Pulai sajtos carbonára

 A reggeli bevásárlás után ½ 8-ra értem az apartmanba.

 Judit nagyon finom reggelit készített.

 

Emőke lányom jelentkezett és írta, hogy mennyire szenved az intenzív angoltól. Mondtam is neki, hogy: „El tudom képzelni, mert van aki 4-5 évig jár tanfolyamra, amíg le tud nyelvvizsgázni, neked meg ugyanezt az utat néhány hónap alatt kell bejárnod.”

 

Délelőtt nagy úszás a tengerben.

 

Ebédre Judit a darált húsból meg egyebekből izgalmas sajtos tésztát készített, amit rögtön elneveztem „Pulai sajtos carbonárá”-nak. Utána egy pohárka Vranac, ami nagyon illett hozzá.

 

Ebéd után megpróbáltam bepótolni a reggeli alvás elmaradásomat és megnéztem a szemhéjam belülről.

 

Három után még lementünk a fiúkkal a tengeri strandra. Ott úsztam, napoztam (az UV sugárzás már erőtlen volt) és olvasgattam a Nádas Péter-t.

 

Vacsorára hideg étel volt feltálalva.

K und K

A reggeli után (sült szalonna, tükörtojás, tejeskávé), azt javasoltam, hogy előbb menjünk ki a tengerre úszni, amíg nem süt olyan vadul a nap és utána látogassunk el a K und K temetőbe, ami itt van az apartmannal szemben.

 

A „tengerre magyar”-ban még mindenki benne volt. Én nagyot úsztam. Judit szerint többet, mint a két fiú összesen.

 

Amikor visszajöttünk, mert már kezdett tűzni a nap és következett volna a Kaiserisch und Königliche Friedhof, akkor Áron lefeküdt az ágyra és nézte a kütyüjét, mondván, hogy őt a K und, K temető nem érdekli. Levente pedig hajlamos volt Áront követni.

 

Ekkor következett a balhé, amit én generáltam, azzal, hogy akkor kezdjenek el csomagolni és beülni az autóba, mert a tervezettnél tíz nappal korábban elindulunk haza.

 

Végül Juditnak sikerült meggyőzni a fiatalokat, hogy a szálláshellyel szemben lévő temetőt körbejárni az tíz perc, nagyon érdekes és nem éri meg ezt a nagy balhét.

 

A temető nagyon érdekes és tanulságos volt. Főleg a két világháborúban elesett katonák sírjai voltak nagyon rendezett sorokban. Majd minden sírfeliratot elolvastunk, de epitáfiumokat (sírkő vers műfaja) nem találtunk.

 

Utána otthon ebéd, ami egy kevés zacskós tyúkhúsleves és sajtos paradicsomos makaróni volt.

Ebéd után Áron javaslatára hárman Capitaly-ztunk, amiben én estem ki először és a végén a Levi nyert.

 

Délután is lementünk a tengerhez. Levi meg én átúsztunk az öböl túlpartjára és utána ők ugráltak a vízbe és csak este hétkor jöttünk haza. Judit ilyenkor már nem eszik. A fiúknak egy serpenyőben átsütöttem a két csirkecombot, magamnak pedig összeütöttem egy tányér lecsót (apróra vágott füstölt angolszalonna, hagyma, paprika, paradicsom és apróra vágott rozmaring), jót vacsiztunk.

rozmaring

Judit zseniális meleg szendvicsekkel keltette a férfinépséget. A reggeli és a hozzátartozó trécselés egészen 10-ig tartott. Utána Áron megmutatta Juditnak, hogy hol parkoltunk le először, amikor az apartmant kerestük, mert Juditnak nagyon ízlett a füge, amit ott szedett.

 

Végre van egy használható wifi jel kint a teraszon. Gyorsan felteszem a blog firkálmányaimat a net-re.

 

Ebédre rozmaringos csirkesült volt sült krumplival, cseresznyével és ketchuppal. A rozmaringot Levi szerezte a kertből. Olyan finom volt, hogy ezt majd a saját konyhámban is fogom gyakorolni. Utána fagylalt (rumos dió, vanília), kávé és sör. Nagyon nehéz sorsunk van.

 

Három óra után, amikor már nem tűzött annyira a nap, lesétáltunk a tengerre úszni. Nagyon finomat úszkáltunk.

Ott még este hétig olvastam a Nádas Péter könyvet, ami egyre jobban tetszik.

 

Amikor feljöttünk Judit ismét palacsintasütésbe kezdett.

 

Már besötétedett, amikor Judit és Levi elmentek horgászni. A csatát a halak nyerték meg. Megint leszedtek egy szereléket.

Horgászási kísérlet

Áron és Levente reggel 8-kor még alszanak. Judit meg én elmegyünk vásárolni a reggelihez.

