Sörkör buli Andráséknál

Reggel teljesen egyedül ébredtem. Möci és Áron otthon maradtak Budapesten. Elsőnek beengedtem Mannát, aki első szóra nem jött be, mert mint láttam farkasszemet nézett egy másik macskával. Amikor nyugtázta, hogy a másik, macskát elzavartam, bejött.

A piac előtti reggelihez se alapanyag, se idő nem volt. Gondoltam, azzal most már ne húzom az időt, hogy valamit bekapjak, majd a lángososnál.

Felhívtam a fodrászt, hogy mikor tudna fogadni. A lehetőség miatt azonnal el kellett indulnom a piacra. Gyorsan bevásároltam minden szükségeset, főleg tojást a készülő diótortához. Azért vettem egy darabka disznósajtot. Az egyik néni rábeszélt egy zacskó csicsókára. Eleddig azt sem tudtam, hogy mi az. Olyan nagy sikerélménye volt a néninek, hogy amikor megvettem, utána még arra is rá tudott beszélni, hogy vegyek egy zacskó elültetni való csicsókát. Igaz, hogy akkora veteményesünk nincs felásva, de megvettem, mert annyi minden jót mondott róla, hogy az derült ki, hogy ennyi pénzért az egy kincs.

Onnan a fodrászhoz mentem, hogy Áron szülinapján legalább a loboncom nézzen ki valahogy. Útközben azért bekaptam egy fokhagymás tejfölös sajtos lángost.

Fodrász után elvittem a sikeresen megvett padlólapot a Miskolci úrhoz, akinek profi csempevágója van és azt kértem, hogy először vágjon le a szélességből 10 cm-t !! ami nagy és helyrehozhatatlan hiba volt, és utána a hosszát vágja négy egyenlő 15 cm- es darabokra. Ő pontosan úgy darabolta fel a lapot, ahogyan azt én kértem. Így lett 4 darab 15 x 20 cm-es padlólap a 4 darab 15 x 25 cm-es helyett. Nem nagy tragédia, mert  a 4 darab 15 x 20-asból el tudom végezni a hiánypótlást, de a hülyeségem nagyon bosszant.

Délelőtt még volt annyi időm, hogy megdaráljam a több mint 30 dkg diót.

Kimentem az istállóba és leszabtam azokat a a fa lemezkéket, amiket terveztem az új ajtó zárfogadó részébe ragasztani, hogy a konstrukció még  jobban funkcionáljon.

Lassan el kellett indulnom Möciért ér Áronért Budapestre. Fel is hívtam őket, hogy körülbelül mikor fogok érkezni. Elmondták, hogy milyen jól és főleg stresszmentesen érezték magukat nélkülem.

1/2-kor érkeztünk meg csapatostul Érdre. Andrásék már teljesen felkészülve várták a sörkört.

Először Béla Fordját kellett generáloznunk, mert kiégett a bal első Duolux izzója. Próbálkoztunk Andrással a rossz izzó kiszerelésével, de csak úgy, egyszerűen, mint anno a Zsiguliból, hogy éjszaka, hóesésben részegen és törött bal kézzel, csak úgy kikapjuk, az még kettőnknek sem ment, pedig az egyik ráadásul autós okl. közlekedés mérnök, 50 év szakmai gyakorlattal. Nosza vegyük elő a Használati Utasítást, amiben egyszerűen le van írva, hogy ha sikerült kiépíteni a hűtőmaszkot és leszerelni a lökhárítót, akkor ki tudjuk építeni az egész lámpaestet és onnan már gyerekjáték kivenni a meghibásodott izzót.

Egy órán belül ki is szereltük és Béla beült mellém az autóba, hogy a közeli benzinkútnál vegyünk egy ugyanolyan típusú izzót, illetve kettőt, hogy akkor már legyen tartalékban is egy.

Az új izzót beszerelni  már nem volt nagy Kunst, 10 perc alatt végeztünk a művelettel. Garancia az András műveknél.

Közben a társaság többi tagja dumcsizott és közben pálinkáztak. Irigyeltem őket ugyan, de mit tehettem.

