jégsaláta

Sikerült viszonylag normál időben felkelnünk. Möci már lent olvasgat a notebookon valamit. Elindulok kárpát kenyérért, de ha már elindulok, akkor elgurulok a kiskunlacházai TESCO-ig is, mert egy csomó utalványnak lejár a határideje. Ezt hívják a fogyasztói társadalomban "kényszer vásárlásak".

Már kilenc óra, mire befejezem a locsolást is és kezdhetjük a reggelit.
Délelőtt rendeztem a számítógépen rendezhető elmaradásaimat és egy picit gyomláltam Möci fűszernövényei között is, mert ahogyan ő gyomlált, az még hagyott hátra tennivalót.

Möci délelőtt egy sort se tanult a feladott angol leckéből.re nagyon szigorúan rászóltam,  ha ma nem tanulja meg a mára kijelölt penzumot, akkor  a velem való angol tanulásról egyszer, s mindenkorra mondjon le. Az elmúlt két év után neki már régen nyelvi államvizsgáznia kéne.

Ebédre megettük a spenótos nokedli maradékát. Ha este jönnek a Dezsőék, akkor már csak mesélni fogunk a spenótjukról, mert kóstolót kínálni már nem tudunk.

Nekilódultam, hogy felássak egy kisebb területet a Prelukban vásárolt jégsaláta magoknak. Végül csak nagyon kis területet sikerült ültetésre rendbe hozni, de azért 15 fej jégsaláta csak lesz belőle.

Megint úsztunk egy nagyot a Dunában. Napozás közben Möci megpróbálta felmondani a  mai angol lecke első felét. Amikor a naplemente után visszahúzódtunk a fészekbe, kipróbáltuk, hogy milyen változást eredményezett nálunk a TV adások digitális átállása. Meglepetésünkre semmi nem változott, így itt a bázison nem lesz szükség úgy nevezett set top box vásárlására.

Möci még este nyolckor is egy tepsi túrós rétes sütésével volt elfoglalva. Az esti locsolás előtt tartottam egy
oda-vissza játszó villanyóra leolvasást. A beszerelés óta valamivel több mint 300  kWh teljesítményt fogyasztottunk, miközben a napelemes rendszer 600 kWh-nál is többet termelt.

angol tananyag a kütyün

  Na végre, az éjjel akkora vihar kerekedett, hogy azt hittük, az ég is leszakad. Reggelre kelve csak annyit észleltünk belőle, hogy nagy szél kerekedett és a levegő felfrissült és lehűlt egy kicsit. A reggelt úgy kell érteni, hogy az alvás nagy lustizással fejeződött be.

Tegnap ugye meglepődtem a klímás szóbeli kalkulációján, de az igazi pofára esés akkor kövezkezett be, amikor mára megérkezett az írásos árajánlat, ami részletesebb, pontosabb, de főként 25 %-kal magasabbra sikeredett. Még nem fogalmaztam meg, miként mondjam el neki, hogy ennyire nem vagyok tehetős, vagy csak egyszerűen, hogy hova menjen. Az ajánlat több volt mint fél milla.

Reggelire maradékokat ettünk. (Ennyire nem telik nekünk klímára.)

Sikerült feltennem Möci kütyüjére a Szalai Nóri féle mp3-as hanganyagokból azokat, amiket Béla szedett le és az újakat, amiket már én töltöttem le. Mostantól szigorúbban fogom venni a tanulását.

Már megint besűrűsödtek körülöttem a tennivalók. Csak azért nem panaszkodom emiatt, mert feltölt az a tudat, hogy az összes időtöltést hasznosnak tartom.

Möci ebédre olyan finom kedvemre valót készített, mint még soha. Fél szemmel láttam, hogy a tegnap kapott spenóttal foglalkozik, meg sok gerezd fokhagyma is szerepelt a konyhaasztalon, de ilyen finomat eddig még csak a Trattoria Toscana-ban sikerült ennem. A spenót nem apróra passzírozva, hanem nagy levelekben sok fokhagymával megfőzve terpeszkedett a nokedlin. Már csak egy kis reszelt parmezán sajt kellett volna a tetejére. Hozzá az Adriáról hozott kedvenc vörös borunkat, a Vranac-ot kortyolgattuk.

Pihentetőnek beszereltem a huzika hűtőszekrényébe az elmosott polcokat, amik szinte ördöglakatszerűen kerültek vissza a helyükre. még kedvem támadt az asztalon azt a kis sérülést kijavítanom műgyantával.

Délután egy picit angoloztunk. Igaz, hogy közben néha belülről néztem a szemhéjamat, de angoloztunk. Mire felébredtem a délutáni sziesztázásból már este hét óra lett. Kérdezte is Möci, hogy csak sötétedés után megyünk le a Dunára egy kicsit sétálni?

