sonkába tekert zöldbab

Éjjel megint nem tudtam rendesen aludni, ezért Möcit sem hagytam. Hiába feküdtünk le időben, éjfél körül felébredtem és kb. hajnali négyig beszélgettünk. Möci azt jósolta, hogy meglesz ennek a böjtje és majd reggel sokáig fogunk aludni, de nem így lett. Reggel már hétkor kint voltam a kertben és locsoltam a veteményest. Áron, mint szokása, már a számítógép előtt ült.

Miután fel vagyunk hatalmazva, hogy a szomszédban a lehullott gyümölcsökből dézsmáljunk, átmentem és szedtem két nagy zacskó császár körtét.

Möci csak nyolc óra után jött le. Először konstatálta, hogy a cserépkályha még mindig meleg, majd készített két kávét, hogy felébredjünk, mielőtt beülünk az autóba és elmegyünk a piacra.

Áron otthon maradt, hogy megírja a leckéjét. A piacon tojást, sütni való szalonnát, tarját és sonkaféleséget vettünk a mi húsosunknál. A zöldséges boltjában, hagymát, fokhagymát tejfölt és apró édességeket vettünk.

Bejelentkeztünk a fodrászhoz, mert Möci mondta, hogy ilyen torzonborz frizurával nem jelenhetünk meg holnap a családi találkozón. Még elgurultunk a vasudvarba, hogy megadjuk múlt szombaton hátrahagyott adósságomat. Ha már ott voltam, elindítottam a jövőre tervezett drain cső projektet.

Hazafele először benéztünk Gabikáékhoz, hogy megnézzük, hogy áll a középső szoba mennyezet szigetelése és burkolása. Feri bácsi egész héten csinálta és gyönyörűre sikerült.

Áron volt a reggeli készítés főnöke. Nekem csak annyit mondott, hogy törülgessem le a kúp alatt az asztalt és kezdjek el teríteni, a többit bízzam rá. A reggeli perceken belül elkészült és kezdődhetett a zaba.

Utána Möci beosztása szerint Áron kapta az almaszedés feladatát, nekem pedig a második zöldbab szüret jutott. A szüret után Möci még befogott alma tisztításra, majd a a megtisztított almával valamilyen almapárolásba kezdett.

A learatott zöldbab felét még valahogyan bepasszíroztam a mélyhűtőbe. A másik felét Gabika receptje szerint előfőztem sós vízben, majd betekertem Fekete Erdei sonkába és a tekercseket betettem a sütőbe. Tálaláskor még tettünk rá valamilyen ínyenc majonézt. Nagyon finom lett. Előtte Unicum, utána Rozé.

Próbáltam letisztítani a harmadik oszlop festésének fölösleges nyomait, de csak fél sikerrel ment a dolog.

Möci beleakadt a mobil telefonomon a határidő naplómba és közölte, hogy reméli, holnap nem fogom születésnapjára felköszönteni Sch. Évát, mert ha igen, akkor irgum-burgum lesz.

Együtt kimentünk a stégre, de a vízbe csak én merészkedtem be. Lefele úsztam és megálltam Z. Pali stégjénél, ki is másztam és dumáltunk egy kicsit. Közben megjött Möci és Jutka is és azonnal kiszélesedett a traccs parti.

Este készített egy nagy rakott palacsintát.

Áron egyedül közlekedik

Szinte egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam és azon gondolkoztam, hogyan történhetett velem ilyen. Möci már azt sem értette, hogyan fordulhat velem elő, hogy itthon tartok készpénzt, amikor állandóan azt hallja, hogy minden fillérre oda kell figyelni, hogy mit csinál. Már nincs kedvem keresgélni a tárcát, szerintem már mindenhol megnéztem.

Most jókor történik, hogy a hét utolsó tanítási napján Áron már egyedül megy az iskolába, sőt hazafele is egyedül fog jönni. Elindulás előtt bemutatta az öltözékét és nagyon meleg puszival búcsúzkodtunk. Még megkérdeztem, hogy melyik útvonalat választotta. Azt mondta, a 139-es buszt, mert hátha összetalálkozik Bálinttal és Olivérrel.

