vezeték nélküli csengő

Végre egy kis nyugalom, végre egy kis pihenés. Nincs kötött programunk és nem kell időben felkelni és rohanni valahova. A zöldbab és a paradicsomos kap még egy kis vizet reggelire.

Kettesben megyünk a piacra és bár  mindent megveszünk a reggelihez és az ebédhez, az étvágyunk csak a reggeliig terjed. Egy visszafogott reggeli után már keresgéltük, hogy hol találunk hűvösebb helyet a bázison.

Vettünk még egy wireless csengőt a kapura, mert a régit lelopták. A szereléshez felhasználtam egy nyugger kajás dobozt is és abból készítettem eső és napvédő házat a csengő külső egységének. Nagyon szépre sikerült a szerelés. Möcinek is tetszett és megígérte, hogy a csengő házára fog egy jelzést ragasztani. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy a ház megint gyarapodott, szépült valamicskét.

Nekiláttam a lecsó készítésének. Úgy döntöttünk, hogy azt is a nyílt tűzön bográcsban készítjük el, hogy a ház belül minél kevésbé melegedjen fel. Egy óra múlva már ettük is a szalonnával, debreceni kolbásszal spékelt lecsót.

Az ebéd utáni szieszta a klímával előhűtött huzikában történt. Nekem még aludni is sikerült egy órácskát.

Amikor már a nap ereje egy picit alábbhagyott, akkor kimentünk a Dunára úszni egyet.

Az esti TV nézés nem nyújtott semmi különlegesen felemelőt. Vártuk Huszti Zoltánt, aki 6 és 1/2 8 közöttre ígérte, hogy jön, megbeszélni az inverteres klímát, de hiába, mert nem jött.

Én ettem még egy adag lecsót és bár a nap már jócskán leáldozott, a majdnem sötétben még úsztunk egy nagyot.

látogató Horányban

Mire nyolc körül felébredtem Möci már nem volt sehol. Este mondta, hogy neki korán kell elindulnia a Munkaügyi központba. Úgy nézem, hogy a hőség ma sem fog alább hagyni, miszerint ma is a zuhanyozás lesz a fő program.

Készítettem egy laza reggelit (vajas kenyér, sajt, lágy tojás és tejeskávé) és megnéztem milyen elmaradásaim vannak. Pótoltam a blogbejegyzés elmaradásait.

Möcivel azt beszéltem meg, hogy dél körül elindulunk meglátogatni Norciékat Horányban. Ebből végül egy órával későbbi indulás lett. Norcikám telefonált, hogy vigyünk egy 24"-es kerékpár belsőt és hogy mikorra érkezünk meg, mert valakinek meg kellene főznie az ebédet, ő ugyanis időközben egy boka sérülés miatt fekvő beteg lett.

Egy óra múlva odaértünk. A telepről egyelőre csak annyit, hogy Norci tegnap este a telep facebook oldalán kérte, hogy ha valakinek van mankója, azt szívesen kölcsönkérné. Másnap reggel az ajtójuk előtt volt egy pár mankó.

A gyerekek nagyon jól érzik magukat és a diótortának is örülnek. Az egyetlen baj, hogy ebéd előtt senki nem kaphat egy falatot se belőle.

Möci most látta először, hogy milyen Horányban a telepi élet. Norci bokája csúnya, rajta egy fél baracknyi duzzanat. Sikerült rábeszélnünk, hogy ezt meg kellene mutatni orvosnak és egy röntgen gépnek. Fel is hívtam Kiss Zsuzsit, aki mint főorvos, rögtön intézkedett, hogy Norcit soron kívül fogadják a Váci kórház sürgősségi traumatológiai osztályán.

Először gyorsan elkészítettük a paprikás krumplit, megebédeltünk, Möci kiosztott mindenkinek egy szelet tortát, de én észrevettem, hogy Artival kivételezett és ő duplán repetázott.

Nagy nehezen kivittük Norcit a kapun kívül parkoló autóig, hol úgy, hogy mankóval jött, hol meg úgy, hogy beültettük Janka babakocsijába. Janka természetesen jött velünk, mert ő még ilyen hosszú időre nem tudja nélkülözni a mamáját.

