2014. június 7., szombat

ismét működik a szivattyú

Reggel a szokásos piac. Felsorolni is rengeteg amiket összevásároltam. Tej, tojás, szalonna, spenót és egyebek. Még azt sem felejtettem el, hogy Béni unszolására be kell szerelnem egy zárat a villanyóra szekrény ajtajába, hogy ősszel a szél ne csapkodja. A barkácsboltban vettem egy beszerelhető cilinder zárat két kulccsal. Vannak néha árucikkek, amik számomra érthetetlenül alacsony árúak. Ilyen volt például ez a zár két kulccsal, mindössze 350.- forintért.árpát kenyeret.

A Dabi Vegyesboltba csak 15 dkg füstölt tarjáért, no meg azért ugrottam be, hogy holnap tegyenek félre nekünk egy k

Hazafele jövet beugrottam Gabikáékhoz. Vittem nekik egy USB kábelt és megkérjem, nézzen rá a szivattyúnkra. Möci elindított egy nagymosást.

Kipakoltam, illetve a helyére bepakoltam a nagy bevásárló szatyor tartalmát.

Feri bácsi átjött. Egy unicummal indítottunk és utána semmi perc alatt elindította a szivattyút

Áron készítette a reggelit, én pedig locsoltam.

Rendbe hoztam a belső szárító kötélzetét és kiteregettem. A nagyobb darabokat kint teregettem a kúp alatt, hogy a nap süsse, a kicsiket pedig a szauna előtti fregoli madzagra.

két új paradicsom palántának készítettem gyom mentes ágyást és el is ültettem azokat.

Megnéztük a Forma 1 időmérő edzését és utána pihenésképpen beszereltem a villanyóra szekrény új zárját.

Möci szakmai irányítása mentén elkészítettem a sült spenótos  tésztát olaszosan.  A spenót leveleket Áron segített megfosztani a szárától. Amíg a nagy leveles tészta fő, addig egy fej fokhagyma dinsztelődik olíva olajon, majd rákerül az összes spenót, hogy dinsztelődjön. A kifőtt tészta rétegenként kerül a tepsibe (olíva olaj, tészta, spenót, reszelt sajt, majd megint tészta, megint spenót és ismét sajt, majd ugyanígy harmadszor és mehet be a sütőbe.

Ebéd után mind a hárman kimentünk a Dunára úszni. Szerintem ezzel az élménnyel majd csak a tenger versenghet.

Gábor fogott  a Mannának egy kis halat, amitől Manna nagyon boldog volt és evés után felment az ágyunkba aludni.

Möci kiment egy kőrt biciklizni én meg egy kicsit elálmosodtam, ezért kértem Mannát, hogy húzódjon odébb, hogy én is elférjek.

Estig Áron legó csatahajót épített, mi pedig még angoloztunk.







2014. június 6., péntek

Duna

Végre itt az igazi nyár. Dömsödre készülődve nem kell bekapcsolni a fűtést.

Reggelire kitunkoltam a nagy pörköltes lábast és főztem egy lágy tojást.

9-re kellett mennem Norcikám pénzéért. Onnan felhívtam Nóra nagyit, hogy volna-e kedve, hogy valahol együtt kávézzunk, de azt mondta, hogy ahhoz nem érzi magát elég jól.

Itthon tovább csiszolgattam a kütyün az iReader-t és rögtön tettem is bele néhány száz könyvet.

Möci és Áron is korán érkeztek haza, úgy tűnt, hogy nincs komoly akadálya annak, hogy korán induljunk Dömsödre.

Az első állomás a TESCO. Mind a hárman bementünk. Áron azért, hogy visszaadja az ezer üveget, Möci pedig azért, mert, mint mondta sok mindenre szüksége volt.

Csak tankolni álltunk meg és persze még a bureknél. Ott mindenki bekapott valamit kedve szerint.

Még javában tűzött a nap amikor leértünk, ezért azonnal ledobtunk magunkról mindent és rohantunk a partra. A víz 24 fokos volt, de ennek ellenére csak én úsztam. Még így is több mint egy hónapos lemaradásban voltam a szokásos Duna felavatásában. A stég mellett kicsit sok volt a hínár, de a víz beljebb nagyon kellemes volt.