Reggeli után felhívtam a Citi bankot, mert egy SMS-ük szerint fedezethiány miatt nem tudtak teljesíteni egy csoportos beszedési megbízást. Kiderült, hogy nem fedezet hiány miatt, hanem a meghatalmazásom miatt. Elnézést kértek a tévedésért, a meghatalmazást pedig azért nem adom meg, mert a követelést benyújtó (Újbuda Önkormányzat GAMESZ) is tévesen akarja lehívni az összeget. Az utóbbi időben mintha több lenne a hivatali pontatlanság. Két hónapja az ELMŰ küldött egy számlát egy átutalandó összegről. Átutaltam ugyan, mert volt benne fizetési határidő, de megreklamáltam, mert magasnak találtam az összeget. Egy hónap múlva jött egy stornó számla és visszautalták a különbözetet. Vajon mindenki veszi a fáradságot, hogy odafigyeljen és reklamáljon, vagy ez is egy többlet bevételi forrása szolgáltatóknak.

Délelőtt próbáltam összeszedni a DHGate-tel kapcsolatos reklamációkat és a MyPhone Explorer-rel a telefonlistámban a duplikációkat kitakarítani.

Fél kettő fele már Áront várva hordtam le a cuccokat az autóba. Nem sokára megérkezett a fiú és Emő is előkerült. Még egy darabig bizonytalankodott, hogy neki jó-e, ha jön velünk Dömsödre, de azután sikerült magát efelől meggyőzni.

Áron nemsokára megérkezett. Ez volt az első alkalom, hogy Áron tömegközlekedéssel egyedül jött haza. Észrevétlenül alakul a felnőtté válása.

Mondtam, hogy ő is pakolja be a cuccait az autóba és menjen föl az ötödikre Emőért és mondja meg neki, hogy indulunk. Möci nagyon ügyesen csak egy kis csomaggal jött és már indulhattunk is.

Az első állomás a TESCO volt. Áron elment leadni az üres üvegeket, Möci valamilyen szemceruzáért ment, nekem pedig az maradt feladatul, hogy vegyek egy szép nagy grillcsirkét vacsorára. Vettünk még egy nagy üveg sört, buborékmentes ásványvizet és apró pékárukat.

A TESCO után bementünk a Praktikerbe, hogy megvegyük Lacinak a sárgaréz zongorazsanért. Sajnos csak nagyon gagyi, keskeny és csak rezezett vas zsanért  találtunk és azt is viszonylag drágán. Nem vettük meg. Möci még megnézte, hogy mi a felhozatal körfűrész ügyben, mert Csabi szeretne egy kőrfűrészt.

Dömsödre menet csak a bureknél álltunk meg. Vettünk egy teljes kiőrlésű cipót és már csak a bázison szálltunk ki legközelebb. Én úgy állapítottam meg, hogy Zoli bácsi elhanyagolta a locsolást, de ő ezt később a pálinkázgatás közben váltig cáfolta.

Az első dolgom az volt, hogy - persze egy kupica Unicum után -, amíg még süt a nap lemenjek a Dunára úszni egyet. Möci és Áron inkább elmentek bringázni.

Úszás után megkérdeztem Borókát, hogy a múlt heti uborkautalványomat beválthatom-e még. Boróka hozott is három jól megtermett uborkát.

Gyorsan felmelegítettem magam egy forró zuhany alatt és utána elkezdtem készíteni a cacikit. Mire Áron és Möci visszajöttek a bringázásból, már minden készen volt, már csak be kellett lökni a grillcsirkét a mikróba és közben lehetett teríteni.

A vacsora elkészültéig meglocsoltam a veteményest és leszedtem az érett paradicsomok egy részét.

A kúp alatt fogyasztottuk a fincsi vacsoránkat (grillcsirke, caciki, teljes kiőrlésű kenyér, paradicsom, sör), miközben odabent ropog a tűz a cserépkályhában.

levéltárca

A reggeli ébredés és felkelés még tökéletesen ment. Áron a lelkemre kötötte, hogy ma vigyek be pénzt az iskolába, mert Bori néni (fizika tanár a 301-es szobában található) elintézte, hogy a hiányzó négy tankönyvét Áro megkaphatja kedvezményes Áron. Gondoltam hozzányúlok a félretett pénzhez és már nyitottam is ki azt a fiókot, ahol a bordó levéltárcában tartottam pénzt, de a levéltárca nem volt sehol. Most induljunk a suliba, majd ha hazajövök megkeresem.

Kipróbáltuk, hogy milyen az ha nem a 8-as busszal és az 59-es villamossal megyünk és föntről közelítjük meg az iskolát, hanem csak a 139-es busszal megyünk és az Alkotás utcáról sétálunk felfelé. Időben valamivel rövidebb, viszont át kell menni az Alkotás utca túloldalára. Amikor leszálltunk a buszról, akkor derült ki, hogy Olivér és Bálint ugyanazon a buszon utaztak.

