síruha

Szinte egész nap az angol tanításhoz szükséges DVD-k feltöltésével foglalkoztam. A rendetlenségemet enyhítő rendszeretet segített ebben a munkában.

Délután abban csúcsosodott a konfliktusom Áronnal, hogy nem elég, hogy a tanulás helyett Internetezik, de amikor megkérdezem tőle, hogy mit szólna ahhoz, ha szeretném megnézni a leckefüzetét, akkor arról hallani sem akart.

Tibcsi hívott telefonon és joggal reklamált, hogy már mióta nem hall rólunk semmit a blogomon keresztül. Tulajdonképpen ő adta az első lökést a közelgő változtatásokhoz.

Este Áron felpróbálta a síruháimat, de neki egyik sem tetszett. Tudhattam volna, hogy neki az tetszene a legjobban, ha az apja venne egy vadi újat. 

Emőke sem tudta Áront arról meggyőzni, hogy a síruháim között, igenis van használható, ezért azt javasolta, hogy akkor nézzen egyet a Vaterán, de Áron inkább felment a Decathlon oldalára és ott nézett ki magának egyet. 

Emőke meghozta a döntést: ha Áron csütörtökig rendet tesz a szobájába, akkor a hét vége felé ejtsük útba a Decathlon-t és vegyem meg neki a kiválasztott síruhát.

Egy angol óra Leventével

Reggelire megsütöttem az airfryer-ben a rákocskákat és hozzá főztem egy-egy lágy tojást. A reggeli felhozatal hallatán Áron első szóra lejött az asztalhoz.

A délelőtt nekem főleg azzal telt, hogy a felásott konyhakertet felgereblyéztem és így további nagyméretű sóderkavicsokat tudtam a majdani termőföldből eltávolítani.

Az éjszakai (vezérelt) áramú töltő 200 km hatótávolság fölé töltötte a Nissan LEAF-et.

Délelőtt Gabika és Feri áthozták azt a fiókos szekrénykét, amit a terveim szerint jól fogok tudni majd  az elektronikai műhelyrészben használni.

Ebédre hiába kínáltam a kelkáposzta főzeléket, Áron azt mondta, hogy a bőséges reggeli után ő még nem éhes.

Nem sokkal délután egy óra után megjött Levente. Nekem az volt a feladatom, hogy elmagyarázzam a kétféle angol jövőidő ( will és a going to ) különböző felhasználási területeit , mert azt az iskolában nem mondták el elég érthetően. 

A feladat érthető volt és nekem nagyon tetszett. Fel is voltam készülve belőle és az egy óra elegendőnek bizonyult, hogy tiszta vizet töltsek a pohárba.

Levente elégedetten távozott, illetve vitte magával a Juditnak szánt Nóra nagyi féle poharakat.

A bőr ülőgarnitúra szállítása

Azt beszéltem meg Száki Sanyikával, hogy reggel nyolc óra körül megjelenek nála és akkor megoldjuk a bőrgarnitúra költöztetését a Maros utcából Dömsödre. 

Én még nem voltam arról teljesen meggyőződve, hogy az ott teljesen elfér, de Emőke lányom meg Gabika csak győzködtek, hogy vigyük le és majd megoldjuk.

Nagy vehemenciával el is indultam. Telefonon jeleztem Sanyikának, hogy kb. ½ 9-re fogok odaérni. Azt mondta a kapuban fog várni.

Onnan rögtön a Rokkaly Mikihez mentünk, mert ő majd tud adni egy olyan fakeretet, amit a két csomagtartó rúdra applikálva máris átalakítottuk a Nissan LEAF-et teherautóvá.

Miki még odaadta a három erdélyi faragású széket, amiket megjavított, mert mindegyik „nyagda” volt. (Ezt a szót, még nagyapámtól tanultam, aki nagy tiszteletben álló műbútorasztalos és mellesleg alkoholista volt.) Miki, nem csak megerősítette a támlákat, hanem az egész széket meg is csiszolta. Rám már majd csak a favédelem marad.

Irány a Maros utca. Útközben betértünk az Auchanba. Sanyika megmutatta a villanyautókhoz installált  egyik töltőoszlopot, amire fel is dugtuk a LEAF-et, hogy amíg bent vásárolgatunk, addig hadd töltődjön egy kicsit az autó.

Bent az áruházban csak néhány zsömlét, aludttejet, egy Pest megyei autópálya matricát, meg Sanyikának egy USB-s egeret vettünk.

