Készülődés a hosszú hétvégére

Remélem, hogy a szigorú diéta és a pihenés jól hatott a gyomor panaszaimra.

Reggeli előtt Áront, reggeli után pedig Möcit indítottam útnak, azzal, hogy este fél hat körül indulunk Dömsödre, hogy megkezdjük a négynapos weekend-ünket, ezért mindenki igyekezzen haza.

Reggelire csak egy lágy tojás, zsíros kenyér és egy gyenge tejeskávé.
István lehozta Katikától a kivasalt cuccokat, de Katika nem üzent semmi mást az árral kapcsolatban, csak annyit, hogy azt majd én biztosan tudom.

Délelőtt megérkezett a Sustain pedál Bratislavából, amit rögtön bekötöttem Áron zongorájába és ki is próbáltam. Tegnap egyáltalán nem volt kedvem blogot írni, ezért ezt ma pótoltam.

Elindultam ismét az Okmány Irodába, remélve, hogy ma több sikerrel járok, mint tegnap. Nem sokkal a megérkezésem után sorra kerültem és meg is kaptam Áron új személyazonosító igazolványát.

Ha innen hazamentem volna, akkor már nem érek el időben a brushupra, ezért inkább úgy döntöttem, hogy egyenesen a brushupra megyek, esetleg közben az Újbuda központi csarnokban eszem valami diétásat és onnan megyek a brushupra.

Így is történt. A brushupon nem annak örültek, hogy én megjöttem, hanem sokan azt kérdezték, hogy hol van Möci. Mondtam, hogy ő még az intenzív angolon van, majd később csatlakozik. Amikor már kis csoportokra oszlottunk, meg is jött. Mi hárman alkottunk egy kis csoportot (Misi, Möci és én). A csoporton belül barkochbáztunk. Az óra nagyon jó volt, de azért utána rohantunk haza.

Gyorsan bepakoltunk mindent az autóba és vártuk Áront, akinek legkésőbb fél hatra meg kellett volna jönnie, de Áron sehol. Hárman az autó mellett vártuk, Manna pedig az autóban. Minden beérkező 139-esnél abban reménykedtünk, hogy biztos ezzel a busszal érkezik Áron haza. Én mérgelődtem. Emőke és Möci nyugtatgattak. Végül miután a tenisz edzésnek 5-kor van vége és a haza út maximum 20-30 perc, 3/4 6 után megjelent a sétáló professzor, amint a kezében egy könyvet olvasgatva cammogott hazafelé.

Hamar Áron is bepakolta, amire szüksége lesz a négynapos weekend-en szüksége lesz és már indultunk is. Möci azt javasolta, hogy hagyjuk ki a Budaörsi TESCO-t és ha vissza akarjuk vinni az üvegeket, akkor majd azokat a Szigethalmi TESCO-ban adjuk le.

Ott még vásároltunk hat nagy csirkecombot lisztet meg tejfölt, hogy Laciéknak tudjak egy csirke pörköltöt készíteni. Sajnos már lement a nap, mire a bázisra értünk.

Pár falat vacsora, egy kis angolozás, szauna és pihenés.

Fekete szar

Bár a blogbejegyzésekről az a véleményem, hogy az életnek nem csupán a rózsaszín részét kell, hogy tartalmazza, hanem a feketét is. Ennek ellenére nem szívesen írnám le, hogy mit tapasztaltam reggel, közvetlenül a felkelés után. Ilyen már egyszer előfordult velem, úgy három vagy négy évvel ezelőtt a Preluki kempingben. Kellőképpen megijedtem, de arra már nem vettem a bátorságot, hogy mást is megijesszek ezzel. A doktornő rendelésére nem mentem le, mert biztos voltam benne, hogy ezzel beküldene a belgyógyászatra, azok pedig a kórházba, ahol ledugnának és feldugnának mindenféle csöveket, mert nekik az egyáltalán nem kellemetlen. Inkább utánanéztem a neten, hogyan tudnám magamat meggyógyítani. A legtöbb, amit tehetek, nem enni fűszerest, forrót, no sör, no unicum. külön gyógyszert nem vettem be, viszont a véralvadás gátló Sincumar-t átmenetileg szabotáltam, mivel emlékezetem szerint a Rijekai kórházban is ezt tették annak idején.

