Közhely Karácsony

 

Reggel ½ 7 után bementem Áronhoz, hogy jelentsem, mennyi az idő, majd az ágyamba visszabújva úgy érzékeltem, hogy ha nem is egy perccel hét előtt, de egy perccel hét után becsukódott mögötte a lakásajtó. Már ez is nagy haladás.

Jómagam még aludtam egy sort, azután amikor felkeltem és lementem a CBA-ba, vettem a reggeli lakomámhoz egy pár debrecenit és hozzá tormát, mert otthon csak mustár volt. Ezen kívül vettem Juditnak a kedvenc italából egy kis üveggel, mert ma lesz a Közhely karácsonyi ünnepség és gondoltam meglepem vele.

A reggeli lakoma után megnéztem, hogy milyen restanciáim vannak. Elindítottam a mosogató gépet, és amikor az végzett, Emőke is áthozott egy adagot, hogy amikor a mi adagunk mosása lement, akkor az övéivel folytassuk.

Áron négy óra körül hazaért. Örömmel újságolta, hogy bár holnap lenne „0”-dik órája, de az első két óra elmarad és így csak 9-re kell mennie. Rögtön átküldtem Emőkéhez, hogy pontosítsa vele az esti indulást a Közhelybe. Addig még sok időm maradt, ezért megpróbáltam a Miracast eszközt beüzemelni. Bár Béla is adott némi távsegítséget, de az eredmény elmaradt.

Mind a hárman szépítkeztünk egy kicsit és ½ 6-kor tudtunk indulni. Áron még beugrott a CBA-ba harapnivalókért, majd 8-as busz és 61-es villamossal érkeztünk és csak pár percet késtünk. Katie szemmel láthatóan megörült az érkezésünknek és a szünetben Emőkével is és Áronnal is váltott néhány szót. Nekem Manna és Judit hiányoztak. Manna sajnos ágynak esett. Juditról meg nem tudni, hogy miért nem jött el, mostanában nagyon sűrű az élete.

A karácsonyi party szinte telt ház volt a Közhelyben. Nekem tetszett, de Áron egy kicsit unta.

Olyan nyolc körül indultunk haza. Áron még elkérte a kütyümet és szerintem a lefekvés után még sokáig azon olvasgatott.

Bluetooth

6:20-kor mentem be Áronhoz és kértem, hogy időben keljen fel ahhoz, hogy hét óra előtt el tudjon indulni. Ekkor még az volt a reakciója, hogy: rendben. Ahogy már vészesen közeledtünk a hét órához, Áron kijelentette, hogy ez egy baromság (mint minden, amiket én javaslok.)

Hét óra után a helyzet nagy balhéba fordult, én ugyanis, ahogyan azt korábban ígértem, bezártam a lakás ajtaját. Ha Áron a több hónapos könyörgésem ellenére sem tud hét előtt elindulni, akkor ne menjen az iskolába. Azért kértem, hogy hét előtt induljon el, hogy nekem ne kelljen azon izgulni, hogy sietségében alászalad egy autónak. Eddig két késése van és két igazolatlan hiányzása, mert a késői kapkodás miatt nem vitte be tornaórára az uszoda cuccait.

Áron, nagy lakáskulcs keresésbe kezdett és még az is megfordult a fejében, hogy az ablakon keresztül hagyja el a lakást. Végül kinyitottam az ajtót és ingerülten zavartam el a suliba.

Napközben megvizsgáltam, hogy a Go Angol anyagokat, hogyan tudnám hatékonyan felhasználni az angol tanításához. Minden nagyon jól alakult, csak az Acer Notebook nem akarta látni a Bluetooth-os sztereo hangszórót. Egy darabig szenvedtem vele, majd a Bélát hívtam segítségül. Ő azt mondta, hogy délután 3-kor térjünk vissza a problémára.

B. Palinak felvittem az elmosott kcsonyás tányérját egy naranccsal és mondtam neki, hogy a kocsonyájának egyetlen hibája az volt, hogy finomabbra sikerült, mint amilyen az enyém volt.

