Királyi ebéd

Szép napsütéses reggelre ébredtem. Áron még az igazak álmát aludta.

Lementem a kertbe. Megnéztem a smaragdfát. Egy kicsit beszélgettem a Mannával, de azt nem szeretném elmondani, hogy miről, mert akkor az olvasóim bevitetnének az Elme gyógyintézetbe. Manna egy idő után azt mondta, hogy: „Figyu” és semmi pillanat alatt felrohant az öreg almafára.

Elkezdtem gyomlálni és leszedni, a már fejlett zöldborsó hüvelyeket.

Közben telefonált Éva, hogy megérkezett és a Dömsödi CBA-nál vár. Kimentem érte és megörültünk egymásnak. Nagyon régen nem találkoztunk.

Áron is alig emlékezett rá, de azonnal elhalmozta innivalókkal, kávéval és főleg a nagy dumájával.. Nekem nem is kellett foglalkoznom vele, mert Áron mindenhova vitte és a nagy dumájával végeláthatatlanul mindenünkről dicsekedett. 

Közben én a fele zöldborsóból készítettem zöldborsó főzeléket,a másik felét pedig, gondolva a jobb napokra. eltettem a lakókocsi mélyhűtőjébe.

Ebédre mind a ketten segítettek teríteni. Három húsféleség volt: Rántott cukkini, rántott csirkecomb és vaddisznó pörkölt. Hozzá kétféle körítés: tejfölös kapros tökfőzelék, zöldborsó főzelék meg finom puha kárpát kenyér.

Még arra is maradt időnk, hogy  szedjünk egy kis frissen érett cseresznyét.

Gyorsan meglocsoltam mindent. A gyors is ½ -1 óra közé tehető és elkezdtünk mindent bepakolni.

Úgy indultunk el haza, hogy Áron még fel tudja kapni az angol cuccait és hatra oda is érjen az angolra.

Hazafele csak tankolni álltunk meg az ENVI kútnál.

Amikor megérkeztünk Gazdagrétre, Áron egyedül robogott fel az angol könyvéért és amikor elment be sem zárta a lakást.

Évával ketten cipeltük fel Mannát és a cuccokat.

Közben meglátogatott Emőke. Megnézte Mannát, akiről elmondtam, hogy már olyan erős a velünk való kötődése, hogy már csak alkalmanként adjuk kölcsön, de ő már végleg a mienk. Ő is mesélt egy-két történetet, amiből azt látja, hogy Manna mennyire ragaszkodik Áron társaságához. 

Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy ezek az állatok, miközben domesztikálódtak, mennyire érzékenyek a kapott szeretetet illetően.  

Emőke elmondta a nyári menetrendet, vitt a Dömsödi kajákból és hozott nagyon finom túrógombócokat, amit Áronnal testvériesen elfeleztünk (3:2) . Tettünk rá egy kis tejfölt, én még porcukrot is, Áron pedig fahajas cukrot (ami szerintem nem való rá) és ripsz-ropsz befaltuk.

Siket Imre

Hat órakor madárcsiripelésre ébredtem. Amikor lementem, Áron még javában húzta a lóbőrt. Manna bekéredzkedett, de csak annyira, amíg megnézte, hogy van e kaja és már ment is vissza a kertbe.

A piacon nem vettem mást csak angol szalonnát, tojást, kávét és két nagyobb cukkinit, a Vegyesboltban pedig egy fél kárpát kenyeret és bő tíz deka trappista sajtot.

Visszafele beadtam Gulyás Lacinak is a neki szánt Volt mérő chipes digitális kijelzőt. Laci is nagyon örült az ajándéknak.

A szokásos reggeli után Áron délelőtt átment a Levente barátjához a biciklijével. Csak két óra múlva érkezett vissza, de azt mondta, hogy nagyon jót játszottak, sőt együtt is elmentek kerékpározni. Áron egyébként nagyon élvezi az új bringáját.

Áron távollétében elkészítettem az elektronikai műhely asztalát.

Ebédre elkészítettem a rántott cukkinit, úgy hogy a tojásba is és a prézlibe is reszeltem sajtot. Igaz, hogy erre az étkezésre csak késő délután került sor, de nagyon finom volt. Áron még Áginak is vitt át egy adagot.

Délután felhívtam Siket Imrét, akit már régről, mint az egyetlen Dömsödi  hűtőgépszerelőt ismertem, hogy el tudna-e jönni megnézni, hogy mi a baja hűtőgépünknek. Az a félórás beszélgetés, ami ezután következett, teljesen kizökkentett a szar, kicsinyes kispolgári problémáimból.

