készülődés Balatonra - Révfülöp

Éjszaka olyan nagy dörgés, villámlás, eső és vihar volt, hogy locsolásra semmi szükség nem volt.

Az új hűtőszekrény már 100%-osan működött. Reggeli után Möci átpakolta a cuccokat a régi hűtőszekrényből. Közben persze a mélyhűtőből sok mindent végleg kiselejtezett.

A régi mélyhűtőt sikerült nagyon szépen kitakarítanom.

Felhívtuk Gulyásékat, hogy megtudjuk, kié lesz a levetett hűtő. Miután mondták, hogy Elvira lett a nyertes, szóltam Zoli bácsinak, segítsen átvinni a hűtőt.

A konyhai rész azonnal felvette a régi normális formáját és büszkén villogott az új hűtővel.

Elkezdtem a huzika bepakolását. Möci adogatta a berámolni valókat. Áron is részt vett a pakolásban, annál is inkább, minthogy őt jövő hétfőn Révfülöpről egyenesen visszük át Csopakra és ott fog tölteni egy hetet az osztálytársaival (Ábel, Máté, és Ármin).

Közben elkezdtem a kábel bevezetés takaróját készíteni, de akármennyire becsuktam magam mögött az ajtókat, Möci meghallotta a fúró, a szalagfűrész és a csiszoló hangját és keményen rám szólt: "Gabika, most ne kezdjél semmilyen alkotó munkába, mert akkor soha nem érünk le Révfülöpre."

Félbehagytam a munkát és nekikészültünk az autó és a huzika kitelepítésének az utcára.

Zoli bácsi, Möci, Áron és én rásegítettünk a moverre és egyből sikerült kivinni a huzikát. Semmi perc alatt összekapcsoltam a szerelvényt és indultunk. Szerencsére még érvényes volt a Budapest-Miskolc-Erdőbénye-Horány útra vásárolt autópálya matricánk és így nem kellett az IGO-ból kikapcsolnunk a fizetős utakat.

Még Dömsöd határában megálltunk egy szerény falatozónál, mert addigra már az ég közepén járt a nap. Én rántott pulykamellet rendeltem zöldséges rizzsel és almapaprikával, Áron és Möci pedig rántott camembert rendeltek áfonyával, illetve majonézzel.

Menet közben telefonon beszéltünk Tamással, aki lement a kikötőbe, hogy foglaljon nekünk egy jó helyet a kempingben. Nem sokkal később vissza is hívott, hogy minden rendben, mehetünk.

Székesfehérvárnál megálltunk egy kávéra és egy üdítőre. Onnan már az M7-esen mentünk tovább.

Amikor megérkeztünk Révfülöpre, csak azért, hogy jobban tájékozódjunk, megálltunk a Napfény Kemping előtt és Möci beszaladt egy árlistáért. Onnan már csak pár száz méterre volt a kikötő, ahol végül is letáboroztunk. A négynapos kempingezés itt 10.000.- forinttal kedvezőbb áru volt és a körülmények is sokkal jobbak.

A recepciós csajnál bejelentkeztünk, aki mondta, hogy már tud rólunk és mutat nekünk egy nagyon jó helyet a huzika számára. Ott lecsatoltunk és egy kis segítséggel  bemoveroztuk a huzikát.

Alig, hogy letelepítettük a huzikát, mondtam: "üljünk be az autóba és menjünk fel a Tamásékhoz".

Felérkezve konstatáltuk a körülményeket, azt, hogy most még el-el laknak a lakókocsiban, ami egyébként sok helyen beázik, de azt el sem tudjuk képzelni, hogy ebből az építkezésből mi lesz decemberre és hogy fognak  lakni egy fűtetlen lakókocsiban, ha a tél kemény lesz.

Először is átadtuk a cuccokat, amiket nekik hoztunk: F.BS (ez a legfontosabb tömítő anyag az eső ellen), a két nagyméretű sátor cövek, aminek Tamás különösen örült és a villanyszereléshez szükséges összes cucc.

Természetesen hoztunk védőitalt is, mint sör és pálinka.

