EMOBILITY

Csak nyolc óra után ébredtem. Még bőven volt arra is időm, hogy készítsek magamnak egy bőséges reggelit, mert az EMOBILITY konferenciára, amire meghívtak, csak 11-re kellett odaérnem.

Nekem nagy megtiszteltetés, hogy ezen a konferencián részt vehettem. A kávé  és ebéd szünetben sok fontos emberrel találkozhattam és beszélgethettem. A meghívott magyar, német, osztrák, finn, román és szlovén előadók mindegyike más-más oldalról közelítette meg a problémát. Egyik előadás jobb volt, mint a másik. Az elmondottakból számomra az a végkövetkeztetés derült ki, hogy az elektromos autó a jövő, de hogy ez a jövő egyáltalán nem a közeli jövő, az biztos.

A nap fénypontja nekem az volt, hogy majdnem fél órát vezethettem a városban a TESLA autót, ami még a többi elektromos autók között is, amiket eddig vezethettem, maga a csúcs.

Hálátlan dolog, hogy ezért az élményért leírom, de az ára még egy kisnyugdíjasnak is baráti, mindössze 55 millió Forint. (Kann man sagen, das ist billiger, als ein Schachtel Zündholz.) A leasing-je sem olcsóbb. Ha az ember egy ötéves futamidejű leasing szerződést ír alá, akkor az havi 500.000.- Forint és gondolom, hogy a leasing szerződéseknél mellesleg kötelező Casco biztosítás havi díja sem két fillér.

Ha azt számolom, hogy én minden hónapban 50.000.- forintért tankolok és feltételezem, hogy az elektromos autót, mindvégig ingyen tölthetem fel elektromos árammal, akkor ennek az ára kb. 100 év alatt térül meg, miközben meg sem említettem, hogy a bekerülési összeg addig fialna. Más szóval semmi realitása nincs annak, hogy ez a típus kiszorítsa a hagyományos autó típusok bármelyikét. Szerintem  a két kezemen meg tudnám számolni, hogy Magyarországon hány embernek van TESLA autója és öt év múlva se lesz kétszer ennyi.

Alig, hogy négy órakor hazaértem, megjött Áron is. Azt mesélte, hogy Mariann megdicsérte a felkészültségét a zongora órán és a mai alkalommal egy négy oldalas darabot tanultak. Áron azt mondta, hogy amikor jött haza figyelte, hogy nem találkozik-e Mannával, de hiába. Megint hozott egy ötös és ez már ebben a hónapban a negyedik. Együtt mentünk le keresni Mannát, de az sem vezetett eredményre.

Vacsorára a változatosság kedvéért diós tésztát tálaltam.

Utána átvittem a kosárban maradt almát Katikáéknak, hogy válogassák ki belőle az épeket, mert holnap mi már egy új adaggal szembesülünk Dömsödön.

Áront kilenc óra után tudtam csak ágyba küldeni és nekem is csak éjfél után sikerült az ágyba keverednem.

5-ös

Bár Áron indulásakor felébredtem, de utána visszaaludtam és csak nagyon későn keltem fel.

A bőséges reggeli után összeírtam a napi teendőimet és el is kezdtem azokat, hogy sorban egymásután kipipálhassam.

A francia salátát feljavítottam egy kemény tojással és egy kis fehér borssal.

Áron ½ 3-kor érkezett haza az iskolából. Hozott egy 5-öst németből és egy *-os 5-öst rajzból. Ez szeptemberre egy jó kezdésnek látszik.

Megbeszéltük a következő három péntek programját.

szept. 18. Inverter-t bevisszük a javítóba.

szept. 25. Olivér és Bálint szülinapi bulija után itthon alszik és másnap reggel busszal jön Dömsödre.

okt. 2. Nekem van egyetemi évfolyam találkozóm, ahova délután háromra megyek, de csak négyig maradok és onnan jövök haza, hogy utána együtt indulhassunk Dömsödre.

Áront rá tudtam beszélni, hogy legalább egy kicsit tegye rendbe a szobáját.

Megreklamáltam az Áron részére befizetett német gyakorló tesztet, mert nem érkezett meg.

