Kipihenni a nyaralást, az sem egyszerű

Késő reggelig aludtunk. Áron lement, hogy a notebookján „bepótolja” a játék elmaradásait, én pedig megírtam a hazaút történéseit, amivel ½ 11-re végeztem.

Felhívtam a Nóra nagyit, hogy mit szólna ahhoz ha már ma felmennénk hozzá és útközben miket vásároljunk neki. Azt mondta, hogy nem tudja, de majd ha odaérünk, megbeszéljük.

Elkezdődött a hazaútra pakolás. A csomagolásnál figyelemmel voltunk arra, hogy miket vigyünk a Nagyinak. Mindenesetre tettem a kosárba saját termésű paradicsomot, paprikát, uborkát, körtét.

Még egy utolsó pillantást vetettem a legkisebb smaragdfánkra, hogy a Gazdagréten összehasonlítást tudjak tenni az otthonival. Áron is pakolta a cuccait és a Manna bezsuppolása is az ő feladata volt.

Gyalog elsétáltuk az étterembe, a kapura pedig kiírtuk, hogy a „Kukacosban vagyunk”, ha netalán Juditék keresnének a palacsinta ügyben, akkor tudják, hogy hol találhatnak.

Áron a szokásos rántott sajtját rendelte sült burgonyával, míg én egy babgulyást. A Nóra nagyinak pedig bedobozoltattunk egy tejszínhabos hideg meggylevest.

Amikor visszamentünk, Mannát is bedobozoltuk az autóba és indultunk. Áron még beszólt Juditéknak, hogy ne keressenek minket, mert korábban megyünk, hogy felugorhassunk a nagyihoz.

Egy óra múlva már a nagyinál is voltunk. A Sparból vittünk neki sok mindent, de legjobban a hideg meggylevesnek örült, meg annak, hogy láthatott minket. A meggyleves egy részét rögtön el is fogyasztotta.

½ 8 körül elindultunk hazafelé, aminek Manna örült a legjobban, mert ő mindeddig az autóban szobrozott. Otthon azután rávetette magát a kaja tálkájára.

Mindent sikerült felvinnünk. Katika szépen rendbe hozta a lakást. Felbontottam a postámat, amik között volt néhány kínai küldemény is. Áron megfürdött, majd mind a ketten lefeküdtünk. Manna is kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon.

Úton hazafelé

Eljött a hazaindulás napja. Elsőnek Judit kelt föl és elkezdte készíteni a szendvicseket az útra, személyre szabva, mert Ő tudja, hogy ki mit szeret, vagy nem szeret.

A fiúk most is teljes vállszélességgel segítettek az indulási előkészületekben.

Hétkor sikerült végre elindulnunk. A kemping kijáratánál a kutya sem szól hozzánk. Szerencsére ismerjük az utat, ami Zágráb felé visz. A mobil nehezen töltődött fel az autóban és néha jelezte a többi autós, hogy a huzika féklámpái állandóan azt jelzi, hogy nyomom a féket, pedig nem, csak az összekötő kábel hibás.

Szépen fogynak a kilométerek és hamarosan elérjük az első Cestarin-át, ahol mogorván közlik, hogy legközelebb ne kártyával fizessek, hanem váltsak kik készpénzt.

Nagyon jól tettük, hogy szombaton indulunk, mert a szembejövő oldalon a turnusváltás miatt 10-20 km-es dugók vannak, miközben mi akadálytalanul 80-al gurulunk. A fiúk, ahelyett, hogy gyönyörködnének a mellettünk elsuhanó tájban, a hátsó ülésen nyomják a kütyüiket. Én csak neheztelek emiatt, de Judit ezen egyfolytában bosszankodik.

Az első tankolásnál csak annyi üzemanyagot töltök az autóba, hogy bőven átérjünk Magyarországra. Itt esszük meg az első szendvicseinket és én még tejeskávét is kortyolok hozzá. Mindenki elmegy pisilni és indulunk tovább. A második fizető kapunál már tudjuk, hogy közel van a Letenyei magyar határ.

Időközönként bejelentem, hogy eddig hány km-t tettünk meg.

A Horvát határőr meg sem állít, a magyar pedig csak bekukkant a lakókocsiba és mehetünk tovább.