Tamás az építkezéshez beszerzett egy csomó méregdrága gépet, aminek a kezelését még nem ismerte. Az első feladatom az volt, hogy megmutassam a mindent tudó fűrészgép kezelését. A gépen valóban volt néhány olyan funkció, mint például a cirkula billentése és reteszelése, aminek meg kellett találni a trükkjeit, de ezeken hamar túljutottunk.

A második dolgom egy körtekapcsoló összeszerelése volt, ami megleckéztette Tamást, pedig csak a nyomógombja volt a rossz oldalon bedugva.

Tamás minden feladat sikeres megoldását nagyon díjazott.

Közben felhívtuk Birkás Balázst és megállapodtunk abban, hogy holnap ebéd után meglátogatjuk Szentbékállán.

A villanyszerelési munkálatokhoz hozzá se kezdtem, csak körbeszaglásztam a problémát, de olyan káosz fogadott, hogy még csak nem is láttam, hogy hol kellene hozzákezdenem a feladathoz. Azzal búcsúztunk, hogy ahhoz holnap reggel friss aggyal fogok kezdeni.

A kikötő teraszán vacsoráztunk. Möci tárkonyos húsgombóc levest evett, Áron somlói galuskát én pedig egy harcsa halászlevet. Utána Möcivel megfeleztem egy túrós csuszát és mindehhez sört, fröccsöt és gyömbért ittunk.

Új hűtőszekrény lett Dömsödön.

Elaludtam. 9:20-kor rám is telefonált J. Erzsébet, hogy ők nem tudnak rám tovább várni, mert indulnak a Zemplénbe.  Sűrű elnézések közepette bevallottam az elalvás tényét és megbeszéltük, hogy majd ha visszajönnek Budapestre, keressük egymást.

Möcivel és Áronnal megbeszéltem, hogy mit hozzak a CBA-ból a reggelihez és elindultam bevásárolni. Közben bepakoltam a PET palackokat az autóba. A mai reggelin kívül vettem még két disznó körmöt, mert azt terveztem, hogy ma köröm-pörköltöt fogok készíteni.

Áronnal kettesben reggeliztünk. Möcit kész tények elé állítottam: 11 órakor indulunk, addigra mindent pakoljon össze és üljön be az autóba.

Először a TESCO-ba mentünk, de csak én szálltam ki visszaváltani az üres üvegeket. Utána már csak a dömsödi zöldségesnél és a szépséghibás műszaki cikkeket áruló boltnál álltunk meg. A zöldségesnél vettünk vörös hagymát, sok paprikát és egy negyed görögdinnyét.

A műszaki boltban elszámoltuk a bizományban leadott kis teljesítményű invertert, majd elkezdtük gusztálni a hűtőszekrényeket. Találtunk is egy fémszínű A++ os Gorenje hűtőt, ami vadi új volt, de a szépséghibája miatt 189.000.- forint helyett 119.990.- volt. Alkudni ugyan nem lehetett, de a  tulaj végül elengedte a 990.- forintot és vállalta az ingyenes hazaszállítást.
Meg is egyeztünk, de el kellett szaladni egy ATM-hez, mert csak készpénzt fogadtak el.

Amikor a bázisra megérkeztünk, Möci elkezdte takarítgatni a régi hűtőszekrényt, mert azt terveztük, hogy azt vagy odaajándékozzuk egy valóban rászorulónak, vagy ha nem találunk olyant, akkor feltesszük a Vaterára 10.000.- forintért.

Én azonnal nekiláttam a körömpörkölt készítésnek. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a köröm még nem főtt meg teljesen, amikor már belekockáztam a krumplit is.

Amíg a körömpörkölt készült beszereltem a huzika mélyhűtő ajtajának a csuklópántját, majd  sörért.

Útba ejtve Gulyásékat megkérdeztem Lacit, hogy tud-e valakit a közelben, akinek oda ajándékozhatjuk a régi hűtőszekrényt. Ő rögtön javasolt valakit, Judit pedig másvalakit. Ebből azután egy kisebb probléma kerekedett, mert Laci már meg is beszélte az ő jelöltjével, nálunk viszont megjelent Judit jelöltje.