Délelőtt Laci hívott telefonon és kérte, hogy hívjam meg őket Dömsödre a hosszú hétvégére. Mondtam is neki, hogy: "Lacika szeretnélek benneteket meghívni a hosszú hétvégén Dömsödre." Nagyon kedves vagy - azt hiszem, hogy elfogadjuk a meghívást - mondta és csütörtökön reggel jönnek.

Délben felhoztam Emőke nyugger kajáját, majd kigurultam Pátyra Juhászékhoz. Ferinek vittem a mintát és kértem, hogy esztergáljon nekem ugyanolyat 4 darabot, mert az kell, hogy eltakarja az új napelem rögzítő csavarokat, amik most a mennyezetről belógva csúfítják a huzika lakterét.

Elli megkínált karfiol levessel és almás palacsintával ebédre.

Onnan a gyogyóra, majd az Okmány Irodába mentem Áron új személyazonossági bizonyítványáért. Az okmányt nem adták ki, mert nem vittem a korábban kiadott ideiglenes okmányt.



Igyekeztem haza, mert tudtam, hogy jön haza Áron és amikor az ikrek is megérkeznek, kezdődik a gyerek német óra. Áron hazaérve á tempo eldicsekedett a Magyar Irodalomból kapott csillagos ötössel, majonézzellllla felét Emőke érdemelné.

A fiúk fagylaltozással és játékkal kezdtek, de négykor szigorúan az asztalhoz rendeltem őket németezni. A szövegértés nem ment olyan jól, mint a legutóbbi alkalommal, de a másfél óra hasznos és jó volt.

Kicsit tudtam pihenni hatig, amikor is megjött Zita és Ákos a felnőtt németre. Ákosnak szorgalmasabban kell tanulnia, ha be akarja hozni a párját Zitát.

Közben Möci is hazaért és amíg én tanítottam, Áront kényeztette valamilyen tejberizs félével.

Az újabb másfél óra meglehetősen kifárasztott. Möci azt kérte, hogy most már "Shift down!" és egy kicsit fogjam vissza magam. Próbáljam magam csak  a koromnak megfelelően terhelni és ne jobban, ne idegeskedjek se az Áron előmenetele miatt, se a kormány hülyeségei miatt, hanem pihenjek egy kicsivel többet és kíméljem magam.

Nem tehetek róla, de nem értek egyet azokkal a 75 évesekkel, akik úgy élnek, mintha már 75 évesek lennének. Azt gondolom, hogy aki elengedi magát, az belekezd egy visszafordíthatatlan öregedési folyamatba.

Lementem a CBA-ba. Vettem kenyeret, tejet, kápia paprikát, sárgarépát és brokkolit. Kivettem a mélyhűtőből néhány korábban gyengéden megfűszerezett lazac szeletet és készítettem egy  finom kímélő vacsorát. Möcinek is tetszett a sok párolt zöldség mellett a sült lazac tejföllel felhígított  majonézzel. Nem evett ugyan sokat belőle, de csomagolt magának holnapra, hogy az angolon majd ezt ebédeli.

Áron még egy darabig tanult Emőkénél, majd bevonult a szobájába és lepihent.

Mi Möcivel tanultunk még egy jó órát. Tulajdonképpen átnéztük az angol házi feladatait. Csak akkor rágtam be, amikor kiderült, hogy az egyik angol fogalmazványát, aminek szinte minden mondata hibás volt. a web fordítóval fordíttatta le.

rendezgetem a sorainkat

Áron indulásánál még szenderegtem, de mire Möci indult az intenzív angolra, addigra már a nagymosást is elindítottam.

A reggelihez leszaladtam tejért. Közben hívtak a Muziker-től, hogy tisztázzák, melyik Sustain pedált is rendeltem Bratislavából.

Laciékat meghívtam csütörtök-péntek-re Dömsödre. Én majd sütök-főzök és ameddig Laci elmegy Áronnal horgászni, addig Fruzsina biztosan fog segíteni Möcinek az angolban.

Elmentem busszal Nóra nagyihoz, hogy elszámoljunk, mert a prágai út minden tartalékunkat fölemésztette. Onnan már csak egy ugrás az Artwork az Ostrom utcában. Ők eljuttatják a Fuji FinePix602z gépemet a szervizbe, hogy az árajánlat alapján döntsem el, megéri-e javíttatni.

