Tatár beafsteak

½ 10-ig sikerült lustálkodnunk, de utána hamar összekaptuk magunkat és indultunk a piacra. 

Alig vettünk néhány dolgot. Egy doboz tojást, a zöldségesnél egy csomag hónapos retket és két nagy sárgarépát, Juliska nénitől pedig egy nagy üveg házi tejfölt, mert mint mondta, karácsonyra nekünk egy kis üveg tejföl árában adja.

A henteshez még be ugrottam borjú bélszínért, ugyanis Áron kérte, hogy estére készítsek tatár beafsteaket.

Utána hazáig már meg sem álltunk, mert reggeli híján Áron már éhen akart halni.

Gyorsan nekiugrottam a reggeli készítésnek és bár már majdnem dél volt nagyon bereggeliztünk.

Pista bácsi megkért, hogy készítsek a stégjéről az engedélyeztetéshez szükséges néhány fotót.

Feltettem a zöldséges csirkeaprólék levest főni. A tegnap vásárolt háztáji aprólékot kiegészítettem a mélyhűtőből egy kis csirkenyakkal, csirke zúzával és szívvel, hogy Mannának bőven legyen kajája, mivel most egészen karácsonyig több napra maradunk.

Most, hogy világos van és nem hullik semmi az égből, megpróbáltam betenni a bal fényszórómba a H7-es LED-es izzót, de halk káromkodások közepette, egy fél órai próbálkozás után odáig sem jutottam el, hogy a régi kiégettet kivegyem.

A régi szép időkben, amikor még nem volt ilyen szuper autóm, a Zsiguliba, akár éjjel az országút szélén a korom sötétben, törött és begipszelt jobb kezem mellett bal kézzel három perc alatt tudtam fényszóró izzót cserélni.

Áron csak nagyon keveset foglalkozott a tanulással, inkább csak lógott az Interneten.

Késő délután került sor az ebédre készített csirkeaprólék leves tálalására. 

Természetesen Mannának is kihalásztunk belőle sok finomságot. Elsőként egy csirkefejet kapott, amit mi egyébként meg sem ettünk volna és azt nagyon jóízűen elfogyasztotta.

Utána átvittem Gabikának az új kütyüjét, Rokkónak pedig egy kis csontot. A kütyü nagyon tetszett neki. Egy-két fontosabb dolgot felinstalláltam neki, legfőképp berendeztük a Google fiókját, hogy tudjon letölteni a Play Áruházból programokat. Feltettem még a Skype-ot és a Vibert is. 

Kicsit politizáltunk és kicsit pálinkáztunk.

Az esti órákban kitört a balhé. Áron úgy oda tud ragadni az Internethez, hogy ha valamiért hívom, hogy jöjjön le, akkor néha 5-10 percig is eltart, mire ott kedvére befejezi, amit a neten elkezdett és csak utána jön. Én ezen általában mérgelődöm, mert addig nem kezdhetek enni, vagy elhűl a kaja. 

Most azonban Rogan hívott minket Liverpool-ból és szeretett volna Áronnal is beszélni. Én többször szóltam, kiáltottam Áronnak, de ő mindig csak annyit mondott „mindjárt’. Rogan egy idő után – az is lehet, hogy megsértődött – elbúcsúzott anélkül, hogy tudott volna Áronnal beszélni.

Ezen én annyira bepipultam, hogy első mérgemben azt mondtam, hogy akkor egy hét Internet szilencium.

Vacsorára elkészítettem a tatár beafsteak-et. A tányér közepén a többször ledarált marhabélszín, rajta egy tojássárgája és a kupacot körülülték a fűszerek (egy fél lilahagyma apróra vágva, só, bors, pirospaprika, fokhagyma zúzalék, mustár, vaj, ketchup).

Mondtam Áronnak, hogy hozzon evőeszközt és keverje be, én addig pirítok kenyereket. Áron azzal kezdte, hogy a lila hagymának kivette a felét, mondván, hogy annyi nem kell bele. Lévén, hogy életemben most készítek tatár beafsteak-et körülbelül századszor, (többek között neki is) mára már tudom, hogy miből mennyi kell bele, ezért kértem, hogy azt tegye vissza. Áron visszatette és közölte, hogy akkor ő nem kér az egészből egy falatot se. Ezen jól összevesztünk és azt mondtam, hogy akkor a jövőben tőlem ne is kérje, hogy készítsek ilyet.

Én megkentem vele néhány pirítóst és hozzá fekete teát ittam, azután lefeküdtünk.

Karácsonyi szünet előtti utsó tanítási nap

Áronnak ma van a karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási napja. 