Közben a postás bácsi meghozta nagylelkű vezérünk Erzsébet utalvány ajándékát, amivel lementem a kis kínaiba venni ebédet és vacsorát, hogy egy 1000-es címletűnek rögtön a seggére verjek. (Drága Rózától tanultam ezt a kifejezést. Nyugodjék békében és tudnia kell, hogy sokszor és nagy szeretettel gondolok rá és nem tudom megszokni, hogy nincs).

 Az édes-savanyú- csípős levest azonnal meg is ettem, az amerikai mézes csirkéket, pedig eltettem hármunknak vacsorára.

Amikor már Béla is jobban ráért, együtt kezdtük keresni a megoldást. Nélküle persze nem jutottam volna eredményre. Közben elővarázsoltam, egy utoljára kb. tíz éve használt USB-s Bluetooth kulcsot, amit végül sikerült a notebookra feltelepíteni.

Ugye-ugye; az nem állja meg a helyét, amit egy korábbi blog jegyzeteimben hirdettem a „Rend”-ről, hogy „amit már évek óta nem használunk, azt ki kell dobni.” Most mit kezdenék nélküle?  Rend lenne, de bluetooth kulcs nem lenne.

Béla pedig nem csupán nagyon ért az informatikához, de abban is különbözik az átlagembertől a probléma megoldásban, hogy az első néhány kudarcnál nem adja fel. Megy tovább és addig-addig kapaszkodik egyre magasabb sziklákra, amíg el nem jut a tetejére, a megoldásig.

Úgy emlékszem, hogy Hemingway írja az „Öreg halász és a tenger” mottójaként, hogy: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha.”

A rendszer működött és még azt is kipróbáltam, hogy ha mindent kikapcsolok, mindent kihúzok, akkor az újra bekapcsolásnál kell-e valamit állítgatni, vagy már mindenki, mindenre emlékszik. Így is lett, az újbóli bekapcsolásnál már minden automatikusan működött.

Áron négy óra körül megjött a suliból, de a jég nem olvadt fel, nem is beszélgettünk egymással. Este az  átvitte az amerikai csirkét az Emőkéhez és együtt vacsoráztak.

Wireless HDMI

Bár már hatkor felébredtem és ½ 7-kor már be is mentem Áron szobájába előállva azzal a „szokatlan” kérésemmel, hogy hét előtt, legalább egy perccel induljon el az iskolába, de ez nem sikerült. Nem volt összepakolva, nem mosott fogat és nem találta meg a szemüvegét, ami miatt csak ¼ 8-kor tudott elindulni.

Miután Áron nem találta az autóban Adriék füstölt csülkét, még az is lehet, hogy azt Dömsödön hagytuk és akkor hiába jön érte Adri, ahogyan nyolc óra körülire ígérte, nem tudok neki semmit adni és büntetésből tömegközlekedéssel kell majd lemennem érte Dömsödre.

Azért én még tettem egy kísérletet és lementem, hogy körülnézzek a csomagtartóban és szerencsémre a nagy rendetlenség közepén megtaláltam a csülköt.

Gyorsan megreggeliztem. A forró tejeskávé jó indítása lett az új hétnek.

Nyolckor megérkezett Adri. Megkapta a nálam parkoló kütyüjét és a nekik vett csülköt. Nagyon megörült a füstölt csülöknek. Mennyivel tartozik?  – kérdezte. Semmivel, azt beszéltük meg Áronnal, hogy ez Zsoltinak a Jézuskája – mondtam, -  illetve csak annyival, hogy kérünk egy fényképet Zsolti arcáról, amikor meglátja a füstölt csülköt.

Rendeztem a levélben rendezhető ügyeimet. majd elindultam a Grawe Biztosítóhoz. Ott kiderült, hogy a szerződésváltáshoz és a kifizetéshez szükséges még Áron két igazolványának a száma. Ezt hazaérve e-mailen keresztül pótoltam, mert közben Áron hazaért..

Az ebéd egy kis babfőzelék volt két kisebb fasírttal.

Közben megérkezett a MiraScreen vezeték nélküli HDMI eszköz, de hiába küszködtem vele, eddig nem sikerült a telepítése.

Este Emőkének is félretettem a fasírtos babfőzelékből.