Siket Imre, aki 66 éves, azt mondta, nem tud jönni, haldoklik. Az onkológián fekszik egy éve vastagbél rákkal . A kezelésekkel összefüggésben már sokat szenvedett, amit részletesen el is mesélt és az orvosok szerint még 1-2 hónapja van hátra.

A beszélgetés végén nagyon nehezen tértem magamhoz és arra gondoltam, hogy le van szarva az egész hűtőgép, meg az állandó nyavalygásom, hogy mi nem jó körülöttem. Újra felhívtam Siket urat , de ekkor már csurogtak a könnyeim, amit persze ő nem láthatott és csak annyit mondtam neki, hogy jobbulást kívánok és ha bármiben tudok segíteni, csak hívjon. Tudtam, hogy semmiben nem tudok neki segíteni, de legalább azt mondta, hogy ez neki jól esett.

Ismét elmondtam Áronnak, hogy az a világon a legnagyobb dolog, ha más arcára mosolyt tudunk fakasztani.

Két unikum után kezdett bennem a lelki görcs lazulni, de azért magamban nagyon durván káromkodtam és újfent megerősödött bennem a hit, hogy nincs Isten.

 Megnéztem  az Osztrák-Magyar kézi labda EB selejtezőt.

Átmentem Gabikáékhoz, mert a Nóra nagyitól megörökölt paradicsom passzírozónak egyedül nem tudtam lecsavarni a szita tölcsérjét. Feri nem csak, hogy segített, de időközben arra is rájöttem, hogy a lecsavarandó rész nem is jobb-, hanem balmenetes. Ettől kezdve teljes volt a siker

Nagy locsolással fejeződött be a nap.

A Manna sehol.

Emőke reggel beszólt, hogy Manna lent van, kora délután menjek le érte és ne felejtsük itt, vigyük magunkkal Dömsödre.

Délelőtt csak egy kicsit Duolingo-ztam, nehogy megerőltessem magam. Utána már pakolásztam az autóba.

Amikor Áron megjött (a jó hírrel: az osztályból Olivért és őt zárták le németből ötösre), kértem, hogy kezdjen el pakolni, én addig lemegyek a Mannáért.

Manna!, Manna!, Mannuska! A Manna sehol. Már többen is hülyének néztek. A járókelők, akik még látásból sem ismertek, azt hihették, hogy engem elhagyott a Manna nevű szerelmem és most napok óta csak őt keresem.

Azután Áron is lement Mannát keresni, de teljesen eredménytelenül.

Végül harmadszori nekirugaszkodásomra, amikor már az út túloldalára is átmerészkedtem a  kutyafuttatóra, végre meglett Manna.

Áron betette a hordozókájába és indultunk.

Az első állomás, mint mindig a TESCO.

Ketten indultunk az üvegvisszaváltó helyre, de annyira igyekeztünk Dömsödre érni, hogy nem is vettünk semmit, csak iszkiri tovább.

A Smaragdfáért menet az IGO először  átarányított minket a pesti oldalra és onnan közelítette velünk meg Szigetszentmiklóst. Nagy hiba volt, hogy hittünk az IGO-nak, de most már mindegy.

Nagy nehezen, de még zárás előtt odaértünk és a megrendelt és kifizetett 2 db smaragdfa palánta helyett hármat kértem a kiértesítés elmaradása miatt.Rövid telefonálgatás a főnökkel, majd ideadták a három palántát.

Hamar betájoltuk magunkat, hogy innen nincs nagyon messze az a „Karám” halsütő hely, ahol a múltkoriban olyan finom, ropogós Heck-et ettünk.

Nosza odagurultunk és most is nagyon jóízűen, most is bevágtunk ketten egy sült Heck-et.

Dömsödre érve megcsodáltuk a smaragdfáink növekedését. Bár a leveleit megtépázta, helyenként ki is lyuggatta a szerdai jégeső, de azért mind a három szépen nőtt.
                                   

Az első utunk Gabikáék hoz vezetett. Vittünk Gabikának ajándékba egy smaragdfa palántát és Ferinek egy voltmérős mikrocsipet egy három számjegyes LED kijelzővel.

Gabikától kértem némi szakmai tanácsot tökfőzelék, és rántott csirkecomb ügyben.

A nap egyetlen fekete pontja az volt, hogy beszart a hűtőgépünk. Mikor tette volna ezt jobbkor, ha nem akkor, amikor 36 fok meleg van. A mélyhűtő rész tökéletesen működött, de a normál hűtőrész egyre langyosabb lett. Próbáltam úgy ügyeskedni, hogy a mélyhűtő részből áttettem néhány jégakkut a normál hűtőtérbe, a lakókocsiban pedig bekapcsoltam a hűtőt és néhány élelmiszert átköltöztettem oda.

