Áron bizonyítványa

Arra ébredtem, hogy a jobb felkaromon az érzékeny rész megdagadt, megkeményedett és a színe lilásra váltott. Egyáltalán nem volt egy megnyugtató látvány. Elhatároztam, hogy ma ezt megfogom mutatni egy orvosnak.

Felkelés után készítettem magamnak egy kis reggelit, kirámoltam a mosogatógépet, majd elindultam Áron iskolájába átvenni a bizonyítványát.

Lefele menet vittem magammal az 5 literes butykost tele állott vízzel. Megnéztem a császárfa csemeténket és a tövénél ráöntöttem az 5 liter vizet. Kihívtam a nőt a nyugger irodából, hogy eldicsekedjek, mit ültettünk tegnap, de ezzel elkéstem, mert mint mondta, reggel az volt az első dolga, hogy megnézze. Átadtam neki az üres palackot és elmondtam a használati utasítást. Mindig reggel és mindig állott vízzel locsolni.

A 8-as busszal és az 59-es villamossal mentem a suliba, ahogyan ezt Árontól tanultam, hogy ez a legjobb. 

Miután átvettem a bizonyítványt, nyugalmat erőltettem magamra, leültem egy padra és fellapoztam a VII.a-ban elért eredményeit. Se nem jó, se nem rossz. Ami nem tetszett, az a Magyar Irodalom „közepes”, valamint a matek és a kémia „jó”, mert mindkét tanár szerint ezekből ő a legjobbak közé tartozik az osztályban. Csak hát a hanyagsága. 

Elhatároztam, hogy elfogom mondani a véleményem, de csak emiatt nem fogom elrontani a nyaralását. Ha meg tudom győzni arról, hogy neki jó lenne, ha felvennék egy neki is tetsző középiskolába, akkor jó, ha pedig nem, akkor bennem van a hiba.

Onnan a Fehérvári úti SZTK-ba mentem a karom miatt, s bár Emőke tegnap mondta, hogy a Semmelweis emléknap miatt ma minden egészségügyi intézmény zárva van, mégis megtettem ezt a fölösleges utat.

Hazaérve egy csepp jó hír fogadott: a német nyugdíjamat, mint minden évben, úgy most is (2,1 %-kal) emelték. Az összeg jelentéktelen, de a gesztus jól esik.

Úgy ültem le a blogot írni, hogy közben be legyen borogatva a jobb felkarom. Egy idő után úgy éreztem, hogy már eleget borogattam, eleget pihentettem, kiteregettem a tegnapi nagymosást.

Kicsit Duolingo-ztam, de Takács Gabikát nem tudtam utolérni, majd felhívtam Ellit, hogy tudna-e fogadni. Azt mondta köszörülés közben, hogy ½ 5-re mehetek.

Pár perccel később érkeztem. Nagyon rendbe tette a lábamat, de csak részben engedte kifizetni, mert szerinte a múltkor rosszul számoltuk el a LED izzókat. A vacsorához adott néhány  vöröshagymát és mi több, a nagyinak megvettem tőle a régi asztali számítógépét.

Amint hazaértem elkezdtem készíteni a vacsorát. Megvan a két legfontosabb alapanyag, a vöröshagyma és a sertés köröm. Hosszú főzés után elkészült a körömpörkölt. 

Szerencsére a tálalásnál találtam a hűtőben hozzávaló kovászos uborkát.

A körömpörkölt előtt egy kupica Sligovica és utána egy dobozos sör.

Tenisz

Korán ébredtem. Igyekeztem nem elkésni a teniszről. A jobb felkarom miatt aggódtam egy kicsit, mert az hónapok óta nem mindig találja a fájdalommentes pozíciót. Amiatt, hogy már jó ideje nem teniszeztem, nem problémáztam, majd igyekezni fogok. A telefonban Jancsi azt mondta, hogy ők sem profik.

Egy sült szalonnára ráütöttem egy tojást és a reggeli után még maradt időm meginni egy kávét is.

Pontosan 9-re értem volna oda, de a parkolóház igénybevétele olyan bonyolult volt, hogy végül 10 percet késtem.

A fiúk már ott ütögették a labdát és csak engem vártak a kezdéssel.

