a gyerek fejlődése

Reggel fél nyolcra kellett átmennem Ferihez, hogy folytassuk a kenu műgyantás paplanozását. Eszter készített egy kávét és még két biciklit is elő kellett vennem, hogy Eszter és Áron el tudjanak indulni vásárolni. Megigazítottam Eszternek a bicikli nyerget és már indultam is dolgozni. Onnan még vissza kellett jöjjek, mert Ferinek nem volt durva csiszoló papírja, amivel a korábbi réteg megkeményedett szálkáit kellett lecsiszolni. Neki estünk egy újabb réteg paplanozásának és 11-re már el is készültünk vele. Közben még a töcskölő ecsetek is elfogytak, így azért is vissza kellett rohannom.
Amikor végleg visszajöttem, még nem voltak itthon Áronék, ezért nekiláttam a SION tábla felszerelésének és a fenti zuhanyozó elválasztójának rendbehozásához.
Eszter elmesélte, hogy Áronnal hosszan beszélgettek a családi viszonyaink kezdődő átalakulásáról. Áron kifejtette, hogy neki semmi kifogása nincs a  változásokkal kapcsolatban, sőt még azt is elmagyarázta Eszternek, hogy ő már milyen nagy és, hogy az utóbbi évben ő mennyit változott, mennyit fejlődött, "mert egy ember tíz és húsz éves kora között sokkal többet fejlődik, mint hetven és nyolcvan éves kora között".
Ebéd után kimentünk a Dunára és vittük a felfújt gumi kajakot is. Feri tartott egy gyorstalpaló kajak evezési tanfolyamot. Eszter is én is tanultunk belőle. Sajnos ennek a (Sevylor) gumi kajaknak nem elég jó az iránytartása. Még az is lehet, hogy fogok készíteni rá egy hátsó uszonyt (skeg), hogy ne forgolódjon ide-oda.

kaliforniai csirke

Még nem reggeliztünk, amikor Feri már megjelent, hogy most elkelne a segítség,  mert még nincs olyan meleg, hogy hamar megkössön és ketten elég gyorsan tudnánk kenni a kenut. Ha egyedül keni, akkor az anyag hamarabb köt, minthogy egy nagyobb üvegszálas paplant be tudna töcskölni.  Nosza, gyorsan bekaptam egy kávét, kivettem néhány csirkecombot a mélyhűtőből és felvettem valami ócska inget meg nadrágot. Feri bekevert egy két kilós adagot és épphogy be tudtuk fejezni, amikor elkezdett kocsonyásodni. Ezen felbuzdulva, egy rövid szünet után megint felraktunk egy újabb négyzetmétert. Mire végeztünk már éhezett a családom. Eszter készítette a sóskát, én pedig egy kaliforniai részeg csirkét a sütőben. Amíg az ebéd készült, addig Áron horgászott, jómagam pedig felszereltem egy újabb fűszertartó polcot.
Kint terítettünk a kúp alatt. A kaja fenségesre sikeredett.
Ebéd után lementünk a stégre. Áron azt javasolta, hogy fürödjünk, de mondtam, hogy hozza ki a vízhőmérőt és ha a víz 18 fok Celziusznál melegebb, csak akkor lehet szó róla. Áron megmérte és neki kedvezett a mérés. Kihoztam az alu létrát és bementem a jéghideg vízbe. Eszter csak jóval utánam merészkedett be, de ő sem úszott többet egy negyedóránál. Feri is odajött Zitával, akit csak nagyon nehezen lehetett lebeszélni arról, hogy a vízbe menjen. Ferivel megállapodtunk, hogy holnap reggel már nyolcra náluk leszek, hogy még a délelőtti kánikula előtt tudjunk egy réteget kenni a kenun.
Délután elindultunk az egyik dömsödi cukrászda felé. Mi ketten autóval, Áron meg utánunk biciklivel. A franciakrémes, amit én ettem olyan rossz volt, mint még soha. A fehér tejszínhab helyett valamilyen műanyag ízű krém volt és az alja sem volt jobb. Onnan átsétáltunk a Művelődési Házba, ahol bent közepes előadás volt. Tánccsoportok és énekesek illegették magukat. Az előtérben sok giccs és gagyi váltogatta egymást.
Itthon Áron és Eszter még kihasználták, hogy a kertben még nem volt teljesen sötét és tollaslabdáztak egyet.

