Hazajött a lány

Reggel még úgy számoltam, hogy időben keltem fel, és ha nem jön közbe valami nagy probléma, akkor ki fogok érni a reptérre, kettőre Emőke lányomért és Anett barátnőjéért, még úgy is ha az eredeti terv szerint itt hagyom a Scenicet és Volánbusszal indulok el.

 

A reggelizés elmaradt, mert elfogyott a pékáru.

 

Nyolckor még nem sütött erősen a nap, gondoltam még egy utolsót locsolok. Az első bökkenő az volt, hogy a nem indult el a szivattyú. Először a kapcsoló órára gyanakodtam, de direktben sem ment. Az lett gyanús, hogy a házban sem működött minden. Talán valamelyik biztosíték oldott le. Irány a villanyóra szekrény. Ott minden rendben volt. Akkor egyértelmű: egy fázis be sem jön a házba.

 

Hátha idővel visszajön majd, addig elültetem a négy kaprot, ahhoz elég 1-2 kanna víz.

 

A szervezéssel és a logisztikával nem szoktak problémáim lenni, ez most kivétel.

 

Már éppen végeztem az ültetéssel, amikor megjött az elveszett fázis. Még mindig nem tűzött a nap, mindent alaposan meglocsoltam.

 

A szemüvegem megtalálásával mindig problémám van és ez most sem kivétel.

 

¾ 11-re járt az idő, mire a vállamra akasztottam a notebookot és mindent bezárva elindultam a buszmegállóhoz. Menetközben utánaszámoltam, ha nem érem el a 11-es buszt és csak a következőt, akkor kettőre érek haza és az már késő. Visszafordultam és változtattam az útiterven, mégis csak a Scenic-kel megyek haza és akkor bőven marad időm kimenni a lányomért.

 

El is indultam. A Dobos ABC-ben vettem 10 dkg sonkát, egy lapsajtot, két zsömlét, amit kértem, hogy vágjanak fel és így útközben meg is lett oldva a reggelim.

 

Délre kényelmesen hazaértem.

 

Áron a maradék sonkából és sajtból készített meleg szendvicseket és egy óra után nem sokkal – ahogy ígértem a Leaffel - indulhattam volna a Liszt Ferenc 2 B-re.

 

A sors fintora, hogy Emőkétől jött egy SMS, miszerint késve indulnak és így 14:05 helyett csak 15:34-kor fognak landolni Budapesten.

 

A lényeg, hogy az a fő, hogy a lány épségben megérkezett és jól érezte magát. Én fölöslegesen aggódtam egy héten keresztül, nem történt még a környékén sem semmi baj. Manapság egy apának sem könnyű a helyzete, ha a lánya elutazik, miközben Európa térképén szinte hetente felvillannak a terrorista robbantgatások, az autós tömegbehajtások és késelések.

 

Egy kis kerülővel jöttünk haza, mert előbb Anett barátnőjét repítettük az otthonába.

 

Útközben beugrottunk az ANZSU OPTIKA-ba kiválasztani az új szemüvegem keretét.

 

Hazaérve miután Emőke is kipakolt, Áronnal elmentek a kis kínaiba venni valami ebédfélét. Sok finom dolgot hoztak és nagyon beebédeltünk.

Vince szerint egy bűnöző vagyok

Reggeli után - lévén időpontom volt – bementem az Anzsu Optikába. Kell csináltatnom egy új szemüveget, mert a régit sehol nem találom és már egy hete csak a tartalék szemüvegem használom, amivel nem is látok olyan jól.

 

Alaposan megvizsgáltak és megállapították, hogy a bal szememet nem, vagy csak alig tudják dioptriával korrigálni. Valószínűleg makula degeneráció, de ennek a szemészeten a végére kellene járnom.

 

Minden esetre, a mérések alapján rendeltem egy új szemüveget. A keret kiválasztásáig nem jutottunk el, mert abba szeretném, ha Emőke lányom is beleszólna

 

A következő feladat visszavinni a ma lejárt könyveket a könyvtárba. Kettőt közülük meghosszabbítottam. Július 18-áig jók vagyunk.

