Kérelem az MTVA-hoz

Reggeli után nagy levegőt vettem, hogy most haladéktalanul kinyomtatom és kitöltöm a Magyar Rádió és TV által küldött űrlapot a nagyi temetésével kapcsolatban. Hiába töltöttem festéket a nyomtató fekete festéktartályába, az csak nem akart szépen nyomtatni.

Egy pendrive-on felvittem G. Zolihoz, hogy ő nyomtassa ki, de ott meg a rendszer nem engedélyezte ennek a pdf állománynak a kinyomtatását. Gondoltam, hogy ez csak a pdf formátum miatt van, és majd én túljárok a védelem eszén. Az egészet bemásoltam egy Word dokumentumba és onnan próbáltam kinyomtatni, de azt sem engedte.

Megpróbáltam a pdf állományt szerkeszteni és ezt végül engedte. Még egy aláírást is belevarázsoltam, majd átküldtem M. Ildikónak, hogy véleményezze és tegyen javaslatot a módosításokra.

Emőke megbeszélte Gy. Zolival, hogy ő küld egy számlaszámot, én pedig arra átutalhatom a 6 x 50 € előleget a januári síelésünkre.

Felvettem a telefont és lemondtam a Nóra nagyi lakásában működő (TV, Internet, telefon) UPC csomagot. Korábban is megtehettem volna, mert mégy így is rátesznek egy kis időt, de eddig nem tudtam ennyire odafigyelni a részletekre.

Még elindultam a Farkasréti Temető irodájába, de mire odaértem már nem volt félfogadás, így az holnap reggelre csúszik.

Szerencsémre viszont még nyitva találtam a kis Kínait és onnan vittem haza vacsorát.

Emőke átjött, hogy elájuljon a rendetlenségtől, ami az Áron szobájában fogadta. Áronnak tartott egy kis eligazítást, ami remélem, hogy hatni fog.

Áronnak nagyon ízlett, amiket vacsorára hazavittem.

Részletesen megbeszéltem vele a hétvégi programot, aminek az a lényege, hogy én pénteken megyek le Dömsödre és leviszem a Mannát, ő pedig – miután a szombat munkanap -, a suliból jön egyenesen tömegközlekedéssel.

Megalázó tortúra

Kényelmesen megreggeliztem és elindultam Nóra nagyi lakásába, mert ott beszéltünk meg találkozót Gyöngyivel a lakás kiadhatóságával kapcsolatban.

Gyöngyi mindent alaposan megnézett és le is fotózott. Közben megbeszéltük, a szerződés legfontosabb pontjait. A bérbeadásnak az egyik nehezen megoldható része, hogy ki kellene üríteni a lakást, de nincs hova.

Onnan elindultam a János kórházba intézni a Nóra nagyi papírjait a tovább lépéshez. A szükséges papírokat nekem adták ki. Kötötték az ebet a karóhoz, hogy náluk az van regisztrálva, hogy Jamrich  Mihályné sz.: Somogyi Nóra legközelebbi hozzátartozója: Jamrich Klára és csak ő veheti át a papírokat. Haza kellett mennem a Halotti Anyakönyvi Kivonatért, hogy igazoljam, Ő már nem él és így nem tudja átvenni azokat. Megalázó helyzetet kellett átélnem.

Onnan némi csúszással indultam a Brushup-ra. Kicsit el is késtem.

A napi tortúra után szinte felüdülés volt Larryvel és Mannával tölteni ezt a majdnem három órát.

Gyöngyinek odaadtam a Nóra nagyi lakásának a kulcsait, hogy bármikor megmutathassa a leendő bérlőnek a lakást.

Emőke segített a januári síelés szervezésében.

Felhívtam Juditot telefonon, hogy akkor holnap Leventének is befizethetem-e az 50 € előleget. Azt ígérte, hogy még ma este megírja, hogyan döntöttek.

Később meg is jött a levél, de a döntés az, hogy Levente nem jöhet velünk, mert a jó jegyei mellett már van három 3-asa is.