megjött Eszter

Áron azt kérte, hogy ma egyedül menjek a piacra, mert ő még szeretne egy kicsit lustálkodni. Az időbe belefér, hadd lustálkodjon. Először én is csak a Feri bácsihoz mentem, hogy ne jöjjön hiába, mert a pallókat már tegnap este leszedtük a Zoli bácsival az autó tetejéről. A piacról felhívtam Esztert, hogy táv-utasításokkal igazgassa, hogy miket vásároljak. Az utasítások alapján vettem tojást, sütni való szalonnát, rebarbarát, sóskát, majd az üzletben tejfölt és kárpát kenyeret.
Reggeli után mindenki végezte a saát dolgát.
Délután ötre mentünk Eszterért a buszmegállóhoz. Onnan már együtt fagylaltoztunk és vettünk Áronnak egy horgászengedélyt. Még naplemente előtt kitettük magunkat a stégre.
Áron és én átmentünk Feri bácsiékhoz, ahol elkezdődött a kenu gyártása. Ma még csak a csatoló gyanta került a formába. Ezt még szakember végezte, akinek a keze alatt már több száz hajótest készült.
Áron és Eszter sötétedésig tollasoztak.

palló szállítás

Délelőtt mindent összepakoltam és mire Eszter lejött, már indulhattunk Norciék lakásába.  Előszőr a TESCO-ba mentünk, hogy vegyünk valamilyen alkalmatosságot a Dömsödre szállítandó cuccok lekötözésére. Nem kaptunk olyan eszközt, amire vágytam, de vettünk négy lazac fejet és még néhány apróságot (Unicum, tej, sajt) és egy kicsit bekajáltunk. Az igazi rögzítő készletet végül a Praktikerben sikerült megvennem. Azt hamar meg tudtam állapítani, hogy a konyhában felszerelt polcokat azzal a szerszámkészlettel, amit Ádám ajánlott (egy csavarhúzó és egy kalapács) nem fogom tudni leszerelni. Hamar feladtam és nekikezdtünk a két palló kicipeléséhez. A pallók nagyon nehezek voltak és meglepődtem, hogy Eszter milyen könnyedén tudta fejfelett az egyik végét feltenni a csomagtartóra. Nem szeretnék tőle egy pofont kapni. A Trambulin - amit úgy hívtunk, hogy ugrabugra - és a konyha asztal felrakása, valaminta lekötözés már egyszerűbb volt. Hazafele vettünk egy kiló mézédes magyar epret.
Otthon befejeztük az ebédet és előkészítettem a négy lazacfejet három különböző osztályba, illetve zacskóba: Sütni való szeletek, halászlének való és a maradék a Dezső macskájának. Eszter segített bepakolni, de Ő maga nem tud ma vellünk jönni, mert szombaton be kell mennie dolgozni.
Áron délután negyed négyre ígérte magát haza és  pontosan haza is jött. Bár a pallók és a többi cuccnak a lekötözése tökéletesnek nézett ki, mégis nagyon óvatosan és lassan gurultunk Dömsödre.

Zoli bácsi segített lepakolni a tetőcsomagtartóról. Áronnal kettesben vacsoráztunk és egy darabig minden simán ment. Este egyszer csak elérzékenyült, hogy más gyereknek van apukája, anyukája és némelyiknek négy nagyszülője is, neki meg csak egy apukája és egy nagymamája van. Ezután hosszú és meghitt beszélgetés következett, aminek a végén együtt aludtunk. Én régóta tudom, hogy egy időzített bomba ketyeg Áron lelkében, csak nem tudtam, hogy mikor fogja ezt velem megosztani és velem megbeszélni.

