Földvári Gyuri

Még mielőtt Áron elindult volna a suliba, levittem az autót a Penny parkoló töltőjéhez. Onnan már csak két perc séta az élelmiszer bolt, ahol újhagymát és majonézes salátát vettem a reggelihez.

Busszal jöttem haza és rögtön elkezdtem készíteni a reggelit (császárszalonna. hagyma és ráütve egy tojás, tejeskávé).

Reggeli után felhívtam Bélát, akinek rögtön sikerül rábeszélnie néhány dologra, amit érdemes lenne Kínából megrendelni a nagy útra. Ajánlott a neten (Aliexpress) néhány dolgot, amik közül a Powerbank-et (20 000 mAh) már meg is rendeltem.

Földvári Gyurit csak azért hívtam fel, hogy mikor nem zavarnám, ha meglátogatnám a kórházban.

Teljesen tanácstalan vagyok abban, hogy mit vigyek neki, attól meg pláne szorongok, hogy az ő állapotában, hogyan fogok tudni vele beszélgetni, megközelítőleg olyan felszabadultan, mint azt tettem egy fél évszázaddal ezelőtt.

Bár kis elánnal ugyan, de nekikezdtem az íróasztali rend csinálásának, de nagyon hamar engedtem magamat eltéríteni.

Délután lementem busszal az autóért, lekötöttem a töltőről és elmentem az Őrmezői P+R parkolóba.

Onnan már egyszerű volt az út az Újpesti Baross utcai kórház Rehabilitációs Osztályára. M4, M3 és a 30A busz, ami a kőrház előtt áll meg.

Hamar megtaláltam Gyurit, éppen akkor vitt be neki a felesége (eleséget), egy kis vacsora kiegészítést.

Zavaromban rögtön letámadtam Gyurit, hogy válasszon egyet a neki hozott két könyv közül. Ő az Abe Kobó-t választotta.

Mindvégig nem hagytam szóhoz jutni, mert tudtam, hogy ha elmeséli a bal lába amputálásának a történetét, akkor hozzám is kell egy orvost hívni. Inkább megerőltettem a memóriámat és idéztem a régmúlt közös élményeinkből.

Megígértem neki. ha nem engedi a jobb lábát is elveszni, akkor odaadom neki a Nissan LEAF-et, amit egy lábbal kell vezetni.

Szeretem Gyurit, de ma nagy megkönnyebbülés volt tőle elbúcsúznom. Nagyon átéreztem, a súlyát egy láb elvesztésének.

30A, M3, M4 és a P+R parkolóból hazagurultam.

A CBA-ban vettem két pecsenyekacsa combot 200 gr. libazsírt és egy fej lila káposztát.

Itthon az egészet megsütöttem, megpároltam és este 10-kor tálaltam.

Közben S. Csaba meghozta a holnapi szállítmányt, a kaméleont.

Én felkínáltam  Áronnak, hogy megakarja-e nézni, de nem volt vevő rá.

Gondosan elkészítettem a pecsenyekacsát párolt káposztával, még egy darabokra vágott almát is belecsempésztem. Áronnak és Emőkének is nagyon ízlett a vacsora. Emőke és én még egy kevés Egri bikavérrel is megtoldottuk.

Január 4-én lejár a jogsi

A központi fűtés csőrendszere egész éjjel morgott, mint ami nincs rendesen feltöltve (levegős).

½ 8-kor Áron halkan beköszönt.

Nem jó hír, hogy lejárt a jogosítványom, kezdhetek a háziorvosi rendelőben.

A reggeli lustálkodás alatt olasz Duolingo és a blog bejegyzések rendezése.

Reggelire egy meleg szendvics és tejeskávé.

Kivételes világnap, megborotválkozom, mert különben Tünde meg fog szólni a brushup-on.

Telefonált az Oszkáros, hogy csütörtökön este hozza a kaméleont, amit péntek délután kell levinnünk Szalkszentmártonba.

Lementettem egy Pen drive-ra A Secret Garden II. III. és IV. fejezetét és elviszem egy Print Stúdióba, hogy két példányba kinyomtattassam. Onnan még haza.

Lemegyek a „Szomszédok”-ba és kérek egy Bakonyi sertéspörköltöt főtt tésztával és indulok a Brushupra.