A suliba beérve kerestem Bori nénit, de még nem érkezett be, viszont a portásnő azt mondta, érdemes várnom rá, mert van első órája. Azután megjött Bori néni, elrendeztük az anyagiakat és mondta, hogy a négy könyvet átadja Áronnak.

Itthon megreggeliztem és utána azonnal nekiálltam keresgélni a bordó levéltárcát, de hiába, nem találtam sehol. Azután lejött Möci és ketten együtt próbáltunk rájönni, hogy történhetett a dolog, hogy a tárca szőrén-szálán eltűnt. Szerinte túl gyakran fordul elő, hogy nyitva hagyom a lakást. Nagyon sok pénz volt a tárcában és minél tovább keresem eredménytelenül, annál jobban nyomaszt a dolog.

Egész nap gödörben voltam. Möci sem tudott igazán megvigasztalni és neki se volt jobb a kedve. Mesélt valamilyen régen eltűnt  vagy elveszett lakáskulcsról. Emiatt azután kicseréltem a lakásajtón az egész biztonsági zárat.

Akkor javult csak egy kicsit a kedvem, amikor elmentem Áronért a suliba és ő részletesen beszámolt az egész napjáról, hogy melyik órán mit csináltak, mivel foglalkoztak és miket tanultak. Egészen hazáig be nem állt a szája. Otthon azután kipakolta az újonnan kapott tankönyveket. Úgy osztottuk fel a feladatokat, hogy Áron befejezi a leckeírást, én pedig ellátom védőborítókkal az iskolai könyveit és készítek rájuk egy szép öntapadó névtáblát: PACHER ÁRON 6. A
Möci készített valamilyen rakott tököt és azt vacsoráztuk.

Eltört az üveg

Ma már egy hajszállal jobban sikerült az iskolába menet. Ma már csak egyszer felejtett Áron leszállni a 8-as buszról, de a következő megállónál is simán át tudtunk szállni az 59-es villamosra. Viszont jó irányban mentünk be a suli felé és arra is volt odafigyelése, hogy ma az első óra tesi és ahhoz az iskola egy másik épületébe kell mennie. Arra meg különösen büszke volt, hogy betette a tesihez a felszerelését és azt is hozta magával. Túl korán érkeztünk (7:26), ami miatt mindenképpen korrigálni kell az ébresztőt 3/4 7-re.

Möci kért, hogy onnan menjek le a Déli pu Metró jegypénztárához és váltsam ki neki a BKV bérletét. Ő úgy gondolta, hogy minden hozzávalót ideadott, de a pénztáros nő hiányolta Möci személyi igazolványát és lakcím kártyáját. Tettem még egy kőrt és így már mindent elfogadott a pénztáros nő.

Mire visszatértem, Möci már befejezte a csaszatolást és megpucolta a két tököt, én meg meggyalultam.
Folytattam az íróasztalon a rendcsinálást és azt tapasztaltam, hogy kezd egészen elfogadható formát ölteni a kép. Még az is lehet, hogy a végén én tudok majd példát mutatni Áronnak az íróasztali rendet illetően.

Mire dél elmúlt már az elmaradt blogbejegyzésemet is befejeztem.

Ebédre a Möci készítette tökfőzeléket ettem sült szalonnával és köménymagos cipóval. Zseniális kaja volt.

Utána megpróbáltam a Kati néninek szánt gépen Béla instrukciói alapján elkapni egy Hot Spot Internetet, de nem sikerült.

Fél háromkor indultam Áronért és még így is pontban háromra odaértem. A gyerekek, már napközi lévén lent voltak az udvaron. Bemutatkoztam a napközis tanítónéninek és mondtam, hogy szeretném Áront elvinni.

Áron beszaladt az uzsonnájáért és indultunk. Ma még nem kezdődött el a tenisz edzés, de próbaképpen, hogy mennyi idő alatt lehet innen a Budaörsi Tenisz Centrumba érni, felszálltunk egy 139-esre, majd a Sasadi útnál átszálltunk a 240E-re és kiderült, hogy 33 perc alatt oda lehet érni.