 

Kora délután elindultam Dömsödre, de a Scenic-kel, mert azt terveztem, hogy akkor azt már ott is hagyom a Pulai nyaralásunk indulásáig és szerda délelőtt Volán busszal jövök haza. Útközben a tejszínhabosnál a hőségre való tekintettel megengedtem magamnak egy nagy fagylaltot. A Gumipontnál beálltam egy kerékcserére, nehogy már a téli garnitúrával vágjak neki az Adriai útnak.

 

A Dömsödi érkezés után az első program egy nagy úszás a Dunában. Meg is írtam a lánynak a Viber-en, hogy „szigorúan a part mentén és hosszában!”

 

Vincénél volt egy nagy égésem. Ki is húzta a nevem a noteszében a „Barátok” címszó alól és beírta egy másik oldalon a „Bűnözők” alá.

 

Ugyanis meg akartam kérni, hogy szombaton – amikor mi már valószínűleg úton leszünk az Adria felé – Pista bácsinak adjon át a nevembe egy csekély ajándékot, amit neki vettem.  Az ajándék egy szerelék kiegészítő volt a horgászáshoz ÖT TÖBBLET HOROGGGAL! Vince szerint ez nem fér bele a sportszerű horgászatba és ő ezt nem hajlandó átadni. Egyébként megjegyezte, hogy ezt Németországban 1,5 év szabadságvesztéssel büntetik.

 

Lehorgasztott fejjel kullogtam haza. Béninek néhány kupica mellett elpanaszoltam a történteket, de ő is a Vincének adott igazat.

 

Utána már gyalog mentem Judithoz. Útközben megrendeltem a „Kukacos”-nál egy sült hekket. joghurtos zöld salátával.

 

 A Juditék konyhakertjétől teljesen el voltam ájulva. A kertjükből négy darab méretes kaporral jöttem el. A hekk közepesen finom volt, amit egy korsó sörrel öblítettem le.

 

Már besötétedett, amikor a bázison elvégeztem a nagy locsolást.

Nincs suli - csak hétfőn megyünk haza

Korán ébredtem, de csak nyolc óra után jutottunk volna oda, hogy reggelizzünk, viszont nincs itthon egy szem kenyér se. 

Egy darabig Manna sem akart előkerülni, de végül nagy nehezen megjelent. 

Lassan Áron is felkelt és bár nem ellenőriztem le, de azt mondta, hogy rendet csinált a szobájában.

Azt terveztük, hogy elindulunk haza és majd valahol útközben fogunk reggelizni. 

Kiskunlacházán bementünk a Gumipont-ba és elkértük az ígért 20 darab mélyített anyacsavart a négy téli gumival szerelt alu felnihez.

 

Indultunk volna tovább, de miután összekevertük a Szigethalmi és a Dunaharaszti TESCO-t, a traffic infó pedig bemondta, hogy egy karambol miatt több kilométeres dugó van az M 0‑son nagyon elkeveredtünk és csak délre értünk be Budapestre.

 

Ott Áron kérte, hogy tegyem ki az Újbuda Metro állomásnál és majd csak később jön haza. Onnan csak kettesben mentünk haza Mannával.

 

Hazaérve Gazdagrétre a CBA-ban vettem néhány dolgot és mellette a Péknél egy vekni szeletelt rozskenyeret. 

Amikor Áron hazaért, megkíséreltem rávenni, hogy ő is írja össze a „Mit ne felejtsek otthon” című listát a nyaraláshoz.

-       Miért te már összeírtad – kérdezte.

-       Igen.

-       Akkor légy szíves olvasd fel, hátha abból nekem is jobban az eszembe jutnak a dolgok.

 

 Délután jelenésem volt a Nissan Gablini-nál az ajtókra szerelendő (ragasztandó) szélterelők ügyében.

 

Estefelé megettük az egyik üveg csülkös bablevest.

ELMŰ versus NMG

Nagyon hűvös reggelre ébredtünk.

