bevonulás

Mire 8-kor felébredtem Áron már elment a suliba. A kulcsaimat elfelejtette visszaadni, ezért úgy mentem le a CBA-ba és a patikába, hogy a lakást nyitva hagytam. Mannát is levittem

.

Vettem tarját, sajtot, 3 császárzsemlét, üdítőt, papír zsebkendőt, patikában pedig Árnikát.

Megreggeliztem és még néhány dolgot betettem a hátiba.

Emőke nem volt otthon ezért Istvánt kértem meg, hogy zárja be a lakást, a kulcsot és a pénzt pedig adja oda Emőke lányomnak.

9-kor indultam. 8-as busz, M4, M3. 10-re már végeztem a betegfelvétellel. Az ágy, amit kaptam a 111-es szobában jól néz ki, de az EKG-hoz hiányzik a személyzet és azt mondták, hogy erre majd keresnek valamilyen megoldást, mert a kislány, aki ezt végezné, az először csak hétfőn jön.

Wifi nincs, de van olvasnivalóm, ezért nem vagyok türelmetlen.

A kórházi körülményeket illetően, sokkal rosszabbra számítottam. A négyágyas szobában tisztaság, vadi új bútorok, amikhez ugyan nincsenek kulcsok, de mindegyik tiszta. Új nyílászárók és minden szobához saját zuhanyozó és WC is tartozik. Ha abban WC papír is lett volna, akkor azt hihettem volna, hogy valahol Európában vagyok.

Még semmi érdemleges nem történt és máris hozták az ebédet. Olyan menza leves volt, amit Áron utálna, de én megettem utána egy egész finom zöldbab főzelék

egy szelet hússal.

Utána jött egy aneszteziológus nő. Kikérdezett és részletesen elmondta, hogy holnap mi vár rám.

Amikor már minden macera megszűnni látszott, jobbnak láttam olvasni, hogy ne gondolkozzak a holnapi műtéten.

Ma még csak szelíd dolgok történnek, olyan, mint vérvétel, EKG. A kis doktornő pedig elmondta, hogy mi vár rám holnap és, hogy néhány napig katétert is kell majd hordanom.

Akármilyen szép belül egy kórház, jobb dolog kívül lenni.

Kora délután felhívott Adri és azzal nyugtatgatott, hogy ez egy kisebb tortúra lesz, mint nála egy fogászati kezelés.

1/2 6-kor hozták a vacsorát, de akit holnap délelőtt műtenek, (mint például engem) az nem kaphat.

Este 1/2 8-kor elkezdődött a kínzás. Bejött a nővérke és azt mondta, hogy fog adni egy beöntést. Most még kikaphatnám a szekrényből a cuccaimat és menekülhetnék.

Nem mondhatom, hogy kellemes volt, de túléltem. Kaja nuku és éjféltől a holnap délelőtt 11 órás műtétig inni sem szabad. Kaptam egy 0,5 mg-os Xanax-ot, hogy azt reggel 8-kor vegyem be, így mire a műtétre kerül a sor már nem fogok szorongani.

Egy hétig nem fogok itthon aludni

Csak félálomban észleltem, hogy Áron indul, de azért annyi még az eszembe jutott, hogy be kell vinnie pénzt a suliba valamilyen sportköri hozzájárulás címén. Kértem, hogy vegyen ki a pénztárcámból és azt ne felejtse el odaadni Rita néninek.

Közben Manna a zöld székből átköltözött hozzám.

Felkeltem, injekció, fürdőszoba. Reggelire megettem a tegnapról maradt baconba csavart csirkemájat, hozzá tejeskávé, majd nagyon szisztematikusan elkezdtem a készülődést a holnapi bevonulásomra.

Közben Zita írt, hogy délután vigyem vissza a DVD-jüket. Hiába kerestem, nem találtam meg. Ebben a lakásban olyan nagy a rendetlenség, hogy az lenne a csoda, ha valamit megtalálnék. Mindent megvásárolunk, amire soha nem lesz szükségünk, nem tudunk kidobni semmit, mindent szart elteszünk, hátha valamikor majd jó lesz valamire, mindent gyűjtünk, és mindehhez nem tudunk rendet tartani. Mert például, az még nem lenne olyan nagy baj, hogy kétszer annyi könyvünk van, mint amennyit valaha is el tudunk majd olvasni, de hogy azok sem a helyükön vannak valamelyik könyvespolcon, hanem szanaszét a lakásban mindenhol. 

