elefántláb

Hatkor csörgött Áron által beállított ébresztő, amitől én fel is ébredtem és nem tudtam tovább aludni, de ő elzárta az ébresztőt és nyugodtan aludt tovább. 3/4 7-kor azután szóltam, hogy keljen fel és fejezze be a báránykákat.
Reggel megdöbbenve tapasztaltam, hogy a jobb könyökömön egy fél zsemle nagyságú daganat keletkezett.  Emlékeim szerint létezik egy elefántláb nevű betegség. Elhatároztam, hogy ezt meg fogom mutatni egy orvosnak.
Áron nagyon elhúzta az időt a báránykák készítésének a befejezésével. Már-már úgy nézett ki, hogy el fog késni, amikor én is gyorsan felöltöztem és felajánlottam, hogy beviszem autóval. Már lent voltam az autónál, amikor megérkezett télikabát nélkül, de ekkor már csak 3 parc volt 8-ig és én mondtam, hogy most már ne menjen vissza, mert akkor tuti, hogy elkésünk, ugorjon be az autóba és majd én leviszem a télikabátját később a suliba. Pontban nyolckor szállt ki a suli előtt az autóból és rohant be, amit Ági néni később úgy érzékelt, hogy nyolc percet késett. Még az autóban odaadtam neki a 190.- forintot, hogy délelőtt vegye meg a szemben lévő papírüzletben a kék kartont.

Az ajánlott levél, amit a postán kellett átvennem nem kecsegtetett jó hírrel. Amiért két hete, vasárnap este az M0-ásról nem a Budapest felé tartó lehajtón jöttem le, hanem a Győr felé vezetőn, hoába fordultam meg az első leágazásnál, autópálya matrica híjján megbüntettek 13.750.- forint pótdíjra és a levélben meg is fenyegettek, hogy amennyiben 15 napon belül nem fizetem be, úgy ennek mértéke 68.750.- forintra fog emelkedni. Csupa öröm az élet.

Már éppen elindultam Áron télikabátjával a suliba, amikor ÍÁgi néni felhívott, hogy hogyan engedhettem el a fiút egy szál pulloverben az iskolába és miért jött a fiú karton nélkül és miért késett 8 percet. Szerencsére mondhattam, hogy egy perc múlva ott vagyok a télikabáttal, amiért azért nem szaladt vissza, hogy reggel ne késsünk el.

Délelőtt Laci elhívott a Rudas gőzbe. Minden medence váltás előtt megkérdeztem, hogy az én elefántláb könyökömmel nekem szabad-e olyan jéghideg vagy olyan forró vízbe mennem. Utána Laci meghívott ebédelni a FOR SALE-be. Tamás vitt minket oda autóval, Két adag Jókai bablevest és egy adag tatár beefsteak-et ettünk hárman és nagyon jól laktunk vele.

Áron úgy érkezett haza, hogy megméri a lázát, mert izzad és közben fázik. Amíg mi angoloztunk, addig Áron készített citromos mézes teát. Befejeztem Emővel az angolozást sé a fiúnak azonnal adtam vacsorát és ágyba dugtam.

24 bárányka

Még ágyban voltam, amikor még egyszer köszöntöttem az éppen ma tíz éves fiamat. Áron időben indult el, de én csak 10-kor kezdtem el reggelizni. Közben rendbehoztam a TV programozását, legalább is ami a programok szerkesztését illeti. Meg kellett állapítsam, hogy nagyon sokat tud a TV. Milyen kár, hogy alig van benne mit nézni.

Egy órával később már Ellinél landoltam. Belenéztem az új számítógépébe és két problémát megoldva szálltam ki a géből. Elli rendbetett és már indulhattam is a TESCO-ba.

Mindent megvettem volna, ha a kütyümben megtalálom, hogy miket írtam fel, el ne felejtsem megvenni. Kicsit késve érkeztem haza ahhoz, hogy a pizza tészta még a kelesztő tálban volt és csak háromig érek rá, mert akkor jön Bence, hogy matekozzunk. Bencében, mintha megmozdult volna valami, de még most is sok területen bizonytalan. Az egyik iskolai fekladat megoldásában lebukott, hogy azt lemásolta valakiről, mert a közbülső hibás sorok ellenére a végeredmény jó lett.

