Kezdődik a nyelviskola

Möci reggel korán indult a  Munkaügyi Központba. Vitte a nyelviskola igazolását a felvételi eredményről. Sikerről számolt be, amikor visszajött. Nagy lelkesedéssel fog kezdeni hétfőn a Dover nyelviskolában, Az iskola programja szerint minden nap reggel kilenctől hat órán keresztül csak angol.

Délelőtt igyekeztem készülni az útra, annak ellenére, hogy Möci bejelentette, hogy ezen a héten kivételesen nem tud velünk tartani és nem jön hétvégén Dömsödre, mert olyan sokat kell mosnia, vasalnia, ha a jövő héten minden nap tiszta ruhában akar bemenni a Dover-be.

Azután egyszer csak meggondolta magát és kérte, hogy úgy készüljünk, hogy 1/2 3-kor indulni is tudjunk.

A csomagolás mellet még arra is figyelnem kellett, hogyan tudom letölteni Fruzsina fizikakönyvét a számítógépemre.

Kettő után közös erővel, hárman semmi perc alatt összecsomagoltunk és fél háromkor már úton voltunk Dömsöd felé. Az időjárás nem volt  valami biztató, az úton végig zuhogott az eső.

Kiskunlacházán megálltunk a zöldségesnél. Vettünk sárgarépát, zellert és elkészített céklát és dughagymát, majd beültünk a néhány száz méterrel odébb levő Kapitány cukrászdába nasolni.

Még naplemente előtt érkeztünk a bázisra. Először Mannát engedtük ki a ketrecéből. Már a kipakolás előtt rögtön kiderült, hogy reggel elfelejtettem a mobillal bekapcsolni a fűtést és ezért a lakásban 14 fok van. Bekapcsoltam és csak utána kezdtünk el pakolászni.

Gyorsan begyújtottam a cserépkályhába is és gyakran nézegettük a szobatermosztáton a hőmérőt, hogy hány fok van. Tulajdonképpen odakünn sem volt hideg, ezért hamar felmelegedett a bázis.

Közben elővettem a voltmérőt és az átváltó kapcsoló 12 kapcsán méregettem, hogy a három állás mely kapcsokat zárja, nyitja. Már több mint két A4-es papírt teleírtam, mire világos lett, hogy mely pontokat, hova kell kötni a kombinált fűtési rendszeren.

A TV-ben nem találtunk semmi nézhetőt, viszont bekapcsoltuk a szaunát.

kemping és karaván kiállítás

Reggel komoly vitám volt Áronnal. Napról napra fokozatosan egyre később indul a suliba, mint aki egyre jobban hajlítgatja a fésűt és azt figyeli, hogy mikor fog eltörni. Én azt kértem, hogy a 7:12-es busszal induljon el és ma már ott tartott, hogy 7:25-kor lépett ki a
lakásajtón.

Möcit is idegesítette, hogy Áron reggel csak bambul maga elé, az óra meg ketyeg és egyre később van.

Való igaz, hogy én sokkal jobban ráértem, mert csak tízre volt egy megbeszélt találkozóm S. Lacival a Nemzetközi kemping és karaván kiállításon, így azután még arra is maradt időm, hogy egy szerény reggelit készítsek.

Mindazonáltal nehezteltem magamra, hogy én is az utolsó pillanatban indulok el. (The apple doesn't fall from its tree.)

A buszon és a metrón olvasgattam és már majdnem odaértem, amikor Laci hívott és nagy
elnézéseket kérve lemondta a mai találkozót.

Ha már itt vagyok, akkor bementem és a sok kiállítás közül kettőt (Utazás 2014, Kemping 2014) alaposabban megnéztem.

A Hollakó-nál lehorgonyoztam. N. Józsi lefőzött egy finom kávét. Sajnáltam, hogy Laci nem jött, mert nagyon sok gyönyörű lakóautó volt kiállítva, amire tudom, hogy fáj a foga. Magam is megnéztem egy párat, de én (a pénztárca okán) egyelőre maradok a lakókocsinál.

