rozmaring

Judit zseniális meleg szendvicsekkel keltette a férfinépséget. A reggeli és a hozzátartozó trécselés egészen 10-ig tartott. Utána Áron megmutatta Juditnak, hogy hol parkoltunk le először, amikor az apartmant kerestük, mert Juditnak nagyon ízlett a füge, amit ott szedett.

 

Végre van egy használható wifi jel kint a teraszon. Gyorsan felteszem a blog firkálmányaimat a net-re.

 

Ebédre rozmaringos csirkesült volt sült krumplival, cseresznyével és ketchuppal. A rozmaringot Levi szerezte a kertből. Olyan finom volt, hogy ezt majd a saját konyhámban is fogom gyakorolni. Utána fagylalt (rumos dió, vanília), kávé és sör. Nagyon nehéz sorsunk van.

 

Három óra után, amikor már nem tűzött annyira a nap, lesétáltunk a tengerre úszni. Nagyon finomat úszkáltunk.

Ott még este hétig olvastam a Nádas Péter könyvet, ami egyre jobban tetszik.

 

Amikor feljöttünk Judit ismét palacsintasütésbe kezdett.

 

Már besötétedett, amikor Judit és Levi elmentek horgászni. A csatát a halak nyerték meg. Megint leszedtek egy szereléket.

Horgászási kísérlet

Áron és Levente reggel 8-kor még alszanak. Judit meg én elmegyünk vásárolni a reggelihez.

 

Reggeli után megmutattam Juditnak a „Street Flipper” nevű közlekedés technikai javaslatomat. Sajnos a prezi nem találta a bekötött videókat és azoknál a részeknél hibát jelzett.

 

A városnézésre Áron nem nevezett be, mondván, hogy neki tegnap nagyon leégett a háta.

 

Lassan (már elmúlt 10 óra) elindultunk felfedezni Pulát. Az Augustus archeológiai kiállításnál kaptunk némi információs anyagot a hely nevezetességeiről, ami segített a további eligazodásban. A turisták által kedvelt negyedben Judit meghívott minket (Levit és engem egy fagyira, ami zseniális volt.)

 

Nekem az egész városnézésben egy fűszernövény üzlet tetszett a legjobban, aminek a design-ját az üzlet egyik alkalmazottja tervezte. Le is fotóztam az üzlet belsőt és miután elkértem a designer email címét, a képeket el is fogom küldeni neki.

 

Négy-ötórai séta után hulla fáradtan értünk a szálláshelyünkre.

 

Ebédre Judit zacskós újházi tyúklevest és paradicsomos tésztát készített. Én utána egy sörrel és egy borogatással a lábamon lefeküdtem pihenni.

 

Este fél hétkor már egy kicsit rendbejött a lábam. Meg is próbáltam, hogy meg tudom-e nézni a leveleimet, de a gyenge Internet hozzáférés miatt ez nem ment. Levi online könyvet olvasott, Áron pedig azt mondta, hogy bírjam ki 14 napig, hogy nem nézem a leveleimet.

 

Hétkor Judit, Áron és Levente felszerelkezve mindenféle horgászeszközzel lementek a tengerpartra azzal a szándékkal, hogy majd a vacsorához fognak valamilyen halat. Az elhatározásuk sokkal nagyobb volt, mint a horgászási tudásuk, netán a szakértelmük. Aber soll man nicht schimpfen bevor Abend.

 

Amikor tele kudarcélményekkel, halat nem sikerült fogniuk (még ráadásul elvesztették a szerelékeket is), Judit elkezdett vacsorára málnalekvárral töltött palacsintát sütni.

 

Vacsi után leültek Solo kártyajátékot játszani.

A nyaralás első napja

Nyolckor kivetett az ágy.

 

Judit már serénykedett a szűk konyhában. Kolbászos tojásrántottát készített.

 

Az én feladatom az volt, hogy szerezzek be némi pékárut a reggelihez. A presszó előtt üldögélők idegen nyelv tudása a „kenyér” szóig nem terjedt. Kénytelen voltam elővenni vékonyka horvát szókincsemet (kruh), hogy megtudjam, merre van egy élelmiszerüzlet. 