Lili tanulja az angol kiejtést

Rosszul aludtam. Arra ébredtem, hogy éjjel megint feltaláltam valamit. Ilyenkor másnap legtöbbször ki szokott derülni vagy az, hogy az egy marhaság, amit kitaláltam vagy az, hogy bár nem marhaság, nagyon is okos dolog, de előttem már más is kitalálta. Ezt még nem ellenőriztem le, de majd megteszem. Addig is adtam neki egy fantázia nevet: „Quickpost”.

Elő szokott még fordulni egy harmadik változat is, amire a megcélzott intézmény azt mondja, hogy erre nincs semmi szükség, mert ha lenne, akkor már rég kitalálták volna és alkalmaznák. Mai szóhasználattal elhajtanak az ötletemmel, javaslatommal és mit tesz Isten? Lám, lám két-három éven belül bevezetik és akkor jönnek az általam indított perek, amik jól elhúzódnak, de általában a felét sikerül megnyernem. Ezek közül az egyik legsikeresebb a "Korrózió gátló inhibitor a hőcserélőkben", amire negyven évvel ezelőtt, 1976-ben a Találmányi Hivatal is Szabadalmi Oltalmat adott (AA-737).

Amikor Áron 7:11-kor kilépett a lakásajtón én is felkeltem, mert nyolcra beszéltem meg Lilivel, hogy megyek hozzá az angol kiejtést gyakorolni. Lili kínai és húsz éve él Magyarországon. Még Kínában elvégezte az orvosi egyetemet, de itt természetgyógyászattal foglalkozik, és ha még angolul beszélni nem is tud, de már nagyon sokat megért viszont, a kiejtése olyan pocsék, hogy az szinte borzasztó.

Bekaptam egy nagy sóskiflit bacon szalonnával és leöblítettem egy bögre tejeskávéval.

Ahhoz már késő volt, hogy tömegközlekedéssel vágjak neki az útnak, ezért beugrottam az autóba, amivel viszont nagy dugóba keveredve, csak azt láttam, hogy a buszok csak úgy húznak el mellettem.

Végül ¼ 9-re értem Lili rendelőjébe. Rögtön kínai teával kínált és neki is fogtunk a gyakorlásnak. Egy könnyített regényt kezdtünk el olvasni. Én minden egyes általam vélt kiejtési hibát szigorúan kijavítottam és megkértem, hogy hangilag utánozzon.

½ 11 lett mire hazaértem. Manna egyfolytában reklamált. Enni kérek, inni kérek, le szeretnék menni. Wouldn’t like to jam on it? – kérdeztem, (Szó szerint: Nem akarnál a tetejére még lekvárt is? Jelentésében: Feleségül ne vegyelek?)

11 óra után hívogattam a János kórház Kórbonctant, hogy megtudjam, a további intézkedéshez mikor vehetem át a papírokat, de sajnos ma 12-ig sem vették fel a telefont.

Ebédre még mindig az Áron készítette milánói makaróni volt, de nekem nagyon ízlett.

Kora délután elindultam a Fehérvári úti rendelőbe a mára kitűzött Urológiai vizsgálatra. Odafele menet egyre jobban szorongok, pedig semmi borzasztó dolog nem történt, de azért eljövet, az mégis egy felemelő érzés. A doktor úr egyébként a betegeivel 100 %-osan együtt érző orvos.

Hazafele beugrottam a piacra és vettem egy fél kiló csirkeszárnyat és úgy terveztem, hogy a fedeles sütőben meg fogom sütni a hozzá szeletelt csicsókával.

Mire hazaértem, Áron már otthon volt, de természetesen messziről kerülte az egész iskolatáskáját és a nagy rendetlenségben rászabadult a notebookjára.