Otthon azután gyorsan elkészítettem a  vacsorát , ami a tökfőzelék volt és a kirántott  három csirkecomb. Később meglocsolva  a kertet elmentünk lefeküdni.

Nem volt kikészítve az óradíj

Nem is értem, hogy Áron ma miért indult el már hét óra előtt. 

Én még az ágyban elkezdtem Duolingó-zni.

Csak két órával később reggeliztem meg és leültem a notebook elé. Az Acer notebook is betegeskedik, pedig annak még nem szabadna. A gép azt mondja, hogy: „javasolt a telepcsere”. Az nem lenne jó, most váratlanul egy plusz 10-20 ezer forintos kiadás.

Délelőtt próbáltam behozni Gabikát a Duolingó-ban, de nem ment.

Telefonon elintéztem a deviza konverzió-t, hogy mire bemegyek a bankba, már le legyen könyvelve.

Ili hozott le piros paprikát.

A Nóra nagyinak kerestem egy használt, de még jól használható számítógépet. Amit szeretnék elérni, hogy legalább három dologra használja: Internet, e-mail, Skype. Azt még nem tudom, hogyan fogjuk tudni minderre rábeszélni és megtanítani.

½ 2-re mentem K.Viktorhoz. Minden papírt aláírtam, hadd fusson a ló.

Onnan a Fehérvári úti SZTK-ba mentem. Kikértem a sorszámomat és a labor leletemet. Úgy találtam, hogy még van annyi időm, hogy a piacon gyorsan bekapjak valamit ebéd gyanánt.

Felmentem a halashoz és egy sült hekket kértem krumpli salátával. Ott már evés közbe álladóan néznem kellett az időt, nehogy lekéssem a felülvizsgálatot.

Percre pontosan értem vissza, még le se ültem a várakozók közé, máris éppen engem hívtak.

A doktor út átnézte a labor leletet, csinált egy gyors ultrahangot és eléggé meg volt elégedve az eredményekkel. A biztonság kedvéért adott egy beutalót vese röntgenre és felírta az elfogyott  gyógyszereket.

A felülvizsgálat után írtam egy SMS-t Mariannak, hogy ha Áron nem viszi az óradíjat, akkor majd legközelebb a dupláját viszi.

Amikor ¾ 4-re hazaértem megdöbbenve konstatáltam, hogy Áron még el se indult, mert, hogy nem volt neki kikészítve a 2000.- forint.

Azt kértem, hogy most azonnal pattanjon fel a buszra és a Marianntól kérjen sűrűn elnézést a késésért, hogy ő azért nem ment, mert nem tudta, hogy mi már erről SMS-ben értekeztünk.

Felhívtam R. Tamást, hogy mi a terv a mai összejövetellel kapcsolatban, de mondta, hogy ő ma nem tud jönni és ezért mindjárt felhívja Lacit, hogy elnézést kérjen. Úgy tűnik, hogy Révfülöpön beindult a munka és különben is,az autója még nem készült el.

Amikor a zongora óráról hazaért, azt mondta, hogy nem volt probléma és Mariann sem neheztelt a késésért.

Megvettem a CBA-ban a nagy flaska Zéró Colát és indultam vele Laciékhoz.

Egyed Laci már ott volt és alig hogy megterítettek a lugasban, megjött S. Tamás és Hajni is.

Kicsit politizáltunk és sokat ettünk. Nagyon finom, könnyű nyári kaja volt. Amúgy az egész este absztinencia jegyében zajlott.

E. Laci kérdezte, hogy alkalomadtán kölcsönkérhetné-e a lakókocsit. Mondtam, hogy szívesen odaadom, sőt, ha gondolja, akkor beszállhatna a lakóautó projektbe is. Az volt a válasza, hogy csak abban az esetben, ha erre adok neki kölcsönt.

Azt hittem, mire hazaérek (tíz óra után) Áront már alva találom. Ehhez képest Emőkével javában sétáltatták lent a Mannát és csak akkor tértek észre, amikor egy kicsit felemeltem a hangomat.

Késedelmi díj

Reggel olyan mélyen aludhattam, hogy azt észre sem vettem, amikor Áron elhagyta a terepet.

Összeütöttem magamnak egy reggelit, de tej már nem volt a tejeskávéhoz.