Átmentünk Dezsőékkel tércselni. Holnap délre meghívtuk őket spenótos nokedlire, de már parmezán sajttal.

inverteres klíma

Egy türelmetlen reggeli telefonáló csörgésére ébredtünk. Végül, reggel nem sikerült megtudnunk, hogy ki volt, mert mire felvettük volna, már abbahagyta a csörgést. Úgy látszik csak az volt a célja, hogy felébresszen bennünket. Az egész csörgésnek annyi volt a hozadéka, hogy még az erős napsütés előtt meglocsolhattam a veteményest. Ha meggondolom, hogy egy hónapja ültettem el a zöldbabot és még mindig nem terem, akkor elég sok a munka ráfordítása. Az is igaz persze, hogy amíg mi az Adrián voltunk, addig Zoli bácsi egy kicsit elhanyagolta a locsolását.

Mára sem ígért a meteorológia lehűlést, sőt 39 fok Celsiusszal riogat. Most, hogy még nem kapnak napot a napelem táblák  lemostam azokat is, mert az volt a gyanúm, hogy a több mint egy hónapos eső szünet miatt a rárakódott portól csökkent a teljesítménye.

Möci bekerekezett a faluba feladni Áronnak a levelet és fog hozni kiflit a reggelihez és sört  a kánikulához.

Reggelire Möci sok mindent készített, de én csak egy csésze forró halászlét ettem pirítóssal. Pontosan olyan finom lett, mint amilyennek elképzeltem.

Közben kiderült, hogy ki volt a reggeli telefonáló, mert ismét csengett a telefon és az úr már a kapuban várt a bebocsáttatásra. Még az elutazásunk előtt kértem egy árajánlatot, egy inverteres klíma berendezésre, hogy a napelemes többlettermelését ne kelljen nyomott áron eladni az ELMŰ-nek, a vele járó jövedelem adó bevallásának macerájáról nem is beszélve. Akkor a cég azt mondta, hogy az árajánlat elkészítéséhez egy helyszíni  bejárásra van szükség. Most jöttek.

Az úr alaposan felmérte a terepet, de az előzetesen becsült bekerülési érték közlésénél nem volt kíméletes egy esetleges szívinfarktus kialakulását illetően. Möcivel azt beszéltük meg, hogy az írásos árajánlat megérkezése után fogjuk eldönteni, hogy megéri-e vagy sem.

Hívtam a Tósa Sanyit, hogy ugorjon be az autójába és jöjjön el Dömsödre. Úszásra, teniszezésre és egy finom lazac halászlé ebédre hívtam. Neki csak egy óra az út és ez egy kellemes program lett volna. Végül megtalálta az egyetlen akadályozó tényezőt: reggel már bekapott egy vodkát és így nem ül a volán mögé. Elfogadtam, majd egy másik alkalommal megoldjuk.

Be kellett dobni az Áronnak írt levelet. Möci rábeszélt egy hosszabb kerékpár túrára a Duna parton, mert határozottan emlékezett arra, hogy ott van egy postaláda. Lementünk egészen a Sirály fogadóig. Postaládát ugyan nem találtunk, de legalább bringáztunk egy jót. Ott pihentünk egy kicsit, majd elindultunk visszafelé.

Úszkáltunk egyet a Dunában és közben olyan jó szél kerekedett, hogy elhatároztam, összerakom a szörföt és rápattanok. A szörf összerakása többször annyi időt vett igénybe, mint amennyit a vízen voltam vele. A gábli (Gábelbaum) feszítőjének volt egy problémája, amit szerettem volna megkonzultálni a nagy szörfös Feri bácsival.

Átsétáltunk a Gabikáéhoz. Szilvászkodtunk, majd meghívtuk őket egy lazac halászlé ebédre. Át is jöttek, de a Feri bácsinak otthonról hozták az ebédet, mert ő a halászlét nem szereti.

Gabikának nagyon ízlett a főztöm. Mind meg is ette. Utána kávéztunk és sokat dumáltunk. Baromi meleg volt, közel 40 fok Celsius elmentek, mi megint beugrottunk a Dunába.

Boróka kérdezte, hogy nem szeretnénk-e megint kapni egy adag spenótot. A válasz egyszerű volt, mert erre már azóta aspirálunk, hogy az Aszódiéknál ettük azt a spenótos hasét.
Möci ismételt bicikli túrára szedett rá. Igaz, hogy először csak a Petőfi fáig, de ott egy kis pihenő után meghosszabbította a végcélt a strandig (ha nyitva van). A strand nyitva volt és a lemenő nap mellett már egy szál ember sem volt benne, így megtehettem, hogy ledobtam a gatyámat és úszás meztelenül. Elúsztam egy kikötött vitorlásig, alaposan megmustráltam, majd vissza. A kiszállást a vízből az komplikálta, hogy időközben kikötött egy nagy kenu tinédzser fiúkkal és lányokkal, de a szürkületben már nem zavartattam magam nagyon.