Közben felhívjuk Büti Ágit, hogy nemsokára érkezünk, de majd még Dömsöd előtt még újra fogunk jelentkezni.

Az első Magyarországi INA kútnál sokat kell várni, amíg sorra kerülünk, mert a pénztáraknál van a dugó. Előtte próbálom telefonon átállítani a kártyás fizetést a Forint folyószámlámra, de a Citi Bank béna hang menü rendszere ezt nem engedi, élő ügyintézővel pedig hiába beszélek, szombat-vasárnap erre nincs lehetőség. Végül Judit ad 30 pénzt és abból fizetem ki a tankolást.

Most már magyar földön gurulunk tovább. Siófok és Székesfehérvár között már sikerül bekapcsolni az IGO-t, de a térkép nem elég friss és ezért néha azt mutatja, mintha mezőn keresztül közelítenénk a Dunaújvárosi hídhoz, a kitáblázás pedig enyhén szólva szar. Közben felhívjuk Büti Ágit, hogy nemsokára megérkezünk, de majd még Dömsöd közelében újra hívjuk, hogy be tudjon engedni a bázisra, mert kulcsunk az nincs.

Már fogadásokat is kötöttünk, hogy mi lesz a km óra állása, amikor megérkezünk. Útközben még önellátó módon begyűjtöttünk néhány cső kukoricát és mire a kapuhoz értünk Ági is megérkezett. A takarításért csak a fele pénzt fogadta el, mondván, hogy abban Emőke is segédkezett.

Elkezdtük a huzika kirámolását, amiben a fiúk is segédkeztek. Leakasztottam a huzikát, de a helyére tolás még a moverrel sem ment a felpuhult talaj miatt. Végül, amikor jött Sanyi a Juditék cuccaiért, áthívtuk Zoli bácsit és mindenféle tégláknak és fadaraboknak a kerék alá helyezésével, hatan próbáltunk a moverre rásegíteni, amivel úgy-ahogy odébb tudtuk tenni a huzikát, hogy az autó előle kiférjen.

Felhívtam Nóra nagyit és jelentést tettem a megérkezésünkről.

A „vendég” munkásokat nem tudtam megkínálni egy kupica itallal, mert nem volt. Elbúcsúztunk és én gyorsan elgurultam a Dobos ABC-be egy üveg Unikumért, hogy a Juditékhoz menve bepótoljam a kupicázást.

Közben Áron kérte, hogy hadd vegyen egy forró kádfürdőt, mert az neki az elmúlt két hétben hiányzott. Ezt természetesen úgy kellett értenem, hogy a fürdő helyett áztatás a székre helyezett notebook mellett.

Hazajövet végeztem egy nagy locsolást és vacsora helyett megfőztem (a mikróban hánccsal együtt) két cső kukoricát, majd én is lezuhanyoztam és lefeküdtünk.

Egyszer minden nyaralásnak vége

Egyszer minden nyaralásnak vége. Ma van az utolsó egész napunk itt a kempingben.

Elmentem a kisboltba, vettem egy vekni kenyeret, amiből Judit, majd holnap reggel szendvicseket készít az útra, két liter tejet és négy lekváros kiflit.

Elkezdtünk reggelizni, amiben számomra a fő szám a szardínia volt. Egyedül én ettem belőle, így a maradékot be kellett tenni egy, már kiürült üvegcsébe.

Reggeli után nagy elánnal kezdünk a pakoláshoz, amiben Áron és Levente is kivették a részüket. Először is kerestem egy olyan helyet a szerelvényünknek, ahol holnap reggel senki nem tud majd elénk állni, amikor el akarunk indulni.

Utána meglátogattam a recepciót és összeállíttattam a számlánkat. Az összeg nem volt veszélyes. A két hét (de milyen két hét!?) Négyünknek összesen 100.000.- forint volt. Judit erősködött ugyan, hogy akkor az ő részük, ebből 50e, de 30e-nél nem engedtem többet, mondván, hogy a lakókocsit nehogy már elfelezzük, mivel az nekünk akkor is ennyibe került volna, ha ők nem jönnek. Még egy picit Duolingóztam, azután folytattam a pakolást.

