Áron elvonási tünetek

9-kor ébredtem. A mai piacozás lustasági okokra való hivatkozás miatt elmarad. Hideg van és nincs autóm. Helyette még reggeli előtt egy begyújtás a cserépkályhába, ami az elektromos kazánt tehermentesíti.

Reggelire egy nagy szelet sült sertéssonka ráütve egy tojás. Utána tejeskávé.

Áron nagyon hiányzik, de hogy addig se nélkülözzön, amíg vasárnap este hazaérek átutaltam neki 20 pénzt. Azt tudomásul kell vennem, hogy azért mert nekem ő hiányzik, abból értelemszerűen nem következik az, hogy ez kölcsönös.

Délig csak olvasgattam és leveleztem.

Ebédre nagyon megkívántam egy levest, ezért kinéztem az ÉHSZAKOK-ból a csurgatott tojásleves receptjét és azt készítettem.

A délután az angol anyagok letöltésével és hallgatásával telt.

A barátságtalan kinti időt egy szaunázással próbáltam kompenzálni.

A vacsora egy egyszerű túrós csusza lett.

Hosszú az út Dömsödig.

A reggel már ½ 7-kor kezdődött, mert tegnap este elfelejtettem elkészíteni Áronnak a sajtkrémes sonkás szendvicsét. Gyorsan pótoltam, majd visszabújtam az ágyba.

Másodszorra 8:30-kor ébredtem. Akkor még úgy terveztem, hogy már délelőtt elindulok Dömsödre, de azután úgy elnotebookoztam az időt, hogy abból csak kora délután lett.

Az út a Népligeti autóbusz pályaudvarig simán ment. Ott kiváltottam a „0”-ás jegyet és felszálltam a 15:05.kor induló buszra.

A mai út a Népligeti távolsági busz-pályaudvarról Dömsödre a szokásos egy óra helyett több mint három órába tellett. Útközben ugyanis kiderült, hogy Taksonynál egy nyerges vontató állt keresztbe, miközben lerohadt és mozgásképtelen lett.

Dunaharasztinál kezdődött a probléma.

Ahogyan lassan araszoltunk a csomópont felé, három mentőautó és két rendőrségi autó szirénázott el mellettünk a helyszínre sietve.

Én felbiztattam a busz vezetőjét, hogy szabálytalanul ugyan, de mi lenne, ha a szembejövő, de üres sávot használná  a csomópont megközelítésére.

Nemsokára odaértünk. 

Hamar megtaláltam a probléma szervezőjét és megkérdeztem, hogy a mentők és a rendőrség helyett mit gondol arról, nem lenne e célravezetőbb, ha a lerobbant nyerges vontató üzembentartóját kérnénk fel, hogy küldjön ki egy vontató járművet.

- Ki maga? És miért avatkozik bele a hibaelhárítási akciónkba?

- Közlekedésmérnök vagyok és segíteni szeretnék.

15 percen belül megjelent a vontató jármű és elhárult a három órás akadály.

Én ezért nem várok el senkitől semmilyen elismerést, de azt javaslom, hogy minden posztra a megfelelő ember kerüljön és az nem nagy baj, ha az éppen nem Fideszes.

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Jóval elmúlt este hat óra, amikor leszálltam a buszról és sétálva indultam a házhoz.

A Bucsi közben kijött Gulyás Judit, hogy világítson nekem, mert az út teljes szélességében fel volt szedve és alig lehetett rajta közlekedni. Közben elmondta, hogy átépítik a fürdőszobájukat, mert kád helyett zuhanyozó lesz és már megvették hozzá az üvegtéglákat. Hívtam, hogy jöjjenek át és nézzék meg, hogy a miénk milyen.

Megérkezve a bázisra, a házban jó meleg volt.

Egy kupica unicum to begin with, majd sült szalonna és újhagyma friss kenyérrel.

Nemsokára megjöttek Gulyásék. Hoztak három szelet pizzát és sütőtököt. A pizza szeleteket megmelegítettem a mikróban és őket körtepálinkával kínáltam. Két kör után megnézték az üvegtéglás zuhanyzónkat, még egy kicsit beszélgettünk, majd elbúcsúztak.

