Lógás a suliból

Áron élvezi, hogy egy napot lóghat az iskolából. Reggeli nélkül indultunk el a piac felé. Vettünk tejet, újhagymát, hónapos retket, a hentesnél pedig két szép csirkecombot és két pár virslit. Áron csak addig élvezte a piacot, amíg a zsebpénzéhez hozzájuthatott és azt rögtön el is költötte.

Reggeli helyett bekaptunk egy-egy lángost, ami majdnem olyan drága volt, mint a tegnapi vacsora.

A horgászboltba már be sem jött velem, inkább szunyókált az autóban. Kikértem Áron diák horgász engedélyét, de csak holnapra tudják lepecsételve átadni.

Begurultunk Kiskunlacházára és a K&H-nál kértünk Áron Trambulin kártyaszámlájához egy megtakarítási számlát.

Visszafele megrendeltük a bádogosnál a kályhacső körüli kalapprofilt, nehogy a csőtől a lambéria meggyulladjon.

Még a csavarboltba is beugrottunk, de Áron már olyan türelmetlen volt, hogy nem vásárolgattunk tovább.

A bázison elkezdtem az ebéd készítését. Kivettünk a mélyhűtőből egy doboz csirkeleves és egyszerűen kirántottam a két csirkecombot.

Délután Áron megkérdezte a pénteken feladott leckéket Olivértől és elkezdte annak elkészítését. Addig én levagdostam egy adag áztatni való bélyeget. Közben Möci telefonált. Próbáltam neki az angol leckéjéhez távsegítséget adni, de azért ez nem az igazi. Sokkal hatékonyabb, amikor ott ülök mellette.

Miután megnéztem Áron tájékoztatóját, nagyon összevesztünk.Megint volt benne egy szaktanári intő és egy újabb hiány, ami miatt a három hiány miatt egy újabb begyűjtött "1"-es. A balhé nem azért történt, mert ilyen bejegyzések voltak a tájékoztatójában, hanem azért, mert ez már három napja díszelgett árván, aláíratlanul, pedig én minden nap megkérdezem, hogy van-e valami új bejegyzés a tájékoztatóba.
Áronnak elmagyaráztam, hogy azért még soha nem kapott ki, ha valami rossz bejegyzést hozott haza, de a mi családunkban eddig nem volt szokás, hogy egymásnak hazudunk.

Megerősítettem a füstcső tartó bilincsek falhoz rögzítését egy új tiplivel és az újólag vásárolt hatlapfejű csavarokkal. Ha már így meg volt erősítve, akkor tartottunk egy újabb főpróbát.

Vacsorára a virslit ettük mustárral és pirítóssal.

Torkos Csütörtök a Leányvár Fogadóban

Reggel odaadtam Áronnak a zongora óra díját. Szerintem időben indult el. Ezt talán azért jegyzem meg minden nap a posztomban, mert nekem nagyon fontos, hogy egy ilyen piszlicsáré dologért, mint a késés, ne marasztalják el az iskolában.

Reggeli után felhívtam Nóra nagyit, hogy meg szeretném látogatni, mert túl azon, hogy régen láttuk egymást, van egy pár megbeszélni valóm. Nem lepődtem meg nagyon azon, hogy azt mondta: ma nem alkalmas, mert 1 órára meg van hívva ebédre valahova. Azzal sikerült meggyőznöm, hogy csak egy fél órát rabolnék el az idejéből és még nem múlt el 1/2 9.

Délelőtt a nyakamba vettem a várost. Először a Nagyihoz mentem. Vittem neki a rendbe hozott könyvet, amit végül nem hagytam ott egyetlen könyvkötőnél sem, mert sokat kértek a ragasztási munkáért, hanem vettem kifejezetten egy könyvkötésre kitalált ragasztót és magam elvégeztem a munkát.

Nagyival immáron harmadik alkalommal rögzítettük a Prágai utazás időpontját és annak néhány részletét (ki vesz a Janáéknak kolbászt és ki Beherovkát), de mindig újfent kérdezi. Hazafele beugrottam az Újbuda Okmányirodába, mivel SMS-eztek, hogy készen van az új jogsim. A régit bevonták és arról csak egy nyomtatott másolatot kaptam, hogy emlékezzem, mi mindenre szólt, amikor még nem voltam 75 éves. C'est La Vie.

Itthon csak bedobtam a cuccokat és máris mentem a kis kínaiba ebédelni. Elküldtem a felbélyegzett puffancs borítékot az ültetni való telefonpózna zöldborsónak.