Négyre már megérkeztek a terroristák, hogy németezzünk és lássuk a pizzát. Az első dolguk az volt, hgy csapatostúl lementek az egyik osztálytársukat, Olivért megkeresni, ez nekem jól jött mert be tudtam fejezni a pizza feldíszítését, viszont a foglalkozás kezdése majdnem egy fél órát csúszott.

A figlakozáson sokat kellett az öt fiút - főleg Áront - fegyelmezni, de a pizza nagy sikert aratott. Este csak véletlenül tudtam meg, hogy holnapra Áronnak el kellene készítenie 24 báránykát, mihez a múlt hét végén megvettük a gyufaskatulyákat és a vattát. 16-tal még este sikerült elkészülnie, de mondta, hogy nyolckor már le kell feküdnie, majd reggel  felkel korábban és akkor folytatja. Azt is csak most tudtam meg, hogy holnapra mindenkinek be kell vinnie egy lap kék kartonpapírt.

Egymással konfliktusba kerültünk. Én azt kértem, hogy próbáljon jobban megfelelkni az iskolai elvárásoknak, ő pedig azt kérdezte, hogy ő miért nem járhat egy olyan iskolába, ahol nem ilyen szigorúak és csak arra kell figyelnie, hogy amit tanulnak, abból okosodjon. Megígéetem, hogy majd körülnézek, hogy milyen lehetőségei vannak a továbbiakra nézve.

disznótoros S. Laciéknál

Az már nem is hír, hogy Áron egyedül megy az iskolába. A hír csak az, hogy ma nem késett el. Kényelmesen megreggeliztem és elvitem az autót a mosodába. Ha meggondolom, hogy (nálam) kb. egy hónapos az autó, és most mossa le a gép először, akkor nem túl sűrűn mosatom . Megint beleütköztem abba a technikai problémába, hogy nem tudtam, miként kell az elektronikus kéziféket kiengedni, ha leállítom a motort. Pedig a mosó vonszolójának szüksége lenne arr, hogy az autó gurulni tudjon. A kezelési utasítás természetesen egy szót sem említ erről. Az ellopott autóban maradt egy kezelési könyv, amelyik he nem is jól, de legalább tett erről említést, hogy ha erre szükség van, akkor miként kell eljárni. Abba kézzel be is írtam a helyes eljárást, de ki emlékszik már arra. Nagyon szép lett.

Mint minden hétfőn, ma is a bányában kezdtem. Rövid bent tartózkodásom alatt mindkét igazgatóval volt alkalmam konzultálni a cég jövőjét illetően.

Délután lazítottam és elkezdtem  az új TV beprogramozását. Egyelőre automata keresési módban hagytam, hogy az állomásokat rögzítse. Ebből azután az lett, hogy a tíz állomás közül csak ötöt talált meg és az egyik abból is rossz minőségben (szellemképesen) jött be.

Tamással abban állapodtunk meg, hogy 1/2 7-re jön értem, de közbejött neki egy "levél", amit még sürgősen el kellett olvasnia és meg kellett válaszolnia, ezért csak 3/4-re ért ide. Áron közben felment Ilihez, azzal, hogy reggel időben lejön és tesz egy utolsó ellenőrzést az iskolatáskájában.

Kicsit késve érkeztünk S. Laciékhoz, de ettől ugyanolyan kedvesen fogadtak, mintha pontosak lettünk volna. Vittünk egy übeg vörös bort és egy kiló dömsödi almát.

Fruzsi nagyon finom disznótorossal fogadott és csak fél tízkor hagytuk el a terepet.

"és beszéld el fiadnak..."

