2015. április 14., kedd

Konyha takarítás

Amint Áron elhagyta a terepet kipattantam az ágyból, mert úgy éreztem, sok a tennivaló.

Reggeli után elindítottam a nagymosást, a mosogatógépet és egy picit összekaptam a konyhát. 

Az egy dolog, hogy Katika valamiért nem tudott bejönni szombaton a lakásba, de ha most sikerült volna bejönni a lakásba, akkor se tudott volna bejönni a konyhába a hadi állapotok miatt.
Most már némileg rend és tisztaság van.

Feltettem a Vaterára Áron 24-es kerékpárját, mert amíg az megvan, nem tudom megvenni a 26-ost, ugyanis sem helyileg, sem anyagilag nem fér el kettő.

Felvittem Gasparicsnének a Citi Bank kimutatást a 2014-es évi folyószámla mozgásokról, hogy mint szakértő (ő a ház számvizsgáló bizottságának az elnöke) állapítsa meg, hogy valóban van- e a rajtam követelt 136.000.- Forint közös költség elmaradásom, mert én nem úgy látom.

Már négy óra előtt megjött Áron, Olivér és Bálint. Ez alkalommal igyekeztem szigorúan az iskolában tanult anyagban gyakorlatoztatni a fiúkat, mert a verebek azt csiripelték, hogy Bálintnak vannak problémái a német órákon.
A német gyakorlás másfél órája nagyon jó hangulatban telt. Kölcsönösen meg voltunk elégedve egymással.


Vacsorára elővettem négy szelet befűszerezett lazacot a mélyhűtőből, megsütöttem és pároltam hozzá ugyancsak a mélyhűtőből tavalyi zöldborsót. Egy tányérkával átvittünk Emőkének, a többit pedig megettük.

2015. április 13., hétfő

kényszer utazás Dömsödre

Áron időben felébredt ugyan, át is jött egy kicsit az én ágyamba, de azután nagyon lassan készülődött és emiatt későn indult el. Még a buszbérletét is meg kell vennie és az is idő. Nem örülök neki, ha kapkodva megy a suliba. Mondtam neki, hogy a buszbérlet árát, még este odakészítettem a cipős szekrényre. Végül 7:20-kor indult.

Én is kikászálódtam az ágyból. Reggelire csak egy kacsazsíros kenyeret és egy pohár kefirt ettem.

A 24-es kerékpár fotóit gyorsan áttöltöttem a notebookra. Egy fél órán belül már a 8-as buszon ültem és az időt úgy próbáltam kihasználni, hogy a kütyüben vezetett angol-magyar szótáramból elkezdtem tanulni a szavakat.

Átszállva a 103-as buszra, bemondták, hogy az már nem megy a Népligeti buszpályaudvarig, arról át kell szállni az 1-es villamosra. Az 1-es villamos pályája a legmodernebb füvesített pálya, viszont a szerelvény egy nagyon ócska lelakott ÖKO-SKODA villamos volt. Nem csupán ócska, de a javítások rajta, még a barkács minőséget sem ütik meg.

Egyáltalán nem estem kétségbe a fölösleges utazás miatt. sőt örültem neki, mert az idő ragyogó napos és az összekötő gyaloglásokkal legalább mozgok egy kicsit, a buszon meg tudom írni a néhány napja elmaradt blog bejegyzéseimet.

A 10:05-ös Dömsödi buszt sikerült elérnem, sőt még arra is volt időm, hogy egy kávét igyak az automatából.

Ha igyekszem a háznál az összepakolással, akkor még az is lehet, hogy a 12 óra előtti busszal el tudok indulni visszafele.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a smaragdfák tegnap délután óta mennyit fejlődtek. Nagy örömömre nőttek a rügyei.

Igaz, hogy igyekeztem, de bő öt perccel korábban értem a buszmegállóhoz, mint ahogy jött a busz.

Kettő előtt már itthon voltam. Megmelegítettem magamnak egy adag húslevest, amiben volt velős csont is.

Két csomag is jött Kínából. Megjött Marika kütyüje és Laci E 27-es LED-jei. A kütyü beállításait, de a google fók-nál jelszó hiányában elakadtam.

Nemsokára megjött Áron és Emőke is.

