Reggeli nélkül indultam el Norcikám pénzéért. Csúnya ködös nyálkás időben cammogtam a busszal. Csak pár percet késtem a megbeszélt időről. Már a buszról megpróbáltam bekapcsolni a dömsödi fűtést, de nem sikerült.
10-re már otthon voltam. Bekaptam egy pár falatot és leültem a számítógép elé. Közben újabb próbálkozások a fűtés bekapcsolására, de a rendszer nagyon megbízhatatlanul működik. Végül 11-kor sikerült bekapcsolni.
Átmentem Emőkéhez és elkezdtem felszerelni az új WC tartályt. Egy darabig minden simán ment, de amikor a tartály felakasztására került volna sor, kiderült, hogy egy nagy hibát követtem el, amikor nem mértem meg, hogy a leöblítő cső és a feltöltő cső között mekkora a szabad távolság.
A régi tartály 33 cm magas volt, a rendelkezésre álló szabad magasság 36 cm és az újonnan vásárolt tartály 39 cm magas.
Mondtam Emőkének, hogy most azonnal üljünk be az autóba és induljunk a szerelvény boltba. Neki ehhez nem fűlött a foga, de azután ráripakodtam és jött.
Az eladó nagyon készséges volt és segített kicserélni a tartályt. Otthon kimértük és úgy néz ki, hogy ez az új tartály pont jó lesz Emőkénél.
Közben Áron is hazaért. Elkezdtünk pakolni az autóba. Áron megkapta Emőkétől a "Zongora Iskola 1"-et és azt,Mannát, meg az egyik Yamaha szintit is bepakoltuk.
Az úton csak a szigethalmi hentesnél álltunk meg. Vettem egy grillcsirkét és két pár debrecenit. Onnan már egyenesen a bázisra indultunk.
A házban ment a fűtés, de azért lehetett érezni, hogy reggel 8 helyett csak 11-kor kezdett el e fűtés dolgozni.
Levagdostam egy nagy adag áztatni való bélyeget, Áron pedig egy jó félórát gyakorolta a zongora órán tanultakat.
Möci még bekapcsolta a szaunát és szaunáztunk egy finomat. Utána megmelegítettük a grillcsirkét. Unicum és vacsi.
2014. február 7., péntek
2014. február 6., csütörtök
Áron első zongora órája
Reggel csak Möci ellenőrizte, hogy Áron rendben elindul-e a suliba. Már kilenc óra fele járt, mire megreggeliztünk és csak 10 után tudtunk elindulni.
A budaörsi szerelvény boltban megvettük Emőkének a WC tartályt. Az eladó tartott egy rövid leckét, hogyan kell összeszerelni. A kávéfőzővel kapcsolatban viccelődtünk, hogy ő csak akkor tudna nekünk kávét főzni, ha hoztunk volna bele rumot.
Onnan átmentünk a TESCO-ba, mert egy csomó utalványunk ma járna le (ha nem vennénk semmit, de vettünk). A heti bevásárláson felül megláttunk egy kis, belül samott téglával kirakott vaskályhát, ami pont illene a bélyegező szobába. Szegénykének valaki leszerelte a tűzálló üveges ajtajának a bezáró kilincsét, viszont emiatt le volt értékelve 60.000.- forintról 30.000.- forintra. Nem gondolkoztunk sokat, kifizettük és elhoztuk.
Onnan visszamentünk a szerelvényboltba, mert a TESCO-ban vettünk egy kis üveg rumot. Az eladó jót mosolygott és főzte a kávénkat.
Mire hazaértünk Möcinek már rohannia kellett a digitális grafikai képzésre. Én elkötöttem egy bevásárló kocsit a CBA-ban és abban vittem fel a rengeteg cuccot.
Otthon összeszereltem a WC tartályt, de a felszerelésről még szó sem volt.
Közben hívott S. Laci és Tamás a csütörtökre áthelyezett rendszeres keddi vacsorával kapcsolatban. Lacit megnyugtattam, hogy megyünk, Tamással pedig megbeszéltem, hogy 1/2 7 körül felvesszük.
Áron megérkezett és így időben el tudtunk indulni az első zongoraórájára. A címet tudtuk, de azt még nem, hogy miképpen fogunk odatalálni. A 139-essel lementünk a Sasadi útig, ott átszálltunk a 150 E-re, de azzal már csak egy megállót kellett mennünk. Egy nagyon lepukkant 40 éves Őrmezei házba csöngettünk be, csúnya barátságtalan lépcsőház, elavult lifttel.
Amikor beléptünk a lakásba, minden megváltozott. Egy egészen magas színvonalú belső építész keze munkája árulkodott arról, hogy itt az 53 négyzetméteres lakásban nem sajnáltak néhány milliót rákölteni arra, hogy a belső tér barátságos és lakható legyen. Bemutatkoztunk és azzal kezdtem, hogy megnyugtattam Mariannt, hogy én nem fogom minden zongoraórára elkísérni Áront csak most első alkalommal tettem, hogy utána egyedül is ide-, majd az óra végén haza tudjon találni.
