Az utolsó idei English Class

Az már csak természetes, hogy a két ébresztőóra ellenére nekem kellett bemenni Áron szobájába, hogy már ¾ 7 lévén fel kellene kelnie, ha komolyan gondolja, hogy 7 óra előtt elinduljon. Miután az esti összekészülődés elmaradt, hét óra után még keresgélnie kellett a szemüvegét. Végül megint ¼ 8-kor indult el.

Reggeli után, ami egy szalonnán sült tükörtojás volt, levelek, átutalások és egyebek a számítógépen. A délutáni brushupra is kellett készülnöm.

Én pont akkor indultam, amikor Áron hazaért a suliból. Néhány mondatban megbeszéltem vele, hogy a családi restrikciók nem ellene, hanem őérte, a jövőjéért történnek.

Minden estre közöltem, hogy akár a notebookomat, akár az asztali számítógépet is  használhatja, amíg nem leszek itthon, de előbb végezzen az iskolai dolgaival és utána a Duolingó -val kezdjen.

Nekem az idei utolsó brushup nagyon jó volt, főleg a Larry-vel töltött óra. Mannával is jó volt az olvasó csoport és utána a kiejtés korrepetálás Katie-vel és Misivel is, de a legfelemelőbb a Larry-vel volt az óra. Lili nem tudott maradni velünk, mert hatra még be volt jelentve egy páciens, de megígérte, hogy a karácsonyi bulira fog hozni ginger teát.

Hazafele a tömegközlekedésen Örkény könyvét olvastam. A „Lipóti Pékség”-ből pedig hoztam egy vekni joghurtos kenyeret.

Itthon Áron azzal dicsekedett, hogy ő is elérte a 70 pontot a Duolingón.

Vacsorára Áron a maradék zöldborsó főzeléket én pedig egy kis adagot a köröm pörköltből ettem, illetve később Emőke hozott át egy általa sütött fűszeres pulykaszárnyat. A joghurtos kenyérnek az egész családban sikere volt.

Számitógép és a digitális világunk

Reggel, amikor Áron indult, csak annyira ébredtem fel, hogy szóljak, vigyen magával egy almát.

Már dél körül járt, amikor nekifutottam még egyszer a címtár szinkronizálásnak. Béla nem volt a gépnél, ezért elakadtam.

D. Kati írt, hogy segítsek, mert nem kap feladatokat a Duolingótól, illetve valamit elállítottak. Na, majd ha Zsolti hazamegy, segít a Teamviewer összeköttetésben.

Anikónak elveszett a PUK kódja, ami miatt nem tudja bekapcsolni a mobiltelefonját. Sikerült megtalálnom a számítógépen azt az Access-ben írt adatbázist, amit még a kapitalistáknál készítettem több mint tíz évvel ezelőtt. Abban biztosan meg fogom találni. Az újonnan telepített Access 2016 nagyon jól néz ki, kár, hogy az óta sokat felejtettem az Access lelkét illetően.

Elindítottam a nagymosást.

Áron észre sem vette, hogy hozzá is jött a Mikulás. Amikor hazaért a suliból számon kértem tőle, hogy miért kapott Rajz és Vizuál technikából 1-est. Látszólag nem jelentett neki nagy megrázkódtatást.

Emőkével megbeszéltük, hogy amíg ezeket a jegyeket nem javítja ki, addig a notebookja és a kütyüje elkobzásra kerül.

Kati hívott, hogy Zsolti hazaért, kezdődhet a Teamviewer-es akció. A fő probléma az volt, hogy véletlenül átállították a Duolingóban a háttér nyelvet arabra. Azt, hogy hol lehet ezt visszaállítani, még a Teamviewer-en keresztül sem tudtam megállapítani, mert az arab tudásom nulla.

Végül Áronnak sikerült visszavarázsolnia az eredeti állapotot és mostantól magyar a háttér nyelv.

A Gmail címtár szinkronizálási probléma is megoldódott, mert nem a bluetooth-on keresztül történt a kommunikáció, hanem a Wifi routeren.

A mindennapi életünket annyira körül öleli az informatika, szinte gúzsba köt, ami ha nem lenne, nélküle megbénulnánk.

A számítógép az életünk minden olyan problémáját meg tudja oldani, ami azelőtt - amikor még nem is volt számítógép, - nem is volt probléma.

Vacsorára én egy nyugger betyárlevest melegítettem meg magamnak, Áron pedig azt mondta, hogy ő majd később fog vacsorázni.

Mindent kiteregettem a mosógépből.