Amikor kb. 20 perc múlva kijöttünk, konstatáltuk, hogy az autó hatótávja még ugyanúgy 69 km, mint akkor volt, amikor felkötöttük. Hamar sikerült megállapítanunk, hogy a töltőoszlop két csatlakozó helye közül csak a másik működik. Áttettük a töltőkábelünket a másik csatlakozóba és néhány perc múlva már 80 km hatótávval indultunk tova.

A Maros utcában nagy szerencsénk volt, hogy a három személyes bőrkanapé befért a liftbe, mert különben nagy megpróbáltatás lett volna levinni az ötödik emeletről.

A kanapét nem volt nehéz feltenni a tető-csomagtartóra és még két bőrfotelt is feltettünk rá, mielőtt spaniferekkel rögzítettük. 

Még egy néhány rekesz könyvet is sikerült betuszkolnunk az autóba.

A Dömsödre indulás előtt a Nissan Centrumban még egy adagot rátöltöttünk.

Minden probléma nélkül érkeztünk Dömsödre, a szállítmányt becipeltük a házba.

A hazaindulás előtt még próbálkoztunk a vezérelt árammal, de az nem jött össze. Én még a smaragdfa egy-két útba lévő ágát lefűrészeltem és a helyét favédő tapasszal be is kentem.

Felhívtam Tibort, hogy közöljem vele az örömhírt, miszerint megint egy csomó dolog kikerült a lakásból.

Sajnos mire visszaindultunk, megint elkezdett sötétedni. A Nissan Centrumot útba ejtve töltöttünk egy kicsit, azután Sanyikát hazavittem Pátyra és onnan jöttem haza.

Engem nem kellett altatni, mert hulla fáradtan zuhantam az ágyba. 

rumlis egy nap

Már reggel tudtam, hogy a mai nap sem lesz egész napos ágyban lustálkodás.

A reggeli utáni első programként lementem a házi orvoshoz három céllal. írjon fel egy receptet, mert fogyóban van az új típusú véralvadásgátlóm. Adjon egy orvosi igazolást a gépjármű vezetői jogosítványom meghosszabbításához, és ha még nem késő, akkor adasson be egy védőoltást a közelgő influenzajárvány ellen.

A második program az lett volna, hogy elvigyem a Scenicet a beszámító mustrára, de annak az akkuja úgy le volt merülve, hogy még az ajtaját is csak mechanikusan, a kiszerelt kulccsal tudtam kinyitni. Ez tehát ma meghiúsult.

A következő feladat, hogy a Tiborékkal felmegyünk a Maros utcai lakásba és a mérőórák egyeztetése után megírjuk a birtokba vételi jegyzőkönyvet. 11 órára beszéltük meg a találkozót, de mind a hárman (Petra is jött nyolc hónapos terhesen), már ¾ 11-kor ott voltunk.

Amikor ezzel végeztünk, a lap Tv-t is beraktam, a most már teherautónak átalakított LEAF-be és ismét célba vettem a Gyámhivatalt, illetve előtte még az okmányirodát, mert a kettő egy épületben van. A sorszámommal fél óra múlva kerültem sorra, de maga az ügyintézés csak öt percig tartott.

Utána felmentem a második emeletre a Gyámhivatalba, ahol már elő volt készítve a nekem szánt záradékkal ellátott szerződés és a vagyonkezelési meghatalmazásról szóló határozat.

Itthon megmelegítettem magamnak egy adag csirke pörköltöt és vártam, hogy Áron hazaérjen.

Áron ½ 4 körül hazaért, de a megállapodásunkkal ellentétben először nem a tanulnivalóval, hanem (az Interneten) minden egyébbel foglalkozott.

Este 11-ig próbálkoztam azzal, hogy mutassa meg a leckefüzetét, azután feladtam. Még elkészítettem a holnapi tízóraiját, azután lepihentem.

Még mindig Gyámhivatal

Amikor Áron elindult a suliba, még azt beszéltük meg, hogy ½ 4-kor találkozunk a K&H-ban, de úgy gondoltam, hogy megpróbálhatom egyedül elintézni a Tibornak szükséges igazolásokat az Áron gyámügyi számlájára beérkezett utalásokról.

