Forma 1

Csak akkor keltem, amikor már valóban a hasamra sütött a nap, Áron még akkor sem.

 Összekalapáltam a reggelit. A bundás kenyér mellé most főtt virsli is volt a tányérokon.

Áronnal közösen megrajzoltuk Excelben a nyári programokat. A támpontokat elkezdtük begyűjteni. Norcit Viberen faggattuk, ki  az akit láthatunk Dömsödön és Áron mikor mehet Horányba?  Ebből most csak annyi lett világos, hogy Leó és Arti szeretnének jönni három napra, az optimális időpontot pedig Norci adta meg. 

Aminek az időpontja már fix, az a tíz napos Vándor tábor.

Kriszta a kérdésünkre azt válaszolta, hogy Olivér és Bálint programját még nem látják pontosan,de a holnapi Vándor Tábor-i megbeszélésen már többet fognak tudni mondani.
.

Nóra nagyit az egri programmal kapcsolatban Áron kész helyzet elé állította. Felhívta és kérte, hogy nagyi írja fel a naptárába. Áron ezen felül szeretne még Csopakra menni Ábelékhoz, de én a helyébe megvárnám, amíg hívnak.

Áron elindult kerékpározni, én pedig átmentem Gabikáékhoz. A lakást és a kertkaput bezártuk és megállapodtunk a kulcs rejtekhelyéről.

Amikor eljöttem, Feri bácsi becsomagolt nekünk egy kiló frissen szedett meggyet.

Nemsokára Áron is megérkezett. Mannát már természetesen nem engedtük ki.

Késő délután megmelegítettük a maradék rakott krumpli második részét, amit a kúp alatt terítve fogyasztottunk.

Ma nem kellett sehova se sietnünk, hacsak a Forma 1 miatt nem akartunk nyolc körül haza érni.

Kicsit megint lenyírtam egy területet, megvártam, amíg egy kicsit lemegy a nap és alaposan meglocsoltam minden növényt és elkezdtünk pakolászni.

Fontos volt, hogy hazafele ne felejtsek el megállni a Kiskunlacházi MOL útnál, mert „Harmadik Kéz” átvételére azt jelöltem meg Pik-pakk pontként.

Az átvétel simán ment.

A Gazdagréti lakás,  – hála Katikának  – nagy tisztasággal fogadott. Ilyenkor minden alkalommal olyan Tabula Rasa érzésem van és megfogadjuk, hogy jobban fogunk vigyázni a rendre és a tisztaságra.

Kirámolás, unikum és TV

Nem maradtam le a Forma1 nagy részéről.

Rakott krumpli

A reggeli felkelés után megmértem a legidősebb smaragdfát, 210 cm magas. 

Egyszer azt olvastam, hogy az ember reggel egy fél cm-rel magasabb, mint este, mert az egész napi állástól összemegy.

Áront nem vittem magammal a piacra, csak miheztartás végett megkérdeztem, hogy mit szeretne reggelire. Nagyon csodálkoztam volna, ha nem bundás kenyeret mond.

A piacon nem időztem sokáig, viszont bementem a kerékpár és villanyszerelési boltba. Vettem két darab 10-es gyűjtősínt a lakókocsi elektromos szekrényébe és Áron új kerékpárjára egy első-hátsó 3 funkciós LED világítást. Szinte érthetetlenül olcsó volt (cakli-pakli 600.- Ft). Nem is értem, hogy a közlekedési rendőrök miért nem kapnak hivatalból néhány darabot, hogy amikor sötétedés után megállítanak egy kivilágítatlan kerékpárt, megkérdezzék a szabálysértőt: „Mit szeretne jobban? 600.-ért ezt a LED-es garnitúrát (aminek a felszerelése minden szerszám nélkül  5 másodperc), vagy a 15.000.- Ft-os büntetést?

Összeállítottam a reggelit, amire Áron is felpattant, szinte az első hívó szóra.

Most már nem csak az oda-vissza játszó elektromos mérőóra állását regisztrálom hétvégenként, hanem a smaragdfa magasságát is.

.

Nekiálltam a már régóta ígért rakott krumpli készítésének. Bevallom, újfent belenéztem a saját (Éhszakok című) szakácskönyvembe. Hamar meg is találtam: „Rakott krumpli Sefinek”. Egy húsz perc után már bent volt a tepsi a sütőben. Amíg az sült, elkészítettem a tetejére szánt öntetet: egy nagy pohár tejföl, 3 gerezd fokhagyma kinyomva és 10 dkg reszelt trappista.