Igyekeztem bepótolni az elmaradt blog bejegyzéseket.

Az Üzenő füzeten megint kidőlt a bili. Este hatkor kellett aláírnom azt a pénteki bejegyzést, hogy ma öt óráig voltak a fogadó órák az iskolában. A többi aláírni való sem volt sokkal szívderítőbb.


Vacsorára rántott pontyot és a maradék krumpli salátát ettük.

2015. április 12., vasárnap

Levente és anyukája

Amikor ½ 8 körül felébredtem, Áron még javában durmolt.  

Mannának esze ágában sem volt befejezni az éjszakai csatangolását. Hiába hívtam nem jött.

Mielőtt hozzáláttam volna a reggeli készítéséhez, elvégeztem a locsolást. Az idő első osztályú. A nap hét ágra süt és meleg van.

Reggelre feltálalom a mikróban megmelegített egy-egy szelet rántott halat és hozzá egy kis adag krumpli salátát, meg hónapos retket, újhagymát és kefirt.

Utána én nagyon el voltam foglalva a saját feladataimmal, de azért nehezteltem, hogy Áronnak semmire nem futja az idejéből, csak az Internetre.

Késő délután ebédeltünk. Áron a finomfőzelékre szavazott pörkölttel és csak egy kicsit kért abból a velős csontból, amit és a húsleves után ettem.

Átmentem a Gabikáékhoz, mert a Ferinek el akartam újságolni, hogy milyen jó áron láttam egy nagy teljesítményű vízszivattyút hidrofor tartállyal együtt, ami neki pont jó lenne.

Annától hoztam elültetni való liliomot és dáliát, de olyan sokat adott, hogy abból adtam Béninek is, amikor átmentem, hogy rendezzük a két LED lámpát.

Áront megkértem, hogy miután leslagoztam alaposan a 24-es kerékpárját, törölgesse át egy ronggyal, hogy elkészíthessem az eladáshoz róla a fotókat.

Délután már csak a fotózás és a bepakolás volt hátra, amikor csengettek és jött Levente az anyukájával, aki tulajdonképpen a napelemes rendszer iránt szeretett volna érdeklődni. 

Nagyon részletesen elmondtam erről mindent, amit tudok és azt is megígértem, hogy átküldök a hozzám beérkezett árajánlatokról egy Excel táblázatot.


Hazafele jövet sorban egymásután eszembe jutott, hogy mi mindent felejtettünk ott. Megint mehetek busszal, ami oda-vissza egy fél nap, de legalább bűnhődöm a feledékenységem miatt.

2015. április 11., szombat

Scrabble

Reggel nem keltettem Áront, hogy jöjjön velem a piacra. Én is csak később indultam és csak azért, hogy megvegyem azokat a takarítószereket, amiket Ági felírt egy cédulára.

Reggelire megint a rántott halból ettünk, de közben már odatettem főni a marha velős csontot az összes fellelhető zöldséggel.

Áront kérdeztem, hogy miért nem megy át Leventéhez és miért nem hívja át egy kicsit játszani. Az volt a válasz, hogy ő nem akar bejelentetlenül másokat zavarni.

Zsófi nénit üdvözöltem és érdeklődtem a hogyléte felől. Azt mondta, hogy nem az a problémája, hogy öregesen van, hanem az, hogy elromlott a kerti csap, a veteményesét pedig locsolnia kellene. Felajánlottam, hogy átdugok egy hosszú tömlőt (itten slagnak hívják), és beindítom a szivattyút, de ő teljesen elzárkózott attól, hogy segítsek. Hiába érveltem neki, hogy a szivattyút működtető áram ingyen van fentről, a víz ingyen van lentről, nem fogadta el a segítségemet.

Kérdeztem, miért van az, hogy neki sokkal szebb és sűrűbben kel ki a zöldborsója, mint nekünk. Azt mondta, hogy azért, mert én úgy vetettem el, ahogyan a zacskóra volt írva 4-5 cm-enként egy szemet, pedig azt nem úgy kell, hanem végig szórva a sort, úgy, hogy majdnem egymáshoz érjenek.

Délután Scrabble-oztunk, de a mikor Áron már nagyon vesztésre állt, akkor összevitatkoztunk azon, hogy van-e olyan szó, hogy „dióöv” és ezzel befejeződött a játék.

