szadi

Reggel 7-kor jött a nővérke, közölte, hogy akkor most kiveszi a katétert. Vegyek egy nagy levegőt, majd kirántotta. Azt hittem, menten belehalok. Mondtam is neki, hogy "baszd meg". Igaz, hogy ezt kiabálva mondtam, de nem törődött vele. Rögtön mentem ki pisilni, de a fájdalom csak nem akart szűnni. Amikor visszafeküdtem, akkor is csak nagyon lassan akart csökkenni.

Közben hozták a reggelit, de ahhoz 1/2 12-ig hozzá se nyúltam.  Az elmúlt 77 évben már sok mindent átéltem, de nő a farkammal ilyen csúnyán még sose bánt.

Hiába hozták az ebédet és hiába hozta Adri a csirkenyak levest, csak éppen, hogy belekóstoltam és mehetett vissza. Végül Adri lement és hozott egy kis földiepret és az ízlett. Még a reggelit is hazaküldtem vele.

Késő délután felhívtam Áront és Emőkét, hogy mikorra tervezik a hazautat Dömsödről. Már ott volt Ottó értük, így Áron meg tudta szervezni, hogy CAPITALY-zzanak.

lakoma

Reggel hatkor ébresztő, takarítás és ágyneműcsere.

Apertíf gyanánt kaptam egy Voltarent a seggembe.

40 órai éheztetés után, végre megjön a reggeli. Két kifli, egy kávéskanálnyi vaj, egy lapsajt és 2 dcl kakaó.

Úgy ettem, mintha egy lakomát ennék.

A kisvízit is hozott némi jó hírt: lehet, hogy már hétfőn eltávolítják a katétert.

Kicsit megint sikerült aludnom.

Délben meghozták a várva várt ebédet. A leves felejthető volt, de nem is baj, mert Adri küldött egy SMS-t, hogy holnap fog behozni zöldséges csirkenyaklevest.

A spenót viszont a virslivel ízlett. Utána kivi.

Feri is telefonált, hogy ugye túl lehetett élni a műtétet. Úgy látszik, közeleg a hétvége, mert már csak ketten vagyunk a négyágyas szobában.

Felhívtam Nóra nagyit és beszámoltam neki a fejleményekről.Az esti  vizitnél azt mondta doktor úr, hogy holnap megszabadítanak a katétertől. Kérdeztem tőle, hogy az mennyire kellemetlen művelet, de csak annyit mondott, hogy egy megkönnyebbülés.

műtét

Reggel azzal ébresztettek, hogy helycsere történt és most kerülök sorra. A Xanax-ot sem tudtam bevenni, máris vittek a műtétre.

Előre kell bocsátanom, hogy erről nem fogok egy olyan terjedelmes és fantasztikus művet írni, mint tette ezt anno Karinthy Frigyes, az "Utazás a koponyám körül" c, írásában, azután, hogy elment Herbert Olivecrona-hoz Svédországban, hogy vele műttesse meg az agydaganatát.

Először egy lidokaint kaptam, hogy a gerincbe adott injekció már ne fájjon. A műtét maga egy óránál rövidebb ideig tartott. Betették a katétert és visszaszállítottak.

Kaja továbbra sincs és inni csak majd öt óra múlva adnak, amikor, már teljesen kimegy a fájdalomcsillapító hatása és akkor is csak kis kortyokban szabad innom.

Az egyik beteg látogatóját megkértem, készítse el nekem a kis palackban az Árnika koktélt.

Emőke tervezte, hogyha Ottó leviszi őket, akkor lemennek Áronnal és Mannával Dömsödre. Erre azt gondoltam, hogy akkor bekapcsolom nekik a Dömsödi fűtést, de a rendszer azt mondta, hogy a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható.

Megkértem Bélát, hogy ő is próbálgassa és ha nem megy, akkor töltse fel a Dominó SIM kártyát és majd átutalom. Béla feltöltötte és be is kapcsolta a fűtést.

Adri hívott és örült, hogy a nagyján túl vagyok. Azt mondta, lehet, hogy holnap meglátogat.

Kicsit aludtam, aminek az a veszélye, hogy éjjel nem tudok majd aludni. Délután benézett Horváth adjunktus úr és érdeklődött a hogylétemről. Hétfőre prognosztizálta, hogy kiveszik a katétert.  A jó hír, hogy Áron, Emőke, Ottó és Manna sikeresen lejutottak Dömsödre. Áron a ház minden részletéről eldicsekedett.

Este még mindig nem kapok enni, de ennek holnap reggel vége. Nagyon nehéz éjszakának nézek elé. A vizelési inger egyre erősebb és feszít, de könnyíteni nem tudok. Mindenesetre kérek egy altatót.

bevonulás

Mire 8-kor felébredtem Áron már elment a suliba. A kulcsaimat elfelejtette visszaadni, ezért úgy mentem le a CBA-ba és a patikába, hogy a lakást nyitva hagytam. Mannát is levittem

.