Möci három óra tájban ért haza és rögtön átvettük a holnapra kötelező angol házi feladatot.

Tamással megbeszéltem, hogy ma én megyek érte és mi visszük le a Leányvár Fogadóba, de onnan a vacsora után majd E. Laci fogja hazahozni.

Amint hazaért Áron, tudtunk indulni, mert még azokat a cuccokat is bepakoltam az autóba, amikről csak gondoltam, hogy Áron majd hiányolni fogja. Ezen azután Áron nagyon meghatódott.

1/2 6 előtt pár perccel már ott voltunk Tamásnál. Áront még arra is felkészítettem előre, hogy ha még ott van  a vevő jelölt Tamásnál, akkor mi ne a régi barát, hanem egy másik vevő szerepében tetszelegjünk, mint  érdeklődő.

Sajnos erről már lecsúsztunk, mert a vevő elment.

Pontban fél hatkor indulhattunk a vacsorára. Sajnáltuk, hogy Möci nem jött velünk, mert nagyon sok tanulni valója volt a holnapi angolra és nem szeretne hiányozni egyetlen óráról sem.

Amikor Kiskunlacháza fele tartottunk, Laciék ránk telefonáltak, s hamarosan kiderült, hogy csak 1-2 km. közöttünk a távolság. Lassítottunk és így pont egyszerre és időben értünk a Fogadóhoz. E. Laci már bent ült a nevünkre rezervált asztalnál. Azonnal belekezdtünk a zabálásba. Orja levessel kezdtünk, de már az is olyan finomvolt, hogy rögtön repetáztunk belőle. A második fogást illetően nagy volt a választék és az egyik finomabb volt a másiknál. Ki lehetett választani a húsokat, amit ott előttünk sütöttek meg. Áron is adott az étvágyának. Egyszerűen végigettünk mindent, úgy, hogy a túrógombócnak már alig maradt hely.

A búcsúzáskor mindenkinek felajánlottuk, hogy töltsék nálunk az éjszakát, jól be van fűtve a rezidencián, de senki nem élt a lehetőséggel.

A bázison vettük észre, hogy Tamás kabátja (persze benne a lakáskulcsaival) az autóban maradt. Felhívtam Fruzsit. Így azután mégis csak nálunk kötöttek ki. Meg is ünnepeltük a látogatást egy unicummal és nagy dicsekvések közepette megmutattuk (persze begyújtva) az új szerzeményünket a kis vaskályhát. Mindenkinek nagyon tetszett, de ennek ellenére senki nem aludt nálunk, hanem inkább indultak.

lomizás

Áront úgy indítottam útnak reggel, hogy én nem biztos, hogy én ki tudok menni Budaörsre a teniszre, de oda adtam neki a márciusi befizetni valót. Mielőtt elindult, még egyszer felmondta a feladott verseket.

Csak késő reggelre sikerült kipihennem a tegnapi 1 + 2 órás németet.

Reggeli előtt lefejtem a a mostani kefir kurzus utolsó adagját. A fogyasztási javaslat szerint most tíz nap szünet következik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy MUK (március 15-én újra kezdjük).

Egy kicsit megijedtem, hogy elromlott az új kütyü, mert amikor hívtak telefonon, én nem hallottam a hívó hangját. Szerencsére egy újraindítás után minden megjavult.

Délelőtt még intéztem a banki ügyeimet, majd felmentem Ilihez, hogy a lomtalanításra szánt dolgokból -mint egy lomizó - a használható fenyő léceket kimentsem. Mindent lehordtam és elkezdtem a bontást.

Közben a napi híreket olvasva megint azt látom, hogy a pénzügyi szakemberek olyan intézkedésekre tesznek javaslatokat, ami a készpénz forgalmat preferálja  az elektronikus forgalommal szemben.

Próbáltam felhívni Nóra nagyit, hogy egy órára átmenjek hozzá beszélgetni és hogy átvigyem a könyvet, amit kért, hogy ragasztgassam meg. Biztosan jól esne neki.

Pihenés gyanánt lejátszottam egy-két online sakkpartit.

Hazaért Emő a tanfolyamról. Nagyon fel volt dobva. Ő beugrott a kis kínaiba egy kicsit falatozni, de rám nem gondolt. Már nem volt időm ebédelni, mert ötre vártam Fruzsinát.

Sok példát megoldottunk, de én főleg azt próbáltam az agyában elültetni, hogy fizikus módjára gondolkozzon.

