Az idő még hűvös

Amint felébredtem felhívtam Áront, hogy boldog névnapot kívánjak neki. Sajnos még mindig a zárt lakásban tölti a húsvéti szünetet.

Reggeli után kimentem a kertbe és végignéztem a növényzetet. A zöldborsó sor, mintha már kibújt volna, a meggyfa csemete elkezdett rügyezni. Szegény nem tudja, hogy még jöhet egy fagyhullám.

A smaragdfák még meg sem mozdulnak, de a napelem viszont tiszta erőből termel. A jó gazda a szemével érleli a termést (eredetileg úgy szól, hogy azzal hizlalja a disznót).

Elkezdtem kiteregetni a tegnap leáztatott bélyegeket és megírtam az elmaradt blog bejegyzést.

Előkészítettem Gabika üres Magenta cartridge-ének a feltöltését.

Mannának tettem ki macska kaját. Megnézte, majd közölte, hogy most felmegyek aludni és majd akkor szóljál, ha készen lesz a csirkeaprólék és azokból is teszel a tálamba.

Este Anna csak akkorra érkezett meg, amikor a zöldséges egybesült csirke már majdnem készen volt a római tálban. Bekapcsoltam a szaunát és bár a cserépkályhába is duruzsolt a tűz, a fűtésre is rátettem egy lapáttal.

A kaja nagyon finom volt, bár Anna szerint egy kicsit bátrabban fűszerezhetném a dolgokat.

Fodrászat

Azzal kezdtem a napot, hogy a Tarlós Istvánnak megfogalmazott levelet eljuttattam a nyomtatóig, beborítékoltam és feladtam. 

Ha már amúgy is le kellett mennem a postára, akkor elintéztem a takarékcsekket is és a postával szemen vettem egy liter friss tejet. Letelt a tíz napos kefir szilencium, így arra gondoltam, hogy ma este már elindítom a gyártást.

Emőke 10 óra fele benézett, hogy egyeztessük a programot. Amikor mondtam, hogy én már bejelentkeztem Márkhoz a fodrász iskolába, akkor megkérdezte, hogy nem tudnám-e őt is beprotezsálni.

Nyomban felhívtam Márkot, aki mondta, hogy 11-re nyugodtan hozzam a lányomat is, megoldjuk, hogy vele is foglalkozzon valaki.

Emőke áthozta Mannát és a hozzá tartozó használati utasítást az állatorvoshoz.

Negyed órán belül indultunk a 8-as busszal. Mondtam Emőkének, hogy van egy rossz érzésem, miszerint Áron és Nóra nagyi nem indultak el Egerbe. A buszon felhívtam Nóra nagyit. Áron vette fel a telefont, és mint azt jól megéreztem, elmondta, hogy nagyon fúj a szél és ezért lehet, hogy nem is mennek Egerbe. Azután Nóra nagyival is beszéltem és csak annyit tudtam mondani, hogy ők ketten döntsenek abban, hogy Áron tavaszi szünete alatt mit szeretnének csinálni, de azt semmiképpen nem szeretném, hogy Áron az egész hetet a szobában a TV és a számítógép előtt töltené. 

Én ma megyek le Dömsödre, mert sokat szeretnék a szabadban lenni, és ha van kedvük, akkor jöjjenek utánam (egy órás autóbusz út) és nekem majd lesz arra gondom, hogy jól érezzék magukat Dömsödön.

A fodrásziskolában mind a kettőnket azonnal kezelésbe vettek és egy órán belül végeztünk is.

 Hazafele külön mentünk, mert nekem még el kellett ugranom a www.dvdolcson.hu web áruházának átvevő helyére a Székely Bertalan utcába. Ott átvettem a megrendelt cuccokat: egy HDMI kábelt és egy nyomtatóba való festéktöltő készletet. 

Már a metróban rájöttem, hogy amit átvettem, az az én nyomtatómba nem biztos, hogy jó, mert abba csak egy színes cartridge kell, ebben a csomagban pedig három, különféle színes töltet van (Cyan, Yellow, Magenta). Béla szerint még az is elképzelhető, hogy az egyetlen cartridge-ben van három elkülönített rekesz. Ettől persze egy percig sem estem kétségbe, mert, ha Gabikáéknak meg tudom tölteni a három különböző catridge-ét, az már egy szép húsvéti ajándék lenne.

Hazaérve igyekeztem egy ici-picit megszüntetni a rendetlenséget, hátha Katikáéknak lenne érkezésük még húsvét előtt egy kicsit kitakarítani a lakást.