 

Reggel nyolckor jött Mikus Úr. Megbeszéltük az éjszakai áramról való töltés lehetőségeit. Szerinte az ELMŰ-nek nem kötelessége akceptálnia az erről szóló rendeletet, de az biztos, hogy a kormány, pontosabban a Varga Mihály vezette NMG és az ELMŰ nem egy kottából játszanak.

 

„Az elektromos gépjármű üzembentartója vagy tulajdonosa januártól éjszakai árammal is töltheti kocsiját, írja az MTI a Magyar Közlönyre hivatkozva.”

Mindegy, Mikus úr elvállalta, hogy július második felében kialakítja a töltőhelyet egy 32 A-es kismegszakítón keresztül.

 

Áronnal csak utána reggeliztünk. Készítettem meleg szendvicseket és hozzá újhagyma és paradicsom volt. Én még utána bevállaltam egy karika kürtős kalácsot tejeskávéval.

 

Dél körül Áron elment focizni Leventével. Én folytattam a gyomlálást és főképp a parlagfű irtást.

 

Manna egy nagy szemétláda. A vadászösztöneinek engedelmeskedve elkapott egy egeret, meg is ölte, de a létfenntartási ösztöneit elnyomva nem ette meg. Minek? Odabent sokkal finomabb prémium kajákat kapok, az egeret a kertben hagyta. Nekem kellett a kukába dobni.

 

Amikor délután egy kicsit jobban sütött a napocska, kimentem a Dunára és egy nagyot úsztam. Karcsi bácsi bódéhajója felé jól haladtam, mert arra fújt a szél és a Tassi zsilip nyitása miatt a Duna is arra folyt. Visszafele már jobban meg kellett küzdeni a méterekért.

 

Az úszás utáni száradás a terasz lépcsőn, a maradék napsütésben, közben Nádas Péter könyve.

 

Áron csak hat óra után tért vissza a focizásból. Akkor még megkértem, hogy vigye át a csontokat Pongónak, és ha tud, akkor vegyen kenyeret a Dobosnál. A csontokat még átvitte, de kenyeret már ne kelljen venni, majd reggel megoldjuk valahogyan.

 

A csülkös bableves felét megettük vacsorára, a másik felét pedig betuszkoltam két darab egyenként literes üvegbe, majd jó lesz Gazdagréten.

 

Később átjött Judit Leventével és megbeszéltük, hogy egy hét múlva mindent lerendezünk az Adriai induláshoz.

 

A jövőbeni takarításhoz átadtam egy Dömsödi kulcscsomót és elmagyaráztam a riasztót. A probléma csak az, hogy Judit nem akar elfogadni pénzt semmilyen formában a takarításért.

 

Áron éjfélig lóg az Interneten, azt mondja, nyár van.

Éjszakai töltés és a csülkös bableves

Reggel 8-kor kipattantam az ágyból, mert jött Miskolczi úr megbeszélni, hogy hol és milyen legyen a Leaf-nek a kocsi beállója. A kis építményt 4 x 3 méteresre terveztük, és hogy gyorsabban haladjunk, nekem kellene megvenni a négy db 2 méteres 10 x10 cm-es lábat, a négy bebetonozható lábtartót valamint a 2 db 4 méteres 10 x 15 cm –es szelement gerendát. Abban állapodtunk, hogy egy hónap múlva kezdi a munkát.

 

Hűvösre és szelesre fordult az idő. Ma biztosan nem fogunk úszni a Dunában.

 

A Leaf-et levettem a töltőről. 276 km hatótávolságra töltődött az éjjel.

 

Áron azt javasolta, hogy még reggeli előtt menjünk a piacra. (Naná, mert Imréhez be szeretne menni a notebook töltője miatt.)

 

Imre odaadta a notebook cseretöltőt, de kérte, hogy Áron mielőbb próbálja ki és csörögjön vissza, mert ha jó, akkor neki azonnal be kell szereznie egyet, mert ez egy eladó géphez tartozik, és bármikor jöhetnek érte.

