Kezdődik a torta projekt

Áron reggel időben elköszönt, de én még lustálkodtam majdnem 8-ig. Akkor megreggeliztem, de a változatosság kedvéért ma nem kocsonyát, hanem szalonnán sült tükörtojást ettem.

Délelőtt kicsit Duolingóztam, majd elvégeztem azt ETX Capital formanyomtatványának kinyomtatását, kitöltését, beszkennelését és elküldését.

Befejeztem Rédei János német nyugdíj kérelméhez írt levél harmadik változatát, amiben 4-5 év munkaviszonyához nem csatolható igazoló dokumentum. Az egész anyagot elküldtem Rédei Jánosnak, hogy lehet postázni.

Délben lementem a kis kínaiba. és ettem egy szecsuani-t sült tésztával.

Visszajövet nekiálltam a torta projekt első fázisához, a diótöréshez.

Pihenésképpen elkezdtem a mai blogot.

Estére befejeztem a mai blogot és a 70 pontnyi Duolingót.

Gabi kért egy segítséget, hogy az autójába, hogyan tudna a 12 V-os akkumulátorról egy 6 V-os LED lámpát üzemeltetni. Mondtam neki, hogy erre több módszer is van, amiket majd lerajzolok, köztük, amelyik nekem a legszimpatikusabb, annak a bekötésében segítek is. Azonnal meg is rendeltem egy 7806-os IC-t, amihez már csak két darab 100 nF-os kondi és két dióda kell.

 

A lakás bejárása festés ügyben

Áron 7:15-kor indult el. Én azonnal felkeltem, hogy megbeszéljem Istvánnal, mikor tudunk átmenni a Nóra nagyi lakásába a tisztasági festés miatt. Gyöngyi szerint legalább a konyha és a WC rászorulna egy ilyen festésre. Ha István is egy olyan, a földtől elrugaszkodott árajánlatot ad, mint a Gyöngyi javasolta festő, akkor lehet, hogy magam állok a festésnek.

Reggelire egy tányér kocsonyát ettem pirítóssal és utána tejeskávé.

Délelőtt Istvánnal átmentünk a Maros utcába. Úgy néz ki, hogy István ezen a héten, szombaton el fogja végezni a minimálisan szükséges festést. Ha már ott voltam, akkor elhoztam néhány mélytányért, mert abból Gazdagréten és Dömsödön is mindig hiány van. Áron szerint a kocsonya mániám miatt.

Délben megettem a Dömsödről felhozott bableves egy részét, de csak annyit, hogy estére maradjon Emőkének és Áronnak is.

Nagyon meg vagyok elégedve Emőke lányom Duolingós teljesítményével, és hogy annak eredményességét fokozzam, rendszeresen fogok neki adni feladatokat és egyszerűsített nyelvezetű irodalmi anyagokat                .

Áront pedig egy kicsit keményebben fogom fogni, mert pénteken megint hozott egy 3-ast angolból.

Amikor Áron hazajött, gyorsan lementünk a K&H bankba, hogy pótoltassuk az elveszett hitelkártyáját. A dolog szépséghibája az volt, hogy most már a Személyi Igazolványát sem találja.

Feladtam a MetLife-nak a szerződés visszavásárlási szándékomról a levelet.

Este Emőkénél összeült a családi tanács Áron rossz előmenetelével és az Internet használatával kapcsolatban.

Azután hárman összefogtunk és nagyon rövid idő alatt kirámoltuk az autót, felhordtunk tíz zsákot és néhány dobozt.

Emőke szerint, most már olyan gyakorlatra tettünk szert, hogy nyugodtan kiírhatjuk a faliújságra, hogy költöztetést rövid határidővel vállalunk.

Azután mindenki megette a maga csülkös bableves porcióját és lassan elcsendesedett a ház.

Én még felhívtam Gyöngyit, de ő még mindig nem kapott határozott választ a vélt bérlőtől.

Azután befejeztem a mai nap 70 pontját a Duolingóban és felettem a tegnapi blogot.

Nincs meg az autó

 

A reggel 7-re tervezett felkelésből nem lett semmi. Bár Áron ½ 8-kor keltegetett, de abból is csak egy óra múlva lett értékelhető felkelés.

Áront arra kértem, hogy amíg én készítem a reggelit, addig ő vigye ki a szemetet, a bió-t, Mannát tegye be a hordozókájába és rámolja ki a mosogatógépet. Áron nagyon nehezen szakadt le az Internetről, ami miatt jócskán eltolódott az indulás ideje.