Folytatódik a szigetelés

Végül jó melegben kialudva ébredtem. Az ébredés alatt, még félálomban azt álmodtam, hogy angolul elmondtam a brushup csapatnak egy kedvenc történetet Kempelen Farkasról. Hála a rendszeres Duolingó-zásnak egészen jól sikerült a mesélés, de azért reggel frissiben utána kellett néznem 2-3 szónak.

Napközben próbáltam csökkenteni a restanciáimat és Áront is igyekeztem ugyanerre rávenni. Ez persze nem sikerült, mert csak odáig jutottunk el, hogy belátta, igazam van, keveset foglalkozott az iskolai dolgaival és az angollal, de jól érezte magát Dömsödön.

Dél körül elmentek a Levivel egy jót bringázni, azután megint Internet.

Napközben elkezdtem az XPS táblák beszabását, de a próba felillesztésen nem maradtak ott, hiába próbálkoztam mindenféle Tixo szalagos és díszgombostűs technikával. Mindez lehet, hogy csak úgy fog működni, ha elkezdem a táblák felragasztását a falra.

Este hat óra után elkezdtünk intenzíven pakolászni, de mivel Áron nem tudott segíteni az Internet-je miatt, mindent nekem kellett csinálni, igazi indulás csak ½ 7 után lett.

Nagyon utáltam a sötétben való vezetést. Nem tudtam eldönteni, hogy hol a hiba. A szélvédő zsírmentes letakarításában, a szemüvegem tisztátalanságában vagy egyszerűen a látásomban? Ezen a helyzeten még rontani fog, ha majd esik a hó, leszáll a köd és csúszni fognak az utak. Egyelőre csak odáig jutottam, hogy a legkönnyebben úgy segíthetek a problémán, ha úgy indulunk el, hogy még világosban érjünk haza.

Amikor kipakoltunk Gazdagréten, Manna elkezdett reklamálni, Van nedves kaja, van száraz kaja, de hol van a csirkeaprólék?  Mondtam neki, hogy azt kérdezze meg Árontól, mert én szerettem volna venni a TESCO-ban, de Áron annyira utálja a zöldségekben gazdag csirkeaprólék levest, hogy lebeszélt arról. Végül nem evett, nem ivott semmit, csak sértődötten lepihent.

Áron is meg én is keresgéljük a különböző akku töltőket. Tölteni kellene a kütyüt, a tabletet, a notebookot, a digitális kamerát, a drónt, az elektromos fogkefét, a villanyborotvát és az ébresztőórát meg minden egyebet, amiben csak akkumulátor van. Szerintem a jövő lakása egy nagy töltő komplexus lesz. Először minden helyiségben lesz több falba épített olyan süllyesztett dugalj, amikben különböző méretű (normál, mini és micro) USB kábel bedugási helyek lesznek (természetesen 5 V körüli egyenfeszültséggel). Később minden szobában lesznek töltőrekeszek, amikben több féle kábel csatlakozók vannak, legvégül pedig (már amennyire én ellátok a műszaki fantáziámmal az idő tengelyen) a Qi támogatott vezeték nélküli Wcharge rendszerek, amivel, ha csak letesszük a telefonunkat az íróasztalra vagy az éjjeli szekrényre, akkor is töltődnek és a garázsba beállt autónk akkumulátorai is úgy fognak töltődni, hogy az autóval a betonon kijelölt helyre kell állni, ahhoz, hogy az akkuk Wcharge rendszerben vezeték nélkül töltődjenek.

A lánynak vittem át egy tálka frissen készített kőrözöttet, de mivel nem volt otthon, csak letettem az ajtaja elé.

Berni Olaszországból küldött receptjével (milyen is az igazi olasz pizza) kiegészítettem a receptkönyvem és így megszületett a 36.-ik bővített kiadás.

Elkezdődik a szigetelés belűlről, de mi éjjel megfagyunk

Amikor felkeltem, az első dolgom az volt, hogy elővegyek egy nagy adag, már befűszerezett, bekevert fasírtot a mélyhűtőből, hogy mire készítem az ebédet már használható halmazállapotú legyen.

Reggel ½ 9-től ½ 10-ig nem sikerült Áront rávenni, hogy keljen fel és jöjjön velem a piacra, valamint a szigetelő anyagokért Kiskunlacházára, meg a Juditékhoz.