Berámoltam a PET palackokat és összekészítettem a piros kosarat (az a kijelölt hely mindenre, amit nem szabad otthon, vagy Dömsödön felejteni).

Ahhoz időben kellett indulnom, hogy még egy kis TESCO is beleférjen az időbe, hogy ötre Kiskunlacházára érjek. A TESCO mellett még a KIKA-ba is be kell mennem, mert Emőke húsvéti ajándéka ott van félretéve.

TESCO-ban vettem egy bontott csirkét, leveszöldséget, mandarint és sört.

Útközben már csak Kiskunlacházán álltam meg.

Ebben a zord szeles időben nagyon jól esett, hogy a házikó melege fogadott. Rögtön bekaptam egy kupica Unicumot és egy tarjás szendvicset.

Nagy nehezen megtaláltam a római tálat és rögtön betettem az áztatóba, hogy holnap estére elkészíthessem a sült csirkét zöldség ágyon.

Elindítottam a kefir programot.

Este levagdostam egy adag áztatni való bélyeget, miközben egy kicsit néztem a TV-t. 

Facebook

Áron csendben hagyta el a fedélzetet. Az ebédpénze ki volt készítve a cipős szekrényen. Nekem hosszú ideig tartott, amíg kikászálódtam az ágyból.

Először is felhívtam a fodrászt (ő egy tanuló a fodrász iskolában) és megbeszéltem vele, hogy holnap délelőtt 11-kor tud fogadni. 

A fejembe máris összeáll a holnap délelőtti program.

Győző hívott és arra kért, hogy a blogban simítsam ki a történetünket. Azonnal egyetértettem vele és meg is tettem.

Reggelire sült szalonna, rajta tükörtojás és hozzá a szokásos tejeskávé.

Vettem egy nagy lélegzetet és egy szuszra megírtam a Magyar (királyi) TV-nek a képzavart elkerülő javaslatomat és előkészítettem (nyomtatás, borítékolás, frankírózás) a postai feladásra.

Átnéztem a leveleimet és közben kijelentkeztem a Zorpia-ból.

Egy csöngetés után kinyitottam az ajtót és Manna várta, hogy beengedjem. Valószínűleg Möci hozta fel az előkertből.

Áron korán hazaérkezett. Most már nem engedtem halogatnia a kis bőröndjébe a becsomagolást.

Fruzsina átküldött egy fotót a Hajdú Péter tilosban parkolásáról, amit azonnal felraktam néhány keresetlen szóval a facebookra.

Levittem a levelet a postára, a vízóraállást pedig a közös képviselői ládába.

A CBA-ban vettem egy kis kocka élesztőt és feljöve megmutattam Áronnak, hogy ha minden nap gyúr egy borsószemnyit belőle, akkor szerintem egy hónap múlva eltűnnek a pattijai.

A postaládából kivettem a Fasttech két újabb küldeményét. Az egyik egy 32 GB-s micro SD kártya volt, a másik pedig a Qi adapter. Ez utóbbi azt teszi lehetővé, hogy a kütyüt ne kelljen zsinóros töltővel tölteni. Rögtön elkezdtem vele egy kütyüt tölteni, de nekem nem akart 100 %-osan működni.

Felkerekedtünk és elindultunk a Nóra nagyihoz. Én még gyorsan betettem Áron bőröndjébe a húsvéti ajándékát, hogy majd Nóra nagyinál odaadom.

A (szőnyegbombázta) Moszkva térnél szálltunk le a 139-esről és sétáltunk a nagyihoz. Én elvittem neki kölcsönbe a nagy port felvert Ferenczi Krisztina: Szüret c. könyvet, hogy Egerben legyen olvasni valója.

Nagyi örült az érkezésünknek, de ettől a nagyon hideg szeles időtől elbizonytalanodott, hogy akarnak-e Ők Áronnal egyáltalán menni Egerbe.

Én mondtam, hogy arra legyen tekintettel, hogy ez a hét Áronnak a tavaszi szünete, amikor jó lenne, ha egy kicsit kikapcsolódna. Ha egész nap a lakásban maradnak és Áron egész nap a számítógép előtt ül, az nem egy nagy kikapcsolódás. Akkor annál már az is jobb lenne, ha ezt a téli repetát Dömsödön töltenék.

Amíg a Nagyival egy kávé mellett beszélgettem, Áron most is a számítógép előtt ült és valamilyen játékot játszott.

Lassan én is elbúcsúztam. Azt még nem tudom, hogyan fogom elviselni, hogy Áront egy hétig, sőt nyolc napig nem látom. A fontos, hogy ő érezze jól magát.

Hazafelé a buszon a Piano című könyvet olvastam. Ez a 2-es könnyített fokozat nekem már túl könnyű.