Vettem tarját, sajtot, 3 császárzsemlét, üdítőt, papír zsebkendőt, patikában pedig Árnikát.

Megreggeliztem és még néhány dolgot betettem a hátiba.

Emőke nem volt otthon ezért Istvánt kértem meg, hogy zárja be a lakást, a kulcsot és a pénzt pedig adja oda Emőke lányomnak.

9-kor indultam. 8-as busz, M4, M3. 10-re már végeztem a betegfelvétellel. Az ágy, amit kaptam a 111-es szobában jól néz ki, de az EKG-hoz hiányzik a személyzet és azt mondták, hogy erre majd keresnek valamilyen megoldást, mert a kislány, aki ezt végezné, az először csak hétfőn jön.

Wifi nincs, de van olvasnivalóm, ezért nem vagyok türelmetlen.

A kórházi körülményeket illetően, sokkal rosszabbra számítottam. A négyágyas szobában tisztaság, vadi új bútorok, amikhez ugyan nincsenek kulcsok, de mindegyik tiszta. Új nyílászárók és minden szobához saját zuhanyozó és WC is tartozik. Ha abban WC papír is lett volna, akkor azt hihettem volna, hogy valahol Európában vagyok.

Még semmi érdemleges nem történt és máris hozták az ebédet. Olyan menza leves volt, amit Áron utálna, de én megettem utána egy egész finom zöldbab főzelék

egy szelet hússal.

Utána jött egy aneszteziológus nő. Kikérdezett és részletesen elmondta, hogy holnap mi vár rám.

Amikor már minden macera megszűnni látszott, jobbnak láttam olvasni, hogy ne gondolkozzak a holnapi műtéten.

Ma még csak szelíd dolgok történnek, olyan, mint vérvétel, EKG. A kis doktornő pedig elmondta, hogy mi vár rám holnap és, hogy néhány napig katétert is kell majd hordanom.

Akármilyen szép belül egy kórház, jobb dolog kívül lenni.

Kora délután felhívott Adri és azzal nyugtatgatott, hogy ez egy kisebb tortúra lesz, mint nála egy fogászati kezelés.

1/2 6-kor hozták a vacsorát, de akit holnap délelőtt műtenek, (mint például engem) az nem kaphat.

Este 1/2 8-kor elkezdődött a kínzás. Bejött a nővérke és azt mondta, hogy fog adni egy beöntést. Most még kikaphatnám a szekrényből a cuccaimat és menekülhetnék.

Nem mondhatom, hogy kellemes volt, de túléltem. Kaja nuku és éjféltől a holnap délelőtt 11 órás műtétig inni sem szabad. Kaptam egy 0,5 mg-os Xanax-ot, hogy azt reggel 8-kor vegyem be, így mire a műtétre kerül a sor már nem fogok szorongani.

Egy hétig nem fogok itthon aludni

Csak félálomban észleltem, hogy Áron indul, de azért annyi még az eszembe jutott, hogy be kell vinnie pénzt a suliba valamilyen sportköri hozzájárulás címén. Kértem, hogy vegyen ki a pénztárcámból és azt ne felejtse el odaadni Rita néninek.

Közben Manna a zöld székből átköltözött hozzám.

Felkeltem, injekció, fürdőszoba. Reggelire megettem a tegnapról maradt baconba csavart csirkemájat, hozzá tejeskávé, majd nagyon szisztematikusan elkezdtem a készülődést a holnapi bevonulásomra.

Közben Zita írt, hogy délután vigyem vissza a DVD-jüket. Hiába kerestem, nem találtam meg. Ebben a lakásban olyan nagy a rendetlenség, hogy az lenne a csoda, ha valamit megtalálnék. Mindent megvásárolunk, amire soha nem lesz szükségünk, nem tudunk kidobni semmit, mindent szart elteszünk, hátha valamikor majd jó lesz valamire, mindent gyűjtünk, és mindehhez nem tudunk rendet tartani. Mert például, az még nem lenne olyan nagy baj, hogy kétszer annyi könyvünk van, mint amennyit valaha is el tudunk majd olvasni, de hogy azok sem a helyükön vannak valamelyik könyvespolcon, hanem szanaszét a lakásban mindenhol. 

Azt még nagy nehezen megértem, hogy a konyhai polc tetején miért vannak Matek, Fizika, Német és Angol nyelvkönyvek, mert azok alkalmasint a tanításhoz kellenek, de nálunk még a fürdőszobában is vannak könyvek. Ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy minek, annak fizetek. 