Emőkével együtt indultak el, de elindulás előtt még lement a CBA-ba venni üdítőt és némi rágcsát a délutáni karácsonyi bulihoz.

A legfontosabb mai program, hogy az ETX Capital-ra tegyek fel egy kis pénzt. Ez ügyben lementem az Eleven Center melletti K&H bankfiókba és bevittem a Postatakarékcsekkekből kiváltott pénz egy részét és befizettem az ETX ugyancsak K&H-nál vezetett bankszámlájára. Nem igazán értettem, hogy a Bank nem csak a pénz kivételnél, hanem a befizetésnél is von le 0,11 %-ot, de levon.

A készpénz megmaradt részével elbuszoztam a Citibankba, kérve Kádár urat, hogy a javaslata szerint tegyük be valahova.

Onnan csak azért siettem haza, mert Rita néni azt írta, hogy a fiúk már 1:00 órakor szabadlábra kerülnek, és csak rajtuk múlik, hogy meddig maradnak a karácsonyi bulin az iskolában.

Áron valóban korán érkezett haza és bár a szobájában nem sikerült rendet raknia, de hamar bepakoltunk mindent ( még Mannát is ) az autóba és indulhattunk.

Kértem, hogy legyen nála minden iskolai cucc, a feladatsor és a kotta is, mert a terveink szerint a szokásosnál több napot töltünk vidéki telelőnkben.

A TESCO-t is hamar átugrottuk, mert csak az üres üvegeket adtuk le és már rohantunk is tovább. 

Hamar besötétedett és vezetés közben attól szenvedtem, hogy a bal fényszóróm tompított állásban nem világított. Isten őrizzen, hogy valaki az egyedül működő jobb fényszóró alapján motorkerékpárnak gondoljon.

Szigethalmon megálltunk a Húsosnál. Vettem egy nagy adag házilag nevelt u.n. háztáji csirke far-hát-at, amiben benne volt a nyaka és a feje és két kaparó is, meg néhány pár virslit és Áronnak egy üveg Cappy-t.

Ez után már csak a Bureknél álltunk meg egy cipóért.

A bázison Manna elindult csavarogni, mi pedig bementünk a finom melegbe, ami még csak 17॰ C volt, de a radiátorok már forrók voltak.

Azonnal elkezdtem készíteni a csirke pörköltöt és hozzá masnis tésztát, ahogyan Áron szereti. 

Közben persze lecsúszott egy unikum is.

Amíg a vacsora készült, Gabika új kütyüjét feltettem töltőre, és amit tudtam azt már ma beállítottam rajta.

A tejfeles csirkepaprikás után még lecsúszott egy sör, és ha nem is túl korán, de végül mind a ketten lepihentünk.

Ádám Budapesten

Elég későn kezdtem a reggelt. 

Úgy láttam, hogy Áron indulásakor levitte Mannát is.

Reggeli után már készülődtem, mert Deák Péternek ma volt a búcsúztatása a Farkasréti temetőben. Úgy látszik, hogy ez lett az idén elmaradt családi találkozóból.

Deák Péter fantasztikus ember volt, mi mindannyian büszkén emlékeztünk rá.

A megemlékezésen találkoztam Deák Évával, aki nálam sokkal tapasztaltabb a középiskolai felvételi ügyében. Lóci és Menyus Áronnál egy évvel idősebb, illetve fiatalabb. Be fogok iratkozni hozzá felvételi továbbképzésre.

Délben elővettem a velős csont maradékát és fokhagymás pirítósra kenve ebédeltem belőle.

Áronnal megbeszéltem, hogy abból a May Károly könyvből, amelyik duplikáltban van meg, az egyik példányt küldje el Artinak karácsonyra.

¾ 4-kor elindultam Ádámért a Ferihegy 2 (bocs. újabban „Liszt Ferenc” 2-re. Nekem nagyon tetszik, hogy a köznép úgy döntött, hogy  „Liszt Feri 2”-nek nevezi a repteret.  Végig araszolva a karácsony előtti városon ez nem volt egyszerű. A végén sikerült Ádámot megtalálnom a 2B érkezési oldalán megtalálnom.

Ádám elmagyarázta, hogy legközelebb hogyan kerülhetem el a hat perces parkolásért fizetendő 2000.- forintot.

Ádámot elvittem a Kolozsi térre és felajánlottam az autót, ma délutántól holnap délutánig, de azt mondta, hogy szerinte a sárga Suzuki neki elég lesz. Odaadtam a HVG Press-ből átvett fotós naptár nyomtatványokat és Áron karácsonyi ajándékát Artinak.