Az elkobzott notebook és kütyü ügyében még sokáig folyt a harc. Áron még arra is képes volt, hogy megmutassa az angol házi feladatát, hogy igazolja, ő tanult.

A kütyü visszaszolgáltatására Áron még tett egy olyan argumentálási kísérletet, hogy anélkül nincs ami reggel ébressze. Ennek kihúzva a méregfogát, adtam neki két ébresztőórát.

A DOOGEE akkuja nem veszi a töltést

 

Áront ¾ 7-kor kellett kiugrasztanom az ágyból, pedig én sem voltam jól. Szerintem a túl zsíros körömpörkölt vacsorától kissé elrontottam a gyomrom. Éjjel többször ki kellett mennem, mert hasmenésem volt és az még délelőtt is folytatódott.

Áronnak csak 7:15-kor sikerült elindulnia, pedig ma még előbb meg kell vennie a havi buszbérletét is.

Délelőtt fekve maradtam és azzal próbáltam kímélni a gyomromat, hogy reggelire csak egy pirítós kenyeret ettem, de készítettem hozzá egy citromos teát.

Felhívtam K. Lajos volt egyetemi évfolyamtársamat, hogy az egészsége felől érdeklődjem. Nem panaszkodott, de nem is dicsekedett. Már ő sem annyi idős, mint amikor az egyetemre jártunk.

Napközben főleg azzal voltam elfoglalva, hogy a DOOGEE kütyüm akkuja nem akarta felvenni a töltést és csak 1 – 2 %-ot volt hajlandó mutatni. Kénytelen voltam elővenni az első Androidos kütyümet (ZTE Blade) és abba áttéve a SIM kártyát valamelyest elboldogultam. Így legalább el tudtam intézni egyet, s mást telefonon.

Amikor Áron hazaért azonnal a notebookjával kezdte a délutánt, aminek nem örültem és kértem, hogy előbb az iskolai dolgaival foglalkozzon.

Elkezdtem készíteni az estebédet. Feldaraboltam és kirántottam két csirkecombot és hozzá csináltam egy tejfölös zöldbab főzeléket. Olyan sok lett, hogy még Emőkének is jutott belőle. Vacsora közben egy kicsit angoloztam Áronnal, de az nem volt egyszerű, mert miközben vitatkozott, olyanokat mondott, hogy: „…az angol tanár csak jobban tudja…”

 

Átmentem Emőkéhez és kicseréltem a bejárati ajtajában lévő zárat egy újra, a csavarhelyeket pedig megerősítettem epoxi műgyantába ágyazott fogpiszkáló darabokkal.      

Kicsit leültem a TV elé, abban a reményben, hogy találok valami jó műsort, de ez csak remény maradt. Emőke hozott át valami nagyon finom saját maga sütötte süteményt, de még semmiből nem mertem sokat enni.

Este még egy határozott lendülettel visszakértem Árontól azt a Laude kütyüt, amit Áron olya szép lassan tőlem lenyúlt, majd szép lassan kisajátított magának. Ez mégis csak egy komolyabb darab, mint a Blade és miután a SIM kártyákat kicseréltük, Áron azt kapta meg.

A csere után, gondoltam, hogy most szinkronizálnom kellene a gmail címtárat a Laude-ra, de ez még annyira sem jött össze, hogy létre tudtam volna hozni a kütyü és a notebook wireless kapcsolatát bluetooth-on keresztül. Nem látják egymást. Valószínűleg az Acer notebookra előbb telepítenem kell egy W10-re alkalmas wireless drivert.

Megint már 11 óra van és Áronra még rá kell, szóljak, azonnal kapcsoljon ki mindent és oltsa el a villanyt. Alvás!

Sötétben nem jó autózni.

 

Szép napos időre ébredtünk, de mind a kettőnknek csak a lustálkodáshoz volt kedve. A lustálkodást végül Áron megelégelte, mert a hasa levitte. Készített magának és nekem is reggelit. Az enyémet felhozta, amitől egy kicsit elszégyelltem magam, Nem vagyok én beteg, hogy az ágyba kelljen hozni a reggelit.

Felöltöztem és én is lementem. Azzal akartam dicsekedni Marikának, hogy legalább megpróbálom  megtisztítani a konyhaablakot. Nem sikerült hibátlanra. Ezt még tanulnom kell.

A nap szépen süt. Áront szeretném rábeszélni, hogy menjünk ki a Duna partra sétálni.