Itthon bekaptam egy nyugger kaját, kiteregettem a kimosott cuccokat és behoztam a lemaradásomat a blogbejegyzéseket illetően.

Amikor Möci hazajött, egy kicsit pihent és miközben pihent, felolvastam neki a Madam Bovary-ból. Lassan olvastam, hogy értse, ő pedig nagyon élvezte, hogy sokat ért belőle. Most érezte először, hogy a tanulásának eredménye van. Ő szerényen csak annyit mondott, hogy kezdi kapisgálni az angol mondatokat, de én már látom, hogy a tudása ennél sokkal több.

Közben megjött Bence a matek órára és sokat kínoztam a másodfokú egyenletek analitikus és grafikus megoldásával.

Áron is hazajött és óra után őt vettem volna elő, de ő inkább számítógépezett. Amikor már többször szóltam, akkor nagy nehezen elkezdett a zongorán gyakorolni. Többszöri kérésre előadta az üzenő füzetét, amiből balhé kerekedett, mert magyarból megint beszedett egy egyest és ami ennél sokkal rosszabb, kiderült, hogy ez az egyes több órai rossz szereplés eredménye. A balhé eszkalálódott, míg a végén el kellett, hogy vegyem a számítógépét a szobájából. Emőke átjött és úgy vette a védelmébe, hogy átnézték a holnapi leckéit, a berakott táskáját és elküldte Áront fürdeni és hajat mosni.

Én közben felmentem Möcihez és egy jó órát angoloztunk, egészen addig, amíg azt nem mondta, hogy most már nagyon fáradt. Az angolozás közben ettem egy finom lecsót, hozzá almasör volt a kínálat.

Mire lejöttem, Áron, már az igazak álmát aludta.

Második tábla napelem szerelése a huzikára

Szégyenszemre Feri bácsi határozott kopogására ébredtem 1/2 10-kor, pedig tegnap azt beszéltük meg, hogy 9-kor már jöhet, mert biztosan túl leszünk a reggelin. Áron persze annyira el volt foglalva a számítógéppel, fülén a fejhallgatóval, hogy szerintem meg se hallotta Feri bácsi kopogását.

Gyorsan magamra kaptam a munkaruhát és kezdődhetett a szerelés. Feri meg volt elégedve az előkészületekkel. Arra kértem, hogy csak addig segítsen, amíg a 4 + 2 furat elkészül a tetőn, a többivel már egyedül is el tudok bíbelődni.

Nem volt egyszerű a feladat. Nagy odafigyelést és pontos összmunkát igényelt. Egyedül egyikünk se tudta volna elvégezni a munkát.

Durván egy óra alatt el is készültünk a furatokkal és ideiglenesen felkerült a tábla. Nagyon hálás voltam Ferinek a segítségéért.

Áront megkértem, hogy készítsen mindkettőnknek reggelit, amíg én felkészültem a következő munkafázisra.

Áron nagyon finom reggelit kalapált össze. Meg is dicsértem, hogy még a legnehezebb részével - a lágy tojással - is tökéletesen birkózott meg.

Reggeli után FBS-sel leszigeteltem a kábel bevezető dobozkát és gondoltam, hogy amíg az köt, addig elvégzem a veteményesek locsolását. A vége fele rápillantottam az órára és rögtön eldobtam mindent, mert 9 percem maradt, hogy odaérjek a fűnyíró szervizhez.

Sikerült átadnom a beteg szerkezetet és azt beszéltük meg, hogy csütörtökön reggel 9-re jövök érte.

Visszatérve, befejeztem a veteményes locsolását és elkezdtem az ebéd készítését. Töltött karalábé volt a megcélzott menü. Áront át kellett küldenem a Gabikához, mert az összetevők közül a 10 dkg rizs hiányzott.

A töltött karalábéhoz egy kicsit igénybe kellett vennem a nosalty.hu oldalt is, mert anélkül biztosan nem boldogultam volna.

Ebéd után még olyan jó időnk volt, hogy folytatnom kellett a szerelési munkát a huzikán. Áron is talált magának elfoglaltságot a kertben, de főleg fára mászott. Gondoltam, hogy a 4-5 óra elegendő volt a kábel bevezető doboz szilikonjának. Levettem róla a szorító kötést  és a napelem táblát a végleges helyére rögzítettem. A négy csavar 2-2 alátéte is kapott a szigetelésből, így egyetlen csepp víz sem jöhet be a tetőről.

