Nehéz éjszaka

Már hajnali három óra van. Hol a saját lábfájásomtól nem tudok aludni, hol pedig a szomszéd ágyon az aranyerétől szenvedő Rudolf állandó ki-be járása zavar. Nem tudom eldönteni, hogy melyikünknek nagyobb a baja.

Közben lepereg életemnek az az 5-10 éves szakasza, amikor Norci lányom még kicsi volt. Érzem, hogy abból egy másik 200 oldalas blog könyvet tudnék írni, de még így végig gondolva is érdekes a történet.
1/2 5 fele próbálok újra elaludni, de a lábfájás nem enged.

Végül reggel 8 körül arra ébredek, hogy már a harmadik kísérletre se sikerül vért vennie a nővérnek. Visszaaludtam, amiből egy EKG-ra ébredtem.

Reggelire üres tejbegríz és tea.
Szákika érdeklődött a hogylétem felől telefonon.
A gyógyszer kiosztásnál kértem, hogy este kaphassak köhögés csillapítót, mert se én, se Rudolf nem tud a köhögésemtől aludni.
Adrival is beszéltem telefonon. Meg fogom fogadni a jó tanácsait. Sok folyadék és néha egy kis séta. A mai sétát azzal kezdtem, hogy a cuccaimat berámoltam az egyik üres szekrénybe.
A változatosság kedvéért ma mellkas röntgenre vittek le, de Szőnyi doktor úr még egy hasi ultrahangot is kilátásba helyezett.
Az ebéd szuper könnyített volt: köménymag leves és krumplipüré.
Nagy úr felhívott, hogy van egy vevő a huzikára. Ha az sikerül, akkor két millával közelebb vagyunk a villanyautóhoz.
Szőnyi doktor úr beígérte, hogy holnaptól bőr alá fogom kapni a véralvadás gátlót
Áron a suliból egyenesen a kórházba jött. Szinte húsz perc alatt ért ide. Beszámolt a kémia és matek órán tanultakról. Ma este már valószínűleg nem jönnek be látogatni, de jól esett a fiúval egy kicsit matekozni.

Este egy pohár tejet és egy joghurtot hoztak kímélő vacsora gyanánt.
Már azt hittem, hogy átaludtam az egész éjszakát, amikor felébredve kiderült, hogy még éjfél sincs.

Nyombéltükrözés

Eljött a nap, amitől olyan régen be vagyok szarva. Kábán ébredtem. A reggelivel még várnak. Minden körülöttem való neszre, információra figyelek, mert attól függ az életem, a jövőm. Egyszer csak szólítanak a nevemen, visznek le a tükrözésre. A betegszállító útközben nyugtat, hogy mielőtt lenyomják a torkomon a csövet, fogok kapni egy lidokaint (spray). A helyszínre érkezve az ápolónő is nyugtat, hogy nem lesz semmi probléma. Maga a művelet csak pár percig tartott, nagyon kellemetlen volt, de simán túl lehetett élni.
Visszafele a beteghordozó elárulta, hogy elkapott egy információt, miszerint a tükrözés eredménye jó volt.

Amikor visszavittek, akkor kaptam reggelire egy tányér üres tejbegrízt. Nem azért üresen, mert nekem nem szabad kakaót, fahajas cukrot vagy lekvárt ennem, hanem azért, mert nincs. Ha egyszer innen kiszabadulok, megbeszélem a családommal, hogy mindegyikből veszünk egy nagy üveggel és felajánljuk a kórháznak adományként.

Közben Tibcsi érdeklődött az egészségem és a blogom felől. Adtam egy rövid helyzetjelentést és a blogról annyit, hogy azok nagyon rövidek lesznek, mert a kütyümbe naponta csak néhány kulcsszót tudok írni.

Emőke és Áron hat óra fele érkeztek. Nekik is tetszett az új kétszemélyes kórterem. Örültem az otthoni jó híreknek. Katika kitakarította a lakást, Áron segített Emőkének a rendcsinálásban és kémiából írt egy szerinte jó dolgozatot.

Nemsokára hoztak egy zsemlét valamilyen darált felvágottal és a figyelmeztetéssel, hogy nekem nem szabad megennem a zsemle héját, mert az felsértheti a sebet a nyombél belső falán. Ezt elkerülendő, minden falatot egészen pépesre őröltem a számban mielőtt egy korty kakaóval lenyeltem volna.
Amikor a fiam, lányom elmentek, még egy darabig olvasgattam a behozott Oscar díjas szakácskönyvet, aminek az ételfotóit a tíz éve elbúcsúzott Scheffi barátom készítette és az óta nagy gonddal és kegyelettel őrzöm.

