Almalé gyár

Már a reggeli után nekikezdtem az almák feldolgozásához. Nagyon  macerás munka. A kivágott részeket gondosan berámoltam egy jól lezárható zacskóba. Ezek majd visszaszállításra kerülnek a Dömsödi komposztálóba. A gyümölcs centrifugálásra már a két gép közül csak egyet lehetett hibátlanul üzembe helyezni. A másik több sebből vérzik, majd megkeresem a gyümölcscentrifugákkal foglalkozó szervizt, hogy megtudják-e javítani és egyáltalán érdemes-e megjavíttatni.

Mire az almák nagy részének a darabolásával és a rossz részek eltávolításával végeztem, addigra Áron is hazaért. Eldicsekedett az új tanév első ötösével (média, amit az iskola igazgatója tanít).

Utána nekiesett a nagy halom almadarab centrifugálásának. Sok üveg almalé gyűlt össze, alig fértek be a hűtőszekrénybe. Megkóstoltuk, nagyon finom lett és főleg bió.

Áron még este felhívta Nóra nagyit és javasolta neki, hogy a hétvégére jöjjön le velünk Dömsödre. A válasz a szokásos volt: „Jó, de akkor erről még majd beszéljünk, hívjatok.”

Este kinyomtattam Áronnak a VIII. a. osztályos öntapadós címkéit, de mire kész lettem vele Áron már aludt.

HP OfficeJet

Ma már egy kicsit naposabb időre ébredtünk, az eső sem esik, de a hőmérséklet és a szellő jelzi, hogy vége a nyárnak.

A reggeli készítése az én feladatom, a tálalás Ároné. Hogy bent vagy kint a kúp alatt reggelizünk, az határeset. Úgy döntöttünk, hogy kint.

Közben elkészült a három címke, amit felragaszthattam a három tökfőzelékes tárolóra és úgy került be a mélyhűtő ládába.

Reggeli után átvittem volna Pista bácsinak a barátja stégjéről készült fotókat, de ő már hazament.

Áront megkértem, hogy fejezze be az íróasztalán a rendcsinálást, hogy egymás mellé ülve átnézhessem a múlt heti előmenetelét. Amíg a rend készül csak egy pár percre mentem át Gabikáékhoz, mert ott Peti születésnapi grill partijára készülnek.

Folytattam a HP Officejet 6500A Plus telepítését. Odáig sikerült eljutnom, hogy Wifin keresztül felkapaszkodott a hálózatra, de a notebookkal való kapcsolata még nem működik.

Manna dél körül gyanútlanul bejött. Még nem tudja, hogy a kora esti indulásunk miatt, most már nem mehet ki.

Ebédre külön nem készítettem semmit, ki-ki választhatott magának valamit a hűtőládából és a mikróban azt melegítettem fel. Áron lencsefőzeléket kért, amire sütöttem egy virslit, én pedig egy doboz kolbászos, tojásos lecsót találtam magamnak. Szerény, de finom ebéd volt. Utána őszibarack.

Délután meghívtam Juditot egy kávéra és kértem, hogy hozza Levit is. Levi elment Áronnal kutyát sétáltatni, mi meg kávézás közben egy jót beszélgettünk

Azután megjött Áron, de Levente nélkül, mert ő rájött, hogy hétfőre, még nincs minden leckéje készen és hazament.

Áronnal összeszedtük a lehullott almák közül az épeket. Én még tettem a kosárba néhány frissen leszedett paradicsomot és körtét, majd elkezdtük a cuccok bepakolását.

Áront megkértem, hogy próbáljon a szobájában viszonylagos rendet hagyni, addig én mindent meglocsolok.

Csak ½ 8 körül jutottunk el oda, hogy elindulhattunk.

Hazaérve leadtuk Emőkének a Mannát, de hoztunk neki almát is meg mélyhűtött tejfölös, kapros tökfőzeléket. Még Áronnal levitték a Mannát és csak utána került sor a lefekvésre.

Dömsödi szombat

Nagyon kipihenve ébredtem. Úgy tűnt, hogy teljesen fölösleges volt az esti locsolás, mert egész éjjel esett az eső. Az idő borongós és az eső még most is szeme

Az első dolgom az voltrkél., hogy az új nyomtatóba betettem a csillagászati áron vásárolt tonereket. Ettől még a nyomtató Internetes hálózatba kötése és felvétele a számítógépre nem történt meg. Az majd csak a második feladat lesz.

