Konyhai dugalj

Reggel szerettem volna folytatni a konyhai dugaszolóaljzat bővítési projektet, de nem találtam Ø 10 mm-es falfúrót a tiplizéshez. Annyira hozzászoktattam magam az à tempo sikerekhez, hogy teljesen kétségbe tudok esni, ha valami elsőre azonnal nem megy úgy, ahogy elterveztem.

Végül találtam egyet és az ötös dugaljat a négyes mellé fel is szereltem, már csak a bekötése hiányzik.

Délre egy kicsit kisütött a nap, de csak azért, hogy némi vigaszt nyújtson a nagy lehűlés ellenére. Ez már igazi beharangozása az ősznek.

Manna sem érti az egészet, hogy-hogy bent meleg van, odakint pedig hideg?

Vacsora előtt, tehát még világosban szedtem egy kis császárkörtét és bár borongós volt az idő, azért én meglocsoltam minden növényzetet.

Kettesben vacsoráztunk. Én ettem a csirkelevest és minden második húsdarabból raktam a Manna táljába is. Nagyon bekajáltunk.

Egyedül Dömsödre

Jó későn ébredtem. Lementem a CBA-ba valami reggelinek valóért (főtt füstölt tarja és friss kenyér). Lefele vittem egy balon vizet a smaragdfának, hátha egyszer majd csak utoléri növésben a Dömsödit. Hiába ültettem őket egyszerre, a különbség nagy (3m és 1m).

A reggeli után elindultam és először a Nissan Centrumot vettem célba. Talán elég lenne a 100 km hatótávolság is, amíg kis kerülőkkel eljutok Dömsödre, de a biztonság kedvéért rátöltöttem még egy 150-et.

A TESCO-nál vettem italokat és Manna miatt egy bőséges csirkelevesre valót, abban is a csirkemájból dupla annyit, mert terveztem a kövön sütni baconnal körbetekerve. Vettem egy tejfölös bacon pizzát, hogy majd Dömsödön megeszem.

Mellette az Electronics-ban vettem egy új mikrót. Ez a leggyorsabb elektronikai áruház. Itt tud az ember a leggyorsabban megszabadulni 30.000.- forinttól.

Megérkezve Dömsödre Mannával üdvözöltük egymást. Rögtön azzal kezdte, hogy éhes, szomjas és nincs hol pihennie. Mindenen segítettem.

Kicsomagoltam a mikrót, a régi helyére tettem és rögtön fel is avattam a pizzával.

A nap még nem ment le, de a szél már úgy fújdogált, hogy egy esti vihart ígérgetett. Kimentem úszni a Dunára a Karcsi bácsi bódés csónakja felé, de a visszaúszás már nehezen ment az erős ellenszél miatt.

Átvittem Gabikáéknak a nagy teljesítményű 12 W-os (LED lámpatestben ez nagy teljesítményűnek számít) ajándék LED lámpát, aminek nagyon örültek. Ferivel megittunk egy pohárka whisky-t.

Este feltettem a csirkelevest főni (az majd a holnapi ebédünk lesz Mannával, ma estére pedig begyújtottam a gránitkő lap alá és betekerten 15 csirkemájat bacon szalonnába, ahogy a kövön megsüljön.

Alig, hogy lepihentem, nagy szél, eső, mennydörgés és villámlás kerekedett, ami azután reggelig nem is szünetelt.

Elviszem a fiúkat Horányba

Reggel a fiúk úgy mentek le reggelit készíteni, hogy nekem nem is szóltak. Azt láttam, hogy minden kenyér és minden tojás, minden disznósajt elfogyott, ami egymagában nem is lett volna baj, de hogy a reggelihez semmilyen zöld féleséget (újhagyma, paradicsom, foki) nem fogyasztottak, az már hiba.

Ma a Leó kérésére rántott csirkemell lesz petrezselymes burgonyával. Ez utóbbit Leó kérésére, krumplipürére módosítottunk.

Elkezdtem klopfolni és enyhén fűszerezni a csirkemell szeleteket, Áront pedig megkértem, hogy hozzon egy doboz tojást a panírozáshoz.