Áron első órán bemutatott teljesítményén mind a ketten meg voltunk lepődve, ami engem meggyőzött abban, hogy helyesen tettem, amikor hallgattam Emőkére, hogy Áront taníttatni kell zenére.
Onnan könnyen hazataláltunk. Áront az este további részére Emőkére bíztuk, mi pedig elindultunk Tamásért.
A vacsora Laciéknál finom és kevés volt. Fruzsina készített egy nagy sütőtál rakott krumplit,csakhogy sokan voltunk rá. Legközelebb majd megmutatom nekik, hogy milyen az a "Rakott krumpli Sefinek" és, hogy abból mennyit kell sütni ennyi bélpoklosnak. Hozzá saját sütésű kenyeret ettünk, ami zseniális volt.
Vacsora után körülültük a kandallót és dumáltunk. Annyira megfeledkeztünk az időről, hogy mire észbe kaptunk fél egy körül járt az idő. Hazavittük Tamást és mire ágyba keveredtünk, már elmúlt éjjel egy óra.
A budaörsi szerelvény boltban megvettük Emőkének a WC tartályt. Az eladó tartott egy rövid leckét, hogyan kell összeszerelni. A kávéfőzővel kapcsolatban viccelődtünk, hogy ő csak akkor tudna nekünk kávét főzni, ha hoztunk volna bele rumot.
Onnan átmentünk a TESCO-ba, mert egy csomó utalványunk ma járna le (ha nem vennénk semmit, de vettünk). A heti bevásárláson felül megláttunk egy kis, belül samott téglával kirakott vaskályhát, ami pont illene a bélyegező szobába. Szegénykének valaki leszerelte a tűzálló üveges ajtajának a bezáró kilincsét, viszont emiatt le volt értékelve 60.000.- forintról 30.000.- forintra. Nem gondolkoztunk sokat, kifizettük és elhoztuk.
Onnan visszamentünk a szerelvényboltba, mert a TESCO-ban vettünk egy kis üveg rumot. Az eladó jót mosolygott és főzte a kávénkat.
Mire hazaértünk Möcinek már rohannia kellett a digitális grafikai képzésre. Én elkötöttem egy bevásárló kocsit a CBA-ban és abban vittem fel a rengeteg cuccot.
Otthon összeszereltem a WC tartályt, de a felszerelésről még szó sem volt.
Közben hívott S. Laci és Tamás a csütörtökre áthelyezett rendszeres keddi vacsorával kapcsolatban. Lacit megnyugtattam, hogy megyünk, Tamással pedig megbeszéltem, hogy 1/2 7 körül felvesszük.
Áron megérkezett és így időben el tudtunk indulni az első zongoraórájára. A címet tudtuk, de azt még nem, hogy miképpen fogunk odatalálni. A 139-essel lementünk a Sasadi útig, ott átszálltunk a 150 E-re, de azzal már csak egy megállót kellett mennünk. Egy nagyon lepukkant 40 éves Őrmezei házba csöngettünk be, csúnya barátságtalan lépcsőház, elavult lifttel.
Amikor beléptünk a lakásba, minden megváltozott. Egy egészen magas színvonalú belső építész keze munkája árulkodott arról, hogy itt az 53 négyzetméteres lakásban nem sajnáltak néhány milliót rákölteni arra, hogy a belső tér barátságos és lakható legyen. Bemutatkoztunk és azzal kezdtem, hogy megnyugtattam Mariannt, hogy én nem fogom minden zongoraórára elkísérni Áront csak most első alkalommal tettem, hogy utána egyedül is ide-, majd az óra végén haza tudjon találni.
Áron első órán bemutatott teljesítményén mind a ketten meg voltunk lepődve, ami engem meggyőzött abban, hogy helyesen tettem, amikor hallgattam Emőkére, hogy Áront taníttatni kell zenére.
Onnan könnyen hazataláltunk. Áront az este további részére Emőkére bíztuk, mi pedig elindultunk Tamásért.
A vacsora Laciéknál finom és kevés volt. Fruzsina készített egy nagy sütőtál rakott krumplit,csakhogy sokan voltunk rá. Legközelebb majd megmutatom nekik, hogy milyen az a "Rakott krumpli Sefinek" és, hogy abból mennyit kell sütni ennyi bélpoklosnak. Hozzá saját sütésű kenyeret ettünk, ami zseniális volt.
Vacsora után körülültük a kandallót és dumáltunk. Annyira megfeledkeztünk az időről, hogy mire észbe kaptunk fél egy körül járt az idő. Hazavittük Tamást és mire ágyba keveredtünk, már elmúlt éjjel egy óra.
2014. február 5., szerda
Grafikai programok
Áron simán indult el az iskolába. Én készítettem a reggelit és Möcit már csak akkor ébresztgettem, amikor már minden ki volt tálalva.
Reggeli után felbecsültük, hogy milyen eséllyel tud Möci indulni azon az álláspályázaton, amelyik nem csupán grafikusi, de digitális grafikai képzettséget is feltételez. Áttekintettük a régebbi és az újabb grafikai programokat, kikértük Norci nagyon is mérvadó szakvéleményét.
