All that Birthday

A reggeli felkelés után és fürdőszoba után az első dolgom az volt, hogy megnéztem a fehér paripát, hogy áll a töltéssel. A jelzett hatótáv felment 234-re. Mindent kikapcsoltam és kihasználva, hogy még nem tűz nagyon melegen a nap, csináltam egy nagy locsolást.

A gyerekek lassan felkeltek. Egy előleg reggeli gyanánt mindenki kapott egy bögre banán turmixot.

Emőkének az volt az első dolga, hogy felköszöntött. Azt javasoltam neki, hogy reggeli után már ne főzőcskézzünk, hanem induljunk el korán és útközben beülünk majd valahova ebédelni.

Amíg Emőke bent a házban összepakolt és rendbetett mindent.

Áron még lustálkodott, de Emőke már elkezdte kiültetni a fejes saláta palántákat. Én elkezdtem a paradicsom palánták környékén a gyomot irtani és 5-6-tal végeztem is, sőt egy újat is elültettem.

Közben Manna egy óvatlan pillanatban kiszabadult és kezdhettünk izgulni, hogy vajon az indulásig előkerül-e.

Mindenki pakolta a saját cuccait az autóba. Áron még egy PC-re is kért engedélyt, hogy azt hazaviheti-e.

A nap egyre jobban elkezdett sütni. Én még elkéredzkedtem egy rövid időre, mert szerettem volna Bénit elvinni egy körre.

Béni elmondta, hogy a Vince (aki Németországból jár ide, most már néhány éve üdülni) mesélt neki a villanyautókról, hogy azok milyen jól gyorsulnak, de ő nem hitte. Most hogy elvittem egy kisebb darabon, volt módja meggyőződni róla, hogy valóban hogy gyorsul.

Du. ½ 2-kor indultunk. Áron javaslatára nem a Kukacos étteremnél álltunk meg, pedig már mindenkinek korgott a gyomra, hanem Kiskunlacháza felé menet a Leányvár fogadóba mentünk ebédelni.

Az étteremben meglehetősen sokan volta, de azért még kaptunk egy asztalt és a kajára pedig nem kellett várni, mert 2500.- Ft/fő egységáron (+ az ital) a svédasztalról lehetett elhozni bármit, több fogást és akár többször is. Nagyon finom dolgokat találtunk és belőlünk nem nagyon tudott az étterem profitálni, mert mi mind a hárman degeszre ettük magunkat. Még Mannának is tudtunk juttatni egy-két falatot, mivel őt is bevittük kalickástól.

Induláskor alig fértünk be az autóba, olyan sokat ettünk.

Nekem közben az a Móricz Zsigmond novella jutott az eszembe, amiben az egyszeri földműves, úgy megy el a földbirtokos lányának a lagzijába, hogy elhatározza, hogy ez alkalommal kieszi a földbirtokost a vagyonából.

Végül három órára hazajutottunk. Katika kigyönyörűzte a lakást, Áron pedig végre leülhetett az Internet elé.

Norci lányom hívott fel Bristolból, hogy gratuláljon a születésnapomra. Úgy néz ki, hogy augusztus Magyarországon. Elmondtam neki, hogy Áron nagyon szeretne legalább egy hetet tölteni velük Horányban, én pedig ragaszkodom hozzá, hogy egy-két napot Dömsödön töltsenek. Viszont felajánlottam nekik, hogy amíg itt vannak, bármikor használhatják a fehér paripát, mert mi könnyebben meg tudjuk oldani az életünket autó nélkül. Jankával is tudtam beszélni és én is kívántam neki Boldog szülinapot, mert az övé három nappal korábban van, mint az enyém.

Este jött Szabolcs. Megbeszéltük a vízvezeték szerelővel kapcsolatos dolgainkat és elszámoltunk.

Utána még felmentem Ilihez, mert ő is szeretett volna gratulálni.

Palkó tesztvezetése és az ünnepi ebéd

Viszonylag korán kellett felkelnem, mert Pergel urat vártam, hogy befejezze a múlt héten elkezdett villanyszerelést.

Reggel Emőkével mentem a piacra. Csak a reggelihez kellett vennünk tojást, de azért az Esztikénél sem hagytuk ki a kapros tehéntúrót és Laci bácsinál pedig vettünk egy uborka- és egy paradicsompalántát (amiből kettő lett). Vettünk még egy üveg mézet, de azt Gazdagrétre.