 Hoztam még egy zacskó crunchi-t is, aminek nagy sikere volt.

 

Közben telefonált Szabolcs és elnézést kért, hogy a múlt havi bért és az egyéb elmaradásait még nem utalta át, de ígérte, hogy azt legkésőbb holnap utalja.

Az öt csillagos szálláshely gagyiságát reményeink szerint a tenger vize fogja kompenzálni.

 

Az idő nagyon kegyes volt a számunkra és a tenger is szuper, de egy sárkány típusú hárpia odajött a mólóra, hogy ez az ő helye és ő ide gyógyulni jött és mi innen menjünk el. Persze mi maradtunk, ő pedig egyfolytában morgott, sőt üvöltött.

 

¾ 2-kor jöttünk be.

 

Judit elkezdte készíteni az ebédet. Levi megkínált egy kupica barackpálinkával. Csirkepörkölt volt ebédre tarhonyával és cseresznyével, utána kávé és sör.

 

A fiúk nem rajongtak az ötletért, de Judit ragaszkodott hozzá, hogy az ebéd után tartsak nekik egy angol órát. Az óra nem volt egy egész óra, csupán 45 perc. A téma a bemutatkozás volt. Utána én lepihentem, ők hárman pedig elmentek focizni.

 

Az apartmanban a wifi jel erőssége néha szinte használhatatlan.

Vacsorára az otthon készült csirkesült, ami után a fiúk még egy kicsit buliztak, de én hamar elaludtam.

Indulás Horvátországba

Az első csengésre felébredtem és nem is engedélyeztem magamnak további pihenést. A fürdőszoba után mindent, ami eszembe jutott, azonnal betettem az autóba.

 

A termoszba készítettem egy tejeskávét.

 

Áront megkértem, hogy zárja el a kerékpárját. Még egy utolsó ellenőrzés, hogy a határátkeléshez szükséges igazolványok, az utasbiztosítási papírok és a pénz megvan-e és visszük-e mindezt magunkkal. 

Már egy picit elmúlt ½ 7, amikor végre mindent gondosan bezártunk és indulni tudtunk.

 

Judit és Levente már a kapuban vártak. Ott még az ő cuccaikat is sikerült valahogyan begyömöszölni az autóba és start. 610 km állt előttünk.

 

A Windowsos öreg HTC-n jól vizsgázott az IGO, bár a határig tudtuk volna nélkülözni.

 

A Magyar-Horváth határig egyetlen MOL kúttal találkoztunk, ahol szerettem volna felavatni a Forensis kártyámat. Teletankoltam az autót, de a kártyaavatás elmaradt, mert nem tudtam a jelszót.

A határátkelés simán ment. Hamar kellett szembesülnünk a ténnyel, hogy a horvátok tavaly óta 10-15 %-kal  megemelték az autópálya díjakat.

Nagy kavargás után találtuk csak meg a szálláshelyünket. A HTC IGO legtöbbször ott bukott meg, ahol a sima kereszteződés helyett az elmúlt nyolc évben körforgalmat építettek, ki, mert az IGO-jában a térkép 2009-es volt.

 

Az apartman tulajdonosa kedvesnek és szolgálatkésznek mutatkozott. Beszélt németül és angolul is. Rögtön hozott egy kis barackpálinkát „welcome drink” gyanánt és megmutatta a szobánkat és a fürdőszobát.

 

A hely minősége felejthető volt. Nem volt koszos, de nagy ott bukotton gagyi volt. Szedett-vedett bútorok, a klímát egy álló ventilátor helyettesítette. A szoba összvilágítása egy 40 W-os izzó.

 

Judit egyfolytában azon szomorkodott, hogy nincs a jó kis lakókocsi és a lakóautó bérléséről is lebeszélt, mondván, olyan jó apartmanokat lehet találni a neten.

 

Megpróbáltunk örülni annak, ami van. A hosszú úttól mindannyian elfáradtunk, szerényen megvacsoráztunk és eltettük magunkat holnapra.

 

Áron nem segít

Amikor felébredtem és kimentem a WC-re, hipochondriás tüneteim lettek, ezeket próbáltam elhessegetni, de a rossz ördög folyton előjött: „és ha mégis?” A komplikáció sose jön jókor, de most az utazás előtt egy nappal felettébb nem hiányzik.