Közben Emőke telefonált, kérte, hogy a ki szintit vigyük haza és ő is javasolta, hogy menjünk ki egy kicsit a Duna partra sétálni, amíg süt a nap, de lassan du. 3 óra van és Áron reggel óta még csak a notebookja előtt ült.

Végül, amikor már ment le a nap Áron hajlandó volt egy órás sétára.

Nagy nehezen el tudtunk indulni hazafelé. Áron csak lassan tudott bepakolni, és még lassabban tudta kiüríteni a szemetektől a szobáját.

Végül hat óra fele tudtunk úgy elindulni, hogy amit hatra hagytunk, az már takarításra egy jó alapanyag.

A hazaút ilyen sötétben, nekem már problémás. Jobban szeretek világosban autózni.

Gazdagréten szervezetten kipakoltunk, de néhány dolog azért lemaradt. Ilyen a fogkrém. a szójaszósz és a zárszerkezet Emőke lakásajtajához. Ezekért újra le kellett mennem.

Manna először a kajája iránt érdeklődött, azután, hogy miként mehetne le csavarogni.

Végül Áronnal egyetértésben abban maradtunk, hogy lemehet.

Mi melegítettünk magunknak egy kis köröm pörköltöt, amit kovászos uborkával tálaltunk.

A nap apró örömei

 

½ 9-kor ébredtünk és egy óra múlva már a piacon voltunk. Főleg tojásra volt szükségünk, de azért a vegyes boltban is vettünk néhány dolgot. A Barkács boltban érdeklődtem XPS lemez iránt, de ők olyat nem tartanak.

Hazaérve Áron nagy reggelit készített, amíg én begyújtottam a cserépkályhába. Odakint hideg (2 ॰C ) van, de süt a nap, száraz téli idő. A smaragdfáink teljesen lekopaszodtak.

Jött Marika, Bea lányával és átvette a neki vásárolt rövidárukat, nekem pedig hozott egy jó farmert. Mondta, hogy a héten jön takarítani és akkor majd átnézi a három zsák ruhát.

Manna evett, azután megint kiment és szaladgál a kertben.

A napi jó dolgok: Áron megtalálta a szemüvegem, én meg a mágnest a rablásgátlóhoz az autóban.

Feltettem a köröm pörköltöt főni, de a meghámozott krumplit még nem tettem bele.

Áronnal elindultunk egyet sétálni a napsütésben. Vittünk a Pongónak csontokat, Juditnak és Leventének pedig maradékot a szülinapi tortából. Nem mentünk be, mert Levente beteg volt, Judit pedig még most is nyomja az ágyat. Influenza. Jobbulást kívántunk és jöttünk haza.

Amikor a körömpörkölt, már majdnem megpuhult, belekockáztam a krumplit és tettem rá egy mokkás kanálnyi köménymagot.

Manna mondta, hogy be szeretne jönni. Gondoltam fázik, de csak egy pár percre jött be, evett és már ment is ki.

A vacsora elé gondoltam készítek egy kis sajtkrém leves és ahhoz majd tálalok pirítós kockákat, de ez olyan finomra és tartalmasra sikeredett, hogy a főfogásra már nem is került sor.

Korrektúráztam Katie fordítását, majd szerettem volna megnézni Áron leckéit, de ő nagyon el volt foglalva a Kamellel való chatelésben.

AXA > OTP

Manna már 6-kor keltett, hogy le szeretne menni. Hiába mondtam neki, hogy hideg van, és nagyon fúj a szél. ő csak nyávogott és kötötte az ebet a karóhoz, hogy menjünk le.

Szerencsére már ébren voltam, amikor Áron készülődött, így tudtam szólni, hogy ne felejtsen el, hogy vigyen egy almát és egy banánt magával.

Reggeli után rendeztem a soraimat, majd elkezdtem lecipelni az autóba a használt ruhákat, amit majd Judit fog teríteni a rászorulóknak.

Lementem az OTP-be, ugyanis az AXA bank minden lakossági ügyfelét cakkúm-pakk eladta a Csányi birodalomnak. Az OTP-nél nem szerettem volna részletesen megindokolni a döntésemet, csak kértem, hogy a számlán lévő elenyésző összeget utalják át a Citibanknál vezetett számlámra és az OTP számlát szüntessék meg.

Onnan még átmentem a Concorde rövidáru nagyker-be, ahol M. Marikának vettem egy-két dolgot, majd, mint aki jól végezte dolgát, felültem a 8-as buszra és hazamentem.

Csak jóval később szembesültem a saját hülyeségemmel, hogy az OTP-be autóval mentem és a végén busszal jöttem haza. Nem jó dolog a saját hülyeségemet konstatálni.