Egy nagy zuhany és egy kis unicum jót tett az úszás után.Vacsorára megmelegítettük a grillcsirkét és hozzá különféle savanyúságokat majszoltunk.

Naplemente után meglocsoltam volna a veteményest, ha jött volna a víz. A szivattyú nem akarta felkapni a vizet. Már négy vödör vizet töltöttem egymás után a légtelenítőbe, de nem és nem. Pedig a veteményes teljesen ki van száradva és a smaragd fa is nagyon szomjas. Ilyen későn már nem szerettem volna zavarni a Feri bácsit, de holnap megkérem, hogy segítsen.

Este még egy jót szaunáztunk, azután lefekvés.


2014. június 5., csütörtök

Béláéknál

Amilyen későn feküdtem este, olyan későn keltem reggel. Áront még tudtam emlékeztetni, hogy ma zongora órája van, de az óradíjat nem tudtam odaadni neki, majd a jövő héten bepótoljuk.

Reggelire a tegnapi lecsó maradékát és egy kis kefirt ettem.

Be kellett mennem a városba és arra gondoltam, hogy egyúttal meglátogatom Béláékat. Egyáltalán nem zavart a tömegközlekedéssel való utazás, csupán a 24-es villamos közönsége tűnt nekem idegennek, de olyannyira, hogy időnként megtapogattam a pénztárcámat, hogy megvan-e még.

A Béláéknál eltöltött rövid idő jól esett. Régóta nem láttam őket. Megbeszéltünk néhány apróságot a Samsung GALAXY S5 környékéről, kávéztunk, azután igyekeztem haza.

Hazaérve felhoztam Emőke nyugger kajáját és rendezkedtem a lakásban.

Áron váratlanul hazaérkezett fél négykor, amikor 3/4 4-kor már kezdődik a zongora órája. Azonnal indult tovább, én meg izgultam, hogy elkésik-e vagy sem.

Nekem csak ötre kellett mennem a "Vándor tábor" szülői értekezletre. Ott kaptunk néhány fontos információt, amiből fel tudunk készülni a június 21-i indulásra. Azt egy kicsit brutálisnak tartom, hogy az indulás, illetve a gyülekező hajnali 5:25-kor van a Keleti Pályaudvaron.

Hazaérkezve már mindenki itthon volt. Áron bemutatta a jelenlegi zongora tudását. Voltak benne hibák, de összességében nekem tetszett.

Mire hazaértem megérkezett Bélától az iReader egy régebbi (de a legjobb) verziója. Rögtön fel is telepítettem a kütyüre.

Felmentem Möcihez, hogy kikérdezzem a ma tanultakból.

Áront megkértem, hogy a CBA-ból hozzon két csirkecombot, meg egy pohár tejfölt, hogy készíthessek egy finom csirke pörköltöt. Emőkével együtt mentek le vásárolni.

A csirkepörkölthöz kifőztem egy adag spagettit és amikor már minden elkészült, lehívtuk Möcit, hogy vacsorázzon velünk. Tálaltam mellé CBA-s céklát, ami nem volt elég puhára főzve, viszont a csípős cseresznye paprika ment hozzá. Mindenkinek nagyon ízlett. Egy adagot küldtem fel Csabinak is, de Möci végül úgy döntött, hogy Csabi inkább egyen pizzát és ő ezt majd holnap beviszi a suliba magának ebédre.

A tanulási módszerekben vannak nézeteltéréseink ami abban áll, hogy én azt szeretném, ha Möci megtanulna angolul, ő pedig azt, hogy sikeresen levizsgázzon.

2014. június 4., szerda

Áron ELINDULT

Ma Áronnak 1/4 8-ra a Kongresszusi Központ előtti parkolóban kell lennie. Onnan indul az egész iskola Ópusztaszerre. Úgy érzékeltem, hogy mind a ketten eléggé izgultunk, hogy Áron le ne késse a találkozót, illetve a negyedórával későbbi indulást.

Onnan is érzékelhető volt az izgulás, hogy reggel 1/2 6-tól, már egyikünk sem tudott aludni.
Áron átjött az én ágyamba, odabújt, beszélgettünk. Nagyon jó nekem, hogy ő még tud kisgyerek lenni, (ha akar!)