Möci hívott, hogy e-mailben értesítették, hogy bemehet a Széchenyi terv keretében kiírt és általa megpályázott ingyenes három hónapos intenzív angol nyelvtanfolyam felvételijét megírni. Ennek nagyon örültem és biztattam, hogy menjen csak be, mert meg fogja tudni
csinálni.

Egy idő után - de akkor már bőven elmúlt dél - nagyon megéheztem. Meg is néztem a büfében a felhozatalt, de hirtelen visszahőköltem, Egy főtt kolbász, még kenyér és mustár nélkül is 1600.- Ft volt. Gabika, majd eszel otthon - mondtam magamnak.

Találkoztam nagy kempingező egyetemi évfolyamtársammal H. Gyurival. Meg is jegyezte, hogy mi mindig csak ezen a kiállításon találkozunk.

K. Lacinak felkaptam egy nagy lakókocsi és kemping felszerelések katalógusát, amiben
szintén csillagászati árak vannak. Egy 100 W-os napelem tábla tartozékaival együtt, de
felszerelés nélkül több mint 100.000.- forintba kerül.

A kiállítás után az utam a Bihari utcai Szerelvényboltba vitt, ahol átvettem a két darab
120-as füstcső bilincset.

Onnan hazajövet betértem a CBA-ba friss tejért, de már alig vártam, hogy asztalhoz ülhessek és egyek valamit.

Itthon az első dolgom volt bekapni egy csésze kefirt, majd megmelegítettem a tegnapi
lencsefőzelék maradékát és megfőztem egy darab debrecenit.

Nem sokkal később hazajött Möci és elmesélte, hogy sikerült a felvételi, kapott róla egy
papírt és mehet a Munkaügyi Központba, ahol majd szerződést kötnek vele és még fog kapni erre a három hónapra havi 55.000.- forintos támogatást is. Möci ezt a lehetőséget teljesen komolyan veszi és mint mondja, mindent alá fog rendelni ennek a három hónapos intenzív tanfolyamnak.

Befejeztem az elmaradt blogbejegyzést és vártuk Áront, hogy hazajöjjön a zongora óráról. Nagyon fáradt volt szegény fiú, úgy hogy közös megegyezéssel elhatároztuk, hogy ma korán fog lefeküdni.

Én egy picit elsakkoztam az időt és mire körülnéztem, már megint jócskán elmúlt nyolc óra.

Átmentem a városon oda-vissza hiába

Úgy láttam reggel, hogy Áron rendben és időben elindult a suliba.

Én leszaladtam friss tejért és köménymagos cipóért. Reggelire főtt debrecenit, lágy tojást és tejeskávét szolgáltam fel.

Megállapodtam az ExtremeSolar Kft.-vel a bővítés végleges telepítési költségében és átutaltam annak az első részletét.

Közben Csabi lejött az autóért, mert Ágival azt tervezték, hogy ebben a gyönyörű tavaszias időben  felgurulnak Dobogókőre egyet kirándulni.

Möci leült tanulni az angolt, én pedig a nyakamba vettem a várost, hogy megvegyem a 2 db. korábban megrendelt füstcső bilincset és megtöltessem a színes  patront a nyomtatóba.

Úgy látszik tartoztam az ördögnek egy úttal, mert a bilincsek még nem érkeztek meg az üzletbe és a patron bolt nem vállalt utántöltést. A közel két órás tömegközlekedéssel hiába eltöltött idő mégsem volt teljesen hiába, mert útközben tanulási céllal tudtam olvasni egy magammal vitt angol könyvet.

Hazajövet bementem a kis kínaiba és vettem olyan kajákat, amikről tudom, hogy Möci is nagyon szereti. A mézes amerikai csirkéből még hagytunk Emőkének és Áronnak is.