11 óra fele megérkezett Dávid a kerti szerszámaival, de először az angol órával kezdtünk. Az óra nem sikerült olyan jóra, mint a múltkori, mert se az írásbeli, se a szóbeli házi feladatára nem készült fel. Mindössze annyit készült, hogy megnézte a Csillagok Háborúját magyar és angol nyelven.

Az óra után ő kiment a kertben munkálkodni, én elkezdtem az ebéd készítését. Arti nagyon ügyesen dolgozott a kezem alá. Feltettük a krumplit főni és bepaníroztam a csirkemell szeleteket. A kis fritőz tegnap még működött, de mára felmondta a szolgálatot. Nem nagy probléma, mert a nagy serpenyőben is ki tudom sütni a rántott szeleteket.

Négykor már tálaltuk az ebédet. A kertészt csak azért nem hívtam meg, mert a krumplipürét elméreteztük és kevés lett.

Az ebéd mindenkinek kedvére valóan sikerült.

Ebéd után, remélve, hogy nemsokára indulunk Horányba, sikerült mozgósítanom a csapatot és 7  óra körül el is tudtunk indulni.

A szigethalmi „tejszínhabos”-nál megálltunk egy fagylalt erejéig, amitől nagy késedelmet szenvedtünk. Ezt növelte, hogy a Váci úton egy karambol miatt letereltek minket az útról. Végül csak néhány perccel, de lekéstük a 8 órás kompot.

A parton lézengő emberek, no meg akik szintén az elterelés miatt érkeztek később, vigasztaltak, hogy ilyen esetben szokott jönni még egy komp ½ 9-kor. Ezért türelmesen vártunk.

A fiúk lementek a vízpartra és József Attilá-san dobálták a kavicsokat.

A túloldalon kikötve Arti már jelezte Norcinak telefonon, hogy nemsokára megérkezünk, valaki sétáljon ki kinyitni a kaput. Mind a hárman bevonultunk. Mindegyik fiú húzta maga után a kis gurulós bőröndjét.

Egy kis túrós sütemény, egy kis görögdinnye és a fiúk már élvezték is a telepen belüli szabadságot.

½ 10 körül elbúcsúztam és komp híján felfele autózva a Tahi hídon át kanyarodtam a 11-es útra és azon gurultam Budapest fele.

Jó későn érkeztem Gazdagrétre. A kapuban hallottam, hogy az éjszakai bagoly lányom még angolozik, de már nem csöngettem be, hanem bekaptam egy kupica unikumot és zuhantam az ágyba.

Egyszerű az élet, mert mind a három fiú mást kér

Emőke forró tejeskávéval ébresztett. Még csomagoltam neki egy kis császárkörtét és ¾ 9-kor kivittem a buszmegállóhoz.

Visszafele a piacon vettem paradicsomot, újhagymát és tojást a reggelihez. Már pont a kapunál voltam, amikor Gabikáék hozták a rekesz szódavizet.

A fiúk még éppen csak hogy ébredeztek.

Áron elvállalta, hogy elkészíti a reggelit, de kérte, hogy hozzak kenyeret, meg üdítő italokat, addig ők kimennek horgászni. Majdnem mindent meghoztam, még kirántanivaló felszeletelt csirkemellet és ketchup-ot is.

A reggeliből nekem már csak a kihűlt hekk maradt.

A mosogatógépnek valami hibája adódott, mert többször is próbálkoztunk, de nem mos rendesen. Hívtam egy mosogatógép szerelőt Kiskunlacházáról, aki előjegyezte, hogy hétfőn délelőtt idejön és megnézi, hogy mi a baja.

Délben felmásztam a kúp esőcsatornájához a nagyobbik létrával, hogy a smaragdfa lombjától még veszélyeztetett kanyarban felszereljem a lombhálót.

Utána csapatostól kimentünk a Dunára. A fiúk a szörfdeszkával hancúroztak, én pedig úsztam egy jót.