Egyedül indultam el. Az autóba betettem a két zsák ruhát is, amiket Juditnak szántam. A piacon megvettem Adriéknak a füstölt csülköt és magunknak a babfőzelékhez egy zacskó tarkababot, no meg két kis pohárka juhtúrót a készítendő körözötthöz.

A következő állomás Kiskunlacháza lett ahol az XPS táblákat és a hozzátartozó üvegfátylat (ezt a szót most hallottam életemben először) és ragasztót szeretném megvenni.

Mindent megkaptam és indulhattam vissza.

A barkácsboltban vettem egy szál 2 x 3 cm keresztmetszetű fenyőfát, hogy a szigetelést felül azzal kezdjem.

Hazafele még beugrottam Judithoz. Leadtam a két zsák ruhát és a Pongónak szánt csontokat. Megittunk egy kávét és próbáltam neki magyarra fordítani a német nyelvű munkahelyi technológiai utasításokat.

Itthon, miután mindent kirámoltam az autóból, feltettem a babfőzeléket főni és elkezdtem készíteni az addigra felengedett fasírt pogácsákat. Még belekevertem egy tojást és ráreszeltem egy sercli száraz kenyeret.

Áront megkértem, hogy készítse el a reggelinket.

A babot feltettem főni. Csak só, bors, babérlevél és tárkony kellett bele, meg egy kis odafigyelés, hogy amíg puhul, le ne főjön teljesen a leve, mert akkor odakozmál.

Közben megformáztam és kisütöttem a fasírt pogácsákat.

Áront reggel óta próbálom rávenni, hogy menjenek el a Levivel egy órát biciklizni, de ez ¼ 3-ig nem járt sikerrel. Se lecke, se Duolingó, se Robin Hood, se kimenni a szabadba, csak az Internet. Valami nagyon határozott dolgot kell kitalálnom.

Megkevertem a körözöttet, miközben Áron tálalta a reggelit.

Áron elindult, de hamar visszagurult azzal a rossz hírrel, hogy Levente most nem tud vele elmenni, kerékpározni, mert éppen ebédelnek, de majd ebéd után átjön.

Hát mire átjött, már megint lement a nap és csak egy nagyon rövidet tudtak biciklizni és ezért inkább játszottak az Interneten. Közben próbáltam a fiúkat kínálni ebéddel, naranccsal, de csak Áron fogadta el a narancsot.

Én elkezdtem feltiplizni a belső szigetelés felső vezetőlécét, ami egy kiinduló pont lesz az XPS lenezek felragasztásához.

Utána befűtöttem a cserépkályhába és a Jancsi kályhába is, hogy a kazánokat tehermentesítsem.

Éjjel 2 óra után arra ébredtem, hogy fázom. Hiába vagyunk a hideg ellen hatszáz oldalról (két kazán, két kályha és még az inverter-es klíma) bebiztosítva, a rendszer még közel sem tökéletes. A cserépkályha, amelyik amúgy nagyon jó dolog,

 a termosztáttól három méterre azt mondja a rendszernek, hogy itt már elég meleg van 22,5 ॰C, ne fűts tovább. Erre a termosztát lekapcsolja az éppen működő kazánt és ezzel megszűnik a ház központi fűtése, ami azt eredményezi, lent hiába van a cserépkályhától jó meleg, fent elkezd hűlni a ház. Ez hűl, egyre jobban hűl és mire már lent is lehűlne a laktér, addigra este 10 óra van, amikor meg már azért nem kapcsol be a termosztát, mert úgy van beprogramozva, hogy este 10-től reggel 6-ig ne kapcsoljon be. (nem egészséges túl melegben aludni.)

Azt gondolom, hogy az lesz a legegyszerűbb jobbítás a rendszeren, hogy a termosztátot majd egyszer felköltöztetem, és onnan dirigáljon a kazánnak. Mivel ez most éjjel ½ 3-kor 18॰C mellett nem oldható meg ezért azonnali intézkedésként megnyomtam négyszer a termosztát „óra” gombját, amitől rögtön azt hitte, hogy már reggel ½ 7 van. Ezzel a kegyes hazugsággal, azonnal beindult a fűtés és én folytathattam az éjszakai pihenést.