Jancsi bemutatott Albertnek (ő tornatanár) és Gyulának (aki Gépészmérnök). Nálam mind a hárman 5-10 évvel fiatalabbak.

Az hamar kiderült, hogy én vagyok a legbénább és a jobb karom sem működött úgy, ahogy kellett volna. Ennek ellenére nagyon jól esett a másfél órás mozgás és az ő teniszesési élményüket sem sikerült elrontani.

Utána Jancsi meghívott, hogy nézzem meg a lakást, amit tavaly vett. A lakás közel van Gazdagréthez. A ház aminek az ötödik emeletén van a lakás, nyolc éves és elég modern, de egy csomó dolog nincs még rajta építészetileg befejezve. A lakás maga két szobás, amerikai konyhával és amennyire be van rendezve, az tipp-topp. Nekem nagyon tetszett. Jancsi úgy tervezi, hogy amikor az év néhány hónapját itt tölti Magyarországon, akkor  itt fog lakni.

Közben egyre azon gondolkoztam, hogy mi az amiben neki segíthetnék, hogy itt jól érezze magát.

Nem maradhattam nála sokáig, mert 12 óra előtt még szerettem volna eljutni a házi orvosomhoz, hogy felírjon egy receptet.

A házi orvosnő után Gyógyszertár és a kis kínai. Hoztam fel kínai kaját és áthívtam Emőkét, hogy ebédeljünk együtt.

Az igaz, hogy ebéd után megittam egy Kozel sört, amitől olyan álmos lettem, hogy le kellett egy kicsit pihennem. Szerintem egy órát is sikerült aludnom.

Arra ébredtem, hogy Tibcsi telefonált, hogy ugye nem felejtettem el, hogy pénteken este hatra érkezik hozzánk Dömsödre.

Elindítottam egy adag nagymosást.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy érdeklődjek a hogyléte felől és elmondjam, nekem mennyire hiányzik Áron. Elmondtam neki azt is, hogy ha élénkebben használná a számítógépét, akkor most tudnék neki átküldeni néhány frissen készült fotót amit a Vándor táborból kaptam.

Este hétkor kezdtünk neki a nagy Gazdagréti Császárfa projektnek. Emőke ásta ki a palánta helyét. Beiszapolta a földet és a cserépből óvatosan átemelte a palántát a gödörbe. Utána köré építettem a védő kerítést. Emőke egy feliratot is tűzött a kerítésre: „Ezt a császárfát H. Emőke és Pacher Gábor ültette 2015. június 30.-án." Manna is lejött velünk és mindvégig a közvetlen közelünkben asszisztált a munkálatokhoz.

Emőke összeállított egy nagyon finom vacsorát. Közben megnéztük a nyári beosztás tervezetünket a Vakacio.xls táblázatban, hogy mikor tudjuk átvállalni Manna pesztrálását.

Manna mindent megtesz, hogy ne kelljen Budapestre jönnie

Hát a reggel nem ment simán. Először elkezdtem hívogatni Mannát, de sehol semmi. Tettem a tálkájába egy kis sült csirkemellet, feldarabolva, ahogyan szereti, de erre se jött. Hívtam úgyis, hogy Manna!, meg úgy is, ami eddig még mindig bevált, hogy: Mannuska!

Gondoltam, akkor kezdek összepakolni és legalább magamnak elkészítem a reggelit. Nem voltam nagyon időhöz kötve, mert a Dömsödi CBA elől minden óra 25’-kor és 55’-kor indul egy busz Budapest, Népliget felé.

Kint a kúp alatt kényelmesen megreggeliztem, miközben folyton hívogattam a Mannát. Ekkor már kezdtem aggódni, hogy hol lehet a macska, csak nem lett az éjjel valami baja. Reggelre mindig haza szokott találni. Lehet, hogy megérezte, hogy ma haza kell mennünk? 

Már azon is elkezdtem gondolkozni, hogy mi van akkor, ha itt kell hagynom, mi lesz vele pénteken estig?

Már a cuccokat is összepakoltam, már Béninek is elmondtam, hogy eltűnt a Manna, amikor egyszer csak Őfelsége, nagy kegyesen valahonnan előjött. Ő is bement reggelizni és mondtam neki, hogy innen már nem mehet ki, csak a sporttáskába be.