 

Reggeli után megmutattam Juditnak a „Street Flipper” nevű közlekedés technikai javaslatomat. Sajnos a prezi nem találta a bekötött videókat és azoknál a részeknél hibát jelzett.

 

A városnézésre Áron nem nevezett be, mondván, hogy neki tegnap nagyon leégett a háta.

 

Lassan (már elmúlt 10 óra) elindultunk felfedezni Pulát. Az Augustus archeológiai kiállításnál kaptunk némi információs anyagot a hely nevezetességeiről, ami segített a további eligazodásban. A turisták által kedvelt negyedben Judit meghívott minket (Levit és engem egy fagyira, ami zseniális volt.)

 

Nekem az egész városnézésben egy fűszernövény üzlet tetszett a legjobban, aminek a design-ját az üzlet egyik alkalmazottja tervezte. Le is fotóztam az üzlet belsőt és miután elkértem a designer email címét, a képeket el is fogom küldeni neki.

 

Négy-ötórai séta után hulla fáradtan értünk a szálláshelyünkre.

 

Ebédre Judit zacskós újházi tyúklevest és paradicsomos tésztát készített. Én utána egy sörrel és egy borogatással a lábamon lefeküdtem pihenni.

 

Este fél hétkor már egy kicsit rendbejött a lábam. Meg is próbáltam, hogy meg tudom-e nézni a leveleimet, de a gyenge Internet hozzáférés miatt ez nem ment. Levi online könyvet olvasott, Áron pedig azt mondta, hogy bírjam ki 14 napig, hogy nem nézem a leveleimet.

 

Hétkor Judit, Áron és Levente felszerelkezve mindenféle horgászeszközzel lementek a tengerpartra azzal a szándékkal, hogy majd a vacsorához fognak valamilyen halat. Az elhatározásuk sokkal nagyobb volt, mint a horgászási tudásuk, netán a szakértelmük. Aber soll man nicht schimpfen bevor Abend.

 

Amikor tele kudarcélményekkel, halat nem sikerült fogniuk (még ráadásul elvesztették a szerelékeket is), Judit elkezdett vacsorára málnalekvárral töltött palacsintát sütni.

 

Vacsi után leültek Solo kártyajátékot játszani.

A nyaralás első napja

Nyolckor kivetett az ágy.

 

Judit már serénykedett a szűk konyhában. Kolbászos tojásrántottát készített.

 

Az én feladatom az volt, hogy szerezzek be némi pékárut a reggelihez. A presszó előtt üldögélők idegen nyelv tudása a „kenyér” szóig nem terjedt. Kénytelen voltam elővenni vékonyka horvát szókincsemet (kruh), hogy megtudjam, merre van egy élelmiszerüzlet. 

 Hoztam még egy zacskó crunchi-t is, aminek nagy sikere volt.

 

Közben telefonált Szabolcs és elnézést kért, hogy a múlt havi bért és az egyéb elmaradásait még nem utalta át, de ígérte, hogy azt legkésőbb holnap utalja.

Az öt csillagos szálláshely gagyiságát reményeink szerint a tenger vize fogja kompenzálni.

 

Az idő nagyon kegyes volt a számunkra és a tenger is szuper, de egy sárkány típusú hárpia odajött a mólóra, hogy ez az ő helye és ő ide gyógyulni jött és mi innen menjünk el. Persze mi maradtunk, ő pedig egyfolytában morgott, sőt üvöltött.

 

¾ 2-kor jöttünk be.

 

Judit elkezdte készíteni az ebédet. Levi megkínált egy kupica barackpálinkával. Csirkepörkölt volt ebédre tarhonyával és cseresznyével, utána kávé és sör.

 

A fiúk nem rajongtak az ötletért, de Judit ragaszkodott hozzá, hogy az ebéd után tartsak nekik egy angol órát. Az óra nem volt egy egész óra, csupán 45 perc. A téma a bemutatkozás volt. Utána én lepihentem, ők hárman pedig elmentek focizni.

 

Az apartmanban a wifi jel erőssége néha szinte használhatatlan.

Vacsorára az otthon készült csirkesült, ami után a fiúk még egy kicsit buliztak, de én hamar elaludtam.

Indulás Horvátországba

Az első csengésre felébredtem és nem is engedélyeztem magamnak további pihenést. A fürdőszoba után mindent, ami eszembe jutott, azonnal betettem az autóba.

 

A termoszba készítettem egy tejeskávét.

 

Áront megkértem, hogy zárja el a kerékpárját. Még egy utolsó ellenőrzés, hogy a határátkeléshez szükséges igazolványok, az utasbiztosítási papírok és a pénz megvan-e és visszük-e mindezt magunkkal. 

Már egy picit elmúlt ½ 7, amikor végre mindent gondosan bezártunk és indulni tudtunk.

 

Judit és Levente már a kapuban vártak. Ott még az ő cuccaikat is sikerült valahogyan begyömöszölni az autóba és start. 610 km állt előttünk.