Hamarosan az asztalhoz invitáltak. A kaja fenséges volt. Nekem a töltött káposzta ízlett a legjobban (bár a szakács egy picit szerelmes volt), a körömpörkölt pedig egyenesen fenséges volt. Ezek után még egy kis juhtúrós sztrapacska, dugig zabáltam magam, amiben csak az volt a borzasztó, hogy amikor már nem fért belém egy falat sem, akkor árulták el, hogy a következő fogás a lekváros vagy diós bukta szerűség. Rajtam nem fogy egy Gaigne András kibabrálni, a buktákat kértük dogibag-ként becsomagolni.

Még egy finom kávé és egy érzékeny búcsú és indultunk Dömsödre. Az út azért volt nehéz, mert a szemerkélő esőben a zsíros szélvédő nehezítette a közlekedést, amikor a szemben jövő járműveknek nem volt jól beállítva a tompított fényszórója.

Dömsödre érve Manna már nagyon várt minket. Még megnéztük az X-Faktort, azután mindenki elment pihenni.

Csak Mannával kettesben megyünk Dömsödre

Áronnal együtt keltem. Úgy érzem, hogy nagyon összeszedett vagyok ahhoz, hogy jövő péntekre minden rendben menjen Áron szülinapi buliján.
Reggel abban maradtunk Áronnal és Emővel is, hogy ők ma nem jönnek velem Dömsödre, hanem holnap vissza jövök értük és viszem őket Érdre az Andrásék bulijára. Így kora délután csak egyedül megyek (illetve Mannával) és a következő 24 óra alatt szeretnék minden előre tervezett dolgot elvégezni. Ezek között a két legfontosabb, a diótorta és előkészületek az előszoba padlólap kijavítása.

Emőke áthozta Mannát és a ketrecét. Manna itt is jól érzi magát és türelemmel várja, hogy mikor fogunk indulni.

Délben még leugrom a kis kínaiba. Viszem a pálcikámat és bekapok egy szecsuánit vékony sült tésztával. Közben bekapcsolom a dömsödi fűtést, hogy mire leérünk jó meleg legyen.

Utána bepakolunk és együtt indulunk Mannával. A TESCO parkolójában magára hagyom, de csak addig, amíg beugrom néhány cuccért. Vettünk tigris kenyeret, lazac gerincet, kakaót (mert abban nem voltam biztos, hogy van-e Dömsödön elég a diótortához.

Biztonságból vettem még ruszlit, sajtot unicumot és sört valamint egy fél grillcsirkét is kovászos uborkával. Az egyik akció miatt vettem egy doboz All in 1 mosogató tablettát, ami 28 darabos és így 999.- forint helyett 499.- forintba került. A hülye vásárló soha nem azt veszi meg, amire szüksége van, hanem mindig azt, amire rá van írva, hogy: 'AKCIÓ!"

Most, hogy sikerült kora délután elindulnunk, útközben benéztem egy-két csempe és padlólap szaküzletbe. Vittem magammal a mintát, hogy milyen színű padlólapból szeretnék venni 4 db 25 x 15 cm-es lapot. Már majdnem teljesen lemondtam róla, amikor az egyik helyen, de ez már Szigetszentmiklós volt, közölték, hogy 60 x 30 cm-es méretben van. Egy doboz 8500.- forint. Gyorsan döntöttem, hogy ebből kijönne nekem a 4 darab, de nekem csak egyetlen lapra lenne szükségem. Az sajnos nem megy, mondta az eladó, aki szemmel lázhatóan a tulajdonos volt. Kétségbeesésem miatt, azt találtam kérdezni, hogy: "és ha nálam van egy fegyvernek látszó tárgy?"
- Ja az más - mondta az eladó -, akkor vigye. 350.- forint.

Jó napom van gondoltam és Dömsödig meg sem álltunk. Ott szabadlábra helyeztem Mannuskát, majd mindent kipakoltam az autóból.

Levagdostam egy adag bélyeget és be is áztattam. A lazacról levágtam a farkát és a széleit. A hulladék nagyját kitettem a környék macskáinak, a finomabb részekből pedig tettem Manna tányérjába a száraz kajája mellé és behívtam, hogy együtt vacsorázzunk. Én a grillcsirke szárnyát és a hátát ettem. A mellét eltettem Möcinek, a combját pedig Áronnak, mert az a kedvencük.