Útközben többek között elmesélte, hogy énekórán most a Bécsi Klasszicizmusról tanulnak, főleg Mozart, Beethoven és Haydn zenéiről. Közben megérkeztünk a Tenisz Centrumba. Ha már ott voltam, akkor bemértem Annának a BTC GPS kódjait, hogy feltehessék az Elérhetőségek közé a honlapjukra. Megbeszéltük Gyulával is, hogy akkor Áron jövő szerdán jön 4:00-re.

Betértünk az Auchanba, mert Áronnak kell vinni a suliba A3-as és A4-es rajzlapokat és szótárfüzete sincs. Ha már ott voltunk, vettünk frankfurti virslit a tökfőzelékhez és egy üveg Unicumot.

Itthon megsütöttem a virslit és miután ittam egy kupicával az unicomból, sikerült eltörnöm az üveget. Előbb eltakarítottam a romokat azután megettük a sült virslis tökfőzeléket.

Áron majdnem időben lefeküdt, én még próbálgattam a házban talált hotspotokkal feléleszteni a kis notebookon az Internetet, hogy vissza tudjam adni Kati néninek. Éjfél is elmúlt már mire az elmaradt blogbejegyzéseimet is befejeztem.

Próba utazás a suliba

Még mindig tart az új tanév izgalma. Pontosan fél hétkor, külön-külön ébresztő órákra ébredtünk.
Áronnal azt beszéltük meg, hogy ma is ketten megyünk az iskolába, de a mai az egy teszt lesz, arról, hogyan tudna ő egyedül és időben eljutni a suliba.

A tesztnek nem lett jó az eredménye és ezzel mindkettőnknek szembe kellett nézzünk. Először is már félúton voltunk a 8-as buszhoz, amikor megkérdeztem: Áron hol van a busz bérleted? Kiderült, hogy az otthon maradt. Áron elkérte a lakáskulcsot és gyorsan visszaszaladt a bérletért. Felszálltunk a 8-as buszra, ami éppen egy vadi új Merci volt. A részleteket illetően abban maradtunk, hogy én nem szólok, hogy hol kell átszállni, csak követem Áron utasításait. A Márton Áron térnél Áron szól, hogy leszállunk. Felszálltunk az 59-es villamosra. Idáig minden rendben volt, az otthon felejtett bérletet kivéve.
Amikor bemondta a megafon, hogy "Kiss János altábornagy utca", én meg se moccantam. Csak amikor elindult a villamos, akkor szóltam, hogy le kellett volna szállnunk.
Nem nagy baj - mondta Áron, mert a következő megállónál is be tudunk menni. Leszálltunk a Királyhágó téri megállónál és befordultunk az Ugocsa utcába. El is jutottunk a Kiss János altb. utcáig, de ott némi tanácstalanság után rossz irányba, balra fordult. Olyan volt mint "Ábel a rengetegben". Nem szóltam, hagytam, hogy kijussunk az Alkotás utcára. Áron látta, hogy rossz helyen járunk, ezért segítettem neki és javasoltam, hogy forduljunk meg. Most már jó irányba mentünk, de a Beethoven utcánál, ahol be kellett volna fordulnunk, ott továbbment. Ennél a pontnál megszakítottam a tesztet és mondtam, hogy nincs semmi baj, itt befordulunk, ezt ne tekintse kudarc élménynek, de holnap újra elvégezzük a tesztet.

Még szerencse, hogy ehhez a kitérőhöz volt elegendő tartalék időnk.
Úgy látom,
 hogy ezzel a 1/2 7-es felkeléssel és a 7 órás indulással túlbiztosítottuk magunkat. Az is lehet, hogy ezt később áttesszük 3/4 7-re, illetve az indulást 1/4 8-ra.

Az iskolában kerestem Rita nénit, hogy beszámoljak a Tankönyvellátónál tett vásárlásainkról és a hiányokról. Őt nem találtam, de egy kolléganője ígéretet tett, hogy átadja az üzenetet. Áron minden esetre bevitte azt a négy tankönyvet, amit a listán szereplő nyolcból megkaptunk.

Itthon egyedül reggeliztem, mert Möci csak később jött le. Délig a notebookon rendeztem az életem.
Ebédre megettem a tegnapról maradt kínait.

Próbáltam rendet csinálni az íróasztalomon, legalább is elkezdtem.

Amikor délután mentem Áronért, a 8-assal egy buszmegállóval tovább mentem. The apple doesn't fall far from its tree.