Áront sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön velem a piacra. Még odafele mentünk be a Vegyesboltba, nehogy lemaradjunk a kárpát kenyérről. A tej és a tejföl mellett így is csak az utolsó fél kilót tudtuk elhozni. A piacon füstölt tarját, tojást, Nescafét és unikumot vettünk. Egy pár percre bementem a csavar szaküzletbe és a villamos szerelék boltba, de ide Áron is jött velem.

Otthon nagy terülj-terülj reggelit készítettem sok bundás kenyérrel.

Áronnak szabad foglalkozás, aminek a végén Levi jött át érte és együtt mentek el kutyát sétáltatni és játszani.

Manna nagyon élvezi a Dömsödöt. Ki be járkál, ha kedve van, akkor eszik, ha jóllakott, akkor felmegy egy kicsit aludni.

Nagyon jól haladtam az elektronikai munkahely kialakításával. Felkerült a trafó is a Gumman táblára. Utána eltakarítottam a szerelés okozta szemetet és a kúp alatt elkezdtem az Anikától kapott tököt feldolgozni. Nagyon finom tejfölös, kapros tökfőzelék készült belőle és hozzá kirántottam a csirkecombokat.

Délután Áron a Harry Potteren kívül a kémia leckét tanulta én pedig egy kicsit lepihentem.

Este Duolingó.

Gyalog tempóban a buszon

Áron időben indult el a suliba.

Én csak nyolc óra után szedtem össze magam. Reggeli után egy darabig pakolásztam az autóba, majd 11 órakor elindultam Laciékhoz. Fruzsinának átvittem a kefir gombáimnak a felét, mert a múltkori adagot a takarítónőjük kidobta.

Ott segítettem Lacinak a robogója szerelésében és még ottmaradtam náluk ebédre. Fruzsi nagyon finom lencselevest készített és utána rakott krumpli volt. Tekintettel arra, hogy Áronnak ma még nem volt ebédje, némi lelkiismeret furdalással fogadtam el az ebédet.

Rohantam volna haza. E. Laci levitt a 86-os buszig, amiről átszálltam ugyan a 8-as buszra, de az a BAH csomópontig csigalassúsággal haladt, mert mint ahogy a hírekben bemondták, a migránsok a Keleti pu.-ról gyalog indultak neki Ausztriába.

Otthon kerestem Mannát, de nekem nem jött elő. Addig is berámoltam a PET palackokat és összeállítottam a piros kosarat.

Áron is késve ért haza, mert ő is átélte a 8-as buszon a történteket. Emiatt persze nem izgattuk magunkat nagyon. Elkezdtünk pakolni az autóba és készülődtünk az indulásra. Áron is tett egy kísérletet Manna bekerítésére és neki sikerült is.

Ha nem is ½ 3-kor, de végre sikerült elindulnunk. Az M1/M7 közös szakaszán, mint minden autó, mi is felvettük a migránsokkal azonos gyalog tempót. Közben hallgattam Áron beszámolóját a suliban töltött mai napjáról.

A TESCO-ba érve, mind a négy ablakon hagytunk egy 1 cm-es rést, hogy Mannuska jobban bírja a hőséget és se PET palackok, se vásárlás, először Áron éhségén próbáltam csillapítani. Áron egy nagy szelet pizzát, én pedig egy csípős-savanyú levest ettem. Utána munkamegosztással szerveztük rövidre a dolgokat. Vettünk csirkecombokat, trappista sajtot, sört, radlert, ásványvizet, fügét. Még arra is volt gondom, hogy kérjek két-két nyomatot a pen drive-on lévő fotókról, amiket a Karcsi bácsinak készítettem a stégjéről.

A PET palackokból, meg a többi visszaváltott üvegből felkerekítve egy ezres bővítette Áron zsebpénzét, de olyan szerény, hogy alig akarta elfogadni.

Utána már nem mentünk vissza az autópályára, hanem Kamaraerdőn keresztül a régi 7-es úton mentünk az M0-ás felé.

Áronnal azt beszéltük meg, hogy most már a bázisig nem állunk meg sehol. Így is majdnem nyolc óra lett, amire odaértünk. Először Manna került szabadlábra, azután egy gyors kipakolás, locsolás, egy unikum és lefekvés.