Tünde nagyon örült a kinyomtatott anyagnak, mert az egyik példányt neki szántam.

Utólag

Hat óra körül ébredtem. Befejeztem a tegnapi blog spotomat és közzétettem.

Áron nagyon korán, úgy hét óra körül búcsúzott a suliba indulóban.

Nem vagyok egy különösen hypochonder fajta, nincsenek is panaszaim, de azért elgondolkoztam azon, hogy már ideje lenne bejelentkezni Somlai doktor úrhoz egy vizsgálatra.

K. Pisti hívott fel és megbeszéltük, hogy csütörtökön délután meglátogatjuk a kórházban fekvő barátunkat F. Gyurit.

Áron hazajövet az iskolából megmutatta a ma írt matek doga feladatlapját és megbeszéltük (sajnos csak utólag), hogy mi lett volna a helyes megoldás.

Emőke átjött a hűtőben neki félretett halászléért. A harmadikat én ettem meg vacsorára.

Újabb nekifutás a konyhai dugalj szerelésében. Azt a nagy hibát követtem el, hogy a régi dugalj kiszerelésekor nem jelöltem meg, hogy melyik vezeték volt a „0” és melyik a védőföldelés. Ezt így utólag már csak a villanyórától lekövetve lehetne megállapítani.  Minden elkövetett hiba csak utólag derül ki.

Már majdnem éjfél van, mire Áront el tudom küldeni aludni.

Lajkó Félix: Szerenád szimfonik

8 óra előtt két perccel ébredtem és azért rohantam Áron szobájába, mert azt gondoltam, hogy ő is elaludt. Megnyugodva konstatáltam, hogy ő már nincs is itthon.

Reggelire egy császárszalonnás, sajtos melegszendvicset készítettem magamnak tejeskávéval.

Örömmel láttam az e-krétában, hogy Áron hozott egy 5-öst Angolból.

Elkezdtem az eheti olasz Duolingót és úgy érzem, hogy kezdek megbarátkozni a korábban utált birtokos névmásaival.

Felvittem Ilinek egy üveg halászlét és a csípős paprika magokból annyit, amennyit elvállalt, hogy azokat majd ő palántázza.

Felhívtam B. Anikó doktornőt, hogy tudna-e nekem a felhőbe felírni Eliquist, de mondta, hogy ez náluk sajnos még nem működik, de ha be tudok menni hozzá, akkor felírja.
Rögtön el is indultam. A klinika közelében elég nehezen találtam parkolóhelyet, de végül sikerült.
Bejelentkeztem hozzá és vártam, hogy majd behívnak. de nagyon sokan vártunk rá (vagy negyvenen) Gondolom, hogy ő látni se akart, mert semmi perc múlva nővérrel kiküldte a receptet.

Amikor a Gazdagréti patikában kiváltottam, az árától majdnem hanyatt estem. Megint a duplájába került, mint legutóbb. Én még ezt is ki tudom fizetni, de mit csinál egy kisnyugdíjas, amikor a patikában ott kell hagynia 20.000.- forintot. 

A szombati emobi töltős kudarcélményem után több helyen is (villanyautosok.hu, emobi.hu, mobiliti.hu) megpróbáltam megtudni, hogy hol és hogyan lehet RFID kártyát igényelni, de nem jártam sikerrel.

Áron kettőkor ért haza az iskolából. Egészen estig a szobájában foglalta le magát.

Amikor Emőke átjött és én felkínáltam neki a halászlét, a kőrözöttet és az elkészíteni való csirke combokat, akkor az utóbbit Áron átvállalta, hogy azokat majd ő elkészíti, a többit Emőke itt hagyta, hogy azokért majd még később fogja elvinni.

Az emobi-nak megírtam az észrevételeimet a Hóvirág utcai töltőoszloppal kapcsolatban.

Az M5-ön találtam Lajkó Félixnek egy a Müpá-ban 2018-as koncert felvételét (Szerenád szimfonik). Nagyon érdekesnek találtam, de nem sokat értettem belőle. Még azt sem tudtam eldönteni, hogy ez valójában egy hét tételes mű-e, vagy sok ráadást ad.

Közben Áron valóban elkészítette a vacsorát. A combból egyfajta sajttal töltött Cordon Bleu-t sütött és hozzá párolt zöldségeket tálalt.