Emőke elmenő félben beszólt, hogy ne felejtsem el Mannát és az ebédjét felhozni. Nem látszott rajta nagy öröm, hogy mehet dolgozni.

Amikor megnéztem  a leveleimet, számomra akkor derült ki, hogy az OIK-ból kikölcsönzött John Steinbeck: East of Eden című könyv és a négy CD-je miatt  a három napos késésért közel 2000.- forint büntetést kell fizetnem.

Lementem a CBA-ba tejért, nagyinak kávétejszínért és tejfölért, majd felhoztam Emőke lányom ebédjét és Mannát is, majd tűztem az OIK-ba.

Ott visszaadtam  a kikölcsönzött Könyvet és a CD-ket, de hiába kértem, hogy az 1950.- Ft késedelmi díjat engedjék el, kompetencia hiányában ezzel a kéréssel írásban kell a Főigazgató asszonyhoz fordulnom.

Onnan a Nóra nagyihoz mentem. Érkezett egy csomagja a UPC-től, de nem tudta mire vélni, hogy mi az. Megvizsgálgattam és kiderült, hogy a UPC is halad a korral és a korábbi vezetékes router-je helyett egy Wifi-s wireless  (vezeték nélküli) routert küldött. A wifi-s  router installálásával csak egy darabig jutottam, mert Nóra nagyi nem tudta előadni azt a kockás füzetét, amiben a számítógépével és a UPC-s Internet szerződésével kapcsolatos dolgok fel vannak írva.

Egy darabig eljutottam és a gépén már lett Internet, de a wifi-t majd legközelebb fogom beállítani, addig otthon is szétnézek a feljegyzéseimben. Bizonyos dolgokra például szükség lenne a számítógépén a rendszergazda bejelentkezésére. Egyébként az XP-s  gép maga már siralmasan öreg és gyenge le kellene cserélni egy kicsit modernebbre. Ettől csak az az egy tart vissza, hogy akkor, amikor Áron a nagyinál lesz, akkor nem a nagyival fog foglalkozni, hanem a számítógéppel és azon is a hülyeségeivel.

Áron már itthon volt, amikor étlen-szomjan hazaértem. Hívtam Áront, hogy van-e kedve velem tartani a kis kínaiba, de nem volt.

Délután biztattam Áront, hogy a lista alapján kezdjen el a sporttáskájába csomagolni a Vándor táborra, ha ugyanis valamiről kiderül, hogy hiányzik, az még a hétvégén Dömsödön meg lehet..A biztatásomnak közel nulla volt a hatása.

Este hárman együtt vacsoráztunk. Emőke és Áron a sajtos spagettit ették, rajta tarja és bazsalikom, én pedig libazsíros kenyeret lucullus paradicsommal, hozzá mind a hárman kefirt.

Később némi könyörgésre Áron elkezdett a zongorán gyakorolni, de ahogyan én hallottam nem ment jól a játék. Áron kicsit meg is sértődött és ezért átment Emőkéhez gyakorolni, ahonnan úgy jött vissza, hogy Emőke nagyon megdicsérte.

Este felvittem Ilinek a kefir készítő szettet. (Gomba, két üveg és egy műanyag kanál).

Már nagyon unják ezt a tanévet

Áron szinte hangtalanul hagyta el a terepet. Mire feltápászkodtam, már nm volt sehol.

Reggelire csak egy főtt debreceni, hónapos retek és tejeskávé.

Már kora reggel elviselhetetlen hőség van. Rajtam csak egy alsó és a reluxák le vannak engedve.

Szinte az egész délelőttöt a notebook előtt töltöttem. Az ilyenért, ha ezt Áron teszi, neheztelni szoktam.

Volt abban minden. Duolingo, chat Tibcsivel, aki megígérte, hogy július 3-án meglátogat minket Dömsödön.

Megnyertem egy online sakkpartit, megnéztem a szennyes magyar belpolitikát és megreklamáltam a korábban leelőlegezett smaragdfa csemetéket.

Áron már kettő előtt hazaért a suliból és ő is szenvedett a hőségtől. Ráadásul ő még csak az elkövetkező hétvégétől állhat a sebe miatt a zuhany alá.

Közben telefonált Sz. Éva egykori titkárnőm, amikor még a Volánpack Nemzetközi Szállítmányozási Osztály vezetője voltam. Mondta, hogy itt az ideje, hogy 30 év távlatából többet tudjunk egymásról.

Megmelegítettem a hűtőben talált kajákat, hogy még a gyerek-német előtt együtt ebédeljünk Áronnal.  A nyugger karalábé leves már ehetetlen volt, ezért az első kanál után kiöntöttük.

