Felülvizsgálat

A korai ébredés után megnéztem, hogy milyen jó hírrel tud szolgálni az index.hu, de semmi.

Következett Áron reggelivel való kényeztetése: Egy nagy bögre kakaó, három tarjás sajtos melegszendvics és egy kakukkfüves lágy tojás és mindezt az ágyában szervírozva.

Azt hittem, hogy időben tudok elindulni a Berenics doktornőhöz, de tévedtem. Legalább egy negyedórát késtem, viszont az Érsebészeten olyan nagy volt a beteg forgalom, hogy ő észre sem vette a késésemet.

Útközben a Tarlós titkárság hívott fel, hogy május 8-án pénteken délelőtt 9 órára várnak a beadott javaslatommal kapcsolatos megbeszélésre.

A nagy tumultus ellenére az egész kórház olyan képet fest, mint egy gyár, ahol futószalagon jönnek a betegek és az orvosok a szalag mellett állnak, de onnan elmozdulniuk egy mp-re sem lehet.

Közben Nóra nagyi telefonált, hogy jöhet-e ma délután meglátogatni Áront. Persze, hogy jöhet, de előbb el kell mennünk a Gyermeksebészetre kontrollra és délután 4-kor jönnek a fiúk a német gyakorlásra.

Velem hamar végzett a doktornő. Csak megcsapolta a vénámat, majd kérte, hogy a labor eredmény miatt délután hívjam fel.

Rohantam vissza Áronhoz, mert úgy emlékeztem, hogy őt pedig délelőtt kell visszavinnem a Baleseti gyermek sebészetre kontrollra.

Otthon hamar összekaptuk a cuccokat és indultunk volna, ha Áron a lábára tudna állni, de nem tud. Szerencsémre a tegnapi bevásárlásból még nem vittem vissza a CBA-s bevásárló kocsit, így azután ezzel tudtam leszállítani Áront az autóig.

Megérkezve a Fiumei útra, azonnal bevittem Áront. Sajnos a leparkolás és a parkolójegy kiváltása között 8 perc telt el, ezért szigorúan megbüntettek.

A doktornő megnézte Áron lábát, kitisztították a sebet, átkötözték és csütörtök délelőttre rendelt minket vissza kontrollra.

Hazaérve előbb bementem a kis kínaiba és vettem egy nagy adag amerikai mézes csirkét rizzsel, mert emlékeztem, hogy a körömpörköltből már alig maradt. A mézes csirkéből annyit vettem, hogy még a nagyit is meg tudjuk kínálni majd.

Természetesen Áron az ebédet is az ágyban kapta.

Még maradt arra is időm, hogy a postán elrendezzem a Takarék Csekk e havi cseréjét.

½ 4 fele megérkezett Nóra nagyi. Hozott fagylaltot és együtt kávéztunk. Beígértem neki, hogy hallgatóként részt vehet a gyerek német foglalkozáson, ami 4-kor kezdődik majd. Ebből azután nem lett semmi, mert Olivér küldött egy SMS-t, hogy nem tudnak jönni.

Nagyi még egy darabig ült Áron mellett az ágy szélén, azután elkérte a tegnap kikölcsönzött Grecsó Krisztián könyvet, majd elbúcsúzott.

Áron visszavonult az ágyába és felpolcolt lábbal a notebookon keresztül Internetezett.

Én a blog elmaradásaimat igyekeztem pótolni.

Emőke átjött. Megkínáltuk a maradék fagylalttal. Amikor megkérdezte Áront, hogy hol tart a leckéjével, amit a Bálinttól kapott email-en, akkor nagyon kiakadt és nálam határozottabban követelte, hogy most azonnal kezdjen hozzá a leckék megírásához.

Néha benézek Áronhoz, hogy hol tart, miközben én is igyekszem a duolingo házi feladataimat elvégezni.

Végül Áron átment Emőkéhez és együtt lelkiztek, hogy Emőkének milyen rossz emlékei vannak a gyerekkoráról és Áron mennyire nem szereti, amikor én türelmetlen vagyok vele.

Csak akkor jöttek át, amikor a vacsorához kellett néhány kiegészítő (kenyér, kefir stb.)

Otthon berendezett kórház

Korán ébredtem és az első dolgom az volt, hogy Áront megnézzem, hogy van. Hát ő hál’ Istennek már felülve, ölében a notebook és közölte, hogy már nem is fáj a lába.

Nem baj azért te csak pihenjél és kíméld a lábad – mondtam -, mindjárt hozom a reggelit, no meg a gyógyszert, mert hogy a doktornő Augmentin nevű antibiotikumot írt fel napi 3 x 1-et.