Möci közben megbeszélte a fiúkkal, hogy lemennek a Dunára úszni és "csurogni", mivel itt nagyon nagy a Duna sodrása.

A sürgősségi ellátásnak a betegfelvétel volt az egyetlen lassú pontja, mert Norcit nem volt hajlandó felvenni a rendszer, ha ő magyar állampolgár, de az állandó lakcíme Bristol. Ezen végül úgy segítettek, hogy felvették mint angol állampolgárt. Igaz, hogy akkor fizetni kellett volna az ellátásért, de azt meg megoldották az Európai Egészségügyi Biztosítás kártyájával.

Amíg Norcit ide-oda tologatták, addig mi Jankával bejártuk az egész kórházat. A röntgen felvételről megállapították, hogy szerencsére törés nincs, de tokszalag sérülés van. Norci kikönyörögte, hogy ne gipszeljék be és így felírtak egy erős tépőzáras kötést, amit majd ki kell váltani.
Reméltük, hogy este 1/2 8-ra végeznek a vizsgálattal, mert visszafele nyolckor indult az utolsó komp. Még tankolni is sikerült és kilencre már Norcit is kitettük Horányban.

Ádám megmelegítette a vacsorát, utána dinnyézkedtünk és rövid búcsú után elindultunk Dömsödre. 1/2 12-re sikerült landolnunk Dömsödön. Még gyorsan meglocsoltam az egész nap szenvedett veteményes, azután zuhanyozás és ágy.

sok kis bosszúság

Iszonyú hőség volt, még éjszaka is. Reggel, kialvatlanul ébredtem és csak arra emlékszem, hogy éjjel kimentem inni egy nagy pohár ásványvizet és lezuhanyoztam jéghideg vízzel, hogy tudjak tovább aludni..
Möci is korán kelt és az első kávéja után fel is ment.

Lassan megreggeliztem. Megmelegítettem magamnak a tegnap készült tojásos lecsót. Nagyon sósnak találtam, ezért a felét meg is hagytam. A tejeskávé után lementem a postára, hogy intézzem a mára kirótt feladatokat (Postatakarék és a három küldemény átvétele) Az egyik rossz hír volt. Július 4-én, amikor Ellihez siettünk,  1 km-rel tovább mentünk, mint a Biatorbágyi kijárat és ezért érvényes autópálya matrica hiánya miatt, közel 15.000.- Ft büntető pótdíjat kell befizetnünk. Volt egy jó is a küldemények között. Megjött a Shopline-tól a Hatvany Lajos könyv II kötete is.

Amikor a rossz hírt lelkileg kihevertem, elindultam tömegközlekedéssel a Béke téri rendelőbe a múlt héten megbeszélt gyógytorna végett. Az út 1 óra 20 perc, de legalább tudtam olvasni a könyvet. A hölgy, akivel ezt megbeszéltem nem tudott az időpontomról. Megmutattam neki a kütyün az ő telefonszáma mellett a hívás időpontját és időtartamát. Kérdeztem, hogy akarja-e hallani, hogy miként folyt a beszélgetés, de erre teljesen megsemmisült és kérte, hogy ne.

Zsuzsival találkoztam, átadta amit Béla küldött és amikor szerettem volna inni egy hosszú kávét, tejjel és cukorral, akkor segített, de az automatából egy rövid kávé jött ki tej és cukor nélkül. Ettől azután mára a Béke térből nekem elég is lett.

Feladtam a 3 db hamisított SD kártyát az eladónak és a megállapodásunk szerint megírtam neki a tracking number-t.

Hazajövet a következő csalódás az Újbuda Önkormányzatnál történt. Bementem, hogy kérjek egy életben lét igazolást, ami a Németországi nyugdíjamhoz kell. Végigvártam a soromat, mindent elintéztem, akkor a hölgy közölte, hogy készen van, de ezt ma nem tudja kiadni, mert ezt a főnökének is alá kell írnia és ő csak akkor írja alá, ha valaki, aki tud németül elolvassa, jöjjek vissza 1-2 nap múlva. Mégis mikor- kérdeztem. Azt nem tudja megmondani, de majd érdeklődjek. Ekkor éreztem, hogy valóban Balkán, ahol élek és nem Európa.