Keveselltem az Ádámmal töltött időt.

½ 8-ra már otthon voltam. Megbeszéltem Áronnal, a holnapi programot.

A lukas fog

A reggeli után elindultam a HVG Press-be, hogy átvegyem a Norci által megrendelt családi naptár nyomtatványokat. 

Erre a célra vettem fel készpénzt. 

Megnéztem az utvonalterv.hu oldalon, miként tudok oda eljutni tömegközlekedéssel. Miután tudtam, hogy 11:30-ra Adrinál kell lennem, Kicsit sokalltam az 1 óra 5 perces menet időt és ezért (vesztemre) úgy döntöttem, hogy mégis autóval megyek. Na ez betette az ajtót. A Sasadi úti csomópont és a Moszkva tér átépítése, amihez még hozzájárult, hogy egy hét múlva karácsony, akkora dugót okozott, hogy végül 1 ½ óra alatt értem a III. Montevideo utcába. 

A problémát csak fokozta, hogy üres parkolóhely egy se. Kínomban a HVG Press előtt felálltam a járdára. A hölgy, aki kiszolgált, miután kérdezte, hogy hol tudtam megállni, siettetett, hogy menjek és vigyem a cuccot, mert itt a parkoló őrök, a Közterület felügyelők és a rendőrök, kihasználva, hogy nincs elegendő parkolási lehetőség, mint a hiénák gyűjtik az áldozataikat. 

Mire kiértem, csak éppen, hogy megúsztam a büntetést, mert egy rossz helyen álló autót már raktak fel egy trailer-re.

Hazajövet után nem sokkal, már indulhattam is Adrihoz. Még mindig autóval, de abban az irányban hál’Istennek nem voltak dugók.

Ettől kezdve, százszor akkora problémák foglalkoztattak, mint a parkolási büntetés, kerékbilincs, vagy a trailer. Be voltam ugyanis szarva, hogyan lesz megoldva ez a korábban felfedezett lukas fog.

Megpróbáltam a férfias bátorság 100 %-ának látszatát mutatni, de nem sok sikerrel, mert Magdi asszisztens rögtön azzal kezdte, hogy nyugtatgatott.

A békeidő csak addig tartott, amíg az előző páciens foglalta le Adri idejét. Onnan kezdve vége a földi életnek. Beültem a fogorvosi székbe és csak tűrtem és tűrtem, amíg rajtam szadiztak.

Közel másfél óra után szabadlábra kerültem és menekültem, ahogyan csak tudtam. Ebből azután az következett, hogy a gyors menekülés miatt a töltésre feltett mobil telefonomat ott felejtettem.

Mire hazaértem, Áron is megérkezett. A tanulás imitálása egy teljesen sötét szobában történt. A fő problémája az volt, hogy én időben odaérek-e majd a brushup karácsonyi ünnepségére. Szerintem mindez csak azért történt, hogy tisztán lássa, mikortól szabad a pálya.

Áron a segítségemre volt abban is, hogy a telefonján megbeszélje Adrival az én telefonom sorsát. Adri becsomagolva leadja a rendelő portájára és akkor mehetek érte.

Kicsit nehezteltem magamra, hogy már megint ilyen lökött vagyok. Elindultam (8-as busz, M4, és 47-es villamos). A kütyü szépen becsomagolva ott volt a portán.

Onnan már egyenesen mentem a KÖZHELY karácsonyi ünnepségére. Egy kicsit késve érkeztem, de a nagy dolgokról nem maradtam le. Ott volt Zita Ákossal és nagyon köszönték, hogy a Dalma jótékonysági koncertjén ott voltunk.

Zitával átadtuk Borinak a karácsonyi ajándékát.

Mire hazaértem Áron és Emőke már megvacsoráztak, de Emőke panaszkodott, hogy Árontól hiába kérte, hogy Dulolingózzon, gyakoroljon a zongorán vagy írjon meg egy feladatsort, Áron erre nem volt hajlandó, mert el volt foglalva az Internettel.

Nagyit viszem Urológiára

Áron nagyon rendesen, egészen közel, az általam vágyott 7:12-höz indult el a suliba.

Hamarosan én is összekaptam magam. Fürdőszoba hosszasan, mert borotválkozni is kellett, majd kocsonya reggeli. 

Két tányérral be is pakoltam Nóra nagyinak egy nylonzacskóba.

Első utam az Érsebészeti Klinika, Berencsi doktornő. Gyorsan végzett velem és azt kérte, hogy délután 2 és 3 között hívjam telefonon, hogy a dózis korrekcióját megbeszéljük.