Reggelire kacsazsíros pirítós kenyeret rásült sajttal, kakaót és lágy tojást szolgáltam fel.

A notebookot nagyon nehéz volt tőle elkönyörögni.

Három kisebb csomagocska is érkezett Kínából érdekes apróságokkal.

Próbáltam bepótolni az elmaradt blog bejegyzéseimet és folytattam a duolingo-t.

Összeszedtem a lakásban még található szennyeseket és elindítottam a nagymosást.

Ebédre bögrékből ittuk meg a se hús, se zöldségekkel töltött erőlevest pirítós kenyerekkel.

Nagyi telefonon érdeklődött Áron hogyléte felől és beígért egy beteglátogatást.

Kora délután Manna megjött a napi csavargásából és az ajtó előtt nyávogott.

Kiteregettem a ruhákat és visszavittem a Nagyszeben téri könyvtárba a holnap lejáró könyveket, hogy holnapra ne torlódjanak a programjaim.

Visszafele beugrottam a CBA-ba. Vettem friss tejet a  kefir készítéshez, tarját, sajtot, debrecenit, újhagymát, retket, fonott kenyeret a holnapi reggelihez és innivalókat.

Este már Áronnak is a konyhában tálaltam fel a vacsorát. A körömpörkölt maradékát ettük kovi ubival.

Orvosi Ügyelet és Gyermeksebészet

Arra ébredtem, hogy Áron már a notebookon olvassa a letöltött könyvét és nagyon fájlalja a tegnap megsérült jobb lábát. Kértem, hogy maradjon ágyban és tegyen rá egy kis borogatást.

Az idő borongós és mivel az éjjel esett az eső a növények nem is vágytak locsolásra.

Áront csak azután kértem, hogy lebicegjen, miután elkészítettem és kitálaltam a reggelit. Grillcsirke alkatrészek voltak mikróban megmelegítve, paradicsommal és mellé friss kefir valamint lágy tojás.

Úgy terveztük, hogy ma nagyon korán indulunk haza és útba ejtjük Nóra nagyit, hogy Áron néhány szál virággal felköszönthesse Anyák Napjára és utána még mehessen Krisztáékhoz angolra.

Amíg Áront kényszerpihenőre ítéltem, befejeztem az előszoba kis szerszámos szekrény automata világításának szerelését. Annyira jó lett, hogy még Áron is lebicegett megcsodálni.

Konstatálva, hogy Áron lába nem javul és egyre jobban fáj, mindent bepakoltam az autóba, hogy elsőre felkeressük a Dömsödi Orvosi Ügyeletet.

Közben Manna keresztbe tett, mert amilyen szépen besétált csütörtökön a hordozókájába tudva, hogy most Dömsödre megyünk -, olyan csúnyán bujdokolt most előlem és hol az egyik ágy alá ment elérhetetlen távolságra, hol a másik ágy alá. A hívogatásomra, könyörgésemre a füle botját sem mozgatta. Egy jó félórámba került, amíg el tudtam kapni a grabancát.

Feriék felé vettük az útirányt hazafelé, hogy le tudjon vágni néhány virágot, amit majd Áron a nagyinak ad.

A Dömsödi Orvosi Ügyelet zárva és még arra sem futja, hogy kiírják: „Aki vasárnap szeretne meghalni, az előbb menjen át Ráckevére, az ottani Ügyeletre, ott kapja meg az utolsó kenetet.”

Ezt a „Semminek nincs gazdája” országot nem könnyű elviselni. Ha azokra a problémákra, amikkel szembe találkozom, nem tudnám a kézenfekvő megoldást, akkor nem mérgelődnék annyira. Ha egy rakás javaslatomat, eddig nem fogadtak volna el és nem vezettek volna sikeresen be, akkor szerényebb, halkabb lennék és nem hinném állandóan azt, hogy én meg tudnám oldani.

Tace Pao híján Annától tudtam meg, hogy ilyenkor Ráckevére kell menni.

Ráckevén megvizsgálták Áron lábát és kértek, hogy vigyem fel a Fiumei úti Baleseti Sebészetre, nehogy ebből később (csonthártyagyulladás és egyebek) baj legyen.

Ezerrel mentünk a Fiumei útra. Megtehettem, mert nem láttam forgalmat az úton (a szemüvegem ugyanis két napja elvesztettem. Bennem is baromi soka hiba, de ez legalább csak rám és a szűk családomra káros.)

