2018. augusztus 13., hétfő

Garzon nézőben


20180813 hétfő

Már megint hosszúra sikerült a reggeli nyújtózkodás. Azért is tartott ilyen sokáig, mert éjjel megfogalmaztam az „Adatcserélő”javaslatot. Rögtön el is küldtem A. Gábornak és Norci lányomnak véleményezésre.

Norcinak sikerült eljárnia Tahitótfaluban a kormányablaknál a Pafika elveszett első rendszámának ügyében. Úgy számoltam, hogy augusztus 27-re meg is kaphatja.

Nagyon bő reggelit készítettem, ami már ebédnek is beillene.

T. Sanyival megbeszéltem, hogy pénteken elmegyünk érte és magunkkal visszük Dömsödre.
Délután négyóra fele elindultam Budapestre.

Emőkének eljuttattam az Esztike féle fűszeres sajtot, egy nagy almát és egy  üveg diós almalekvárt.

Áron,  - úgy gondolom, nem saját elhatározásából – úgy döntött, hogy lejön Dömsödre és rendet csinál a szobájában.

Elindultam megnézni a IV. kerületi eladó garzont. Már az odaút is elég szörnyű volt. Átautózni a városon este hat óra környékén, az egy tragédia.

Az ingatlanos és a tulajdonos kedves volt, az ágyon alvó kutya is kedvesen fogadott. Az is a jó hír kategóriába tartozott, hogy ab start leengedtek az árból. Nyílván az előttem érkező érdeklődők arcáról leolvasták, hogy a lakás borzasztó.

Alaposan körbenéztem, majd kerestem egy döntést halasztó kifogást és menekültem.

Útban Dömsöd felé, még zárás előtt beugrottam egy ALDI-ba, vettem egy dobozoz pizzát, egy zacskó mélyhűtött előre panírozott csirkedarabkákat és két doboz búzasört.

Megérkezve, bekaptam egy kupica unikumot és elkezdtem sütni a csirkedarabkák felét. A tálba még belekarikáztam egy meghámozott krumplit és az egészet betettem a sütőbe.

Nem lett olyan finom, mintha én fűszereztem volna akár csak a csirkeszárnyakat is és kirántva megsütöm, de megettem.


Szörnyű garzon


20180813 hétfő

Már megint hosszúra sikerült a reggeli nyújtózkodás. Azért is tartott ilyen sokáig, mert éjjel megfogalmaztam az „Adatcserélő”javaslatot. Rögtön el is küldtem A. Gábornak és Norci lányomnak véleményezésre.

Norcinak sikerült eljárnia Tahitótfaluban a kormányablaknál a Pafika elveszett első rendszámának ügyében. Úgy számoltam, hogy augusztus 27-re meg is kaphatja.

Nagyon bő reggelit készítettem, ami már ebédnek is beillene.

T. Sanyival megbeszéltem, hogy pénteken elmegyünk érte és magunkkal visszük Dömsödre.

Délután négyóra fele elindultam Budapestre.

Emőkének eljuttattam az Esztike féle fűszeres sajtot, egy nagy almát és egy  üveg diós almalekvárt.

Áron  - úgy gondolom, nem saját elhatározásból – úgy döntött, hogy lejön Dömsödre és rendet csinál a szobájában.

Elindultam megnézni a IV. kerületi eladó garzont. Már az odaút is elég szörnyű volt. Átautózni a városon este hat óra környékén, az egy tragédia.

Az ingatlanos és a tulajdonos kedves volt, az ágyon alvó kutya is kedvesen fogadott. Az is a jó hír kategóriába tartozott, hogy ab start leengedtek az árból. Nyílván az előttem érkező érdeklődők arcáról leolvasták, hogy a lakás borzasztó.

Alaposan körbenéztem, majd kerestem egy döntést halasztó kifogást és menekültem.

Útban Dömsöd felé, még zárás előtt beugrottam egy ALDI-ba, vettem egy dobozos pizzát, egy zacskó mélyhűtött előre panírozott csirkedarabkákat és két doboz búzasört.

Megérkezve, bekaptam egy kupica unikumot és elkezdtem sütni a csirkedarabkák felét. A tálba még belekarikáztam egy meghámozott krumplit és az egészet betettem a sütőbe.
Nem lett olyan finom, mintha én fűszereztem volna akár csirkeszárnyakat is és kirántva megsütöm, de megettem.