Hiába gondoltam, hogy időben összekészülődünk a hazamenetelre, mire Gazdagrétre értünk este 8 óra lett.

A töltött karalábéból és a rizskochból hoztunk Möcinek is. Örült is neki, de este már nem eszik ilyen hússal töltött dolgokat, mint mondta, inkább beviszi holnap ebédre az angolra.

Nagyon elfáradtam a huzika szerelésben. Az ágyban még befejeztem a könnyített szövegű Vernét angolul, azután mély álomba zuhantam.

Áron egyedül utazik Dömsöd és Gazdagrét között oda-vissza

Reggel 7-kor keltem. Gyorsan összecsaptam egy reggelit. Megmutattam Áronnak az Útvonalterv honlapján, hogy a buszvégállomásról az M3-as metróval és a 8-as busszal tud hazamenni. Amikor kértem, hogy induljon el folytatódott a konfliktus. Közölte, hogy ő nem akar hazamenni a magyar könyvért. Csak úgy indult el, hogy felemeltem a hangom.

Csak amikor leültem a számítógép elé, akkor tudtam meg, hogy ma és holnap nagy elterelések lesznek Budapest tömegközlekedésében. Remélem, hogy Áron át tudja majd rágni magát ezeken a problémákon.

A fűnyírót elgurítottam az autóig, de a csomagtartóba már nem tudtam egyedül betenni. A szembe szomszéd jött át és így ketten már sikerült betenni.

El is vittem a szerelőig, de egy negyed órával később értem oda, mint ahogyan megbeszéltük és telefonon azt mondta, hogy akkor hozzam oda holnap déli 12 órára.

Elültettem a két új beszerzésű paradicsom palántát és kettőt a saját nevelésűből.

Béni jött át és hozott egy tányérban négy nagy szelet rizskoch-ot, amit Anika készített. Gondoltam, hogy ezt most nem eszem meg, hanem megvárom Áront és majd a vacsorához ez lesz a meglepi.

Közben Möci hívott és megbeszéltük az Áronnal kapcsolatos terveket. Azt mondta, hogy most Áron ott ebédel és majd a 3:00 órás busszal fog jönni Dömsödre.

Hátrébb álltam az autóval és huzikát a saját moverével próbáltam kikanyarítani a kerítéstől, hogy a létrával könnyen hozzáférjünk.

Átmentem Gabikáékhoz. Elmeséltem egy kávé mellett, hogy miért vagyok most itt egyedül. Kértem Feri bácsit, hogy reggel jöjjön át és segítsen a második napelem tábla felszerelésében. Megállapodtunk, hogy reggel 9-re jön, addigra már mi is túl leszünk a reggelin.

1/2 5 körül megérkezett Áron. Békésen, szelíden, mintha kicserélték volna. Gondolom, hogy Möcivel alaposan megbeszélték ezt a konfliktust és főleg az előidéző okokat.

Megbeszéltük Balassi Bálint verselését. Gyorsan meg is tanultam belőle egy keveset. Az egész este békében és harmóniában telt.

Vacsorára kértem, hogy válasszon egyet a nyugger levesek közül és készüljön fel lelkileg arra, hogy utána lesz egy meglepi. Nagyon kíváncsivá tettem, hogy az mi lehet, de az utolsó pillanatig sikerült titokban tartanom. A rizskochot baracklekvárral majszoltuk és egy darabkát becsomagoltunk, hogy vigyünk haza Möcinek is belőle. Jó hangulatban tértünk nyugovóra.

Nincs meg a Magyar Irodalom könyv

Reggelre egy kisebb csoda történt. Nem akarom elkiabálni, de amikor felkeltem, nem találtam sehol a tegnapi derékfájásomat.

Möci úgy indult el az angolra, hogy a notebookot otthagyta nekem. Ki is használtam az alkalmat, ismét nekifutottam a problémának és kerestem Áron digitális zongorájához egy Sustain pedált. Közben kiokosodtam, hogy nem mindegyik típus jó a Swissonis SP40-hez, mert ha fordított a polaritása, akkor alaphelyzetben zenget és csak rátaposásra kerül alaphelyzetbe. Végül sikerült egy olyan típust találnom, amiben van polaritás váltó. Rögtön meg is rendeltem, május 5-ére ígérték szállítani.

