után vissza vitorláztunk a tegnap este látogatott öbölbe.
Lehorgonyozva ebédre megsütöttük a hamburgert és a csevapcsicsát, hasábburgonyával.
Laci felszerelte a bocira a motort és Áronnal beljebb mentek a tengerben horgászni.
A tengeri időjárás jelentésből az derült ki, hogy éjszakára gorombábba fordulhat az idő. Ezzel még nem kellett törődni, ezért lezavartunk egy rikiki partit.
Laci, Áron, Fruzsi és Emő beültek a kis lélekvesztőbe és kimotorcsónakoztak a partra, de csak azért, hogy a nagyobb szükségleteiket elvégezzék.
Visszajövet Laci felállította az éjszakai őrséget és lefeküdt aludni. Áron és én ugyancsak bekuckóztunk, de Emő és Fruzsina a fedélzeten tartották a frontot. Ők is betakarództak, de legalább ébren kémlelték az eget. A rádión érkező friss időjárás jelentésen kívül, néha csöngött valamelyikünk mobiltelefonja, amik közül csak némelyik volt az enyém, de mindegyiket rám fogták.
Lehorgonyozva ebédre megsütöttük a hamburgert és a csevapcsicsát, hasábburgonyával.
Laci felszerelte a bocira a motort és Áronnal beljebb mentek a tengerben horgászni.
A tengeri időjárás jelentésből az derült ki, hogy éjszakára gorombábba fordulhat az idő. Ezzel még nem kellett törődni, ezért lezavartunk egy rikiki partit.
Laci, Áron, Fruzsi és Emő beültek a kis lélekvesztőbe és kimotorcsónakoztak a partra, de csak azért, hogy a nagyobb szükségleteiket elvégezzék.
Visszajövet Laci felállította az éjszakai őrséget és lefeküdt aludni. Áron és én ugyancsak bekuckóztunk, de Emő és Fruzsina a fedélzeten tartották a frontot. Ők is betakarództak, de legalább ébren kémlelték az eget. A rádión érkező friss időjárás jelentésen kívül, néha csöngött valamelyikünk mobiltelefonja, amik közül csak némelyik volt az enyém, de mindegyiket rám fogták.
2013. július 10., szerda
Zadarba megyünk vitorlázni
Hiába ébredtem fel hatkor, hogy hétre el tudjunk indulni, ez nem sikerült. A recepción kifizettem a két Prelukban töltött éjszakát, azzal, hogy a huzikát a kempingben hagyjuk és majd néhány nap múlva visszatérünk.
A pékségben vettem frissen sült kenyeret, lekváros táskát és nekiláttam a szalonna sütését és a lágy tojások főzését. Mire Möci összepakolt, kész lett a reggeli. Áron nem kért reggelit, de készített magának egy zsemlébe csomagolt szendvicset.
A kerékpárokat felszereltem és mindent összepakoltam. Lekapcsoltam a huzikát a 220 V-os hálózatról és sajnos elfelejtettem a hűtőszekrényt és a hűtőládát átállítani a 12V-os üzemre.
Möci megpróbált egy magyar vendéget rábírni, hogy időnként nézzen a huzikára, de ők is ma mennek haza.
Végül nyolc óra körül sikerült elindulnunk. Útközben megálltunk tankolni és kávézni. Lassan akart fogyni a több mint 300
km. Az autópálya díja 125 Kuna (kb. 5000.- Ft) volt.
Az IGO jól vizsgázott. Egy órával a várható érkezésünk előtt felhívtam Lacit, aki pontosan elmondta, hogy hol parkoljunk és hogyan jöjjünk be gyalog a kikötőbe. A találkozás örömére (Fruzsi, Emő és én) megittuk a maradék Unicumot.
Rögtön egy nagy vitorlás túrával kezdtünk. Miután kikötöttünk, bevásároltunk a vacsorához és a holnapi ebédhez. Vettünk sört és egy üveg sligovicát is. Laci, mint kapitány mindenkit bevont a hajón teendőkbe. Áron nagyon élvezte, hogy ő lett a parancsnok helyettes és minden rábízott feladatot igyekezett 100 %-osan teljesíteni, hogy a végén kiérdemelje a kapitány dicséretét. Az öböl egyik oldalán, ahol lehorgonyoztunk, volt egy lakatlan sziget, ahol papi kolostor és temető is volt.