Möcinek is feltettem a kütyüjére pdf formátumban a Start Német 1. tankönyvet és mp3 formátumban annak a hanganyagait.
Möci megmelegítette a tegnap megmaradt milanóit. Igaz, hogy a tésztát kicsit odaégette, de a feketéket félretéve nagyon jót ebédeltünk.
A délelőtt azzal telt, hogy Möcivel megbeszéltem, milyen digitális grafikai programot érdemes megtanulni, aminek alapján biztosított a további fejlődés lehetősége. Ennek az eldöntéséhez megkérdeztünk két, szerintem autentikus szakember. Norcit emailben támadtuk meg a kérdéseinkkel, a Rákóczi urat pedig Skype-on. Mind a ketten nagyon készségesen válaszoltak.
Megnéztem Emőke WC tartályát, de az már sok sebből vérzett. Azt mondta, most nincs pénze arra, hogy újat vegyen, próbáljam meg ezt egy kicsit rendbe hozni. Na erre elküldtem a szerelvényboltba, hogy vegyen egy sarokszelepet és egy kifolyó tömítő gyűrűt., valamint egy guriga teflon szalagot.
Nekem gyorsan el kellett indulnom Budaörsre befizetni Áron februári teniszét, ha azt akartam, hogy ötre, amikorra jön Fruzsina fizika korrepetálásra, addigra hazaérjek.
Möcivel azt beszéltem meg, hogy a szülői értekezletre ő menjen, mert, mint tudjuk egy seggel nem lehet két lovat megülni.
Csak hét perc késéssel értem haza, de Fruzsina megvárt. A fizika óra húzós volt, de mint mondta hasznos.
Az óra után átmentem és beszereltem a sarokszelepet és a gumigyűrűt, de hiába, mert a tartály alsó szelepe is már teljesen elhasználódott.
It was a hard days night. Teljesen elfáradtam. Már csak arra maradt erőm, hogy leszaladjak a CBA-ba tejért, unicumért.
Reggeli után felbecsültük, hogy milyen eséllyel tud Möci indulni azon az álláspályázaton, amelyik nem csupán grafikusi, de digitális grafikai képzettséget is feltételez. Áttekintettük a régebbi és az újabb grafikai programokat, kikértük Norci nagyon is mérvadó szakvéleményét.
Möcinek is feltettem a kütyüjére pdf formátumban a Start Német 1. tankönyvet és mp3 formátumban annak a hanganyagait.
Möci megmelegítette a tegnap megmaradt milanóit. Igaz, hogy a tésztát kicsit odaégette, de a feketéket félretéve nagyon jót ebédeltünk.
A délelőtt azzal telt, hogy Möcivel megbeszéltem, milyen digitális grafikai programot érdemes megtanulni, aminek alapján biztosított a további fejlődés lehetősége. Ennek az eldöntéséhez megkérdeztünk két, szerintem autentikus szakember. Norcit emailben támadtuk meg a kérdéseinkkel, a Rákóczi urat pedig Skype-on. Mind a ketten nagyon készségesen válaszoltak.
Megnéztem Emőke WC tartályát, de az már sok sebből vérzett. Azt mondta, most nincs pénze arra, hogy újat vegyen, próbáljam meg ezt egy kicsit rendbe hozni. Na erre elküldtem a szerelvényboltba, hogy vegyen egy sarokszelepet és egy kifolyó tömítő gyűrűt., valamint egy guriga teflon szalagot.
Nekem gyorsan el kellett indulnom Budaörsre befizetni Áron februári teniszét, ha azt akartam, hogy ötre, amikorra jön Fruzsina fizika korrepetálásra, addigra hazaérjek.
Möcivel azt beszéltem meg, hogy a szülői értekezletre ő menjen, mert, mint tudjuk egy seggel nem lehet két lovat megülni.
Csak hét perc késéssel értem haza, de Fruzsina megvárt. A fizika óra húzós volt, de mint mondta hasznos.
Az óra után átmentem és beszereltem a sarokszelepet és a gumigyűrűt, de hiába, mert a tartály alsó szelepe is már teljesen elhasználódott.
It was a hard days night. Teljesen elfáradtam. Már csak arra maradt erőm, hogy leszaladjak a CBA-ba tejért, unicumért.
2014. február 4., kedd
második felnőtt német óra
Kezd annyira besűrűsödni az életünk, hogy már nem tudok minden tervezett dolgot elvégezni.Vagy meg kell hosszabbítani a napot, vagy redukálni kell a tennivalókat.
A felkelés azért ment gyorsan, mert 7-re le kellett szaladnom a házi orvosi rendelőbe vérvételre. Szerencsém volt, mert bár nem voltam előre bejelentve, Lenke nővér mégis azzal biztatott, hogy maradjak egy kicsit, mert ha a bejegyzettek nem jönnek el, akkor meg tud szúrni. Tíz perc várakozás után sorra kerültem és fél nyolckor már a CBA-ban voltam tejért és a kis pék kuckóban köménymagos cipóért.