Felhívtam Nóra nagyit. Még mindig nem épült fel a megfázásából és még egy rossz hírt is közölt: Megint véres volt a vizelete. Mondtam, hogy most azonnal odamegyek, kezdjen el felöltözni, mert elindulunk a Somlai doktor úrhoz.

Odaérve átadtam a kocsonyát és onnan felhívtam Somlai doktor urat. Elmondtam neki, hogy mi a probléma, amire azt mondta, hogy akkor most menjünk be hozzá és lent a betegirányításnál (a véres vizeletre hivatkozva) kérjünk egy sürgősségi sorszámot.

Megérkezve a sorszámmal felmentünk Somlai doktor úrhoz, aki adott a nagyinak egy beutalót az Urológiai Klinikára.

Hívtam a nagyit, hogy az SzTK melletti piacon együnk valamit (mondjuk sült hekket majonézes burgonyával) ebédre, de neki jobb ötlete támadt: inkább menjünk a Fény utcai piacra és ott a Töröknél ebédeljünk, rántott harcsát zöld salátával.

Végül így is lett, átgurultunk Budán és a Mamut mögötti nagy parkolóban éppen csak hogy találtunk egy parkoló helyet.

A rántott harcsa kifogástalan volt, még egy teát is ittunk utána.

Miután a Nóra nagyit hazavittem, magam is hazagurultam. 

Nem sokkal utánam Áron is megérkezett, de azonnal leült a számítógép elé és ¾ 5-i fel sem állt mellőle.

Miután Olivér és Bálint rosszul létre hivatkozva nem jöttek 4-re a gyerek-németre, ezért Áron azt gondolta, hogy most ő is ellóghatja a külön németet.

A németet megtartottam. 

A sok rossz mellett, azért egy jó pontot is szerzett Áron. Azt mondta, hogy ő nem tud eljönni a Dalma jótékonysági koncertjére, de szeretné, ha az ő nevében is vennék egy belépőt, mert azzal is nő a Dalmának szerzett támogatási összeg.

Este hétre mentem a koncertre. A Budapest Voices Orchestra nagyon jó másfél órás műsort adott, telt házzal. 

A műsoron kívül megkérték a publikumot, hogy akinek van a tarsolyában egy szép mondat, ami valamikor megérintette, akkor azt írja fel az előtérben erre a célra kifüggesztett több nagyméretű papír valamelyikére.

En ezt írtam: 

„Addig-addig siránkoztam, hogy nincs egy pár szép cipőm, amíg egyszer láttam egy embert, akinek nem volt meg a két lába.”

Amíg én a koncerten voltam, Áron Emőkével megvacsoráztak, így azután én már csak egyedül tudtam enni.

Megint volt egy kis vita Áronnal azon, hogy mennyi legyen a tanulás és a számítógép előtt töltött idő aránya.

Később Áron és Emőke lementek sétálni. 

Kezdődik a hét

Mind a ketten időben ébredtünk, de Áron elég lassan készülődött. Végül Emőke beszólt, hogy ’Áron induljunk, mert már 7:14 van.” Ez adott ugyan egy lökést, de ennek ellenére csak 7:20-kor indultak. Remélem, hogy Áron a két szem almán kívül semmi más, fontosat nem hagyott itthon.

Utána én is felkeltem és megreggeliztem. Úgy láttam, hogy Emőke és Áron kiengedték a Mannát.

A notebookot bekapcsolva szomorúan tapasztaltam, hogy ez még annak ellenére tetű lassú, hogy Áront már kilakoltattam a gépről (megszüntettem a felhasználói fiókját). Most már van elegendő tárterület is (összes: 465 GB, szabad: 243 GB) és mivel Imre korábban a RAM-ot is bővítette 4 GB-ről 8 GB-re, most már semmi más betegsége nem maradt, mint a Windows 10. 

Az mégiscsak tarthatatlan, hogy az első bekapcsoláskor az oprendszer felállása 3-5 perc, és ha ehhez még szeretnék megnyitni egy üres Word dokumentumot, az még egyszer ugyanennyi.

Egy-két Duolingo azért még délelőtt belefért.

Összeszedtem minden bátorságomat és bejelentkeztem Adrihoz az időnként fájós fogammal. Éppen jókor hívtam fel, mert valaki lemondott egy szerdai időpontot és még karácsony előtt oda befértem.

Ebédre megettem az egyik üvegben Dömsödről hozott tarkabablevest, de úgy, hogy abból a Mannának is juttattam némi csirkeaprólékot. Amikor megjön a csavargásból, biztosan örülni fog neki.