Annak külön örült, hogy odaviszem autóval, mert tömegközlekedéssel, egyedül még sohasem ment a Kongresszusi parkolójához.

3/4 7-kor indultunk. Kis hátizsákjában vitte a saját maga készítette szendvicseket és 7 óra után nem sokkal már oda is értünk. A parkolóba nem lehetett behajtani, mert beton tankcsapdák állták el a bejáratokat, de a csoportosulást, olyan 50-60 méterre már lehetett látni. Nekem az volt a szándékom, hogy odakísérem Áront a többiekhez, de erről Áron határozottan lebeszélt és egy sebtében adott puszival már le is zárta az ügyet és ment a többiek felé. Most éreztem először, hogy el kell vágnom a köldökzsinórt. Ha megértem, ha nem, tudomásul kell vennem, hogy Áron már nem kisgyerek, egyre önállóbb lesz és ha érzelmileg még kötődik, azt egyre kevésbé fogja, főleg másik előtt kimutatni.

Egy pillanatig szomorú lettem, mint akit készülnek megfosztani valamitől, azután hirtelen eszembe jutott egy negyed évszázaddal ezelőtti kép, amikor Ginger-re a kismacskánkra az anyja fújt egy haragosat, mint aki azt mondja, hogy most már ne gyere hozzám szopizni, menj és fogjál magadnak egeret. Nőjél fel és állj a saját lábadra.
Ginger anyjától tanultam meg akkor, hogy a köldökzsinórt el kell tudni vágni még akkor is, ha ez egy szomorú aktus.

Áron elindult és ezen az 50-60 méterem vissza se nézett, ami nekem szokatlan volt, mert ilyen még soha nem fordult elő és én tudtam, hogy ELINDULT.

Kicsit szégyellem magam, hogy most amikor ezeket a sorokat írom, elhomályosul a látásom, mert eljut a tudatomig, hogy akkor ennyi volt. Tizenkét év és ezentúl ő már nem mindig az enyém. Néha saját maga lesz, az is lehet, hogy egyszer majd másé és nekem majd a maradékkal kell beérnem. Ez az élet rendje.

Itthon betértem a CBA-ba és vettem reggelinek valót, amit fönt azonnal el is fogyasztottam.

Az asztali számítógép egyre gyakrabban felmondja a szolgálatot. Most például a Windows 7 üzemmódban elég gyakran bejön a "kék halál". Ha ez olyankor történik, amikor valamit írok és még nem mentettem el, akkor az addigi iromány elveszett. Egyébként mindig nagyon gyakran elmentem a munkáimat írás közben. De például a sakknál, ha bejön a "kék halál", akkor amire újra feláll a rendszer és be tudok lépni, addigra idő túllépés miatt vesztesnek nyilvánítanak.

Beborítékoltam és ajánlva feladtam a napok óta készülő levelemet Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter Úrnak. A levél tartalma olyan, hogy amellett nem lehet elmenni válasz nélkül. Ráadásul, szándékaimtól és tőlem teljese függetlenül éppen a napokban nagy belpolitikai vihart kavart az általam is megírt téma.

Az új Samsung GALAXY S5-re feltöltöttem a legfrissebb IGO térképeket és POI-kat. és lassan készülődtem elindulni a Renault Baumgarten-hez a visszapillantó tükör mozgatás és a klíma javítása ügyében. Dénes Úr megvizsgáltatta a problémát és kedd reggel 8 órára adott egy időpontot.

Itthon megmelegítettem egy nyugger kaját (valamilyen sertés pörkölt szerűség volt rizzsel) és meg is ettem.

Már éppen ideje volt, hogy itthon foglalkozzak egy kicsit a bélyegekkel. Le is vágtam egy jó nagy adagot a borítékokról és beáztattam.

Emőke azzal jött át, hogy Mannát este levitte a kutyafuttatóra és reggel hiába hívogatta, hiába kereste, egy órán keresztül nem jött elő. Én a hallottak alapján jobban izgultam mint Emőke.

Amikor Möci hazaért, hallva a Manna ügyét, azt javasolta, hogy menjünk le, mert az én "Mannuska!" hívogatásomra Dömsödön is elő szokott jönni.

