Elállítottam a Duolingót

Nyolc után ébredtem. Reggelire a tarján sült tükörtojás és tejeskávé.

Nóra nagyinak mondtam, hogy a felülvizsgálat után felugranék hozzá egy kávéra, hogy beszámoljak neki az Adriáról és esetleg megbeszéljünk egy közös programot a nyári vakáció utolsó hetére.

Indultam a Berencsi doktornőhöz. A bejelentkezés után nem sokkal behívtak. A nővérke megszúrt és a doktornő azt kérte, hogy délután három körül hívjam fel a labor eredmény miatt.

Onnan Nóra nagyihoz mentem. Kávéztunk, beszélgettünk. Kihasználtam az alkalmat, hogy panaszkodott, mennyire egyedül van, hogy a közeli barátai (főképp Szécsi Éva) meghaltak és megpendítettem neki a Ráckevei Fidélió idősek otthonát. Ő már olyan öreg – mondta -, hogy ő már nem alkalmas ekkora váltásra.

Itthon az Emőkétől kapott két pizza szelet egyikét  melegítettem meg ebédre és utána nekiláttam az átutalni valóknak.

Beszéltem Norcival, hogyan tudnék segíteni a gyerekek kinőtt kerékpárjai cseréjében. Minden esetre holnap viszem magammal a kerékpár szállító adaptert, hogy legalább a már kinőtteket hazahozzam.

Tamást hívtam a napelemes projekt miatt és küldtem neki megint egy anyagot.

Bementem volna a Gazdagréti optikushoz, de augusztus 22-éig szabadság miatt zárva.

Emőkével azt beszéltem meg, hogy Andrisnál határozottabban lépjen fel, miként tudnánk neki segíteni, vagy valamilyen terhet a válláról levenni Joci problémája miatt, mert át tudom érezni, hogy neki most milyen nehéz a három fiúval. Például a két fiút és Nóra nagyit levihetnénk egy hétre Dömsödre, vagy fel Zebegénybe Kuháékhoz.

A Duolingóban sikerült valamit úgy elállítanom, hogy be se tudok addig lépni, amíg meg nem tanulok kínaiul.

Horány

Sikerült az este megállapodott menetrend szerint nem sokkal hét óra után felkelnünk. Áron ígérete szerint elkezdte készíteni a reggelit.

Én igyekeztem minden készre csomagolt bőröndöt bepakolni az autóba. Feltettem Áron kerékpárját is.

Abban megállapodott az egész család, hogy Mannát nem érdemes ide-oda hurcolászni, jobb ha Dömsödön hagyjuk és majd visszajövünk érte. Emőke kialakította kúp alatt a Manna vackát a száraz eledel ellátmányával együtt.

Reggeli után 9 óra körül indultunk haza.

Gabika ½ 10-kor hívott. Vele megbeszéltünk egy találkozót  11-re a Flórián parkolójában.

Az első állomás Gazdagréti tér volt. Emőkének a munkájához, Áronnak pedig a Horányi időhöz igazodva  kellett átöltöznie, Angi pedig itt ült fel a 8-as buszra a Zuglóba való hazajutásáért.

Hiába indultunk nem sokkal 10 óra után, a nagy dugók miatt nem értünk 11-re  a Flórián üzletközponthoz.

Emőkét ott felvette a kollégája és mentek tovább, mi pedig ott tudtuk felvenni Gabikát.

Útközben tudtunk tankolni és egy fél órán belül megérkeztünk Horányba a telepre. 

Leó jött ki értünk a kapuhoz és Áronnal nagyon megörültek egymásnak.

Később megérkezett Norci, Ádám és Janka, akik számomra egy hátborzongató történetet adtak elő a magyarországi okmányirodai élményükről, ahol a bürokrácia és az ésszerűtlenség olyan magas fokot ér el, hogy végül, hiába töltöttek el ott hárman (Papa, Mama, gyerek) egy fél napot, nem sikerült elintézni Janka útlevelét. 