 

A Windowsos öreg HTC-n jól vizsgázott az IGO, bár a határig tudtuk volna nélkülözni.

 

A Magyar-Horváth határig egyetlen MOL kúttal találkoztunk, ahol szerettem volna felavatni a Forensis kártyámat. Teletankoltam az autót, de a kártyaavatás elmaradt, mert nem tudtam a jelszót.

A határátkelés simán ment. Hamar kellett szembesülnünk a ténnyel, hogy a horvátok tavaly óta 10-15 %-kal  megemelték az autópálya díjakat.

Nagy kavargás után találtuk csak meg a szálláshelyünket. A HTC IGO legtöbbször ott bukott meg, ahol a sima kereszteződés helyett az elmúlt nyolc évben körforgalmat építettek, ki, mert az IGO-jában a térkép 2009-es volt.

 

Az apartman tulajdonosa kedvesnek és szolgálatkésznek mutatkozott. Beszélt németül és angolul is. Rögtön hozott egy kis barackpálinkát „welcome drink” gyanánt és megmutatta a szobánkat és a fürdőszobát.

 

A hely minősége felejthető volt. Nem volt koszos, de nagy ott bukotton gagyi volt. Szedett-vedett bútorok, a klímát egy álló ventilátor helyettesítette. A szoba összvilágítása egy 40 W-os izzó.

 

Judit egyfolytában azon szomorkodott, hogy nincs a jó kis lakókocsi és a lakóautó bérléséről is lebeszélt, mondván, olyan jó apartmanokat lehet találni a neten.

 

Megpróbáltunk örülni annak, ami van. A hosszú úttól mindannyian elfáradtunk, szerényen megvacsoráztunk és eltettük magunkat holnapra.

 

Áron nem segít

Amikor felébredtem és kimentem a WC-re, hipochondriás tüneteim lettek, ezeket próbáltam elhessegetni, de a rossz ördög folyton előjött: „és ha mégis?” A komplikáció sose jön jókor, de most az utazás előtt egy nappal felettébb nem hiányzik.

 

Áron természetesen nem szeretett volna velem piacozni. Nekem volt némi elképzelésem, hogy a piacon mit kellene venni mára, mit a holnapi útra és esetleg mit az ottani két hétre, de azért jó lett volna, ha Áron velem jön és segít a bevásárlásban. Elhatároztam, hogy nem veszek semmit a reggelihez, érezze Áron, milyen az, amikor nem segít.

 

Útban a piac felé bementem Judithoz. Vittem neki üres tojástartókat és Pongónak némi csontot a tegnapi kövön sült oldalasból.

 

Arra is gondoltam, hogy kapok tőle némi eligazítást, hogy a piacon miket vegyek az útra és az ottani két hétre. Rögtön adott egy kisdoboz kapirgálós tojást, de tudtam, hogy ebből se lesz reggeli.

Leventét arra kértem, hogy kartonpapírból készítsen az eredetivel egyező rendszámtáblát, hátha akkor nem büntetnek meg, hogy nem váltottuk ki a kerékpár szállításhoz előírt szürke rendszámot.

 

Judit csak paradicsomot, paprikát és húsos szalonnaféléket javasolt. Ezen kívül vettem még cellofánt és befőtt tartósító szert és két kiló kristálycukrot, mert azt terveztem, hogy elteszek néhány üveg baracklekvárt a Zsolti bácsi sárgabarackjából, mert Áronnak az a kedvence.

 

A reggelinél robbant a bomba. Én kértem Áront, hogy nekem egyáltalán ne készítsen reggelit és főleg ne azokból a tojásokból, amit Judit az útra adott. Áron mégis azt használta el. Magamnak készítettem két szelet zsíros pirítóst. A felfokozott hangulatban, arra kértem, hogy most azonnal menjen haza, ha ő éjjel egyig tud Internetezni, hogy másnap reggel ne kelljen nekem segíteni, cipekedni, akkor látni sem akarom, menjen haza.

 

Áron el is indult. Ettől kezdve nekem nagyon rossz lett a kedvem.

 

Elkezdtem készíteni a sárgabarack lekvárt. Nem volt könnyű munka és csak nagyon lassan haladtam vele.

 

Később megjelent Judit és Levente. Judit elmondta, hogy Áron benézett hozzájuk és ő is szomorú volt a történtek miatt, ezért Judit és Levente visszacsinálták ezt a cirkuszt.

 

Judit segített nekem a befőzésben, miközben Áron és Levente nagyon szépen kitakarították az autót, sőt elmentek péksüteményért, hogy az úton tudjunk szendvicseket enni.

 

Végül majdnem tíz üveg baracklekvár került a takarók alá.

 

Vacsorára kisütöttem a két-két csirkecombot és megmelegítettem hozzá egy-egy tányér babfőzeléket.

 

Az esti lefekvéskor beállítottam reggel hatra az ébresztőórát.