tanácsadói felkérés

Áron csak egy műanyag szatyorban vitte az ünneplőjét, mert ma osztályfényképezkedés lesz. Kellett vinnie még néhány könyvet és füzetet is, mivel az iskolatáskáját tegnap az énekkari verseny után már nem tudta hazahozni a suliból.
Reggel ripsz-ropsz elkezdtem a tegnap leáztatott bélyegeket a préselőbe rakni. Reggeli után elindítottam a mosogatógépet és igyekszem mindent úgy tenni, hogy több dolog intéződjön el, mint amennyi restancia felgyülemlik a hátam mögött.
Bélával megbeszéltem a nagyon izgalmas ingatlan ügyeit. Utána másolatban elküldtem a Gyámhivatalnak a Kincstárjeggyel kapcsolatos dokumentumokat, ahogy azt a határozatban kérte. Ha már posta, akkor mellette beugrotam a kis kínaiba ebédelni.
Időközben kaptam egy telefont, ami szerint elképzelhető, hogy felkérnek egy nagyobb lélegzetű projektben tanácsadónak. Még nem gondoltam át teljesen, hogy elvállalhatom-e vagy sem, de ebben nem is sürgettek.
Az utolsó pillanatban tudtam elindulni a brushupra, de végül majdnem pontosan odaértem. Onnan fél ötkor szabadultam és rohantam a Zrinyi utcai Duna Palotába, ahol egy vernisszázson, Láng Miticzki Katalint textilművész kiállításán volt  találkozóm Eszterrel. Útközben felhívtam Ilit, hogy mi nem tudunk hazamenni akkorra, amikor Áron hazajön az iskolából, de később felmegyünk érte, addig pesztrálja. A kiállítás nekem is tetszett.
Otthon azután együtt kényeztettük Áront.

Gyámsági betétkönyv

A reggel símán ment mindaddig, amíg nem jött a postás.Amikor meghozta az ajánlott levelet a Gyámhivataltól, aminek a tartalmán egy kicsit meglepődtem.  Az OTP-ben korábban azt mondták ne várjak semmi jót a Gyámhivataltól, mert eddig mindenkinek elutasították a kérelmét, hogy a 3,25 %-os "látra!!" szóló gyámsági betétet (1.200.000.- forintról van szó) kiengedjék valamilyen magasabb hozamot ígérő, hosszú távra lekötött befektetési formába.
Azonnal buszra szálltam és az elfogadott kérelemmel betűztem az OTP-be és tíz órakor már kihúztam a sorszámomat. Ott első körben meglepődtek azon, hogy egy pozitív elbírásált kaptam, majd azt mondták, hogy nem tudják felbontani a betétet, mert a Gyámhatóság határozata ellen a levelében azt írta, hogy a határozat ellen az érdekeltek a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebezhetnek, így a határozat még nem jogerős. A disztribuciós lista szerint az érdekeltek hárman jöhetnek szóba:

1. A Gyámhivatal (Ő csak nem fog a saját határozata ellen fellebezni.)
2. Az OTP (aki kérte, hogy kérelmezzem a Gyámhatóságtól a gyámsági betét feltörését és akkor megoldjuk az egy éves 8%-ra lekötött Kincstárjegyet, tehát az OTP sem fog fellebezni.)
3. Maradtam én aki ezennel kifejezésre juttatom a szándékomat, hogy a magasabb hozam reményében fel szeretnén bontani a gyámsági betétkönyvet, tehát én sem fogok az Áron érdekei ellen fellebezni.

Ez a logika nem győzte meg az OTP-t. Akkor sem. Menjek vissza a Gyámhivatalba és intézzem el, hogy jogerőre emelkedjen a határozat. Arról már nem is beszélve, hogy a határozatban az is állt, hogy a határozat keltétől számított 15 napon belül kell igazolnom, hogy a feltört betétkönyv összegét Kincstárjegybe tettem. (erre 6 nappal kevesebb áll a rendelkezésemre, mint a fellebezésre a feleknek, ezért matematikailag sem oldható meg. SICC!)