Elhatároztam, hogy semmin nem fogok bosszankodni, csak azért, hogy elrontsam a kedvemet, de ez nem sikerült. Hazafele jövet a buszmegállóban magyartalan közleményt olvastam, de nem hevenyészett módon odapingálva, hanem kinyomtatva, gondolom minden buszmegállóra 3000 példányban. Majd ha lesz rá érkezésem megírom az info@bkk.hu email címre.

Hazajövet elkezdtem a diótorta sütését. Már tegnapelőtt elhatároztuk, hogy viszünk a fiúknak egy diótortát. Mindenki szereti, de Artinak az a diótorta a kedvence, amit én sütök. Egy másfél óra alatt el is készültem vele, sőt a torta fazonírozásából, még Emőkének és a Csabinak is jutott egy kis kóstoló.

A hőséget csak úgy tudjuk elviselni, hogy szinte óránként veszünk egy hideg zuhanyt és a két zuhanyozás között sok sört iszunk.

Ami még felbosszantott, hogy a Gazdagréti téri Gyógyszertárat,  amelyik azelőtt is egy modern, szép patika volt, egyik napról a másikra lebontották és a helyébe - mint hallottam - 250 millió forintért egy újat építenek.

Möcinek elmesélve a látottakat, alig hitte, ezért amikor  lementünk sétálni a rombolás helyszínét is megmutattam. Ezt leszámítva a séta alatt sokat nevettünk. Möcinek nagyon jó a humorérzéke és együtt jókat tudunk nevetni.

vasárnap megyünk a fiúkért

Viszonylag korán ébredtünk. Mire lementem, hogy megelőzzem az erős napsütést és meglocsoljak, Möci már egy csomó cuccot menetkészre  összerámolt.
Locsolás után én is elkezdtem összepakolni. Áron biciklije ki, a másik kettő be az istállóba. A biciklitartót Möci lemosta és letakarította. A szörföt is be kellett rámolni. A vitorlát szétszedtem, de nem tudtam olyan vékony hengerré tekerni, hogy beférjen a zsákjába. A deszkát ketten hoztuk be, Möci nagyon ügyesen segédkezett. A Möci által összepakolt kajákat és egyebeket bepakoltam a csomagtartóba, hogy a biciklitartót és Áron bringáját fel lehessen szerelni. Bepakoltam a friss barack- és szilvalekvárból 1-1 üveggel és a Jankának a diavetítőt. Gyors reggeli és 10:20-kor már el is tudtunk indulni. Mind a ketten nagyon összeszedetten készülődtünk. Ha Möci nem segített volna, délben sem indultunk volna.

Alig volt forgalom, egy óra alatt hazaértünk Gazdagrétre. Itt gyorsan minden szükségest átpakoltunk és már indultam is Bakonyszentlászlóra. Möci itthon maradt és várt vissza.

Az előírás szerint három óra előtt tíz perccel érkeztem a tábor elé. Találkoztam Micivel, de egyikünknek sem szabadott 3:00 előtt bemenni a táborba. Amikor végre beengedtek, kitört az örömujjongás. A fiúk (Áron, Leó és Arti) még a lehetőségekhez képest is ápolatlanok, koszosak és felhőtlenül boldogok voltak. A nagy ölelkezés után elkezdődött a záró produkció. Előbb közös tánc a szülőkkel, majd filmvetítés szerű jelmezes játék, egy részlet a Rómeó és Júliá-ból. Néha láttam Esztert is, de számomra a fő attrakciót a fiam és a rég nem látott unokáim voltak.

Azután leszereltük a biciklit, hogy a bőröndöket, háti tatyókat be tudjuk tenni a csomagtartóba. A három fiú beült hátra. Arti kapta a seggemelő párnát és ő ült középen.

Bár Micivel egyeztettük a követendő útvonalat Pusztavámra, hogy majd konvojban megyünk Dunyiért és Samuért, de mire mi elindultunk ő már sehol se volt. Még szerencse, hogy amikor Norci nem tudott mondani pontos címet, akkor beszereztettem vele a GPS koordinátákat.