Magamnak behoztam egy tányér kocsonyát. Kettőnknek egy-egy lágy tojást és hozzá pirítós kenyeret tálaltam.

A tejeskávémat már a reggeli szertartáson kívül, a csomagolás alatt kortyolgattam. Sok mindent kellett az autóba pakolni, többek között a sok tányér kocsonyát és a két megragasztott dobozt.

Végül 11 óra lett mire el tudtunk indulni.

A harmadik kanyar után Áron kiszállt, hogy odaadja a Pongónak szánt csont küldeményt. Visszajövet azt mondta, hogy csak a Levente volt otthon, de Pongóval együtt örültek a csontnak.

Onnan már ezerrel jöttünk Budapestre, de elkövettük azt a hibát, hogy Emőkét nem hívtuk fel, hogy készüljön, mert hamarosan érkezünk.

Csak dél körül érkeztünk. Mindent felhordtunk a lakásba. Én még felvittem B. Palinak egy, Ilinek pedig két tányér kocsonyát, amiért nagyon hálásak voltak.

Emőke pipa volt (mondhatni joggal), de azért indultunk kirámolni a nagyi lakását.

Megérkezve, az autóból a csomagoló eszközökön kívül a mikrót és a kenyérpirítót vittük fel.

Nagy elánnal kezdtünk a pakolásnak. Emőke főleg a ruhaneműekkel foglalkozott, Áron a fényképekkel, én meg főleg a nagyi irataival. Bő 2-3 órát pakolásztunk, mire kezdtek kiürülni a szekrények. A megtelt műanyag zsákokat és hullámpapír dobozokat rendre Áronnal ketten vittük le az autóba. Lassan már úgy kezdett megtelni az autó, hogy kétséges volt, hogy mi beférünk-e. Úgy láttam, hogy Emőke közreműködése nélkül egyáltalán nem tudtuk volna elvégezni ezt a feladatot.

Nem végeztünk 100 %-os munkát, mert az éléskamrára és a hűtőszekrényre már nem került sor, de a munka dandárjával végeztünk.

Addigra már nem csak elfáradtunk, de nagyon meg is éheztünk. Azt terveztük, hogy ezen a ponton abbahagyjuk és a Nóra nagyi tiszteletére a Fény utcai piacon, illetve a Mamut aljában a „Török”-nél fogunk enni valamit. Nagyi ugyanis mindig odajárt ebédelni.

Az autóba csak úgy fértünk be, hogy Emőke ölbe vette Áron-t azzal, hogy ezt a rövid utat kibírják és talán rendőrökkel sem fogunk találkozni.

Lementünk a Mamut parkolójába, bezártuk az autót és csak fent derült ki, hogy mivel vasárnap van, se a piac, se a „Török” nincs nyitva.

Nos, akkor felmentünk a Mamut plázába, ahol ezer étterem van, de a család nem jutott konszenzusra, hogy hol együnk. Végül Emőke meg én elhatároztuk, hogy nekünk jó lesz a NordSee. Áron is jött velünk, meg is nézte, hogy mi a felhozatal, majd azt mondta, hogy neki ez nem tetszik, adjak pénzt és ő majd keres egy másik éttermet.

Mi Emőkével közben rendeltünk ropogós bundában sült tengeri halat más-más körettel és holland kenőccsel. Már vittük az asztalhoz a tálcánkat, amikor megjött Áron, hogy ennél jobbat ő sem talált. Ő egy sült lazacfélét rendelt sült krumplival és egy hasonló kenőccsel. Mind a hárman nagyon finomat választottunk és pukkadásig ettük magunkat.

Végezetül lementünk a parkolóba és sort-sorra tapogatva kerestük az autónkat, de sehol nem találtuk. Arra mind a hárman úgy emlékeztünk, hogy a P-2 –es szinten parkoltunk, ezért eszünkbe sem jutott más szinten keresgélni. Emőke arra a kapaszkodóra emlékezett, hogy egy piros autó mellett álltunk, én pedig arra, hogy az elválasztó oszlop nem hengeres, hanem perpendikuláris volt. Áron tutira tudta, hogy hol lehet az autó, ezért követtük, de az autó továbbra is sehol. Már kezdtem arra gondolni, hogy kellene venni egy új autót, de minimum elkötni egy másikat, legfeljebb nem lesz benne tíz zsák ruha és hat tele doboz hagyaték, amikor Áronnak megcsillant a fejében egy szikra, hogy az rendben van, hogy mi a Mamut II.-ben keresgéljük az autónkat, de azért nem találjuk, mert a Mamut I.-ben parkoltunk le.

