Egyedül ébredtem. Arra még emlékszem, hogy Áront figyelmeztettem nehogy itthon felejtse azokat a szendvicseket, amiket Emő olyan nagy gonddal készített. Möci fent aludt, mert este nem érezte jól magát.
Reggeli után kényelmesen elindultam, hogy J.E.-től behajtsam Norci havi járandóságát. Két busszal kellett menni 8-assal és a 212-essel. Mint kiderült egy megállóval korábban szálltam le. Nem esett a nehezemre gyalog megtenni a távot, mert bár hideg volt, de legalább sütött a nap.
A kapucsengőn egy felirat vart: "Kérem ne csengessen, hívjon telefonon." Erre telefonáltam, de csak az üzenetrögzítővel tudtam beszélni. Egy húsz percet vártam a kapu előtt, amikor hívott Jetei Erzsébet, azzal, hogy ő úgy emlékszik, hogy a jövő pénteken jövök a pénzért. Mondtam, hogy semmi probléma, majd eljövök a jövő pénteken.
Hazaérve elintéztem a havi postai teendőimet és elkezdtem pakolni.
Möci kedve elgörbült, mondván, hogy én nem törődöm azzal, hogy ő beteg, meg azzal, hogy sem eredményesek-e az álláspályázatai. Azt mondta, hogy most nem jön velünk, de azt a feladatot adta, hogy a Dömsödön kifüggesztett képekről készítsek fotókat, hogy azokat betehesse a portfóliójába.
Útközben megálltam Szigethalmon a hentesnél. Vettünk egy pár debrecenit és 15 dkg füstölt tarját. A bureknél Áron aludt, így ő nem jött be, de a kenyéren kívül vettem neki a holnapi reggelihez a kedvenc almás pitéjét. Még javában sütött a nap, amikor leértünk a bázisra. A fűtés már18 fok fölött volt és még javában ment. Áron a baconos szendvicsét, én pedig a levitt körözöttes kenyeret meg a grillcsirke maradékát ettem meg vacsorára.
2014. január 31., péntek
2014. január 30., csütörtök
mosogató gép
Ez egy vadi új nap. Amikor a magamhoz térést és a reggeliz is befejeztem, gyakorlatilag már indulhattam volna S. Laciékhoz a mosogatógépet szerelni. Mivel Laci telefonált, hogy 10-ig még pingpong edzésen van, jobb lenne, ha csak 1/2 11 körül érkeznék.
Ha már ilyen jól állok időben, akkor elkezdem elkészíteni a jövő keddi felnőtt németre a szókártyákat. Először kicsit bénáztam, de azután kezdtem belejönni és ment mint a karikacsapás.
Tíz óra után elindultam volna, de Laci felhívott, hogy fel tudna venni valahol a 8-as busz vonalán. Megállapodtunk, hogy 25 perc múlva vagyok a 8-as busz BAH csomóponti megállójában és ott felvesz.
Minden a megbeszélt menetrend szerint történt, 11-kor már a Pusztaszeri úti házban voltunk. Nekiálltunk a mosogatógép szétszerelésének, de csak annyira, hogy az új mosogatószer adagolót be tudjuk építeni. Egy helyen - amikor leakasztottuk a rúgóval előfeszített karokról az ajtót, erős csattanással kísért hangot hallottunk, amiből azt a következtetést sikerült levonnunk, hogy ennek a visszaszerelése nem lesz egy egyszerű feladat.
A régi mosószer adagoló kiépítése nem tűnt különösen nehéz feladatnak, azonban az új beépítése, annál nehezebben ment. Olyannyira, hogy közvetett úton fel kellett hívnunk egy ezzel napi szinten foglalkozó szerelőt, aki elmagyarázta, hogy ez neki se szokott menni egyszerűen, de a csodatanács az, hogy mind a gumitömítést, mind a befoglaló ágyat kenjük be bő szappanos vízzel és nagy nyomást gyakorolva a mosószer adagolóra be fog pattanni a helyére.
Ezen a sikeren felbuzdulva indultunk tovább, de az egyre reménytelennek tűnt, hogy a két, rúgóval előfeszített karra felcsavarozzuk az elülső lapot. Laci azt javasolta, hogy ha még két ember jönne segíteni, akkor nekünk csak a csavaroszással kellene törődnünk. Nekem viszont az volt a véleményem, hogy ha szellemesen tudnánk rögzíteni a két kart, akkor sokkal jobban hozzá tudnánk férni és talán mi is tudnánk rögzíteni az ajtót a karokra. Ezen azután eltűnődtünk és mind a ketten kezdtünk kifogyni az ötletekből és már-már úgy tűnt, hogy akkor feladjuk és hívunk egy erre szakosodott szerelőt, hogy amit szétszedtünk azt rakja össze..
Ekkor becsapott a villám és azt találtam ki, hogy ha a két rúgós karhoz készítünk egy-egy speciális eszközt, amelyik kinyitott állapotban tudja rögzíteni a karokat, akkor már félig nyert ügyünk van.