Később elvállalta, hogy lemegy a CBA-ba felvágottért és tojásért, de ebből már nem lett semmi.

Hazatérve Gazdagrétre

Korán ébredtem. Borús az idő szemerkélő esővel és hűvös van.

Reggelire megsütöttem egy szálat a négy kolbászból. Sajnos a kovászos uborkákból már csak a kapros lé maradt.

A szembe szomszéd még dél előtt áthozta a megvarrt hosszúnadrágot. Nagyon hálás voltam érte, de nem fogadott el semmit.

Az angol youtube anyagok letöltéseivel nagyon jól haladok.

Átsétálok, Ferinek van-e egy darab mipolán csöve, mert még a fagyok előtt le kellene engedni a szivattyúból a vizet. Szerintem sikerült leengedni.

A csomagolás közben a rendetlenségből annyit sikerült eliminálni, hogy minden szennyes edényt, a kiürült savanyúságos üvegeket is betettem a mosogatógépbe.

Igyekeztem nem ottfelejteni a Gazdagrétre szánt kajákat a hűtőből (üvegekbe töltött halászlevek, panírozott csirke szárnyak, a két nyers csirkecomb és a kőrözött). Így a kis zöld kosár és a degeszre teletömött notebook táska is bekerült az autóba.

Gondosan átállítottam a thermostátot a helyes fűtési napokra és mindent elzárva, bezárva indultam.

Néhány sarokkal odébb, de még idejében beugrott, hogy a gyógyszereket ottfelejtettem. Visszamentem értük és immáron nyugodtan indultam haza.

Gazdagrétre érve egyedül hordtam fel mindent, mert Áron nem volt otthon. 

Az Áron készítette kaja maradékát ettem ebédre.

Becsöngettem Emőkéhez, hogy bár almákat nem, de egy csomó mást hoztam neki is. Most siet néptáncra – mondta -, de holnap átjön érte.

Mindent eltettem a hűtőbe. A három üveg halászléből egyet felvittem Ilinek.

Nemsokára megjött Áron és újságolta, hogy keringő tanfolyamon volt. Komoly érdeklődést tanúsítva csak magamban mosolyogtam, mert az ő korában én is így kezdtem.

Leültem a TV elé, hogy megnézzem a Forma 1 amerikai futamát. 

Közben Áron megsütötte a panírozott csirkecombokat és kettőt be is hozott nekem, csípős ketchuppal tálalva.

  

A temetőben

A reggeli ébredés a tegnapi borozással volt terhes. Itt az ideje, hogy egy száraz hetet írjak elő magamnak.

½ 9-kor Áront azzal keltettem, hogy induljunk el a temetőbe. Mondta, hogy jó, azonnal öltözik.

Addig én csomagoltam, felvittem Ilinek az egyik jénaiban sült mézes-diós almákat és átmentem Emőkéhez a Mannáért. Emőke azt javasolta, hogy most ne vigyem a Mannát, hogy ne kelljen az autóban szobroznia, inkább a temető után jöjjünk vissza érte.

½ 10-kor mondtam Áronnak, hogy én most már elindulok, majd jöjjön utánam busszal, ott fogom várni a temető hátsó kapujánál, addig megveszem a virágokat.

Ha autóval megyünk – mondta -, lent várjam meg, mindjárt jön. Lent vártam az autóban egy fél órát, azután elindultam.

A temető közelében parkoló helyet lehetetlen volt találni, de kiszúrtam, hogy a saroktól néhány lépésre van egy emobi töltő oszlop, ami éppen szabad. Gyorsan odaálltam és bedugtam a töltő kábelt. Tölteni ugyan nem tudtam, mert nincs RFID kártyám, amivel el lehetne indítani a töltést, de alibinek így is jó.

A virágosnál lévő buszmegállóban is kellett még várnom Áronra majdnem egy fél órát. Kicsit fáztam, mert nem öltöztem fel az időjárásnak megfelelően. Tél van 6°C.

Amikor Áron végre megérkezett, átvette a kezemből a virágcsokrot és elindultunk az urnafalhoz, 

Áron irányított, mert ő jobban ismeri a járást.

Az urnafalnál én egy kicsit elérzékenyültem, de Áron előtt nem szégyelltem, hogy sírok. Kiosztottuk a virágokat. Én egy kicsit beszélgettem Klárival, azután elindultunk a kijárat felé.