Nóra nagyinak útközben telefonon beszámoltam a balesetről.

A Fiumei úton bejelentkeztünk a Gyermek sebészetre. Várakozás közben én szükségből felkerestem a mosdót. Hát ez megint Európa közepén, ott is a főváros közepén egy egészségügyi intézményben egyetlenegy férfi WC-ben, a WC kagylókon nincs ülőke és fedél, viszont egyikben sincs, nemhogy WC papír, de még a tartója sem és utána nem lehet meleg vízzel kezet mosni, mert az nincs, kézmosószerről és valamilyen kéztörlő papírról vagy szárítóról nem is beszélve. Én teljesen meg tudom érteni, hogy stadionok építése ennél sokkal fontosabb.

Hamar sorra kerültünk és Áront tisztességesen ellátták.

Visszafele Nóra nagyihoz kanyarodtunk, de nem mentünk fel hozzá, csak telefonon kértük, hogy jöjjön le, megnézni Áront és átvenni az Anyák napi csokrot. Hazafele útba ejtettük a Déli pályaudvarnál lévő Gyógyszertárat.

Itthon átadtuk Emőkének a Mannát és beszámoltunk a történtekről.

Rita néninek azonnal küldtem egy emailt, hogy hétfőn ne várják az Áront, mert egy kis baleset történt.

A nagy megrázkódtatások miatt kerestem a hűtőben némi alkoholt, de nem volt, ezért felmentem Ilihez és kértem, hogy egy kupicával segítse ki az ő alkoholista barátját. Lett abból kettő is.

Nagy baleset

Reggel még egy kicsit borongós volt az idő és kinézve az ablakon úgy láttam, hogy éjjel esett az eső.

Először még úgy tűnt, hogy Áron hajlandó velem tartani a piacra, de alig, hogy elindultunk, velünk szemben karikázott a gázóra leolvasó, és amikor megállított minket, Áron azonnal felajánlotta, hogy akkor ő visszamegy és beengedi a hölgyet, leolvasni a gázórát. Jó ürügy, de nem vitatkoztam. Odaadtam a kulcsokat és én mentem tovább a piacra.

Útközben felvettem még a tegnap megrendelt fél vekni árpát kenyeret.

Nem vettem sok mindent, csak tojást (sőt, két dobozzal is, mert az eladó lejjebb ment 2 forinttal, az árral, (most 36.-/db, szép nagy és friss.) Vettem még nescafe-t és egy a mieinknél szebb, fejlettebb paradicsom palántát.

A barkácsboltban vettem 5 méter zsinórt a bicikli fregolihoz és egy nagyon szép fa sótartót.

Visszajövet azonnal hozzáláttam a reggeli készítéséhez.

Természetesen bundás kenyér a rásütött sonkával és a ráolvasztott sajttal. Hozzá feltálaltam a végre újra beindított kefirt és a tegnap készült francia salátát.

Reggeli után először elültettem az új beszerzésű paradicsom palántát és nekiláttam a bicikli fregoli csiga kötélzetének szereléséhez. Sajnos a végeredmény az, hogy még be kell iktatnom egy csigasort, vagy egy más megoldást keresni, mert a közel 20 kg-os bringa így felhúzhatatlan.

Viszont az előszobai szerszámos szekrény automatikus világításának 100 %-os sikeréhez az ajtó hiányzó harmadik csuklópántját pótlólag be kell ragasztani és ezért a munka csak holnap folytatható. A mikrókapcsolós megoldást Áron is nagyra értékelte. Mindehhez persze meg kellett oldani, hogy a harmadik kivető pánt is viseljen némi terhet az ajtó nyitásakor, csukásakor.

Áron véletlenül belerúgott egy a küszöbléc alá beszorult fogpiszkálóba és nagyon szenvedett a fájdalomtól. Én azonnal segítettem a beletört fogpiszkáló egy részét kihúzni, de ezzel további fájdalmakat okoztam. Azt találtam javasolni, hogy feküdjön le, polcolja fel a lábát és én beborogatom. Ha reggelre nem javul, akkor elmegyünk a dömsödi orvosi ügyeletre.

Este még rendbe tettem a lepréselt bélyegeket és kimentem meglocsolni a növényeinket, de már a TV-t nem volt kedvem bekapcsolni.

A munka ünnepe

Szerintem mindenünk volt otthon a reggelihez, ezért szóba se jött semmiféle piac.