Így még takarítani sem lehet a lakásban. És mindezt három helyen tudjuk előadni: Gazdagrét, Dömsöd és a lakókocsi. Én nagyon rendetlen vagyok, de Áronhoz mérten csak kismiska.

Szükség lenne egy nagy paradigmaváltásra. Ha nem is dobunk ki régi könyveket és cuccokat, de legalább ne vegyünk annyi újat. Mindent próbáljunk meg szigorúan a helyére tenni.

Feladom. Most nem folytatom a rendcsinálást: Duolingó, mert holnaptól 4-5 napig erre már nem lesz alkalmam és most indulok a brushupra.

Még indulás előtt megjött a két elektromos folyadék kitöltő Kínából. Mostantól van „okos” üvegünk is.

A Brushup-on Larryvel jókat nevetgéltünk az éttermi jeleneteket megformáló pincér-vendég jelenetek közben.

Mivel holnap reggel bevonulok a Klinikára, hogy előkészítsék a pénteki műtétemet, a blog bejegyzések írása nagy valószínűséggel elmarad. Emiatt nem kell aggódni, elég ha azt én teszem. Főleg akkor nem, ha ez a szünet nem haladja meg az egy hetet.  

Áront még megkértem, hogy ha az ideje és az odafigyelése engedi, akkor minden este vigyen le egy palack vizet a Gazdagréti smaragdfára.

Készítettem Áronnak holnapra egy zsemlében sajtos tarjás tízórait és mellé becsomagoltam egy mandarint.

Megpróbáltam néhány dolgot összepakolni. Az majd csak a klinikán fog kiderülni, hogy miket felejtettem el.

Emőkével megbeszélem, hogy holnaptól tartsa a szemét Áronon és napjában legalább egyszer simogassa meg a fejét helyettem is.

Lefekvls előtt még megnéztem a "Lány kilenc parókával." című filmet, hátha az ad némi optimizmust.

német óra német óra hátán

Reggel megint nekem kellett Áront ébresztenem. Én visszafeküdtem, de olyan sok tennivaló tornyosult az agyamban, hogy fel kellett kelnem.

Borzongva, de beadtam magamnak az injekciót. A main felül még két napi adag van hátra.

A reggelit elkészítettem, de ahogyan ezt Árontól tanultam, a könyvet, a kütyüt és a reggelit egy tálcán be kell vinni a fürdőkádba. Hát, nem mondom, tud élni a fiú. Ő még egy széket is be szokott vinni, hogy amíg áztatja a seggét, hogy addig is tudjon valamit nézni a notebookon. Ezt én kihagytam

Hiába mostam meg mindenemet, az agyamból nem tudtam kimosni a szorongást. A Jordan Belfort: The Wolf of Wall Street c. könyvének olvasása sem megy olyan gördülékenyen, pedig szívesen elolvasnám, mert annak idején az ebből készült Scorsese rendezte film nagyon tetszett. Mindig, amikor kapok egy olyan telefont, hogy ezt vegyem meg, és azt vegyem meg vagy ide fektessek be, mert ennél tutibb ebben az évszázadban még nem volt, akkor eszembe jut ez a Scorsese film.

Zita telefonált, hogy este jönnének a Borival felnőtt-németre. Már majdnem mondtam, hogy most kivételesen ne jöjjenek, mert összecsaptak a fejem fölött a hullámok, de azután hamar rájöttem, hogy minden más, ami eltereli a felhőket felettem, csak jót tesz és még annak is örülnöm kell, ha az ikrek is jönnének, délután a gyerek-németre.

A sakk most sem ment sokkal jobban, mint tegnap, és amikor véletlenül megnyertem egy partit, gyorsan kiszálltam, hogy ez maradjon meg bennem. Nekiálltam a Duolingónak.

Ebédre megmelegítettem egy, a mélyhűtőből elővett csirkelevest.

Áron menetrendszerűen ½ 3 után ért haza. Segített abban, hogy 4-re tiszta asztallal várjuk  a fiúkat a gyerek-németre. Az óra jól is ment volna, ha Áronra nem kellett volna állandóan rászólni. Végül ½ 6-ra úgy fejeztük be, hogy közben megjött Zita és Bori a felnőtt –németre. Nekem annyi időm sem volt, hogy a két óra között egy pohár vizet igyak.

Az óra szerintük is nagyon jóra sikeredett, mert Zitának az volt a kérése, hogy az élő kommunikációt nyomassam. Meg is kapták. Úgy csináltam, hogy ők egymással beszélgessenek németül és én ehhez csak a magyar szöveget súgtam, miközben nyelvtani magyarázatokkal láttam el az elhangzottakat, és ha kellett, akkor kijavítottam a hibákat. A végén nagyon meg voltak elégedve az óra hasznosságával.