 

A piacon vettem egy kisebb füstölt csülköt, egy zacskó tarkababot, két sárgarépát, egy doboz tojást és két paprika meg egy paradicsom  palántát és Áron még beugrott a Vegyesboltba egy nagy tejfölért.

 

Amint hazaértünk hozzákezdtem a reggeli készítéshez. (Bundás kenyér, újhagyma, sajt és ruszli tejföllel, nekem még egy tejeskávé.)

 

Utána feltettem a nagy kuktába a csülköt és a babot főni. Közben megpucoltam és felkarikáztam a sárgarépát és néhány fűszerrel rádobtam a levesre.

 

Amíg a bableves főtt, kimentem a kertbe elültetni a palántákat.

 

Már majdnem teljesen puhára főtt a csülök,amikor kivettem és lefejtettem a húst majd feldarabolva visszatettem még egy kicsit főni.

 

Elgurultam egy nagy Kozel sörért és visszafele beugrottam Judithoz, aki éppen készült Levente ballagására.

 

A zubogó levesbe beleszórtam az időközben készített csipetkét és nemsokára hívtam Áront ebédelni, de ő annyira Internetezett, hogy kérte, hogy csak 2 és 3 között ebédeljünk. Ebből azután este ¼ 7 lett.

 

A bablevessel elkövettem azt a hibát, hogy a csülköt nem főztem meg előtte egy külön vízben, - pedig tudtam, hogy úgy kell -, hanem együtt a többi dologgal, így azután egy kicsit sósabb lett a kelleténél, de Áron szerint nagyon finom lett.

 

Utána megettük a maradék arany galuskát a vaníliás sodóval és alig tudtunk felállni az asztaltól.

 

Este nyolckor kérdeztem rá Áronra, hogy felhívta-e Imrét, aki ezt reggel nyolckor sürgősre kérte. Imre egyszer már kifejtette, hogy nem szeretné, ha Áron a vevőkörébe tartozna, mert nem megbízható.

 

Még egy generál locsolás és azután szabadfoglalkozás.

 

Éjfélkor kellett kikapcsoltatnom vele a számítógépét.

A konyhakert gazdaságossága

Az idő kicsit szomorkás, kimondottan lustálkodásra alkalmas.

 

Már majdnem dél van, mire megreggelizünk. Áron egyedül készített egy királyi reggelit.

 

Levi átjött és hívta Áront, hogy menjenek el focizni. Az idő is pont erre alkalmas.

 

Norcit hívtam Viber-en és próbáltuk egyeztetni, ki hol alszik, amikor július 20-án éjfélkor landolnak Budapesten. Első nekifutásra az a terv, hogy Leó és Arti mindenképpen, a többieket pedig még megbeszéljük.

 

Áron balra el, én pedig folytatom a gyomlálást. A paradicsomok szépen fejlődnek, a paprikák nagy része, amiket még Tibcsivel ültettem ki, azok elhaltak, de amik megmaradtak, azokra nagyon vigyázok. Elültettem két újabb fűszernövényt (tárkony). A többit is el fogom ültetni, de azokról lemaradtak a címkék, majd Emőke megmondja, hogy azok mik. Addig meg ráírom, hogy „Az ismeretlen katona sírja.” Most már előrelátóbb vagyok, és nem bízom a dolgot se a hozzáértésemre, se a memóriámra. Amikor elültetem, leszúrok mellé egy chopsticket (kínai evő pálcika), ráragasztva egy felirat zászlócskát.

 

Áronnak elmagyaráztam, hogy ez egy nagyon gazdaságos tevékenység. Nézze meg, tegnap egész délután, ma meg egész délelőtt ezzel babráltam. Az ember beleöl 10.000.- forintnyi munkát és pár hónap múlva már lesz is belőle néhány szem paprikája. Áron vette az adást, értette a szarkazmust, de vígasztalt, hogy miközben nőnek, fejlődnek és teremnek, addig örömödet leled benne és a végén tudod, hogy mit eszel és, hogy nincs mindenféle szerrel mérgezve.