½ 7-kor elkezdtem sütni a zacskóban sült pulykaszárnyakat. Egy óra múlva már vacsorázhattunk. Emőke még nem érkezett haza, neki egyedül kellett vacsoráznia.

Közben arra is maradt időm, hogy a nyomtató fekete patronját feltöltsem.

Az M1-ről zsákszámra ömlesztik az információkat a menekült válságról.

Ketten meggyőztek, hogy Áronnak elég ha ½ 10-kor fekszik le.

temetés

Áron nagyon szépen felöltözött ünneplőbe és csak ½ 9-kor indult, mert 9 és ¼ 10 között van egy megbeszélt találkozója Rita nénivel a Déli pályaudvaron és onnan mennek majd Áron osztálytársa anyukájának a temetési szertartására Óbudára.

Délelőtt rendeztem az elmaradt blog bejegyzéseim  és készültem a délutáni gyerek-német órára.

Áron azzal együtt korán érkezett haza, hogy a szertartás  alatt még sírt is, utána pedig bement az iskolába ebédelni.

Itthon megpróbáltam installálni a notebookon egy bluetooth kulcsot, azért, hogy az meg tudja szólítani a wireless hangfalat. Ez először azért fulladt kudarcba, mert Áron a notebookon eltulajdonította a bejelentkezésemhez (a felhasználói fiókom) tartozó Rendszergazda jogosultságomat és ezért nem tudtam az illesztő programot (driver-t) installálni.

Áron megzsarolt és azt mondta, hogy ha egy órára lemondok a notebook használatáról, akkor szívesen visszaállítja az eredeti rendszert. Utána már úgy nézett ki, hogy meg tudom oldani a problémát, de ez még nem sikerült.

A fiúk időben megérkeztek és az óra a Vorgangspassive ismétlése után élő nyelv fordításával folytatódott. A fiúk egymással versengve élvezték ezt az új gyakorlatot.

Délután elmondtam Bélának, hogy milyen új kütyüt rendeltem magamnak és megtárgyaltuk az új HP nyomtató illesztési problémáját is.

Vacsorára a rántott amur utolsó két szeletét ettük francia salátával.

SPS Egészség megörző Központ

Áron 7:17-kor lelépett. Én még egy picit visszaaludtam, de félálomban hallottam, hogy valaki járkál a lakásban. Nem nagyon törődtem vele, de azután felébresztett. Emőke volt az és igényelte, hogy velem is folytassa a döntéséről tegnap még Áronnal folytatott diskurzusát. Rám már csak az a feladat várt, hogy megerősítsem a döntésének a helyességét.

Kilenckor már nekem is fel kellett kelnem, mert megint sikerült bevennem a kefét és 10-re volt időpontom az SPS Egészség megőrző központban egy humbug vizsgálatra. A cég tulajdonképpen egészség megőrzéssel kapcsolatos varázseszközök (Biotron lámpa, víztisztító berendezés, és különféle lézeres és mágneses kütyük) eladására szakosodott. A tudatlan vásárlókat pedig, egy egyperces úgy nevezett mágneses rezonancia vizsgálattal, majd az azt követő egyórás rábeszélő szöveggel próbálja meggyőzni az eszköz megvásárlásának a fontosságáról.

Egy teljes egészségügyi állapotfelmérést, amit kórházban egy hét alatt több nagy tudású szakorvos, több milliós eszközökkel tud csak elvégezni, arról ebben az intézményben azt próbálják a becsábított páciensekkel elhitetni, hogy egy egyhetes gyorstalpaló tanfolyamot végzett 20 év körüli fiatalember egy notebookra feltelepített programmal és az érzékelőnek a tenyérből vett jeleiből egy perc alatt mindenre kiterjedően el tudja végezni a kiértékeléssel együtt. Ez szerintem súrolja a sarlatánság és a szélhámosság határát, ha nem meríti ki azt.

Rosszindulatú feltételezésem az, hogy ha úgy futtatják le a páciens nevére kiállított programot, hogy ő rá se teszi a tenyerét az érzékelőre, a program akkor is kiadja a súlyos abnormitás adatait, ami indokolja a különféle (méregdrága) eszközök haladéktalan megvásárlását. Látom, hogy nagy pénz van ebben a buliban. Szerintem a Fogyasztóvédelem előbb-utóbb ki fogja nyújtani erre a tevékenységre a karmait.