Azt még nagy nehezen megértem, hogy a konyhai polc tetején miért vannak Matek, Fizika, Német és Angol nyelvkönyvek, mert azok alkalmasint a tanításhoz kellenek, de nálunk még a fürdőszobában is vannak könyvek. Ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy minek, annak fizetek. 

Így még takarítani sem lehet a lakásban. És mindezt három helyen tudjuk előadni: Gazdagrét, Dömsöd és a lakókocsi. Én nagyon rendetlen vagyok, de Áronhoz mérten csak kismiska.

Szükség lenne egy nagy paradigmaváltásra. Ha nem is dobunk ki régi könyveket és cuccokat, de legalább ne vegyünk annyi újat. Mindent próbáljunk meg szigorúan a helyére tenni.

Feladom. Most nem folytatom a rendcsinálást: Duolingó, mert holnaptól 4-5 napig erre már nem lesz alkalmam és most indulok a brushupra.

Még indulás előtt megjött a két elektromos folyadék kitöltő Kínából. Mostantól van „okos” üvegünk is.

A Brushup-on Larryvel jókat nevetgéltünk az éttermi jeleneteket megformáló pincér-vendég jelenetek közben.

Mivel holnap reggel bevonulok a Klinikára, hogy előkészítsék a pénteki műtétemet, a blog bejegyzések írása nagy valószínűséggel elmarad. Emiatt nem kell aggódni, elég ha azt én teszem. Főleg akkor nem, ha ez a szünet nem haladja meg az egy hetet.  

Áront még megkértem, hogy ha az ideje és az odafigyelése engedi, akkor minden este vigyen le egy palack vizet a Gazdagréti smaragdfára.

Készítettem Áronnak holnapra egy zsemlében sajtos tarjás tízórait és mellé becsomagoltam egy mandarint.

Megpróbáltam néhány dolgot összepakolni. Az majd csak a klinikán fog kiderülni, hogy miket felejtettem el.

Emőkével megbeszélem, hogy holnaptól tartsa a szemét Áronon és napjában legalább egyszer simogassa meg a fejét helyettem is.

Lefekvls előtt még megnéztem a "Lány kilenc parókával." című filmet, hátha az ad némi optimizmust.

német óra német óra hátán

Reggel megint nekem kellett Áront ébresztenem. Én visszafeküdtem, de olyan sok tennivaló tornyosult az agyamban, hogy fel kellett kelnem.

Borzongva, de beadtam magamnak az injekciót. A main felül még két napi adag van hátra.

A reggelit elkészítettem, de ahogyan ezt Árontól tanultam, a könyvet, a kütyüt és a reggelit egy tálcán be kell vinni a fürdőkádba. Hát, nem mondom, tud élni a fiú. Ő még egy széket is be szokott vinni, hogy amíg áztatja a seggét, hogy addig is tudjon valamit nézni a notebookon. Ezt én kihagytam

Hiába mostam meg mindenemet, az agyamból nem tudtam kimosni a szorongást. A Jordan Belfort: The Wolf of Wall Street c. könyvének olvasása sem megy olyan gördülékenyen, pedig szívesen elolvasnám, mert annak idején az ebből készült Scorsese rendezte film nagyon tetszett. Mindig, amikor kapok egy olyan telefont, hogy ezt vegyem meg, és azt vegyem meg vagy ide fektessek be, mert ennél tutibb ebben az évszázadban még nem volt, akkor eszembe jut ez a Scorsese film.

Zita telefonált, hogy este jönnének a Borival felnőtt-németre. Már majdnem mondtam, hogy most kivételesen ne jöjjenek, mert összecsaptak a fejem fölött a hullámok, de azután hamar rájöttem, hogy minden más, ami eltereli a felhőket felettem, csak jót tesz és még annak is örülnöm kell, ha az ikrek is jönnének, délután a gyerek-németre.

A sakk most sem ment sokkal jobban, mint tegnap, és amikor véletlenül megnyertem egy partit, gyorsan kiszálltam, hogy ez maradjon meg bennem. Nekiálltam a Duolingónak.