2018. augusztus 12., vasárnap


20180812 vasárnap

11-ig sikerült lustálkodnom. Persze ebben benne van minden, amit a notebookokon keresztül el lehet végezni.

Végül felkeltem, mert levitt a korgó gyomrom. Egy sütni való kolbászt vettem elő a mélyhűtőből és az lett a reggeli egy a kertből behozott paradicsommal, mustárral, utána tejeskávé.

Túl sok dolgot nem végeztem.

Késő délután még átvittem a csontokat Pongónak, majd elmentem a kukacosba, mert főzni nem lett volna kedvem és ettem egy halászlét.

Rátaláltam egy mondatra, ami megmagyarázta nekem, hogy a külföldi turisták miért tartják olyan kedvesnek a magyarokat. A mondat így szól:
·         „The more unpleasant a country’s government, the more friendly are the people.” (Minél kellemetlenebb egy ország kormánya, annál kedvesebbek a lakói.)
Description: https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/no_photo.png



Vasárnapi szieszta


20180812 vasárnap

11-ig sikerült lustálkodnom. Persze ebben benne van minden, amit a notebookok keresztül el lehet végezni.

Végül felkeltem, mert levitt a korgó gyomrom. Egy sütni való kolbászt vettem elő a mélyhűtőből és az lett a reggeli egy a kertből behozott paradicsommal, mustárral, utána tejeskávé.

Túl sok dolgot nem végeztem.

Késő délután még átvittem a csontokat Pongónak, majd elmentem a kukacosba, mert csakmagamra főzni nem lett volna kedvem és ettem egy halászlét.

Rátaláltam egy mondatra, ami megmagyarázta nekem, hogy a külföldi turisták miért tartják olyan kedvesnek a magyarokat. A mondat így szól:

·         „The more unpleasant a country’s government, the more friendly are the people.” (Minél kellemetlenebb egy ország kormánya, annál kedvesebbek a lakói.)
Description: https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/no_photo.png



2018. augusztus 11., szombat

rendszám


20180811 szombat

Hiába mentem le Dömsödre Edina nem könyörült meg rajtam és nem jött takarítani.

Nem baj, legalább kimentem a piacra. Egy cédulát azért hátrahagytam, hogy „elugrottam a piacra”, de hiába. vettem Emőkének túrót, a vegyesboltban pedig egy üveg unicumot.

Felhívtam 704540412 Szaiki Tibort az Otthon Centrumban és hétfő 18 órára meg is beszéltünk egy találkozót az újpesti Baross u. Penny parkolójában.

Norci lányom felhívott kétségbeesve, hogy mire Horányból leért Balatonfenyvesre elveszett a Pafikának az első rendszáma. Mondtam, hogy emiatt ne parázzon, majd meglesz, ha útközben leesett, valaki biztosan leadja. Addig is ha van módja, akkor rajzoljon egyet vagy fényképezze le a hátsó rendszámot és valahol nyomtassa ki.

Amíg ő parázott én elmentem a Dömsödi Rendőrörsre, hogy a legilletékesebbektől tudjam meg, hogy ilyenkor rendszámügyben mi a teendő.

Az vitathatatlan tény és ezt eddig is tudtam, hogy én vagyok a világ legokosabb embere (fő a szerénység), de a rendőrök ezt nem így látták, mert ennél butábbat, hogy rajzolni egyet vagy lefényképezni és kinyomtatni, nem is javasolhattam volna.

Ugyanis, mint ahogy ezt ma elmagyarázták, a rendszám az autó azonosító okmánya és arról bármilyen módon másolatot készíteni, az kimeríti az okmányhamisítás büncselekményét.

A helyes magatartás, minél hamarabb (jelen esetben hétfőn) felkeresni a legkönnyebben elérhető okmányirodát és a történetet elmesélve a Forgalmi Engedély alapján kérni egy új rendszám legyártását. Ez kb.10.000.- Ft körüli összeg és nincs meg azonnal, de arról legalább adnak egy igazolást, hogy a hiányzó rendszám gyártása folyamatban van. Ezt egy jóindulatú rendőr már elfogadhatja.

Ha már nem sikerült bebizonyítani , hogy én vagyok a világon a legokosabb, legalább megpróbálom bebizonyítani , hogy én vagyok a világon a legügyesebb.