Ma nem kellett a piacra rohannunk, így lustálkodhattunk egy kicsit tovább. Áron a számítógép előtt kezdte a napot, amíg én készítettem a reggelit. Egy nagy kosár almát sikerült még megmenekítenünk a téli fagy elől. Úgy tettük a kosárba, hogy minden sor alma után ráterítettünk egy újságpapírt és mindezt a gardrob szekrénybe tettük, ahol majdnem nulla a fűtés. Még délelőtt telefonált Tamás, hogy van-e kedvünk egy igazi idegenvezetésen résztvenni a VII. kerület zsidónegyedében. Áronnal megbeszéltem, hogy 12-kor indulunk és Samót is megpróbáljuk odahívni. Nem sokkal 1 óra után leparkoltunk a Madách téren és csatlakoztunk a Kazinczy utcában gyülekező csoporthoz. A csoportot Tamás egyik Zoli nevű barátja vezette és csak ahideg idő volt az ami ellenünk dolgozott, mert maga a túra nagyon érdekes volt. Zoli minden olyan érdekes házba bevitt minket, aminek nyitva volt a kapuja, de mint mondta, ha nem lett volna nyitva, ő akkor is bejutott volna, mert a kapukódokat ismerte. Olyan helyeken jártunk, amiért a küldöldiek távolról, néha a tengeren túlról érkeznek ide, hogy megnézzék és mi, aki ebben a városban élünk, még nem láttuk. Ilyen volt például a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga belsője. Áronnak a legközelebbi zsidó rokona csak a drága Róza volt, mégis fontosnak tartom, hogy tudjon valamit arról, hogy honnan származik és az ősöknek milyen hagyományaik voltak. "és beszéld el a fiadnak...." A séta közben Áron megkívánt egy kürtős kalácsot, én pedig egy fokhagymás tejfölös lángost.
Eljövet, felhívtuk Samót és megbeszéltünk vele egy talkozót a Moszkván. Onnan hazaautózva itthon a legó kalóz hajóval játszottak.
Fél hét után Samó egyedül ment (139-es, 21-es autóbusszal) haza.
Áron bepakolt az új iskolatáskájába, majd megnézett egy kalózhajós DVD-t.

Szerencsére a szülinapi buli romjainak a nagy részét már tegnap este eltakarítottam, így mára csak annyira kellett szalonképessé tennem a konyhát, hogy ha Kati néni utólagos simításokat akar végezni a lakásban, akkor nehogy kiforduljon. Bekapcsoltam a dömsödi fűtést, ami nem sikerült elsőre, mert lehet, hogy a GSM Pager valamiért rosszalkodik.
Gyorsan bepakoltunk minden szükségest az autóba és indultunk rövidre tervezett weekend-ünkre. Útközben belekóstóltunk a gázolaj  csúcson járó árába. Egy tankolás manapság 20.000.- forint billiger als ein Schachtel Zündholz mondja gúnyosan a német.
Mielőtt a bázisra mentünk volna, azért érintettük a piacot és vettünk disznótoros májashurkát, tojást és fokhagymát. Megérkezésünkkor Zoli bácsi segített bevinni a nem csak dög nehéz, de rossz fogású TV-t, és bár ment a fűtés, de hogy ne kelljen a kazánnak szenvednie begyújtottunk a cserépkályhába. Nekikezdtem az ebédkészítésnek. Amíg az egyik serpenyőben a hurka sült, addig a másikban a felcikkezett alma és a felvágott hagyma párolódott. Áron amúgy is nehezen hagyta abba legó hajójával való játékot, a hagymás alma pedig, mint cikizte, nem tartozik a kedvencei közé.
Ebéd után áthívtuk Gabikáékat egy kávéra, majd feltettem a körömpörköltöt főni, hogy Áronnak is a kedvébe járjak. Négy óra után át is mentem Gabikáékhoz, hogy megnézzem a Forma1 időmérőjét. Áron szívesebben maradt otthon és őrizte a körömpörköltöt.
Visszajövet vacsora és lefekvés.