Möci persze rögtön elkezdett kavarni és már oda is adta volna, amikor lecsillapítottam és azt javasoltam, hogy ezt Laci döntse el.

Közben nagyon nagy vihar kerekedett és ömlött az eső az égből, de az elkészült a köröm pörköltöt még is a kúp alatt tálaltuk fel. Möci összeállított hozzá egy vegyes savanyúság tálat. Áron terített én meg töltöttem egy-egy rozét.

Már majdnem befejeztük a vacsorát, amikor meghozták az új hűtőszekrényt. Be volt fóliázva, nehogy egy  karcolásnyi baja essék. A fuvarozó egy molnár kocsival nagyon ügyesen, még a terasz lépcsőin is fel tudta vinni. Beállította a helyére és kivízszintezte. Möci odacsúsztatott ez embernek egy kis jattost (többet, mint amennyit én le tudtam alkudni az árból), mert ilyenek a nők.

Az ember megköszönte, elbúcsúzott és azt mondta, hogy két óra múlva (amikor ő már hetedhét országon is túl van), bekapcsolhatjuk a hűtőt.

Befejeztük a vacsorát.

Előkészület a bélyeg áztatásra

A tegnap esti Dropbox tárterület felszabadító akció olyan sokáig elhúzódott, hogy ma reggel hét órakor még nagyon kialvatlanul ébredtem.

Nyolc óra felé Áron készített egy finom kis reggelit, ami azonban nem tudott tejeskávéval befejeződni, mert nem volt itthon tej.

Nekiláttam egy nagy doboz áztatni való bélyeg levágásának a Dömsödről hazahozott Bakker borítékokról. Ez a körbevágás nagyon unalmas meló és csak úgy tudtam túlélni, hogy közben nagyon jó zenéket hallgattam a Bartókon. Többek között az egyik kedvencemet (Richard Strauss: Hősi élet).

Mire a nagy halommal végeztem, már meg is jött a telefon üzenet, hogy mehetek be az ÚjBuda Önkormányzathoz az "Életbenlét" igazolásomért. Úgy látszik, használt a tegnapi kekeckedésem.  Az úton tudtam olvasni a Kurt Vonnegut:Timequake könyvet.

 Szerencsére vittem magammal az előre felbélyegzett és megcímzett borítékot és még ott (am Ort und Stelle) feladtam az igazolást.

Visszafele vettem három kis üveg Kozelt és azzal állítottam be.

Möci készített egy nagyon finom rakott cukkinit, amit, egy kicsit zsíros lévén, kenyérrel és kovászos uborkával be is lapátoltam.

Áront kihívtam egy sakkpartira, amiből a végén három lett és csak egy kis szerencsével nyertem 2:1-re.

Möci lejött és angoloztunk egy kicsit. Nem olyan intenzíven és annyit, amennyit én elegendőnek gondoltam volna, de legalább valamennyit.

Este elkezdődtek az egyeztetések a hét közepére tervezett programokról. Tamásék várnak csütörtökön. Sándorék vag velünk jönnek vagy külön.

Mi valószínűleg csütörtökön lemegyünk Dömsödre a huzikáért és onnan megyünk át Révfülöpre, Áront pedig hétfőn délelőtt visszük át Ábelékhez Csopakra.

Most csak ennyire látunk előre. Áront megkértem, hogy az időpontokat nagy vonalakban egyeztesse Ábelékkal és a Nóra nagyival is. Ezért azután este tízig ment a nagy Skype-olás.

Egy kicsit itthon is legyünk

Az éjszaka itt Dömsödön is akkora zuhé volt, hogy már azt hittük, hogy leszakad az ég. Emiatt azután nem volt szükség semmiféle locsolásra.

Szolid reggeli a kúp alatt tálalódott. Még egy kis ruszli is előkerült a tartalékok közül. Nagyon egészséges a táplálkozásunk, este sült hal, reggel pácolt hal.