Vacsorára megkérdeztem Áront, hogy mit szeretne enni, a csontlevest, vagy inkább a csirkét.  Ő a sült csirkét választotta. Ahhoz mit szeretne jobban, krumpli salátát, vagy tojás salátát? Amikor a krumpli salátát választotta, akkor megnéztük az Interneten, hogy mi kell a készítéséhez. Gyorsan elgurultam a Dobos boltba, mert ő még nyitva van és megvettem a hozzávaló hiányzó lila hagymát, citromot és tejfölt.

Nagyon finom lett a vacsora.


Vacsora után kértem Áront, hogy legkésőbben 8-kor feküdjön le, én átmegyek Annához és viszek neki a megmaradt csirkéből, meg a krumpli salátából.

2015. április 10., péntek

.Rudas - arduino

20150410 péntek
Áronnal suliba indulása előtt megbeszéltem, hogy körülbelül ½ 3-ra ér haza és akkor tudunk indulni Dömsödre.

Nóra nagyit is felhívtam, hogy nincs-e kedve velünk tölteni a hétvégét, de ő rögtön panaszkodással kezdte és megígérte, hogy majd inkább egy más alkalommal jön velünk.

Sütöttem egy ham and eggs-et reggelire és lassan indultam a Rudas-ba.  

Több mint két órát gőzölögtünk, beszélgettünk Lacival és Tamással. szerintem a gőz most forróbb, a hídégvíz pedig hidegebb volt a szokottnál.

Amikor a brügölőben eldicsekedtem azzal, hogy elkezdek tanulni programozni aurdinót,  Tamás rögtön reagált, hogy akkor okvetlenül hívjam fel Rékát, mert ő meg ezt  tanítja.

Tamás egyébként azt javasolta, hogy fürdő után menjek el vele egy nagyon jó étterembe a közelben, ahol adnak fokhagymás pirítóson velős csontot. Igent mondtam és már össze is futott a nyál a számban. 

Mire felöltöztünk, számomra kiderült, hogy mivel már elmúlt két óra, ez nekem már nem fér bele az időmbe, mert Áron ½ 3-ra vár engem haza és kérte, hogy igyekezzek, mert minél előbb szeretne Dömsödre indulni.

Tamással az előcsarnokban találkoztunk és az elnézését kellett kérnem, hogy most nem tudok vele tartani, de majd legközelebb.

Időben hazaértem. Gyorsan mindent (Mannát is) bepakoltunk és indultunk a TESCO-ba.

Áronnal úgy osztottuk el a munkát, hogy ő intézi az üvegek visszaváltását, én pedig addig gyorsan bevásárolok ezt-azt. Volt abban Unikum, 0 %-os sör, töltött nápolyi, hekk, marha velős csont!!,mert még mindig arra voltam rákattanva, friss tej, és vettem magamnak is egy majdnem ugyanolyan Oral-B/Braun villanyfogkefét, mint az Ároné. 

Utána már együtt mentünk az önkiszolgáló pénztárhoz és vissza az autóhoz, hogy Mannának ne kelljen sokáig várnia a meleg autóban.

500 méterre voltunk még a háztól, amikor reklamáltam Áronnál, hogy minek váltottuk ki az éves horgász engedélyt, ha egész évben nem horgászik, én meg már olyan szívesen ennék egy kis rántott halat.

Alig, hogy kiszállunk az autóból, jön Béni. Gabika – mondja  - , fogtam nektek egy 2 kg-os pontyot. Hát – mondtam – Béni téged az Isten küldött.

Rögtön nekiálltam a halat megpucolni. Először levágtam a fejét és azt egy kis vízzel teli edénybe tettem, azzal a céllal, hogy azt majd egy halászlébe teszem. 

A halat megtisztítottam a pikkelyeitől és kibeleztem, majd bevittem, hogy egy kicsit megmossam, mielőtt felszeletelem. Mire újra kimentem, a hal fejnek hűlt helye volt. Egy macska ellopta.

Felszeleteltem és bepaníroztam a szeleteket és a fritőzben kisütöttem.  