Elhatároztam, hogy végighallgatom a „színelőadást” és utána nem veszek semmit. Aláírtam ugyan egy vásárlási előszerződést, de van 14 napom, hogy meggondoljam magam. Remélem, hogy nem fogom elfelejteni a visszamondást. Legközelebb már akkor elejét fogom venni a dolgoknak, amikor hívnak  a felmérésre. Egyszerűen nem fogom elfogadni a meghívást. Egy teljes fél napom ráment erre a kirándulásra.

Hazajövet vettem a CBA-ban egy palack 2,8 %-os friss tejet és egy pár lecsókolbászt. Itthon összevontam a reggelit az ebéddel és megmelegítettem egy szelet rántott amurt és azt ettem kenyérrel és a majonézes kovászos uborkával.

Most, hogy Áron még nincs itthon, végre nyugodtan belenézhettem a számítógépbe. Megnéztem a levelezésemet és négy nap után csináltam egy kis Duolingót.

Azért megörültem, amikor Áron hazaért. Kicsit sántított, mert a tornaórán a bal lábával rosszul lépett. Megnéztem, nem volt megduzzadva, de azért azt javasoltam, hogy pihentesse és beborogattuk.

Rendeztem a 60 napos Arduino tanfolyam anyagát. Eddig a 60-ból 11 lecke érkezett meg. Egyelőre még kínai, de úgy csinálom, hogy párhuzamosan olvasgatom a C++ könyvvel. Szerintem sokat fog segíteni, ha már elkészítek egy-két próbapanelt.

Este vajas-májkrémes szendvics, almás pite-szilvás pite, vagy rántott hal volt, amit kínáltam vacsorára. Ezek közül Áron a süteményeket választotta.

Kivételesen leragadtam a TV előtt, hogy megnézzem a 15.-én 00 órakor életbe lépő új időszámítást, ami a Röszkei határon való beléptetésre vonatkozik.

Adományokból összeállított vasárnapi ebéd

Ahogyan azt az előrejelzés ígérte valóban szép napsütéses reggelre ébredtünk.

Elkészítettem a reggelit, de Áront nehéz volt elszakítani a notebooktól, mert már kora reggel lógott a neten. Végül a kúp alatt reggeliztünk.

Pénteken még azt kérte, hogy ne kelljen a leckével foglalkoznia, majd először csak szombaton délután. Ehhez képest, most már vasárnap délelőtt van és még nem tanulta meg a verset. Nagyon kértem, hogy üljön le tanulni, mert ma még ki szeretném kérdezni az összes leckét.

Reggeli után nekiálltam az éléskamra takarításának. Ági úgy látszik csak ott takarít, ahol a papok táncolnak. A kamrában pókhálók és pókok, molylepkék és azok petéi, a földön nagy darab törött üvegcserepek és mindenhol por. Majdnem két órát csak itt porszívóztam, törölgettem, rakodtam.

Már majdnem dél fele járt, amikor telefonált Pista bácsi, hogy menjek a hátsó kapuhoz, mert szeretne adni a megpucolt amurból. Ennek annál is inkább megörültem, mert gondban voltam, hogy mit készítsek ebédre. A nagyon szép amur szeleteket egy kicsit besóztam és elővigyázatosságból betettem a hűtőbe, nehogy az Manna martaléka legyen.

Áron szedett egy nagy kosár almát és segített a trambulin letakarításában is, mielőtt felkötöztem volna azt a csomagtartóra.

Még mielőtt nekiálltam volna az ebéd készítésének átmentem Jutkához, hogy segítsek neki a Dropbox-a installálásában, de nem találtam otthon. A szomszédban Gulyáséknál érdeklődtem, hogy hol lehet Jutkát elérni, de ők sem tudtak róla többet. Azután egy kicsit ott ragadtam náluk. Beszélgettünk, politizáltunk és amikor eljöttem, Gulyás Judit becsomagolt nekünk egy csomó gyümölcsös süteményt. Ezzel azután a fejemben össze is állt a teljes vasárnapi ebéd. Azt gondoltam, hogy megesszük a tegnapról maradt paradicsom levest, főfogásnak kirántom párizsiasan az amur szeleteket, mellé a maradék petrezselymes krumplit és hozzá majonézes apróra felkockázott kovászos uborkát, majd desszertnek a gyümölcsös sütemény.