Elindítottam a mosogatógépet, becsuktam a zsalugátereket és kezdtem volna Mannát betenni a sporttáskába. Ez nem volt nagyon egyszerű. Amikor már úgy nézett ki, hogy bent van, akkor kiderült, hogy túl nagy nyílást hagytam a sporttáskán és nem csak a feje fért ki rajta, hanem az egyik lába is. 

Ez már a szökés gyanúját is előrevetítette, ezért szigorúan vissza kellett mennünk a házba, hogy a csomagolást kissé szűkebbre vegyem.

Végre sikerült a sporttáska nyílását biztonságosan kicsire vennem és akkor elindulhattunk. Volt néhány málhám (Notebook, Manna, teniszütő, néhány kaja: kenyér, szalonna, rántott csirkemell, kefir, stb.), de gondoltam, ezt a 20 percet, ami a buszmegállóig gyalog tart, kibírom. 

Manna útközben egyfolytában nyávogott, miközben én a sporttáskát simogattam, a szavaimmal pedig nyugtatgattam és azt is mondtam neki, hogy ha nem hagyja abba a nyávogást, akkor a buszvezető nem fog minket engedni a buszon utazni és akkor mehetünk Budapestre gyalog.

Sajnos úgy nézett ki, hogy 2-3 perccel később fogunk a buszmegállóhoz érni és ezért majd egy fél órát kell ott szobroznunk, amíg a következő busz megérkezik, de azután szerencsénkre a Kalocsa felől jövő busz is késett és a buszra várakozók még ott sorakoztak, amikor mi 10:58-ra odaértünk.

 Igyekeztem messzebb állni a várakozó tömegtől, nehogy Manna nyávogása megzavarja a lelki nyugalmukat. Valamilyen furcsa módon Manna abbahagyta a nyávogást, pedig attól a pillanattól nagyon be voltam szarva attól, hogy amikor éppen szállunk fel és én mutatom a gépkocsivezetőnek az igazolványomat, Manna majd csak annyit mond: MIAU!

A felszállásnál minden simán ment. Bár kevés volt az ülőhely, de mi azért találtunk egyet jó hátul, hogy a gépkocsivezetőt ne zavarjuk meg a vezetésben azzal se, ha Manna netalán nyávogni kezdene.

 A sok cuccunkkal elhelyezkedtünk és Manna (mint a világ legokosabb cicája,) jól felmérve a helyzetet és annak összes kockázatát, egész úton meg se mukkant.

Ez ugyanígy folytatódott a Budapesti tömegközlekedésen (M3, M4. 8-as busz) egészen hazáig. Itthon azután, mint aki azt mondja: „most elégedett vagy?” újabb nyávogásba kezdett.

Manna bebújt az ágyamba a paplan alá, én pedig megírtam a délelőtt történteket.

Egykor elindultam a Nagyszeben téri Szabó Ervin könyvtárba és visszavittem a könyveket. Összesen csak két könyvet hoztam, abból is az egyiket (Jókai: Kőszívű ember fiai) Áronnak.

Visszafele betértem a kis kínaiba ebédelni és hoztam egy tejet, meg egy sört a CBA-ból.

Krisztának írtam Viberen:

„Hi Kriszta, if you know anything about the boys pls. keep me in the picture, because I have a symptom of withdrawal.”

Azonnal jött a válasz: „I havent called them yet, but tomorrow i will”

Bejelentkeztem a Duolingo-ba, de ott nem kérte senki az igazolást, hogy miért hiányoztam egy héten keresztül.

Feltöltöttem a Calibre új verzióját és egyúttal elvégeztem a Pride and Prejudice konverzióját, hogy a kütyüm Moon Reader-én (e-könyv olvasó) is meglegyen.

Amikor Manna elkezdett már nagyon reklamálni, akkor lementem vele sétálni. Már egy jó ideje sétáltunk, amikor megjött  Emőke lányom a csapatával. Gyorsan a Mannával együtt menekülőre fogtam, hogy ne kelljen senkivel se találkoznom. Viszont, akkor holnap már autóval mehetek reggel a teniszre.

Miután kipakolásztak, Emőke átjött Mannáért. Hozott nekem egy üveg Sligovicát és Áronnal kettőnknek valamilyen Strudel nevű süteményt. Eldicsekedtem neki, hogy milyen szép védőkerítést készítettem az itt ültetendő smaragdfának. 