Laci is belement a megoldási javaslatomba. Lementünk a barkács műhelybe és elkészítettük a special szerszámot. Odafent rögzítettük a karokat és semmi perc alatt felszereltük az új mosószer adagolót tartalmazó ajtót. Siker, siker hátán, tizenöt perc múlva már kezdődhetett az első próba mosogatás.
Laci kérte, hogy menjek el vele az AKG-ba, mert ott van Eszter es Fruzsina es üljünk be egy Jókai bablevesre a Pozsonyi úton. A leves jóízű, de csak langyos volt. Utána Laciék elvittek az Erzsébet-híd budai hídfőjéhez. Onnan már 8-as Busszal tudtam hazamenni. 4-5 megállóval korábban felhívtam Möcit, hogy mire odaérek, üljön be az autóba, hogy 6-ra odaérjünk Aronért, aki egy sakkversenyen volt. Áront hazavittük es utána elmentünk a TESCO-ba. Vettünk egy grillcsirkét, kenyeret, céklát, unikumot, sört, meg pipere cuccokat.
Otthon négyesben Emőkével vacsoráztunk, Csabinak csak külön vittünk fel a csirkéből.
Möci nem érezte jól magát, úgy érezte, valami bujkál benne, ezert azt javasoltam feküdjön le, én majd mindennel kényeztetem, hogy meggyógyuljon, de o inkább felment.
Ha már ilyen jól állok időben, akkor elkezdem elkészíteni a jövő keddi felnőtt németre a szókártyákat. Először kicsit bénáztam, de azután kezdtem belejönni és ment mint a karikacsapás.
Tíz óra után elindultam volna, de Laci felhívott, hogy fel tudna venni valahol a 8-as busz vonalán. Megállapodtunk, hogy 25 perc múlva vagyok a 8-as busz BAH csomóponti megállójában és ott felvesz.
Minden a megbeszélt menetrend szerint történt, 11-kor már a Pusztaszeri úti házban voltunk. Nekiálltunk a mosogatógép szétszerelésének, de csak annyira, hogy az új mosogatószer adagolót be tudjuk építeni. Egy helyen - amikor leakasztottuk a rúgóval előfeszített karokról az ajtót, erős csattanással kísért hangot hallottunk, amiből azt a következtetést sikerült levonnunk, hogy ennek a visszaszerelése nem lesz egy egyszerű feladat.
A régi mosószer adagoló kiépítése nem tűnt különösen nehéz feladatnak, azonban az új beépítése, annál nehezebben ment. Olyannyira, hogy közvetett úton fel kellett hívnunk egy ezzel napi szinten foglalkozó szerelőt, aki elmagyarázta, hogy ez neki se szokott menni egyszerűen, de a csodatanács az, hogy mind a gumitömítést, mind a befoglaló ágyat kenjük be bő szappanos vízzel és nagy nyomást gyakorolva a mosószer adagolóra be fog pattanni a helyére.
Ezen a sikeren felbuzdulva indultunk tovább, de az egyre reménytelennek tűnt, hogy a két, rúgóval előfeszített karra felcsavarozzuk az elülső lapot. Laci azt javasolta, hogy ha még két ember jönne segíteni, akkor nekünk csak a csavaroszással kellene törődnünk. Nekem viszont az volt a véleményem, hogy ha szellemesen tudnánk rögzíteni a két kart, akkor sokkal jobban hozzá tudnánk férni és talán mi is tudnánk rögzíteni az ajtót a karokra. Ezen azután eltűnődtünk és mind a ketten kezdtünk kifogyni az ötletekből és már-már úgy tűnt, hogy akkor feladjuk és hívunk egy erre szakosodott szerelőt, hogy amit szétszedtünk azt rakja össze..
Ekkor becsapott a villám és azt találtam ki, hogy ha a két rúgós karhoz készítünk egy-egy speciális eszközt, amelyik kinyitott állapotban tudja rögzíteni a karokat, akkor már félig nyert ügyünk van.
Laci is belement a megoldási javaslatomba. Lementünk a barkács műhelybe és elkészítettük a special szerszámot. Odafent rögzítettük a karokat és semmi perc alatt felszereltük az új mosószer adagolót tartalmazó ajtót. Siker, siker hátán, tizenöt perc múlva már kezdődhetett az első próba mosogatás.
Laci kérte, hogy menjek el vele az AKG-ba, mert ott van Eszter es Fruzsina es üljünk be egy Jókai bablevesre a Pozsonyi úton. A leves jóízű, de csak langyos volt. Utána Laciék elvittek az Erzsébet-híd budai hídfőjéhez. Onnan már 8-as Busszal tudtam hazamenni. 4-5 megállóval korábban felhívtam Möcit, hogy mire odaérek, üljön be az autóba, hogy 6-ra odaérjünk Aronért, aki egy sakkversenyen volt. Áront hazavittük es utána elmentünk a TESCO-ba. Vettünk egy grillcsirkét, kenyeret, céklát, unikumot, sört, meg pipere cuccokat.