Ha már így belejöttem a javaslatok levélírásába, akkor nekiestem és megírtam a Tarlós Istvánnak is a levelem, ami egy nagyobb horderejű dologról szól, mint a TV képzavar

.

Itthon melegítettem magamnak egy adagot a bablevesből és a leves után megettem a túrós tésztát.

Megírtam a mai blogot és felhívtam Ágit, hogy nincs-e kedve átmenni a házba és a römertopfot beáztatni, de nem volt, mert mint mondta, a hideg mellett iszonyatos szélvihar van. Nem probléma, mert akkor nem holnap, hanem majd csütörtökön készítem el a töltött csirkét zöldség ágyon.

Még egy kicsit bekapcsoltam a TV- t, azután eltettem magam holnapra.

„Ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a felén túl vagy.”

Áronnak még este kikészítettem az ebédpénzt, így reggel már csak annyit kellett mondanom, hogy ott van a cipős szekrény tetején.

Már megint a kora reggeli órák azok, amikor a félig körvonalazódott ötleteimből egy felhasználásra alkalmas megoldás születik. Most is ez történt. El is határoztam, hogy reggeli után le is ülök a gép elé, hogy végleges formába öntve el is küldjem a javaslatomat. Ezeket a gondolatokat nem szabad ugyan elkapkodni, de az sem helyes, ha évekig azon morfondírozunk, hogy le kellene már írni és el kellene már küldeni, mert egyszer csak valaki másnak is az eszébe jut és akkor oda a dicsőség.

Reggelire főtt debreceni és lágy tojás, no meg tejeskávé.

Utána, ahogyan az az elmúlt héten megbeszéltük, felhívtam Győzőt, hogy ma délután mikor tudunk találkozni és egy kicsit beszélgetni.

Leültem a számítógépem elé és elkezdtem írni. Éreztem annak a görög bölcseletnek a valóság tartalmát: „Ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a felén túl vagy.”

Rendszereztem és pótoltam az elmaradt blog bejegyzéseimet.

Győző 16:00 óra után felhívott, hogy most tud indulni Törökbálintról és 20 perc múlva tudunk találkozni a mellettünk lévő CBA parkolójában.

Győző azzal kezdte, hogy hozott nekem ajándékba egy apukája által írt könyvet (D. Gy.: Bajtai kisbetyárok)

Beültünk a volt pizzázóba, én egy kávét, ő csak egy buborékmentes vizet kért.

Sorban előadtam neki a három témát, nagy hangsúlyt adva az egyiknek. Győző díjazta az ötletemet és bizonyos keretek között biztatott a folytatásra. Régen találkoztunk és nagyon jó volt vele ezt a f él órát együtt tölteni. Amikor elbúcsúztunk, nagyon feldobódva jöttem haza.

Áron már itthon volt, de a kis bőrönd pakolása csak nem akar haladni.  Frissiben elkezdtem olvasni a kapott könyvet és már az elején tetszik.

Áron lesi, hogy mikor jön már haza Emőke, mert szeretne vele és Mannával lemenni, sétálni. A vacsoráját is Emőkénél költötte el. A lecke meg a többiek persze mind elmarad.

Végül én is átmentem, mert szükségem volt Balázs email elérhetőségére és a Construma belépőjét is Emőkénél nyomtattam ki.

Áron még maradt egy kicsit, mert Emőke kinyomkodással próbálta eltüntetni Áron kamaszkori pattanásait. Ennek én nem nagyon örültem, mert félek, hogy valamelyik elfertőződik. Jobb módszernek találom a reggeli és esti arclemosást, azzal a speciális szerrel, amit erre a célra vásároltunk.

Gabikáék nem engednek be

Nagyon sokáig lustálkodtunk. Már elmúlt kilenc óra, mire kikászálódtunk az ágyból. 

Bár a tojás elfogyott, ennek ellenére igyekeztem egy finom reggelit készíteni.

Ma már egy kicsit biztatóbban süt a nap, de a smaragdfáink még nem döntöttek úgy, hogy kirügyeznek, vagy netán ágat hajtanának.

A felső szobában a paradicsom palánták alakulnak, de még a kiültetésükről szó sem lehet.

Összeszedtem a kertben a száraz ágakat és a szalagfűrészen feldaraboltam azokat, mert gyújtósra jövőre is szükség lesz.

A lakókocsiban leszereltem az invertert, mert azt tervezem, hogy megkérem Gulyás Lacit, hogy műszeresen nézze át, úgy, hogy ez nekünk nyáron már kifogástalanul működjön. 