Még egy picit belenéztem a TV-be, de azután hamar lefeküdtem.

Vita a párkapcsolatról

Reggel csak annyira ébredtem fel, hogy kontrolláljam Áron elindulását a suliba. Még egy almát is sikerült beledumálnom.

Amikor én felkeltem rögtön összeállítottam a napi agendámat. Először felhívtam az ajtósokat, hogy egyeztessem a takarók felszerelésének az időpontját. Hétfőben állapodtunk meg, ami nekem azt jelenti, hogy hétfőn, amikor befejezték és elmennek, kezdhetem a padlóburkolat (öt eltört padlólap) kijavítását. Addig persze be is kell szereznem ezeket a hiányzó lapokat, no meg a csemperagasztót.

Reggeli után leültem a számítógéphez. Norcikámnak írtam, hogy szúrjon be még egy sort a meghívóba és küldje el.

Möciben próbáltam tartani a lelket. Érthető, hogy egy kicsit feszült, mert ma délután lesz a megpályázott állásra az első interjúja.

Kora délután bementem a CITIbankba és Kádár úrral átnéztük a portfóliómat. A MOM parkban be is kaptam egy salátát és utána már rohantam a brushupra. Egy kicsit elkéstem ugyan, de azért maradt nekem is a három születésnapos hozta süteményből.

Katievel megbeszéltem, hogy a jövő héten beiktatjuk a programjaink közé, hogy Möci rajzait elhozzuk a Közhelyből.

Az állás interjú Möcit annyira kimerítette, no meg az idő is undorító volt, ezért nem jött utánam a brushup-ra.


Hazafele már tudtam SMS-ezni Möcinek, mert engem is nagyon érdekelt, hogy milyen volt az állásinterjú. Az önkormányzatnál felemás érzelmei voltak, viszont ott összefutott egy régi ismerőssel, aki megvillantott előtte egy állás lehetőséget, a Bartók 32 Galéria vezetését.

Áron már otthon volt, mire hazaértem. Este bundás kenyeret készítettem, amihez Áron gyümölcsteát főzött. Möci csak a teából kért.

Amikor Áron már lefeküdt, mi még hosszan beszélgettünk a párkapcsolatról alkotott véleményünk eltéréseiről.

Még este beáztattam a levágott bélyegeket, de csak holnap fogom őket kiteregetni.

Áron teljesen egyedül indul el a suliba

Úgy látszik, hogy egy új korszak kezdődik. Ma reggel 1/2 8 után ébredtem és ijedten ugrottam ki az ágyból. Megnéztem az atomórát 7:37. Te jó Isten! Gondoltam magamban, Áron el fog késni az iskolából, és amíg rohantam be a szobájába, gyorsan végiggondoltam, hogy ha 10 percen belül el tudnánk indulni, akkor autóval még talán beérnénk 8-ra.

Mindez végigsuhant az agyamon és amikor beléptem a szobájába nagy megnyugvással láttam, hogy csak egy halom rendetlenség van ott. Áron nyilván időben elindult, csak én arra nem ébredtem fel. Megnyugtatott a rendetlenség, amit itthon hagyott.

Reggeli után leültem a számítógéphez. Megnéztem a leveleimet, letöltöttem egy-két Szalai Nóri hanganyagot és megpróbáltam behozni a lemaradásomat a blogbejegyzéseimben.

Ebédre kivettem a mélyhűtőből egy doboz kész lencsefőzeléket, amit úgy melegítettem meg, hogy ráöntöttem egy kis merőkanál marhahús lét tegnapról és sütöttem hozzá, ugyancsak a mélyhűtőből elővett keszeget, amit sütés közben jól megfokhagymáztam. Mire Möci lejött, már szépen meg volt terítve. Egy kis citromot facsartunk rá és kész volt a mennyei ebéd.

Nekem nem sokkal később már el kellett indulnom Áronért a teniszre. Áron azt mondta, nagyon jó volt az edzés, csak szerezzünk be valahol innivalót, mert azonnal szomjan fog halni.