A reggeli után kivettem a mélyhűtőből három darab hekket, mert azt terveztem, hogy ebédre kirántom őket és készítek mellé francia salátát. Szét is néztem, hogy ehhez minden alkatrész megvan-e otthon. Úgy tűnt, hogy tejföl és alma, az ami még hiányzik. Ki is gurultam a Vegyesboltba. Megvettem mind a kettőt és szombatra félre tetettem magunknak egy fél kárpát kenyeret.

Már hazafele mentem, amikor eszembe jutott, hogy két fontos alkotó elem, a sárgarépa és a zöldborsó még hiányzik, de ezért már nem mentem vissza. Amúgy is terveztem, hogy becsöngetek Gabikáékhoz, majd kérek tőle.

Gabika adott egy közepes sárgarépát és egy marék mélyhűtött zöldborsót. Szerettem volna megnézni, hogyan birkózik meg egy duolingo leckével, de ezt teljesen elutasította.

Feri bácsit kértem, hogy jöjjön át, konzultáljuk meg, hogy szereljem a bicikli tartónak a két fregoli csigát és ha már ott van akkor kapja ki a nekik szánt meggyfa csemetét, ami abból nőtt, hogy a szomszéd  Zsolti bácsi meggyfája elhullatott néhány magot.

Amikor Feri elbúcsúzott, rögtön nekiláttam a szalagfűrész javításának. Egy kicsit szét kellett bontani ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, hogy elszakadt-e fűrész szalag, vagy csak leugrott az egyik kerékről. Fél óra múlva már készen is lettem vele. Lehet tovább használni.

Feltettem főni az apróra darabolt sárgarépát és a zöldborsót. Kihasználva az alkalmat a lébe beletettem egy adag csirkeaprólékot (máj, zúza, szív. csirkenyak, csirkeláb). Kissé megfűszereztem. Így a zöldborsó és a sárgarépa se lesz íztelen és a Mannának is lesz kajája, mert a macskatápot utálja. Amíg ez főtt, megkevertem hozzá a „kenőcsöt”. (Tejföl, tojás sárgája, méz, mustár, olíva olaj, majonéz, citrom leve, só, fehér bors). Leszűrve a levest, kiszedtem belőle a Mannának valókat és a többit bekevertem a kenőcsbe. Nagy gonddal került még bele alma, főtt kukorica, kovászos uborka és egy apróra felvágott macska-pöcse paprika. Az így elkészült francia salátát betettem a hűtőbe.

A hekkek kirántása már rutin feladat volt. Mindössze annyi faksznival toldottam meg, hogy a hasukba préselt fokhagyma került.

Ezek után már nem kell mondanom, hogy Áron milyen hozsannát zengett ebéd közben. A legnagyobb sikere a francia salátának lett.

Egy rántott hekket és mellé francia salátát Áron átvitt Annának is.

Délután kiteregettem a bélyegeket és amikor megszikkadt le is préseltem őket.

Manna ki-be járkált. Az aprólékhoz még kapott egy kis csirke mellet, de azt csak úgy volt hajlandó enni, ha kézzel előbb feldaraboltam.

Korábbann kezdődik a weekend

Áron indulásakor még arra kértem, hogy mindent készítsen ki, amiket szeretne, hogy vigyünk Dömsödre, de természetesen nem tett ki semmit. Nyolckor reggeli és egy óra múlva már írtam a blog bejegyzést.

Az idő biztatónak ígérkezik a hétvégére, és ami az egészben a legjobb, hogy a május 1. miatt, most négynapos lesz a hétvégénk.

A reggeli után végre sikerült egy nagyobb penzumot elvégeznem a duolingón, mint amennyit a Gabika végzett. Remélhetőleg, egyszer csak be fogom őt hozni. Egyébként a legjobban a szabad fordításokat kedvelem, mert abban tudom a legjobban kiélni magam.

Nóra nagyit nem is próbáltam invitálni Dömsödre, mert már beláttam, amiről Emőke is meggyőzött, hogy a Nóra nagyi nem olyan mozgékony típus, mint én és még 12 évvel idősebb is.

Áronnak megígértem, hogy mindent egyedül bepakolok és még a TESCO-t is elintézve, úgy megyek érte a zongoraóra végére, hogy onnan már egyenesen repülhessünk Dömsödre.

Bár azt is megbeszéltük, hogy ő még hazaugrik a zongora óra díjáért, de ez valamiért nem jött neki össze.

Emőke lányom is megígérte, hogy már korán itthon lesz és úgy megyünk ki az IKEA-ba, onnan a TESCO-ba, hogy a dolgunk végeztével őt viszem ½ 5-re a zongora órára, hogy váltsa Áront, de nem jött időben haza. Az én életem sem túl egyszerű két ilyen gyerekkel.