 

Miskolczi úrral holnap reggelre beszéltem meg egy bejárást a tervezett kocsi beállóval kapcsolatban, Mikus úr pedig vasárnap nézi meg, hogyan legyen az itteni töltés véglegesítve.

 

Feltettem a Leaf-et normál konnektorra tölteni. A szakemberek azt javasolják, hogy minél kevesebb gyors töltés és minél több normál töltés, annál hosszabb lesz az akkuk élettartama.

 

Vacsorára szinte minden maradékot elpusztítottunk a hűtőből. Már csak az aranygaluska maradt.

Áron majd busszal jön utánunk

Áronnak nem kellett korán felkelnie, mert csak délután kettőre kell bemennie a suliba.

 Reggel megbeszéltem Áronnal és Emőkével, hogy én a Mannával ma délelőtt fogok elindulni Dömsödre és Áron az iskolai záró buli után jön majd utánam busszal.

 A lánytól külön elbúcsúztam, mert ő a barátnőjével pár napra Olaszországba (Bari) repül és szerdáig nem láthatom.

 

TESCO-ban minden utalványt beváltottam, így csak fele annyi lett a boltom line (végösszeg).

 

Béresné Annácskának megígértem, hogy őket is útba ejtem, mert kérte, hogy a számítógépén nézzek meg néhány dolgot. Már nagyon rég nem láttam őket.

Mannát és a Léna kutyát gondosan el kellett különítenünk, nehogy valami probléma legyen.

 

A számítógépén nem sok mindent tudtam csinálni, mert nagyon kicsi a merevlemeze, de legalább a Dropbox fiókját aktiváltuk.

 

Ebédre grízgombóc leves és aranygaluska volt. Búcsúzáskor Annácska még Áronnak is csomagolt az aranygaluskából.

 

A következő állomás Gumipont volt Kiskunlacházán. könnyítettem a lelkemen és a pénztárcámon. Megadtam a négy alu felni okozta tartozásom.

 

Amikor megérkeztem a bázisra, megint értetlenül álltam a fogyasztási adatok láttán. Az indulási hatótáv 146 km volt, az érkezési 184 km.

 

Manna szabadlábon, ami nagyon élvez.

 

A kipakolás utáni első dolgom az volt, hogy leellenőriztem vajon a LED diszkontban vásárolt lámpa jó-e a fürdőszobai lámpatestbe. Szuper! Működik. Az eddig belepróbáltak ugyanis mind felültek, mielőtt érintkeztek volna.

 

Az otthonról hozott fűszer palánták közül egyet (majoránna) gondosan elültettem.

 

Kaptam Áron matek tanárnőjétől egy levelet, hogy Áron ügyében mielőbb hívjam fel. Ijedtemben azonnal felhívtam. Baj van, de nem akkora, hogy attól pánikba kellene esnem. Megbeszéltük a követendő stratégiát és az együttműködésünk módját. A segítőkészsége megnyugtatott.

 

Feltettem a csirke szárnyak felét pörköltnek és kimentem a Dunára úszni. Nagyon jó volt a víz és még a nap is elég erősen sütött, ahhoz, hogy hamar megszáradjak. Mire bementem, a pörkölt már majdnem készen volt.

 

Végeztem egy nagy locsolást, amivel el is ment egy óra.

 

½ 8 után már arra gondoltam, hogy ha Áron a suliból egyenesen elindult a buszpályaudvar felé, akkor nemsokára meg kell érkeznie.

 

Beültem az autóba és elindultam a CBA-s buszmegállóba. Felhívtam Áront, aki mondta, hogy a buszon ül, és már Kiskunlacházánál járnak, nemsokára érkezik Dömsödre. Nagyon megörültem az érkezésének.

 

Áron nyitotta a kertkaput és amint belépett Manna személyesen jött őt üdvözölni.

 

Azonnal feltettem egy lábosba főni a makarónit és tíz perc múlva feltálaltam a vacsorát, de Áron már a tejfölös csirkepörkölttel annyira jóllakott, hogy az arany galuskát meg se kóstolta.