 Bementünk szemben a Tenisz Centrummal az Auchan-ba. Vettünk egy nagy üveg limonádét és két doboz Bords Eve enyhén sózott margarint, mert most akciós volt.

Hazafele a 40-es buszon Áron részletesen elmesélte, hogy melyik órán mit tanultak. Azt is bevallotta, hogy még nincsen kész az összes leckével, de otthon az lesz az első, hogy megírja.

Közben Áronnal nagyon összevitatkoztunk, mert a szülinapi buliját azután szerette volna átszervezni november 29-én 17:00 óráról 30-án délre és Gazdagrétről Dömsödre. Ketten próbáltuk meggyőzni, hogy ez nem csupán a mi hétvégénket vágná ketté, hanem az is előfordulhat, hogy a meghívottak se jönnének, mert az ő weekendjüket is ketté vágja és akkor inkább nem jönnek. Végül úgy feküdt le, hogy sikerült meggyőzni.

Vadas marha knédlivel

Mire reggel felébredtem, Áron már készülődött a suliba és csak annyi dolgom maradt vele, hogy elbúcsúzzunk.

Reggeli után leültem a számítógéphez és megint egy direkt reklamációba keveredtem a tinydeal-lel. Ezek az ügyek nagyon frissítik az amúgy gyenge angol tudásomat.

Laci telefonált, hogy mikorra tervezem neki bekötni az 5+1-es HiFi rendszerét. Megnyugtattam, hogy  a projekt nincs elfelejtve, de most itthon is zajlik az élet, mert új acél bejárati ajtó került beépítésre. Ezt nem volt hajlandó megérteni, hogy miért kellett ide gy ilyen drága ajtót beépíteni, a régi ajtó miért nem volt jó? Stb. Mondtam, hogy ezt így telefonon nem tudom megindokolni jöjjön el és nézze meg. Erre ő viccesen azt mondta, hogy ő csak akkor jön el, ha van valami kaja.

Ha már reklamáció, akkor felhívtam az ajtót eladó és beszerelő céget, hogy a törött járólap ügyében mi legyen a megoldás.

Még délelőtt megbeszéltem Möcivel, hogy én szívesen készítenék egy vadas marhát knédlivel, ha adna egy kis útbaigazítást, hogy mit tegyek.
Elmondta, hogyan kell elkészíteni, felírta egy cetlire, hogy ehhez miket vegyek a CBA-ban, de rá ne számítsak, mert ő most lelkileg készül a csütörtöki pályázati meghallgatásra.

Lemenetem a CBA-ba és az utasításnak megfelelően vettem egy kiló felszeletelt marha combot, zöldségeket, mustárt és tejfölt. Itthon mindent előkészítettem, beleolvasgattam az Interneten és találtam is néhány jó receptet. Ehhez igazodva elkezdtem sütni-főzni a vadast, de a platnikat nem hagytam bekapcsolva, amikor elhagytam a terepet.

Gyorsan elindultam a gyogyóra. Még sietve bepakoltam 10 szem almát Andreának és már futottam is a 153-as buszhoz.

Andrea megkönyörült rajtam és még fogadott. Fel is pakolta a hátamra a fizioterápiát.

Hazaérve ismét bekapcsoltam a főzőlapokat és teljes gőzzel készítettem a vacsorát.

Felhívtam Fruzsinát és bejelentettem, hogy a szokásos keddi vacsorát ma nálunk tartjuk. Akkor még nem voltak biztosak abban, hogy el tudnak-e jönni. Én minden esetre hat óra körülire tettem a vacsora időpontját.

Közben megjöttek a fiúk a német gyakorlásra. Olivér és Bálint időben érkeztek, de Áron késett 5-6 percet. A fiúk nyugtázták, hogy milyen jó illatok terjengenek a konyhában.

A gyakorláson új német szövegeket fordítottunk magyarra, mondatonként mindig más kapta a feladatot. A szövegfordításnak az volt a lényege, hogy minden nyelvtani fordulatot megbeszéljünk.

Közben a vadas marha teljes erőből készült. Időnként felálltam és igazítottam valamit a főzőlap főzési intenzitásán. A fiúkkal a másfél órás gyakorlás után almázkodtunk.