Visszatérve láttam, hogy Pergel úr már megérkezett és javában végzi a munkát.

Áron is felkelt. Nagy reggeli készítés kezdődött. Emőke meg én sült szalonnán és sült virslin készült tükörtojásokat ettünk, Áron pedig ugyanilyen alapanyagokból tojásrántottát készített magának. Igaz, hogy mindez csak 11-re lett kész, de nagyon megtöltöttük a bendőnket.

Utána Áron megkért, hogy vigyem el őt az Imréhez a notebook töltőjének a meghibásodása miatt. Imre új tápegységet javasolt, amit ha sikerül beszereznie, akkor majd telefonál.

Visszafele megálltunk Juditéknál és elvittük Leventét és Sanyit (Levente apukája) egy kőrre az új fehér paripával. Mind a kettőjüknek nagyon tetszett az autó.

Hazajövet úgy döntöttem, hogy kimegyek egyet úszni a Dunára. Nagyon jót úsztam, bár a víz hőmérséklete (22,4 °C) egy kicsit sportos volt.

Z. Pali éppen akkor tért vissza a kajakozásából. Kicsit beszélgettünk és neki is eldicsekedtem az új autóval. Mondta, hogy majd átjön megnézni.

Mire hazaértem, jött Judit, hogy megnézze a fehér paripát. Már éppen indultunk volna vele is egy bemutató körre, mikor jött Palkó. Őt is kértem, hogy üljön be. Így hárman indultunk el. Palkónak is tetszett a jármű, főleg akkor, amikor helyet cseréltünk és ő vezetett.

Hazaérve elkezdtem készíteni az ünnepi ebédet. A háztáji csirke seggébe beledugtam egy kettévágott és kimagozott almát, aminek a közepében egy megpucolt fokhagyma volt. Judit még a csirkét is megtűzdelte fokhagymával és jó alaposan megfűszerezte. Emőke lányom a zöldségeket és az újkrumplit pucolta, majd az egész bekerült a beáztatott római tálba és be a 200 °C-ra előmelegített sütőbe.

Áron és Levente mindezt elkerülték, mert közben elmentek focizni.

Egy óra múlva megkérdeztük a csirkét, hogy érzi magát és onnan kezdve a római tál fedele nélkül a felső grillt hozzáadva sütöttük ropogósabbra. Most már csak egy negyed óra és amikor a fiúk is visszajöttek, kezdhettünk tálalni.

Mindenki nagyon meg volt elégedve a készítménnyel. Az ebéd végén Emőke előrukkolt a saját maga készítette földi eperrel díszített pudingos tortával és a szülinapi ajándékokkal. A régi szakadt pénztárcámat leváltandó kaptam egy nagyon szép új, valódi bőr pénztárcát.

Amikor Juditék elmentek és visszaállt az élet a régi kerékvágásba Emőke és Áron a teraszlépcsőn tanultak, én pedig elültettem a ma vásárolt palántákat.

Feltettem az autót töltőre. Amikor a töltés indult, akkor 167 km hatótávolságot mutatott. Az már lefekvés utáni program lett, hogy a Leaf használati utasításából olvasgattam és tanultam a műszerfalán megjelenő rengeteg ikon és információ jelentését.

Az első út az új autóval

Áron csak 7:30-kor indult el az iskolába. Ma tuti, hogy el fog késni. Ezt a jóslatomat nem igazolja vissza az @Napló, csak azt, hogy Áron Rajz és vizuális kultúra tantárgyból jeles (5) osztályzatot kapott.

A lánnyal reggel azt beszéltük meg, hogy ő inkább menjen intézni a nyelvtanfolyam ügyét, az autót ráér látnia délután.

Egy kurta reggeli után 9-kor elindultam a 8E busszal és a TESCO busz valóban onnan indult (a Kelenföldi Vasútállomás buszvégállomásától), amit Emőke tegnap mondott.

Pontban 10 órakor odaértem a NISSAN Gablini-hoz és egy két és fél órás ceremónia alatt megtörtént az új autó átvétele. Megcsináltuk az autó Bluetooth párosítását is a mobiltelefonommal és megkötöttem rá a Cascót is, ami egyébként az 1,5 milliós NMG támogatás miatt kötelező is.