½ 3-ra volt egy időpontom H. Balázs AEGON Prémium üzletágában (pontosabban a Lurdy házban). A téma a szokásos: befektetés. Nem valószínű, hogy mostanában ilyenbe kezdenék, mert ha valamire áldoznék, akkor az a Postrade nevű startup cég Slovéniai üzemének 1 %-os tulajdonlása. 

A programot elég alaposan körbeszaglásztam és úgy állapítottam meg, hogy annak van jövője. Az én orrom, az olyan nagy, hogy az eddig még sosem hagyott cserben.

A CBA-ban vettem főtt, füstölt tarját, debrecenit, sajtot és sört.

Mire onnan hazaértem, Áron már itthon volt és nagy bánatomra lógott a számítógépén. Mint kiderült a leckéje még nincsen kész. Ebből megint külön balhé lett, hogy mielőtt kész lenne a lecke, ő leül chat-elni és játszani a számítógépen.

Később átjött Emőke és mondta, ha Áron már megvacsorázott és mindent megtanult, akkor menjen át hozzá és Ő ott folytatja a nevelést, ahol én abbahagytam.

Áron megmelegítette magának a fél üveg bablevest és utána készített tarjás sajtos meleg szendvicset.

Emőkére is sikerült rátukmálnom egy fél üveggel, amit nagyon jóízűen megvacsorázott. Külön megkértem, hogy ha a levesben talál csirkeaprólékot (zúza, máj, szív), azt tegye félre Mannának.

Csipetke

Nagy lustálkodás után ½ 10-kor keltünk. 

Áron kérte, hogy még egy kicsit bújjak oda hozzá. Ennek annál inkább tettem szívesen eleget, mert még mindig nem felejtettem el Áron tegnapi lelki sérülését és ha ő nem kérte volna, akkor én tettem volna meg.

Manna természetesen már kora reggel ki-be mászkált.

Reggelire a változatosság kedvéért sok bundás kenyér, nekem kocsonya és vajas kenyér tejeskávéval, de Áron most kérte, hogy neki most ne készítsek kakaót.

A bőséges reggeli után, mint ahogyan tegnap megígértem, átmentem Gabikáékhoz. Áronnal megbeszéltük, hogy addig nekilát egy feladatsor megoldásához.

Gabikáéknak és Áginak is vittem kocsonyát, Rokkónak meg a tegnapról maradt csontot. Ott egy kávé mellett elmagyaráztam, hogyan kellett volna egyszerűbben átküldenie az akkuról készült fotót.

Búcsúzóul még kikérdeztem Gabikát, hogyan kell a bablevesbe készíteni a csipetkét. Annyit mondott, hogy egy tojás, liszt és egy csipetnyi só, de ha nem akarom, hogy szétfőjön, akkor tegyek bele egy kis grízt is.

Ahogy visszaértem, újra feltettem főni a bablevest és amikor már zubogott elkezdtem a csipegetést. Gabika azt nem mondta, hogy ez milyen macerás dolog és több mint egy órát vesz majd igénybe.

Áron közben elkezdett egy matematikai feladatsor megoldását.

Mire a csipetke megfőtt, hívtam Áront ebédelni, de neki, mint rendszerint, most sem sikerült azonnal elszakadnia a számítógéptől.

Végül három órára sikerült leülni, ebédelni. A tejfölös füstölt húsos bablevesnek nagy volt a sikere.

Idejekorán és tudatosan kezdtünk hozzá az összepakoláshoz, hogy legkésőbb ½ 5- kor el tudjunk indulni haza, hiszen 6-kor kezdődik Áron angol órája.

Az indulás 5 perc késéssel sikerült.

½ 6-ra hazaértünk. Áron felment az angol cuccaiért és már indult is a külön angolra, de azért még bejelentette, hogy angol után dolga van Olivérrel és így csak ½ 9-re jön haza.

Én ráértem mindent felcipelni. Katika varázsolt a lakásban. Nagy tisztaság és rend fogadott. Az íróasztalon postacsomag, megjött az 1000 W-os inverter. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog szuperálni.

Amíg vártam Áronra, átnéztem a délután készítette matek feladatsorát, amiben azt nehezményeztem, hogy bár még lett volna ideje a 45’-ből, mégse végezte el a megoldások próbáját, ami az egyik példánál különösen hasznos lett volna.

Lefekvés után Áronnal megint nagy vita, hogy mikor legyen a villanyoltás. ¼ 11-kor már elvesztettem a türelmem és kérdezés nélkül eloltottam a szobájában a villanyt.