Fő állása: SZTK

Hét óra előtt már arra ébredtem, hogy Áron felkelt és készülődik a suliba. Akartam neki ma is készíteni szendvicset, de ő azt mondta, neki elég ha visz egy almát és egy őszibarackot. Szerintem ezzel nem fogja tudni ebéd nélkül kihúzni a napot és mire a zongoraóráról , hazaér már ½ 5 lesz.

Amikor felkeltem, benéztem a szobájába és nagyon mérges lettem, mert a tegnap esti konfliktusnál, már félig alvást tetetve állította, hogy fogalma sincs, hogy hol van a kütyüje, de ehhez képest ott volt az ágyában, ami számomra egyértelműsítette, hogy miután a notebookot elkoboztam, még mindig Internetezett a kütyüjével.

Elhatároztam, hogy ezen a területen nagy szigorításokat fogok bevezetni. Áronnak megváltoztattam a belépési jelszavát a notebookon, a kütyüt pedig eldugtam.

Indulásom előtt csak egy vékony szelet májkrémes kenyeret kaptam be, mert a CBA-s tej a lejárat előtt megint megromlott. Nem voltam rest ismét levinni és megkérni, hogy cseréljék ki. Amikor a hölgy azt kérdezte, hogy a blokk megvan-e, én visszakérdeztem, hogy akarja-e, hogy felemeljem a hangom. Erre szó nélkül kicserélte.

A 139-es busz csak nagyon araszolva tudott eljutni a Moszkváig, de ha autóval mentem volna, az még rosszabb lett volna. A Moszkva téren (mai nevén Széll Kálmán tér) egyre nagyobb a felfordulás. Amikor végre megtaláltam, hogy hol áll meg a 128-as, megvártam és felszálltam. A gépkocsi vezető, mielőtt még elindult volna, telefonált egyet, majd közölte, hogy sajnálja, de most kapott egy telefont, hogy ő ezután nem a 128-as, hanem a 129-es vonalán kell, hogy menjen.

A János kórházi megállónál átszálltam egy valódi 128-asra és onnan már egyszerű volt az út a János kórház Traumatológiájára. A bejelentkezés után ¾ órára már hívtak is és a doktor úr lezárta a tenisz sérülésem ügyét azzal, hogy a jobb kar fokozatosan terhelhető.

Onnan hazajöttem egy rövid szünetre (ebéd a kis kínaiban, postán a havi takarékcsekk), de nemsokára indulhattam a Fehérvári úti SZTK-ba az Urológiai kontrollra. Utána még ott kiváltottam a gyógyszerek egy részét csekély 19.000.- forintért.

Úgy gondolom, hogy 76 éves korom után, ha legközelebb magamról adatlapot kell majd kitöltenem, akkor a Főállás rovatba be fogom írni: SZTK. a mellékállásban pedig: Gyógyszertár.

Hazafele jövet beugrottam a Fehérvári úti csarnokba. Vettem 15 dkg libatöpörtyűt, lila hagymát, 10 tojást és egy szép nagy padlizsánt azzal a tervvel, hogy ma estére rántott padlizsán lesz a vacsora.

Az ANZSU optikában átvettem az új lencsékkel felszerelt szemüvegemet. Nagyon szuper, vigyázni kellene rá.

Mire hazaértem, Áron már azzal fogadott, hogy mindjárt éhen fog halni. Ezért azonnal hozzákezdtem a vacsora készítéséhez. Áron is ügyködött, hogy legyen puding, de arra kértem, hogy azt ne egye meg vacsora előtt, hanem azok inkább landoljanak a hűtőszekrényben.

Azonnal nekikezdtem a padlizsán hámozás, szeletelés, sózás majd a fokhagymás tejben áztatás. Amíg ez pácolódik, megkértem Áront, hogy hozzon a CBA-ból napraforgó olajat  és majonézt.

Gyorsan paprikás liszt, tojás és prézli. Elkezdődött a panírozás és a fritőzben nagy hőmérsékleten (hogy az olaj ne maradjon benne) sütés.

Kértem Áront, hogy tálaljon, de úgy, hogy a tányérokon a rántott padlizsán mellett legyen majonéz és kovászos uborka is és Emőkének a tálcáján még ott legyen a puding is.

A lány nagyon jó hírekkel jött haza. Mind a két helyen ügyesen és korrekt módon kommunikálta az elképzeléseit a jövőjéről, amiért meg is dicsértem.