Nosza usgyi, átmentünk a Mamut I. P-2-es szintjére, ahol perceken belül meglett az autónk. Megörültünk, megsimogattuk és beültünk az autónkba. megismételtük a módszert, hogy Emőke ölben vitte az Áront, ami most már, hogy telezabáltuk magunkat, egy fokkal nehezebben ment.

A kertek alatt jöttünk haza, hogy még véletlenül se találkozzunk közlekedési rendőrrel.

Itthon Manna reklamálva nézett ránk, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Én bekaptam egy unikumot és lementem a CBA-ba két doboz sörért, majd lepihentem, elvégeztem a 70 pontnyi Duolingót és megírtam a nap történéseit, az autót pedig tele cuccal hagytuk holnapra.

Ismét csülkös bableves

Reggel nyolckor keltem volna, ha ½ 6-kor Manna nem szekíroz, hogy ő ki akar menni. Kiengedtem és próbáltam visszaaludni.

8-kor azután végleg felkeltem és készülődtem a piacra. Áront nem is próbáltam meg felkelteni, de ő azért félálomban kiadta az ukázt: „Azt hiszem nincs itthon tojás, ne felejtsd el és vegyél azt is.” Ha már kicsit ébredezett, gondoltam, megkérdezem, mit készítsek ebédre. Áronnak mindegy, ezért egy csülkös bablevesben maradtunk.

A piacon a parancsnak megfelelően vettem egy füstölt csülköt, egy zacskó tarkababot, egy kis doboz csípős paprikát, húsz tojást, egy csokor újhagymát és egy kiló céklát. Ez utóbbiról még fogalmam sincs, hogyan kell megfőzni és eltenni télire, de majd megkérdezek valakit, aki tudja.

A piacon végezve odakanyarodtam Imréék boltjába, hogy Imre vessen egy pillantást a Gabikáéknak hozott nyomtatóra, hogy ha majd kell hozzá tóner, akkor tudja a pontos típusát.

Amint hazaértem, a csülköt odatettem a nagy fazékba főni és elkezdtem készíteni Áronnak a reggelit. Az enyémet a tejeskávén kívül csak tálalni kellett, mert én egy tányér kocsonyára vágytam. Áron bundáskenyeret kért, neki azt csináltam.

Átvittem Gabikáékhoz az OKIpage ex-14 lézernyomtatót, de az installálását feladtam, mert a számítógépe olyan tetű lassú, hogy nem akar elindulni rajta semmi. Megnéztem a belét és kiderült, hogy mindössze 2 GB RAM van benne. Kértem, hogy az Imre a jövő héten egy kicsit hizlalja fel a gépet és akkor a következő hétvégén ráteszem a printer drivert.

Amikor már úgy ítéltem meg, hogy a csülök már majdnem teljesen megfőtt, akkor kivettem és feldaraboltam. Visszatéve a fazékba, már a babbal és feldarabolt zöldségekkel és a sok fokhagymával együtt főtt tovább. A végén már csak a csipetkét kellett belecsipegetnem.

Áron csak mérsékelt elánnal tanult, de inkább csak tanulgatott.

A délután azzal telt, hogy a Gyöngyivel egyeztetve, Emőkével szerveztük, hogy mikor kezdjünk a Nóra nagyi lakásának a kipakolásához, mert a leendő bérlő állítólag már vasárnap este ott szeretné álomra hajtani a fejét, de még nem mondott egy biztos igent.

Emőkével azt beszéltem meg, hogy vasárnap reggel elindulunk haza és akkor délelőtt elhozzuk a személyes holmik nagy részét.

Késő délután került volna sor a csülkös bableves ebédre, de kiderült, hogy ahhoz még el kell menni a Dobos ABC-be tejfölért. Ha már ott voltam, akkor vettem egy csomag szeletelt kenyeret is.

A bableves nagyon finom lett, Áronnak is ízlett.

Kaja után szétdobozoltam a maradék bablevest és a felszabadult lábasban elkezdtem főzni a céklát. A recept oldal, kezdetnek csak egy kis sót és almaecetet javasol a főzővízbe. Egy órai főzés után meghámoztam, feldaraboltam és két üvegbe téve felöntöttem forrásban lévő cukros köménymag főzettel, majd takarók alá tettem dunsztolódni.