Lakás mustra

A reggeli ceremónia még mindig ugyanaz. Én korán felébredek, de Áronhoz csak ¾ 7 után megyek be, mert nem tudom, hogyan lesz ebből 7 óra előtti elindulás. Ő megnyugtat, majd ¼ 8-kor hagyja el a terepet.

Már majdnem 8 óra lett, mire én is kikászálódtam az ágyból és gyorsan összekaptam magam, mert B. Palit vártam. Kevéssel nyolc után meg is jött és hozta a korábban ígért tányér kocsonyát.

A kocsonya felét be is küldtem reggelire. Finom volt, de egy kicsit máshogyan készítette, mint ahogyan én szoktam csinálni. Azt hiszem, hogy az én kocsonyámban több feketebors és fokhagyma szokott főni.

½ 10-kor elindultam a Maros utcai megbeszélésre. Az ingatlanos hölgy már a kapuban várt, mert egy percet késtem. Felmentünk, ahol ő nagyon alaposan körbejárta a lakást sok fotót készített (a gépemmel, mert az övé lemerült). Nekem úgy tűnt, hogy tetszett neki a lakás és emiatt remélem, hogy hamar talál rá bérlőt. Ezek után immáron három közvetítő foglalkozik a bérbeadással.

Hazaérve megpróbáltam neki átküldeni a képeket. Részben sikerült, de a mérete miatt jobbnak láttam inkább a Dropbox-omból megShare-elni. (A szép magyar nyelv megcsúfolása. A szerk.)

Mire Áron ½ 4 fele hazaért, én már mindent összekészítettem az indulásra. Negyed óra sem telt bele, indulhatott a csapat.

A TESCO-ban, Áron bármennyire is utálja, de a PET palackokkal kellett kezdeni. Neki mondtam, hogy addig nyugodtan vásároljon, amit szeretne és majd a grill csirkésnél találkozunk. A TESCO kuponokkal, a PET palackokkal és a Clubcard visszatérítéssel együtt több mint 4000.- forintunk gyűlt össze, amit könnyű szívvel tudtunk a KFC-ben elfogyasztani. Azt remélem, hogy Áront meggyőzi ez az egyik oldalról való odafigyelés, ami azután a másik oldalon megengedi a hozam kicsit könnyelműbb elköltését. A KFC-ben mind a ketten nagyon finomat és olyan sokat tudtunk enni, hogy a mai vacsora már akár el is maradhat.

Miután jól bevásároltunk indulhattunk a bázisra. Ott már jó meleg fogadott, de a takarítással nem voltam 100 %-osan megelégedve. Amikor telefonon hívott, akkor ezt szóvá is tettem. Áron azt mondta, hogy ma már nem szeretne az iskolai dolgokkal foglalkozni, majd holnap.

Manna olyan örömfutásokat rendezett a kertben, hogy jó volt nézni.

Újabb ingatlanos

Amikor Áron elindult, én még aludtam. Szerencséjére éppen ma – amikor „0”-ik órája lett volna, - elmaradt az első két óra.

Sokáig lustálkodtam.

Felhívott egy ingatlanos és azt csicseregte, hogy látta más ingatlanos oldalon a Maros utcai lakást és ő is szívesen foglalkozna a bérbeadás kiközvetítésével. Gondoltam, hogy minél több érdeklődőhöz eljut, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valaki majdcsak bérbe veszi. Eddig nem tolongtak érte. Megbeszéltem a csicsergővel, hogy holnap 10 órakor találkozunk a helyszínen és akkor ott megnézheti és készíthet fotókat is a belsőről.

Adri hívott, hogy ha megyünk Dömsödre vegyek nekik is egy nagyobbacska füstölt csülköt, mert Zsolti, azóta, hogy vittem nekik a bablevesből, nagyon szeretne ő is főzni.

A nap közben úgy elszaladt, hogy észre se vettem.

Az ETX Capital-tól visszavettem az ott tartott pénzt, egyszerűen azért, mert nem bíztam a szakértelmükben.

Vacsorára betettem egy adag mexikói zöldséget a párolóba és készítettem mellé a darabokhoz kenőcsöt. Ehhez persze le kellett menjek a CBA-ba  kovászos uborkáért, és ha már lent voltam, akkor vettem egy üveg Unikumot és Áronnak epres müzlit.

Emőke is átjött, együtt vacsoráztunk.