Otthon négyesben Emőkével vacsoráztunk, Csabinak csak külön vittünk fel a csirkéből.
Möci nem érezte jól magát, úgy érezte, valami bujkál benne, ezert azt javasoltam feküdjön le, én majd mindennel kényeztetem, hogy meggyógyuljon, de o inkább felment.
2014. január 29., szerda
SYNEX
Reggel félálomban és félfüllel hallottam, hogy Áron és Möci nagyban konzultálnak. Möci időben indította útnak, még valami ebédpénzt is összekapart a fiúnak.
A fürdőszoba után az első utam Áron szobájába vezetett. Az átrendezés után olyan rend volt, hogy majdnem elájultam. Nem is értettem, hogyan és mikor tudta Áron abból tegnapi csatatérből ilyen újjá varázsolni a szobáját.
Egyedül kezdtem a reggelihez. Möci közben csaszatolt. Kinézve az ablakon látta, hogy leesett az első hó, ezért felhívta Nóra nagyit, hogy ha lehet, akkor ne menjen le az utcára, vagy ha mégis lemegy, akkor nagyon vigyázzon, hogy el ne csússzon. Nagyinak hallhatóan jól esett Möci hívása és az, hogy így törődik vele.
Miután Áron soron kívül beszervezte magát csütörtökre egy sakkversenyre, a zongora tanárnővel való első találkozásunkat le kellett mondanom, illetve eltoltuk egy héttel későbbre.
A Play Áruházban találtam egy androidra írt "Német szóbeli alapfok" programot, ami sok témakörben tartalmaz írott szövegeket, azok hanganyagával. Úgy érzem, hogy ezt nagyon jól be tudnám építeni a felnőtt német óráimba, de ennek a technikáját még ki kell dolgoznom.
Elindultam a SYNEX vizsgálatra. Nagyon korrekt módon megállapították, hogy van egy kis légúti beszűkülésem, aminek mérési eredményét mutassam meg a háziorvosnak és mivel a köhögésemet túl száraznak találták, kérjek köptetőt, esetleg egy allergológiai beutalót.
Onnan hazafele a 86-os buszról átszálltam egy megállóra a metróba és így a 139-essel tudtam jönni haza. Micsoda szerencse, a buszon Áronnal találkoztam, aki éppen a suliból menta teniszedzésére Budaörsre. Mind a ketten nagyon megörültünk a találkozásnak.
A buszról felhívtam Möcit, hogy ha most elindul a kínaiba, akkor éppen együtt érhetnénk a kis kínaiba, ahol ebédelhetnénk valamit. Möci ugyan, mint szokott, késett 15 percet, de azért jót ebédeltünk.
Kicsit bevásároltunk a CBA-ban, azután Möci valamilyen túrós rétes sütésének kezdett.
Áron bebújt a frissen átrendezett szobájába és bekapcsolta a sarokba költöztetett számítógépét. Később átjött Emőke és Áronnal ketten levitték a Mannát és a szánkót. Eredetileg azt kértem Árontól, hogy tíz percnél ne maradjon tovább, hogy a holnapi sakkverseny előtt jól kialudja magát. Áron ezt felalkudta 15 percre és ehhez képest egy félóra múlva jöttek haza.
Möci elkészítette Áron uzsonnáját úgy, hogy még a délutáni sakkversenyen is legyen bőven ellátmánya.
A fürdőszoba után az első utam Áron szobájába vezetett. Az átrendezés után olyan rend volt, hogy majdnem elájultam. Nem is értettem, hogyan és mikor tudta Áron abból tegnapi csatatérből ilyen újjá varázsolni a szobáját.
Egyedül kezdtem a reggelihez. Möci közben csaszatolt. Kinézve az ablakon látta, hogy leesett az első hó, ezért felhívta Nóra nagyit, hogy ha lehet, akkor ne menjen le az utcára, vagy ha mégis lemegy, akkor nagyon vigyázzon, hogy el ne csússzon. Nagyinak hallhatóan jól esett Möci hívása és az, hogy így törődik vele.
Miután Áron soron kívül beszervezte magát csütörtökre egy sakkversenyre, a zongora tanárnővel való első találkozásunkat le kellett mondanom, illetve eltoltuk egy héttel későbbre.
A Play Áruházban találtam egy androidra írt "Német szóbeli alapfok" programot, ami sok témakörben tartalmaz írott szövegeket, azok hanganyagával. Úgy érzem, hogy ezt nagyon jól be tudnám építeni a felnőtt német óráimba, de ennek a technikáját még ki kell dolgoznom.
Elindultam a SYNEX vizsgálatra. Nagyon korrekt módon megállapították, hogy van egy kis légúti beszűkülésem, aminek mérési eredményét mutassam meg a háziorvosnak és mivel a köhögésemet túl száraznak találták, kérjek köptetőt, esetleg egy allergológiai beutalót.