 

Áron természetesen nem szeretett volna velem piacozni. Nekem volt némi elképzelésem, hogy a piacon mit kellene venni mára, mit a holnapi útra és esetleg mit az ottani két hétre, de azért jó lett volna, ha Áron velem jön és segít a bevásárlásban. Elhatároztam, hogy nem veszek semmit a reggelihez, érezze Áron, milyen az, amikor nem segít.

 

Útban a piac felé bementem Judithoz. Vittem neki üres tojástartókat és Pongónak némi csontot a tegnapi kövön sült oldalasból.

 

Arra is gondoltam, hogy kapok tőle némi eligazítást, hogy a piacon miket vegyek az útra és az ottani két hétre. Rögtön adott egy kisdoboz kapirgálós tojást, de tudtam, hogy ebből se lesz reggeli.

Leventét arra kértem, hogy kartonpapírból készítsen az eredetivel egyező rendszámtáblát, hátha akkor nem büntetnek meg, hogy nem váltottuk ki a kerékpár szállításhoz előírt szürke rendszámot.

 

Judit csak paradicsomot, paprikát és húsos szalonnaféléket javasolt. Ezen kívül vettem még cellofánt és befőtt tartósító szert és két kiló kristálycukrot, mert azt terveztem, hogy elteszek néhány üveg baracklekvárt a Zsolti bácsi sárgabarackjából, mert Áronnak az a kedvence.

 

A reggelinél robbant a bomba. Én kértem Áront, hogy nekem egyáltalán ne készítsen reggelit és főleg ne azokból a tojásokból, amit Judit az útra adott. Áron mégis azt használta el. Magamnak készítettem két szelet zsíros pirítóst. A felfokozott hangulatban, arra kértem, hogy most azonnal menjen haza, ha ő éjjel egyig tud Internetezni, hogy másnap reggel ne kelljen nekem segíteni, cipekedni, akkor látni sem akarom, menjen haza.

 

Áron el is indult. Ettől kezdve nekem nagyon rossz lett a kedvem.

 

Elkezdtem készíteni a sárgabarack lekvárt. Nem volt könnyű munka és csak nagyon lassan haladtam vele.

 

Később megjelent Judit és Levente. Judit elmondta, hogy Áron benézett hozzájuk és ő is szomorú volt a történtek miatt, ezért Judit és Levente visszacsinálták ezt a cirkuszt.

 

Judit segített nekem a befőzésben, miközben Áron és Levente nagyon szépen kitakarították az autót, sőt elmentek péksüteményért, hogy az úton tudjunk szendvicseket enni.

 

Végül majdnem tíz üveg baracklekvár került a takarók alá.

 

Vacsorára kisütöttem a két-két csirkecombot és megmelegítettem hozzá egy-egy tányér babfőzeléket.

 

Az esti lefekvéskor beállítottam reggel hatra az ébresztőórát.

Ebből baracklekvár lesz

 

Még a reggeli előtt kimentem egy kicsit gyomlálni. 

Zsolti bácsi szólt, hogy ha Áron átmegy egy kosárral, akkor szedhetne a lehullott sárgabarackokból. 

Áron át is ment és szedett egy csomót. Amit lehetett megfosztottam az ütődött részétől és abból készült a reggelihez a turmix (barack, méz. tojás, tej). Ezen kívül volt még sült szalonna (angol és sima), bundás kenyér, sajt, újhagyma, fokhagyma, csípős paprika, paradicsom és nekem tejeskávé. 

Délelőtt feltettem a beáztatott babot főni. Tettem bele egy kis sót, babérlevelet és tárkonyt. 

Áront megkértem, hogy csináljon, tűzet a hússütőben a kúp alatt. Az ő viszontkérése az volt, hogy a hússütő követ tegyem tisztába.

 Amikor mindez megtörtént feltettem az oldalast a kövön sülni. 

Közben elgurultam a Gyógyszertárba a gyógyszerért a Vegyesboltban pedig vettem egy nagy tejfölt. 

Az oldalast néha megforgattam a kövön, a babfőzelékbe pedig bekevertem a hagymás rántást. Még egy pici tejföl, fokhagyma és bors, az étel már tálalható. 

