hazaút

Nagyon korán ébredtünk. Tegnap este ellazsáltuk a bepakolást, ezért ez mostanra várt. Kisebb nagyobb viták mellett, jól ment a pakolás. Hétkor már az éteremben voltunk. Ma sem tudtunk többet enni, mint szoktunk, de legalább többet csomagoltunk.  Sajnos a nyílon zacskók, amiket a hátitatyóba tettem, kikerültek onnan, így a szalámik és a sajtok két szalvéta közé kerültek.

Fent a szobában Vivien mosogatott, Möci készítette a szendvicseket, Laci takarított. Én pakoltam a bőröndöket. Nyolcra már levittem a bőröndöket az autóbuszhoz. Levente és Áron levitték a szemetet a szelektív szemétgyűjtőbe. Igazi kollektív munka volt.

Amikor már minden és mindenki az autóbuszban volt, indultunk.

Eleinte tehernek éreztük, hogy ma is fel kell mennünk a sípályára, de amikor felértünk, egyre jobban kezdtük élvezni a síelést.

Zoli bácsi és Attila bácsi felállították a síverseny pálya vonalát és kezdődhetett a verseny. Több korcsoportban és tudásszinten ment a lesiklás idő mérése. Möci gyönyörűn siklott le a saját csoportjában.

Eljött a díjkiosztási ünnepség. A mi csoportunkban Áron a negyedik, én pedig a hatodik lettem. Utána búcsúzóul az egész Tökorrugrató csapata egy kígyóban siklott le a liftig.

Lent az autóbusznál átöltöztünk, mindent berámoltunk buszba, visszaadtuk a kölcsönzőből felvett sífelszereléseket és kettő után néhány perccel elindultunk haza. Az egész síelésben a legnagyobb szám az, amikor az ember leveheti a sícipőjét.

Nem sokkal kettő után nekivágtunk a hétórás útnak. A buszon nekiestünk a kaja hátizsáknak. Unicum, szendvicsek, tea, narancs és sör. A képernyőn megint valami szar film ment. Én nem néztem, helyette írtam a blogom.

Egy idő után bealudtam, de amikor ötkor a buszvezető tartott egy félórás pihenőt, mi is bementünk meginni egy kapucsínót.

Közben Csabi SMS-ezett. Érdeklődött, hogy hol járunk, mert ők még csak Ráckevénél járnak.

A második húsz perces pihenőt már Magyarországon töltjük. A shell kútnál látjuk, hogy a gázolaj ára megint jócskán erősödött, azóta, hogy nem voltunk otthon.

Csabit felhívtuk, hogy csak fél tíz után fogunk megérkezni.

Pálinka

Reggel Möci nagyon padlón volt. Egész éjszaka köhögött és még az is lehet, hogy volt egy kis hőemelkedése is. A reggeliig nem tudta eldönteni, hogy ma jön-e velünk síelni vagy sem.

A reggelinél megint virsli volt a fő attrakció, ahelyett, hogy néha lenne egy lágy tojás, vagy egy kis rántotta. Készítettünk magunknak egy-két szendvicset a délelőttre.

Nem sokkal 1/2 9 után indultunk. Már a felvonó alján kiderült, hogy érdemes volt eljönnünk. Rövid melegítés után egyszer-kétszer lesiklottunk a könnyű kék pályán, majd mentünk tovább a hegytetőre. 1911 méteren szikrázó napsütésben érkeztünk fel. Béci ott két csoportra osztotta a csapatot és sokat gyakoroltatott velünk a széles kék pályán. Lefele a csoport egyik része lecsatolt lécel a liften jött le. Ide csatlakozott Möci is. A másik része (két edző, négy gyerek és a sor végén Patrik meg én) sílécen jöttünk le a 4 km-es piros pályám. Nekem, különösen a hossza miatt nagyon megterhelő volt ez a piros pálya. Patrik nem vitte túlzásba a sűrű pihenőket. Möcivel pontosan egyszerre érkeztünk a lift alsó végállomására.

Felmentünk a Prinz Hüttébe és ott megittunk két teát. Közben Béci elmondta a pálinkafőzés rejtelmeit és ígért egy részletesebb oktatást is.

A délutáni síelés után Möci azt tervezte, ha visszatérünk a szálláshelyre, ő rögtön bebújik az ágyba és megpróbálja kúrálni magát.

Estére sűrű volt a programunk.