Fürödtünk és úsztunk egy nagyot.
Amikor visszafele jöttünk, bizony felerősödött a szél. A hullámok egyre nagyobbak lettek, a hajó egyre jobban dűlt, néha a dőlés már meghaladta a 30 fokot. Laci parancsszavai egyre hangosabban és hadarósabban szóltak. Áron megismerte a tengeri betegség fogalmát. Laci ellátta tanácsokkal, hogy mit kell és mit lehet ilyenkor tenni.
Vacsorára Fruzsi kagylót főzött olívás, fokhagymás spagettivel. Lacinak pedig, aki nem szeret a gasztronómia világában kirándulni a maradék pörköltöt tálalta fel.
Jóllakva pattantunk be a Volvóba és átmentünk abba az öbölbe, ahol nézhettük a naplementét. Csak üdítőket ittunk. A vendéglős hozott Áronnak egy egész horgász készletet. Visszatérve Sutakiscicába mélyen és jót aludtunk a kapitányi
kajütben.
A pékségben vettem frissen sült kenyeret, lekváros táskát és nekiláttam a szalonna sütését és a lágy tojások főzését. Mire Möci összepakolt, kész lett a reggeli. Áron nem kért reggelit, de készített magának egy zsemlébe csomagolt szendvicset.
A kerékpárokat felszereltem és mindent összepakoltam. Lekapcsoltam a huzikát a 220 V-os hálózatról és sajnos elfelejtettem a hűtőszekrényt és a hűtőládát átállítani a 12V-os üzemre.
Möci megpróbált egy magyar vendéget rábírni, hogy időnként nézzen a huzikára, de ők is ma mennek haza.
Végül nyolc óra körül sikerült elindulnunk. Útközben megálltunk tankolni és kávézni. Lassan akart fogyni a több mint 300
km. Az autópálya díja 125 Kuna (kb. 5000.- Ft) volt.
Az IGO jól vizsgázott. Egy órával a várható érkezésünk előtt felhívtam Lacit, aki pontosan elmondta, hogy hol parkoljunk és hogyan jöjjünk be gyalog a kikötőbe. A találkozás örömére (Fruzsi, Emő és én) megittuk a maradék Unicumot.
Rögtön egy nagy vitorlás túrával kezdtünk. Miután kikötöttünk, bevásároltunk a vacsorához és a holnapi ebédhez. Vettünk sört és egy üveg sligovicát is. Laci, mint kapitány mindenkit bevont a hajón teendőkbe. Áron nagyon élvezte, hogy ő lett a parancsnok helyettes és minden rábízott feladatot igyekezett 100 %-osan teljesíteni, hogy a végén kiérdemelje a kapitány dicséretét. Az öböl egyik oldalán, ahol lehorgonyoztunk, volt egy lakatlan sziget, ahol papi kolostor és temető is volt.
Fürödtünk és úsztunk egy nagyot.
Amikor visszafele jöttünk, bizony felerősödött a szél. A hullámok egyre nagyobbak lettek, a hajó egyre jobban dűlt, néha a dőlés már meghaladta a 30 fokot. Laci parancsszavai egyre hangosabban és hadarósabban szóltak. Áron megismerte a tengeri betegség fogalmát. Laci ellátta tanácsokkal, hogy mit kell és mit lehet ilyenkor tenni.
Vacsorára Fruzsi kagylót főzött olívás, fokhagymás spagettivel. Lacinak pedig, aki nem szeret a gasztronómia világában kirándulni a maradék pörköltöt tálalta fel.
Jóllakva pattantunk be a Volvóba és átmentünk abba az öbölbe, ahol nézhettük a naplementét. Csak üdítőket ittunk. A vendéglős hozott Áronnak egy egész horgász készletet. Visszatérve Sutakiscicába mélyen és jót aludtunk a kapitányi
kajütben.
