másnap

Mire én felkeltem, már mindenki kirepült a lakásból. Reggeli után megnéztem a levelezésem és mivel Géza zöld lámpát írt, elindítottam a kütyüjét Vatera Futárral.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy ha délelőtt otthon van és ha már nem tudott eljönni a tegnap esti szüli napi bulira, legalább hadd vigyek neki át az ünnepi diótortából.

Nagyinál jól elbeszélgettük az időt, így mire a 139-essel hazaértem, már majdnem két óra volt. Ebédre a tegnapi spenótos tésztából melegítettem, jól megszórva sajttal.

Möci szülinapja

Áron már reggel 1/4 8-kor indult. Nem volt elég összeszedett, ezért Rita néni 8 után nem sokkal telefonált, hogy Áron elfelejtette, hogy ma ünneplőbe kell jönnie, de azt mondta Rita néninek, ha fel tetszik hívni apukámat, akkor biztosan behozza az ünneplő ruhámat.

Felhívott és kérte, hogy ha lehet, akkor még 9 előtt érjek oda. Természetesen azonnal indultam és még 1/2 9 előtt odaértem. Áron nagyon megörült, amikor meglátott.

Möcinek ma volt az első munkanapja. Próbaképpen nyolc után nem sokkal indult, mert elvileg 9-re kellene odaérnie, de ebben az időben még csak most ismerkedik a tömegközlekedéssel.

Egyébként a délelőtt azzal telt, hogy az újonnan installált asztali számítógépre egyenként raktam fel a számomra fontos programokat. Közben kipróbáltam, hogy a chess.com rendesen működik-e rajta, mert beteg korában ez sem működött. Az már nem a gép hibája, hogy rögtön kikaptam, mert nem tudok elég jól sakkozni.

Készülődés az ünnepi vacsorára.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy ha tud, akkor ő is jöjjön el, de sajnos nem érezte elég jól magát, ezért csak távolból köszöntötte Möcit a születésnapján.

Nagyon finom vacsora volt (spenótos tészta olaszosan a lazacsült mellé), amit roséval öblögettünk és az este fő attrakciója a diótorta, no meg az egyéb kis ajándékok voltak.

Készül a torta

Arra ébredtem, hogy Manna nagyon gyúrja a takarómat. Tudom, hogy most azt szeretné, ha kiengedném, de erre lusta vagyok felkelni. Mind a ketten nagyon sokáig lustálkodtunk. Amikor Áron átjött, először leszaladt Mannát kiengedni, majd befeküdt a mi ágyunkba, odabújt és elmesélte, hogy mit álmodott.

Kilenc óra is elmúlt, mire reggeli riadót fújtam.

Áron készítette a reggelit, én pedig nekikezdtem a diótortának. Először a legkényesebb munka, tíz tojás sárgáját és a fehérjét külön edénybe tenni. Ezt azelőtt mindig Möci csinálta, mert ebben Ő
volt ügyesebb.

A sárgája belekerült a dupla falú kis fazékba, a fehérjéből  pedig készült a hab. Utána mind a kettő kapott 30 dkg porcukrot. A fehérje habot még tovább vertem, majd belekerült a megdarált dióbél. Óvatosan összekeverve mehetett a sütőpapírral kibélelt tepsibe és egész az előmelegített sütőbe. A sárgáját a platnin, alacsony fokozaton állandóan kevergetve kellett melegíteni.

Szombat Dömsödön

Manna már 1/4 6-kor megkörnyékezett, hogy engedjem ki. Ki is engedtem, de jómagam visszaaludtam és csak Möci telefonjára ébredtem, de akkor már elmúlt 9 óra. Möci megrendelte, hogy miket vegyünk a piacon. Gyorsan felkeltem és összekészülődtem, hogy induljunk a piacra.