Laci telefonált, hogy ők körülbelül 1/4 8-ra érkeznek.

Tamást is felhívtam, hogy akkor ma vacsora nálunk, de ő is csak 1/2 8-ra ígérte magát.

Gyorsan nekiálltam a megfőtt zöldségekből a kenőcsöt passzírozni. Hozzáadtam a mustárt és a tejfölt, sót, borsot. Möci segített a fűszerezésben úgy, hogy Ő kóstolgatta, én meg fűszereztem. Közben betette egy tepsibe a felszeletelt knédlit és egy picit átsütötte.

Végül Tamás egy picit előbb jött és segített megteríteni hét főre, amiből azután csak hatan lettünk, mert Emőke lányom, csak éppen hogy beköszönt és már ment is tovább.

Amikor Laciék megérkeztek Fruzsinával ittunk egy unicumot aperitif gyanánt. Tamás és Möci ugyanezt vörösborral tették.

Az új bejárati ajtót Laci simfelte, a többiek viszont dicsérték.

A vadas marhának nagy sikere volt. Áron nagyon élt, imádja, ha buli van. Talált is az éléskamrában egy palack Somlói Juhfark-ot, amit nem röstelltünk azonnal kibontani és elfogyasztani.

Laci még egy darabig reklamált, hogy miért nincsen valamilyen desszert, vagy legalább fagylalt.

Möci elnézést kért, hogy neki fel kell mennie. Egy órával azután, hogy Laciék is elbúcsúztak, Möci telefonált, hogy elfelejtette mondani, hogy a hűtőben alul van az a torta, amit a csoki kenőcshöz sütött.

Trattoria Toscana

Mikor Áron elindult a suliba, felkeltünk és készítettem a reggelit.

Möci elindult a Hollywood nyelviskolába azzal, hogy dél körül jön majd haza.

Itthon foglaltam el magam, azzal az ürüggyel, hogy rendet csinálok.

István csöngetett be azzal, hogy a Kati néni kapott Prágából egy vekni félkész knédlit és mivel ő ilyet nem ehet, arra gondolt, hogy nekünk adja. Megköszöntem, bár fogalmam se volt, hogyan kell azt elkészíteni.

A knédli zacskóján ékes cseh nyelven le volt ugyan írva minden, de abból egy mukkot sem értettem. Möcit kérdeztem, hogy mi legyen ezzel, azt mondta, hogy majd kitalálja. Mondtam, hogy ugyan bent van a hűtőben, de erre sok ideje nincs, mert holnap lejár a szavatossága.

Ilinek felvittem egy garnitúra kulcsot az új ajtóhoz, hogy amikor Áron hazajön a Nóra nagyitól, akkor be tudjon menni a lakásba, mert ehhez az ajtóhoz neki még nincs kulcsa. Ha már ott voltam az Ilinél, felragasztottam neki a lakás számát az ajtajára és kicsit megszereltem, hogy ne lógjanak ki belőle a csomagoló fólia maradékai.

Este elmentünk a Ruzsa Magdi koncertjére a MÜPA-ba.

Áronnak kitettem egy tace-pao-t, miszerint kulcs az Ilinél van és hét óra körül jövünk haza.

Ezeket a belépőket még október elején a Möci szülinapjára kaptuk Emőkétől. Nem volt rossz, de közel sem volt akkora élmény, mint amikor a Katona József színházban volt az előadói estje. Valahogyan a Ruzsa Magdinak túl nagy volt ez a helyszín és amit én nehezményeztem, hogy a publikumot nem szabad kitenni annak, hogy alig legyen kapaszkodója. Én például, aki azért vonzódik mindenféle jó zenéért, alig ismertem az előadott számokból hármat.

A koncert után hazafelé javasoltam, hogy menjünk be egy falatra a Trattoria Toscana-ba. Emőke nem tartott velünk, ő inkább hazament.