A két nagyobb doboznak még befoltoztam a fenekét, hogy holnap azt is tudjuk majd használni a cuccok költöztetésénél.

Korán lefeküdtünk, mondván, hogy holnap korán kezdődik a nap, mert reggel el kell kezdenünk a Nóra nagyi lakását kipakolni.

Emőkének megígértem, hogy amint megtudok, valami biztosat azonnal hívom és ha nem, akkor az azt jeleni, hogy csak hétfőn pakolunk.

Áron nem vette a lapot, mert még 11 óra után is világos volt nála.

Áron külön jön Dömsödre

 

Reggel csak annyi kommunikáltam Áronnal, hogy ne felejtse el felmarkolni a buszpénzt, amit este kitettem és vigyen egy almát.

Amikor belenéztem a @Naplóba, láttam, hogy Áron elhallgatta a kémia 2-est, pedig határozottam emlékszem, hogy az eső kérdésem az volt, amikor hazajött, hogy kapott-e valamiből osztályzatot.

Egy kis Duolingó, azután reggeli és indultam a Grawe Biztosítóhoz. Sikerült ebből a rossz életbiztosítási szerződésből kimenekülni. Már csak a postát kell megvárnom, ami kb. 10 nap és visszautalják a befizetett pénz egy részét.

Itthon Emőke áthozta a Mannát és megfelezte velem az ebédjét.

Minden cuccot, amit Dömsödre szeretnék vinni összepakoltam és levittem az autóba. Az OKI nyomtatóval kezdtem, hogy azt itt ne felejtsem, mert Gabikának megígértem, hogy ezen a hétvégén megkapja.

Manna még bekapott egy pár falatot, mielőtt betettem a hordozókájába.

½ 3-kor indultam, hogy még a gumis előtt a TESCO-s bevásárlást is el tudjam intézni. Figyelnem kellett arra is, hogy ne csak a saját notebookomat, hanem Áronét is levigyem.

A TESCO-ban a PET palackok leadása után a csak csirkemáj, a kocsonyának való és a petrezselyem volt a célkeresztben.

Már a pénztárnál voltam, amikor Gyöngyi hívott, hogy megnézték a nagyi lakását és már vasárnap be is költözne a bérlő, ha addig el tudnánk vinni a személyes cuccokat. Mondtam neki, hogy mi a hétvégét Dömsödön töltjük és a lányommal azt beszéltem meg, hogy a lakás kiürítését hétfőre terveztük, de ha azok a dolgok nem zavarják a bérlőt, akkor már előtte beköltözhet.

Rögtön kértem is az egyik eladótól két üres hullámpapír dobozt, hogy legyen mivel majd cuccozni.

Mire minden bekerült az autóba már ¾ 4 is elmúlt, ezért ahogy elindultam, felhívtam a gumi szervizt, hogy a ½ 5 helyett valószínű, hogy csak 5 óra körül fogok odaérni és ha odaérkezik Áron fiam, akkor ezt vele is közöljék.

Áron hívott is ½ 5-kor, hogy merre járok, mert ő már ott van Kiskunlacházán a gumis műhely előtt. Neki is mondtam, hogy késni fogok, de azért igyekszem.

Pont ötre sikerült befutnom. Már zárták volna a műhelyt, de azért nekem még megcsinálták a nyári> téli gumicserét.

Ahogy leértünk a bázisra, Mannát szélnek eresztetem, mindent berámoltunk, feltettem a kocsonyát (lassú tűzön!!) főni, bekaptam egy unikumot, kimentem fát vágni és begyújtottam a cserépkályhába.

A gyors start után kissé ráérősebben elkészítettem a resztelt májat és hozzá a petrezselymes krumplit.

Megvacsoráztunk és mielőtt eltettük volna magunkat holnapra, kiporcióztam a kocsonyát és kivittük az istállóba.

Büszke vagyok Norci lányomra

Úgy éreztem reggel, hogy Áron időben, 6:50-kor indult el a suliba és szerintem be fog érni a „0”-dik órára.

Én még egy kicsit lustálkodtam, majd felkelés és reggeli (sült szalonnán tükörtojás és tejeskávé).

Hogy a heti teljesítményemmel le ne maradjak Emőkétől, aki újabban szorgalmas, gyorsan belekezdtem a Duolingóba.