Lenke még meghagyta, hogy a spirometriai leletet csak 1/2 9 fele hozzam le, mert a doktornő csak akkor tudja megnézni.
Mire felmentem már üres volt a lakás. Áron korábban, Möci későbben, de mind a ketten már
elmentek. Nekem meg volt terítve és ki volt tálalva a reggeli.
Reggeli után visszamentem a rendelőbe (nagy távolság a lakástól, mert a házunk földszintjén van a rendelő.) és bemutattam a SYNEX-nél készült leleltet. A doktornő ennek alapján adott egy kakukkfüves köptetőre receptet és egy beutalót a Tüdőgondozóba, hogy ott mutassam be a Spirometriai leletet.
Kiváltottam a patikában a receptet és egy úttal hoztam Möcinek a különböző kencékből mintát. Az eladónőnek gyanús lettem, hogy talán nem csak egy-egy mintát veszek ki a fiókból, ezért odajött és megkérdezte, hogy tud e valamiben segíteni. Addigra én már túl voltam az akción és mondtam, hogy köszönöm nem.
Itthon mondtam is Möcinek, hogy oda többé engem ne küldjön minta kenőcsért, mert már rajta vagyok a fekete listán.
Itthon még egy utolsó simítás a ma esti felnőtt német óra vázlatában. Felszereltem a hangosítást a konyhában, hogy a START Német 1. mp3-as hanganyagából este meg tudjunk majd egyet-egyet hallgatni. Azután felmentem kávézni Möcihez és egy órát beszélgettünk hárman (Möci, Ági és én).
Délelőtt olyan szépen sütött a nap, hogy Möcit elcsaltam a Négyes metró Kelenföldi végállomásához, hogy vegyük át műszakilag a létesítményt. Ebből azután annyi valósult meg,
hogy kívülről megnézhettük, hogyan haladnak a munkálatok, de be nem engedtek bennünket.
Útközben találkoztunk Lackóval (a Kührner ikrek bátyja) és Homolya Gáborral. Rögtön kaptunk
tőle egy meghívót a szerdai vernissage-ára (ejtsd: vernisszázs). Teljesen kifutottam az
időből és arra már nem tellett, hogy kimenjek Budaörsre a fizikoterápiára. Hosszú ideje ez
az első alkalom, hogy ezt elblicceltem.
Utána már csak arra maradt időnk, hogy bekapjunk valamit a kis kínaiban, mert nekem háromra kellett mennem Újpestre a 13 m 5 x 4-es kábelért. Vettünk még négy szelet Marlenkát és oda is adtuk Emőkének, hogy ossza el igazságosan, hogy Áronnak is maradjon belőle.
Nagyon kiszámoltam az időt, ha pontban kettőkor ülök fel a 139-esre, akkor visszafele talán négyre haza tudok érni, mert akkor jönnek meg a fiúk a német gyakorlásra.
Sikerült négy óra előtt két perccel hazaérnem. Áron és a fiúk már vártak. A velük töltött másfél óra nagyon jóra sikerült. Sokat tanultak és sokat röhögtünk. Ők maguk is hasznosnak tartották az időt, amit együtt töltöttünk.
A felnőtt németig majdnem egy óra lélegzetvételnyi szünet következett, amit a fiúk Áron szobájában töltöttek.
A két német között sikerült felhívnom Tamást és egyeztettem vele, hogy mostantól Kriszta kicsit korábban érkezett, Möciért viszont fel kellett küldenem Áront, Emőke pedig egyszerűen késett egy picit. Miután sikerült összeszedni a csapatot, onnan már gördülékenyen mentek a dolgok. Igaz, hogy őket nehezebb volt fegyelmezni, mint a fiúkat.
Az óra után udvariasságból mindenki azt mondta, hogy jó volt az óra. Számomra a felnőtt német nagyobb kihívás, mint a fiúké, mert a fiúknál adott a tananyag, amit át kell vennem velük,
míg itt az óra vázlatot is nekem kell kitalálnom.
Az óra után Kriszta lazán megkérdezte, hogy jövünk-e holnap a szülői értekezletre. Nagyon meglepődtem, mert erről se Möci, se én nem tudtunk, ugyanis ezt a bejegyzést Áron meg se
mutatta nekünk. Holnapra már így is volt két programunk, amiben ketté kellett válnunk.
Eddig abban állapodtunk meg, hogy én megyek a tenisz edzésre és rendezem a februári
befizetést, majd sietek haza, mert Fruzsinával lesz matek-fizika korrepetálásom, Möci pedig
megy a kiállítás megnyitóra, most pedig azzal módosul a programja, hogy előtte .egy órát bent ül a szülői értekezleten.
Áront egy picit elővettük, de valahogyan, mint mindig, kidumálta magát.