Mielőtt a kúp alatt terítettem, még felszereltem Áron bringájára az italtartót.

A rakott krumplihoz kovászos uborkát és Emőke készítette bodzaszörpöt tálaltam. Ez utóbbi Áron szerint már egy kicsit elindult, de szerintem még így is nagyon finom volt.

Ebéd után felmentem és egy kicsit bélyegeztem.

A Duolingó sem maradt ki a napi programból, mert Gabikához képest nagyon le vagyok maradva.

Áron olyan mély előadást tartott kémiából, hogy kapaszkodnom kellett.

Most, hogy már nem süt a nap, mindent meglocsoltam.

Nóra nagyit most sem sikerült lecsábítani Dömsödre

Manna már ½ 7-kor ébresztgetett és böködte az arcomat, hogy ő le szeretne menni csavarogni. Amint Áron kitette a lábát, levittem, de megmondtam neki, hogy ne menjen messzire, mert dél körül jövök érte. 

Elkezdtem Duolingo-zni, majd összedobtam egy reggelit.

Még le sem ültem  kávézni, amikor hívott a lakókocsi iránt érdeklődő (aki, mint ahogyan éreztem,  megtalálta a vészkijáratot) és udvariasan közölte, hogy egy másik lakókocsi mellett döntöttek.

Semmi probléma, mondtam és ha átküldi SMS-ben a pontos címét, akkor, ahogyan azt szerdán ígértem, küldök neki egy digitális kijelzőt, ami egyben voltmérő is.

Nyolc és tizenkettő között többször próbáltam hívni Nóra nagyit, de nem vette fel. Nem aggasztott, mert tudtam, hogy nem hallja meg a telefon csengését.

Amikor végül sikerült elérni, akkor mondtam neki, hogy ha van kedve velünk tartani Dömsödre, akkor ¼ 3 és ½ 3 között kellene ideérnie Gazdagrétre, a kényeztetés további részét pedig bízza ránk.

-          miért, ma milyen nap van?

-          Péntek

-          Érdekes, én azt hittem, hogy csütörtök. Mit mondtál, hogy hányra menjek oda?

-          ¼ 3

-          Addigra én nem tudok odaérni.

-          Nagyi, amíg elkészülsz az bőven számolva 20 perc, amíg lesétálsz a buszhoz, az egy újabb 20 perc sincs, az út  a 139-essel 20 perc. Ez összesen egy óra és ¼ 3-ig még két óra van hátra.

-          Na jó, majd meglátom, ha nem jön össze, akkor még telefonálok.

Nagyi két óra múlva telefonált, hogy nem érzi jól magát, nem jön, ne várjuk.

Közben Áron megérkezett. Mindent bepakoltunk az autóba és indultunk. 

Emőkét megkértem, hogy holnap, amikor végzett az Állattan vizsgájával, küldjön egy SMS-t és ha van kedve, akkor pattanjon fel a tömegközlekedésre és jöjjön utánunk.

A TESCO-ban az üvegekkel és a PET palackokkal hamar végeztünk. Én le voltam tiltva a csirkeaprólékról és a leves zöldségről. Így is maradt mit vennünk.

Mannának addig is hagytunk 1-1 cm rést az oldalablakokon, nehogy megsüljön szegény.

Nagyon igyekeznünk kellett, hogy ötre odaérjünk a bázisra, mert az új érdeklődővel ebben az időpontban állapodtunk meg.

Csak egy fél percet késtünk. Ketten jöttek szemügyre venni  a huzikát,de nagyon rövid idő alatt megállapították, hogy nem erre vágytak, amikor Jászberényből elindultak. Ami a lakókocsi alváztábláján Összsúlynak meg volt jelölve (1500 kg) az nekik túl sok volt, mert a VW Passat-juk nem vontathat 1000 kg-nál többet. A huzika belsejét meg se nézték, már siettek is tova, mert Tünde névnapi bulira voltak hivatalosak.

Manna nagyon élvezte a szabadságot, a növények pedig azt, hogy két napi szomjúság után végre alaposan meglocsoltam őket.

Áronnak nem volt kedve tanulni, azt mondta majd holnap.

Este még egy picit olvasgattunk.

Möci levelei

Áron csendben és időben indult el.