Amikor a dolgok nagy részét már összepakoltuk, lementünk a tengerre, hogy attól is elbúcsúzzunk. Szerencsénkre ma már nem tűzött annyira a nap, hogy ne fájdítsa annyira a szívünket.

Délután lekötöttem a hűtőládát a lakókocsiról és felavatva az új pákát a zsinórját megtoldottam egy szivargyújtós dugaszolóval.

Free Wifi-nél elvégeztem a napi Duolingót, nyertem két sakkpartit.

Este hétre lett készen a vacsora. Én a maradék töltött káposztát ettem, de a fiúk hagytak a milánói makaróniból is, amire sajtot szórtam.

Vacsora után a pakolás befejező fázisai következtek. Mindent megpróbálunk úgy csinálni, hogy reggel csak beülni és indítózni kelljen.

Ketten is odajöttek hozzánk, akinek tölteni kellett a mobiltelefonját. Az albán-norvég páros még fizetni is akartak. A német szomszédok pedig ellentmondást nem tűrő módon adtak sok doboz 7 Up-ot a fiúknak. Velük megbeszéltem, hogy reggel átparkolnak valahova, hogy mi könnyebben ki tudjunk menni a szerelvényünkkel.

Mi még mindent előkészítettünk a reggeli induláshoz és úgy kezdtünk visszavonulni.

Este még átjött István, hogy elbúcsúzzunk: Meg is adta az elérhetőségét, én pedig megígértem, hogy ha októberben találok egy jó ár/érték arányos lakóautót, akkor jelentkezem, hogy rábeszéljem a közösködésre.

Mi még játszottunk egy búcsú ACTIVITY-t, azután eltettük magunkat holnapra.

Egy kis németóra

Lustasági rekordot állítottunk fel. Bár Judit időben kelt fel, hozott friss kenyeret és elkészítette a reggelinket. Utána kelt fel Levi. Áront csak nagyon nehezen bújt ki az ágyából. Szégyenszemre ¼ 12 lett, mire befejeztük a reggelit.

A második felvonás az lett volna, hogy egy fél órát németezzünk. Közben megjött Patrik is és így négyre kiegészülve elkezdtük a németezést. Judit már a német foglalkozás kezdeténél elindult napozni a szardíniáshoz.

Összecsaptak a hullámok, mert volt, aki azt szerette volna, hogy csak olyan témákkal foglalkozzak, amiket még nem tanultak, míg mások azt preferálták volna, ha csak ismételnénk. Végül a vonzatos igéknél kötöttünk ki, de azt is nagyon unták. Az egész nem tartott tovább egy fél óránál.

Patrik, Levente és Áron is lementek a partra és vittek magukkal egy gumicsónakot. Én nem mertem kifeküdni a napra, mert tegnap túlnapoztam magam, de azért úsztam egy nagyot és mentem vissza a lakókocsiba.

Meglátogattunk egy-két lakóautót Judittal. Szegénynek mindegyiket végig kellett néznie velem.

Később Levente kihívott egy Backgammon játszmára, amit hamar meg is nyert. Utána sakkban adtam neki egy visszavágót és így lett a javamra 2:1.

Megint lementem egyet úszni és utána a free Wifi-nél kötöttem ki.

A kései ebédre Judit elkészítette a sajtos petrezselymes tésztát, amin az utolsó sült csirke darabok díszelegtek.

Este Activity-t játszottunk, amit mindig az a páros nyer, amelyikben a Judit játszik.

Áron és Levente saját program szerint működnek.

Judit készítette a hideg reggelit. Egy vekni friss kenyér, szalámi, sonka, sajt, újhagyma, paradicsom, paprika. Én készítettem hozzá a kakaókat és a tejeskávét. A fiúk már csak a megterített asztalhoz jöttek egyenesen az ágyukból.

Utána menekülés a tengerpartra. Sok napozás és úszás.

Áron és Levente saját program szerint működnek újdonsült barátaikkal.

Délben felmentünk egy kávéra és utána próbáltam behozni a Duolingó lemaradásomat és megírni a történéseket.

Egyre erősebben tör előre a visszaszámlálás. A main kívül még két teljes nap és utána indulás haza.