Felszereltem a nyári gumik alu felnijeire a középső dísz korongokat. A téliekre valók pedig bekerültek a mosogatógépbe.

Áronnal átküldtem Gabikának egy 2 m hosszú RJ 45-ös Ethernet kábelt, de ők se a kapujukra szerelt duda hangját, se Áron kiabálására nem reagáltak, ezért Áron dolgavégezetlenül visszajött.

Ekkor felhívtam őket telefonon. Azt mondták, hogy nagyon sajnálják, hogy nem hallották Áront, majd ők most átjönnek a kábelért.

Nemsokára meg is érkeztek. Gabika nagyon örült a kábelnek. Áron nagy könyörgésre lekászálódott a bélyegező szobából és készített a vendégeknek, meg nekem egy kávét. Feri bácsi nem kért kávét, ezért ő csak süteményt kapott.

Viszonylag korán indultunk haza, bár most semmilyen időponthoz nem kellett igazodnunk. A pakolásnál arra is kellett figyelni, hogy Áronnak miket kell innen hazavinnie, hogy Egerben semmit se nélkülözzön.

Szigethalmon az önkiszolgáló ENVI kútnál tankoltunk, amelyik nagyon kényelmes és viszonylag olcsó. Áron külön figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mit tankolok.

Amikor hazaértünk Emőke még nem volt otthon, mert egy evező túrán volt a barátaival Szigetköz-ön.

Áront próbáltam rávenni, hogy pakolja a kis bőröndjét, mert kedden erre már nem lesz elég ideje. Nem jártam sok eredménnyel, mert a kétpéldányos bőrönd leltár sem akaródzott elkészülni.

Vacsorára a milánói makaróni maradékát ettük a ráolvasztott sajtreszelékkel.

Amikor Emőke hazaérkezett, átjött Mannáért. Adtam neki a bablevesből egy adagot, bár az csak később jutott az eszembe, hogy lehet, hogy ő már elkezdi a Húsvét előtti nagyböjtöt. 

Áronnal megint vívni kell, hogy legyen már villanyoltás.

Este még megnéztem a Görögország – Magyarország EB selejtező focimérkőzést.

Borús idő, fúj a szél

Mire felébredtem, már elmúlt 9 óra. Mannát rögtön beengedtem.

Azzal nem is próbálkoztam, hogy Áront is hívjam magammal a piacra. Az idő amúgy is nagyon barátságtalan volt.  Annyira fújt a szél, hogy a kolbászos fel sem szerelte a standja fölé a sátorlapjait.

A piacon csak egy pár csípős kolbászt vettem megy egy olyan szögre akasztható füstölt sertés gerincet, amiből egy darab jó lesz majd a bablevesbe. Vettem még egy fél kiló tarkababot és visszafele beugrottam a Vegyesboltba a félretett fél kárpát kenyérért, meg egy pohár tejfölért.

Gondoltam, hogy Áront hagyom még egy kicsit lustálkodni és addig elkészítem a reggelit. Ha Dömsöd, akkor bundás kenyér, rajta egy vékony szelet angol szalonna és sajtcsíkok rásütve.

Reggeli után feltettem a bablevest főni. A két marék tarkababon kívül belekerült egy jó darab a füstölt gerincből, sok zöldség meg csirkeaprólék.

Amíg leves főtt elkezdtem kiteregetni a leáztatott bélyegeket.

Ebédre nagyon belakmároztunk a levesből és utána elraktam préselőbe a már majdnem teljesen megszáradt bélyegeket és átmentem Gabikáékhoz. Megnéztem, milyen egyszerűsített szövegű angol könyveket vett. Közben kávézgattunk. A könyvek, amiket vett nagyon tetszettek. 

Gabika panaszkodott, hogy a wifi routerjét nem tudja magasabbra tenni, mert a számítógépével összekötő kábele (RJ45) túl rövid. Megígértem neki, hogy majd ha hazamegyek, megnézem, lehet, hogy fogok tudni adni neki egy hosszabbat.

Visszafelé benéztem Ágihoz. Már sok mindent rendbe hozott a lelakott bérleményen. Néhány kupica pálinka közepette én is megcsináltam neki néhány dolgot (TV beállítása, nem működő világítások), de azért maradt még sok csinálni való.

Áron, bár egész nap Skype-olt Leóval és a barátaival., de megígérte, hogy holnap felmondja a történelem leckét.

A tél még csikorgatja a fogát

Borús, szeles időre ébredtünk. Áron odabújt mellém és közölte, hogy igazam volt tegnap este, amikor már sokadszorra szedett magának a milánói makaróniból és én szóltam, hogy nem fog tudni jól aludni.