A hőség nagy, de a Scenic klímája kitűnően működik. Úgy néz ki, hogy ötre fogunk odaérni Samuért. A fiúk a hátsó ülésen elevenek, jókedvűek és egymás szavába vágva mesélik élményeiket. Megállunk egy benzinkútnál. Mindenki menjen pisilni, - hangzik a parancs - utána kézmosás és mindenki választhat magának egy fagylaltot és egy üdítő italt, kedve és ízlése szerint, de az elfogyasztása, csak az autón kívül megengedett.

Az út hátralevő részében a fiúk bealudtak és csak akkor ébredeztek, amikor már Samu táborának a közelében jártunk. Az utolsó szakasz erdei úton vitt és a sok elágazás miatt IGO nélkül oda se találtam volna.

Nagy örömködés, hogy megláttuk Dunyit és Samut. Miciék csak jóval utánunk érkeztek meg, valószínű, hogy ennyit jelent a GPS. Rövid búcsúzkodás után elindultunk Horányba.  A fiúk az úton barchoba-ztak és egész úton nagyokat röhögtünk. Közben küldtünk egy SMS-t, hogy a fiúk már nagyon éhesek. Samu csak azért panaszkodott, hogy neki a Janka már annyira hiányzik.

1/2 8 után érkezünk. Norci a Jankával jött elénk a kapuba. Azt az üdvrivalgást, amit Janka Samu láttán levert. Áron lekapta a biciklijét és a többi fiúval egy pillanat alatt köddé váltak a telepen. Ádám készített valamilyen kolbászos, virslis pörköltfélét, amit krumplifőzelékkel ettünk, de csak ketten Samuval.
Janka segédkezett Ádámnak az egyik bicikli kerekének a felpumpálásánál, de úgy, hogy a tömlő végét néha a szájába vette és ha jött a levegő, nagyokat röhögött.

Érzékeny búcsút vettem és este 10-re már itthon voltam. A hosszú nap és a sok megtett kilóméter (Dömsöd - Gazdagrét - Bakonyszentlászló - Pusztavám - Horány - Gazdagrét) után csak egy zuhany és egy unicum és már zuhantam is az ágyba.

szombat

 Szombat lévén a reggeli locsolás után, majdnem egyenesen a piacra mentünk. Az egész országra érvényes piros fokozatú hőségriadó miatt még indulás előtt bekapcsoltuk a huzikában a klímát.

Vittünk csontokat Buksinak és kicsit leálltunk trécselni Judittal és Laci bácsival.

A piacon a szokásosokon (tej, szalonna, kolbász, tojás) kívül csak 3 kg kovászolni való uborkát és  2 kg újkrumplit és néhány lila hagymát vettünk. Arra gondolva, hogy mi lennek, ha a bristoliaknak, akik most Horányban nyaralnak sütnék egy diótortát, vettünk vajat és porcukrot is.

Még egy utolsó nagy reggeli a kúp alatt, mert holnap megyünk Áronért és az unokaöccsökért és akkor már nem lesz ilyen nyugi.

Elkezdtem a diótörésnek. A készlet nem lesz elegendő egy egész diótortához, de Möci szerint Gazdagréten is van egy adag. A munka folytatódik, nyáron sincs megállás. A kovászolni való uborkát alaposan megmostam. Feltettem egy nagy lábosban sós vizet melegedni. Möci pucolta  hozzá a fokhagymát. Jó sokat, az sose árt. Hozott egy nyaláb kaprot Béniéktől. Betuszkoltam az uborkákat a nagy üvegbe és beletettem minden hozzávalót és kitettem a napra.

Emőke telefonon azt ígérte, hogy a 2:00 órás busszal lejön hozzánk és 3:00-kor vegyük fel a buszmegállóban. Azután később meggondolta magát, hogy mégsem jön.

Möcivel angoloztunk egy picit, de nem vittük túlzásba. Sokszor lementünk úszni a Dunára, de már a víz is kezdett melegedni.