Amikor ment volna le a kis kínaiba, kértem, hogy hozzon egy nagy adag csípős savanyú  levest, hogy azután azt ketten vacsorázzuk a rántott csirkemell előtt, amit Dömsödről hoztam.

Mivel a csípős savanyú leves már elfogyott, hozott helyette babcsíra salátát és azt ettem a csirkemellhez. Előtte egy kupica Sligovica, utána egy sör.

Nihil

Először korán ébredtem, de azután visszaaludtam, mert a lustaság győzött és végül későn keltem.

Nagyon szolid reggeli. Kenyér kolbászkarikákkal és kefir. Az ég nagyon felhős, sehol egy szem napsütés. Nihil.

Manna válogat. Ha olyan macskakaját teszek ki, ami nem az ínyére való, akkor hozzá se nyúl, csak nyávog.

Kiteregettem a tegnap este beáztatott bélyegeket, majd visszavittem Béninek a cseresznye szedésre kölcsönkapott kis létrát.

Internet híján teljesen béna vagyok, még azt sem tudom eldönteni, hogy érdemes-e bekapcsolnom a tévét, mert nem tudom, hogy mi a tévéműsor.

Számolom a napokat, hogy mikor látom újra Áront. Még öt nap. Most jó lenne felgyorsítani az idő múlását.

Mielőtt átmentem Gabikáékhoz, betettem a szikkadt bélyegeket a préselőbe. Gabikáéknál jól elbeszélgettünk. Búcsúzóul Gabika becsomagolt három frissen sült hotdog-ot.

Itthon megmelegítettem a csirke aprólék leves utolsó részét, amiből természetesen Manna is kapott néhány zúzát és májat. Onnan volt tudható, hogy jóllakott, hogy utána felment és bebújt a takaróm alá.

Mivel a bélyegek már jól lepréselődtek, elkezdhettem a szortírozásukat. Sok bélyeg volt, de az eredménynek nem lett látszatja, mert csak egy bündli lett  belőle.

Bár felhős volt az ég, de nem bíztam a meteorológia „helyenként zápor is lehet” dumájában, ezért este kaptak a növények még egy utolsó kiadós locsolást, mert legközelebb csak pénteken este leszünk itt és addig Istenre bízom, hogy mit tesz a veteményessel.

Csak Manna kapott vacsorát és utána rögtön ki is engedtem, hogy amikor holnap reggel visszajön, akkor már ne problémázzon, hogy két órát kell töltenie a buszon és a Budapesti tömegközlekedésen.

Este még egyszer hívott Jancsi, hogy ugye nem felejtettem el: kedd reggel 9 óra a Szerémi út és a Hauszmann Alajos utca sarkánál a teniszpályán találkozunk. Megnyugtattam, hogy nem felejtettem el. Gyorsan elő is vettem egy használható Artigo teniszcipőt, egy kék sortot és egy Wiliams teniszütőt.

El kell tudni vágni a köldökzsinórt

Ez szokás szerint a piacozás napja.

Autó híján felpattantam a biciklire és úgy mentem a piacra. Tej, kenyér, kávé, száraz kolbász, debreceni és unikum voltak felírva a kütyümben. Ezeken felül még vettem egy strandpapucsot a kínaiban és egy nagy doboz Detralexet.

Éppen akkor értem haza, amikor Marika megjött a  két nadrággal.

A 1,5 liter tejből levettem kétszer 4 dl-t kefirnek, a többit felforraltam. Reggelire, debreceni, lágy tojás, új hagyma és kávé. Mindez természetesen a kúp alatt.

Már reggel elkezdett hiányozni Áron. El kellene kezdenem edzeni a lelkemet Áron nélkülözéséhez. Tudomásul kell vennem, hogy Áron fokozatos leválása egy természetes, egészséges folyamat, ami nem szabad, hogy a kétségbeesésemhez vezessen, sőt, attól kellene megrettennem, ha nem így történne. Azt hiszem, hogy mindezt tudom az eszemmel, csak a másik énemnek még nem sikerült megbarátkoznia ezzel.

Már ¼ 11 lett, mire le tudtam ülni, hogy megírjam a tegnapot.