Emőkének írtam egy SMS-t, hogy : „Szia Lány, hogy vagy? Készítsek-e neked valamit reggelire? Hozzak e valamit a CBA- ból?”, de azt írta, hogy be kellett mennie dolgozni.

Reggelire szalonnás tükörtojást készítettem magamnak és hordós káposztával ettem.

Rögtön a Duolingo-val  kezdtem, majd befejeztem a tegnapi blog bejegyzést.

Megnéztem a levelezéseimet.

Möci az elmúlt nyolc hónapban számos e-mailt írt. Az utóbbi időben már többször is úgy zárta, hogy ez az utolsó levele és többet nem ír, de azután mégis többször írt. A leveleinek a hangvétele egyre vádolóbbak és bántóbbak, miközben mindig azt mondta, hogy tudni kell megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Ezekre a levelekre már csak azért sem válaszoltam, mert nem szeretnék ebből vitát generálni és nem szeretném semmivel megbántani.

Áron már kettő előtt megjött. Elmondta, hogy mit tanultak Trianonról, de azt éreztem, hogy a tanárai nem olvasták Csernok Attila: A komáromi pontonhíd című pont erről a témáról írt alapos történelmi visszatekintését. Ahhoz, hogy erről valamelyest tárgyilagos képet tudjak a magam számára kialakítani el kellett olvasnom a Csernokkal szembeni álláspontokat is.

Még egyetemi tanulmányaim alatt találkoztam Leninnek azzal a mondatával, hogy: "...., erről el kell olvasni Hegel idevonatkozó írását, akinek az enyémmel homlok egyenest ellenkező a véleménye." Vagy később Sigmund Freud a Traumbedeutung-ban azt írja, hogy "... ezzel kapcsolatban nagyon megfontolandóak X.Y.-nak, az enyémtől teljesen eltérő gondolatai."

Áron nem volt éhes, ezért egyedül ettem ebédre egy tányér tegnap készült lecsót.

Egy nagyon keveset gyakorolt a zongora órára, majd a kütyüvel játszott és ¼ 4-kor elindult a Mariannhoz.

Amikor megjött, bemutatta, hogy milyen dicséreteket hozott Marianntól. Egy kicsit belenézett az iskolai dolgaiba, de nem vitte túlzásba, majd megkérdezte, hogy meddig tart az elfoglaltságom a notebookon. Alig tudtunk abban egyezségre jutni, hogy ki, mikor és mennyi ideig birtokolja, használja a notebookot.

Később önként átadtam, azzal, hogy egy fél órát használhatja.

Szóltam, hogy átmegyek a nővéréhez, megnézem, hogy van. Emőke aránylag jól volt, láza már alig, inkább csak egy kis hőemelkedése volt és tanult.

Mire visszamentem, egy cédula volt a kilincsen „lementem sétálni”. Nem is értem, hogy miért írt és miért nem szólt be, amikor tudta, hogy hol vagyok.

Amikor Áron megjött, átvitték a maradék lecsót és együtt vacsoráztak Emőkével. Utána áthoztak egy vagon mosatlant és elindították a mosogatógépet. Örültem, hogy így csinálták, mert Emőke inkább készüljön a vizsgájára, minthogy a mosogatással pepecseljen.

Este még átvittem Katikához a vasalni valókat és kértem, hogy a hétvégén tolasson be a lakásba, mert már megint háborús állapotok vannak.

Én még játszottam egy online sakkpartit, amiben rongyosra kikaptam.

Huzika mustra

A délelőtt telefonálgatással telt. Többen is érdeklődtek a meghirdetett huzika iránt. Mindegyik érdeklődővel  megbeszéltem egy-egy személyes találkozót a huzika megmustrálásával együtt Dömsödön.

A telefonálgatások között Duolingo-ztam.

Délben bekaptam egy pár falatot és indultam K. Viktorhoz a MOM Citi Bank fiókba. Egy rostos üdítő mellett rendeztük a befektetések módosítását.

Hazaérve újabb telefonhívás érkezett: Az egyik korábbi érdeklődő kérte, hogy ne pénteken, hanem még ma menjünk le Dömsödre, mert meg szeretné nézni a huzikát. Megbeszéltük, hogy öt óra körül értem jön, levisz az autójával és vissza is hoz.

Magamhoz vettem a Dömsödi kulcsokat, huzika forgalmi engedélyét és a xxxxx. Áronnal és Emőkével megbeszéltem, hogy csak ½ 8-körül érek haza, kicsit törődjenek egymással, ha megéheznek, a hűtőben van mindenféle kaja.