A reggeli után Bélát kértem meg, hogy segítsen a túlcsordult Dropboxom kiürítésében, mert nekem az egyik nagy könyvtár letöltése egy kezelhetetlen zip állományt hozott létre. Ő sem járt sikerrel, mert a könyvtár túl nagy volt. Abban maradtunk, hogy alkönyvtáranként fogom letölteni és a Dropboxból törölni.

Möci bejelentette, hogy ma indulunk haza. Senkinek nem volt ellenvetése, mert az idő amúgy is borús volt. Amíg ő elment bringázni, mi teljes gőzzel pakoltuk össze a motyóinkat. Közben azért, hogy az elektromos fűtés projektben is lépegessek előre, beszereltem a TIGÁZ-ELMŰ váltókapcsolót a kazánok feletti dobozba. A terv az, hogy először jön Orosz Laci bácsi, utána a Mikus úr az elektromos betáppal, majd ismét Orosz Laci bácsi és lehet, hogy mire elkezdődik a fűtés idény, addigra készen lesz a rendszer.

Úgy indultunk el, hogy kettőre hazaérjünk, de még beleférjen, hogy Tamásnak megvesszük az FBS-t és beugrunk a Karavándorhoz a megrendelt mélyhűtő csuklópántokért.

Mindezzel együtt 14:00-kor gördültünk a Gazdagréti téri ház elé.

Áront csak az az egy érdekelte, hogy Emőke otthon van-e és ez irányú vágya azonnal teljesült is, mert Emőke éppen akkor jött ki a CBA-ból.

Miután mindent kipakoltunk, azt találtam ki, hogy ne kelljen főzőcskézni, menjünk el a kis kínaiba és ebédeljünk ott. Áron is egyetértett ezzel, de csak úgy, ha ő hazaviheti az ennivalót és Emőkével együtt eszi meg felesben.

Kaja után Möci felment tanulni, én pedig elindultam busszal az Újbuda Önkormányzathoz, mert augusztus 15-ig el kell küldenem a Német Nyugdíj Intézetnek (Niederlassung Renten Service) az "Életbenlét" Igazolásomat.

Hamar oda is értem, átadtam az előre kitöltött papírokat és a személyazonossági igazolványomat, valamint a lakcímkártyámat. Az ügyintéző letépett egy darab papírt és kérte, hogy írjam fel a telefonszámomat, 2-3 héten belül fel fognak hívni, hogy mikor jöhetek az aláírt és lepecsételt papírért.

Nem is értettem, hogy mi tarthat ezen 2-3 hétig. Kitöltöttem a papírt, aláírtam, itt vagyok, ezzel igazoltam, hogy élek. Mit kell ezen még 2-3 hétig tökölni? Írják alá, pecsételjék le és már itt sem vagyok.

Azt azért még meg mertem kérdezni, hogy kivel kell beszélnem, ha azt szeretném, hogy legkésőbb holnap legyen aláírva az igazolásom.

Régebben erre nem kellett várni, amikor bejöttem, konstatálták, hogy életben vagyok, lepecsételték és aláírták és már mehettem is a postára feladni a papírt Németországba.

Az lehet, mondta az ügyintéző, de most más a rendszer, mert ezt csak olyan írhatja alá, akinek német nyelvvizsgája van.

"A telefonszámom benne a van a rendszerben, ezenkívül van ügyfélkapum és ott írhatnak egy sort, hogy "jöhetek".

Ők nem írnak, ők csak telefonálnak, de előre felhívja a figyelmem, hogy akkor is vegyem fel a telefont, ha "Ismeretlen hívószám" felirat jelenik meg, mert nem fogja megjelentetni a hívószámot és kétszer nem hívnak.

Ez Balkán. Tavaly már egyszer volt emiatt konfliktusom az Önkormányzattal, mert miattuk nem tudtam határidőre kiküldeni a papírt és emiatt egy havi német nyugdíjam nem jött meg azonnal..

ismét dömsödi nyár

Nyolc óra körül teljesen kipihenve ébredtem. Möci készülődött a templomba. A kilenc órás mise után elment a Dabi Vegyesboltba és egy nagy vekni kárpát kenyérrel tért haza, azzal a kéréssel, hogy a serclit hagyjuk neki.