Mindent sikerült bepakolnom, még a Mr. TI ablaktisztítót is.

Manna az első hívó szóra megjelent a lenti csavargó helyén, és a hordozó ketrecébe is besétált, hiszen tudta, hogy Dömsödre megyünk.

Minden szükséges dolgot megvettem a TESCO-ban a hosszú hétvégére, miközben felhívtam Mariannt, hogy a zongoraóra végén Áron ne induljon haza, hanem ott várjon meg.

Befejezve a vásárlást, felpakolva indultam. Ott még a kaputelefonon megkérdeztem, hogy belehallgathatok-e Emőke lányom órájába is. Mariann erre engedélyt kért Emőkétől, aki az apjának nagy kegyesen „igen”-t mondott.

Áron helyett vittem a pénzt és Emőkének megköszöntem, hogy „igen”-t mondott. (hogyan fogom én ezt a lányt férjhez adni, fogalmam sincs.)

Még egy kis darabig maradtunk, azután mindenkinek kellemes hosszú hétvégét kívánva elbúcsúztunk. 

Nem kellett megállnunk útközben szinte sehol, hiszen a TESCO-n már túl voltunk. Egyedül a Kiskunlacházi bureknél kellett Áronnak kiszállnia, hogy este a grillcsirkéhez legyen egy kis kenyér is.

Megérkezve, nagyon meg voltunk lepődve azon, hogy a smaragdfák mennyit fejlődtek.

Mindent bepakoltunk, Mannát kipakoltuk. Az egész életünk egy folyamatos pakolás.

Vacsora előtt én még levagdostam egy adag áztatni való bélyeget, majd mindent meglocsoltam és megvacsoráztunk.

SORREND

Éjjel olyan viharos szelek fújtak Gazdagréten, hogy arra néha fel is ébredtem. Remélem, hogy Dömsödön nem okozott kárt a viharos időjárás.

Áron időben kelt fel, de megint az utolsó percben indult.

Kilenc óra lett, mire a bőséges reggeli után a notebookot bekapcsolhattam. A levelek után megpróbáltam behozni Gabikát a Duolingo-ban. Amikor már úgy láttam, hogy nagyjából sikerült, akkor megengedtem magamnak egy online sakkpartit.

Délutánra már alább hagyott a szél és szép napos időben, de az utolsó percben indultam el a brushupra.

A postaládát megnéztem. Megjöttek a CR 2025-ös gombelemek. Pár percet késtem a brushupra. Még a kiscsoportos foglalkozáson is ott maradtam, de a könyvolvasásról már eljöttem, mert vissza kellett vinnem az OIK-ba a kölcsön könyveket és a Milos Forman videót, amit kimondottan a Nóra nagyi kedvéért hoztam ki, de hiába, mert a nagyi nem jött velünk Dömsödre. Magamnak kivettem a „Vanity Fair”-t könyvben és DVD-n.

Hazafele a 8-as buszon el is kezdtem olvasgatni, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez még meghaladja a képességeimet. Majd még küzdök vele, de az a valószínű, hogy egy darabig még visszatérek az egyszerűsített szövegű kiadványokhoz.

Mire Áron már otthon volt. Szembesítenem kellett azzal, hogy mit hagyott hátra a szobájában: a macskának kikészített csirkeaprólékot, amit még tegnap este át kellett volna vinnie, a szeméttárolójának a tartalmát kiszórva a nagy szőnyeg közepére (ami között, nyilván valamit keresett) l mellette a lecserélt hosszúnadrágiját, ugyancsak ledobva a földre.

Bocsánat, - mondta – majd eltakarított mindent és folytatta az Interneten lógást. Kértem, hogy fejezze be és lásson neki a SORREND szerint a ma esti programnak.

Később felmondta a történelemből tanulni valóját (Brit birodalom a 18.-19. században. Nagyjából tudta és számomra is érdekes volt.

Vacsorára feltálaltam a csirkeaprólék és zöldség utolsó részletét, de ez már olyan nehezen ment, hogy elhatároztam, a hosszú hétvégén Áronnak nem kínálok fel semmilyen levest.

Áron még felhívta a Nóra nagyit, hogy suli után felugrik hozzá egy pár percre a Vándor Tábor miatt.

A lefekvés és a villanyoltás nagyon nehezen ment. Csak hosszú könyörgésre sikerült, de akkora már elmúlt este 10 óra.

Én még feltettem a tabletre is a Duolingo-t, azután én is eltettem magam holnapra.