Onnan hazafele a 86-os buszról átszálltam egy megállóra a metróba és így a 139-essel tudtam jönni haza. Micsoda szerencse, a buszon Áronnal találkoztam, aki éppen a suliból menta teniszedzésére Budaörsre. Mind a ketten nagyon megörültünk a találkozásnak.
A buszról felhívtam Möcit, hogy ha most elindul a kínaiba, akkor éppen együtt érhetnénk a kis kínaiba, ahol ebédelhetnénk valamit. Möci ugyan, mint szokott, késett 15 percet, de azért jót ebédeltünk.
Kicsit bevásároltunk a CBA-ban, azután Möci valamilyen túrós rétes sütésének kezdett.
Áron bebújt a frissen átrendezett szobájába és bekapcsolta a sarokba költöztetett számítógépét. Később átjött Emőke és Áronnal ketten levitték a Mannát és a szánkót. Eredetileg azt kértem Árontól, hogy tíz percnél ne maradjon tovább, hogy a holnapi sakkverseny előtt jól kialudja magát. Áron ezt felalkudta 15 percre és ehhez képest egy félóra múlva jöttek haza.
Möci elkészítette Áron uzsonnáját úgy, hogy még a délutáni sakkversenyen is legyen bőven ellátmánya.
2014. január 28., kedd
a szoba átrendezése
Már ébredés közben két téma foglalkoztatott. Az egyik a jövő hétre tervezett felnőtt német óra tervezett anyaga, a másik a két kazán összekötésével kapcsolatos elektromos vezérlés kialakítása.
Most, hogy már harminc éve van német állami nyelvvizsgám és több mint húsz évet dolgoztam német cégnél, ha a német tanítással kapcsolatban minden órámra lelkiismeretesen fel fogok készülni, még az is lehet, hogy a végén magam is megtanulok németül.
Áron reggeli búcsú utasítása az volt, hogy a sporttáskájában lévő torna cuccokat ma mossam ki, hogy holnap már vihesse a tornaórára, illetve a tenisz edzésre. Annyira kezd önálló felnőtt lenni, hogy már ilyesmire is kiterjed a figyelme. Kértem, hogy csomagoljon magának be egy banánt. Azt mondta becsomagolta és eltette.
A felkelés és a reggeli között elindítottam a nagymosást és benne természetesen Áron tornacuccait is.
Végre megírtam Andreának (gyógytorna) a már régen megígért kefirrel kapcsolatos használati utasítást.
Mire kimentem Budaörsre a fizikóra, már tudtam mondani, hogy a használati utasítás ma reggel elment. Vittem magammal a Themen Grammatik Kompass-t, hogy az oda-vissza úton már tudjak készülni a jövő keddi németórám vázlatát illetően.
Felhívtam Bálint fuvola tanárát és megkérdeztem tőle, hogy vállal-e zongora tanítást is. Áront ugyanis beoltotta Emőke és én is jó néven venném, ha Áron a zenében járatosabb lenne, mint én. Abban állapodtunk meg, hogy a részleteket ezen a héten csütörtökön fogjuk megbeszélni.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy nincs-e kedve holnap kijönni a teniszre, de nincs, mert nagyon hideg van, viszont szeretné, ha Áron meglátogatná.
Fent kávéztam. Möcinek, most nagyon elhúztak egy mézesmadzagot az orra előtt. Egy olyan állásra adta be a pályázatát, ami nagyon tetszene neki.
Norcikámnak tettem jelentést arról, hogyan terveztem a pénzmozgásokat.
Amikor hazajött együtt ebédeltünk. Möci készített krumplis tésztát. Közben megkérdeztem Áront, hogy megette-e a banánt. Nem és nem is vitte el, csak reggel nem akarta ezzel az időt húzni. Ezen annyira bepörögtem, hogy el is zavartam az asztaltól.
Möcivel nem értettünk egyet, hogy ebből miért kell ilyen nagy balhét csinálni. Azt mondtam, azért, mert a mi családunkban ne legyen szokás, hogy egymásnak nem mondunk igazat.
Később Áron elkezdte átrendezni a szobáját. Én jobb néven vettem volna, ha ezt előbb megbeszéljük, de Möcinek az volt a véleménye, hogy legyek arra büszke, hogy a fiam ilyen kreatív.
Bementem a hálószobába és összeállítottam a második könyvespolcot, majd felmentem Möciért, hogy jöjjön le, nézze meg, hogy az Áron mit csinált és nézze meg, hogy én mit csináltam.
Emőkének is az volt a véleménye, hogy az nagyszerű, amit Áron csinált. Hagytam magam (mint mindig) meggyőzni és bár a szobájában még nagy volt a kupi, amikor lefeküdt, de egy puszival kívántam jó éjszakát neki.