Még reggeli előtt körbe jártam a veteményest és a jó gazda szemével simogattam a növényeket.  Meg is locsoltam mindet.

Áron azt kérte, hogy készítsek bundás kenyeret, mert az úgy finom, ahogyan én csinálom. Möci tojásrántottát  készített, Áron pedig a tejeskávékról gondoskodott.

Reggeli a kúp alatt, amihez természetesen jár frissen leszedett paradicsom is. A dömsödi bázis maga a csoda.

Utána vettük a fürdőruhát és kimentünk a Dunára úszni. A víz fantasztikus volt. Se nem túl meleg, se nem túl hideg, csak frissítő, pont olyan, amilyenre vágytunk.

Bejövet Möci megállapította az idilli képet. Amíg Ő rendet tesz a kúp alatt, addig Áron egy kupacba gereblyézte a lehullott almákat, miközben én gyomláltam a zöldbab körül.
Pista bácsi négy általa kifogott dévért  adott ajándékba, amit azonnal megpucoltam. Möci betette a hűtőbe, azzal a tervvel, hogy majd  délben megsütjük.

Még el sem készült az ebéd, amikor Pista bácsi újabb két hallal jelent meg. Természetesen ezeket is meg kellett pucolni.

Emőke telefonált és hívtuk, hogy jöjjenek le Gergővel és Andrissal Dömsödre.

A kései ebéd ennek ellenére egy korábbi zöldségleves feljavított változata lett.

Este megfűszereztem, beolajoztam és egyenként becsomagoltam alufóliába négy darab dévért.  Möci megpucolt és feldarabolt egy nagyobb cukkinit. Kicsit megfűszerezve hagyta állni. Rittyentettem egy kis tüzet a kúp alatt és amikor már parázslott, egy kiolajozott tepsibe feltettük a cukkinit és a alufóliába csomagolt halakat.

Möci még egy kis rizst főzött hozzá. A hal zseniális lett, de a cukkini nem sikerült hozzá. Vagy megégett, vagy nyers maradt.

Irány Miskolc-Erdőbénye-Horány-Dömsöd

Reggel csak félálomban hallottuk, hogy Péter és Andi készülődnek és indulnak. Sokáig aludtam és már majdnem dél volt mire a reggeliző asztalhoz ültem.

Délelőtt, amikor még úgy volt, hogy  Áront, Leót és Artúrt Erdőbényéről úgy visszük Horányba, hogy Áron is ottmarad egy hétre velük, konzultáltunk Norcival, aki kérte, hogy amíg ő négyszemközt nem tisztázza Leóval a történteket, addig nem szeretné, ha Áron ottmaradna Horányban. Megértettem és akceptáltam Norci kérését, miközben azzal nem értettem egyet, hogy a két főszereplővel külön-külön beszélje meg a történteket.  Még azt is hozzátettem, hogy amikor este megérkezünk Horányba, mi be se megyünk a telepre.

Möcivel nagyon összeszedetten pakolásztunk. Egy óra körül érzékeny búcsút  vettünk Piroska nénitől és Petitől. Irány Erdőbénye.

Eredeti kérés szerint kérték a szülőket, hogy senki ne érkezzen délután három óra előtt. Ezért azután útközben megálltunk Szerencsen egy cukrászdában kávézni és Erdőbényén is előbb körbesétáltuk a falut. Találkoztunk is olyan szülőkkel, akik ugyancsak várták, hogy a templom harangja hármat üssön.

Akciókkal kezdődött a találkozás. A tábort vezetők mindenféle akció kártyákat osztottak ki, hogy a szülőknek miket kell csinálniuk. Nekem a történtek árnyékában nem volt túl jó kedvem. Egy-két táborvezetővel elbeszélgettünk a Leó-Áron koprodukcióról. Azokból is az derült ki, hogy egészen máshogy szólt a történet, amikor kettejükkel beszélgettek és máshogy, amikor csak a Leóval.