Az útlevél célja az lett volna, hogy Norci és Janka elkísérhessék Ádámot az Ausztráliai turnéjára. 

Azt a szülők nem tudták megállapítani, hogy a kudarcban mi játszott nagyobb szerepet: az emberi butaság, a rendszer hibája vagy a „másnak se legyen jó” c. rosszindulat. 

A probléma az volt, hogy kellett volna a Janka „Anyakönyvi Kivonat”-a, amit persze előre nem mondtak, amikor Norci telefonon érdeklődött, hogy mire van szükség. 

Norci próbálta elmagyarázni, hogy Janka egy „Anyakönyvi Kivonat”-át tavaly már ugyanitt leadták, igen – mondta az ügyintéző – de az az útlevél tegnap lejárt és a lejárt útlevélhez tartozó „Anyakönyvi Kivonat”-ot a rendszer automatikusan törli. OKOS.

Janka gyönyörű és a fiúk (az unokáim) nagyon nagyot nőttek. 

Most, hogy megjöttek a szülők „zöld” lámpát kapott a diótorta projekt. Leó vágta a szeleteket és az egész torta elfogyasztása nem tartott tovább három percnél. Talán a szája széle nyalogatással együtt is csak öt perc volt.

Áron és Leó úgy elhúztak a telepen, hogy többé már nem is láttam őket.

Amikor eljöttem, Norcival azt beszéltem meg, hogy csütörtökön a déli órákban fogok jönni és akkor Áront, Leót és Abtit magammal viszem Gazdagrétre, ott fognak vacsorázni, fürödni és aludni, Norciék pedig pénteken veszik fel a két fiút és onnan mennek Ferihegyre.

Hazafele jövet a komppal együtt 20 perc alatt értem el Budapest határát, onnan viszont több mint egy óra alatt értem Gazdagrétre. Ebben szerepe volt az út javításoknak és az esőzések okozta eltereléseknek.

Itthon vettem a CBA-ban 10 dkg főtt füstölt tarját, két zsemlét és hoztam a kis kínaiból egy adag szecsuanit rizzsel és azt vacsoráztam. Áron már hiányzik.

Indulás haza

Reggel nem sokkal hét óra után már felébredtünk. 

Bementünk a benzinkút mosdójába fogat mosni, majd a Marche-ba. Áron és Levi egy-egy vaníliás, almás süteményt kértek hot-chocolite-tal, én pedig egy Piroschka-t (sütőben sült hot-dog), tejeskávéval.

Frissen, újult erővel kezdtük a hazaút utolsó 300 km-es szakaszát.

Alig, hogy elhagytuk a benzinkút kijáratát, két lengyel csaj stoppolt le minket. Budapestre szerettek volna jönni. A fiúkat megkérdeztem és ők rábólintottak: vegyük fel őket.

Bekucorodtak az autóba. Angolul kitűnően beszéltek. Egyikük fizioterápia-s nővér, a másik pedig környezetvédelmi szakértő volt.

Tovább sem hagytam fel a tíz kilométerenkénti helyzetjelentéssel.

Nem sokára elértük a Horvát-Magyar határt. A határőrnő nem örült annak, hogy lengyel stopposokat vettem fel, mert ha ők kábítószer birtokosok, akkor amiatt én is könnyen bajba keveredhettek.

Onnan már egyre gyorsabban ettük a kilométereket, miközben visszaállítottam a folyószámlámat USD $-ról HUF forintra.

A lengyel lányokat 100 km-rel a végcél előtt tettük ki egy benzinkútnál.

Útközben arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne egy finom leves és egy tejfölös csirkepaprikás.

½ 1 körül gurultunk be a Dömsödi bázisra. Emőke és Angi barátnője fogadott minket. Nagyon boldogan öleltem meg viszontlátott lányomat. Nemsokára megjelent Jutka (Levente anyukája) is.