Óra után megkérdeztem Möcit, hogy mit szeretne vacsorázni, mert megyek a CBA-ba vásárolni. Ő azt mondta, hogy ilyen későn már nem eszik semmit és különben is 60 kg. Gondoltam, akkor valami egyáltalán nem hizlalót veszek. Vettem egy kifilézett csirkemellet és egy csomag mirelit spenótot.

Áron átment Emőkéhez gyakorolni, én meg hozzákezdtem a főzés-sütés-hez. Nem telt bele fél óra és a vacsora készen volt. A spenótba, só, bors, sok fokhagyma, sok tejbe áztatott kenyérbél került. A szeletelt melleket egy kicsit kiklopfoltam miközben már forrósodott az olaj a fritőzben, kukoricalisztes panír és már sült is.

Áron Skype-olt a Leóékkal, Möci pedig lehozta az angol leckéjét, hogy segítsek.

Négyen ültünk a vacsora asztalnál. Utána Áron még átment Emőkéhez és a Leóéknak adott egy kis műsort a zongora tudásából.

Emővel közösen megcsináltuk az angol leckéjét és megígértettem vele, hogy reggel, indulás előtt felmondja a tanult szavakat.

Németórák egymás hegyén hátán

Úgy érzem, hogy az online sakkpartik egy kicsit túlterhelik az idegrendszerem, mert későn arra ébredtem, hogy nehéz gyalog és bástya végjátékokat próbálok megoldani. Elhatároztam, hogy kevesebbet fogok sakkozni.

Első utam a postára vezetett. A rendszeres havi megtakarításokat ezentúl is be fogom tenni, de nem a Posta Takarékjegyekbe, mert Matolcsi úrnak köszönhetően ott már a béka segge alatt vannak a betéti kamatok. Amikor kivettem a márciusban lejárt Takarékjegyeket, a postai alkalmazott, aki már több mint tíz éve ismer, feltette a rutin kérdést, hogy "csere lesz?" Mondtam neki, hogy "nem, csak kivét". Halkan megsúgta, hogy sokan veszik ki a megtakarításaikat, állítólag Bécsben és Szlovákiában nyitottak forint számlát. Én nem fogom ennyire komplikálni az életem, egyszerűen befizetem a CitiBankba és ott kötöm le. A különbség kb. annyi, hogy 3% helyett 7,5%. Nem mindegy.

Vettem a CBA-ban egy pár debrecenit és a kis bódéban egy nyugdíjasnak való köménymagos cipót.

Reggeli után megválaszoltam a vetőmagosnak a levelet. Egy vagyonért (275.-) vettem tőle "telefonpózna zöldborsót", amiből, mint tavaly is több kilónyi zöldborsó terem majd Dömsödön.

Elkezdtem megírni az óravázlatomat a mai felnőtt németre. Szerintem fognak nekik tetszeni az ötleteim.

Felhoztam Emőke nyugger kajáját és elindulok a gyogyóra.

 Amikor visszatértem már készülhettem a német órákra.

Megjött Áron és négykor megjöttek az ikrek is. Nagyon kemény óra volt és nem kaptak érte dicséretet, mert éppen az amit most tanulnak, az nagyon gyatrán ment. A fiúk bementek Áron szobájába. Nekem külön tetszett, hogy Áron gondoskodik a vendégeiről. Nem kéri, hogy mivel kényeztessem őket, hanem maga készítette nekik a málnaszörpöt.

Öt után volt egy fél óra időm fellélegezni, mert fél hatkor kezdődött a felnőtt német. Emőke nem jött egyáltalán, Möci pedig 10 percet késett. Egyedül Kriszta volt pontos, vele el is kezdtük az órát időben.

Egy kicsit túl lőttem a célon, mert nem egy, hanem két órát tartott a mai német és lehet, hogy egyszerre túl sok anyagot próbáltam a fejükbe gyömöszölni.

Szerintük tartalmas és jó volt az óra. Hogy ne menjenek haza túl vidáman, adtam is nekik egy néhány mondatos fordítani valót házi feladatra.

Csak akkor érzem jól magam, ha produkálok, ha van valami eredménye annak, amit teszek. Világ életemben egy siker orientált típus voltam és úgy látszik, hogy ez az idővel nem tompul bennem. Ha ők valamilyen fokon megtanulják a nyelvet, akkor nyertem, ha nem, akkor az kudarc nekem is.

Áron kilenc óráig Skype-olt Leóval és csak utána mondta fel a megtanult verset.

Möci első angol órája a Doverben

A reggeli szertartás zökkenőmentesen ment. Áron és Möci időben elindultak.