Olyan sok papírt kellett aláírnom, hogy a mindegyikből megkapott egyik példány miatt, az autó összsúlya szerintem a 2000 kg-ról 4000 kg-ra emelkedett.

Fodor András úr betette az ígért négy téli gumit, amit a szolgálataimért kaptam és elindultam az autóval.

Az első utam a Shell kúthoz vezetett, ahol vettem egy Pest megyére érvényes matricát.

Az autó vezetését még egy jó darabig tanulgatnom kell, addig pedig fokozottan óvatosan kell vezetnem. Az autó olyan sok mindent tud és olyan sok mindenről kommunikál, hogy ahhoz előbb egy vastag könyvet (Használati Utasítás) el kell olvasni.

Otthon már bíztattam Emőkét és Áront, hogy mihamarabb induljunk el.

Emőke őrmester előírta, hogy hova és mit kell leteríteni az új autóba, milyen cipőben (vagy cipő nélkül) szabad csak beszállni és, hogy kaja nincs az autóban.

Elég nehezen fértünk el, mert a négy téli gumi szinte az egész csomagtartót elfoglalta.

A út és a vezetés egy élmény volt. Könnyed, csendes suhanás, tetszőleges sebességgel és mindig a szükséges gyorsulással. Áronnak és Emőkének is nagyon tetszett az új autó.

Szigethalmon vettünk sütni való májas hurkát, Áronnak virslit és holnapra egy előre pucolt háztáji csirkét.

Kiskunlacházán még éppen elértük a gumis bácsit és így meg tudtok szabadítani az amúgy elég kis csomagtartót (370 l) a négy téli gumiköpenytől. Azt beszéltem meg vele, hogy varázsol hozzá négy használt, de 100 %-osra felújított alumínium keréktárcsát.

Nem messze a gumistól vettünk a zöldségesnél cseresznyét és a szombati römertopfos csirkéhez szükséges zöldségeket, mellette a pékségben egy cipót és mindenféle süteményt.

Útban a bázis felé Áron beakasztotta Pongónak a csirkecsontos zacskót, mert Juditék nem voltak otthon és G. Laci kívülről meggusztálta az új autót és meghallgatta a csendes indulását.

A bázisra megérkezve nem értettem a műszerfal kommunikációját. Az induláskor Gazdagréten még azt mondta, hogy azzal a töltöttséggel a megtehető táv 184 km. Itt Dömsödön, közel 60 km megtétele után, (igaz, hogy ECO üzemmódban), de végig, ha engedélyezett volt, 80-90 km/órás tempóban, miközben végig használtuk a klímát, még mindig 164 km megtehető távot mutatott. Lehet, hogy a fékezésekkel ilyen sokat rekuperált (visszatermelt) volna? 

Az első út után elégedetten kiszálltunk az autóból. Manna ment világgá, mi meg behordtuk a csomagjainkat és a vásárolt kajákat.

Emőke felköltözött, elküldte Áront macskakajáért a boltba és a még maradék napsütéses időben kiment a stégre tanulni. Ez egyébként feltétel volt, hogy csak akkor jöhet velünk, ha itt a lehető legtöbb időt tanulással tölti. Én felkötöttem az autót töltésre és a Nádas Péter könyvemmel követtem Emőkét.

Áron a beszerző kőrútja után valószínűleg bekapcsolta a számítógépét.

Naplemente után már hűvösre fordult az idő. Bejöttem, betettem a májas hurkát a sütőbe és egy fél órát locsoltam. Áron inkább főtt virslit kért vacsorára, úgy hogy a sült hurkát és krumplit mi ettük meg Emőkével.

Még mindig a Maros utcai lakás problémája

Elhatároztam, hogy egy kicsit szorosabbra veszem a Maros utcai lakással kapcsolatos ügyintézéseket.

Bőséges reggeli után magamhoz vettem egy garnitúra maros kulcsot és felültem a 139-es buszra. A biztonság kedvéért tapintatból küldtem Szabolcsnak egy SMS-t a várható érkezésemről, illetve az esetleges betolakodásról. Az úton olvasgattam a „Dear Sir!”-t, hogy az utiidő se menjen veszendőbe.