Áron 10. szülinapi bulija

Reggel nagy balhé alakult ki. A kérdésemre: "Áron az uiskolatáskád rendben be van pakolva?" Határozott "igen" vásasza ellenére azt javasoltam, hogy közösen nézzük meg mégegyszer. Az eredmény elképesztő volt. Összegyűrt fűzetek, Fedél és hátlap nélküli tankönyvek közepette sehol nem találta a tolltartóját. Nagyon haragudtam és összecsomagoltam a fiút és bevittem autóval. Úgy adtam le Áginéninek, hogy rögtön felszólította Áront, kezdje el keresni a tolltartóját. Keresse az osztályban és a napközi teremben. Mindeztt nem tudtam megvárni és csak annyiban maradtam Áronnal, hogy legkésőbb félötre érjen haza.
Elindultam az Auchanba. Megvettem a mától akciós 32"-os LCD TV-t Furcsa módon nem fogadták el a hitelkérelmemet, mondván "nincs vezetékes telefonom". Ez számomra teljesen érthetetlen, amikor tudom, hogy a technika fejlődése arra halad, hogy már mobiltelefon se legyen, csupán egy Bluetooth füles és akkor még feltételként ragaszkodnak a vezetékes telefonhoz. Nem mérgelődtem, hanem mélyebben belenyúlta a zsebembe és kifizettem kp.
Koncentráltam a délutáni születésnapi bulira és megpróbáltam mindent megvásárolni, ami még hiányozhat este. Felhívtam Nóra nagyit, hogy neki tudok-e még segíteni a bevásárlásban, de csak üzenetrögzítővel sikerült beszélnem.
Katika már javában takarított, amikor hazaértem, így nem volt más dolgom, mint hogy elkezdjem a szendvicsek készítését. Pistabácsit megkértem, hogy segítsen levinni a régi TV-t az autóba. Az újat már egyedül is fel tudtam volna hozni, mert az nics 10 kg.
Semmi perc alatt összeszereltem a TV-t és mire Katika végzett a takarítással, addigra már csak a tálalás volt hátra. Amikor kifogytam a tálakból Ilitől kértem egyet. Még megpróbáltam magam az ünnephez méltó öltözetbe tenni és vártam a 20-30 főre tervezett ünneplő sereget.
Áron és Kamel egyszerre érkeztek a suliból. Nem sokkal később elkezdtek csordogálni a vendégek is. Megjött Nóra nagyi és nagy dobozban hozta Áronnak a Lego kalózhajó ajándékot. Norciék almatortával érkeztek és a fiúk azonnal játszani kezdtek.A szendvicsekről kiderült, mindenki a szardiniásat preferálja. Megjöttek Iliék és olyan DVD-t hoztak ajándékba, ami passzolt a kalóz vitorláshajóhoz. Zsolt csak Zsófival jött, Mercit és Mártont otthonhagyták. Amikor nagyjából összeállt az ünneplősereg, akkor elkezdődött a ceremónia. Áron elfújta a diótorta gyertyáit és ömlöttek az ajándékok. Áron szinte mindegyiknél felvisított, de a legjobban a lego vitorlás kalózhajónak örült.
A felnőttek eszegettek, iszogattak és csevegtek, a gyerekek pedig klikkekben játszottak, egészen addig, amíg  Ádám be nem indította a SET nevű kártyajátékot.
Nóra nagyi csak követte az eseményeket és közben ismét konstatáltam, hogy miként romlik az emlékező tehetsége. A dió torta például már 4-5 éve Áron születésnapjának a fénypontja, de ő erre nem emlékezett, hogy ilyet evett volna.
A felnőttek a konyhában trécseltek és eszegettek, míg a gyerekek a szobákban játszottak és csak akkor jöttek ki, amikor megéheztek, megszomjaztak.

VIP rendezvény

Áron csak egy ici-picit igyekezett gyorsabban reggel, mint tegnap. Amikor 3/4 8-kor elindult, nagy levegőt vettem, remélem, hogy nem fog elkésni. Csak egy banánt vitt magával, de mint mondta majd a suliban pótolja.
Kényelmesen megreggeliztem és utána nekiláttam a híres szülinapi diótorta elkészítésének. Viki hiába írta annak idején, hogy csak akkor kezdjek neki, ha rá tudok szánni egy órát, mert ez nekem két órába telt. Fő az, hogy most már készen hever a hűtőszekrényben.

Ebédre lazacsültet készítettem magamnak hagymás almával.

Délután már elkezdtem készülődni a VIP rendezvényre. Ilivel megbeszéltem, hogy mivel nem tudom hány óráig tart a buli, Áron aludjon ott és reggel hét után nem sokkal jelenjen meg, hogy mindent leellenőrizhessek.
Piroska SMS-ezett, hogy nem tud velem tartani, szabad vagyok.
Maga a rendezvény közepes volt. Találkoztam Sz. Lajossal és Évával, valamint S. Laci utódjával a Malév-nél. A kaja minőség és a tálalás módja kifogástalan, a választékok száma végigehetetlen volt.