Délután háromra nagyon finom étel került az asztalra. 

Utána még javítottam a saláta ültetésen. A locsoláskor közöltem a növényzettel, hogy tőlem holnap kapnak utoljára vizet és utána két hétig már csak a Jóistenre számíthatnak. 

Áron nagyon későig Internetezett. Nem tudom, hogy ebből holnap hogyan lesz piac.

Letettem két hétre a villanyautót

Reggel azért kellett időben felkelnem, mert azt beszéltem meg a lányommal, hogy útban a Bank Center felé őt is beviszem az angol órájára.

Időben el is indultunk. Még dicsekedtem is, hogy a Leaf-fel, hogyan tudjuk a buszsávon elkerülni a dugókat.

 

Őt kitettem a Ferencziek terén és onnan én i próbálkoztam megtalálni a Sas utca és az Arany János utca sarkán megtalálni a Bank Center mélygarázsát. Egy-két taxis segített ebben, de a Jó Isten kíméljen meg attól, hogy nekem a csúcsforgalomban kelljen bármit is Budapesten megtalálnom.

 

Onnan már autó nélkül mentem a Westend-be. Először a Telekomot kerestem meg, mert ma van a Dömsödi Fűtés automatikában lévő Dominó kártya adategyeztetésének az utolsó napja. Nem ment simán a dolog, mert először meg kellett hosszabbítattni a kártya érvényességét egy fél évvel, utána pedig az ügyintézőnek kellett keresnie egy mobiltelefont, hogy az arra SMS-ben kapott kódot be tudja írni a rendszerbe, mert az én HTC-m erre nem volt képes. Végül sikeresen távoztam.

 

A következő állomás a Telenor Ügyfélszolgálata volt. Itt csak annyit kértem, hogy a 3G-s SIM kártya helyett adjanak egy 4G-s kártyát.

 

Már elmúlt dél, mire hazaértem. A kis kínaiból vittem fel mindenféle finomságot és rögtön hívtam Áront, hogy jöjjön ebédelni.

 

Még egy utolsó finomítás a pakoláson.

Délután még tettem egy kísérletet, hogy a háziorvosi rendelőben felírják a Sincumar helyettesítő receptet. Ott azonban du. 3 előtt senki nem volt fogadóképes.

 

Remélve, hogy mindent sikerült bepakolnom az autóba indulhattunk Dömsödre. Mannát sajnos itthon kellett hagynunk, mert mi Dömsödről már az adriai utazás előtt nem jövünk haza.

 

A TESCO-ban csak néhány üveget adtunk le, viszont már a kéthetes nyaralásra tankoltunk sör, Unicum és egyéb üdítőitalok tekintetében. A maradék pár napra vettem oldalast, csirkecombot, tarkababot és egy kosárka nektarint.

 

Dömsödön elsőre megpróbálkoztam a Gyógyszertárban, de ők javallatra nem adhatnak ki gyógyszert, csak receptre.

 

Mintha Isten küldte volna, megjelentek Judit és Levente.. Levente elkísért, megmutatva, hogy hol van az orvosi ügyelet. Ott némi tanakodás után kiállították a receptet.

 

A Gyógyszertárban azt mondták, hogy jelenleg nincs ez a gyógyszer, de ha ott hagyom a receptet, holnap délre beszerzik.

 

Még nagy napsütésben érkeztünk le Dömsödre, Úgy hogy egy kupica unikum után lementem a Dunára úszni. Áron természetesen nem jött. Őt nem zavarja, hogy én két hónapjq minden hétvége mindhárom napján úszom egy nagyot, ő nem.

 

Karcsi bácsi bárkája felé nagyon nehezen ment az úszás, mert a szél is északra fújt és a zsilipek nyitása miatt is északra folyt a Duna. Visszafele már lényegesen könnyebben ment.

 

Utána nagy locsolást rendeztem.

 

Áron úgy döntött, hogy ő inkább az Interneten szörfözik. Ezért az után éjjel egykor kellett felemelnem a hangomat, hogy most már azonnal kapcsoljon ki mindent, ami számítógépre hasonlít.

 

Még este beáztattam a tarkababot és befűszereztem az oldalast.