Áron beszámolt a suliban eltöltött napjáról és még mindig nagyon tetszik neki az új iskola. Telefonon azt beszéltem meg Möcivel, hogy 1/2 5 és 3/4 5 között érünk haza és akkor indulhatunk Laciékhoz. Ehhez képest, amikor megérkeztünk Möci sehol. Egyik lakásban sincs, a telefont nem veszi fel, szerintem megszökött egy fiatal huszárkapitánnyal.

Tamás telefonált, hogy mi a pálya?.Mondtam neki, ha meglesz Möci, akkor hatra megyünk Laciékhoz. Jó -mondta -, akkor 10-15 perc múlva nálunk van és visz mindhármunkat Laciékhoz. Szuper, akkor legalább ott ihatok egy unicumot.

Nagy nehezen Möci is előkerült és miután Tamás időben megérkezett, csak Áronnak kellett felvennie egy nem annyira gyűrött pólót és már indulhattunk is.

Áron, útközben kemény kérdésekkel támadott. Először csak arra volt kíváncsi, hogy mi az a kapitalizmus és mi köze van annak a Capitaly nevű társasjátékhoz. Később azonban Möci és az én családi állapotunkat feszegette főleg a mi együtt alvásunkat illetően, amit elég el nem ítélhető szavakkal fejezett ki.

Laciéknál sok-sok finomság fogadott bennünket. Előételnek ruszlit, kemény tojást tálaltak fel újhagymával és jégsalátával. Utána jött a halászlé és befejezésnek tejfölös túrós csusza pörccel.

Közben jókat dumáltunk és röhögcséltünk. A kajálás már a vége fele közeledett, amikor befutott Laci húga a fiával és Egyed Laci is.

Bár Laci nem vette jó néven, de nekünk Áron sulija miatt nem sokkal nyolc óra után már el kellett jönnünk, és különben is az összes kaja addigra már elfogyott.

évnyitó az új iskolában

Nagyon izgalmas napra ébredtünk. Az én ébresztő órám 6:30-ra volt beállítva, de már 1/4 7-kor felébredtem. Áron úgy tűnik még jobban izgult, mint én, mert ő már hatkor fent volt. Fél hét után megjelent az egy számmal nagyobb fehér ingében, a most még éppen jó fekete hosszúnadrágban és az ugyancsak nagyobb fekete cipőjében, azzal, hogy majd nemsokára belenő.
Möci már hét óra előtt ellenőrizte, hogy hol tart a két fiú a készülődésben. Még készített egy tejeskávét, de annak már csak a felét volt idő meginni.

Úgy döntöttünk, hogy tömegközlekedéssel megyünk, mert várható volt, hogy ma, az iskola közelében nem fogunk könnyen találni parkoló helyet. A 8-as busszal és az 59-es villamossal a legjobb odafele utazni, de majd még a 139-es buszt is tesztelni fogjuk. Közben mértük az időt és úgy gondoltuk, hogy az a 7 órás indulás nagy biztonsággal meg fog felelni a hétköznapokban is.

A parkolási lehetőségekről az előérzeteink bejöttek. Sok autós szenvedett annak hiányától.  Egy francia városkutatótól olvastam egyszer a gyalogosnak azt a szellemes definícióját, hogy: "A gyalogos az a szerencsés autó tulajdonos, aki már talált parkoló helyet az autójának."

Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor annak ellenére, hogy sikerült 20 perccel korábban beérnünk az igazgató helyettes asszony által kért 3/4 8-nál, az eligazítás már javában folyt. Úgy tűnt, hogy még nem vesztettünk sokat. Sikerült megismerkednünk és szót váltanunk Áron leendő osztályfőnökével, Rita nénivel, aki egyébként a matekot tanítja. Megkértük Rita nénit, hogy legyen a segítségünkre és adjon egy tankönyvlistát, hogy azt a KELLO-nál még ma beszerezhessük. Meg is ígérte, hogy mire délben jövök Áronért addigra megszerzi.

Árontól elbúcsúztunk és indultunk haza. Nyolc előtt néhány perccel futottak be a Kührner ikrek.

Otthon készítettem egy finom reggelit. Megreggeliztünk, majd mindenki végezte a maga dolgát.