A fiúk és Kriszta elbúcsúztak, Möci pedig hozzákezdett a vacsora készítéséhez. Amíg a kaja
(valamilyen milánói makaróni szerűség) készült Emőkének feltettem a kütyüjére a Start Német 1. könyvet és a hanganyagát, Krisztának pedig átküldtem ugyanezeket e-mailben.
A felkelés azért ment gyorsan, mert 7-re le kellett szaladnom a házi orvosi rendelőbe vérvételre. Szerencsém volt, mert bár nem voltam előre bejelentve, Lenke nővér mégis azzal biztatott, hogy maradjak egy kicsit, mert ha a bejegyzettek nem jönnek el, akkor meg tud szúrni. Tíz perc várakozás után sorra kerültem és fél nyolckor már a CBA-ban voltam tejért és a kis pék kuckóban köménymagos cipóért.
Lenke még meghagyta, hogy a spirometriai leletet csak 1/2 9 fele hozzam le, mert a doktornő csak akkor tudja megnézni.
Mire felmentem már üres volt a lakás. Áron korábban, Möci későbben, de mind a ketten már
elmentek. Nekem meg volt terítve és ki volt tálalva a reggeli.
Reggeli után visszamentem a rendelőbe (nagy távolság a lakástól, mert a házunk földszintjén van a rendelő.) és bemutattam a SYNEX-nél készült leleltet. A doktornő ennek alapján adott egy kakukkfüves köptetőre receptet és egy beutalót a Tüdőgondozóba, hogy ott mutassam be a Spirometriai leletet.
Kiváltottam a patikában a receptet és egy úttal hoztam Möcinek a különböző kencékből mintát. Az eladónőnek gyanús lettem, hogy talán nem csak egy-egy mintát veszek ki a fiókból, ezért odajött és megkérdezte, hogy tud e valamiben segíteni. Addigra én már túl voltam az akción és mondtam, hogy köszönöm nem.
Itthon mondtam is Möcinek, hogy oda többé engem ne küldjön minta kenőcsért, mert már rajta vagyok a fekete listán.
Itthon még egy utolsó simítás a ma esti felnőtt német óra vázlatában. Felszereltem a hangosítást a konyhában, hogy a START Német 1. mp3-as hanganyagából este meg tudjunk majd egyet-egyet hallgatni. Azután felmentem kávézni Möcihez és egy órát beszélgettünk hárman (Möci, Ági és én).
Délelőtt olyan szépen sütött a nap, hogy Möcit elcsaltam a Négyes metró Kelenföldi végállomásához, hogy vegyük át műszakilag a létesítményt. Ebből azután annyi valósult meg,
hogy kívülről megnézhettük, hogyan haladnak a munkálatok, de be nem engedtek bennünket.
Útközben találkoztunk Lackóval (a Kührner ikrek bátyja) és Homolya Gáborral. Rögtön kaptunk
tőle egy meghívót a szerdai vernissage-ára (ejtsd: vernisszázs). Teljesen kifutottam az
időből és arra már nem tellett, hogy kimenjek Budaörsre a fizikoterápiára. Hosszú ideje ez
az első alkalom, hogy ezt elblicceltem.
Utána már csak arra maradt időnk, hogy bekapjunk valamit a kis kínaiban, mert nekem háromra kellett mennem Újpestre a 13 m 5 x 4-es kábelért. Vettünk még négy szelet Marlenkát és oda is adtuk Emőkének, hogy ossza el igazságosan, hogy Áronnak is maradjon belőle.
Nagyon kiszámoltam az időt, ha pontban kettőkor ülök fel a 139-esre, akkor visszafele talán négyre haza tudok érni, mert akkor jönnek meg a fiúk a német gyakorlásra.
Sikerült négy óra előtt két perccel hazaérnem. Áron és a fiúk már vártak. A velük töltött másfél óra nagyon jóra sikerült. Sokat tanultak és sokat röhögtünk. Ők maguk is hasznosnak tartották az időt, amit együtt töltöttünk.
A felnőtt németig majdnem egy óra lélegzetvételnyi szünet következett, amit a fiúk Áron szobájában töltöttek.
A két német között sikerült felhívnom Tamást és egyeztettem vele, hogy mostantól Kriszta kicsit korábban érkezett, Möciért viszont fel kellett küldenem Áront, Emőke pedig egyszerűen késett egy picit. Miután sikerült összeszedni a csapatot, onnan már gördülékenyen mentek a dolgok. Igaz, hogy őket nehezebb volt fegyelmezni, mint a fiúkat.
Az óra után udvariasságból mindenki azt mondta, hogy jó volt az óra. Számomra a felnőtt német nagyobb kihívás, mint a fiúké, mert a fiúknál adott a tananyag, amit át kell vennem velük,
míg itt az óra vázlatot is nekem kell kitalálnom.
Az óra után Kriszta lazán megkérdezte, hogy jövünk-e holnap a szülői értekezletre. Nagyon meglepődtem, mert erről se Möci, se én nem tudtunk, ugyanis ezt a bejegyzést Áron meg se
mutatta nekünk. Holnapra már így is volt két programunk, amiben ketté kellett válnunk.
