Készülődés Prágába

Új hét veszi a kezdetét.

Reggel Áron majdnem időben (1/4 8 után 3 perccel) indul. Összeszedem a gondolataimat. A legfontosabb, hogy ne engedjem szétesni a napot.

Hevenyészett reggeli után elindulok Posta Lacihoz Csepelre. Mára kaptam tőle időpontot, hogy a bal első féltengely valószínűleg szakadt gumiharangját kicserélje. A visszafele úton a buszon olvasom az egyszerűsített szövegű angol könyvet és egyre jobban tetszik.

Norcikámmal megbeszéltem, hogy 16-án csütörtökön , amikor Áron utolsó tanítási napja van, délután vagy este elhozzák Leót és Artit, akik nálunk alszanak, majd 17-én a fiúkkal együtt megyünk Dömsödre, miközben Norciék csinálhatnak felnőtt programot. Ott bulizunk egy nagyot, ott alszunk és 18-án visszaviszem a fiúkat Pestre, mert másnap már indulnak vissza Bristolba. Mi aznap este becsomagolunk és szombaton indulunk Prágába.

Közben Möci megsértődött, mert, hogy mi a Nóra nagyival és Áronnal akkor is megyünk Prágába, ha ő nem tud jönni. A nagy sértődés után rájön, hogy a négynapos útból ő csak egy napot hiányozna az angolról, mert április 19, 20, 21 az mind ünnepnap. Ezért úgy dönt, hogy mégis jönne velünk.

Este megrendelem az ő buszjegyét is online. Az egyik visszaigazoláson angolul külön felhívják a tisztelt utasok figyelmét, hogy mindenki csak a saját okmányai birtokában szállhat fel a buszra, így a szülők okmányaiban bejegyzett gyermeknek is kell, hogy saját útlevele vagy személyazonosító igazolványa kell, hogy legyen.

Ettől azután annyira megijedtem, hogy megint elkezdtük keresgélni Áron hónapok óta nem talált személyazonosító igazolványát és a diák igazolványát. Hiába kerestük, nem lett meg. Ha nem akarunk a buszpályaudvartól hazaslattyogni, akkor tennünk kell valamit.

szavazás

Feri átjött és segített felszerelni a szivattyúból kivezető csőre az új csapot. Egy ember ezt aligha tudta volna elvégezni, mivel az egyiknek az istállón belül kellett ellen tartani, míg a másik kívül próbálja kitekerni a régi csapot.


Béni megkínált egy marék fejes saláta palántával, amitől csak újabb munkám lett. Megint fel kellett lazítani két négyzetmétert, kigazolni és elültetni a 12 palántát.

Korán indultunk haza. Útközben megálltunk Katinkáék cukrászdájánál. Bár egyetlen vevő sem foglalkoztatta a pultnál kiszolgálót, nekünk hármunknak mégis sikerült pillanatok alatt túlterhelnünk őt. Miközben Emő és Áron le-le vettek egy e-egy sütit a pult üvegpolcáról, mondván, hogy ezek bizonyára kóstolónak vannak oda kitéve, én rendeltem és közben elnézést kértem, hogy ez sajnos egy ilyen lökött család.

Ettünk, kávéztunk és csomagoltattunk is magunknak a süteményekből.

Hat óra körül érkeztünk haza. Először felvittünk minden cuccot és letettük Áront, majd átsétáltunk szavazni.

Bár a szavazás eredménye már előre mindenki számára egyértelmű volt, ennek ellenére elkezdtük nézni a szavazásról szóló tudósításokat és a politikai elemzők kommentárjait.

piac egyedül

Elvállaltam, hogy egyedül megyek a piacra. Áron még lustálkodik az ágyában, Möci pedig leült angolt tanulni. A piacon meg is kérdezték, hogy a család hol maradt. Mondtam, hogy lustálkodnak.

Tej, tojás, szalonna, kolbász, petrezselyem. Ezen felül nem tudtam ellenállni két tő paradicsom palántának, pedig otthon van rengeteg. Gazdagréten majdnem 20 tejfölös pohárnyi és itt Dömsödön is majdnem annyi. Ezek 3-4 cm-esek, amit pedig most vettem az 30-40 cm magas.

Visszafele beugrom a Dabi vegyesboltba a kárpát kenyérért és veszek egy darab vajat, amit a Möci rendelt.

Az elkészült reggelit a kúp alatt tálaljuk.

Áron, ha nem is nagy gőzzel, de tanul, Möci pedig írja az angol házi feladatait.

Délelőtt kisétálunk a Duna partra. Meglátogatjuk Pista bácsit. Ott van Zoli is és Vincéék is megjöttek Németországból. Bekapunk egy-egy pálinkát az egészségükre, de nem maradunk sokáig.