Most, hogy már harminc éve van német állami nyelvvizsgám és több mint húsz évet dolgoztam német cégnél, ha a német tanítással kapcsolatban minden órámra lelkiismeretesen fel fogok készülni, még az is lehet, hogy a végén magam is megtanulok németül.
Áron reggeli búcsú utasítása az volt, hogy a sporttáskájában lévő torna cuccokat ma mossam ki, hogy holnap már vihesse a tornaórára, illetve a tenisz edzésre. Annyira kezd önálló felnőtt lenni, hogy már ilyesmire is kiterjed a figyelme. Kértem, hogy csomagoljon magának be egy banánt. Azt mondta becsomagolta és eltette.
A felkelés és a reggeli között elindítottam a nagymosást és benne természetesen Áron tornacuccait is.
Végre megírtam Andreának (gyógytorna) a már régen megígért kefirrel kapcsolatos használati utasítást.
Mire kimentem Budaörsre a fizikóra, már tudtam mondani, hogy a használati utasítás ma reggel elment. Vittem magammal a Themen Grammatik Kompass-t, hogy az oda-vissza úton már tudjak készülni a jövő keddi németórám vázlatát illetően.
Felhívtam Bálint fuvola tanárát és megkérdeztem tőle, hogy vállal-e zongora tanítást is. Áront ugyanis beoltotta Emőke és én is jó néven venném, ha Áron a zenében járatosabb lenne, mint én. Abban állapodtunk meg, hogy a részleteket ezen a héten csütörtökön fogjuk megbeszélni.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy nincs-e kedve holnap kijönni a teniszre, de nincs, mert nagyon hideg van, viszont szeretné, ha Áron meglátogatná.
Fent kávéztam. Möcinek, most nagyon elhúztak egy mézesmadzagot az orra előtt. Egy olyan állásra adta be a pályázatát, ami nagyon tetszene neki.
Norcikámnak tettem jelentést arról, hogyan terveztem a pénzmozgásokat.
Amikor hazajött együtt ebédeltünk. Möci készített krumplis tésztát. Közben megkérdeztem Áront, hogy megette-e a banánt. Nem és nem is vitte el, csak reggel nem akarta ezzel az időt húzni. Ezen annyira bepörögtem, hogy el is zavartam az asztaltól.
Möcivel nem értettünk egyet, hogy ebből miért kell ilyen nagy balhét csinálni. Azt mondtam, azért, mert a mi családunkban ne legyen szokás, hogy egymásnak nem mondunk igazat.
Később Áron elkezdte átrendezni a szobáját. Én jobb néven vettem volna, ha ezt előbb megbeszéljük, de Möcinek az volt a véleménye, hogy legyek arra büszke, hogy a fiam ilyen kreatív.
Bementem a hálószobába és összeállítottam a második könyvespolcot, majd felmentem Möciért, hogy jöjjön le, nézze meg, hogy az Áron mit csinált és nézze meg, hogy én mit csináltam.
Emőkének is az volt a véleménye, hogy az nagyszerű, amit Áron csinált. Hagytam magam (mint mindig) meggyőzni és bár a szobájában még nagy volt a kupi, amikor lefeküdt, de egy puszival kívántam jó éjszakát neki.
2014. január 27., hétfő
IKEA könyvespolc
Sima reggel, bár Áron még visszaszaladt a buszmegállóból, mert a tízóraiját itt felejtette.
Möci már korán felment és átutalta Norcinak a bringaváz árát.
Elkészítettem az utolsó adag kefirt a 10 napos szünet előtt. Reggelre egy kis sült hurkát ettem csípős paprikával és a tejeskávét már a számítógép előtt ülve fogyasztottam.
Johnny érdeklődött, hogy február 10-én meg fogja-e kapni a bringaváz árának hátralévő részét. Megírtam neki, hogy ebben nyugodt lehet és kértem, hogy a váz két kényes részét jól csomagolja be, nehogy a szállítás alatt megsérüljön.
A délelőttöm azzal telt, hogy Norcikám Budapest Bank-os számláját rendeztem, ugyanis az egyik jelszóváltásnál elkevert valamit és többé nem tudott belépni az Internet Banking-ba. Lementem a Budapest Bankba, onnan feljöve, telebankingon keresztül próbáltam intézni, de hiányzott egy e-PIN kód, amit végül Norci adott meg Viber chat-en. A lényeg, hogy végre sikerült.
Próbáltam készülni a délutáni német órára, de ez azért nem jött össze, mert azok a német könyvek, amik nekem megvoltak, egyik sem tetszett.
Ebédre megint a finom gomba pörköltöt ettem nokedlivel és cékla salátával. Möci lejött és még kínált csirkelevessel, de annak már nem volt akkora sikere.