Eddig abban állapodtunk meg, hogy én megyek a tenisz edzésre és rendezem a februári
befizetést, majd sietek haza, mert Fruzsinával lesz matek-fizika korrepetálásom, Möci pedig
megy a kiállítás megnyitóra, most pedig azzal módosul a programja, hogy előtte .egy órát bent ül a szülői értekezleten.
Áront egy picit elővettük, de valahogyan, mint mindig, kidumálta magát.
A fiúk és Kriszta elbúcsúztak, Möci pedig hozzákezdett a vacsora készítéséhez. Amíg a kaja
(valamilyen milánói makaróni szerűség) készült Emőkének feltettem a kütyüjére a Start Német 1. könyvet és a hanganyagát, Krisztának pedig átküldtem ugyanezeket e-mailben.
2014. február 3., hétfő
Möci álláspályázata
Bár viszonylag későn keltem, de azonnal nekiugrottam a mai teendőknek. Elsőként a Főszerkesztőt hívtam fel, hogy a rám bízott együttműködési szerződés előkészítésében tisztázzak néhány sarkalatos kérdést.
Reggelire megfőztem a debrecenit és hozzá bekaptam egy lágy tojást.
Az elektromos kazánnal kapcsolatosan megkerestem, hol a legolcsóbb az MT (műanyag tokozású 5 x 4-es kábel és a 13 méter még ott is több mint 8000.- forint. Remélem, hogy jól mértem meg a szükséges hosszt és még rá is hagytam egy kicsit.
Lementem a postára pénzügyeket intézni. (kivesz-betesz) és utána már meg tudtam rendelni a 13 fm öteres kábelt, Möci pedig átutalta az árát, mert én már padlót fogtam. Elvileg holnap délután már át is vehetem.
A délelőtt hátralevő részében Möcinek segítettem a rajzaiból készült albumot eljuttatni a pályázat kiírójának.
Möci összeszedte a fellelhető maradékokat és egy nagyon finom levest rittyentett belőle.
Délben olyan szépen sütött a nap, hogy elmentünk a 4-es metró Kelenföldi végállomását megnézni (műszaki átvétel), de sajnos, akárhogyan kerülgettük az építkezési kerítéseket, mindenhonnan elhajtottak bennünket.
Laci hívott és azt mondta, hogy ha miattunk kell áttenni a szokásos keddi vacsorát náluk, akkor én szervezzem meg, hogy melyik nap legyen az. Egyed Lacival könnyű volt a dolgom, mert a csütörtök neki is jobb lenne, azonban Tamást nem tudtam elérni.
Este nekifeküdtem, hogy a Start Német 1-et letöltsem valahonnan, mert holnap már abból szeretnék tanítani.
Közben Áron hazajött. Az igaz, hogy megint hozott egy ötöst németből, de a házi feladatát magyarból olyan csúnyán írta meg, hogy annál csúnyábban már nem lehet.
Lecke után a sakknak adta az életét. Utánanézett a büchliben, hogy mi lenne a királycsel legerősebb ellenszere és talált is egy úgynevezett Falkbeer ellencselt. Megszervezte, hogy a chess.comon online tudjunk egymás ellen játszani, de elsőre nem volt sikerélménye.
Reggelire megfőztem a debrecenit és hozzá bekaptam egy lágy tojást.
Az elektromos kazánnal kapcsolatosan megkerestem, hol a legolcsóbb az MT (műanyag tokozású 5 x 4-es kábel és a 13 méter még ott is több mint 8000.- forint. Remélem, hogy jól mértem meg a szükséges hosszt és még rá is hagytam egy kicsit.
Lementem a postára pénzügyeket intézni. (kivesz-betesz) és utána már meg tudtam rendelni a 13 fm öteres kábelt, Möci pedig átutalta az árát, mert én már padlót fogtam. Elvileg holnap délután már át is vehetem.
A délelőtt hátralevő részében Möcinek segítettem a rajzaiból készült albumot eljuttatni a pályázat kiírójának.
Möci összeszedte a fellelhető maradékokat és egy nagyon finom levest rittyentett belőle.
Délben olyan szépen sütött a nap, hogy elmentünk a 4-es metró Kelenföldi végállomását megnézni (műszaki átvétel), de sajnos, akárhogyan kerülgettük az építkezési kerítéseket, mindenhonnan elhajtottak bennünket.
Laci hívott és azt mondta, hogy ha miattunk kell áttenni a szokásos keddi vacsorát náluk, akkor én szervezzem meg, hogy melyik nap legyen az. Egyed Lacival könnyű volt a dolgom, mert a csütörtök neki is jobb lenne, azonban Tamást nem tudtam elérni.
Este nekifeküdtem, hogy a Start Német 1-et letöltsem valahonnan, mert holnap már abból szeretnék tanítani.
Közben Áron hazajött. Az igaz, hogy megint hozott egy ötöst németből, de a házi feladatát magyarból olyan csúnyán írta meg, hogy annál csúnyábban már nem lehet.