12-re, ahogy megbeszéltük, mentem Áronért és már a tankönyvlista birtokában elindultunk a KELLO-ba. Ott az eladó  nagyon készségesen próbált segíteni, de a lista láttán széttárta a karját, mert annak csak a felét tudta odaadni, és még  azt se tudta megmondani, hogy a hiányzó tételek mikor fognak beérkezni. Próbáljak benézni csütörtökön vagy pénteken - mondta -, de az iskolai kiszállításnak van prioritása és még az sem biztos, hogy ezen a héten minden iskola megkapja a már korábban befizetett csomagját. Kicsit mérgelődtem, hogy Áronnak az első héten nem lesz meg a teljes felszerelése, azon viszont nagyon, hogy egy órával később azt hallottam a rádió hírekben, hogy az államtitkár arról nyilatkozott, hogy a tanév kezdetére az iskolák tanulói hiánytalanul megkapták a tankönyveiket.

Itthon az íróasztal rendberakása és a korai lefekvés a fókuszban. Möcivel lemegyünk a kínaiba és take away megvesszük a vacsorának valót.

Mindenki feszült a tanév nyitó miatt

Későn keltünk. A nagy lustálkodásnak az lett az eredménye, hogy a zöldbab csak kilenc óra után jutott nedves talajra. A reggeli készítésébe már Áron is tevékenyen besegített.

A  késői reggeli után átmentem Feri bácsihoz, megnézni, hogyan halad  a középső szoba mennyezet szigetelésével és a lambériázással. Rokkónak vittem egy adag csontot, Gabikának pedig az Obama könyvet. Feri bácsi nagyon jól halad, pedig ez egyáltalán nem egy egyszerű munka.  Közben persze félszemmel nézi a Bayern-Chelsa focimeccset. Gabikától közben kaptam egy új receptet a leszüretelendő zöldbabhoz.

Zsolti bácsi hozott egy zacskó frissen szedett őszi barackot és körtét.

Áron úgy döntött, hogy rendbe hozza a gmail-es email fiókját. közben összeraktam néhány bündlit.

Kora délután nekiálltunk a zöldbabot leszüretelni. Áron felügyelte, hogy zöldeket ne szedjek le, csak a már sárgára éretteket.

Közben befejeztem az istállóban lévő konyhaszekrény egy új fiókjának a legyártását.



A hétből már csak egy hiányzik.

Emőke szakmai tanácsai alapján kiemeltem az egy bokorban kinőtt jégsalátákat és szétválasztva próbáltam őket elültetni.   Megkérdeztem Bénit, nincs e szüksége néhány jégsaláta palántára, de ő is most ültette őket, helyette viszont felajánlott két tököt és néhány paradicsomot. Áront küldtem át a termény szeretet csomagért. Jól kitolt velem Béni, akkor most nekem kell mindet elültetni. 15 palántát tettem ott a földbe és másik nyolcat tejfölös pohárba.

Az egyáltalán nem véletlen, hogy a földet túró paraszt ezt a jelzőt kapta,  mert megtapasztaltam, hogy a felásott és átgereblyézett földet legjobban két kézzel áttúrva lehet átég vizsgálni, hogy van-e benne még gyom.
A föld túrásakor előkerült néhány giliszta, amitől Áron kedvet kapott, hogy kimenjen horgászni.

Annyira szépen sütött a szeptember délutáni nap, hogy gondoltam itt az ideje, hogy elbúcsúzzam a Dunától. Fogtam a  létrát és kimentem  a stégre, hogy ússzak egy jót. A félórás úszás után már jól esik a forró zuhany és ha már ott vagyok, akkor belefér egy hajmosás is.

Laci telefonál, hogy akkor a szokásos minden hónap első keddje most szeptember 3-án náluk aktuális.

Sokat gondolok Norciékra, akik szerintem ma repülnek haza, de nem lehettem ott a repülőtéri búcsúzkodáson.

Elkezdtük a pakolást. Közben Möci telefonált, hogy neki miket vigyünk haza Dömsödről. Most már lassan a körmünkre g az idő, mert azt terveztük, hogy Áro n nyolckor már megfürödve, hajat mosva az ágyban lesz. A pakolás egyre hosszabbra nyúlt. Végül 3/4 7-kor tudtunk Dömsödről elindulni. Ez azt jelenti, hogy elméletileg fürdéssel együtt, Áron nyolckor akár az ágyban is lehetne.

Möci minket már útközben felhívott, hogy merre járunk, mert aggódik, hogy már az első nap nem leszünk időben és jól felkészülve az új iskolához. Ehhez képest, neki jók voltak  az elképzelései, mert Áron még nyolc óra után kitalálta, hogy éhes és kéri, hogy az újonnan vásárolt ingét vasaljam ki. Ekkor került megmelegítésre a Möci által készített Bologna-i makaróni. Végül nyolc óra helyett kilencre elaludt a fiú.