A belépéskor nem kellett sokat magyaráznom, hogy ki vagyok én, mert azonnal felismertek és az első perctől kezdve kifogástalanul körülugráltak bennünket. Már régóta ígérgetem Möcinek, hogy egyszer el fogom ide hozni, hát most megtettem. Én egy unicummal kezdtem, Möci pedig egy száraz gyümölcsös fehér borral. Előétel nuku, rögtön a közepébe vágtunk. Möci raviolit rendelt borjú töltelékkel, én pedig régi kedvencemet Gamberoni (királyrák) grillezve. Hozzá nagyon finom fokhagymás spenótot kértünk, amit az olaszok nem pépesítve készítik. Ittunk egy kis villányi Cabernet Savignon-t és Möci desszertnek kért még egy sajttortát is. Nagyon finomat ettünk és nagyon figyelmesen lettünk kiszolgálva. Möci kinézte magának a terítőnek használt papírt is művészi ambíciójához és a felszolgáló abból is becsomagolt neki néhány ívet.

Napelem szaldója

Nem kellett sietnünk a felkeléssel. Mi még lustultunk volna, de Manna odajött az ágyunkba és gyúrt.

Megnéztem, hogy a réz névtáblában megkötött-e a rézcsavarokat beragasztó műgyanta. Ha megkötött, kezdhettem lefűrészelni a hátul kilógó csavart, majd elkezdődött az előlap csiszolása. Szerintem nagyon szép lett és a hamis csavarok is jól mutatnak rajta.

Leolvastam a villanyórát. A napelem rendszer úgy teljesít ahogyan azt előre terveztük. Mostanában egyre kevesebbet termel, mivel csökken a napsütéses órák száma és szerintem a napsütés intenzitása is, miközben mi egyre többet fogyasztunk, mert sokat szaunázunk. Mindez azt jelenti, hogy nem fog kelleni a többlet áramot eladnunk nyomott áron az ELMŰ-nek, hanem inkább elhasználjuk. Jó lenne, ha a null szaldó közelében zárnánk a ciklust. Most afelé haladunk. A márciusi beszerelés óta a mérleg most úgy áll, hogy eddig a rendszer termelt 1288 kWó-t, mi pedig ebből elhasználtunk 951 kWó-t.

Sikerült felhívnom Pfeiffer Zsuzsit. Miközben ideadta a Horváth Kati számát, megbeszéltük, hogy egyszer mi is össze fogunk jönni.

Szereltem volna Möcinek a LED-es spot világítást a rajzoláshoz, nem sikerült megtalálnom, hogy a kétkörös kapcsolónak a másik része hova vezet. Felhívtam a Mikus urat, de ő megkerülte a problémát, mondván, hogy ezt a házat annak idején a Sebestyén úr szerelte, ő pedig már Spanyolországban él.

A kiteregetett bélyegek túl száradták magukat, így nem tehetők könyvbe, újra meg kellene permeteznem, de nem találom sehol a vasalásnál olyan hasznos kézi spricnit.

Mind a ketten szedtünk egy rekesznyi szép almát.

Möci elkezdett sütni valamilyen piskóta torta félét, hogy hasznosítsa a múltkori diótortából megmaradt csoki kenőcsöt. Engem átküldött a Gabikáékhoz egy kis pudingporért. Cserébe vittem két zacskó sütőport és két zacskó vaníliás cukrot.

Gabikának sajnos nem volt otthon pudingpora, helyette valamilyen tejszínhab készítő port adott.

Elmeséltem nekik, hogy tegnap voltunk a ráckevei Thermál fürdőben, ahol Möci örökölte a Feri bácsi Terike masszőr nőjét.

Ebédre a világ legfinomabb székelykáposztáját ettük, sok tejföllel a tetején.

Lassan elkezdtünk cihelődni. Möci kosarakba összekészítette a hazavinni való cuccokat, én pedig pakoltam be az autóba.

Úgy gondoltuk, hogy ma korábban indulunk haza, mert a tegnap esti ködben való vezetés kellemetlen élmény volt. Áronra nem kellett számítanunk, mert azt beszéltük meg vele telefonon, hogy ma még ott alszik a nagyinál és holnap onnan megy reggel a suliba.

Manna nem örült amikor be akartam tenni a kalitkába. Neki a pénteki öt órás rabság maradandó lelki sérülést okozott, de azért nagy nehezen be tudtam tuszkolni a hordozókájába.

Hét óra magasságában már otthon voltunk és nyolckor nézhettük az X-Faktort.