Délutánra vártam Fruzsinát. Hozott is egy olyan fizika példát, amibe beletört a bicskám. Be is vallottam neki férfiasan, hogy ezt majd legközelebb oldjuk meg és addig jobban utána nézek a dolgoknak.

Közben Áron megérkezett a teniszről, de nem zavart minket. Átment Emőkéhez és át is vitte nővérének amiket hagytunk nekik.

Csabi csak annyi időre ugrott be, hogy jó tanulást kívánjon és leadta a forgalmit meg a kocsikulcsot.

A fizika után még maradt annyi energiám, hogy átnézzem Áron iskolai dolgait.

Még időben lementem friss tejért és hoztam reggelre tarját és enyhén sózott vajat.

Német óra koncepciója

Jó későn keltem. Reggeli után leültem a számítógép elé és megrendeltem a 120-as alu füstcső bilincseket. Amíg nem érkezik meg a visszaigazolás, elkezdem összeállítani az esti felnőtt német óra vázlatát.

Délelőtt még rendezgettem az ügyes-bajos dolgaimat, míg Möci le nem jött és közölte, hogy nekem indulnom kell gyogyóra.

Még időben el is indultam, de a fülemen már szólt a délutáni német órák hanganyaga.

A fizikoterápián jól esett Andrea gondoskodása, de azért igyekeztem haza, hogy mielőbb ebédelhessek és felkészüljek a német órákra.

Megmelegítettem az egy hete hűtőben őrzött csirkeleves és kolbászos krumplis tészta utolsó maradványait és közben lementem Emőke nyugger kajájáért.

Kinyomtattam a felnőtt németre készítendő feladatlapot, de csak két példányban, mert Emőke különböző kifogásokkal kijelentette, hogy a mai órára ő nem tud jönni.

Négykor megjelentek a fiúk és elkezdődött a gyerek német. Azt gondoltam, hogy amikor egy gyerek el tudja mondani magáról, hogy ő milyen sok szót ismer és minden általa ismert főnévnek pontosan tudja névelőjét és nagyjából jól ismeri az összes német nyelvtani szabályt és mindezt  az ötös osztályzataival is tudja bizonyítani, akkor még nem tud németül. Ehhez még az is kell, hogy megértsen hallásból egy német szöveget. Ezért az óra első felében ugyan az iskolai anyagot vettük át, de a második felében hallásból kellett leírniuk a hallott szöveget.

Azután másfél órai pihenő és megjelentek a felnőtt német óra résztvevői (Möci, Emőke és Kriszta). Az utolsó pillanatban még sikerült kinyomtatnom nekik a tervezett feladat lapot. A feladott leckékből nem voltak olyan felkészültek, mint a gyerekek, de azért elboldogultam velük. Úgy érezték, hogy a velük töltött több mint egy óra hasznosan telt. Szigorúbban kellene velük viselkednem, de nem megy.

Áron még átment Emőkéhez zongorát gyakorolni.

Áron Emőkével vacsorázott,  nekem pedig hozott át egy kis lencsefőzeléket pulyka pörkölttel vacsorára.

Mire lementem volna friss tejért a CBA-ba, már egy perce zárva volt, ezért a kefír váltást elhalasztottam reggelre.

A válás sem olyan egyszerű

Este még történtek itthon háborús események, de reggelre mindenki megszelídült. Áron úgy búcsúzott, amikor indult a suliba, hogy beszámolt: "Apa ne aggódj, mostam fogat, a kulcs és a buszbérlet nálam van és neked legyen kellemes a napod."

Megpróbálom, bár Möci úgy viharzott fel, hogyha úgy gondolom, hogy a halogatásokat illetően Áron tőle tanulja, akkor inkább szakítsunk.

A TIGÁZ írt, hogy e hó 27-én éjfélig olvassam le Dömsödön a gázórát és azt küldjem be. Mivel először csak 28-án megyünk oda, hasamra ütöttem és beírtam a legutolsó leolvasott értéknél 35 m3-rel többet, azután majd meglátom.