Lementem a CBA-ba egy palack friss tejért és reggeli után nekiláttam a beérkező árnyékoló ponyva és csukló árajánlatok megválaszolásának. Ezek az árnyékoló ponyvások mindenkiről azt gondolják, hogy milliomosok. Gabikával és Ferivel megkonzultáltuk az ajánlatokat és abban maradtunk, hogy a legegyszerűbb és a legolcsóbb megoldás az lenne, ha ezt a több helyen is szakadt ponyvát megjavítanánk nagyon erősen ragadó szalagokkal és a törött csuklót Ferike legyártaná kazánlemezből.

Engem 13:00 órára magához rendelt a CITI Bank vezető bankára, hogy számot adhasson a befektetéseink sikeréről és az általa javasolt pályakorrekcióról. El kell, hogy fogadjam a szakvéleményét, mert eddig az 95 %-ban bejött.

Möci délután háromra hazaért az angol kurzus első napjáról és izgalmas részleteket mesélt a tanfolyamról.

Áron elég korán hazaért a suliból. A leckéje nem volt ugyan kész, de azt beszéltük meg, hogy tartson egy kis pihenőt a suli után és majd amikor ötre jön a Bence matekozni, akkor csinálja meg a maradék házit.

Pontban ötre megérkezett Bence. Ma hozott egy kis fizika tanulni valót is. Először a matekot vettük át és csak utána tértünk át a fizikára. Közben sokszor elkalandoztunk, hogy ne legyen olyan tömény az óra.

Egy kicsit megzavart minket a hőmennyiséget leolvasó szakember, aki szerint az egyik leolvasó hibát jelez. Rögtön meg is nézte és egy reset-tel ki is javította a hibát.

Az óra (húsz perc) hamar eltelt, de a ráadást nem számoltuk.

Lecseréltem a kefir termést a friss tejre és hívtam Áront, hogy kapjunk be egy pár falatot.

Megsózott, megpaprikázott zsíros deszka volt a vacsora kefírrel. A zsírt még mindig a sült

oldalasról kapirgáltuk le.

Átnéztem Áron füzeteit és a házi feladatát. A matekját egy kicsit nehéznek találtam (mintha verseny feladat lenne), de kapásból és jól megoldotta. Ennek ellenére javasoltam egy grafikus megoldást is, ami viszont nagyon tetszett  neki.

Kicsit gyakorolt a zongorán és utána, amíg én felmentem Möcihez, addig átment Emőkéhez. Emőkének megigazítottam a wifi-jét a kütyüjén és rátöltöttem a Youtube-ot.

Möci a hazajövetele óta szinte semmit nem végzett a ma kapott angol házi feladataiból. Mondtam neki, hogy ez így nem fog menni, mert ha napi négy órányi házi feladatot kap, akkor délután háromtól hétig nem tötyörögni e kell, mert akkor éjfélre sem lesz készen és ezt nem lehet másnapra halogatni, mert holnap ugyanennyi feladatot fog kapni.

Minden esetre egy órát segítettem, hogy haladjon, de arra kértem, hogy amikorra készen van jöjjön le felmondani az anyagot.

Én egy darabig türelmesen vártam Möcit, illetve néhány partit online sakkoztam, azután éjfél körül rákérdeztem, hogy hol tart a tanulásban, mert ki szeretném kérdezni. Addigra már nagyon álmosan válaszolt, így azután hagytam, pihenje magát jól ki, holnap is nehéz napja lesz.

sakk vereségek

Arra ébredtem, hogy a reggeli illata keveredik  valami odaégettel.

Amíg a reggeli készült, Áron engem tanított zongorázni.

A terülj terülj asztalkán voltak nagyon finom újdonságok is. Ilyen volt például a görög joghurtba kevert kemény tojás. A kefir nem ízlett úgy, mint szokott, amit valószínűleg az Esztikétől vásárolt tej okozhatott.

Möci azt találta ki, hogy délelőtt menjünk el egyet kerekezni.

Mielőtt nekivágunk, bepótoltam a blogbejegyzések elmaradását. Olyan sok az elfoglaltságom, hogy se sakkra, se bélyegezésre nem érek rá. Azért egy partit lejátszottunk Áronnal, de egy idő után olyan rosszul kezdtem állni, hogy fel kellett adnom a játszmát.

Ebédre Möci készített egy zöldséges csirkelevest és egy finom csirke pörköltöt. Ez utóbbit egy kicsit elsózta, ezért behabarta egy nagy pohár tejföllel.