2013. július 9., kedd
tenger mellett jó felébredni
Meg volt az első éjszakánk a kempingben. Nagyon jó volt. Igaz, hogy elfelejtettük este megszámolni a huzika sarkait, de ennek ellenére jó volt.
A reggeli WC-n megállapítottam, hogy csak az árak emelkedtek, a kemping komfortfokozata nem.
A reggelit közösen készítettük. Sült szalonna, lágy tojás, tejeskávé, kefir, paradicsom, paprika, hagyma.
Elindultunk a Kauflandba egy kicsit kaufolni. Főleg zöldségeket vásároltunk, de találtam magamnak egy egyszerű szörfpapucsot is, amiben remélhetőleg nem fogja érezni a talpam a kavicsokat. Vettünk még mindenféle innivalót, azután irány haza. A hat km-es úton még volt alkalma venni egy doboz Detralex-et, amiből keveset tettem be a gyógyszeres táskába.
Laci telefonált, hogy megkapta az SMS-t, de jobban tennénk, ha mégis jönnénk. OK, de előbb megbeszélem Möcivel és Áronnal. Végül még magyarázott valamit, hogy náluk mindig az van, amit ő, a családfő mond, de azután elbúcsúztunk.
Ebédre megmelegítettük a csontlevest és a tökfőzeléket, de a levest Áron csak hosszú foggal ette. Már csak két szelet kenyér maradt a velős csonthoz, de az jóízűen beküldtem.
A délutáni úszás előtt családostól átmentünk Marikékhoz. Áront és Mátét összeismerkedtettük, remélve, hogy mivel egykorúak, jól ki fognak jönni egymással. Hosszan úszkáltunk, majd megtértünk a huzikában.
Délután folyamatos Viber kontaktusban voltam Lacival, aki megadta a kikötő pontos címét és eligazított az érkezésünket illetően és csak annyit kért, hogy a várható érkezésünk előtt kb. egy órával hívjuk fel, hogy ki tudjon jönni értünk a kikötőbe.
A reggeli WC-n megállapítottam, hogy csak az árak emelkedtek, a kemping komfortfokozata nem.
A reggelit közösen készítettük. Sült szalonna, lágy tojás, tejeskávé, kefir, paradicsom, paprika, hagyma.
Elindultunk a Kauflandba egy kicsit kaufolni. Főleg zöldségeket vásároltunk, de találtam magamnak egy egyszerű szörfpapucsot is, amiben remélhetőleg nem fogja érezni a talpam a kavicsokat. Vettünk még mindenféle innivalót, azután irány haza. A hat km-es úton még volt alkalma venni egy doboz Detralex-et, amiből keveset tettem be a gyógyszeres táskába.
Laci telefonált, hogy megkapta az SMS-t, de jobban tennénk, ha mégis jönnénk. OK, de előbb megbeszélem Möcivel és Áronnal. Végül még magyarázott valamit, hogy náluk mindig az van, amit ő, a családfő mond, de azután elbúcsúztunk.
Ebédre megmelegítettük a csontlevest és a tökfőzeléket, de a levest Áron csak hosszú foggal ette. Már csak két szelet kenyér maradt a velős csonthoz, de az jóízűen beküldtem.
A délutáni úszás előtt családostól átmentünk Marikékhoz. Áront és Mátét összeismerkedtettük, remélve, hogy mivel egykorúak, jól ki fognak jönni egymással. Hosszan úszkáltunk, majd megtértünk a huzikában.
Délután folyamatos Viber kontaktusban voltam Lacival, aki megadta a kikötő pontos címét és eligazított az érkezésünket illetően és csak annyit kért, hogy a várható érkezésünk előtt kb. egy órával hívjuk fel, hogy ki tudjon jönni értünk a kikötőbe.
2013. július 8., hétfő
Elhagyjuk az István Fogadót és irány Horvátország
A reggeli cicamosdás a fogadóban. Áron az egész ceremónia helyett, inkább lustálkodik még egy kicsit. Utána reggelire Möci rántottát rendelt, én sült kolbászt mustárral, tormával és utána egy lágy tojást kakukkfűvel.