Lementünk a kutyafuttatóra és valóban, az első "Mannuska" hívogató szóra előbújt az egyik bokor mögül.

Möci elkezdett tanulni, én pedig lementem bevásárolni a CBA-ba és mindent összevásároltam, ami egy lecsóhoz kellhet.

Már elkezdtem készíteni, amikor Áron megérkezett és azonnal nagy élménybeszámolóba kezdett.

Amíg a lecsó rotyogott, addig Möcivel angoloztunk. Csak a vacsora idejére szakítottuk meg a tanulást. Áron négyünknek terített. A lecsónak akkora sikere volt, hogy Csabinak nem is hagytunk belőle.

Az angol tanulást csak tíz óra után hagytuk abba, mert Möci már nem látta a betűket a fáradtságtól.

Este még 10 óra után eltettem a hűtőbe a kész kefírt és az új adagot kitettem a konyhaablak elé a kefir gombával.

2014. június 3., kedd

A német órák ma elmaradnak.

Áron reggel csak azért keltett fel, hogy elbúcsúzzon és, hogy kérjen 500.- forintot, miután az ebédje nincs befizetve.
Möci azzal indult el az angolra, hogy szerinte minél jobban közeledik a nyelvvizsga időpontja, annál kevesebb a tudása.

Ma nagyon laza a délelőtt. Nincsenek kiírt teendők, nincsenek határidők és nincsenek megbeszélt találkozók. Már a reggeli sem volt olyan kapkodós. Későn reggeliztem és utána hosszúra nyúlt laza fürdőszoba.

Közben azért elindítottam a nagymosást. Annyi piszkos ruha volt, hogy alig lehetett becsukni a mosógép dobjának az ajtaját.


A reggeli után folytattam az új kütyün a telepítéseket. Kicseréltem a benne lévő 16 GB-s kártyát egy 32 GB-sre és legnagyobb örömömre a kütyü látta a 32 GB-os kártyát teljes terjedelmében.

Délután hiába készültem a gyerek német órára, Áron egyszer csak felhívott és egyoldalúan közölte, hogy a mai gyerek német elmarad. Utána azért úgy találta helyesnek, ha elmondja, hogy ma bent a suliban Gála műsor van, amiben ő is szerepel, de ezt elfelejtette tegnap említeni. Nem bántam nagyon mert akkor legalább a felnőtt németre jobban fel tudok készülni.

Áron azzal jött haza, hogy a Gála műsoron végrehajtott jó szerepléséért kapott egy kis ötöst.

Később, amikor már hat óra is jócskán elmúlt, kiderült, hogy a felnőtt bémet órák is el fognak maradni, ugyanis senki nem jelent meg. Ezen már bepipultam és megírtam a tabítványoknak, hogy  renitencia miatt emelni fogom az óradíjat (0 Ft-ról 0 Ft-ra).

2014. június 2., hétfő

Kifúrták az antenna árboc helyét

Úgy indult a reggel, hogy amikor Áron és Möci is elhagyták a fedélzetet, lementem friss tejért és debreceniért, majd kicseréltem a megtermelt kefirt megtermelendőre és nyugiban megreggeliztem, majd lementem a postára a lejárt kincstár jegyet kicseréltetni egy újra.

Feljöve elindítottam a nagymosást. Utána felhívtam Nagy urat a Hollakótól, hogy beugorhatok-e az antenna rúd kupakjáért.
Ha már felhívtam, akkor szívességet kérve kérdeztem, ha arra mennék a huzikával, akkor kifúrná-e az antenna rúd helyét. Ezt teljesen elutasította, mert mint mondta nagyon el vannak foglalva. Azért én a tutira menve úgy érkeztem hozzá, hogy már alkoholos filc tollal be volt jelölve, hogy hol kellene kifúrni. A kupakot ki is készítette nekem és az ellentmondása is ott már alább hagyott és mondta, hogy tolassak be és az egyik szakembere kifúrja.

A többi már ment simán. Tolatni ugyan nem mertem az úttesten keresztbe, de gondoltam, orral bemegyek és majd ott leakasztva, orral fogok kijönni. Egy nagyon precíz szakember lépett a huzikába és néhány ellenőrző mérés után ki is fúrta a huzika mennyezetét ott, ahol ki szeretném tolni az antenna árbocot. Az eső ellen még le is ragasztottuk a lukat.