Áronnal visszapakoltunk a kis kályha melletti fenti szekrénybe, visszaszereltem az ajtajait.

Időben elkezdtünk készülődni az első tavaszi hétvége befejezésére Dömsödön. A feladatok és a szerepek már ki vannak osztva.

Azt külön élvezzük, hogy úgy elkezdtek hosszabbodni a napok, hogy már nem csupán világosban indulunk, de világosban is érkezünk Gazdagrétre.

Itthon Manna kereste Emőkét és egyfolytában nézte a bejárati ajtót, hogy mikor jön érte az igazi gazdi.

Áronnak azt mondta Möci, hogy először fürödjön meg, mosson hajat és csak utána kezdhet velem sakkozni. A dolog első része még simán ment is, de a másodiknál megint csúnyán kikaptam tőle. Möci szerint ez természetes, ehhez kezdjek hozzászokni.

Lefekvés előtt még megírtam néhány árajánlat kérelmet a Gabikáék árnyékolójának a rendbehozására.

Gabikáék árnyékolója

Viszonylag korán keltünk. Még egy utolsó ellenőrzés az áramváltó kapcsoló bekötési sémáján és a papírra rögzítése. A nap gyönyörűen süt. Már korán 260 W-al termel a napelem.

Elindultunk a piacra. Csípős kolbász, sütni való kolbász, angol, szalonna és angol szalonna. Kértem még két friss csirkemellet, hogy délre készítsek valamit meglepetésre. Vettünk friss tejet és újhagymát. Amikor az unicum vásárlására került a sor, Möci már az árakra. A 2350.- Ft hallatán inkább abból kért kettőt.

Mire hazajövünk már 1400 W-ot és délre már 2300 W-ot termelt, amit azután egész délután tartott.

Itthon Áron és Möci hozzákezdtek a reggeli készítéséhez.

Közben megérkezett Miskolci úr. Hozta a három doboz tojást és segített rögzíteni a bélyegező szobában a kis kályha csövének a rögzítésében. Amikor végeztünk a melóval már le is ülhettünk reggelizni. A nagyon finom reggeli csak egy lökést adott, hogy ebédre valami még finomabbal rukkoljak elő.

Möci elindult a kozmetikushoz és így nyugodtan elkezdhettem a titkos meglepi készítését.

Úgy nézett ki, hogy minden alapanyag megvan az amerikai mézes csirke elkészítéséhez, kivéve az étkezési keményítő.  Először megkevertem a páclét, mert abban kell állnia néhány órát a csirkemell kockáknak. A bunda keverésének már csak akkor kezdtem neki, amikor a kockák már a hűtőben pácolódtak.

Átmentem Gabikáékhoz egy evőkanálnyi keményítőért. Mire visszaértem már Möci is megjött. Kértem, hogy készítsen egy nagy adag hagymás, zöldséges vékony tésztát, mert valami kínai meglepit csinálok. Közben úgy hülyülök, hogy nem találtam sehol a keményítőt, amit a Gabikáéktól hoztam. Egy  darabig mindannyian kerestük, majd jobbnak láttuk átmenni és még egy evőkanálnyit kérni.

Amíg Gabika Möcivel beszélgetett, Ferivel leszereltük az elszakadt árnyékolóernyőt és azt is áthoztuk, hogy majd én veszek nekik egy újat Budapesten.

Kivettem a hűtőből a bepácolt csirkemell kockákat és elkezdődött a bebundázása és a sütése. Amikor megsültek a darabkák, akkor meg forgattam a szezámmagos mázban és tálaltam. Möci is készen lett a kínai zöldséges tésztával és kezdődhetett a lakoma.

Ebéd után Áron felment a bélyegező szobába, szerintem Internetezni, mi pedig napoztunk egy kicsit. Möci nekem megágyazott a füvön egy szivaccsal és két takaróval, Ő pedig mellettem a nádszékben.

Feri később átjött és hozta még a árnyékoló egyik eltört darabját, hogy azt is nézzem meg, hogy hol kapható.

Áron fent Skype-olt az unokaöccseivel, én meg beerősítettem két nagyobbacska tiplit a kályha füstcső mögé. A füstcső bilincsek tartóját beszabtam és egy-egy kis csavarral ideiglenesen felerősítettem. A végleges rögzítést csak a jövő héten fogom megcsinálni, mert addigra tudok venni hatlapfejű csavarokat hozzá.

Möci közben bekapcsolta a szaunát, én pedig csináltam egy próbafűtést.

























zkedtem kkor