Ebédre megmelegítettem egy, a mélyhűtőből elővett csirkelevest.

Áron menetrendszerűen ½ 3 után ért haza. Segített abban, hogy 4-re tiszta asztallal várjuk  a fiúkat a gyerek-németre. Az óra jól is ment volna, ha Áronra nem kellett volna állandóan rászólni. Végül ½ 6-ra úgy fejeztük be, hogy közben megjött Zita és Bori a felnőtt –németre. Nekem annyi időm sem volt, hogy a két óra között egy pohár vizet igyak.

Az óra szerintük is nagyon jóra sikeredett, mert Zitának az volt a kérése, hogy az élő kommunikációt nyomassam. Meg is kapták. Úgy csináltam, hogy ők egymással beszélgessenek németül és én ehhez csak a magyar szöveget súgtam, miközben nyelvtani magyarázatokkal láttam el az elhangzottakat, és ha kellett, akkor kijavítottam a hibákat. A végén nagyon meg voltak elégedve az óra hasznosságával.

Nekem mind a két másfél óra fontos volt, hogy átmenetileg feloldódjak, és ne szorongjak a holnaputáni bevonulástól.

Amikor elmentek, leszaladtam a CBA-ba Unicumért, egy kis csirkemájért és bacon szalonnáért, de közben feltettem párolódni a brokkolis vegyes zöldségköretet. A baconba csavart csirkemájat megsózva, megborsozva a kövön sütöttem, és közben Áronnak adtam a konyhafőnöki utasításokat, hogyan készítse a zöldségkörethez a kenőcsöt.

Áthívtuk Emőkét is vacsorázni, de ő kérte, hogy nála együk meg a vacsorát, mert nálunk nagyon égett zsír szaga terjeng.

Vacsora után Áron még a Mannának is lement kajáért, aki végül az ágyamon kereste a nyugalmat.

Bori még este felkutatta a Találmányi Hivatalnál szabadalmi oltalmat kapott találmányom okiratait és át is küldte.

Áron csak ½ 11-kor tért nyugovóra. Én még lejátszottam egy online sakkpartit és végre sikerült győznöm.

"Április 4-ről szóljon az ének....

Reggel arra ébredtem, hogy Manna a fejével böködi a fejemet, hogy le szeretne menni.

-           Mannuska, még alig múlt el öt óra.

-           Nem érdekel, én most akarok lemenni.

Na, erre felkaptam a fürdőköpenyem és lekísértem.

Visszaaludtam, és amikor később ébredeztem a nap már ezerrel sütött odakint. Nem hallottam, hogy Áronnál szólt volna az ébresztő, ezért betolattam hozzá, hogy most már mindjárt hét óra, fel kellene kelni. Nagyon nehezen felkelt, lassan összekészülődött és 7:20-kor el is indult.

Én is nehezen keltem, mert tudtam, hogy a napom rosszul kezdődik, be kell adni magamnak az injekciót. Ráadásul az is egyre jobban nyomaszt, hogy közeleg a csütörtöki bevonulásom a klinikára és a pénteki műtétem. Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha változtatnék a hozzáállásomon és nem fosnék a pénteki műtéttől, hanem arra készülnék, hogy egy héttel utána már azzal dicsekedhetnék, hogy én milyen egy „bátor” fickó voltam, ami ugyan nem lenne igaz, de legalább jól hangzik.

Amikor túléltem a szurit, feltettem magamnak főni egy debrecenit és egy tojást.

Lementem a CBA-ba egy palack tejért. Visszafele, ahogy a parkon jöttem keresztül, egyszer csak Manna jött mellettem és azt mondta: kisétáltam magam, most haza megyek veled, megnézem van-e valami kaja.

A postaládában meglepetésemre megjött a karc eltávolító filctoll.

Egy tejeskávé mellett leültem Duolingózni és megírtam a blogot. Közben keresgéltem az Aprilia robogóhoz oldal támaszt. Úgy néz ki, hogy sikerült is találnom, mégpedig éppen Ráckevén. Az csak egy ugrás Dömsödről.