Elindultam átvenni a VGK 16 606 irányváltó kapcsolót. Nagyon olcsón tudtam megvenni. Igaz, hogy használt és egy kicsit kopott, de az új árának töredékéért 2000.- forintért kaptam meg. Most már csak kellene szereznem hozzá egy bekötési rajzot.

Hazafele ugyanazzal a busszal jöttem, amivel Möci.

Megettem a csurgatott tojás leves utolsó maradékát, bár Möci mindenféle szalmonellával riogatott tőle, de nekem ízlett.

Délután első buzgóságomban kicseréltem az irányváltó kapcsoló homlok lemezét. Most kívülről már úgy néz ki, mint egy vadi új és a két állását máe nem 1 és 2 jelzi, hanem a TIGÁZ és az ELMŰ logoja.

Ötre megjött Bence és nagyot matekoztunk, de úgy, hogy közben nevetgéltünk is egy kicsit.

Közben megjött Áron is, de ő vigyázott arra, hogy ne zavarjon minket. Át is ment Emőkéhez a zongoráján gyakorolni, majd levitték a Mannát a kutya futtatóra.

Az óra után megkérdeztem Áront, hogy mi legyen a kényeztetett vacsora, Milanói makaróni lesz és punk-tum. Le is mentem a CBA-ba. Vettem darált húst sajtot és paradicsom pürét, no meg tejet a kefir gyártáshoz.

Odafent rögtön odatettem a makarónit főni. Mire megdinszteltem a hagymát és pirítottam olajban a darált húst, Áron szólt Möcinek és Emőkének, hogy 20 perc múlva készen van a vacsora. A harangszóra mindenki megjelent, még Manna is.

A vacsorához volt unicum is, meg egy kis borocska. Mindenkinek negyon ízlett és amikor befejeztük, akkor közkívánatra rikikiztünk. Nem illik vele dicsekedni, de én lettem az első, a többiek csak utánam kullogtak.

A maradék milánóit, meg a kefirt felküldtem Csabinak. Amikor már mindenki hazament, még elkészítettem az új adag kefirt és mielőtt magam is nyugovóra tértem volna, megírtam az elmaradt blogomat.

Áron válogatós

Mire felébredtem Áron már a számítógép előtt ült. Csak nyolc óra után reggeliztünk és Áronnak kevés volt, amit feltálaltam. Akart még készíteni magának bundás kenyeret, de hiába győzködtem, hogy azt jobb csinálni a tegnapi kenyérből, ő mégis a  frissből szerette volna. Ettől azért voltam pipa, mert a friss kenyeret tegnap este viszont kint felejtette és az mára megszáradt.

Reggeli után próbáltam rávenni, hogy gyakoroljon a zongorán, de ehhez nem volt sok kedve.

Délelőtt átslattyogtam Gulyás Lacihoz, hogy láttamoztassam vele az elektromos kazán és a háromutas motoros szelep bekötési vázlatát. Laci áldását adta a rajzra és segített, hogy hol kaphatok egy irányváltó kapcsolót, amit már meg is rendeltem a neten.

Kávézgattunk, beszélgettünk és közben felajánlottam, hogy délután felveszem Annát és Lacikát, hogy hamarabb jussanak Budapestre.

Az ebédnél Áron nem kért se a csirkelevesből, sem a zúzapörköltből, hanem mint mondta, majd ő készít magának a szalonnából, hagymából és tojásból valamit. Ezt persze nem engedtem meg, amitől egy éhségsztrájk kezdődött.

Szeretném megakadályozni azt, hogy a válogatóssága miatt minden nap három féle ételt dobunk ki.

Délután négyre összekészülődtünk, de mire felvettük volna a Gulyás gyerekeket, addigra ők még nem készültek el és még kellett volna várni rájuk egy órát. Ezért azután nélkülük indultunk el.