Villanyoltás után még sokáig nem tudtam elaludni, mert a trombózisos jobb lábam minél magasabb felpolcolást kívánt volna a tíz napja elmaradt Sincumar és Detralex szedése miatt.

Éjszaka sem tudtam aludni, annyira fájt a lábam, miközben az elmaradt vérhígító jót tett a nyombélben kialakult vérzés gyógyulásának. Alvás helyett, gondolatban Berenics Anikóval konzultáltam erről az ellentmondásos helyzetről.

Előkészületek

Minden értelemben rám sütött a nap. Reggel megint fürdettek. Azután vadi új ágyneműt kaptam. Dodó egy nagyon keserű gyomorvédőt adott, ami némi vízzel leöblögetve elviselhető volt. Csak véletlenül hallottam meg, hogy ma 1/2 12 és 12 között van látogatás. Azonnal megírtam a Lánynak. A válasz: akkor jövünk. A doktor úr döntését, hogy ma mégis kapok ebédet, Dodó tolmácsolta. Ennyi jó hír hallatán, a holnapi nyombéltükrözést már biztosan túlélem.

Emőke és Áron, ha nem is 1/2 12-re, de 3/4-re ideértek. Még az a negyedóra is nagyon jó volt, amit velük tölthettem. A halas receptkönyvet nem találták meg, de hoztak helyette egy Good Food folyóiratot.

Miskolczi Marika telefonált és jobbulást kívánt. Elmondtam neki a tervezett Aquaponiát és benne az Ő szerepét.

Áron és Emőke a szép időt kihasználva, a vizit után felmentek a Normafához sétálni.

Én kaptam egy csésze üres zöldséglevest és egy híg krumplipürét. Mindkettő nagyon ízlett. Vacsoránál is megkegyelmeztek. Kaptam egy pohár tejet és hozzá néhány szem kekszet. Az ápolók este öntötték belém az infúziót és a lelket. Amikor látták, hogy még így sem sikerül megnyugtatnom magam, még egy altatót is belém nyomtak.

éheztetés

Reggel 5-kor fürdetéssel kezdődik a nap. Egyszerre ketten vettek kezelésbe. Alul-fölül, elől-hátul, egy negyed óra alatt új embert varázsoltak belőlem. Ehhez az ápolói, ápolónői munkához nem elég a szakma és a pénz szeretete, kell hozzá egy nagy adag emberszeretet is, a nélkül nem megy.

Teljes ágynemű csere, majd a reggeli vérvétel. Már alig van egy szabad hely, ahonnan még lehet vért venni rajtam.

Utána sikerült visszaaludnom, úgy sincs még reggeli és lehet, hogy nekem nem is lesz.

Este bejött Emőke és Áron. Nagyon jó, hogy itt voltak. Emőke beszélt az ápolóval, akitől megtudta, holnap sem lesz nyombéltükrözés, csak holnapután. Az éheztetés folytatódik.

Modern kórház

Az az őrző, ahova először fektettek, az is szép tiszta és modern felszereltségű volt, de ahova onnan vittek, az Magyarországon szerintem példa nélküli. A nővért nem kell csengővel hívni, mert a nővéreknek, akik ehhez a kórteremhez tartoznak, itt a kórteremben van az irodájuk, itt van bent az összes szükséges eszköz és a gyógyszer szekrény is.

Második felvonás

Otthon vagyok. Felhívtam a Mestervonalat, akik nagyon rövid idő alatt kiérkeztek és el is végezték a mosdókagyló összefolyó javítását. Emőke lement, pénzt kiváltani, de végül erre nem lett szükség. Emőkéhez is átmentek a mesterek, mert panaszolta, hogy probléma van a bűzelzáróval.

Napközben Katika hordja be a kajákat. A frissen készült csirkelevesből csak egy kanállal ettem, mert bár tartalmas, de túl zsíros volt. Viszont nagyon ízlett a mézes almakompót és a főtt krumpliból is kóstolgattam.

Amikor Emőke hazajött, még neki is eldicsekedtem, hogy megettem a felporciózott sütőtököt.

Azután, mint derült égből a villámcsapás jött a hasmenés, amiből azonnal kiderült, hogy ez egy gyomorvérzés. Emőke még konzultált a doktorékkal, azután kihívta a mentőt.

Áron rakta össze a készenléti csomagot, a mentősök pedig öltöztettek.

Emőke lányom még lekísért a kapuig, azután a mentő egyenesen vitt a Tétényi úti kórházba.

Bankváltás adminisztrációja

A CitiBank - ERSTE bankváltással kapcsolatban elkezdtem megírni a leveleket a Claims Conference-nek és Deutsche Post Rentenservice-nek, hogy a február 4.-i átállás után az új EURO számlaszámra utalják a kifizetéseket.