A sült húst a főtt krumplival, csak egy kicsit fel kellett javítani és máris kész volt az ebéd.

Mire megjött Olivér, már a kávén is túl voltam. Bálint nem jött, mert reggel belázasodott.

Végre leszakadt az ég alja. A hőmérséklet egy picit csökkent, de most meg a páratartalom lett kibírhatatlan magas.

A német óra nagyon vontatottan ment. Már nagyon unják ezt a tanévet, ezért ünnepélyesen bejelentettem, hogy a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a következő német foglalkozás nálunk is az évzáró lesz. Elmegyünk egy pizzázóba, ahol mindenki az én vendégem, egy feltétellel,  hogy ott senki  nem szólalhat meg magyarul, csak németül. Ettől azután egy kicsit felébredtek.

A klíma javult a vihartól és én lementem a CBA- ba, hogy össze tudjunk állítani egy finom hideg vacsorát. Vettem tarját, főtt füstölt császár szalonnát, kenyeret és sört, mert behűtött kefir volt a hűtőben.

Áron saját magát meghazudtoló módon, késztetés nélkül , magától ment fürdeni.

Manna kel nálunk a legkorábban

Mind a kettőnket Manna reklamáló nyávogása ébresztett. Manna azt mondta, hogy ő le akar menni, Áron pedig azt, hogy én vigyem le. Eszem ágában sincs hajnalban felkelni. Áron magára kapott egy T-shirt-öt, meg egy nadrágot és levitte a hisztis macskáját, majd odafeküdt mellém és még szunyált egy kicsit.

Hét előtt pár perccel én keltettem, hogy ideje készülődnie a suliba

.

Lassan nekem is fel kellett kelnem, mert ma be kell mennem a Fehérvári úti rendelőbe megcsináltatni a PSA labort, ugyanis csütörtökön délután kész labor eredménnyel vár az urológus.

Áronnal majdnem egy időben indultunk, azzal a különbséggel, hogy  neki ¾ 8-ra kell beérnie a suliba, míg nekem elég ¾ 9-re beérni a rendelőbe.

Áron az övtáskáját természetesen itthon felejtette, ami csak akkor probléma, ha a buszon jön az ellenőr, de akkor nagy.

Én kényelmesen utaztam a tömegközlekedésen (8-as busz, M4-es metró).

A sorszám kihúzásáig minden ment, mint a karikacsapás, de onnan csak a nagy várakozás. Elővettem a kütyümet és folytattam a kiszótározott szavak tanulását, amit már a buszon elkezdtem. 

Az egészségügy itt sincs jobb állapotban, mint bárhol az országban. Miért is lenne. Miközben olvasom, hogy Lázár János hogyan számol el egy-egy millió forintot a különböző kiruccanásain (London, Zürich, Milano), ahol soha nem egyedül jelentkezik be a szállodákba, de hogy kivel az „államtitok”. Való igaz, hogy a londoni egymilliót a saját zsebéből azonnal visszafizette, amikor arról kezdték faggatni, hogy kivel utazott állami pénzen.

Amikor végre sorra kerültem, hamar és ügyesen végzett velem a nővér. Szerdán mehetek a leleteimért.

Hazajövet, Manna már az ajtó előtt várt és ahogy bementünk a lakásba, lepihent. Leszaladtam a CBA-ba friss tejért és vettem még egy csomó hónapos retket és egy üveg sört is.

Bepótoltam az elmaradt reggelit és leültem Duolingózni. A lelkes nekifutás nem tartott sokáig, mert valamiért nagyon elálmosodtam és ami nappal nem szokott előfordulni velem, aludtam egy órát.

Áron három óra tájt megérkezett a suliból. Rögtön megmutatta, hogy Bálint milyen szép térképet rajzolt és meg is bízott azzal, hogy azt szkenneljem be és nyomtassam ki nagyobb formátumra.

Nekem lassan el kellett indulnom, mert ma tartják a Vándortábor eligazító értekezletét. Ott találkoztam Krisztával és Lacival, ami azért is volt jó, mert meg tudtuk beszélni, hogy Olivér és Bálint, mikor tudnak eltölteni egy hetet velünk Dömsödön.

Kolláth Erzsi néni kimerítő eligazítást tartott a június 23.-tól július 3.-ig tartó Őrségi Vándorlásról.

Közben telefonáltak a használt 26-os eladó bringa ügyében. Szerdán este jönnek megnézni.

Itthon a postaládában a TESCO kártya befizetni valója várt. Nem jó, de még így is kedvezményes.

Este megettük a rakott krumpli utolsó részletét is.