Gyorsan megreggeliztem. Közben átjött Emőke. Ős megkapta a könyvét. A Délutánt illetően, ellátott a Mannával kapcsolatos állatorvosi teendőinkkel.

Nem sokkal dél után hazaért Áron. Nem is értettem, hogy miképp tudott ilyen korán hazaérni, mert csak 1/2 3-ra ígérte, hogy jön. Kicsit szemre hánytam neki, hogy az Ópusztaszeri kirándulásra adott pénzt reggel otthon felejtette. Elkezdhettünk pakolni. Áront külön kértem, hogy figyeljen oda, hogy minden szükséges dolgot bepakoljon, főleg azokat a dolgokat, amik a hétfői sulihoz fontosak. Még a kottafüzetét is megemlítettem.

Egy nagyon rövid időre beugrottunk a TESCO-ba. Leadtuk az üres üvegeket és csak minimális dolgokat vásároltunk, de vettünk zsenge karalábét és darált húst is, mert töltött karalábét terveztem a hétvégére.

Dömsödön nem is mentünk el a bázisra, rögtön az állatorvosi rendelő előtt parkoltunk le, mivel negyedóra múlva kezdődött a rendelés. Az állatorvos kivette Mannából a kullancsot, lenyelette vele a féregirtó tablettát és csöpögtetett a nyakára kullancs elleni cseppeket. A bázison hat órakor robbant a bomba. Ugyanis akkor derült ki, hogy Áron otthon felejtette a Magyar Irodalom könyvét, az egyetlen egyet amiből leckéje van hétfőre. Elegem lett Áron állandó szétszórtságából és feledékenységéből. Adtam neki buszpénzt és azt kértem, hogy azonnal induljon haza, lakáskulcsa van, hozza el a könyvet. Ebből oltári nagy balhé kerekedett és megtagadva a kérést lefeküdt a padra a kúp alatt, betakarta magát az asztalterítővel és nem mozdult.

Közben tanácskoztam Emőkével és hallgatva rá, nyolckor behívtam Áront. Megvacsoráztunk, fogmosás, lefevés és majd reggel indul Budapestre a könyvért.

Libri

Reggel még úgy tűnt, hogy Áronnal az elindulás minden részletét sikerül megbeszélnem, azután, amikor már elment, kiderült, hogy mégsem. Azt hittem, hogy fel se fogok tudni kelni, de azután valahogyan mégis sikerült.

Áron nem ette meg a banánt, nem mosott fogat és nem vitte magával a kotta füzetét.

Egy vastagabb szelet sonkát rámelegítettem egy száraz fél zsömlére és azt reggeliztem tejeskávéval.

Délelőtt rászántam magam, hogy elmenjek a Mérő László könyvért, amit Emőkének ígértem, a Libribe. Úgy éreztem, hogy mozgás közben nem fáj a derekam. A könyvesboltban találtam egy nagyon jó angol nyelvtani összefoglaló táblázatot és azt is megvettem, mert úgy gondoltam, hogy Möci nagyon fog örülni ennek.

Visszafele a kis kínaiban ebédeltem. Kiváltottam a gyógyszereket és felhoztam Emőkének a nyugger kajáját.

Mire Möci és Áron hazaérkeztek, már ismét fekvő beteget találtak. A derekam csak nem akar javulni.

Áronnal megbeszéltem, ha van kedve menni az Ópusztaszeri osztálykirándulásra, akkor odateszem a pénzt, ahova szoktam és akkor holnap fizesse be.

Möci örült a nyelvtani táblázatnak és rögtön leült megírni az angol házi feladatát. Möci úgy tervezi, hogy ezen a hétvégén nem jön velünk Dömsödre, hanem tanulni fog és majd a következő csütörtökön megyünk együtt, mert akkor négynapos lesz az ünnep miatt. Még azt sem tudom, hogy mi hogyan fogunk lemenni, ha a derekam nem fog holnapra javulni.

Vacsorára megmelegítettem a túrós csusza megmaradt felét és egyengettem a derekam a padlón.