Hazahozták az új biciklijét, ami egy szenzációs darab és én újfent örültem, hogy ezt már szeptemberben használhatja és erre nem kellett decemberig várnia.

Még lementek Áronnal a Mannát sétáltatni, de kilenckor már lefekvés volt.

Az első valódi tanítási nap

Korán kidobott az ágy, mert Áron 7-éig nem kap ebédet. Gondoltam ne menjen üres gyomorral az iskolába. Főztem neki egy virslit, hozzá egy kacsazsíros pirítós kenyeret és egy pohár tej volt a végén. Az uzsonnás dobozába egy dupla májkrémes szendvics téli szalámival és mellé egy alma meg egy őszibarack került.

Áront 7-kor ébresztettem, de ma is csak 7:20-kor tudott elindulni.

Ha már felkeltem, akkor én is megreggeliztem.

3/4 8-kor sikerült elindulnom a Berencsi doktornőhöz. Sokan voltak a felülvizsgálaton, majdnem három órát kellett várnom, amíg sorra kerültem.

Közben felhívtam Nóra nagyit, hogy utána felmehetek-e hozzá.

Maga a vérvétel nem tartott 5 percnél tovább, de a többiek felülvizsgálata is rövid volt, csak sokan voltunk.

Nóra nagyi nagyon finom kapros zöldbabfőzelékkel kínált és hozzá megfőzött egy pár virslit. Beszámoltam neki az utóbbi idők történéseiről, egészen a suli kezdésig bezárólag.

Itthon nagyon határozottan hozzákezdtem a rendrakásához, mert amíg azon nincs rend, nem tudom felemelni a hangom Áron íróasztalán lévő kupival sem.

Kettő után megjött Áron. Jól érezte magát a suliban. Sokat mesélt, hátha akkor nem kell folytatnia a rendrakást. De kell.

Végre sikerült az Áron ákom-bákom kinézésű feljegyzéseiből három példányban nyomtatnom egy Excel táblába beírt órarendet. Legyen egy az íróasztala felett, egy második az én íróasztalom fölött és egy az iskolatáskájában.

Este még több rendbeli összetűzésem  volt Áronnal.

A vacsora amit készítettem nem felelt meg az elvárásainak, mert már előre kérte, hogy a kapros-tejfölös tökfőzeléke mellé neki ne rakjak a tányérjára se kolbásszal töltött sertéskarajt, se sült virslit, de még petrezselymes krumplit se.

Nyolckor kértem, hogy készítse ki a holnapi ruháit,fürdőszoba, fogmosás és lefekvés

Végül ½ 9-kor kellett volna mindezzel végeznie, de a lefekvésre és természetesen az ágybani Internetezésre csak később került sor.

Kérdeztem, hogy mielőtt elkezdett Internetezni, volt e fogmosás?

-          Igen volt.

Nekem gyanús lett és ezért a következő kérdés az volt, hogy melyik fogkefével mostál fogat, mert ezek szárazak. Kértem, hogy engem ne csapjon be és ne mondjon valótlant, most pedig azonnal mosson fogat.

A következő kérdés:

-          bepakolta-e az iskolatáskáját holnapra. „Igen, bepakoltam.”

-          Akkor egy kis ellenőrzés. Mutasd meg, hol van benne az „Üzenő füzet”?

-          Ja, az még nincs benne, de akkor most beteszem.

-          Rendben. Légy szíves mutasd meg, hol van benne a „Lecke füzet”?

-          Ja, az még nincs benne, de akkor most beteszem.

Ezekért tavaly rendszerint hozott egy egyest, amit nem helyeslek ugyan, de ha a tanárok így döntöttek, akkor ahhoz illik alkalmazkodni.

-          Rendben. Légy szíves mutasd meg, hol van benne a „Kotta a holnapi zongora órára”?

-          Ja, még az sincs benne, de akkor most beteszem.

Szóval ez így nem megy – mondtam – és én apa vagyok, nem rendőrkutya és én azt szeretném, ha ezeket elég lenne csak megkérdeznem, sőt később már azt sem és nem kellene egyenként leellenőriznem.

Elvettem a notebookot és még megkérdeztem, hogy hol van a kütyüje.

-          Azt nem tudom – mondta.

-          Ok, akkor jó éjszakát! – és eloltottam a villanyt.