Lecke után a sakknak adta az életét. Utánanézett a büchliben, hogy mi lenne a királycsel legerősebb ellenszere és talált is egy úgynevezett Falkbeer ellencselt. Megszervezte, hogy a chess.comon online tudjunk egymás ellen játszani, de elsőre nem volt sikerélménye.
2014. február 2., vasárnap
Ebéd mosolygós bácsinál
Annyira időben ébredtem, hogy Áron még aludt, amikor lementem. Kiengedtem Mannát csavarogni. Amikor kinyitottam a konyhaablakot, a fejét már kidugta, de a farkát még bent tartotta, mert nem tudott dönteni, hogy neki hol jobb. Odakint a szabadság volt a csáberő, idebent a meleg. Tipikus Petőfi Sándor: Kutyák és Farkasok.
Először odatettem a hurkát sülni, hogy valamit fel tudjak tálalni reggelire, ha Áron felébred. Mire elkészült a reggeli Áron is felkelt.
Délelőtt próbáltam Áront rábeszélni, hogy a karácsonykor kapott német nyelvű könyvéből legalább egy oldalt preparáljon ki. Úgy tűnt, hogy sikerült is nekikezdenie, de azután hamar feladta és inkább legózott.
Én felmentem elrendezni a tegnap leáztatott, lepréselt bélyegeket. Közben hallgattam a klubrádiónak egy tényfeltáró riportját és elemzését és a hátamon futott a borzongás, hogy hol élünk.
Amikor a legjobbnak ítéltem meg a nappali világítást, elkezdtem fotózni Möci falra akasztott rajzait. Nem voltam megelégedve az általam készített képek minőségével, de azért tovább próbálkoztam.
Délben megmelegítettem és bekaptam a tegnapi ebéd maradékát.
Áron nagyon lelkiismeretesen viselte gondját Mannának. Egy alkalommal, amikor kérdeztem, hogy a Manna kint van-e vagy bent, akkor Áron azt mondta, hogy szerinte bent és ha nem látjuk, akkor biztosan felment a ti szobátokba és a paplanotok alatt alszik. Ne erre felmentem, hát azt láttam, hogy a paplan közepe kidomborodik.
Kora délután átmentünk Gabikáékhoz. Értékeltük Áronnak és Zitának a félévi bizonyítványát.
Hívtuk Nóra nagyit telefonon, mert azt terveztük, hogy hazafele beugrunk hozzá, de egyiket sem vette fel. Mire végre sikerült vele beszélnünk, nem találtuk valami jó hangulatban. Gyorsan összecsomagoltunk és még világosban indultunk haza.
Megálltunk a mosolygós bácsinál és kértük az étlapot. Áron rántott sajtot rendelt sült krumplival és én pedig rántott halat petrezselymes krumplival. Még tiszta szerencse, hogy egyikünk sem rendelt előételt, mert az adag olyan nagy volt, hogy meg se tudtuk enni. Még gyorsan bekaptam egy kávét és már indultunk is tovább.
Hat órára érkeztünk a nagyihoz és csak egy órát voltunk nála. Most egy kicsit részletesebben mesélte el, hogy mi történt 1944-ben és utána az apukájával, akit a németek Mauthaunsenbe vittek és onnan csak 1945 május kilencedike után jött vissza amikor a 70 kilóról 36 kilóra lefogyott.
Szerencsére Áron nem hallott az egészből semmit, mert ezalatt egy May Károly könyvet olvasott a szobában.
Hazajövet Möcivel feltettük a képeket a Dropbox fiókjába, ahonnan majd ő holnap megosztja az illetékesnek.
Csabi elkérte az autót és elugrott vele Ágiért.
Először odatettem a hurkát sülni, hogy valamit fel tudjak tálalni reggelire, ha Áron felébred. Mire elkészült a reggeli Áron is felkelt.
Délelőtt próbáltam Áront rábeszélni, hogy a karácsonykor kapott német nyelvű könyvéből legalább egy oldalt preparáljon ki. Úgy tűnt, hogy sikerült is nekikezdenie, de azután hamar feladta és inkább legózott.
Én felmentem elrendezni a tegnap leáztatott, lepréselt bélyegeket. Közben hallgattam a klubrádiónak egy tényfeltáró riportját és elemzését és a hátamon futott a borzongás, hogy hol élünk.
Amikor a legjobbnak ítéltem meg a nappali világítást, elkezdtem fotózni Möci falra akasztott rajzait. Nem voltam megelégedve az általam készített képek minőségével, de azért tovább próbálkoztam.
Délben megmelegítettem és bekaptam a tegnapi ebéd maradékát.
Áron nagyon lelkiismeretesen viselte gondját Mannának. Egy alkalommal, amikor kérdeztem, hogy a Manna kint van-e vagy bent, akkor Áron azt mondta, hogy szerinte bent és ha nem látjuk, akkor biztosan felment a ti szobátokba és a paplanotok alatt alszik. Ne erre felmentem, hát azt láttam, hogy a paplan közepe kidomborodik.
Kora délután átmentünk Gabikáékhoz. Értékeltük Áronnak és Zitának a félévi bizonyítványát.