A vevő jelölt a feleségével jött és a házunk mellett vett fel a Toyota Prius-ába. Végre egy hosszabb időt tölthettem együtt ezzel az autóval. A férfit útközben a Hybrid Prius minden részletéről kifaggatattam. Neki egyébként van még egy Toyota Prius + családi autója. Mind a kettőt használtan és sérülten vette Németországban és amivel mentünk abban még nem volt 40000 km sem és úgy nézett ki mint az új.

Egyébként neki van egy 2001-es évjáratú lakóautója, amit éppen holnapután készül eladni 2,8 Millióért, de nekem nem ajánlja, mert a 14 év a belső berendezésén is nagyon meglátszik.

Dömsödre megérkezve kívül-belül nagyon alaposan megnézték a lakókocsit, de én úgy láttam, hogy nincsenek nagyon elragadtatva tőle, vagy csak nem mutatták, hogy lefaraghassanak az általam kért árból.

Visszafele az úton csak annyit mondott, hogy alszanak rá egyet és amikor eladta a lakóautóját, akkor felhív és megmondja, hogyan döntöttek. Én úgy éreztem, hogy keresik a vészkijáratot.

Minden esetre én nem bántam a velük eltöltött két órát, mert a társaságukban többet is megtudtam a Toyota Priusról és legalább alkalmam nyílt arra, hogy meglocsoljam a már nagyon szomjazó veteményest.

Amikor Gazdagréten elbúcsúztunk, először felmentem megnézni Áront, majd a CBA-ban vettem vörös hagymát, Unicumot, kenyeret  és friss tejet.

Rögtön elkezdtem készíteni egy igazán nyári lecsót. A hagyma alá zsiradéknak a csontleves tetejéről hétfőn leszedett fűszeres zsírt használtam.

Áront kértem meg, hogy terítsen és szóljon a nővérének, lehet jönni vacsorázni. A terítés ment, de Emőke nem érezte jól agát, sőt, amikor Áron átvitte a lázmérőt, Emőke 38 fokot mért magán.

Kettesben vacsoráztunk Áronnal.

Grecsó Krisztián

Áron a megbeszélt 7:12 helyett öt perccel később indult el, viszont vitt magával egy almát.

Lassan én is felkeltem. Reggelire tatár bifsztek volt  pirítósra kenve és hozzá egy csésze kefir.

Pontban 9-kor jelentem meg Berencsi doktornőnél, de rá várnom kellett volna egy órát, ezért megkértem egy másik doktornőt, hogy vegyen tőlem vért az INR-hez és majd délután felhívom a doktornőt, hogy megbeszéljük a labor eredményt.

Már onnan többször hívtam Nóra nagyit, de megint nem hallotta telefoncsörgést, mert nem vette fel. Végül odagurultam az autóval és a kapucsengőt a második kurzusra meghallotta és beengedett.

Egy kávé mellet ismét elmondtam, hogy mik lennének a feladatai. Össze kellene raknia az apukájának a Mauthausen-nel kapcsolatos papírjait, hogy a neki járó kártérítése érdekében el tudjak járni a Claims Conference-nél, valamint azt az ajánlott levél igazoló szelvényét, amivel a Magyar kormánynak írta a reklamációját a nyugdíjának a lecsökkentése ügyében. Ezt már többször elmondtam neki, de ő mindig úgy éli meg, mintha most mondtam volna először.

Mutatott két fénykép albumot, amiben az általam készített fotók voltak Áronról, szinte a születése óta. Nagyon élveztem ezeket a képeket viszontlátni.

Hazaérve, még le sem parkoltam, amikor egy érdeklődő hívott a huzika ügyében, hogy mikor és hol lehetne megnézni az eladó lakókocsit. Az volt a válaszom, hogy péntek délután, de előtte még csütörtökön egyeztessünk.

Levittem a postára az e havi takarék csekket. Az újnak a kamata, Matolcsy úr jóvoltából, már majdnem az egekbe szökik, 1,3%.

Már kettő körül elkezdtem készülődni a gyerek-németre, de teljesen feleslegesen, mert a fiúk, nem sokkal négy óra előtt lemondták az órát.

No nem baj, mert legalább tudtam egy kicsit Duolingo-zni.