  

Mikulás

Meg se vártam a 8:30-as ébresztőt, mát 8-kor felkeltem.

Reggelire megmelegítettem egy adagot a csirkés lecsóból és utána tejeskávé.

Amikor lementem a postámért, nem voltam rest a kidobott könyvek közül (erre van ott egy külön rekesz rendszeresítve), magamhoz venni egyet, ami először csak a külső állapotát tekintve látszott újnak.

Rachel Bridge: MY BIG IDEA (30 Successful Entrepreneurs Revail How They Found Inspiration). Mindez a THE SUNDAY TIMES Kogan Page kiadásában. Az árcimke szerint 20 $-os áron.

Rögtön elkezdtem olvasni és már a Bevezető nagyon izgalmasnak tűnt. Utána következett a 30 sikeres vállalkozó sikerének a története. A könyvet alig lehet letenni.

Áron háromkor hazaérkezett a suliból, de nem tudta megmondani, hogy hova tette a vízórákat leolvasó papírját, úgyhogy azt újra kellett kezdeni.

Közben hozzánk megérkezett a Mikulás bácsi Emőkéhez és Áronhoz is.

Lássuk be, hogy a világhálón keresztül mindent sokkal egyszerűbben, gyorsabban és könnyebben tudunk intézni, mint előtte, amikor ez még nem volt.

Áron elvállalta, hogy ő készíti a mai vacsorát. Rántott halrudacskákat sütött és hozzá gszdag zöldségiöretet tálslr. Igyekeztem hozzájárulni, legalább azzal, hogy a majonézes céklát megcsinálom.

Kíváncsi vagyok arra, hogy Emőke is megkapta-e a rántott halat és a cékla salátát. 

Teázás az olvasó csoportban

A 8:30-as csengőhang ébresztett fel. 

Újra előjöttek a tegnapi találkozó pillanatai. Jó volt azzal a néhány volt kollégával együtt tölteni azt a négy órát. Újfent megerősödött bennem a meggyőződés, hogy ebben a durván elanyagiasodott világban az egyik legnagyobb érték a barátság, az emberi kapcsolatok. Erre vigyázni kell. Azon leszek, hogy hamarosan újra találkozzunk.

B. Imrének frissiben átküldtem s tegnap ígért Aquapóniás anyagokat, illetve egyelőre csak egyet, mert a gmail nem hajlandó 25 MB-nál nagyobb állományokat postázni.

Délután időben elindultam a brushup-ra. 

Csak nagyon keveset késtem, de a foglalkozás elejére odaértem. Mindez azzal kezdődött, hogy Larry kiosztotta a Mikulási ajándékokat. Nekem természetesen egy virgács jutott, mert én sose készítem el a házi feladatot. Azután Larry megsajnált és azt mondta, ha visszaadom a virgácsot, akkor vehetek a kosárból egy csokit.

Az egész brushup nagyon jó hangulatú volt.

Az olvasó csoport alatt nem csak magamnak, hanem a Tündének is készítettem egy gyümölcs teát, de mondtam neki, hogy ezt maximum kedveskedésnek vegye, leánykérésnek semmi esetre se.

Hazajövet még beugrottam a CBA-ba némi vacsorának valóért.  Vettem 3 csirkecombot, lecsókolbászt és egy üveg kész lecsót.

Áron nem kért a vacsorából, Emőke pedig, már az anyukájánál vacsorázott.

é

Találkozó

Amikor 7:33-kor ébredtem Áron már nem volt itthon.

Megnéztem a SUN CONTRACTING befektetést, de úgy láttam, hogy a tegnapi befizetést még nem könyvelték le.

Reggelire egy főtt debreceni mustárral és utána tejeskávé.

A saját hülyeségem miatt még augusztusig kell fizetnünk a UPC Internet TV telefon szolgáltatást, pedig már semmi szükség rá.

Végre megrendeltem a januári útra a hátizsákot. Pont fele annyiba kerül, mint a Decathlonban.