Laci lebeszélt arról, hogy én Kínából rendeljem meg a különböző értékű ellenállásokat, mert ő szívesen ad nekem a saját gyűjteményéből.

Visszatérve igyekeznem kellett a hal kirántásával, mert Veronika azt kérte, hogy legkésőbb 17:30-kor szeretne a trambulinnal hazaindulni, hogy a gyerekeket időben lefektethesse. Közben érdeklődtem Áronnál, hogy hogyan áll a leckével, mert még mindig van hátra egy fél nap.

A kései, főként adományokból összeállított ebéd nagyon finom lett, degeszre ettük magunkat és még haza is tudunk vinni belőle.

Áront kértem, hogy segítsen a készülődésben mert időre kell hazaérnünk és ahhoz legkésőbb 16:00 órakor el kellene indulnunk. Ez nem ment nagyon egyszerűen, mert Áron minduntalan a notebook előtt kötött ki. Be kellett még fejeznünk az almaszedést, sőt Veronikának is ígértem egy adag almát, mert mint mondta a gyerekei nagyon szeretik.

Végül négy óra után pár perccel sikerült elindulnunk, ami azt jelenti, hogy öt után pár perccel fogunk megérkezni a Gazdagréti térre, ahova ötre odabolondítottuk Veronikát.

Az autóban nagyon összevesztem Áronnal. Kiderült, hogy ezen a péntek-szombat-vasárnap még egy árva sort sem tanult meg a versből. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy szálljon ki az autóból és menjen oda lakni, ahova akar, mert én egy ilyen, a kötelességeit magasról leszaró emberrel nem akarok egy fedél alatt élni.

Ahogyan azt előre kalkuláltam 5:03-kor érkeztünk. Veronika Opeljén nulla csomagtartó. Nem is tudom, hogyan gondolta hazavinni ezt a két méter átmérőjű trambulint. Végül azt találtam ki, hogy ráfektetjük az Opel tetejére és két spanifer-rel az utastéren keresztül rögzítjük és a spaniferek, majd valahogyan visszajutnak. Amíg mi Veronikával a trambulin le- és felszerelését végeztük, addig Áron felkísérte Bogit (10) a lakásba és ott a Mannát simogatták. A trambulin rögzítése 100 %-osra sikerült és Veronikáék időben elindultak haza Szárra.

Amikor megjött Emőke, Mannázott egy kicsit, majd adtunk a megsütött amur szeletekből neki is.

Áront kértem, hogy adja át a notebookot és az összes kütyüjét és ha nem akarja, hogy Emőke nagyon csúnyán néztem rá, akkor azonnal lásson neki a tanulásnak.

Áron megtanulta a verset és át is ment Emőkéhez. Amikor visszajött teljesen felnőttesen elmondta, hogy megbeszélték, hogy Emőke merre tartson a jövőjét illetően.

Hatalmas amur

Már majdnem 9 óra, mire felkeltem, de nagyon jól aludtunk és kipihentük magunkat. Áron azt mondta, hogy szívesen jön velem a piacra, de sokáig kellett rá várni, amíg felcihelődik.

A piacon minden szükségest megvettünk (tej, tojás, zeller, petrezselyem, méz, paradicsom ivólé, kárpát kenyér), majd egyszer csak megláttam egy üvegmosó kefét és letettem a két, már megtelt nehéz nylon szatyrot, levettem a kefét és bementem kifizetni, majd legközelebb  otthon kérdeztem meg Áront, hogy hol van a két nylon szatyor.

Kétségbe vagyok esve attól a felismeréstől, hogy mennyire hülyülök. Uzsgyi bepattantam az autóba és 1000-el mentem vissza a piacra. Isten szeret engem, a két nylon szatyor érintetlenül ott volt, ahova letettem.