Möcinek az ebédet sem engedtem meg készíteni, mivel neki most a legfontosabb az angol intenzív tanfolyam, átvállaltam a főzést is. Tejfölös zöldbab főzelék lesz a mélyhűtőből elővett fasírttal, amit már korábban bepaníroztam.

Ebéd után Möci és Áron mind a ketten kapnak egy kis kimenőt és elmennek biciklizni.

Délután még angolozunk egy órát, majd  egy kicsit kertészkedem. Este hideg vacsora és utána szauna.

Nyílt órák és a Construma

Áronnal készülődtünk az iskolába. Bár későbben szálltunk fel a 139-esre, mint én szerettem volna, de azért nem sokkal 3/4 8 után beértünk a suliba. Nekem már csak ma kell azon izgulnom, hogy Áront elkapja egy ellenőr a bliccelés miatt, mert délután már nagy valószínűséggel megtaláljuk Dömsödön a buszbérletét.

Az első nyílt óra elmaradt. Pontosabban a nyíltsága maradt el, mert a Természet Ismeretek tanárnak továbbképzésre kellett mennie. Nem tudom, hogy ezt mikor tudták meg, de szerintem szervezetlenségre vall, ha más nem, akkor az is, hogy nem küldtek egy helyreigazító e-mailt: "Kedves Szülő! Holnap csak 9-re tessék jönni, mert az első nyílt óra elmarad." Az első mérgem elszállt, amikor megtudtam, hogy Áronéknak helyette német órájuk lesz, mert legalább szagot veszek, hogy mit tanulnak németből és ahhoz tudom majd igazítani az otthoni keddi német gyakorlásokat. Az örömöm azonban hamar elszállt, amikor megtudtam, hogy arra viszont nem mehetek be, mert az nem nyílt óra, a helyettesítő tanár csak beugrott. Próbálkoztam az igazgató úrnál és az igazgató helyettes asszonynál, de eredménytelenül. Arra voltam ítélve, hogy leüljek az üres folyosón és várakozzak 9-ig.

Kilenckor kezdődött a történelem bemutató óra és tízkor a matek. Mind a kettő nagyon lekötötte a figyelmemet. A tanítónénik felkészültsége a termek technikai felszereltsége szinte 100 %-os.

Közben rájöttem, hogy Áron honnan vette fel azt a szokását, hogy amikor hazajön, mindent (táskát, kabátot) ledobál a földre. Itt az osztályban minden gyerek, mindenét  a földön tartja. Való igaz, hogy ehhez hasonlót láttam már Amerikában is, de ott a gyerekek egy nagy, szőnyegen ültek (Cipő nélkül!) törökülésben és az ott, úgy elfogadható volt, itt viszont a sáros cipőkkel bejárt padlón nem. Ha leszámítom azt a néhány tévedést és magyartalanságot, amit a tanítónénik elkövettek,akkor nagyon tetszettek a mintaórák és a tanítás minőségét, színvonalát is magasnak tartottam.

A suliból már nem mentem haza, egyenesen a Construmára mentem. Útközben Lacival egyeztettünk telefonon és végül én értem előbb a kiállításra. Tettem egy felesleges látogatást a kertészeti kiállításon. Ott számomra semmi nem volt különösen érdekes, hacsak az okos fűnyíró nem, amelyik körbe tud járni egy telket és az egészen lenyírni a füvet, anélkül, hogy kihagyna területeket, vagy többször nyírjon egy-egy területet.

Amikor Laci is megérkezett, hívott telefonon, hogy hol tartok a kiállítás látogatásában. Találkozásunk után azonnal rendeltünk egy szál sült kolbászt.

A kiállítás többi részében találtunk néhány izgalmas dolgot, Vettünk mind a kettőnknek egy gyémánt porral felszórt csoda fűrészlapot és kerestük a Tamás megbízásából a napelemes tető cserepet, de azt sehol nem találtuk. Beszélgettünk viszont hosszasan napelem rendszereket kínáló cégekkel. Úgy tűnik, hogy Lacinak sikerült átbillenteni a meggyőződését az általam járt útra és betervezte, hogy Monoszlón telepít egy napelemes rendszert.

Hazafele betértem az ANZSU Optikába és átvettem a megjavított szemüvegem.

Itthon kezdődhetett a pakolás. Möci úgy döntött, hogy mégis jön velünk Dömsödre. Áron lett ismét a Manna felelőse. Összeszedtem a családot és indultunk.