Már Áron is hazaért, amikor lementem az autóért.

Mindent bepakoltunk és indultunk Dömsödre. Emőke aggódott, hogy a Mannát kint fogjuk hagyni éjjel a fagyban, de mondtam neki, hogy Manna mindig ott lesz, ahol ő lenni szeretne.

A TESCO-ban gyorsan végeztünk, mert csak kevés PET palackunk volt és nem sok mindent vettünk (sertés köröm, csirkecomb, félkész bolognai, kenyér, felvágott, sajt, unikum, sör, üdítők, szója szósz, kovászos uborka és zár Emőke lakásajtajához.) . Ott ebédeltünk, de annyit, hogy ma már nem fogunk vacsorázni.

Már besötétedett, amikor tovább indultunk és már csak a Szigethalmi ENVI kútnál álltunk meg tankolni.

Megérkezve a bázisra jó meleg fogadott a házban.

Mannát úgy engedtem ki a hordozókájából, hogy a küszöbön. Jobbra volt a ház ahonnan jött ki a meleg és bent világos volt, balra a hideg kert a sötétben. Sziasztok – mondta – majd jelentkezem és ezzel elfutott a szabadság felé.

Felhívtam Marikát, hogy megjöttünk és hoztam a dolgokat, amiket megrendelt. Azt mondta, holnap jön érte és a takarítással kapcsolatban is mindent megbeszélünk.

3D-s kütyük

Már a reggelem jól kezdődött. Bár Áronnak ma „0”-dik órája volt, mégis időben indult el a suliba és almát is vitt.

Morogni szoktam, ha valami elromlik. „Lépten-nyomon el kell valaminek romlania?” De ma ez is fordítva történt. Csak úgy próbaképpen feltettem töltőre a már egy éve rossznak elkönyvelt bluetooth sztereo hangszórót, aminek a hátára alkoholos filctollal ráírtam, hogy: „1/2”, jelölve ezzel azt, hogy ez (már új korában is) csak fél hangerővel szólt. Egy óra múlva kipróbáltam és – láss csodát – 100 %-osan műlödött. Úgy látszik egy év kellett ahhoz, hogy magától meggyógyuljon.

Igaz, hogy a délelőttöm nagy része elment a levelek írásával és olvasásával, de azért még dél előtt sikerült lejutnom az orvosi rendelőbe, hogy néhány itthon elfogyott gyógyszerre felírassam a receptet. Rögtön ki is váltottam a gyógyszereket. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak innen üzenem, hogy vesse össze a nyugdíjas kosár inflációját az általa nagylelkűen beígért 0,9 illetve 1,6 %-os nyugdíjemeléssel 2017-re, mert a gyógyszer árak változása azzal nincs köszönő viszonyban.

Közben telefonon hívott Böbe doki, hogy menjek be a World Account Centerbe megnézni a Posttrader új bemutató termét, ahol ugyancsak nem nyugdíjas pénztárcákhoz szabott áru speciális, szemüveg nélkül is élvezhető 3D-s TV-k, tabletek és kütyük vannak kiállítva.

Bementem. Mindent összefoglalva, a termékek szépek, az árak csúnyák.

Hazafele a 8-as buszon elolvastam a 3D-s eszközökről szóló anyagot és jó korrektor módján telefirkáltam, kijavítva az általam vélt hibákat.

Hazaérve leültem a notebook elé és a hibajegyzéket átküldtem Böbének.

Manna össze-vissza kószál. Olyan jó dolga van, hogy nem tudja eldönteni, hol szeretne lenni jobban, kint a szabadban, Emőkénél, vagy nálunk. Ahogy a német mondja: Die Wahl hat, hat die Qual.

Végül úgy döntött, hogy hozzánk jön (szerintem nagyon kifinomult az emberismerete). Először evett, majd befeküdt az éppen a zöld széken száradó friss tiszta lepedőre.

Közben hazaért Áron is, arról referált, hogy jó napja volt a suliban.

Katie-vel azt beszéltem meg, hogy a Teamviewer feltelepítése után a távolból megnézem, hogy neki miért nem sikerült belépnie a Duolingóba.

Az eredmény az volt, hogy Kati véletlenül arab nyelvet állított be háttér nyelvnek. A hibát sikerült kijavítanunk és Katinak nagyon tetszik a program.

Áron lement a kis kínaiba és hozott vacsorát.

Azt nem láttam, hogy meddig haladt az iskolai leckéivel, mert elment fürdeni, ami nála a kádban való áztatást jelenti.