Elkezdtem pucolni az almatermést és sok diót feltörni a diótermésből. Elhatároztam, hogy készítek diós almalekvárt. A Lekvár készítéssel egyszer már befürödtem. Mire az almából lekvár lesz, az olyan idő- és munkaigényes, hogy 20 fillér se jön ki az órabéremnek. Nem baj, az öreg halász is így kezdte Hemmingway novellájában. A kész diós almalekvárok bekerültek a dunsztolóba. Egy üveg Emőkének, egy üveg Áronnak és egy kis üveg Leventének.


A rendszám pótlása


20180811 szombat

Hiába mentem le Dömsödre Edina nem könyörült meg rajtam és nem jött takarítani.

Nem baj, legalább kimentem a piacra. Egy cédulát azért hátrahagytam, hogy „elugrottam a piacra”, de hiába. 
Vettem Emőkének túrót, a vegyesboltban pedig egy üveg unicumot.

Felhívtam 704540412 Szaiki Tibort az Otthon Centrumban és hétfő 18 órára meg is beszéltünk egy találkozót az újpesti Baross u, Penny parkolójában.

Norci lányom felhívott kétségbeesve, hogy mire Horányból leért Balatonfenyvesre elveszett a Pafikának az első rendszáma. Mondtam, hogy emiatt ne parázzon, majd meglesz, ha útközben leesett, valaki biztosan leadja. Addig is ha van módja, akkor rajzoljon egyet vagy fényképezze le a hátsó rendszámot és valahol nyomtassa ki.

Amíg ő parázott én elmentem a Dömsödi Rendőrörsre, hogy a legilletékesebbektől tudjam meg, hogy ilyenkor rendszámügyben mi a teendő.

Az vitathatatlan tény és ezt eddig is tudtam, hogy én vagyok a világ legokosabb embere (fő a szerénység), de a rendőrök ezt nem így látták, mert ennél butábbat, hogy rajzolni egyet vagy lefényképezni és kinyomtatni, nem is javasolhattam volna.

Ugyanis, mint ahogy ezt ma elmagyarázták, a rendszám az autó azonsító okmánya és arról bármilyen módon másolatot készíteni, az kimeríti az okmányhamisítás büncselekményét.

A helyes magatartás, minél hamarabb (jelen esetben hétfőn) felkeresni a legkönnyebben elérhető okmányirodát és a történetet elmesélve a Forgalmi Engedély alapján kérni egy új rendszám legyártását. Ez 10.000.- Ft körüli összeg és nincs meg azonnal, de arról legalább adnak egy igazolást, hogy a hiányzó gyártása folyamatban van. Ezt egy jóindulatú rendőr már elfogadhatja.

Ha már nem sikerült bebizonyítani , hogy én vagyok a világon a legokosabb, legalább megpróbálom bebizonyítani , hogy én vagyok a világon a legügyesebb.

Elkezdtem pucolni az almatermést és sok diót feltörni a diótermésből. 

Elhatároztam, hogy készítek diós almalekvárt. A Lekvár készítéssel egyszer már befürödtem. Mire az almából lekvár lesz, az olyan idő- és munkaigényes, hogy 20 fillér se jön ki az órabéremnek. 

Nem baj, az öreg halász is így kezdte Hemmingway novellájában. A kész diós almalekvárok bekerültek a dunsztolóba. Egy üveg Emőkének, egy üveg Áronnak és egy kis üveg Leventének.


2018. augusztus 10., péntek

Villanyautóink töltése


20180810 péntek

Nyolc óra körüli ébredés, ahogyan az már megszokott.

Délelőtt elég sok angol videóanyagot sikerült letöltenem és elrendezgetnem a különböző tárolóhelyekre.

Az autó 304 km hatótávolságra töltődött fel.

Norcikámmal is beszéltem, neki is sikerült, ügyintézései közepette a MOM mélygarázsában 100 %-ra feltölteni a Pafikát.

Vittem Gabikáéknak néhány szem paradicsomot és paprikát. Beszélgettünk, kávézgattunk. Búcsúzóul Gabika adott egy nagy kocka görögdinnyét, de azt csak a földműves munkáim végeztével engedélyeztem magamnak megenni.

Hétkor már lement a nap, locsolás.