A TESCO-nál szerettem volna ha Möci be se jön, hanem marad az autóban és ott tanulgatja az angolt és akkor olcsóbban is jövünk ki a TESCO-ban, de végül mégis bejött. Vettünk egy grill csirét meg apróságokat. Áron az üvegbetétekből növelte a zsebpénzét, de végül hamar indulhattunk tovább. Igyekeznünk kellett, mert a Gumipontban 3/4 5-re vártak, hogy a hátsó két téli gumit is lecserélhessék. Pontosan érkeztünk, a kerékcserét gyorsan elvégezték és mindjárt könnyebb lett a pénztárcám 70.000.- forinttal.

Möci beszólt a Dabi Vegyesboltba, hogy holnap reggel tegyenek nekünk félre egy egész kárpát kenyeret.
Amikor megérkeztünk nagy volt az öröm. A zöldborsó kibújt a földből, a smaragdfának megnőtt a két rügye és alatta újabb kettő bomlott ki.

Áron, ha nem is rögtön, de megtalálta a buszbérletét. Csupa öröm az élet.

Még sütött a nap. Áron és Möci kicsit bringáztak én meg kertészkedtem, locsoltam a veteményest. Möci tanulgatott, én még begyújtottam a cserépkályhába.

Este vacsora, TV, szauna, pontosan úgy, ahogy kispolgáréknál szokás, azután eltettük magunkat holnapra.

Rudas csütörtök

Gyorsan megreggeliztem és indultam Jenetékhez a pénzért. Az idő tavaszias és miközben élvezem a tömegközlekedés adta lehetőséget, hogy ilyenkor leszarhatom, mennyire emelik az üzemanyag árát. Még a kis sétát is élveztem hozzá.

Hazamenet írtam Norcikámnak a viber-en, hogy a pénze biztonságban van és  készülődtem a Rudasba. Laci sem sokkal korábban érkezett. A szokásos tréning a száraz gőz, a jéghideg fürdő, a forró medence és a langyos medence. Ezt megcsináltuk többször, majd elmentünk a pihenőbe. Felöltözve még dumáltunk  egy kávé mellett kint a büfében. Nagyon jól esett a délelőtti fürdőzés és lehet, hogy a derekamnak is jót tett.

Már bőven elmúlt dél mire hazaértem.

Mariann küldött ugyan egy SMS-t, hogy a mai zongora óra elmarad, de én már nem tudtam elérni Áront, hogy megkíméljem az odautazástól.

Felhívtam Posta Lacit, hogy mikor tudná fogadni a Scenicet, mert az első két téli gumi cseréjénél kiderült, hogy a bal első féltengely gumiharangja el van szakadva és a felni belső oldalára szórja a zsírt. Sajnos csak a jövő hétfőre tudta vállalni, de abban megállapodtunk, hogy akkor viszem.

Áron szomorúan jött haza, hogy hiába csöngetett a zongora tanárnőnél, senki nem nyitott ajtót.

Möci is korán jött haza. Este sokat angoloztunk.

Tamás lakókocsija

Áron meglehetősen későn 7:22-kor indult el a suliba. Én arra készülődtem, hogy Tamás jön értem és elmegyünk megnézni Dunaharasztiban a megvenni kívánt lakókocsit. Tamás átküldött ugyan egy linket a megtekintendő lakókocsiról, de az asztali számítógépem most már valóban az utolsókat rúgja és azt már csak a kütyün tudtam megnézni.

A számítógépen az XP egyáltalán nem akart felállni és a W7 is azzal kezdte, hogy elindított egy CHKDSK-t (check disk). Az új számítógépre nemhogy a pénz, de még a korvégül csak ábban ígért Persiles doboz sem áll a rendelkezésemre.

Mire Tamás megjött én már éppen befejeztem a reggelimet. Lakókocsis barátját Zolit Törökbálinton vettük fel. Eljutottunk a telepre, ahol az eladó lakókocsik vannak. Amit a Tamásnak kínáltak, az fele annyit sem ét, mint amennyiért kínálták. Egy régi lelakott TABBERT volt, amiről Zolival közösen semmi perc alatt sikerült Tamást lebeszélnünk. Visszafele benéztünk a Karavándor-hoz, ahol egészen jó állapotú, többnyire a korukat meghazudtoló lakókocsikat találtunk, persze sokkal drágábban.

Tamás hazahozott és felhívtam, hogy adhassak neki is a paradicsom palántáimból. Szívesen elfogadta, mert önellátó új életre szeretnének átállni. Mire hazaértem már dél fele járt, de csak egy szendvicset kaptam be. A blog töredéket sem sikerült teljesen leírnom és elmentenem.

Áron öt után ért haza a teniszből. Csodálkozott, hogy Fruzsina nincs ott, mert lemondta az órát.

Möci este átküldte a Rita néni levelét, miszerint csütörtökön Áron sulijában az első három óra, nyílt óra lesz.