Olyan apróságokon már nem is bosszantottam fel magam, hogy a Gyámhivatalban bekopogtam az ügyemben illetéskes irodájába, udvariasan köszöntem, bemutatkoztam, ahogy Róza  már gyerekkoromban tanított, amire a válasz: "Nem látja, hogy telefonálok, üljön le kint és várjon."
Egy idő után megkérdeztem valakit, aki ugyancsak abban az irodában dolgozott és jött ki, hogy fognak szólni,amikor bemehetek? "A kolléganőnek nem feladata, hogy az ügyfeleket beszólítsa. Egy idő után kopogjon és majd meglátja." Fél óra múlva kopogtam. Ismét az volt a válasz: "Nem látja, hogy telefonálok, üljön le kint és várjon."
A Gyámhivatal még szerette volna iktatni és maktatni, ha ott nem emelem fel a hangom. Végül megengedték, hogy én járjam végig az iktatás procedúráját. Ezzel jogerőre emelték a határozatot, amivel visszaslattyoghattam az OTP-be.

Ettől az időponttól három órán keresztül folyt az egy évre lekötött Kincstárjegy szerődésével kapcsolatos bürokratikus ceremónia.  Minden egyes ellentmondáson kiakadtam, amit először vitattak, majd amikor jött a Csoportvezető azután az Osztályvezető és végül a Fiókvezető, akkor az volt a válasz, hogy igazam van, de ezt a Szerződést nem ők írták, hanem így kapták készen a központtól és ezen Ők nem változtathatnak, akkor sem, ha, mint belátják tele van ellentmondással és hibákkal.

Végül feladtam a harcot és a megkötött szerződéssel délután négyre haza is érkeztem. Közben eszembe jutott, hogy Norcikám mennyire meglepődött Bristolban, amikor azt tapasztalta, hogy a hivatal, ahelyett, hogy packázna az állampolgárral, azt lesi, hogyan tud a segítségére lenni.

Tessék mondani, ennél az országnál vannak országok még balkánabbra?

Este Eszternek elmeséltem az egész pokoljárást és az sem csoda, hogy szegény Áronon csattant az ostor, mert addig nem feküdhetett le, amíg nem tesz rendet a szobájában.

It was a hard day

A nehéz nap azzal kezdődött, hogy miután Áron elindult a suliba, befejeztem a tegnapi megbeszélésekkel kapcsolatos levelezéseket. Elindítottam a nagymosást és meggyúrtam a kelesztett pizza tésztát. Felhívtam a THULE szaküzletet, hogy végre pontot tegyek a csomagtartó problémára. Még a délelőtt találtam egy lite-osabb megoldást és el is mentem érte.  Kicsivel több, mint 28 rugóból meg is oldottam a kérdést. Annyira kerestem a gazdaságos megoldást, hgy tömegközlekedéssel mentem, jöttem.

Közben Laci telefonált, hogy kellene beszélnünk a hasznát vitorlás eladójával. Amikor hazaértem, először a hasamat kényeztettem. Megmelegítettem a lazac halászléből egy adagot, megcsípőztem és beküldtem. Jóllakva már könnyebb volt elkezdeni a csomagtartó felszerelését. Szerintem egy bő óra alatt készen is voltam.

Gyorsan kiteregettem a nagymosást és már kezdtem volna feldíszíteni a pizzát, de közben megérkezett Bence. Ma kombinatorikával foglalkoztunk és örömmel tapasztaltam, hogy a logikai érzéke is javul a fiúnak.

Jóval négy előtt érkeztek a fiúk a német gyakorlásra. Nekem még le kellett szaladnom a MATCH-ba, mert hiányzott a lila hagyma, az oliva bogyó és a sajt a pizzáról. Kamel nem jött, mert nem érezte jól magát, Csaninak pedig foci felmérése volt a Vasasban. Így azután csak négyen voltunk, amiből az is következett, hogy a pizzából is tudott mindenki repetázni.
A gyakorlás a közepes alatti színvonalú volt. Áron felvitt egy kis tepsivel a pizzából Csabinak, amit végül Eszter evett meg. Már az óra utáni.legózás folyt, amikor Laci megérkezett az ikrekért. Őt is megkínáltam pizzával, amitől a fiúk a játék hosszabbítását élvezhették. A fiúk és Laci akkor búcsúztak el, amikor Eszter megérkezett angolra. Ö sem tette zsebre amit kapott. Nem csinálta meg a házi feladatát és nem tanulta meg a dialógusokat.
Mire átnéztem Áron házi feladatát és lefeküdt, már jóval elmúlt kilenc óra.