Áron ½ 3-kor menetrend szerint hazaért a suliból. A Radnótit nem kellett felmondania, de német órán jól szerepelt. Este hatig egyfolytában csak a notebook foglalkoztatta. Akkor egy kicsit megéhezett és ezért hajlandó volt megmozdulni.

Arra is csak nagy nehezen tudtam rávenni, hogy csináljon egy kis rendet a szobájában és a mosni való cuccait tegye be a mosógépbe, mert ma szeretnék mosni.

Végre elindíthattam a nagymosást.

Elkértem Áron üzenő- és leckefüzetét. Az üzenőben már egy csomó aláíratlan jegy sorakozott. Minden esetre beírtam a két napra a hiányzásának az igazolását (Családlátogatás Bristol). A leckefüzetben két hónapja egyetlen lecke sincs beírva.

Elkészítettem a frissen tanult smaragdfa palántanevelő palackot és megtöltöttem egy adaggal. A palackban kevés föld, kevés víz és néhány mag van és mindez hermetikusan lezárva dunsztolódik a napsütés alatt. Állítólag két hónap alatt minden mag megfogan és kinő belőle egy-egy palánta.

Áron lement ásványvízért és visszafele jövet felhozta Mannát is.

Vacsora helyett gondoltam megesszük a Dömsödről hozott süteményeket. Emőkét is áthívtuk, tartson velünk a nassolásban. Megittunk hozzá egy pohárka Vranak-ot és megállapítottam, hogy már itt lenne az ideje, hogy menünk az Adriára, mert már alig van az onnan hozott Vranak-ból.

Este még megpróbáltam a közelgő műtét miatti depressziómat egy kis online sakkal oldani, de halomra vesztettem a partikat.

Emőke elvitte magával Mannát, mert mint mondta, ráfér egy fürdetés.

Juditék napelemes rendszere

Idejében keltem, mert Berni 10-re jön angol órára.

Az első az utálatos injekció, de hamar túl leszek rajta.

Gyorsan összedobtam egy reggelit és összekészítettem az egyik szabaddá tett asztalon az angol óra cuccait. Berni ¾ 10-kor írt egy rövid kérdő üzenetet, hogy akkor délelőtt jöjjön vagy délután? Visszaírtam, hogy ahogyan megbeszéltük délelőtt 10-re jöjjön. Na, ez is jól kezdődik. Megérdemelné, hogy pontban 11-kor azt mondjam, hogy végeztünk, de nem teszem.

Áron még nem tud teljesen elszakadni Leótól. Még fel sem öltözött, de már Skype-on csevegnek.

Az első angol órát Bernivel jónak találtam. Végül 12-ig tartott.

Utána átmentem Leventéékhez és megnéztem az újonnan felszerelt napelemes rendszerüket. Szerintem nagyon korrekt módon került felszerelésre. Juditék invertere modernebb, mint a mienk, mert online bárhonnan lehet követni a teljesítmény adatokat. Amikor majd megyünk a tengerpartra együtt nyaralni, akkor ki is fogjuk próbálni.

Juditnak is vittem smaragdfa magot és megbeszéltük a csíráztatásának a technikáját. Juditnak sokkal nagyobb gyakorlata van ebben, mint nekem.

Judit kínált kávéval és süteményekkel. A kávét elfogadtam, de a süteményre azt mondtam, hogy mivel Áronnak is tiltani szoktam, hogy ebéd előtt besütizzen, azt köszönöm, de nem kérem. Erre Judit becsomagolt belőle néhány darabot.

Visszatérve Áront kértem, hogy most már szálljon le az Internetről és menjünk el a közeli étterembe ebédelni.

Vittük a sakk készletet, mert tudtuk, hogy a frissen sültekre várni kell majd. Vártunk is jó sokat és közben sakkoztunk. Áron rántott sajtot rendelt hasábburgonyával és tartármártással, én pedig sült hekket petrezselymes burgonyával, salátával, tartármártással.

Ez jó döntésnek bizonyult, hogy a csonka hétvégét nem töltöttem bevásárlással és főzés-sütéssel. A kaja nagyon jóízű volt és olyan nagy adag, hogy abból még vacsorára is tudtunk hazahozni.

Visszatérve a bázisra én nagy locsolásba kezdtem, Áronhoz pedig átjött Levente és a fenti szobában játszottak.