A mai nap után, akkor sem lenne szükségem altatóra, ha egyébként szednék néha.

kettesben

Későn ébredeztem, de Möcit nem találtam magam mellett. Vagy nagyon horkoltam és ezért felment,hogy egyedül folytassa az alvást, vagy megszökött egy huszárkapitánnyal, hogy nélkülem folytassa az életét.

Már majdnem lekéstem a napsütés mentes reggelt, amikor elkezdtem a locsolást. A zöldbab nagyon lassan fejlődik, pedig tőlem is, meg a Jóistentől is mindent megkap.
Amíg Möci készítette a reggelit, addig a kúp alatt igyekeztem behozni a blogbejegyzéseim elmaradásait. Annyi minden történik velünk, hogy arra már szinte nem marad időm, hogy azt rögzítsem is.

Tamásnak sikerült átutalnom a pénzt, bár a Citibank online olyan hülye, hogy ha az átutalás napjának (munkaszüneti nap lévén) nem a "Ma"-i napot jelölöm, hanem a következő hétfőt, akkor közli, hogy azon az értéknapon nem tudja elvégezni a megbízást.

Elindultunk egy kerékpár túrára, de egy óra után a nagy hőség miatt feladtuk. Lepihentünk egy fa alatt és egy kis pihenő után visszaindultunk.

Miközben én a Forma 1-et néztem, Möci lazacot sütött hagymás almával, de egyikünknek sem volt nagy étvágya. Baromi meleg van. A kúp alatt az árnyékban is 36 celsius fok. Napközben többször is kimegyünk úszni egyet.

Végre nekiveselkedtem, hogy a három lazac fejet kipucoljam és feltegyem  főni halászlének. Macerás egy meló, de majd holnap, amikor esszük, kiderül, hogy megérte-e. A lazac hulladékot odaadtam Gábornak. Már nincs saját macskájuk, de a szomszédból még járnak hozzájuk látogató cicák.

Panaszkodtam Möcinek, hogy nekem már ma nagyon hiányzik Áron. Remélhetőleg ezt az egy hetet valahogyan kibírjuk nélküle.

Csak nagyon későn jutottam a locsoláshoz.

Indulás a Tócsa táborba. Bakonyszentlászló

Nagyon korán ébredtem. Először lementem locsolni, de közben félgőzzel elkezdtem ébreszteni Áront is, hogy kezdjen el készülődni. Belenéztem a levelezésembe, de ott egyetlen sor sem volt a Tócsa tábor címét illetően. Nem baj, nekiindulunk és majd menet közben folytatjuk az érdeklődést.

Az IGO szerint már 11 óra előtt ott leszünk. Szerencsénk volt az egy hónapra vásárolt autópálya matricánkkal ( 2013.07.07- 2013.08.07 ), mert legalább most is büntetlenül utazgathatunk rajta. Az autópályáról letérve gyönyörködtünk a Bakony és a környező falvak szépségében.

Közben találtunk egy mérsékelt árú üzemanyag kutat. Megtankoltunk. Amikor az IGO szerint megérkeztünk, akkor ott találtuk magunkat a semmi közepén. Felhívtuk Cser Katalint, aki közölte, hogy már nincs egy kilométer a végcélig és elmondta, hogyan jutunk oda.

Kiszálláskor átadtuk Áronnak a bőröndjét, Katalinnak pedig a két üveg lekvárt. Féktelen boldogság volt a találkozás Artúrral és Leóval. Ölelgetések, csókolgatások, azután eltűntek a szemünk előtt és többé nem is láttuk őket.

Még megbeszéltünk néhány technikai részletet Katalinnal, az augusztus 4-i hazautazással kapcsolatban, azután indultunk vissza Törökbálint fele.

Időben érkeztünk Aszódiékhoz. Már a vége fele folytak a buli előkészületei. Judit nagyon finom kajákat tálalt fel. Pálcikán sült csirkemell, sült virsli csevapcsicsa, sült krumplival, finomabbnál finomabb kenőcsökkel és kovászos uborkával. Sajnos nem ihattam hozzá a kínált Egri Bikavérből, mert Möci nem vállalja a vezetést.

Jánossal megbeszéltük, hogy ha nincs ellenükre, akkor jövő ősszel meglátogatjuk őket Izraelben. Annyira nem volt ellenükre, hogy előfeltételnek szabta, hogy csak akkor mehetünk, ha az ottlétünk alatt náluk szállunk meg.