Vacsorára a sokféle kaja között volt egy nagyon finom frankfurti leves. Utána Viviennel lementünk a Wellness-be. Jókat szaunáztunk és úszkáltam néhány hosszt, hogy kilazítsam a combizmaimat.

A pihenőben hosszan beszélgettem Viktorral. Utána felmentünk az étterembe, ahol Zoli bácsi és Attila bácsi vetélkedőt rendezett a fiataloknak.

Már éppen vége lett a vetélkedőnek, amikor bejöttek értem, hogy Béci hív a búcsúztatójára a bárban. Ott azután a végére jártunk a pálinkakészítés rejtelmeinek és a mintának felkínált üveg pálinkának is.

Bacsa Bécivel megállapodtunk, hogy a dömsödi almapálinka projektünkben fog segíteni. 

Elveszett blogbejegyzés

Erről a napról azért nincs bejegyzés, mert elfelejtettem leírni és utólag már nem is emlékszem, hogy mit kellett volna leírni. Az a valószínű, hogy annyira jól éreztük magunkat, hogy arra már nem is maradt odafigyelésünk, hogy le is írjam.

SOLO

Délelőtt még egy csapatban síeltem Möcivel. Nagyon sokat fejlődött. Ebédre főleg a zsákolt kaját ettünk, de Áronnak kiegészítettük egy Micki Maus-szal (ami egy elvileg egy borjú bécsi sült krumplival és némi ketchuppal, gyerekadag méretben), Möci még kért egy germknödelt, hogy mire lejön, addigra ott gőzölögjön az asztalán.

Délután kezelésbe vettem Vivient, aki ugyanúgy mint tavaly Emő, nem mer lejönni a kék pályán, mert nagyon lejtős csúszik. Néhány lejövetel után egészen jól ráérzett a lényegre és már jókedvűen rótta a lejtőket, de hamar elfáradt

Áron hosszú történetekben meséli, hogy milyen pályákon síeltek.

A szálláshelyen végre egy unicum.

Este vacsora, közben egy körtepálinka,  utána Möcivel wellness szauna, úszás, pihenés, majd ismét szauna és ismét úszás.

Mire visszatértünk a szobánkba, már nagyban folyt a kártyázás. A SOLO nevű játékba bevettek minket is, Vivient és engem. Igyekeztek érthetően elmagyarázni a játékszabályokat, de Viviennek nem sikerült elsőre magáévá tenni az ügyet, ezért egy kicsit megsértődött és kivonult a játékból.

az első síelő nap

Fél órával korábban értünk a reggeliző helyre. Az első reggel még nem okozott feltűnést, hogy a svédasztalon nincsenek tojáskészítmények. Nagy reggeli után még egy-két szendvicset el is csomagoltunk. Az újólag bérelt eszközökkel együtt mentünk a buszhoz. Nagy izgalommal vártuk az első  napot. Viviennek sokat segítettünk, mert még soha nem volt sícipő és síléc a lábán és eddig még síliftet sem látott.

Megkaptuk a csoportbeosztást és megismerkedtünk a síoktatónkkal. Volt kezdő, újra kezdő, középhaladó és haladó csoport. Möci az újrakezdő csoportba került, míg én és Áron a középhaladóba. Az első délelőtt még nehezen ment, mert utoljára itt egy évvel ezelőtt síeltünk

Délben a Prinz Hüttében találkoztunk. Elővettük az elemózsiánkat (szendvics és tea).

Délután szabad síelés volt. Főleg Möcivel csúszkáltam, de a Vivient is megpróbáltam átsegíteni a lejtő okozta félelmein.

Lefele menet a talált tárgyak ládájából kiegészítettem a felszerelésbeli hiányosságainkat.

Möcivel már előre fentük a fogunkat a vacsora utáni wellness-re. Vivient még nem sikerült lecsalnunk.

Nagyon finomakat szaunáztunk és úszkáltunk. Amikor felmentünk a lakosztályunkba, a fiúk látták, hogy bezuhanunk az ágyunkba, ezért figyelmesen átmentek a Janiékhoz.

Indulunk síelni

20140102

Nem tudom, hogy mitől, de szinte egész éjjel nem aludtam. Lehet, hogy az utazási izgalom, de lehet, hogy más miatt.

Végre eljött a 1/4 8 és kelhettünk. Möci azt ígérte, hogy hoz valami friss pékárút, de ebből nem lett semmi. Viszont készített néhány szendvicset és tejeskávét az útra.

Áront még keltegetni kellett.