Délután több telefonom is volt. A fontosabbak: Dr. Berencsi Anikó a Sincumar korrekció miatt,

K.Viktor az egyik lejárt befektetéssel kapcsolatosan holnapra javasolt egy személyes beszélgetést, és egy újabb érdeklődő a huzikára, aki péntek délután ötre jelezte a látogatását Dömsödön. A többi hívás inkább másodrendűeknek voltak mondhatóak.

Amikor Áron 4 előtt hazajött, nagyon elcsodálkozott, hogy Olivérék azt üzenték SMS-ben, hogy ma nem jönnek németre, mert neki ezt nem említették a suliban.

Öt óra előtt pár perccel  megkérdeztem Áront, hogy van-e kedve velem Oroszlányba jönni. Engem a  Horváth lányok hívtak meg a Grecsó Krisztián olvasói találkozójára. Áron szívesebben maradna otthon.

Emőke lányommal megbeszéltem, hogy rá-rá pillant Áronra, amíg távol vagyok.

Beírtam az IGO-ba a címet és indultam. Hamarosan kiderült, hogy ha nem lépem át sehol sem a megengedett sebességet, akkor 11 percet fogok késni. Úgy csináltam, hogy inkább ne késsek.

Végül pontban hatkor megérkeztem. A Horváth lányok (ikrek és valamikor a kollégáim voltak), nagyon kedvesen fogadtak.

A szeánsz befejeztével  vettem és a szerzővel dedikáltattam két könyvet.

Az ott töltött másfél óra alatt ismét megtapasztalhattam, hogy Grecsó Krisztián nem csak jó író, hanem kivételesen jó humorú tehetséges előadó is. Sok örömöm leltem a beszélgetésben.

Itthon minden rendben volt. Áronnal megbeszéltem, hogy az egyik könyvet a doktornőnek ajándékozzuk, amiért olyan lelkiismeretesen gyógyította.

Lakókocsi-lakóautó

Reggelire a maradék velős csontot kentem fel két fokhagymás pirítósra és hozzá a tegnapi kefirt ittam.

Felhívtam a lakóautóst. A lakókocsi és a közös lakóautó nem érdekli, viszont úgy tűnik, hogy a 4.390.000.- ből egy kicsit engedne.

Leolvastam a vízórákat, nehogy kiessek a leadási határidőből, a három könyvnek pedig online meghosszabbítottam a kölcsönzési határidejét.

Miután leírtam a négy vízórának a jelentését, egy kicsit Duolingo-ztam.

Posta Lacival is tudtam beszélni, de az autó  90.000 km-es szervizét legkorábban csak június 15-én tudja vállalni.

A blog bejegyzések elmaradását is igyekeztem pótolni.

Amikor Áron hazajött, egy kicsit összerúgtuk a port. Se este se reggel nem mosott fogat. Hiába kértem, hogy 2 perccel korábban induljon el reggel, tíz perccel később indult el. 

Azt is háromszor kértem, hogy vegyen ki a hűtőből  egy almát, de elfelejtette. A szobáját úgy hagyta, mint egy csatateret, szanaszét szórva a legókkal, viszont hozott egy ½-et Művészettörténetből.

Itthon nem Duolingoz-ik, nem tanul, nem gyakorol a zongorán és nincs se fekvőtámasz, se felülés, amit a tornatanár kért, csak az Internet. Semmi olyan dolgot nem csinál, amihez kellene a rendszeresség és az állhatatosság. Ezért azután visszavettem a wifi kulcsot.

Felhívtam a Karavándor  tulajdonosát, de ő sem preferálta az ötletemet, hogy ketten vegyük meg a lakóautót és majd a holt időben kiadjuk bérbe. Viszont feltettem a huzikát a www.hasznaltauto.hu-ra, mert ha komolyan gondolom a lakóautó megvételét, akkor előtte a huzikát el kell adnom.

Áronnal együtt ebédeltünk és utána megosztoztunk a másik szelet tortán.

Befejeztem a blog bejegyzések pótlását és annak örülök, hogy érdekes módon arra estig nem maradt időm, hogy TV-t nézzek.

Áron beugrott a fürdőkádba és még hajat is mosott. Először nem is értettem, hogy történhetett meg önszántából, de azután kiderült, hogy Emőke hatott rá és beígérte neki, hogy fürdés után lemehet vele. Még ¼ 9-kor lement Emőkével sétáltatni a Mannát. Végül ½ 11-kor került ágyba, amiért mind a két gyerekre nehezteltem.

Emőke a kiengesztelésemre, hozott át egy csésze frissen készült bodza teát.