Meg kellett állapítanom, hogy Emőke nagyon ügyesen és majdnem tökéletesen vette birtokba a bázist.

Lekapcsoltuk a huzikát és hatan segítettük a mover-t, hogy a helyére vonszolja a huzikát.

Én még gyorsan kiszaladtam egy üveg Unicumért, porcukorért és egy nagy tejfölért.

A lányok már megterítettek hat főre a kúp alatt és a menü pontosan az volt, amire vágytunk, hozzá uborkasaláta  és még almás pite.

A nagy zabálás után kezdődött a huzika kipakolása, amivel egy időben egyre jobban telt a mosógép.

Áron nagyon ügyesen kipakolta a huzika hűtőszekrény mélyhűtőjéből a cuccokat és azokat átköltöztette a Dömsödi házban a fagyasztóládába.

Jutka nekiállt a huzika nagytakarításának.

Emőke elmondta, hogy nekik nem sikerült beindítania a locsoló szivattyút. Megállapítottuk, hogy a szívócső feltöltését rosszul értelmezte. 

A locsoló rendszert rögtön sikerült elindítanom.

Amikor már megnyugodtak a kedélyek, én tiszta erőből koncentráltam a Leó születésnapjára készítendő diótortára koncentrálni. Ebben Angi és Áron is nagy segítségemre voltak, amitől gyorsabban és hatékonyabban készült a diótorta.

Viber-en beszéltünk Norcival, hogy a holnapi programot egyeztessük. Norci azt is kérte, hogy amikor megyünk Horányba, Gabikát is vegyük fel.

Nagy fürdés után sikerült időben lefeküdnünk.

Készülődés a hazaútra

Reggelre úgy éreztem, hogy Áronnak van egy kis hőemelkedése. Kértem, hogy pihenjen és ha tovább alszik, az csak jót tesz.

Elmentem a recepcióra, hogy elszámoljunk, de azt mondták, hogy addig nem tudják megcsinálni a check out”-ot, amíg nem adjuk le a WC kulcsot. Levi még egyszer átnézte  az autót, hogy nem hagyta-e ott, de nem lett meg, a kemping pedig jó magas áron számolja el a kulcsokat.

Amikor visszafele jöttem, szembe karikázott velem a francia szomszéd és kérdezte, hogy ne hozzon-e nekünk is kenyeret. Gondoltam, hogy az jó lenne. Meg is hozta és kérdezte, hogy melyiket kérjük, a fehéret, vagy a barnát. Úgy döntöttünk, hogy fele-fele.

Levi átvitte nekik a kenyér árát, de visszahozta, hogy nem fogadják el. Ekkor én mentem át és mondtam, hogy arról szó sem lehet és kifizettem.

Reggelire virslit és lágy tojást főztem és azt ettük zöldségekkel meg kakaót ittunk hozzá, de Áron nem kapott csak két szelet pirítóst, amiért nem is berzenkedett. Levivel újfent vívnom kellett, hogy a zöldségeket (Paprika, paradicsom, retek, újhagyma, uborka) is egye, mer ő azokat szeretné mellőzni.

Én még kimentem a zsibire. Vettem is két darab 2032-es gombelemet,

Nagyon elkezdtünk mindent összepakolni, hogy még ma a kora esti órákban el tudjunk indulni és úgy terveztük, hogy útközben megállunk valahol lepihenni és majd reggel folytatjuk a haza utat. 

Levi egyik feladata az volt, hogy szerelje le a vízhálózatról  mi vízfeltöltő locsolótömlőnket, de figyeljen, hogy a menetes rész is a miénk.

Áront hagytam pihenni abban bízva, hogy attól egyre jobban lesz.

Bekapcsoltuk a huzika mover-ét és ráálltunk a Renault vonó  horgára.

Főleg Levit kértem meg, hogy segítsen. Mire indulásra készek voltunk, a fiúk kitalálták, hogy már alkalmasak egy éttermi bevonulásra.