Furcsa módon Áron is egyből beleegyezett, hogy jön velem a piacra. Az odafele úton Áron bement a Dabi Vegyesboltba és vett egy fél vekni kárpát kenyeret. A piacon csak mélyhűtött és idei spenótot, tojást, paradicsomot, zöld kávét, laska tésztát, paradicsomot,  fokhagymást és egy margarin kockát vettem.

Alig vártam, hogy menjünk a GombaSoft-ba az asztali számítógépért. Nyári Imre legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy neki nem kellett semmit csinálnia, minden ment a Windows 7 alatt. Kérdeztem, hogy mégis mennyivel tartozom, azt mondta semmivel.

Utána mentünk a csavar boltba és a kerékpáros-villanyszerelő üzletbe. Legnagyobb meglepetésemre a  szelep leszorító csavar pontosan passzolt a weller pákára. Möci ilyenkor mindig azt szokta mondani, hogy: "Isten szeret engem."

Ebédre megkérdeztem Áront, hogy mivel szeretné enni a spenótot: sült kolbásszal, sült csirkével vagy bundás kenyérrel. Áron a bundás kenyér mellett döntött.

Elkezdtem a diótörést, egészen harminc deka dióbélig meg sem álltam. Hajtott a tatár, mert készültünk Möci szülinapjára.

Este megnéztük az X-Faktor-t.

Kettesben indulunk

 Csak nyolc óra kőrül keltem. Igyekeztem rendet csinálni magam körül, nehogy Möcinek ne tessen, amit itt hagyunk a hétvégére Budapesten.

Én szinte már mindent bepakoltam az autóba.

Fetzer Marcit felhívtam, hogy amikor jön haza a bányából, vegye fel a recepción a részemre félretett áztatni való bélyegeket és ha 1/2 3-ig ideér, akkor lemegyek érte a kapu elé.

Áron valóban 1/2 3-kor érkezett, azzal a bonyolult hírrel, hogy meg kellene várnunk, amíg Olivér megjön a német tankönyveinek árával. Kértem, hogy ezt szervezze át, mert emiatt nem kellene később indulnunk. Hosszas sikertelen telefonálgatás után abban maradtunk, hogy kiírjuk a kapucsengőre és az ajtóra, hogy Möcit keressék az V. emelet 38.-ban.

Áron feladata volt betenni Mannát és az iskolatáskáját.

Kiskunlacházán a Burekben kenyeret, a zöldségesnél egy zsák fehér paprikát és egy zsák csípős paprikát vettünk. Igaz, hogy mindehhez kellett keresnem egy ATM-et, mert ezek egyike sem  fogad el bankkártyát.

Az első fekete nap

Áron, elindulás előtt még behozta a pénztárcámat, hogy adjak neki 3300.- forintot a tegnapi lézerharc játékra, amit pótlólag be kell fizetnie.

 Möci lejött és készített magának reggelit. Lehozta a notebookot, mert a CD/DVD lejátszó szerinte nem ismeri fel automatikusan az angol nyelvkönyvhöz mellékelt hanganyagot. Elsőre nem értettem a problémáját, de mindenesetre feltelepítettem a mellékelt CD-t.

Délelőtt még segítettem a pályázati anyagok kinyomtatásában. Kicsit tanultunk is és minden rendben ment mindaddig, amíg nem csengett a telefon. Éva néni hívott Áron iskolájából. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy milyen problémák miatt hívhat. Möci felpattant és közölte, hogy ő így nem tud koncentrálni és felmegy. Ekkor fel sem véve a telefont, kikapcsoltam és kiabáltam vele, hogy hogy lehet ilyen önző, hogy amíg három órán keresztül csak vele foglalkozom, addig nincs semmi probléma, de ha megcsörren a telefon, ő már reklamál.

Később megtudtam, hogy Áronnal nincs semmi különösebb baj, Éva néni csak azt akarta megkérdezni, hogy Áron biztosan nem megy az őszi szünetre tervezett  napos bécsi nyelvtanulással egybekötött osztálykirándulásra.