Most kénytelenek voltunk megállni a TESCO-ban, mert a csomagtartó tele volt üres üvegekkel.

Bevittük a visszaváltó automatába és így Áron 450.- forinttal bővítette a heti 600.- forintos zsebpénzét, miközben adtunk a környezet tudatos magatartásnak. Egyébként nem vettünk semmit, csak jöttünk-mentünk.

Itthon leadtuk Mannát. Amikor Möci lejött és kérdezte, hogy mik történtek a hétvégén, akkor nagyon megsértődött azon. hogy Áron rá hivatkozott a halogatást illetően.

Áron bement Emőkéhez, állítólag azért, hogy egy kicsit gyakoroljon, de mint kiderült az éhségsztrájkja okozta éhségét ott kívánta csillapítani. Miután ezt nem hagytam szó nélkül, hazajött és megmelegítette a délben negligált zúzaporköltöt tarhonyával és belapátolta annak rendje és módja szerint.

Este volt még egy csörte a fogmosás körül, de azután minden lecsendesedett.

A leckefüzet üres

Nem ébredtem túl korán, Áron meg még akkor sem. Kilencre értem a piacra. Esztikének már elfogyott a frissen fejt teje, de a szomszédjától sikerült kapnom. Vettem még csípős kolbászt, sütni való meg angol szalonnát is. Kérdezték, hogy tojás miért nem kérek, mert mindig szoktam. Nem árultam el nekik, hogy tegnap vettünk húsz tojást Miskolcziéktól.

Elgurultunk a Vasudvarba is megkérdezni, nem haragudtak-e meg, hogy ugráltattam őket a háromutas szelep ügyben és végül nem náluk vettem meg. Megértették, hogy 57.000.- forintos ajánlatukkal szemben 16.500.- forintért sikerült megvennem. Kicsit még érveltek valamilyen minőségi különbséggel, de abban nem volt meggyőző átütő erő. Egy szó, mint száz nem mérték fel, hogy kivel állnak szemben.

Visszajövet nekikezdtem a reggeli készítésének és Áronnak már csak akkor szóltam, amikor már tálalva volt. Azt hittem, hogy már be is fejeztük a reggelit, amikor Áron megkérdezte, hogy készíthet-e még valamit magának reggelire. Persze, ha nem laktál jól - mondtam -, akkor miért ne.

Kiteregettem a tegnap beáztatott bélyegeket és folytattam az akku töltő szerelését a huzikában. Áron egész délelőtt a számítógép előtt szeretett volna ülni, de nem engedtem. Kértem a Tájékoztatót, a Leckefüzetet és a leckét. "A walesi bárdok"-ot felmondta és szépen tudta, de a Leckefüzete egész héten üres volt. Mint mondta, amíg emlékezett rá, hogy mi a lecke, addig úgy gondolta, hogy majd otthon beírja, de mire hazaért, addigra elfelejtette. Azt mondta, hogy Möci is szokott halogatni dolgokat, mégsem veszekszem vele. Ezen persze megint kiakadtam.

Ebédre mindenféle maradékot ettünk, de azt jóízűen.

Délután sakkoztunk. Áron kérésére nem táblán, hanem online. Ő felment a bélyegező szobába és az asztali számítógépen én pedig lent a kütyünk. Mindketten bementünk a chess.com oldalra és ment a nagy csata. Áron hamar elintézett. Csak egy partit játszottunk, de abban úgy elvert, hogy az csakúgy porzott.

Amikor a bélyegeket szortíroztam Manna távolugrási versenyt rendezett és az ablakpárkány belső oldaláról úgy ugrott az íróasztalra, hogy minden addig rendezett bélyeget a padlóra söpört. Áron nem is csodálkozott azon, hogy kivágtam a bélyegező szobából, úgy (mint ahogy mondani szokták a macskát szarni) és bezártam az ajtót.

Áron benevezett a chess.com-on egy sakkversenyra, ahol nagyon jó harmadik helyezést ért el.