Áronnak csak egy forró húslevest ajánlottam, én pedig egy kalmárit rendeltem, gondoltam, hogy majd Levi megkóstolja és majd eldönti, hogy ő mit rendel. Így is lett és végül egy bécsi szeletet rendelt. Fizetéskor bejelentettük, hogy a kagylót, amiben a tartármártást szervírozták, haza szeretnénk vinni.

Késő délután elszámoltam a recepción, azzal búcsúzva, hogy még ma este elhagyjuk a kempinget. A hiányzó kulcsot persze jó magas áron 200 Kunáért számolták.

A franciáktól néhány szavas búcsút vettünk és nyolc óra körül neki is lódultunk.

Az IGO először nagyon furcsa kijáratot ajánlott Prelukból, ami miatt a túl meredek kacskaringós úton a  Scenic már majdnem felmondta a szolgálatot, de végül rávezetett minket az autópályára. Az időjárás közölte, hogy ha már nem nyaralunk, akkor átvált zivatarra.

Már a hazaút elején 10 km-ként bejelentettem, hogy még mennyi van hátra Dömsödig: 540, 530, 520 km stb. Kilenc órakor a fiúk egyhangúlag arra szavaztak, hogy még menjünk egy darabig. Végül Varasdin magasságában úgy döntöttek, hogy itt már megpihenhetünk egy benzinkútnál., ahol már csak 300 km maradt hátra hazáig.

Nosza megtankoltunk, leparkoltunk, fogat mostunk, leszedtük az ágyról a három kemping széket és eltettük magunkat holnapra.

Áron rosszul lett

A fiúk még ½ 9-kor alszanak. Kimegyek fogat mosni. Visszatérve ébresztőt fújok és elkezdem készíteni a reggelit. Az ébresztő egyben azt is jelenti, hogy szükségem van a fiúk segítségére, (mosogatás, edények és az alapanyagok  adogatás).

Három dupla meleg szendvics (benne szalámi, sajt és paradicsom) és három bundás kenyér készül, hozzá a hagyományos zöldséges tál és kakaó.

Velük mindig nagy harcot kell vívnom, hogy a hús és tojásféleségeken kívül egyenek egy gerezd paradicsomot, egy karika uborkát, meg egy szál négyrét vágott újhagymát. „Én már két gerezd paradicsomot ettem, de a Levi még egyet sem.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok tarkítják a reggelit, mintha meg akarnám mérgezni őket, miközben a reggeli többi része nagyon ízlik mind a két fiúnak.

Reggeli után még egy rövid körletrend, majd együtt megyünk a tengerre.

Egy félórás csobbanás után vissza a huzikába, illetve annak előterén a fiúk Solo kártyajátékot, majd sakkot játszanak, miközben én olvasom a Lackfi János könyvet, a „Homo Hungaricus”-t.

Közben botladozó, makogó francia tudásommal meghívom a mellettünk táborozó 6 fős (Strassburg-i) nagyon szimpatikus francia csapatot jöjjenek el Magyarországra, pontosabban Dömsödre. Miután elvben elfogadják a meghívást címet cseréltünk.

A fiúk elég nehezen tanulják meg a WC papír szabályt: Aki az utolsó WC papírt használja el, annak illik odatenni egy új tekercset, vagy aki az utolsó korty italt issza a hűtőből kivett palackból, annak illik betennie a hűtőbe egy új, teli palackot. Ha már az utolsó palackot teszi be, akkor illik szólni a konyhafőnöknek, gondoskodjon hat új palack beszerzéséről, mert 36 fokos tűző napsütésben elég kellemetlen, amikor az ember fia benyúl a hűtőbe, hogy enyhítsen a szomján, de ott nincs mivel.

Ezek az együttélés olyan elemi szabályai, amiket jobb most megtanulni, mint 10-20 év múlva, amikor erről már élesben folyik a vizsga.