Elkészítettem a reggelit, közben kértem Áront, hogy hozzon be egy-két szép paradicsomot. Sütöttem sok bundás kenyeret, Áron pedig kint a kúp alatt tálalt. Megreggeliztünk. Áron átment Levente barátjához.

Reggeli után átvittem Pista bácsinak a Karcsi bácsi stégjéről készült fotókat. Pista éppen egy nagy amurt fárasztott már egy fél órája. Elkezdtem vele izgulni, majd segítettem a kiemelésben. Kivitte a fűre és hozta a mérleget, én pedig a fényképezőgépet. Szép darab volt (11,5 kg).

Onnan Gáborékhoz mentem. Segítettem Klárinak installálni a Dropbox-át. Közben persze pálinkáztunk és játszottam két parti sakkot Gáborral.

Már dél is elmúlt, amikor hazatértem és feltettem az ebédet (paradicsom leves, benne zeller levéllel és tésztával. Főfogásnak pedig zacskóban sült kacsa szárnytő petrezselymes burgonyával.)

Megint alma szedés és dió szedés, de azért egy kis napozás is belefért az élvezkedésbe.

Áron nagyon jól bírta a gyűrődést, mert a  paradicsom leves után az öt szárnytőből hármat evett meg a petrezselymes burgonyával.

Ebéd után átmentem Gabikáékhoz, hogy eldicsekedjek a bluetooth-os sztereó hangfallal.

Hazajövet, visszakértem Árontól a notebookot és megírtam a nap történéseit. 

Megérkezés Dömsödre

Áron 7:15-kor indult a suliba. Nekem is ez idő tájt kezdődött a Duolingo. Utána én is felkeltem és készítettem magamnak egy reggelit.

Az idő nagyon hűvösre fordult és a lakásban is hideg van (15-16 °C). Hogy ez Dömsödön ne okozzon majd kényelmetlenséget, elővettem a mobiltelefont és bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Veronikával megbeszéltem,hogy a hétvégén felhozzuk a trambulint Dömsödről és ha találok egy neki megfelelő csomagtartót, akkor azt is hozunk.

Emőke behozta Mannát és hozzá az alom dobozát.

Nóra nagyi telefonált, hogy nem tud csatlakozni hozzánk, mert nem érzi jól magát.

Én készülgettem az indulásra, de Manna meg nagy nyávogásba kezdett, hogy őt pedig engedjem le. Hát erről szó se lehet. Mannuska ½ 2 van,  Áron egy óra múlva itthon lesz és akkor indulunk Dömsödre. Ha most levinnélek, akkor kereshetnélek késő estig.

Szerencsére Áron a vártnál hamarabb érkezett haza és így nagyon korán tudtunk elindulni.

Első állomás a TESCO. Áron azt mondta, hogy bízzam rá a PET palackokat, menjek vásárolni és majd az autónál találkozunk.

Minden szükséges dolgot megvettem, de az önkiszolgáló pénztárnál a fizetés után történt egy kis baleset, az egyliteres Unicummal a kipakolás után elszakadt a nylon zacskó és az üveg összetörve az Unicum a kövön szétfolyt. Az összes vásárolt cuccot otthagyva hoztam be egy bevásárló kosarat. Mindent belepakoltam és még elmentem egy új üveg Unicumért, majd a főbejárat felé vettem az irányt. Mivel az üvegen még fent volt a (lopás gátló), a kapunál – ahogyan vártam – sípolt a vészjelző. A biztonsági őr azonnal odalépett és kérte a nyugtát.   Odaadtam, ő mindent tüzetesen megvizsgált, majd megköszönte a türelmem és elbúcsúzott.

Kiérve az autóhoz én is megköszöntem Áronnak és Mannának a türelmét és indulhattunk Dömsödre.

Sehol nem kellett megállnunk. A bázison már csak 14 °C volt a levegő hőmérséklete, de bent a házban szerencsére 21 °C volt.

Az első dolog Mannát szabadlábra helyezni, majd kipakolás és egy Unicum.

Áron hideg vacsorát kért, amihez feltálaltam az otthonról hozott kefirt is, amire Áron Róza hangján csak annyit mondott, hogy Ísteni.