Nagyon összeszedetten pakoltam, nehogy valamit otthon felejtsünk.

Bár attól tartottam, hogy Vivien nem fog odaérni 8-ra, ő mégis megjött már fél nyolckor. Emőke is aszisztált az előkészületekhez. Minden kész bőröndöt levittem az autóba, ami úgy tele lett, hogy rajtam kivűl már senki nem fért be.

Emő, Emőke, Vivien es Áron, igaz, hogy motyó nélkül, de gyalog jöttek le. 1/2 9 előtt tíz perccel már ott voltunk a találkozási ponton. Kiegyenlítettem a maradék tartozásunk forint részét Zoli bacsinak.

Pontban 9-kor elindult velünk a busz. Hosszú út állt elöttünk. Az első két órát még türelmesen viseltük. A szendvicsek majszolásából és a tejeskávéból újabb erőt meritettünk az útra. A monitoron azt a filmet néztük, amit már tavaly is untunk.

Felhivtam a CITIbankot, de a nagy zajban alig tudtam átállítani folyoszámlámat forintról eurora.

Amikor átertünk Ausztriába a busz kétszer is tartott egy-egy félórás kényszerpihenőt. Az út délutáni szakaszát már sokkal nehezebben viseltük. Végül 8 órai utazás után megérkeztünk.
Először elfoglaltuk a szobákat, megittuk az első unicumot, beosztottuk, hogy ki melyik szobát kapja, majd rohantunk a vacsorázó helyre. Az első este  finom zellerkrém levest es milánoi makaronit ettünk.

Vacsi után vettük fel a sikölcsönzőből Möcinek a lécet és a cipőt, nekm pedig a sícipőt. Egyikünk sem volt egy egyszerű eset. A szálláshelyünkön sör es rikiki kártyaparti.
Későn feküdtünk le, Áron még lefekfés után is játszott a kütyüjével, ami miatt elkobzás volt a büntetés.

Jól kezdődik az Újév

Megint a félálom segített abban, hogy valami értelmes az eszembe jusson. Ahogy ébredeztem, felsejlett bennem, hogy a BKK Guide dokumentumot vagy a Dropboxba, vagy a Google Drive-ra mentettem, abból a megfontolásból, hogy bárhol és bármelyik számítógép előtt ülve elérhessem. Ezért gyorsan felkeltem és még reggeli előtt megkerestem, hogy vajon valóban ott van-e. Sikerült megtalálnom, nyugodtan reggelizhetek.

Reggeli után még elindítottam a nagymosást, hogy a szomszédok se tudjanak nyugodtan pihenni az újév első napján.

Nekiálltam végleges formába önteni a BKK-nak írt javaslatomat és beborítékolva le is vittem bedobni a postaládába.

Emőke átjött az új kütyüjével, hogy segítsek rajta megoldani valamit. Először még próbálkozott a szokásos "nekem nem kell felírni, mert nem vagyok hülye és megjegyzem" szöveggel, de ez nálam a 100 éves tapasztalatom miatt nem jön be és ha nem hozza a "kockás füzet"-ét, akkor leveszem róla a kezem.

Möci ebédre lehozott a Csabi készítette francia hagymalevesből, de éreztem, hogy ez a fiú most valóban szerelmes, mert egy kicsit el volt sózva.

A valódi nagy fogásra rakott krumplit készített. Közben én kiteregettem a nagymosást és elkészítettem a piacra dobni való sícipők fotóját.

Áron már a Maros utcából telefonált, hogy megérkeztek és nemsokára jön haza.

Feladtam, ha fillérekért is a nálunk felgyülemlett ócska sícipőket az apród-ra eladásra.

Áron hazajött és ömlött belőle az élménybeszámoló, hogy miket ettek, ittak, olvastak és miket csináltak.

Emőke harmadszor jött át az okos telefonjával, de még mindig nincs "kockás füzete." Möci nagyon finom rakott krumplit készített a sütőben. Végül négyen együtt vacsoráztunk.

Vacsi után kezdődhetett a bepakolás utolsó fázisa. Mindenki kapott egy saját bőröndöt és ami oda nem fért az ment a nagy közös sporttáskába. Az csak Gerlitzenben fog kiderülni, hogy mit felejtettünk otthon. A sílécek és a síbotok már az autóban vannak, a három bőrönd, a hatalmas sporttáska és az elemózsiás hátizsák az ajtó előtt várja a reggeli indulást.