Hívtuk Nóra nagyit telefonon, mert azt terveztük, hogy hazafele beugrunk hozzá, de egyiket sem vette fel. Mire végre sikerült vele beszélnünk, nem találtuk valami jó hangulatban. Gyorsan összecsomagoltunk és még világosban indultunk haza.
Megálltunk a mosolygós bácsinál és kértük az étlapot. Áron rántott sajtot rendelt sült krumplival és én pedig rántott halat petrezselymes krumplival. Még tiszta szerencse, hogy egyikünk sem rendelt előételt, mert az adag olyan nagy volt, hogy meg se tudtuk enni. Még gyorsan bekaptam egy kávét és már indultunk is tovább.
Hat órára érkeztünk a nagyihoz és csak egy órát voltunk nála. Most egy kicsit részletesebben mesélte el, hogy mi történt 1944-ben és utána az apukájával, akit a németek Mauthaunsenbe vittek és onnan csak 1945 május kilencedike után jött vissza amikor a 70 kilóról 36 kilóra lefogyott.
Szerencsére Áron nem hallott az egészből semmit, mert ezalatt egy May Károly könyvet olvasott a szobában.
Hazajövet Möcivel feltettük a képeket a Dropbox fiókjába, ahonnan majd ő holnap megosztja az illetékesnek.
Csabi elkérte az autót és elugrott vele Ágiért.
2014. február 1., szombat
nincs meg a káposzta
Most, hogy nincs itt az őrmester, csak fél tíz körül ébredtem. Nagyon gyorsan összekaptam magam és tízre már kint voltunk a piacon. Főleg kolbászt, szalonnát és tojásokat vettünk, de maradt időnk és némi pénzünk arra is, hogy Lacinál csípős paprika savanyút és a vegyesboltban nescafét vegyünk.
Hazafelé még beugrottunk a villamos boltba és megrendeltük a 13 méter MTK 5x4-es kábelt. Szerintem a jövő hétre mehetünk is érte.
Amikor hazaértünk, amíg Áron a reggelit készítette, addig begyújtottam a cserépkályhába. A szerény reggeli után elkezdtem fotózni Möci rajzait.
Kiteregettem a tegnap beáztatott bélyegeket.
Manna folyton ki-be járt. Bent unatkozott, kint pedig nagyon hideg volt. Manna, amikor úgy érzi, hogy nem foglalkozunk vele eleget, akkor keres magának egy pamut gombolyagot és azzal játszik.
Áron is elment megnézni a holtágat, hogy eléggé befagyott-e már, de azzal jött vissza, hogy az még nem elég biztonságos a korizáshoz.
Az ebédhez egyszerűen nem találtuk sehol az egy fej káposztát, ezért pályamódosítást végeztünk és egy tejfölös sajtos túrós csuszára váltottunk.
Ebéd után átnéztem Áron matek leckéjét és felmondta a magyar irodalomból a verset. Utána újra leült a számítógép elé.
Megpróbáltam elkapni az ebay-en az utolsó pillanatot, hogy megvegyem a háromutas szelepet, de nem sikerült.
Manna még estefelé is ki-be járkál. Nem szeret bent lenni a házban, viszont odakint nagyon hideg van. Ahányszor bejön, első útja mindig a macskakaja tálhoz vezet. Ha meglátja, hogy hozok bele valamilyen kaját, akkor először elkezd dorombolva dörgölődzni.
.
Hazafelé még beugrottunk a villamos boltba és megrendeltük a 13 méter MTK 5x4-es kábelt. Szerintem a jövő hétre mehetünk is érte.
Amikor hazaértünk, amíg Áron a reggelit készítette, addig begyújtottam a cserépkályhába. A szerény reggeli után elkezdtem fotózni Möci rajzait.
Kiteregettem a tegnap beáztatott bélyegeket.
Manna folyton ki-be járt. Bent unatkozott, kint pedig nagyon hideg volt. Manna, amikor úgy érzi, hogy nem foglalkozunk vele eleget, akkor keres magának egy pamut gombolyagot és azzal játszik.
Áron is elment megnézni a holtágat, hogy eléggé befagyott-e már, de azzal jött vissza, hogy az még nem elég biztonságos a korizáshoz.
Az ebédhez egyszerűen nem találtuk sehol az egy fej káposztát, ezért pályamódosítást végeztünk és egy tejfölös sajtos túrós csuszára váltottunk.
Ebéd után átnéztem Áron matek leckéjét és felmondta a magyar irodalomból a verset. Utána újra leült a számítógép elé.
Megpróbáltam elkapni az ebay-en az utolsó pillanatot, hogy megvegyem a háromutas szelepet, de nem sikerült.
Manna még estefelé is ki-be járkál. Nem szeret bent lenni a házban, viszont odakint nagyon hideg van. Ahányszor bejön, első útja mindig a macskakaja tálhoz vezet. Ha meglátja, hogy hozok bele valamilyen kaját, akkor először elkezd dorombolva dörgölődzni.
.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)