Nekem mind a két másfél óra fontos volt, hogy átmenetileg feloldódjak, és ne szorongjak a holnaputáni bevonulástól.

Amikor elmentek, leszaladtam a CBA-ba Unicumért, egy kis csirkemájért és bacon szalonnáért, de közben feltettem párolódni a brokkolis vegyes zöldségköretet. A baconba csavart csirkemájat megsózva, megborsozva a kövön sütöttem, és közben Áronnak adtam a konyhafőnöki utasításokat, hogyan készítse a zöldségkörethez a kenőcsöt.

Áthívtuk Emőkét is vacsorázni, de ő kérte, hogy nála együk meg a vacsorát, mert nálunk nagyon égett zsír szaga terjeng.

Vacsora után Áron még a Mannának is lement kajáért, aki végül az ágyamon kereste a nyugalmat.

Bori még este felkutatta a Találmányi Hivatalnál szabadalmi oltalmat kapott találmányom okiratait és át is küldte.

Áron csak ½ 11-kor tért nyugovóra. Én még lejátszottam egy online sakkpartit és végre sikerült győznöm.

"Április 4-ről szóljon az ének....

Reggel arra ébredtem, hogy Manna a fejével böködi a fejemet, hogy le szeretne menni.

-           Mannuska, még alig múlt el öt óra.

-           Nem érdekel, én most akarok lemenni.

Na, erre felkaptam a fürdőköpenyem és lekísértem.

Visszaaludtam, és amikor később ébredeztem a nap már ezerrel sütött odakint. Nem hallottam, hogy Áronnál szólt volna az ébresztő, ezért betolattam hozzá, hogy most már mindjárt hét óra, fel kellene kelni. Nagyon nehezen felkelt, lassan összekészülődött és 7:20-kor el is indult.

Én is nehezen keltem, mert tudtam, hogy a napom rosszul kezdődik, be kell adni magamnak az injekciót. Ráadásul az is egyre jobban nyomaszt, hogy közeleg a csütörtöki bevonulásom a klinikára és a pénteki műtétem. Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha változtatnék a hozzáállásomon és nem fosnék a pénteki műtéttől, hanem arra készülnék, hogy egy héttel utána már azzal dicsekedhetnék, hogy én milyen egy „bátor” fickó voltam, ami ugyan nem lenne igaz, de legalább jól hangzik.

Amikor túléltem a szurit, feltettem magamnak főni egy debrecenit és egy tojást.

Lementem a CBA-ba egy palack tejért. Visszafele, ahogy a parkon jöttem keresztül, egyszer csak Manna jött mellettem és azt mondta: kisétáltam magam, most haza megyek veled, megnézem van-e valami kaja.

A postaládában meglepetésemre megjött a karc eltávolító filctoll.

Egy tejeskávé mellett leültem Duolingózni és megírtam a blogot. Közben keresgéltem az Aprilia robogóhoz oldal támaszt. Úgy néz ki, hogy sikerült is találnom, mégpedig éppen Ráckevén. Az csak egy ugrás Dömsödről.

Áron ½ 3-kor menetrend szerint hazaért a suliból. A Radnótit nem kellett felmondania, de német órán jól szerepelt. Este hatig egyfolytában csak a notebook foglalkoztatta. Akkor egy kicsit megéhezett és ezért hajlandó volt megmozdulni.

Arra is csak nagy nehezen tudtam rávenni, hogy csináljon egy kis rendet a szobájában és a mosni való cuccait tegye be a mosógépbe, mert ma szeretnék mosni.

Végre elindíthattam a nagymosást.

Elkértem Áron üzenő- és leckefüzetét. Az üzenőben már egy csomó aláíratlan jegy sorakozott. Minden esetre beírtam a két napra a hiányzásának az igazolását (Családlátogatás Bristol). A leckefüzetben két hónapja egyetlen lecke sincs beírva.

Elkészítettem a frissen tanult smaragdfa palántanevelő palackot és megtöltöttem egy adaggal. A palackban kevés föld, kevés víz és néhány mag van és mindez hermetikusan lezárva dunsztolódik a napsütés alatt. Állítólag két hónap alatt minden mag megfogan és kinő belőle egy-egy palánta.

Áron lement ásványvízért és visszafele jövet felhozta Mannát is.

Vacsora helyett gondoltam megesszük a Dömsödről hozott süteményeket. Emőkét is áthívtuk, tartson velünk a nassolásban. Megittunk hozzá egy pohárka Vranak-ot és megállapítottam, hogy már itt lenne az ideje, hogy menünk az Adriára, mert már alig van az onnan hozott Vranak-ból.

Este még megpróbáltam a közelgő műtét miatti depressziómat egy kis online sakkal oldani, de halomra vesztettem a partikat.

Emőke elvitte magával Mannát, mert mint mondta, ráfér egy fürdetés.