Tanévnyitó

Tegnap este arra kértem Áront, hogy reggel legkésőbb 7:12-kor induljon el, mert az iskola kérése, hogy 3/4 8-ra mindenki érjen be. Áron hozzátette, hogy a várható dugó miatt inkább 7:00-kor szeretne indulni. Ehhez képest 7:20-kor indult, de vissza kellett jönnie, mert az ünneplő fekete félcipő szorította a lábát. Még az utolsó pillanatban sikerült a puszi közben egy megmosott almát a kezébe nyomnom.

Kényelmesen megreggeliztem. Még felvittem Ilinek a Dömsödi almából és utána elindultam a Fehérvári úti SZTK-ba (ma már sokkal költőibb neve van, de a múlt beragasztotta az SZTK nevet). 

Vittem a vese röntgen beutalót és viszonylag hamar sorra kerültem és utána nem sokkal meg is kaptam a leletet, amiben az én olvasatomban az az örömhír, hogy „kőárnyék” nem látható.

Onnan hazatérve éppen elkezdtem írni a mai  bogot, amikor Áron me és boldogan újságolta, hogy milyen öröm volt újra találkoznia a régi osztálytársakkal. Nekem kiadta a feladatot, hogy délután 14 és 18 óra között menjek be a tankönyvekért és vigyem be a bizonyítványát is. Kérdeztem, hogy pénzt kell-e bevinnem, hogy arról előre gondoskodhassak, de Áron mondta, hogy a tankönyveket mi már kifizettük.

Ma megjött a 60 napos Aurdino tanfolyam első leckéje. Ezek szerint jól ütemeztem a Zsoltnak tegnap skype-olt kérésemet, hogy támogassa a tanulmányaimat egy C vagy C++ tankönyvvel. Azt ígérte, hogy otthon utána néz a készletének.

Még 4 óra előtt elindultam a tankönyvekért. Rita néni nehezményezte, hogy Áron miért nem jött, ha cipekedni kell és főleg miért nem mondta, amire felhívta a tanulók figyelmét, hogy a szülők a tankönyvek árának egy részét az átvételkor kellene, hogy kifizessék.

Mérgelődtem egy kicsit, de a tankönyveket nézegetve a buszon egy darabig megbékéltem, mert olyan szépek voltak. Ezután már csak azon kaptam fel a vizet, hogy tartalmilag milyen elavultak.

Én 1995-ben akkor találkoztam először az fotovoltaikus napelem technológiával, amikor a Francia Intézetbe jártam francia nyelvet tanulni és az ottani könyvtárban erről olvasgattam. Azóta sok napelemes rendszer tapad a nevemhez, de, hogy húsz évvel később a gyerekem VIII.-os elektrotechnikával foglalkozó Fizika könyvében az a szó, hogy „napelem” vagy „LED világítás”nem is fordul elő, az felháborító.

Az, hogy a  Klebersberg, mint intézmény, a kontraszelekcióban odáig jutott, hogy az írásbeli érettségi feladatok megoldásához  a TV1 esti adásához kirendelt matek tanár a feladatot nem tudta megoldani, az botrányos. Nekem is gondolkoznom kellett, de legalább megoldottam.

Emőke lányom kérte, hogy ne bosszankodjak folyton mindenen. Szót fogadok neki, mert még sokáig sok a megoldandó feladatom lesz.

Ma minden estre kivettem neki 80 pénzt az új biciklijére, amit, számítása szerint csak decemberben tudna kifizetni, de én meg szeretném, ha már négy hónappal a nagy havazások előtt tudnának Áronnal együtt egy kicsit kerekezni.

Amikor hazaértem, megmelegítettem a körömpörkölt maradékát és kovászos uborkával bevacsoráztuk.

Bekapcsoltam a TV Híradót, mert én nem vagyok elég okos ahhoz, hogy eldöntsem, Angela Merkelnek, netán a francia külügyminiszternek vagy Orbán Viktornak van-e igaza a menekültkérdésben, de valami nem stimmel.

Egy Excel táblában próbáltam rendezni Áronnak az órarenddel kapcsolatos feljegyzéseit, de ez holnap még majd korrekcióra fog szorulni.

Közben Áron még próbálja kihasználni a nyári szabadság nyújtását, Emőkénél vacsorázik, együtt viszik Mannát sétálni.