Mannát már egy ideje nem engedtük ki, mert ötkor indulnunk kell Budapestre. Áronnak ma angolja kezdődik hatkor és holnap suli.

Áront a Kaptárkő utcánál kitettem, csak néhány percet késett az angolról. A felcipekedéskor Mannát szélnek eresztettem.

Áron ½ 9-kor ért haza és elment fürdeni, én pedig lementem Mannuskáért és csak utána vacsoráztunk.  Én a becsomagolt hekket ettem, Áron pedig (mint egy herceg), a fürdőkádban tálcán kérte a tarjás, sajtos meleg szendvicset.

Áron hazatalált

Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy sokáig lustálkodtam, aminek az volt a háttérben a rugója, hogy ma kellett kezdenem a hatnapos injekciózást és azt utálom. Inkább megcsináltam két Duolingó futamot, csak ne kelljen felkelni.

Amikor végre nagy nehezen rászántam magam, ha utálkozva is, de lecseréltem a Sincumárt a szurira.

Néhány helyre elültettem smaragdfa magokat és még Ilinek is vittem fel belőle. Ő adott őrölt Fahajat, mert állítólag az kell a termőföld fertőtlenítésére. Elhoztam tőle egy széket, hogy Dömsödön megjavítsam, mert már nagyon „nyagda” volt.

Norci csak annyit írt Áron elindulásáról, hogy „átadtam”. Szerintem ez annyit jelent, hogy Jónásné fia jött érte, mert ő viszi majd anyukáját (Fruzsina anyósát) is a Londoni (Luton) reptérre.

Lementem a CBA-ba vásárolni (bár tegnap aláírtam a CBA bojkottját). Vettem tojást, tarját, debrecenit, krumpli salátát és zsemlét.

A kései reggeli után megnéztem, hogyan jutok ki a legésszerűbben autóval és a 200E busszal a reptérre.

A következő feladat a vízóráim leolvasása és a lap bedobása a Közös Képviselő ládájába.

Még szerencse, hogy észrevettem, hogy a rádió vezérelt atomóra nem állt át a nyári időszámításra. Gyorsan csináltam egy reset-et és kitettem az erkélyre, hogy vegye a jelet Frankfurtból.

Áron közben a beszállás előtt egy órával hívott a Londoni reptérről és érdeklődött, hogy mivel megyek ki érte.

Bekapcsoltam a Dömsödi fűtést és mindent (Mannát is) bepakolva indultam.

A repülőtéri parkolást aranyárban számítják, de kicseleztem őket. Amúgy is kellett a palántázáshoz finom virágföld. Elautóztam a Kőbánya-Kispest végállomásnál lévő OBI-ba. Beparkoltam az OBI parkolójába. Ott megvettem a 20 kg földet (azt hiszem 549.- forintért). A blokk láttán a biztonsági őr lebélyegezte a parkoló cédulámat, ami 3 óra ingyenes parkolásra jogosít. Onnan, az autót az OBI parkolóban hagyva felszálltam a 200E jelzésű autóbuszra, ami negyedórán belül tett ki A Liszt Ferenc repülőtér 2-es Termináljánál. Szépen megvártam, amíg Áron (és Ica) megérkeznek.

Nagy boldogság volt a fiamat újra látni. Icának nagyon hálás voltam Áron oda-vissza gardírozásáért. Feloldódott bennem az egy hete zajló szorongás, de hál’Istennek az iszlám állam se Londonban (a Luton reptéren), se a Liszt Ferin nem robbantott. Ezzel is csak mindenki ijesztget.

Onnan ugyancsak a 200E busszal visszamentünk az OBI parkolójába. A lebélyegzett parkolójegy szó és fizetés nélkül kiengedett és indulhattunk Dömsödre.

Áronból már a buszon ömlött a szó, én pedig „csak csüngtem ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán.”

Úgy örülök neki, hogy Áron ilyen felhőtlen hetet tudott tölteni Norciéknál az unokaöccsök és az unokahúg társaságában.

A gép 17:42-kor landolt és mi egy óra múlva már a bázison voltunk. Bár az idő egy kissé hűvösre fordult, de a bázison jó meleg van.

Áron még felveszi a kapcsolatot Norciékkal és jelenti, hogy szerencsésen megérkezett. 