Mára azt beszéltem meg a fiúkkal ebédre, hogy beküldjük a csirkét a grillezőbe egy kicsit melegedni, mert nyersen a mélyhűtőben már bizonyára fáznak. Mellé petrezselymes burgonyát terveztem és francia salátát.

Közben én is játszhatok egy partit a győztessel. Levi nyert, így vele játszom. Kivételesen sötét vagyok és még így is bátorkodtam adni egy huszár előnyt. Nagyon nehéz dolgom volt, de a végén nyertem.

Amíg Áron és Levi a recepcióra mentek Internetezni, addig én elmentem a Lidl-be néhány dolgot vásárolni. Vettem müzlit, ketchup-ot, petrezselymet, retket, citromot, margarint, sört és ásványvizet és ebéd utáni meglepetésnek datolya fagylaltot.

Hazajövet befűszereztem a csirkét és elindítottam a grillezést, majd feltettem a krumplit főni. Utána egy kis margarinon, megszórva petrezselyemmel tovább sütöttem. Amikor már majdnem készen volt minden, elmentem a fiúkért, akik első szóra jöttek, mert a hasuk hozta haza.

Nagyon nagy lakomát csaptunk. Levi kapta az összes mellét a csirkének, Áron pedig mind a két combját, hozzá rengeteg petrezselymes krumplit és a tejföllel, majonézzel feljavított francia salátát.

Áron és Levi a notebook táskával balra el, én pedig egy dobozos sörrel próbáltam kipihenni az ebéd fáradalmait.

Később benéztem Marikékhez, akik egy körte pálinkával invitáltak, hogy töltsem velük az időt a parton. Mondtam, hogy akkor hozom a fiúkat is, hogy ne Internetezzenek.

Amikor odamentem a recepcióra próbáltam Emőkét elérni Viberen, de nem volt elérhető.

Áron és Levi benne voltak a dologban. Hazavitték a notebookot  és együtt mentünk Marikékhoz a parti buliba. Nagy volt a társaság. Rendeztünk egy esti úszást, fürdést és vízilabdázást és lassan elkezdtünk elbúcsúzni a tengertől, mert a holnapi nap egy része már a pakolással fog telni.

A huzikában már csak a mai nap történéseit kellett leírnom.

Áron elment WC-re és azzal a rossz újsággal jött vissza, hogy hasmenése volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi okozhatta, mert mind a hárman ugyanazokat a kajákat ettük.

Közben elkezdett zengeni az ég. Nagyokat dörgött, villámlott, de az eső csak szemerkélt.

Kilenc óra körül lefeküdtünk és még olvastunk egy picit, de Áronnak hirtelen fel kellett kelnie, mert hányingere lett.

Az éjszaka azért még tartogatott számunkra meglepetést. Már egy jó órája aludnunk kellett volna, amikor Áron arról panaszkodott, hogy homloktájon nagyon fáj a feje, mintha valami belülről nyomná. Közben többször hányt, amiben nem az volt a probléma, hogy rögtön takarítani kellett utána, hanem az, hogy a hülye apja rögtön elkezdett mindenféle rosszra gondolni, még az agydaganatig is eljutottam.

Végül 3 óra tájban arra kért, hogy kísérjem el a WC-be. Kulcsunk nem volt, de szerencsénkre éppen jött  Márta és nyitotta ki nekünk a WC ajtót. Áron ott is többször hányt.

Közben úgy eleredt az eső, mintha leszakadt volna az egész ég alja. Visszafele menet mind a ketten bőrig áztunk, de ezt tartottuk a legkisebb bajnak.

Még a visszafekvéskor kikészítettem a gyógyszeres dobozból egy hányinger csökkentő port és egy tabletta Saridont. Nem adtam be egyiket sem, mert úgy gondoltam, hogy ha hány azzal csak tisztul a gyomra, innia azonban kell.

Play Áruház

Az ugye természetes, hogy a fiúk a tegnapi késői kimaradás miatt reggel tízig aludtak.