Innen a bánya parkolójába vittem a huzikát és leadtam a forgalmit és a huzika kulcsait, hogy Nagy Feri elvihesse a műszaki vizsgára.

Még megebédeltem a bánya éttermében. A frankfurti leves kifogástalan volt, a marha tokány annál kevésbé, mert a rizibizi körete kiszáradt volt.

Még átgurultam (de most már a huzika nélkül) a BTC-be, hogy megbeszéljem a fiúk tenisz táborának a részleteit.

Itthon elkezdtem összeállítani a Varga Mihály miniszter úrnak tervezett levelet. Már a felével majdnem elkészültem, amikor megérkezett Bence. Megtartottam a tanév utolsó matek óráját, de ebben már több volt a nem szigorúan vett matematika és inkább társ tudományok felé kalandoztunk. Bence nagyon hálás közönség és látszott rajta az őszinte érdeklődés. Tipikusan az a rossz tanuló, akinek a tanára nem volt képes felkelteni az érdeklődését.

Áron és Möci is hazaérkeztek. Möci készített egy túrós csusza szerűséget Áron pedig leült Emőkével közösen gyakorolni.

Befejeztem a levelet és felvittem Möcihez, hogy sorról-sorra beszéljük meg a benne javítani valókat.

Áron Mannázással fejezte be az estét, de közben majdnem egy órát gyakoroltak Emőkével közösen. Én még próbáltam sakkozni, de az asztali gép XP-jével nem lehet, mert valamilyen sérülés miatt az egérrel nem lehet a figurákat mozgatni.

2014. június 1., vasárnap

Hazavisszük a huzikát

Ébredés közben rájöttem a legoptimálisabb megoldásra, hogy hol fogom a huzikában elvezetni az antenna kábelt. Az ugyanis nagyon zavart volna, ha a közbülső felső szekrényeket mind át kellett volna fúrni. Nekem mindig hajnaltájt jönnek a probléma megoldásaim.

 Reggel felmentettem Möcit is és Áront is a  reggeli készítése alól. Elszaladtam a kárpát kenyérért és Áron kérésére  vettem még 15 dkg. füstölt tarját is.

Möci bár fel volt mentve, de azért odakészített egy nagy lábas lecsót. Nekem már csak a paradicsomot kellett hozzátennem és ellátni fűszerekkel.

A reggelire bundás kenyeret készítettem Áronnak. Möci meg én megkóstoltuk a lecsót.

Az időjárás egy kissé javulni látszik.

Átmentem Gabikához, főleg azért, hogy Ferit áthívjam kiszabadítani a huzikát mert Nagy Feri bejelentette műszaki vizsgára. A huzikának annyira be voltak süllyedve a  kerekei, hogy a mover egyedül nem bírta kimozdítani, csak úgy, ha mi öten (Béni, Feri, Áron, Zoli bácsi meg én rásegítettünk. Végül sikerült kitenni a szűrét az utcára.

Möci megint learatta a sóska termést.

Elpakoltam a bringákat az istállóba és még utoljára meglocsoltam a veteményest.

Möcivel megírtuk a házi feladatát. Úgy érzem, hogy amikor neki segítek, az az én angolomnak is jót tesz

Ebédre Möci feltálalta a csirke aprólék nélküli zöldborsó levest és utána a csirkehúsokkal díszített sóskát. Mindkettő nagyon finom volt.

Délután felakasztottam a huzikát a Scenicre és elindultunk vele Budapestre.

Útközben hívott minket Nóra nagyi, hogy beszámoljon arról, milyen jól érzi magát Egerben, csak egyedül mi hiányzunk neki. Jövő hét szerdára tervezi a hazajövetelét.

Itthon kerestünk egy megfelelő helyet, ahol a hosszú lakókocsis szerelvénnyel le tudunk parkolni. Azért nem akasztottam le a lakókocsit, mert reggel két helyre is kell vele mennünk. Nagy Józsinál (Hollakó) kifúratom a tetőt az antenna számára és utána peparkolom a huzikát a bánya parkolójába.

Kicsit még angoloztunk, azután lefekvés.