Délután 4-kor elindultam a K. István által szervezett találkozóra, ahol olyan volt kollégákkal tudtunk egy asztalhoz ülni, akikkel körülbelül 50 évvel ezelőtt dolgoztunk együtt a Teherautó Javító Vállalatnál. 

Sajnos a kinyomtatott listából már sokan nem tudtak ott lenni, nevük után ott volt a kereszt.

Majd mindenki előadott egy-egy neki kedves történetet az együtt töltött évekből és röviden elmondta, hogy azóta mi történt vele. Közben ettünk és ittunk is. Én egy sült pisztrángot rendeltem zöldségkörettel és utána megittam két pohár sört.

Este 10-re értem haza.  

pizza vacsora

Úgy érzékeltem, hogy Áron elindult.

Lemegyek friss pékáruért és felteszek egy szál debrecenit reggelire.

Utána elindulok a Nissan Gablini-be a PPZ 012 javításának ügyét intézni. .

Budaörs lakótelepig a 40-es busszal. Sajnos onnan majdnem egy óra gyalogút vezetett a Nissan irodáig, de úgy tekintettem erre, hogy kell egy kis séta a jó levegőn.

A munkafelvevő elpanaszolta, hogy amióta importőr váltás volt, azóta nagyon akadozik az alkatrész beszerzés, de amint tud valamit, jelentkezik. Megrendeltem a javítást.

Visszafele sem volt rövidebb az út. Sikerült megtalálnom a TESCO busz megállóját. 

Ott megismerkedtem Ilaval, aki Ukrajnából települt Budapestre. Megértettük egymást, miközben szembesülnöm kellett azzal, hogy már milyen gyenge az orosz tudásom.

A busz elhozott a Kelenföldi pályaudvarig. Ott elbúcsúztam Ilától (Ő, hogy súlyt adjon a hosszú barátságunknak küldött velem két mandarint Áronnak) és a 8E busszal jöttem haza.

A CBA-ban vettem egy pizzát, tejet, sajtot és abált szalonnát.

Áron bekapcsolta a sütőt 220°C előmelegítésre, én pedig megreszeltem a sajtot.

A kész pizzát három részre vágtam. Emőke, Áron és én együtt vacsoráztunk. Emőke és én Egri Bikavért kortyoltunk hozzá.

Tömegközlekedéssel haza

Reggel 8-kor ébredtem.

Hiába tudom az eszemmel, hogy Manna nincs, azért mégis vetek egy pillantást, hogy nem fekszik-e ott a lábamnál, ahol szokott. Azután rögtön rájövök, hogy ez egy hülyeség, mert akkor már ő ébresztett volna, hogy: „Hékás, felkelés, menjünk le, adjál valamit enni meg inni és engedj ki, mert odakint süt a nap, csiripelnek a madarak és nekem ott dolgom van.”

Kimegyek a fürdőszobába és ott találom a fehér tálkáját, amiben utoljára vizet adtam, amikor a sarokba húzódva a hideg kövön feküdt, de nem teszem el, mert ez egy mementó. Hiába tudom, hogy nem kellene, de sírok.

Hirtelen József Attila két sora jut az eszembe a „Kései sirató”-ból:

„A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!”

Elutaltam a SUN Contracting AG-nek az 1000 €urót.

Délután gyalog, illetve tömegközlekedéssel indultam Budapestre. Alul-öltözve fáztam is egy kicsit.

Áron megelégelte a szobájában a kuplerájt és átköltözött a nappaliba. Ott megágyazott magának és most ott vannak a tányérok és a palackok. Kérte, hogy most ott ne nézzem meg a TV híradót, mert pihenni, gyógyulni szeretne.

A konyhában megpróbáltam némi rendet csinálni. Kirámoltam a mosogató gépet és elindítottam egy új mosogatást.

Áron készített egy új adag teát (nekem is). Nagyon finom volt.

Vacsorára megettem az Áronnak és Emőkének itthon hagyott tejfölös csirke pörköltöt, amihez hozzá se nyúltak.