Bár a társaság nagyon jó volt, mégis mi szakítottuk elsőnek a vendéglátást. Még napsütésben érkeztünk Dömsödre, így tudtunk egyet csobbanni.

Itthon azután ismét megnéztem a filmklubban már látott Martin Scorsese filmet a Casino-t. Újfent megdöbbentett ez a realista film a '70-es évek Amerikájáról.

vitorlásról álmodozunk

Már 3/4 7-kor felkeltem egy kis napsütés előtti locsoláshoz. Igaz, hogy utána még egy kicsit visszabújtam, folytatni az álmomat. Álmomban egy vitorlázat nélküli hajóval manővereztem egy kikötőben. Lehet, hogy az egész Áron vágyairól szólt, mert egyre gyakrabban emlegeti, hogy jó lenne nekünk is egy vitorlás.

Möci készítette a reggelit, de a lágy tojás főzését nem bíztam rá. A fiúknak addig tart a dolog, amíg mindent megesznek. A reggeli utáni elpakolás már nem természetes

Egy újabb gyomlálásba kezdtem. Utána csapatostul kimentünk a Dunára. Ma nem csak a nap tűzött ezerrel, hanem egy kis szellő is fújt. A fiúk gumimatraccal és nagy labdával színesítették a lubickolásukat. Nem tudtak betelni a vízzel.

Közben elkezdtem készíteni a híres bufallói csípős csirkeszárnyat. Úgy éreztem, hogy túl sok lesz, de nem baj, mert Laci úgyis jön a fiúkért délután, legalább őt is megkínálhatjuk vele. Möci segített, mert ő készítette hozzá a salátát. A görögdinnye nem fért sehova, ezért a huzika hűtőszekrényéből kiszereltem a rácsokat és a polcokat és csak úgy tudtam betenni a nagy dinnyét. A szerelékeket amúgy is be kellett tenni a mosogatógépbe, mert az része a hűtő takarításának.

Akkora sikere volt a csirkeszárnynak, hogy a Lacinak félretett darabok is elkeltek. Utána jött a sztracsatella fagyi a tejszínhabbal.

Még egy adag játék, szinte az utolsó felvonás mert a fiúk közben minden cuccukat összepakoltak és készülődtek a hazamenetelre.

Laci hat óra körül érkezett. Gyors élménybeszámoló után nekiálltunk a jól lehűlt görögdinnye elpusztításának.
Amikor a fiúk és Laci elbúcsúztak, Áron is hozzákezdett a holnapi utazásnak a Tócsa táborba. Lenyúlta az új bőrönd szettből a nagyobb gurulóst és a tisztálkodószeres  kis táskát.
Későn este felhívtam a szervezőket, hogy adjanak egy pontos útbaigazítást, esetleg GPS kódokat, hogy holnap könnyebben odataláljunk. Meg is ígérték, hogy még  kora reggelig elküldik email-ben.

Ráckeve

Délelőtt elindultunk, hogy a Second Hand műszaki üzletben nézzünk egy hűtőszekrény.  Útközben benéztünk Lacibácsiékhoz, mert Áron nem találta a LaCoste trikóját. Se a trikó nem lett meg, se a Second Hand, mert az már Dunaharasztiba költözött.

A hibás platnit bevittük a villamossági boltba, hátha a tulaj segítségünkre tud lenni a leégett vezeték krimpelésében.

Möci azt javasolta, guruljunk át Ráckevére, hogy vásároljunk néhány dolgot a Lidl-ben. A legfontosabb a tejszínhab volt az ebéd utáni fagylalthoz.

Ha már erre jártunk, becsöngettünk Busz Gabiékhoz. Kapóra jöttünk, mert az újonnan vásárolt satuja javításra szorult.
Mire visszaértünk a fiúk már kellőképpen éhesek voltak. Grill csirkét ettünk sült krumplival és kovászos uborkával. A nap fénypontja a fagylalt volt

Onnan tudtam, hogy Norciék megérkeztek Magyarországra, mert a nevemre szóló hitelkártyán történt egy terhelés, amit a Deichmann-nál vásároltak és annak megtörténtéről a bank SMS-ben értesített. Először még kezdtem csodálkozni, hogy már ennyire kihagy az emlékezetem, hogy arra sem emlékszem, hol és mit vásároltam egy fél órával ezelőtt. De aztán hamar rájöttem, hogy ezt nem mi követtük el. Meg is lepődött Norcikám, amikor felhívtam és közöltem: "látom itthon vagytok."

Egyeztettük a programjainkat. Norcikám azzal adott még egy lökést Áron Tócsa táborba küldésre, hogy Arti és Leó már nagyon várja, hogy találkozzanak.