A kerti munkától akarattal megkíméltem a fiúkat, hogy felhőtlenül érezzék jól magukat.

Bejőve – de ez már ½ 6 -, elkezdtem készíteni az ebédet. Már fel voltak vágva a szárnyak, amikor a Leó bejelentette, hogy ő nem kér buffallóit,  mert ő nem szereti, ha patadicsomos a csirkeszárny, ő inkább rántva kéri. Nosza, gyorsan elővettem még két tányért a tojásnak és a prézlinek. Áron és Leó imitálták a mosogatást, Arti viszont nagyon ügyesen segített a panírozásban.

Könnyű volt a helyzetem, mert csak három félét kellett készítenem: (bufallói csípős, bufallói nem csípős és rántott.)

Hat óra után már tálalható állapotban volt a kaja. Mindenkinek nagyon ízlett. Leó még hagyott helyet a gyomrában egy szelet görögdinnyének is.

Vacsora után a fiúk elfoglalták Emőke szobáját, mivel ott lég kondi is van. Én kimentem és egy órát locsoltam, mert a növények nagyon szomjaztak.

Öten Dömsödre

Norci már kora reggel küldött egy SMS-t, hogy várhatóan 11:30 és 12:00 között fognak érkezni Gazdagrétre.

Áronnak mondtam, hogy akkor nekünk igyekeznünk kell a reggelivel és az összepakolással, mert legkésőbb 10:30-kor el kell indulnunk.

Reggelire megsütöttem a maradék kolbászt és ütöttem mellé két tükörtojást.

A tervezettnél 10 perccel később tudtunk indulni, de gondoltam, hogy majd egy kicsit jobban rálépek a gázpedálra és akkor behozzuk ezt a kis késést.

Bele is húztunk, de csak 11:45-re értünk Gazdagrétre. Szerencsénkre Norci még többet késett. Nagy ovációval fogadtuk a fiúkat, sőt még a Janka is megérkezett, de ő a Norcival már mentek is Horány felé tova.

Áron irányításával a fiúk lementek fagylaltozni. Egy óra múlva visszaérkeztek a fagyizásból és elkezdtek Áron szobájában játszani.

Kettőre vártuk Emőkét haza, de lett abból három is. Addig mindent bepakoltunk az autóba (Mannát nem kellett, mert őt tegnap otthagytam Dömsödön). Indultunk.

A fiúk hátul olyan nagy hangzavarral játszottak, hogy többször kellett kérnem, hogy egy kicsit csendesebben.

Szigetszentmiklóson nem felejtettem el bekanyarodni a szalagfűrész új fűrészlapjaiért.

Kifele jövet a Gyümölcshalomnál álltunk meg és mindenki rendelt, persze elvitelre (take away) ízlése szerint pítát, hamburgert vagy gyros-t. Amíg ezek készültek. Leó és Áron bementek innivalókért.

Megérkezve a bázisra, először mindenki a Mannát köszöntötte. Azután kiülve a kertbe nekiestünk a hozott kajáknak. Amikor már adtunk a hasunknak, kimentünk úszni a Dunára. A fiúk vitték a szörfdeszkát is. A nap még sütött és a Duna vize Isteni volt. Egy órát úszkáltunk, azután bevonultunk.

A ház belseje mindenhol szétdobált ruhák, cipők, hátizsákok. Ekkor körlet rendet rendeltem el: Mindenki válasszon magának egy széket, a szék alá tegye a hátizsákját, lábbelijét és a széken egyenként összehajtogatva legyenek a ruhái.

A parancs valamelyest hatott, Emőkének pedig meghagyták a felső szinten a bélyegező szobát.

A fiúk este még a házban játszottak, Emőke meg a kertben nézte a csillagokat.. Mindenben nagy egyetértés alkalmazkodás volt, kivéve abban, hogy ki a Manna gazdája és kit szeret a Manna legjobban.

Áron még rendezett egy családi vacsorát. Mindenki kapott a megmelegített lecsóból, a görögdinnyéből és az eperfagyiból.

Én még feltettem az autót a töltőre, Emőkével egy kicsit angoloztunk, azután lepihentünk.