Délután elindultam a két lánnyal (Emővel és Emőkével) az IKEÁ-ba, hogy vegyünk egy fenyő könyvespolcot a hálószobába, mert már nem férnek sehova a könyvek. Találtunk is egy szemre megfelelőt olcsón. 5500.- forint volt darabja. Rögtön kettőt vettünk belőle és, hogy ezt meg is ünnepeljük, beültünk az IKEA éttermébe egy-egy sütire és kávéra. Vettünk még egy E 27-es LED izzót és egy 10 darabos AA ceruzaelemet.
Mire hazajöttünk Áron már megérkezett a suliból. Möci és Emőke kerestek nekem egy Themen 1-et, ami már tetszett is volna, de Kriszta telefonált, hogy nem tud 1/2 7-re, csak 7-re jönni.
Nekikezdtem az egyik könyvespolc összeszerelésének. Közben rájöttem, hogy ez annyira nem igazi fából készült, hogy még a pozdorja lapok sincsenek igazi fával borítva, hanem csak fotótapétával vannak leragasztva. Olcsó húsnak híg a leve. Megpróbáltam úgy felfogni, hogy a kinézése messziről szép és a célnak végül is megfelel.
Már majdnem 7 óra lett. Végül hárman ültünk az asztalhoz német óra címén Kriszta, Emő, meg én. Meg is tartottam az első bemutatkozó órát. Közben megjött Emőke és azt mondta, ha a hétfői időpontot át tudjuk tenni keddre, akkor ő is szívesen csatlakozna.
Utána folytattam a polc összeszerelését és amíg én szereltem, addig félfüllel hallottam, hogy Möci és Áron mély beszélgetésbe kezdtek. Áron teljesen kiteregetett minden, főleg iskolai problémáját.
Egy levelet kaptam Johnny-tól, miszerint ugye jól értelmezzük mi az eladásra kínált kerékpár vázat, hogy abban csak egy hátsó rugós tag van. Én azonnal pánikba estem. Lehet, hogy nem is azt előlegeztük le, amit a csóka meghirdetett. Azonnal felrohantam. Csabi még nem volt otthon, de a levelezésünket olvasva megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben és ezt meg is írtam Johnny-nak. Csak annyit kértem, hogy jól csomagolja be a vázat, nehogy útközben megsérüljön.
Möci már korán felment és átutalta Norcinak a bringaváz árát.
Elkészítettem az utolsó adag kefirt a 10 napos szünet előtt. Reggelre egy kis sült hurkát ettem csípős paprikával és a tejeskávét már a számítógép előtt ülve fogyasztottam.
Johnny érdeklődött, hogy február 10-én meg fogja-e kapni a bringaváz árának hátralévő részét. Megírtam neki, hogy ebben nyugodt lehet és kértem, hogy a váz két kényes részét jól csomagolja be, nehogy a szállítás alatt megsérüljön.
A délelőttöm azzal telt, hogy Norcikám Budapest Bank-os számláját rendeztem, ugyanis az egyik jelszóváltásnál elkevert valamit és többé nem tudott belépni az Internet Banking-ba. Lementem a Budapest Bankba, onnan feljöve, telebankingon keresztül próbáltam intézni, de hiányzott egy e-PIN kód, amit végül Norci adott meg Viber chat-en. A lényeg, hogy végre sikerült.
Próbáltam készülni a délutáni német órára, de ez azért nem jött össze, mert azok a német könyvek, amik nekem megvoltak, egyik sem tetszett.
Ebédre megint a finom gomba pörköltöt ettem nokedlivel és cékla salátával. Möci lejött és még kínált csirkelevessel, de annak már nem volt akkora sikere.
Délután elindultam a két lánnyal (Emővel és Emőkével) az IKEÁ-ba, hogy vegyünk egy fenyő könyvespolcot a hálószobába, mert már nem férnek sehova a könyvek. Találtunk is egy szemre megfelelőt olcsón. 5500.- forint volt darabja. Rögtön kettőt vettünk belőle és, hogy ezt meg is ünnepeljük, beültünk az IKEA éttermébe egy-egy sütire és kávéra. Vettünk még egy E 27-es LED izzót és egy 10 darabos AA ceruzaelemet.
Mire hazajöttünk Áron már megérkezett a suliból. Möci és Emőke kerestek nekem egy Themen 1-et, ami már tetszett is volna, de Kriszta telefonált, hogy nem tud 1/2 7-re, csak 7-re jönni.
Nekikezdtem az egyik könyvespolc összeszerelésének. Közben rájöttem, hogy ez annyira nem igazi fából készült, hogy még a pozdorja lapok sincsenek igazi fával borítva, hanem csak fotótapétával vannak leragasztva. Olcsó húsnak híg a leve. Megpróbáltam úgy felfogni, hogy a kinézése messziről szép és a célnak végül is megfelel.
Már majdnem 7 óra lett. Végül hárman ültünk az asztalhoz német óra címén Kriszta, Emő, meg én. Meg is tartottam az első bemutatkozó órát. Közben megjött Emőke és azt mondta, ha a hétfői időpontot át tudjuk tenni keddre, akkor ő is szívesen csatlakozna.