A csöngetésre senki nem reagált, a kulcsok, amiket vittem nem nyitották az ajtót. Vagy rossz kulcsokat vittem, vagy a bérlő kicserélte a zárakat.

Györgyinek beszámoltam a kudarcról és úgy látszik, hogy ő erélyesebben telefonált Szabolcsnak, mert mire hazaértem már ő hívott. Nagyon határozottan megkértem, hogy azonnal intézkedjen.

A CBA-ban vettem két nagy pecsenye csirkecombot, mert a múltkor a gyerekeknek az nagyon ízlett a zöldség körettel és a kenőcsös céklával.

Közben megérkezett a még nem létező villanyautó KGFB papírja. Az egy éves díjat átutaltam.

Belepillantottam Emőke lányom készülő diplomamunkájába és attól, minden elfogultság nélkül teljesen el voltam ájulva. Azt mondtam neki, hogy ez nem egyszerűen egy diplomaterv, hanem már egy doktori disszertáció.

A sült csirkecombokhoz külön megpároltam a zöldségköretet és megkevertem a kenőcsös céklát.

A gyerekeknek is nagyon ízlett a vacsorára feltálalt kaja. Ráadásként volt egy kis földieper joghurtos szósszal leöntve.

Emőkével még körbenéztünk a neten, hogy autó nélkül hogyan kell mennünk és mikor kell indulnunk, hogy holnap délelőtt 10-re odaérjünk a NISSAN Gablini-hoz.

A bérlő nem törődik a beázássa

Ébredés után azzal kezdtem, hogy felköszöntöttem kis öcsémet szülinapján. Hát, már ő se egy mai piskóta (69).

Marikát beszámoltattam, hogy sikerült a Vaillant-os szakembernek a tegnapi bejárás, mert Marika kímélt meg attól, hogy ezért külön le kelljen mennem Dömsödre.

A reggeli szertartás után kinyomtattam a Varga Mihály miniszter úrnak írt levelet és levittem a postára feladni.

Bár Katika hozott át egy tál tésztás cukkinit ebédre, de úgy döntöttem, hogy azt majd Áronnal fogjuk megenni vacsorára és én délben inkább lementem a kis kínaiba kajálni.

A Maros u. 36.-ból két lakó is reklamált, hogy most már négy napja áznak felülről a Nóra nagyi lakásából.

Többször próbáltam felvenni a kapcsolatot Szabolccsal, de ez egyszer sem sikerült. Hiába a telefonhívás, SMS és az E-mail.

A reklamációk ismétlődtek, amire csak azt tudtam mondani, hogy holnap személyesen oda fogok menni és intézkedem.

Amikor Áron hazajött, csak nagyon kurta beszámolót tartott a suliban történtekről és azonnal leült a notebookja elé. Többször szóltam neki, hogy előbb a leckével kellene foglalkoznia, amit természetesen szívesen kikérdeznék, de ez nem hatott rá.

Felhívtam Györgyit és kértem a segítségét, mert az nem jó, ha a bérlő passzív indolenciája miatt kivívom az ottani lakóközösség haragját.

Én is nagyon pipa lennék, ha a fölöttem lakó négy napon keresztül nem intézkedik és közben felülről folyamatosan beázna (a frissen kifestett) lakásom.

Estére megfeleztem Áronnal a hűtőből egy csirkelevest és főfogásnak a maradék lecsós sólet mellé tettem a tésztás cukkinit, amire sok reszelt sajtot szórtam.

Áron a saját részét bevitte a szobájába, de az üres tányért valamiért nem tudta előadni, hogy kivigyem és betegyem a mosogatógépbe.

Az egész nap autó ügyekben.

6:30-ra volt beállítva az ébresztőórám, mert 7–re kell vinnem az autót a szervizbe. Áronnak szóltam, hogy ne ijedjen meg, hogy amikor felkel, én már nem leszek itthon.

Pont 7-re be is értem a szervizbe. Dénes úr átvette az autót és azt mondta, hogy amikor már tud valamit, akkor hívni fog.

Mire hazaértem Áron helyett már csak a rendetlen szobáját találtam itthon.