Már csak egyet kell aludni

Sima ébredés. Ma már csak a dolgok összerendezése volt a feladat, mielőtt délután hazaindulnánk.

Reggelire egy pár virsli mustárral és utána tejeskávé. Ha majd Áron hazajön, akkor lesz, csak igazán terülj-terülj asztalkám.

Egy kicsit Duolingóztam, mert a napi angol edzésre szükség van, azután visszavittem Feri bácsinak a mini csavarhúzó készletét. Gabika éppen azon dühöngött, hogy az Elmű-Émász honlapján nem tudja elküldeni a villanyóra állását. Alig tudtam megnyugtatni, hogy azzal, hogy mérgelődik, nem oldódik meg a probléma, csak bever magának egy koporsószeget. Azután főzött egy finom kávét és egy kicsit politizáltunk, de abban is nyugtatgatnom kellett.

Norcival többször is kommunikáltam, hogy Áron készülődik-e hazafelé.

Mannának hiába adtam a kétféle száraz kaját, meg a zacskós nedveset, ő csak jött, nyávogott és dörgölődzött, hogy „tudod, az olyan kajákat szeretem, amilyent a csirkés zöldséglevesből szoktál nekem kiszedegetni az adomány tálkába, olyan szívet, zúzát,  májat, nyakat meg lábat. Sőt egyszer volt csirkefej is, emlékszel, azt nagyon szerettem”.

-           Mannuska, olyat majd akkor főzök, ha hazajön Áron Bristolból.

-           És Áron mikor jön haza?

-           Holnap és akkor vasárnap főzök csirkeaprólék levest, OK?

-           OK, de én addig ezeket a szarokat nem kérem.

Ilyen párbeszédek zajlanak kettőnk között. Tudom, hogy ez másnak nehezen hihető, de nekem elég, ha mi ketten értjük egymás nyelvét. Ha minden ember, legalább fele olyan okos lenne, mint a Manna, az élet is könnyebb lenne.

Elgurultam a Gazda Boltba és megvettem a hiányzó csatlakozót a flexi locsoló tömlőhöz. Közben bejelentkeztem a GumiPont műhelybe a téli gumik lecserélésére, mert most már tuti, hogy nem lesz hóesés. Délután négyre kaptam időpontot.

Nekiugrottam a lepréselt bélyegek szortírozásának és a bündlizésnek. Közben Online hallgattam a Klubrádiót. Kettőre sikerült is befejeznem a munkát.

A hűtőből kivettem a kínai kaját és megmelegítettem a mikróban.

Mindent összepakoltam és elkezdtem hívogatni Mannát, de Manna sehol. Nem voltam nagyon kétségbeesve, mert Áron landolása után, különben is úgy terveztem, hogy holnap is lejövünk és itt alszunk és majd csak vasárnap este megyünk haza. Később azért mégis megjelent, de nem vette jó néven, hogy azonnal beraktam a hordozókájába.

Terveztem még egy nagy locsolást, de erre már nem maradt idő.

A Gumi Pontnál azonnal kezelésbe vették az autót és felkerült a nyári gumi garnitúra. Onnan már egyenesen hazajöttem Gazdagrétre. Itthon Mannát csak a lakásban engedtem szabadon, le még nem mertem engedni.

A postaláda tele volt jó és rossz dolgokkal. Egyszer már kiírtam rá, hogy: „Kérem, hogy a postaládámba se reklámokat, se befizetni való csekkeket ne tegyenek.” Ennek ellenére tele volt csekkekkel. Az viszont jó volt, hogy megjött Kínából a mini furdancs, és ami a legnagyobb dolog, megérkeztek a smaragdfa magok.

Adri telefonált, hogy jöhet-e megmutatni a Sony Experia-t. Amikor megjött, becsöngettem Emőkéhez is, aki éppen vacsorázott. Átjött és nekem is hozott szójabab főzeléket kemény tojással. Azután talált Manna nyakán egy kullancsot, de azt már nem itt operálta ki.

Már nagyon izgulok Áron miatt. Holnap 17:40-kor landol a gépe Liszt Feri 2-es terminálon. Azt tervezem, hogy onnan még hazajövünk, tömegközlekedéssel és bár ez hülyén hangzik, de azután még este lemegyünk Dömsödre.