A rossz kedvem ellenére örültem, hogy a fiúkat újra láthatom. Ők nagyon rendesen összepakoltak és vittük le a cuccokat az autóba.

Nem sokkal azután, hogy elindultunk, a hátsó ülés sor kollektív alvásba kezdett. Elég jól bírtam a hosszú utat.

Már Budapest fele közeledve megálltunk tankolni. Mi kávéztunk, a fiúk pedig kinek-kinek ízlése szerint választhattak valami inni valót.

Nyolc óra körül érkeztünk meg Horányba. Átadtuk a Pettik fiúkat, de Áron nem is szállt ki az autóból.

Az út utolsó szakaszán (Horány-Dömsöd) már magam is fáradt voltam. Ezt csak tetézte, hogy közben este lett és a rosszul beállított fényszórók gyakran szembe vakítottak.

Tíz  órakor érkeztünk meg a bázisra. Beálltunk, kipakoltunk és nekem már csak arra futotta, hogy lezuhanyozzak és bezuhanjak az ágyba.

Barlangfürdő

Nagyon jól aludtunk. Csak a terülj-terülj asztalka illatai csaltak le, azok is csak 1/4 10-kor. Itt a Petiéknél nagyon ki van nyalva a fenekünk.

Reggeli után Péter elmagyarázta, hogyan tudunk eljutni Miskolc-Tapolcára. Elindultunk és az IGO is segített az oda jutásban.

A barlangfürdő,  a tegnap meglátogatott avasi kilátóval szemben, nagyon jó benyomást tett ránk, mert jó kezekben van, rendszeresen karbantartják és ez meg is látszik rajta. Nagyon kellemes négy órát töltöttünk ott.

Fél négykor hagytuk ott a fürdőt. Először a Lidl-be mentünk, hogy vigyünk az ebédhez egy családi doboz jégkrémet és tejszínhabot.

A kirándulásunkat a barlangfürdőbe azért is mára terveztük, hogy Péterék nyugodtan tudjanak készülődni a holnap reggeli indulásukra Balatonboglárra.

Mire hazaértünk - mondanom sem kell farkas éhesen - Péterék BMW-je már útra készen állt az udvar közepén. Azzal kezdtük, hogy helyet cseréltünk a két autóval, hogy holnap reggel mi már ne legyünk útban az indulásukhoz.

A kaja, amit Andi készített, fantasztikus volt. Zöldségleves sok karfiollal, utána besameles csirkemell, rizzsel és kovászos uborkával. Az ebéd után Möci kiporciózta a jégrémet.

Sajnos olyan e-mail érkezett a Tócsa táborból, aminek nagyon nem örültünk. A levél hiába kezdődött úgy, hogy: "....nincs semmi nagy baj, mindenki jól érzi magát.." mégis nagyon felkavart a tartalma. Az történt ugyanis, hogy Leó és Áron egy harmadik táborlakót úgy bántalmaztak, hogy az sírt és másnap haza kellett mennie.

Hiába hangsúlyozta a levél, hogy az akció a Leó ötlete volt, engem ugyanúgy bántott a dolog és ebben egy percig sem tudtam magamban Áront felmenteni a történtek alól. Árontól, akinek lépte-nyomon azt  hangsúlyozom, hogy a legnagyobb érték az életben, ha valakinek örömöt tudunk szerezni, mosolyt tudunk az arcára varázsolni, elvártam volna, hogy mielőtt akcióba kezdenek, lebeszéli Leót erről a dologról. Möci a nap hátralevő részében egyfolytában nyugtatgatott, de az nem sokat javított a kedvemen.

Délután nagy brainstorming-ot tartottunk Petivel arról, milyen nagy lenne a különbség a klíma szereléssel abban, hogy Peti alkalmazottként vagy vállalkozóként szereli nap mint nap a klímát.

A vacsoránál Péter unicummal akarta elhessegetni a  gondterhelt rossz kedvemet. Petiéktől kaptunk saját készítésű és palackozású meggyborukat.