Áron jó későn indult 7:22-kor, ami azt jelenti, hogy az utolsó tíz percben már idegeskedtem amiatt, hogy el fog késni.

Én sokáig lustálkodtam, még ágyban olvastam a „Szüret” könyvet.

Felkelés után megreggeliztem és elhatároztam, hogy egy kicsit összekapom a lakást.

Először is kijelentettem, hogy vége a télnek és most már tavasz lesz. Ez ügyben felhívtam a gumis bácsit, hogy úgy készüljön, hogy ha ma ötig odaérünk, akkor szeretném, ha a téli gumikat lecserélné a nyáriakra.

Utána felhoztam a csomagtartóból a hóláncot, mondván, hogy most egy darabig nem lesz olyan nagy hó, amiben elakadhatnánk.

A lakásban elrámoltam a kesztyűket, sí- és korcsolyacipőket a helyükre, hogy valamelyest adjak a rendnek. 

A piros kosárba kezdtem berakni a cuccokat, amiket Dömsödre kell vinnünk.

Felhívtam Adrit, hogy ha van kedve, akkor jöjjenek le holnap családostul egy kis buffallói kényeztetésre, de nekik ez a szombat erre nem jön össze. Majd Húsvét után, - mondta.

Véglegesen nem mondtam fel a télnek, ezért bekapcsoltam a Dömsödi fűtést, mivel a kütyü azt jelezte, hogy ott most 4 fok van.

Levittem Mannát, hadd csavarogjon a délutáni indulásig.

Möci csöngetett be, ölében a Mannával, hogy ezzel a szegény macskával, akkor mi legyen, mert bekéredzkedett a kapun. Szótlanul elvettem tőle és már csuktam is be az ajtót.

                                     

Áron korán jött haza. Eldicsekedett a matek és a nyelvtan ötösével, de a gyomra még nem jött teljesen rendbe. 

Összeszedtük Mannát is és gyorsan bepakoltunk mindent az autóba. Beugrottam a nyugger PET palackokért, hogy az se maradjon ki. Indulás.

Az autóban részletesen kikérdeztem a két hozott ötös körülményeiről, miközben elmondtam, mennyire örülök és ez mennyire fontos nekem.

A TESCO-hoz érve abban maradtunk, hogy ő maradjon az autóban és pihenjen, én majd gyorsan elintézek mindent.

Gyorsan bedobáltam a PET palackokat és nem vettem sok mindent, csak csirkeaprólékot, főtt füstölt tarját, sajtot, nápolyit, Unicumot, leveszöldséget, és már tűztem is vissza az autóhoz, mert öt óra előtt oda kellett érnünk a gumishoz.

Még tettünk egy rövid kanyart a Kikában a zenebolthoz, mert Emőkének egy Repertoire 1-et terveztünk Húsvéti ajándék gyanánt. Sajnos nem volt nekik, de keddre meghozatják.

Nem maradt egy egész óránk, hogy odaérjünk a Kiskunlacházi GumiPont-hoz, ráadásul a hírekben az is szerepelt, hogy a 200 darab új okos traffipax készülékeket mától veti be a Rendőrség és egyelőre csak a sebesség túllépést ellenőrzik.

Két perccel öt óra előtt érkeztünk a Gumiponthoz. A főnök már előkészítette a négy nyári guminkat, Áront pedig behívta az üzletbe, hogy egy másik kisfiúval (őt is Áronnak hívták), játszanak az XBOX autóverseny játékkal.

Útközben Áron még beszólt a Vegyesboltba, hogy holnap tegyenek félre nekünk egy fél kárpát kenyeret.

Még a lemenő nap sütése közben értünk le Dömsödre. A smaragdfa még nem nyitotta meg a lapát méretű leveleit, de én nem is csodálom, mert olyan hideg van, mintha még tél lenne, miközben szinte szélvihar van.

A házba lépve két jó dolog vár minket: a jó meleg és az, hogy itt járt hamupipőke.

Nem is beszéltem meg Ágival, hogy jöjjön takarítani és mégis jött. Felhívtam, hogy mi történt. Elmondta, hogy bejött, mert használta a mosógépet, és amíg az ment, gondolta, egy kicsit rendet csinál.

Elővettem a mélyhűtőből két méretes csirkecombot, a mikróban felengedtettem és miközben kifőztem néhány szem krumplit, kirántottam a csirkecombokat.

Bekaptam egy Unicumot és levágtam egy nagyobb adag áztatni való bélyeget.

A vacsora rántott csirkecomb volt petrezselymes krumplival és savanyúval.