Dénes úr később fel is hívott és mondta, hogy jól éreztem, hogy a klíma nem működik rendesen, mert megnézték, és a klíma kompresszor megszorult. Két lehetőség van: vagy egy újra kicserélik, de annak az ára húzós, viszont ma készen lesz, vagy ezt kiszerelik és elküldik javítóba, ami sokkal olcsóbb, de akkor egy hétig náluk marad az autó. Ez utóbbit választottam, mert az is lehet, hogy közben megkapom a Nissan Leaf villanyautót.

Közben elkészítettem magamnak a reggelit.

Visszavittem a könyvtárba a ma lejárt könyveket és közülük kettőt meghosszabbítottam június 20-ig. Emőkének hoztam egy Dohár Péter: Angol nyelvtan-t, mert arra biztosan szüksége lesz a Dover Nyelviskolában, magamnak pedig egy Stephen King-et.

Katika hozott egy kis paprikás krumplit.

½ 3-ra kell mennem a NISSAN Gablini-hoz az utolsó papírmunkákat elvégezni, mindent aláírni.

 Áron még nincs itthon, de már tudom, hogy ma tornából kapott egy ötöst.

Lévén, hogy nincs autóm, a NISSAN Gablini-hoz, az odafele út három busszal és egy stoppal, időben nagyon hosszúra sikeredett. Végül ¾ 3-ra értem oda. Aláírtam a kitöltött papírokat és megkötöttem a kötelező biztosítást és a cascót.

Még sikerült a céget lenyúlnom egy a LEAF-re való THULE csomagtartóra (55.000.-) és megállapodtam a május 26. délelőtt 10:00 órás átadás-átvételben.

A hazaút más sokkal simább volt, mert a NISSAN villámtöltő oszlopnál összebarátkoztam egy újdonsült (egy hónapos) LEAF tulajdonossal, aki végül egészen a kapuig hazahozott.

Mire hazaértem, már Áron is itthon volt. Csak annyit angoloztam vele, hogy megkérdeztem: „Do you study the chemistry?” (Tanulod a kémiát?)

Közben nagy vihar söpört végig Budapesten és remélem, hogy Dömsödön is kaptak a csapadékból a növények.

Vacsorára megfeleztük Áronnal a paprikáskrumplit.

Emőke segített a Varga Mihálynak szánt levelem csinosításában. Holnap tervezem elküldeni.

Közben egy új projektet álmodtam meg a villanyautók jobb kihasználhatóságával kapcsolatban, de azt még le kell írnom, mert egyelőre csak az agyamat csiklandozza.

Egy ötös, egy egyes

Áron nem, hogy hét óra előtt, de még csak fél órával később indult el a suliba.

Nem sokkal utána elkészítettem magamnak a reggelit, beadtam magamnak (remélem az utolsó) Fraxiparin-t és célba vettem az Érsebészeti Klinikát. Ott szinte várakozás nélkül behívott a doktornő, és ahogy azt a múlt héten ígérte, felírta az injekciót lecserélő tabletta receptjét.

Itthon elkezdtem a régóta húzódó, halogatott IKEA fa reluxa szerelését. Rögtön az első fázisnál Ø 2 mm-es csigafúró híján elakadtam. Se szemben Laci bácsinak, se Istvánnak nem volt ilyen, de meglepetésemre a Foltos kutya gazdájának volt és még a vadi új akkus fúrópisztolyát is kölcsönadta. Foltos és Manna egy ideje jóban vannak.

Egy óra múlva már az erkélyajtón díszelgett a fa reluxa.

Ha már így belejöttem a szerelésbe, a WC deszka törött csuklópántját is lecseréltem.

½ 4 fele belenéztem az @Naplóba, amiben Áron egy Angol 5-össel örvendeztetett meg. Azután, amikor nemsokára hazaért, nagyon meg is dicsértem.

Megettem a maradék lecsós sólet felét ebédre.

Emőke lányom is átjött és elmondta, ha sikerül a ma beadott pályázata, akkor szinte az egész nyarat angol kurzuson fogja tölteni a Dover nyelviskolában és utána megszerzi minimum a középfokú állami nyelvvizsgát.

Áron nagy könyörgésre elmondta, hogy mire kapta az ötöst. később persze azt is elmesélte, hogy a kémia dolgozata 1-es lett. Emiatt már nem volt erőm vele veszekedni, csak annyit kérdeztem, hogy akkor ma este 10-ig miért Internetezett.