Utána folytattam a polc összeszerelését és amíg én szereltem, addig félfüllel hallottam, hogy Möci és Áron mély beszélgetésbe kezdtek. Áron teljesen kiteregetett minden, főleg iskolai problémáját.
Egy levelet kaptam Johnny-tól, miszerint ugye jól értelmezzük mi az eladásra kínált kerékpár vázat, hogy abban csak egy hátsó rugós tag van. Én azonnal pánikba estem. Lehet, hogy nem is azt előlegeztük le, amit a csóka meghirdetett. Azonnal felrohantam. Csabi még nem volt otthon, de a levelezésünket olvasva megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben és ezt meg is írtam Johnny-nak. Csak annyit kértem, hogy jól csomagolja be a vázat, nehogy útközben megsérüljön.
2014. január 26., vasárnap
Nagy a család
Normális időben ébredeztünk. Kinézve a hálószoba ablakán, mindent belepett a hó. Odakint hideg volt. Möci bőséges reggelivel rukkolt elő.
Áront sikerült rávennünk, hogy az egyik füzetének tartalmát másolja át az újonnan vett füzetbe.
Egész délelőtt csak lazultunk. A rendcsinálás közben ráakadtam még egy kis adag áztatni való bélyegre. Nem halogattam, leáztattam.
Kora délután került sor a maradékok elfogyasztására. Möci ugyan készített, hozzá palacsintát kétféle töltelékkel is (vanília puding és baracklekvár), de Áron már a csirkelevessel sem tudott megbirkózni, ezért lemondott a palacsintáról is.
A napelem rendszer termelése és a mi fogyasztásunk a telepítés óta először átbillent mínuszba, de hát ez is volt az eredeti célunk. Én ugyan egy- másfél hónappal későbbre terveztem az átbillenést, de így is nagyon jó. Inkább használjuk el a többlet áramot, minthogy alacsony áron kelljen eladni az ELMŰ-nek.
Korán kezdtünk el csomagolni.
Hazafele Áron kilobbizta, hogy álljunk meg a Bureknél, mert ott akkor ő olyan sajtos tekercset tud venni, amiből még holnap is tud bevinni az iskolába.
Csabi már telefonált, hogy éhesen fog hazaérni, ezért megálltunk a Gyümölcshalomnál is és vettünk egy doboz gombát. Möci ugyanis azt tervezte, hogy majd csirkeleves, tejfölös gombapörkölt lesz a vacsora és utána palacsinta. A Halomnál kivettünk a kitett ládából is néhány cuccot, mint a csövesek (retek, banán, paradicsom).
A korai hazaérkezés után azt a feladatot kaptunk Emőkétől, hogy Mannát vigyük le egy rövid időre. Áron vállalkozott is a feladatra, de a felhozatal már nem volt olyan egyszerű, mert Manna nagyon jól érezte magát ott lent. Ezért Möcinek abba kellett hagynia a vacsora készítést és végül ketten tudták csak felhozni Mannát.
Áront elzavartuk fürödni és így 1/2 10-re sikerült ágyba terelni.
Emőke csak kicsit később érkezett haza. Manna fel-fel ugrált örömében, amikor meglátta Emőkét. Adtam neki is a finom gombapörköltből nokedlivel és céklával és vitte a neki szánt palacsintákat is baracklekvárral. Ha jól meggondolom, akkor nagy a család. Möcinek néha hat éhes szájat kell betömnie.
Áront sikerült rávennünk, hogy az egyik füzetének tartalmát másolja át az újonnan vett füzetbe.
Egész délelőtt csak lazultunk. A rendcsinálás közben ráakadtam még egy kis adag áztatni való bélyegre. Nem halogattam, leáztattam.
Kora délután került sor a maradékok elfogyasztására. Möci ugyan készített, hozzá palacsintát kétféle töltelékkel is (vanília puding és baracklekvár), de Áron már a csirkelevessel sem tudott megbirkózni, ezért lemondott a palacsintáról is.
A napelem rendszer termelése és a mi fogyasztásunk a telepítés óta először átbillent mínuszba, de hát ez is volt az eredeti célunk. Én ugyan egy- másfél hónappal későbbre terveztem az átbillenést, de így is nagyon jó. Inkább használjuk el a többlet áramot, minthogy alacsony áron kelljen eladni az ELMŰ-nek.
Korán kezdtünk el csomagolni.
Hazafele Áron kilobbizta, hogy álljunk meg a Bureknél, mert ott akkor ő olyan sajtos tekercset tud venni, amiből még holnap is tud bevinni az iskolába.
Csabi már telefonált, hogy éhesen fog hazaérni, ezért megálltunk a Gyümölcshalomnál is és vettünk egy doboz gombát. Möci ugyanis azt tervezte, hogy majd csirkeleves, tejfölös gombapörkölt lesz a vacsora és utána palacsinta. A Halomnál kivettünk a kitett ládából is néhány cuccot, mint a csövesek (retek, banán, paradicsom).