A free Wifi-nél felhívtam a lányt és bepótoltam a Duolingó elmaradást és megírtam a mai napot.

A fiúk már követhetetlenek, hogy hol és kivel vannak. Áron ugyan egyszer odaszólt, hogy elmegy egy kicsit biciklizni, de a Leviről fogalmam sem volt, hogy hol van.

Este hétkor már éreztem, hogy túlzásba vittem a napozást.

Judit egyedül készítette a vacsorát. Finom csirkesült volt rizzsel és kovászos uborkával.

Áron, Levi és Patrik vacsora után labdáztak, majd Áron felhívta a nagyit és elkérte notebookot, mondván neki dolga van az Interneten.

Este még megmutattam Levinek, hogyan kell biztonsági mentést csinálni a telefonján.

Judit és Levi kerékpárral elmentek Voloskóba

 

Az időjárás nagyon kegyes. Gyönyörű napsütéses napra ébredtem.

Judit már korán kiment a kis üzletbe és hozott friss kenyeret is. Mire én felébredtem már a sajtos meleg szendvicsek is készen voltak.

A fiúk még lustálkodtak, de mi lementünk a tengerre napozni és úszni.

12-kor visszamentem a lakókocsihoz és Áront és Levit is elzavartam a tengerre.

A kései ebédre mindenki a maradékot ette. Áron és Levi a paprikás krumplit, de feljavítva, mert Judit és Levi kerékpárral elmentek Voloskóba és vettek egy nagy csomag virslit. Én meg a sült csirkepörköltöt kanalaztam. Kicsit már sós volt, de nagyon finom.

Áron és Levi új barátokra tettek szert. Patrik és Beni magyarok és Kaposvár környékén laknak. Nagyon izgalmas focimeccset rögtönöztek.

Ebéd után még egyszer lementünk a szardíniásba. Utána zuhanyozás, hajmosás, de már csak hideg vízben.

Zuhog, esik, szemerkél

Nagyon szar idővel kezdődik a hét és a hónap. Zuhog, esik, szemerkél.

Judit reggel hozott friss kenyeret és nekilátunk a nagy adag rántotta készítéséhez. A huzikában nincs áram. Megnézem az elosztó dobozt, a főbiztosíték le van verve. Próbálom egyenként kihúzgálni az elvételi kábeleket és mindegyik után visszakapcsolni a kismegszakítót. Az egyiknél sikerül megállapítani, hogy ő a bűnös. Majd jelentkezik a gazdája és akkor ő is meg fogja tapasztalni, hogy, amikor a kábelét visszadugja, akkor az leveri a főbiztosítékot.

Reggeli után elmentem a free Wifi helyre, hogy megtudjak valamit a várható időjárásról. Azt mondja, hogy ma még esni fog, de holnap, holnapután már jobb idő lesz és csütörtök-péntek pedig kiváló.

Csináltam egy olasz Duolingót és megnéztem a leveleimet.

Már ½ 12 van és az eső még mindig csepereg és hűvös is van. Azután az idő lassan-lassan kegyeskedett felmelegedni. Délutánra már napozni és úszni is lehetett.

Hárman ültünk le CAPITALY-zni, de ahogy az lenni szokott, mindig Áron nyert. Levente és Áron már csak azon vitatkoztak, hogy ebben a játékban mekkora szerepe van a szerencsének és mekkora a befektetési érzéknek. Levi szerint ez 80/20, míg Áron szerint csak 60/40. Egy tény, akárhányszor játszottam ezt Áronnal, mindig Ő nyert.

Vacsorakészítés előtt még lementem egyet úszni és napozni. Judittal megbeszéltem, hogy mi legyen a vacsora. Magamnak megmelegítettem a töltött káposztát, a fiúknak pedig készítettem egy kolbászos paprikás krumplit. A fiúk egy kicsit kritizálták, hogy miért száraz kolbász van belefőzve, miért nem virsli, de azért jóízűen ették.

A Preluki kemping fekvése és a tenger nagyon jó, de az egy nagy szemétség, hogy a befolyt bevételből annyit nem forgatnak vissza, hogy este hatkor már csak jéghideg víz van a zuhanyzóban.