A huzika klímájáról eddig azt tapasztaltuk, hogy az 20 °C fokra le tudja hűteni a huzika belsejét, de mostanra kiderült, hogy erre csak akkor képes, ha a külső hőmérséklet nem sokkal több, mint 30 °C fok. Ilyenkor, amikor az is 39 °C fok, akkor a klima sem képes 29 °C alá hűteni a belső teret.

Vacsorára megettük a körömpörkölt utolsó maradékát. Möci a megmaradt uborkákból, ami már nem fért bele az üvegbe, készített egy nagyon finom friss ubisalátát.

Már csak az esti locsolás maradt hátra.

Róza piros füzete

Möci biciklivel ment ki a piacra. Amikor lementem locsolni, se Möci, se bringa.

Zsolti áthívott minket, hogy szedjünk magunknak szilvát. Möci  kapott az alkalmon és nekikezdett a szilvabefőzéshez.

Délelőtt először megbarkácsoltam a huzikába szerelt polcnak a falhoz rögzítését, majd  rászántam magam, hogy rendbe tegyem a lepréselt bélyegeket. Közben Möci felolvasást tartott drága Róza irodalmi feljegyzéseiből. Nem tudom, hogyan talált rá erre a piros füzetjére, de felettébb megörültem neki.

Felhívtam a Béke téri Gyógytornát és bejelentkeztem hétfő délelőttre.

Möci angol zárthelyije ötös alá lett. Remélem, hogy nem puskázott, de ha igen az ki fog derülni. Nagyon megdicsértem. Most már csak arra kell koncentrálnom, hogy ne adja alább a tempót.

Laci bácsi napelemes projektje elindult, de arra biztattam, hogy ne fogadja el az árajánlat első verzióját, próbáljon belőle alkudni.

Möci csak a szilvalekvárt főzte, ugyanis megint a körömpörkölt volt ebédre feltálalva. Még volt hozzá egy kevés kovi-ubi, de már annak is csak az utója.

Norci telefonált, hogy módosul a program. Mici megy ugyan augusztus 4-én Eszterért, és Noéért Bakonyszentlászlóra, de nem a korábban tervezett 9  személyes autóval, mert az időközben lerobbant, hanem csak egy kisebbel. Így vasárnap nekem is le kell mennem a három fiúért (Áron. Leó, Artúr) és amikor Mici megy a másik táborba (amelyiknek se a címét, se a GPS koordinátáit nem tudjuk) a Dunyiért, akkor nekünk is követnünk kell, hogy felvegyük Samut. Onnan Horány, majd vissza Budapest.

Ez egy kicsit felborította a tervezett vasárnapi programunkat, de ez még belefér.

A kibírhatatlan hőséget (36 °C) sörrel és behűtött sárgadinnyével enyhítettük.

Este egy kusza Agathe Christi film a TV-ben, de Möci már végig se nézte.

körömpörkölt

Olyan későn ébredeztem, hogy Möci már lent volt, és már kávézott is, sőt, mivel a nap fenyegetően elkezdett sütni és emelkedni a horizonton, meglocsolta a veteményest is.

Gyorsan elgurultam a piacra. Vettem tejet, tojást, szalonnát, a hentesnél pedig két körmöt. Itthon Möci feltálalta a reggelit, de megállapította, hogy a körömpörkölthöz nincs  elég vöröshagyma itthon. Rögvest el is kerekezett a vegyes boltba.

Feltettem a köröm pörköltöt főni, de ez nem lóverseny. Már délután két óra is elmúlt, amikor még híre-hamva sincs annak, hogy puha legyen. Amikor már úgy nézett ki, hogy nemsokára készen van, beledobáltam a krumplit is.
Végül háromra terítettünk meg a kúp alatt. A körömpörkölt, kárpát kenyérrel, kovászos uborkával zseniális kajának bizonyult. A körömpörkölt egészségtelen, hizlal, de nagyon finom.

Áron annyira elkezdett hiányozni, hogy napjában többször is az eszünkbe jut. Ebéd közben például azért, mert Ő szokott figyelmeztetni, hogy: "Apa, neked egy évben csak egyszer szabad köröm pörköltöt enned."

Később meglátogattuk a Dunánkat és úsztunk egy nagyot.

Esti locsolás.