A korai hazaérkezés után azt a feladatot kaptunk Emőkétől, hogy Mannát vigyük le egy rövid időre. Áron vállalkozott is a feladatra, de a felhozatal már nem volt olyan egyszerű, mert Manna nagyon jól érezte magát ott lent. Ezért Möcinek abba kellett hagynia a vacsora készítést és végül ketten tudták csak felhozni Mannát.
Áront elzavartuk fürödni és így 1/2 10-re sikerült ágyba terelni.
Emőke csak kicsit később érkezett haza. Manna fel-fel ugrált örömében, amikor meglátta Emőkét. Adtam neki is a finom gombapörköltből nokedlivel és céklával és vitte a neki szánt palacsintákat is baracklekvárral. Ha jól meggondolom, akkor nagy a család. Möcinek néha hat éhes szájat kell betömnie.
2014. január 25., szombat
A huzika működik sziget üzemben
Nem mondhatom, hogy túl korán ébredtünk volna. Möcinek az volt a javaslata, hogy mielőtt a piacra megyünk, kapjunk be egy kis reggeli előleget.
Az éjjel szemerkélt a hó. Nem is értem, hogy ilyenkor mit tesz majd a napelem rendszer, mert a márciusi telepítés óta még nem esett hó.
1/2 10 lett mire kiértünk a piacra. Eladók és vevők kevesen voltak egyaránt. Lacinál vettünk finom húsos füstölt szalonnát, a kolbászosnál pedig csípős kolbászt, tojást és egy csomag far-hátat levesnek.
Beugrottunk a Barkácsboltba, a Villamosságiba és a papír üzletbe is, mert Áronnak kellett venni új füzeteket, hogy a második félévet tabula rasa kezdhesse.
Hazajövet nagy reggelit készítettünk. Mindenki azt kapta, amire vágyott.
Reggeli után a huzikával foglalkoztam. Beüzemeltem (párhuzamosan bekötve) a második akkumulátort. Sikerült elindítanom a fűtést és időnként ellenőriztem a belső hőmérsékletet. Könnyedén felfűtött 20 oC fokra. Möcit is behívtam, hogy eldicsekedjek az alkotással.
Orosz Laci bácsi kora délután érkezett. Szemügyre vette a helyszínt és megbeszéltük, hogy mi lenne a feladat. Azt mondta elvállalja, szóljak, amikor már be tudtam szerezni a motoros háromjáratú szelepet és akkor indulhat a projekt.
Möci közben készítette az ebédet. Elég későn 3/4 5-kor került sor az elfogyasztására. Csirkeleves és sült hurka volt krumplival és kukorica salátával, utána puding.
Ebéd után kiteregettem a leáztatott bélyegeket. Kicsit angoloztam Möcivel és később le is préseltem a kiteregetett bélyegeket.
Este Áron "Gyűrűk urá"-t nézett és nem akaródzott lefeküdnie.
Möci bekapcsolta a szaunát. Mind a ketten szaunáztunk.
Az éjjel szemerkélt a hó. Nem is értem, hogy ilyenkor mit tesz majd a napelem rendszer, mert a márciusi telepítés óta még nem esett hó.
1/2 10 lett mire kiértünk a piacra. Eladók és vevők kevesen voltak egyaránt. Lacinál vettünk finom húsos füstölt szalonnát, a kolbászosnál pedig csípős kolbászt, tojást és egy csomag far-hátat levesnek.
Beugrottunk a Barkácsboltba, a Villamosságiba és a papír üzletbe is, mert Áronnak kellett venni új füzeteket, hogy a második félévet tabula rasa kezdhesse.
Hazajövet nagy reggelit készítettünk. Mindenki azt kapta, amire vágyott.
Reggeli után a huzikával foglalkoztam. Beüzemeltem (párhuzamosan bekötve) a második akkumulátort. Sikerült elindítanom a fűtést és időnként ellenőriztem a belső hőmérsékletet. Könnyedén felfűtött 20 oC fokra. Möcit is behívtam, hogy eldicsekedjek az alkotással.
Orosz Laci bácsi kora délután érkezett. Szemügyre vette a helyszínt és megbeszéltük, hogy mi lenne a feladat. Azt mondta elvállalja, szóljak, amikor már be tudtam szerezni a motoros háromjáratú szelepet és akkor indulhat a projekt.
Möci közben készítette az ebédet. Elég későn 3/4 5-kor került sor az elfogyasztására. Csirkeleves és sült hurka volt krumplival és kukorica salátával, utána puding.
Ebéd után kiteregettem a leáztatott bélyegeket. Kicsit angoloztam Möcivel és később le is préseltem a kiteregetett bélyegeket.
Este Áron "Gyűrűk urá"-t nézett és nem akaródzott lefeküdnie.
Möci bekapcsolta a szaunát. Mind a ketten szaunáztunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)