Simán megtaláltuk a Letenye felé vezető utat. A határátkelés viszonylag egyszerű és gyors. A fogadóban gyenge volt kávé, ezért egy újabb presszót kerestünk fel. Mi csak két kávét ittunk, Áron pedig egy nagy szendviccsel igyekezett pótolni a reggeli lemaradását.
Laciék érdeklődtek, hogy akkor hol vagyunk, megyünk e velük vitorlázni és várhatóan mikor érkezünk? Erre csak azt válaszoltam SMS-ben, hogy még 70 km-rel Preluk előtt vagyunk és mivel még nem tudtuk megoldani a huzika és az autó tárolását, köszönjük a meghívást, de ez alkalommal erről lemondunk és jó szelet kívánunk.
Háromkor érkeztünk meg a kempingbe. Möcit gyalog előre küldtem, hogy nézze meg, megvan-e a tavalyi kempingplaccunk. Szerencsére éppen akkor költözött el onnan egy holland csapat. Hárman benavigáltuk a huzikát a helyére és rögzítettük a helyét.
Bejelentkezés után azonnal elindultunk a tengernek. Áron rögtön össze is haverkodott egy Oroszlányból jött hazánkfia családjával és vele ment búvárkodni és tengeri csillagokra vadászni.
Kipakoltam a grillsütőt és tartozékait. Felállítottam a kempingasztalt a székeivel és a napernyővel. Még a ruhaszárító szettet is felszereltem, hogy nyugodtan mehessünk úszni. A homlokomon lévő seb már gyógyulóban van. Az orvosi engedély szerint már két napja érhet hozzá víz és a tengervíz csak gyógyító hatású lehet.
Sokadszor állapítottuk meg, hogy a tenger semmi mással nem vethető össsze, csak saját magával. Csodálatos. Az egyetlen, ami kényelmetlen volt, a be és kimászás, mert a talpam érzékeny és se a kavicsokat, se a sziklákat jól nem tűri.
Áron és Möci játékában eldurvult a játék, ezért kilátásba helyeztem egy nap szobafogságot.
Simán megtaláltuk a Letenye felé vezető utat. A határátkelés viszonylag egyszerű és gyors. A fogadóban gyenge volt kávé, ezért egy újabb presszót kerestünk fel. Mi csak két kávét ittunk, Áron pedig egy nagy szendviccsel igyekezett pótolni a reggeli lemaradását.
Laciék érdeklődtek, hogy akkor hol vagyunk, megyünk e velük vitorlázni és várhatóan mikor érkezünk? Erre csak azt válaszoltam SMS-ben, hogy még 70 km-rel Preluk előtt vagyunk és mivel még nem tudtuk megoldani a huzika és az autó tárolását, köszönjük a meghívást, de ez alkalommal erről lemondunk és jó szelet kívánunk.
Háromkor érkeztünk meg a kempingbe. Möcit gyalog előre küldtem, hogy nézze meg, megvan-e a tavalyi kempingplaccunk. Szerencsére éppen akkor költözött el onnan egy holland csapat. Hárman benavigáltuk a huzikát a helyére és rögzítettük a helyét.
Bejelentkezés után azonnal elindultunk a tengernek. Áron rögtön össze is haverkodott egy Oroszlányból jött hazánkfia családjával és vele ment búvárkodni és tengeri csillagokra vadászni.
Kipakoltam a grillsütőt és tartozékait. Felállítottam a kempingasztalt a székeivel és a napernyővel. Még a ruhaszárító szettet is felszereltem, hogy nyugodtan mehessünk úszni. A homlokomon lévő seb már gyógyulóban van. Az orvosi engedély szerint már két napja érhet hozzá víz és a tengervíz csak gyógyító hatású lehet.
Sokadszor állapítottuk meg, hogy a tenger semmi mással nem vethető össsze, csak saját magával. Csodálatos. Az egyetlen, ami kényelmetlen volt, a be és kimászás, mert a talpam érzékeny és se a kavicsokat, se a sziklákat jól nem tűri.
Áron és Möci játékában eldurvult a játék, ezért kilátásba helyeztem egy nap szobafogságot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)