Egy gyors reggeli után el is indultam a bankba. Most már egy kicsit gördülékenyebben ment a papírok kiadása, mint legutóbb. Még arra is meg tudtam kérni az ügyintézőt, ha délután ½ 4 körül lát itt várakozni egy 16 éves fiatalembert, az nagy valószínűséggel az én Áron fiam és akkor mondja meg neki, hogy nyugodtan hazamehet, mert az apukájának egyedül is sikerült megkapnia a szükséges igazolásokat. 

El is vittem az igazolásokkal a Gyámhivatalba. Az ügyintéző ebédelt, de amúgy is várakoznom kellett, mert papírok átvétele, csak 13:00 órától van. Ezt még kivártam, de az átvétel után közölték, hogy a „Határozat” elkészítése egy hosszabb folyamat, inkább holnap jöjjek vissza érte.

Tudomásul véve elindultam a Nissan Gablini-hoz, hogy megbeszéljem a Renault Scenic beszámítási procedúráját. Tóth úr ez ügyben a Gergőhöz delegált, akivel megállapodtam, hogy holnap délelőtt hozom bemutatni az autót.

Miután mindent sikerült elintéznem, nyugodtan jöttem haza ebédelni és mivel nem tudtam biztosra, hogy ma van-e brushup, oda is elgurultam. Láttam, hogy (bár már mindjárt három óra van), sötét van a teremben, amit már az utcáról is látni lehet.

Onnan eljövet még biztonságból megálltam a K&H-nál, de mint mondták, Áron onnan már eljött.

Este vacsorára megettük a maradék töltött káposztát, hogy a mosogatógép se maradjon munka nélkül.

Lementem a CBA-ba. Vettem főtt, füstölt tarját, sajtot, krémsajtot, rukkolát, mert azt terveztem, hogy Áronnak ebből készítek holnapra tízórait.

Jeladós szelep

Ahhoz képest, hogy ma 10-11 óra között vártak a NISSAN Centrumba, hogy a téli gumikba kicseréljék a normál szelepeket jeladósra, ahhoz elég későn ébredtem 10:04-kor. Gyors készülődés és még gyorsabb autózás után sikerült ½ 11-kor megérkezem.

Az autót azonnal bevitték a műhelybe. Két órát tartott, mire előálltak a rossz hírrel, hogy ebbe az alu felnibe nem tudják beszerelni a jeladós szelepet, viszont a régi szelepet (amit nem kiszereltek, hanem kitépték), az pótolni kellett, ami munkadíjjal együtt 2850.- forint lett. Kifizettem, de ez volt az utolsó, hogy én ott bármilyen munkát megrendelek. Ezek után csak tölteni fogok odajárni és még az is lehet, hogy az előre befizetett kötelező átvizsgálásokat is átviszem a NISSAN Gablini-hoz.

Hazafele visszavittem a Nagy György: Angol kifejezések c. kölcsönkönyvet í Nagyszeben téri könyvtárba.

Egy gyors ebéd.

Öt óra után Áronnal elindultunk egy adag könyvért a Maros utcába. Az egy adag annyit jelentett, hogy öt gyümölcsös rekesz telt meg könyvekkel. Áron nagyon sokat segített és így hamar végeztünk. A következő állomás a Nissan Centrum volt, ahol a töltöttséget 41 %-ról több, mint a duplájára emeltük, így a 78 km hatótávolságból 175 km lett.

Vacsorára megmelegítettünk két tányér Emőkétől kapott töltött káposztát.

Újév

Újév van és talán nálunk is egy új év kezdődik.

Manna már korán reggel kérte, hogy engedjem le, mert tegnap a petárdák miatt senki nem engedte le.

Áron még meg sem látogatta a fürdőszobát és máris leült a számítógépe elé. Kértem, hogy a reggelihez szerezzen valamiféle pékárut, de a kérés nem talált megértésre. Végül Katikához csöngettem be. Azzal kezdtem,hogy Boldog új évet kívántam, de előrukkoltam a kéréssel is. István adott szeletelt kenyereket és néhány zsömlét.

Az egész valahogyan úgy nézett ki, mint, amikor a kiskatona becsönget egy házhoz és azt mondja:

Tessék szíves lenni, adni egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol fogok aludni.

A reggelihez a mélyhűtőből vettem elő egy sütni való kolbászt és két kisebb hurkát. Mindet megsütöttem és hozzá pirítós kenyeret tálaltam.  Áronnak csak a kolbász ízlett, a hurka nem.

Reggeli után elindítottam egy nagymosást.