2015. április 9., csütörtök

Egészségügyi felmérés és a szélhámosság

Reggel nagyon gyorsan kellett összekapnom magam, mert egy egészségügyi vizsgálatra volt 9 órára időpontom. 

Már amikor odaértem, kapcsoltam, hogy megint be vagyok húzva a csőbe, de akkor már úgy voltam vele, hogy akkor csupán kíváncsiságból végigcsinálom.

Rögtön sorra kerültem és elkezdődött az adatlap kitöltése és a vizsgálat. A számítógépen futott a csoda szoftver és a géphez USB-n keresztül kapcsolódott az a két fémgomb, amire rátenyerelve a program megállapítani vélte a teljes és minden részletre kiterjedő egészségi állapotomat. 

Nem is tudom, hogy a gyógyászatban miért használnak olyan méregdrága eszközöket, mint a Röntgen, az ultrahang, CT, Mammográfiai berendezés, amikor mindezt egy egyszerű notebookkal is meg lehet oldani.

Az egész ceremónia célja, hogy eladjanak egy biotron lámpát. Miközben mindenféle árengedményt, kedvezményt és részletfizetési lehetőséget felajánlanak, még akkor is csillagászati ára (1.000.000.- Ft) marad a terméknek. 

Egyértelműen magamat okoltam a hülyeségem miatt. Semmire nem tudtak rábeszélni és alig vártam, hogy elszabaduljak ebből a „varázs” katlanból.  

Még attól is kétségbe voltam esve, hogy nem csak én voltam ott egyedül, hanem voltunk majdnem százan és több, erre a célra bérelt lakásban, legalább tíz ügynök futószalagszerűen puhította az ügyfeleket és biztos vagyok benne, hogy volt olyan, akit eredményesen.

Onnan először haza, majd a Citi Bankba mentem, mert oda is időpontom volt.  Kádár úrral megbeszéltem a pénzügyi életemet és a tervezett módosításokat, amiket majd egy hét múlva tudok aláírni.

Amikor hazaértem, a buszvégállomásnál a bódéban rendeltem egy sült hekket. Mondta a hölgy, hogy frissen süti, jöjjek vissza érte tíz perc múlva.

Amikor visszamentem Áron éppen akkor szállt le a buszról. Mondtam, hogy akkor ezt most hazavisszük, és hárman Emőkével befalatozzuk.


Így is történt. Készítettem gyorsan tartármártást. Áthívtuk Emőkét és a sült hekkhez a mártást és kenyeret ettünk, utána pedig hideg sört (Áron ásványvizet) ittunk.

2015. április 8., szerda

Üzenő füzet

Mind a ketten nyolc óra körül ébredtünk.

Én nagyon elhatároztam, hogy az íróasztalom környékén kezdem a rendcsinálást. Nem volt egy könnyű feladat. 

Áron először a másik végét fogta meg a problémának.  Ő inkább a rendetlenséget csinálta és a rendetlenség tetején Internetezett.

Hosszú könyörgés után ide adta az Üzenő füzetét. A táskájában olyan nagy a rendetlenség, hogy jó ideig tartott, amíg egyáltalán megtalálta. A tolltartóját nem tudja hogy hol  van, emiatt azután írószerszám egy se, a körzője pedig a táska fenekén.

Az üzenő füzetben több elszomorító dolgot találtam, azon túl, hogy kéthetes bejegyzések is vártak aláírásra, amikor minden áldott nap, de van, hogy többször is kérem, hogy mutassa meg az Üzenő Füzetét.

Ez alkalommal volt benne 3-as, meg hiány, de főleg sok aláíratlan. Ezeken azután nagyon összevesztünk. Emőke később azt mondja, hogy ő a falon keresztül is hallotta, hogy nagy a balhé.

Én elindultam brushupra, de Áront arra kértem, hogy menjen el a Nóra nagyihoz és beszélje meg vele, hogy oda fog hozzá költözni, mert Apa nem hajlandó ehhez asszisztálni, hogy ő a középiskolai felvételi előtt egy évvel így viselkedik és ilyenek az eredményei.

A brushup után siettem haza. Beugrottam a CBA-ba tejért és tejfölért, mert vacsorára paprikás csirkét gondoltam készíteni. Emőke nem jött át vacsorázni, az ő részét átvittük neki.