Erőt vettem magamon és felhívtam a szomszéd telek tulajdonosát. Örült a hívásomnak, kedves volt, de azon kissé meglepődtem, hogy az eladási áron alig változtatott. Azt mondta, hogy az utolsó ár 5 millió forint. Bénivel és Emőkével úgy gondoltuk, hogy a telek reális értéke valahol 3 millió forint körül van.

Kimentem egy kicsit napozni a kertbe. Addig-addig halasztgattam, hogy kimegyek egyet úszni, hogy mire kimentem már teljesen beborult. A víz meg olyan hideg volt, hogy ez alkalommal csak egy szűk félórát úsztam. Utána viszont ugyanannyit álltam a forró zuhany alatt.

Amikor újra visszatért belém az élet, nekiálltam készíteni valami ebédet. A mélyhűtőből elővettem egy csirkemellet. Amikor kezdett felengedni, felszeleteltem és beáztattam sok belezúzott fokhagymás tejbe. Körítésnek  a korábban készített spenót szolgált. Egy adagot átvittem a Pista bácsinak is.

Akármennyire fegyelmezem magam nehezen viselem Áron távollétét.

Levágtam egy második adag bélyeget és be is áztattam.

Manna még kért vacsorát, majd kiment, hogy egész éjszaka csavaroghasson.

Egyórás locsolás után lefeküdtem és az ágyban olvastam.

Meghívás teniszre

Először ¼ 7 körül ébredtem, de mivel felhős volt az ég, a másik oldalamra fordultam és ott folytattam az alvást, ahol az előbb abbahagytam. Végül kilenc óra körül sikerült magam kikergetni az ágyból.

Attól nem vagyok feldobva, hogy Áront csak egy hét múlva fogom látni. Csak az az egy vigasztal, hogy reményeim szerint nagyon jól érzi magát a Vándor Táborban.

Fürdőszoba, felöltözés és beengedtem Mannát. A tegnap meghagyott lazac maradékra rá se hederített, amiből arra következtettem, hogy reggel már biztosan járt Gáboréknál és ott kapott valamit. enni.

Ami egy kicsit meglepett, hogy a két üveg dunsztolásra ágyba tett cseresznye lekvár a 12 óra alatt sem hűlt ki teljesen.

Bekapcsoltam a mobil Internetet, de csak rövid időre, amíg Jancsinak Skype-on megjött az angol nyelvű levelem korrektúrája.

Magamnak készítettem egy szerény reggelit. Sült szalonna rajta tojással, újhagyma, retek, kefir és utána tejeskávé.

Kimentem megnézni a veteményest. A smaragdfa 250 cm-es és még a kisebbik kistestvére is 135 cm-es. A paradicsomok is elkezdtek hízásnak eredni.

Közben telefonált Lőcsei Pista, hogy kedden reggel menjek velük teniszezni. Elfogadtam a meghívást, de egy kicsit megrettentem attól, hogy keddig, hogyan tudom a hosszú eltunyulás után formába hozni a testemet.

Kiteregettem a maradék még ázó bélyegeket és szikkadás után le is préseltem azokat.

Próbáltam magam után eltakarítani a lekvár készítésnél keletkezett nagy koszt és elindítottam a mosogatógépet.

Délben a csirke aprólék levest melegítettem meg és természetesen adományoztam belőle Mannának is, amiért nagyon tudott hálálkodni.

Délután átjött Miskolczi Marika. Lerendezte a kütyü utolsó részletét, és hozott egy doboz tojást, amit reggel frissen szedett ki a tyúkok alól és egy tekercs rip szalagot, amit én kértem, hogy elkészíthessem a Gazdagréti smaragdfa csemetének a védő kerítését. 

Sokat beszélgettünk és megígérte, hogy holnap még a két megjavított nadrágot is el fogja hozni.

Később nagy érdeklődéssel hallgattam meg Orbán Viktornak a Brüsszeli csúcsról tartott sajtókonferenciáját. Közben a politikától függetlenül mindvégig azon gondolkoztam, hogy egy ilyen értelmes ember, hogyan engedheti meg, hogy az állatkertje ennyi bődületes kormányzási hibát kövessen el. Miközben én Áronnak, aki még csak 13 éves azt magyarázom, hogy mire felnőtt lesz kell tudnia 3-4 idegen nyelvet, aközben a kormányban nincs egyetlen ember, aki úgy tudta volna angolul félreérthetetlenül kommunikálni az idegenek visszafogadásának halasztását, hogy az a világ másik fele ne értse félre és utána persze bocsánatot kellett kérni a félrefordításért..