Összeraktam a Grawe Biztosítóval kapcsolatos dokumentumokat, azzal a céllal, hogy a jövő héten bemegyek hozzájuk rendezni a sorainkat.

Áron korán érkezett haza. Javasoltam, hogy menjünk le a K&H Bankba, ahová két hete azért nem jutottunk el, mert Áron addig húzta az időt, míg í Bank bezárt. Ez kicsiben most is megtörtént. Háromkor elindulhattunk volna és csak néhány buszmegállónyira van a bankfiók, de addig halogatta, hogy csak 16:01-kor értünk oda, a nyitva tartás pedig 16:00-ig tartott.

Nem az én érdekem, hogy elintézzük a bankkártyáját, amit egy fél éve nem talál, hanem az övé.

A vacsorára a hűtőből elővett paprikás krumplihoz készítettem egy madárlátta salátát sok újhagymával, retekkel citrommal, reszelt sajttal és olíva olajjal. Félig sikeres volt, a másik felét Áron betette a hűtőbe, azzal, hogy majd megeszi.

Az internet elérését ahhoz kötöttem, hogy előbb csinálja meg a Duolingóban az 50 pontját, de ez még nem jött össze.

A holnapi napra azt beszéltük meg, hogy ½ 5-kor találkozunk Kiskunlacházán a Gumipont service-ben. Kíváncsi vagyok, hogy Áron is ott lesz-e időben.

A Facebook-on is megjelent Norci lányom kezdeményezte adomány gyűjtés a Törökbálinti Hospice támogatására.

https://www.angliaikisokos.com/peldamutato-osszefogas-az-angliai-magyarok-koreben/

Büszke vagyok Norci lányomra. Áronnak is azt tanítom, hogy nem az az igazán gazdag ember, akinek sok pénze van, hanem az, akinek arra is telik, hogy mosolyt fakasszon másnak az arcára.

Este még bernitaly-t korrektúráztam.

 

Norci az RTL-ben

Reggel Áron megint azzal ébresztett, hogy a megfázása miatt írjak egy felmentési kérelmet a tornatanárnak. Szerintem, már nyoma sincs a megfázásának, de ezen nem kezdtem el vitatkozni, majd este megbeszélem vele.

Megírtam a kérelmet, de indulni csak 7:15 után tudott.

Úgy látom, hogy Mannát lekísérte.

A szokásos reggeli programom: Levelek és a Duolingó közben telefonon elintéztem egy Citibankos csoportos átutalási problémát.

Reggelire megettem a Piadina maradékát és utána ittam egy tejeskávét.

Áron telefonon (de egyáltalán miért van nála a mobil telefonja, amikor az iskola határozottan kérte, hogy a diák – ha az nem elengedhetetlenül szükséges – akkor ne vigye be az iskolába a telefont) azt kérte, hogy beszéljek a tornatanárral, hogy az óráról felmentett fiamat engedje haza. Megtörtént.

Nem sokkal később Áron hazaért. Én csak annyit kértem tőle, hogy rámolja ki a mosogatógépet, hogy én majd be tudjak rámolni és ő üljön le tanulni. Ő pedig azt kérte, hogy pihenésképpen hadd kapja meg a notebookját.

Mindenbe belementem, mert nekem lassan indulnom kellett a bushup-ra.

Bár Larry-t nélkülöznünk kellett, mert Ő most éppen Törökországban van, de azért a brushup Katie-vel és Mannával nagyon jó volt.

Utána egy bő ¾ órás kiejtést javító gyakorlatot tartottam D. Katinak és Misinek, ahova Rose is erőszakkal betolakodott, de nem túrtuk ki.

Hazajövet megmelegítettem a vacsorát, ami tulajdonképpen a maradék spenótból és a tegnap kisütött oldalasból állt.

Megnéztem az RTL híradó esti adását, http://rtl.hu/rtlklub/hirek/angliai-magyarok-gyujtenek amiben Pacher Nóra lányom, mint Angliában élő is szerepelt és miközben láttam, nagyon büszke voltam rá és az általa szervezett jótékonysági mozgalomra.

Ma nagy lógás volt, mert már este kilenc óra van és még egyetlen guggolás sem volt és a Duolingóból sem értem el a penzumot, arról nem is beszélve, hogy még néhány levéllel is el vagyok adósodva.

Persze azért éjfélre elértem a penzumot.