Nem megy, mert Áronnal közösen úgy ítéltük, hogy ez most váratlanul nagyon költséges lenne (300€ + utasbiztosítás + költőpénz).

Áron korán jött haza és egy cseppet le is ült a zongorához gyakorolni. Időben indult el a zongora órára. Nekem nagy öröm, hogy szívesen tanul zongorázni és úgy hallom, hogy Mariann is szereti Áront.

Vacsorára tejfölös pulyka pörköltöt készítettem, hozzá főtt tésztát tálaltam.

Megvettem a jegyeket az Örkény Színházba, mert ez is Möci szüli napi ajándékai között lesz. Három jegyet vettem, mert szeretném, ha Emőke is velünk tartana.

Felnőtt német órán bemutattam Zitának és Ákosnak, hogy milyen egy szigorú tanár.

Áron és a pontosság

Meg kell találnom a megfelelő hangot Áronnal ahhoz, hogy reggel időben induljon el a suliba. Nekem hiába mondja, hogy nem fog elkésni, ha csak 7:22-kor indul, engem már az is aggodalommal tölt el, ha tudom, hogy az utolsó pillanatban való indulás miatt kell majd átszaladnia egy száguldó autó előtt az úttesten. Minden esetre este fogunk beszélni a fejével.

Reggel kényelmesen felkeltem, lefejtem a tegnapi kefirt és reggeli után kezdtem összerakni a CitiBankba viendő dolgaimat.

Indulás előtt még lecseréltem a Posta takarék jegyet frissre.

Közben Laci megerősítette az esti vacsora meghívását.

Tamással 1/4 11-re beszéltük meg a találkozót a CitiBank MOM fiókja előtt,de az autóbuszról küldtem neki egy SMS-t, hogy kb. 10 percet fogok késni.

Fél 11-kor jutottunk be Kádár Viktorhoz. Először az én portfóliómat rendeztük el, azután pedig hosszú és részletes előadást tartott Tamásnak a lehetőségeiről. Mindent megbeszéltünk, mindent aláírtunk és átmehettünk át a T-mobil ügyfélszolgálatra, ahol segíthettem egy mobil Internet előfizetéshez és egy hotspot szolgáltatáshoz Tamásnak. Tamással megbeszéltem, hogy este 6:40-kor jön értünk és ő visz minket a Laciékhoz. Búcsú és egykor már itthon is voltam.

Ebédre a (már velős csont nélküli) zöldséglevest melegítettem meg.

Szerettem volna a Dropbox tárhelyemet növelni, de sehogyan sem tudtam belépni (a szakzsargon szerint Login-olni).

Möci jött, hogy indulnunk kellene a brushup-ra. Most a Villányi út 44. alatt volt, ahova jóval a kezdés előtt értünk. A közös foglalkozáson Misi 61-ik születésnapját ünnepeltük, a kiscsoportban pedig Mannához voltam beosztva, az olvasó csoportban viszont Larry-vel. Talán a két órában ez utóbbi volt a legérdekesebb.

Amikor hazaértünk, Áron már itthon volt. Először az októberi busz bérletet vetettem meg vele, mert a korábbi már tegnap lejárt. Utána azt kértem, hogy keresse meg az októberi ebédjegyeit. majd megbeszéltük, hogy ha már a leckéin túl van, akkor skype-olhat Leóval.

Möci lemondta a ma esti vacsorát a Laciéknál, így Tamás csak engem vitt oda. A társaság és a kaja is jó volt. Én elpanaszoltam, hogy a mai belpolitikai viszonyokat tekintve nincs kire szavaznom 12-én.

Most, hogy Möci hiányzott a társaságból, szinte mindannyian nekem szegezték a kérdést, hogy három év után mi miért nem kelünk egybe. Érdekes módon és számomra meglepően Laci volt a legfőbb támogatója a projektnek, mert szerinte erre Möcinek és Áronnak egyaránt nagy lelki szükséglete van.