Norci nem érzi jól magát

Felkeléskor végeztem egy nagy hajmosást és borotválkozást.

A reggelihez előkészítettem minden alapanyagot (kétféle szalonna felkockázva, két kisebb fej vöröshagyma feldarabolva, a virsli felkarikázva), hogy Áron tudjon készíteni egy soktojásos rántottát. Menetközben még kért pirospaprikát, borsot és oregánót a keze alá és kérte, hogy hozzak be néhány paradicsomot, mossam meg és vágjam fel cikkekre.

Egy külön tálban felkockáztam a megmosott császárkörtéket is és annyi tejet tettem fel a platnira, hogy neki legyen kakaó, nekem meg tejeskávé.

Az együttműködés meghozta a gyümölcsét. Hamarosan tálalva és reggeliztünk.

Norcikám nem érzi jól magát, ezért felajánlottam, hogy holnap mi megyünk a fiúkért Horányba és akkor visszafele a Lány is jöhetne velünk.

Emőkének elküldtem egy olvasni és hallgatni való BBC-s anyagot, csak hogy ne legyen a nyelvvizsgáig egy perc nyugta se. Magam is úgy igyekeztem a duolingóval, hogy Áron ne tudjon behozni.

Már két óra is elmúlt, amikor hívtam Áront úszni. Nagy nehezen jött, de csak a stégig és onnan nézte, hogy én hogy úszom.

Már majdnem fél öt volt, amikor gyorsan elgurultunk paprikáért, paradicsomért és kolbászért a lecsóhoz, vettünk disznósajtot, mert az a Leó kedvence és egy fél görögdinnyét.

Itthon azonnal hozzákezdtem a lecsó készítéséhez.

Amikor Levente csöngetett már minden készen volt, így őt is meg tudtuk hívni a kései ebédre, illetve a korai vacsorára. A lecsó nagyon finom lett és még el is tudtunk tenni belőle holnapra. Áron még egy kicsi fagyaltot is kiporciózott, de úgy, hogy holnapra maradjon Leóéknak is.

Este még végeztem egy nagy locsolást, azután lefeküdtünk.

Az első töltés

Nem mintha nekünk munkanap lenne, hiszen mi most nyaralunk Dömsödön, de azért 5 óra körül arra ébredtem, hogy le kellene mennem, megnézni, hogyan viselkedett a töltő az első alkalommal.

 

A kék LED azt jelezte, hogy részéről befejezte a ma hajnali (vezérelt mérőóráról való) töltést. Még az autóba is benéztem, ami 251 km hatótávolságot mutatott. A vezérelt mérőóra szerint ez a 100 km-es hatótávolság növekedés 16 kW-ot fogyasztott, ami ez előre becsült 400,- Ft/100 km-t jelent az alacsony fogyasztású  Renault Scenic 2500,. Ft/100 km fogyasztásával szemben. Tehát egyelőre nincs mit félnem attól, hogy egyszer csak megszűnik az ingyenes töltőoszlopok ingyenessége.

 

Még egy kicsit visszaaludtam, majd elkezdtem készíteni a reggelit.

 

Amikor Áron bement fürdeni, kértem, hogy se a széket, se a notebookját ne vigye be a fürdőkád mellé, mert az fokozottan veszélyes. Bevitte.

 

Próbáltam összeállítani az angol tanításhoz anyagokat. A tanulástól szenvedő tanulóknak szívesen szoktam idézni Claus Moser-t, aki egy helyen azt mondja:

„A tudásért meg kell szenvedni, a tudatlanság viszont ingyen van.”

Kora délután Áron kérdezte meg, hogy nem megyünk-e le a Dunára úszni? De, mondtam, szívesen és egy óra múlva már úsztam is. Ő nem jött, helyette lógott az Interneten.

Azt terveztem, hogy ebédre megesszük a maradék csirkelevest, megmelegítettem a sült oldalast és lesz hozzá tejfölös kapros tökfőzelék és petrezselymes burgonya, utána pedig görögdinnye.