A rip szalagot ragasztással és szögeléssel szereltem fel a védő kerítés léceire. Remélem, hogy ez mindenkit vissza fog tartani attól, hogy a közterületen elültetett smaragdfa csemetében bármi kárt tegyen.

A nap érdekessége, hogy a szomszéd telken végre lenyíratták a majdnem ember magasságú gazt. Béni unszolt engem, hogy ha valóban szívesen megvennénk a telket Emőke lányomnak, akkor miért nem hívom fel a tulajt, miután már két-három éve látja, hogy az általa kért 6 millióért senkit nem érdekel, talán azóta lementek az elvárásai és olcsóbban is odaadná. Megígértem Benőnek, hogy holnap felhívom a tulajt.

Naplemente után a  nagy kerti locsolásnál bevetettem az új locsoló fejet, ami kifogástalanul működött.

Depis vagyok

Korán ébredtem. 

Eddig mindig és mindenkinek azt mondtam, hogy milyen jó itt Dömsödön. Hát egy nagy szart, nem jó.

Nem elég, hogy az idő borús, hideg van, de még Áron sincs itt. Itt minden üres, nem süt a nap, emiatt nem lehet kimenni a Dunára úszni, nincs Internet, és még reggelit készíteni sincs kedvem.

Mannát beengedem, ő legalább dorombol. Befejezem a tegnapi blogbejegyzés írását és veszek egy forró zuhanyt. Az talán jó a hideg és a depresszióm ellen.  Reménykedem, hogy a nap is kisüt majd és már csak nyolcat kell aludnom és mehetek Áronért a Déli pályaudvarra.

A lány írt egy SMS-t, hogy minden rendben van és már csak 200 km-re vannak a tengerparttól.

Átmentem Gabikáékhoz, náluk felkapaszkodtam az Internetre és ott tudtam Jancsinak elküldeni az Ínvitelnek tervezett angol nyelvű levelet, hogy javítsa ki a hibáimat. Egy kávé mellett dumáltunk egy kicsit.

Visszafele becsöngettem Bénihez a kisebbik létrájáért, hogy elkezdjem leszedni a cseresznyét. A cseresznye szedés nagyon lassan ment. Ha ebből kellene teljesítménybérben megélnem, akkor felkopna az állam.

Ebédre, ami már délután négykor került az asztalra, a zöldséges csirkeaprólék leves volt, amiből sokat tettem Manna adomány tálkájába. Bejött és semmi pillanat alatt felfalt minden felkínált belsőséget.

Délután elkezdtem a leáztatott bélyegek kiteregetését és lepréselését.

Este hét órakor bár lógott az eső lába, de nem lehettem biztos abban, hogy esni is fog, ezért nem hagyhattam a növényzetet szomjúhozni. Biztos, ami biztos, mindent meglocsoltam és adtam vizet jócskán a smaragdfáknak is.

A jó hír, hogy a szomszéd telken, amelyik Béni és köztem van levágták a már majdnem ember nagyságú gazt. A motoros kaszával jó 3-4 órát dolgoztak, mire megtisztították a terepet.

A lekvár készítés egy nagyon gazdaságtalan tevékenység. Mire megmosom, kimagozom a leszedett cseresznyét, már több a ráfordított munka, mint amennyit a kész cseresznye lekvár majd megér. Utána még hozzá kell tenni a cukrot, a zselésítő és a tartósító anyagokat.

Most fő a kimagozott cseresznye benne a kristálycukor, a zselésítő, meg a konzerváló és egy másik platnin főnek, fertőtlenítődnek az üres üvegek és majd csak ezután kezdődik az üvegekbe zárt lekvárok dunsztolása. Még az a szerencse, hogy az áram ingyen jön az égből.

Közben Manna megint szálkátlanított lazacsültet kap vacsorára. Nincs ennek a macskának túl jó dolga?

A lekvár elkészült. Mindössze két db egy litere üveg lett vele tele. Most mind a kettő jól befedve és ahogy a drága Rózától tanultam, bekerülnek az ágyba, jól betakarva. Sok és aprólékos munka, kevés eredmény.