Visszafele haladva kérdeztem Áront, hogy mennyire emlékszik a Mamára (akkor Áron még csak alig múlt két éves, amikor Klári meghalt és előtte már jó ideje kórházban volt). Lefestett egy jelenetet, amire még halványan emlékszik.

Visszamentünk Gazdagrétre. Áron mondta, hogy maradjak az autóban, ő majd lehozza a Mannát. 

Kértem, ha tud, akkor hozzon nekem egy meleg kabátot és egy párkesztyűt is.

Nemsokára megjelent a télikabáttal és a kesztyűvel, de a Mannát nem tudta hozni, mert mint mondta, 

Manna nem akar menni Dömsödre és elbújt.

-        De ne aggódj, apa van itthon kajája.

Elbúcsúzott és adott egy puszit, amin teljesen meglepődtem, mert ilyet már évek óta nem tett.

Első állomás a TESCO. Visszaváltottam a PET palackokat, vettem sütni való kolbászt és két csirkecombot, egy rekesz tartós tejet, valamint üdítő italokat. Vettem volna még pontyszeleteket is, mert már egy ideje szívesen ennék egy jó halászlét, de a halasnál csak egy tábla fogadott „ZÁRVA”. 

A kínainál kértem egy szecsuáni csirkét zöldséges rizs körettel, de csak a felét tudtam megenni, a maradékot becsomagolták.

Útközben csak Szigethalmon álltam meg. A Penny-ben vettem egy mélyhűtött kész halászlét ponty szeletekkel.

½ 3-ra értem a bázisra. Behordtam a cuccokat, majd rögtön átállítottam a thermostátot fűtésre, de hogy az elektromos kazánnak ne legyen olyan nehéz dolga, elkezdtem bekészíteni a fát a cserépkályha elé, hogy majd begyújtok.

A szakadt hosszúnadrágomat átvittem a szembe szomszédnak (ő varrónő), azt mondta, holnap délelőttre megvarrja.

A mirelit pontyhalászét elláttam elegendő vízzel és feltettem melegíteni, amikor már forrt beletettem egy kávéskanál erős Pistát és egy marék gyufatésztát. Közben megpirítottam két szelet kenyeret.

Nagyon finom lett.

5-kor estebéd és 6-kor már ropogott a tűz a cserépkályhában.

Az e-scootert begurítottam a házba, no, nem azért, hogy melegedjen, hanem egy kicsit tölteni.

Este 8-kor már 22°C meleg van a házban. A porothtron téglákon túl a ház 15 cm vastag hőszigetelése is nagyon jól szuperál.

Halottak napja

Én azt szerettem volna, ha délelőtt kimegyünk a temetőbe és viszünk a halottainknak virágot, egy kicsit gondolunk rájuk (Mama, Róza, Nóra nagyi) és utána kora délután körül legurulunk Dömsödre.

Áron mindezt máshogy tervezi, amiből csak annyit tudok, hogy ő szombaton menne a temetőbe.

A reggeli már majdnem ebéd, amerikai csirke rizzsel.

Közben jelentkezett egy Oszkár-os, hogy egy kaméleont le kéne vinni ma Szalkszentmártonba (kicsit délebbre van, mint Dömsöd). Hiába látszott külön pénz érte inkább lemondtam, mert szerettem volna Áronnal tartani holnap a temetőbe.

Nekiálltam megpucolni a Dömsödről hozott diót. A diókat az idén, szinte mindenkiét valamilyen kór támadta meg, mert a csonthéjon kívüli héja megfeketedett. A szakértők azt állították, hogy maga a dióbél ettől még nyugodtan fogyasztható.

Áron előmelegítette a sütőt 160 °C-ra.

Utána következett az almák előkészítése (meghámozás, kettévágás és a magház eltávolítása.)

A dióbelet ledaráltam összekevertem mézzel és őrölt fahéjjal, majd kiskanállal mindegyik fél alma magház gödrét púpozottan megtöltöttem a mézes diódarálmánnyal, utána jénai tálakba fektetve mehetett be a sütőbe.

Az egész ceremónia kb. másfél órát tartott, miközben elfogyott 3-4 dcl Egri Bikavér. A kész süleményt, már Áron vette ki a sütőből, mert én közben lefeküdtem és elaludtam.