Én csak egy kávéval indítottam és utána a tengerrel kezdtem és a zuhanyozás, hajmosás után beszóltam a Marik családnak, hogy látogassanak meg minket.

Áron és Levi úgy gondolták, hogy kártyázással kezdődik a nap, én pedig máshogy. Első sorban körlet rendet rendeltem el, mert a lakókocsiban bent és körülötte nagy volt a kupi.

Egy kicsit összekapták magukat és valamelyest segítettek a huzika tisztába tételében. Azután, miközben megbeszéltük, hogy ez a tegnap esti kimaradás milyen helytelen volt, megjöttek Marikék.

Délben főztem egy zacskós csirkelevest és utána megettük a tegnapi bolognai spagettit, amire csak friss sajtot kellett reszelnünk. Még feltettem három cső kukoricát, de az már nem fért a bendőjükbe és azt mondták, hogy azt majd este kérik.

Délután én a tengert látogattam és egy kávé mellett olvasgattam, miközben hallottam, hogy ők nagy sakkcsatákat vívnak.

Utána jött egy körmönfont ajánlat, hogy elviszik a tabletet meg a notebookot a recepcióhoz, hogy feltegyék nekem a Play Áruházat a tabletre, mert az eddig nekem nem sikerült.

Egy-két óra múlva arra jártam, naná, hogy nekik sem sikerült, viszont százzal ment a Minecraft játék.

Csak este nyolcra sikerült őket elzavarni az Internet mellől.

Emőkével beszéltem. Jól érzik magukat Dömsödön. Ma ők is strandoltak és a Bénitől kaptak kerékpár pumpát és így el tudtak kerekezni.

Innen Prelukból azt próbáljuk szervezni, hogy a hétfő estét Jutkával és Leventével együtt hatan tudjuk tölteni.

Az alternatív energia terjesztése

Fülledt melegre ébredtünk. A fiúk még az igazak álmát aludták, amikor már hozzákezdtem az Áronnak ígért bundás kenyérhez. 

Amikor már ébredeztek, rendelkezhettem, hogy miket kérek.

A reggeli nagyon finom lett, de utána, bár külön-külön, de mindenki a tengerre ment.

Én a Marikéknál kötöttem ki. Ott azután volt minden: alternatív energia, körte pálinka, sör, stb. 

Végül egy flakon ketchup-pal  tértem haza, ami nagyon hiányzott a mára tervezett bolognai spagettihez.

Amíg távol voltunk el akarták lopni az autónkat. Bejutottak az utastérbe, ahol semmi ellopni valót nem találtak.

Áron és Levi sakkoztak és nekem az volt kitűzve jutalmul, hogy a nyertessel majd játszhatok.

Az ebédkészítés  szépséghibája az volt, hogy a darált húst tegnap elfelejtették kivenni az autóból. 

Ennek ellenére nagyon finom lett, de annyira, hogy a spagettiből kétszer is kellett főznöm.

Emőke írt, hogy sikeresen bejutottak a bázisra, sőt az istállóba is, de ott az egyik bringa kereke le van eresztve. 

Mindennel együtt remélem, hogy jól fogják magukat ott érezni a bázison.

A délutáni program a már szokásos: tenger, sakk, kerékpározás. 

A fiúk egyre jobban sakkoznak, egyre szellemesebbek a kombinációik, sokat hasznosítanak a megjegyzéseimből, de még egy tanácsomat nem sikerült magukévá tenniük: Amikor már eldöntötték, hogy mit fognak lépni, akkor ráülni a két kézre és mielőtt meglépik, végig kell gondolni, hogy arra vajon az ellenfél mit fog válaszolni.

Az esti program megint félre sikerült. Áron még nyolckor kibulizta, hogy elmennek a recepcióra és addig erőszakoskodott, hogy ők ¾ 9-ig hadd Internetezhessenek, amíg ott nem hagytam őket. Végül ¾ 12-kor jöttek haza.