Felhívtam Jenetéket, hogy péntek helyett mehetek-e csütörtökön reggel a pénzért, mert péntek délelőtt nyílt órákon vagyok Áron iskolájában.

Vacsorára tojásos nokedlit készítettem fejes salátával öt főre, de végül csak ketten ettük Áronnal.

Ha kedd, akkor az német

Áron azzal ébresztett, hogy vigyem be autóval, mert elaludt. Az nem lehet, mert nekem pár perce szólalt meg az ébresztő Bartók rádióm. Arra nem jól emlékszem, mert már fél nyolc is elmúlt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy most volt az óra átállítás és lehet, hogy valamit elkevertem. Kiugrottam az ágyból, hogy megnézzem az egyetlen 100 %-osan megbízható "atom" órát, mivel azt nem lehet se állítani, se elállítani. Ekkor közölte Áron, hogy április elseje van és csak lóvá tett.

Reggeli után lementem a postára rendezni a hülyék havi megtakarításait. Itthon megállapítottam, hogy a lakás rendetlenségét az jellemzi a legjobban, hogy minden sarokban, vagy ha lehet, akkor a fal mellet le van rakva egy zsák, egy kosár egy szatyor, vagy egyszerűen egy nyílon zacskó. Ebből azt a következtetést voltam képes levonni -bár nehezemre esett -, hogy ha ezeket successive meg tudnám szüntetni, akkor már nagy előre lépést tehetnék a közvetlen környezetünk rendjéért. Szót fogadtam magamnak és első lépésként eltettem a hóláncot (két hónapja ott terpeszkedik a fal mellett), a helyére. Holnap is meg fogok szüntetni egy ilyen fal mellé deponált szart és akkor talán előbb-utóbb rend lesz. Minden esetre úgy értékeltem a dolgot, hogy már a helyzet felismerése nagy előrelépést jelentett. Egy ókori görög filozófusnak egyszer nagyon megragadott a mondása: "ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a nehezebbik felén túl vagy." Én ezt a magam szerényebb bölcseletei közé némi áthallással, úgy fogalmaztam meg, hogy: " A halogatás, az elfelejtés bölcsője."

Lassan elindultam a gyogyóra. Most először élveztem azt, hogy elkészült a Gazdagréti út és a Budaörsi út kereszteződésében a buszmegálló és így nem kell lemenni a Sasadi útig ahhoz, hogy átszálljunk a Budaörsre menő 40-es buszmegállóhoz.

Andreának azzal udvaroltam, hogy rajta is látszik, hogy tavasz van. A kezelés nagyon jót tett, mert már kezdett pocsék lenni a derekam.

Visszafele bementem a törött szárral bevitt szemüvegemért és leadtam a másikat a lencsék cseréjére. Most már a nyugdíj megérkezéséig nincs gondom, hogy mire költsem a pénzem, mert a hitelkártyám teljesen leürült.

A kis kínaiban ettem egy zöldséges csirkét, de mivel nagyon drágának találtam, elhoztam a kis szójaszósz csepegtetőt. Mindegy, majd vasárnap legfeljebb meggyónom.

Kicsit még igazítottam a paradicsom palántákon.

Nem sokkal később megjöttek a fiúk és kezdődhetett a gyerek német. Olivér, Bálint és Áron szereplésével meg voltam elégedve és ők is nagyon hasznosnak tartották az eltelt másfél órát. Ahogy befejeztem velük a foglalkozást, ők mentek játszani Áron szobájába és jött Kriszta a felnőtt németre.

Kriszta nagyon jó tanuló, két kis ötöst is beígértem neki. Az óra itt sem egy óra volt, hanem jóval több. Nagyon élvezte és mint mondta, ma is sokat tanult.

Utána reklamált, hogy miért nem kérek én ezekért az órákért pénzt, mire mondtam, hogy én a sikerélménnyel vagyok megfizetve. Mellesleg meggyőződésem, hogy a meglévő német tudásomat, ami nem túl sok - azzal tudom a legjobban konzerválni, ha tanítom.

Amikor a fiúk és Kriszta is elment, Áron átment Emőkéhez zongorát gyakorolni (és mellesleg vacsorázni). Én lementem a CBA-ba. Vettem tejet, sajtot, felvágottat és sört, majd miután bekaptam egy lazító unicumot, felmentem Möcihez, hogy átvegyem vele a ma tanult angol anyagot és közösen megcsináljuk az írásbeli házi feladatot.

Möci készített egy nagyon finom karalábé levest és egy fej salátával távoztam, amihez holnapra tojásos nokedlit rendelt.

Áron már egy ideje skype-olt Leóval, amikor fogmosást és lefekvést parancsoltam.