Ezt a csicsókát, ami nekünk Dömsödön terem, külön művészet megtisztítani, olyan göcsörtös a felülete. Állítólag létezik ennek luxus változata is, amelyiken nincsenek azok a hatalmas szemölcsök, de azt csak a kiváltságosok kapják, akik emiatt nem is káromkodnak a hámozása közben, ezért azután a haláluk után a mennyországba kerülnek.

A nagy fáradtsággal megtisztított csicsókát és a kettévágott csirkeszárnyakat egy kis olajon betettem a fedele s serpenyőbe és úgy odaégettem, hogy nem csak a lakás, de még a folyosó is bűzlött a füstös égett szagtól. Nagy szellőztetés után bár csökkent a bűz, de meg nem szűnt. Emberi fogyasztásra alkalmas darabokat, csak keveset tudtam megmenteni.

Különjárat Mannáért

Egy kurta reggeli után felkaptam a nagy sporttáskát és elindultam Dömsödre. Az út így tömegközlekedéssel és Volán busszal elég hosszú, de legalább volt időm és türelmem belenézni az olasz könyvbe. A buszmegálló és a ház között a Dabi Vegyesboltban vettem két nagy sóskiflit és 10 dkg. valamilyen zöldséges parizert.

Manna azzal fogadott, hogy „hol voltál ilyen sokáig, én egész éjjel étlen-szomjan kint fagyoskodtam a szabadban.” Sajnálom Mannuska, mi este másfél órán keresztül hívogattunk és te nem jöttél elő, nekünk meg haza kellett mennünk, mert Áronnak ma suli van. Ha valakinek lehet szemre hányni valója az én vagyok, emiatt a "Különjárat  miatt.Most gyere be, én is fogok kajálni és te is kapsz majd macskakaját. Manna jött, evett, majd kért még és megint evett, majd közölte, hogy most ki szeretne menni. Hát Manna a tegnapiak után erről szó sem lehet. Ekkor kissé megsértődve felment a hálószobába és bebújt a takaróm alá.

Én is ettem ittam, majd jóval dél után elindultam a nagy sporttáskába betett Manna hordozókájával abban pedig Mannával a buszmegálló felé.

Útközben még benéztem a bérleménybe, hogy miként haladnak a munkálatokkal. Engem főként a villanykapcsolók és a konnektorok szerelése érdekelt. A bekötésekkel nem volt probléma, viszont a „villanyszerelő” úr nem tudta, hogy ezeknek van két kitámasztója, amivel a falhoz rögzülnek.

Manna egész úton csendben volt. Amikor a 8-as buszról a Gazdagréti végállomáson leszálltam, éppen találkoztam Áronnal. Nagyon örült, hogy Manna hazakerült és amint beléptünk a ház kapuján nyávogásba kezdett, hogy most már eresszetek ki, most már itthon vagyok, innen már tudom az utat.

Áron még lement a CBA-ba venni a Mannának kaját, azután mi is megvacsoráztunk.

Áron vitt át Emőkének almát és csicsókát és lefekvésig már csak azon folyt a vita, hogy kinél legyen az egyetlen notebook. Azt mondtam Áronnak, ha hiba nélkül el tudja mondani olaszul, hogy: „Van egy macskám.” akkor visszaadom a notebookját. Mire Áron rávágta: „Io ho un gatto.”

Manna nem jelent meg a körlet zárásakor

A felkelés nem is lett olyan késői. Miután láttam, hogy Áron még az igazak álmát alussza, gondoltam még nem zaklatom a reggelivel, hanem kimegyek a műhelybe és befejezem a kábel rendezőt. Ha nem is fejeztem be, de sokat haladtam vele.

Reggelire egy saját készítésű hamburgerrel próbálkoztam. Külön erre a célra vásárolt nagyméretű szezámmagos zsemlét kettévágva megkentem a velős-csontból a hűtőbe eltett velővel, közé pedig sonkát rajta tükörtojással valamint újhagymát, csípős paprika karikákat benne lucullus paradicsomokat tettem és mindezt a mikróban sütöttem meg. Áron ebből nem kért, ő egyszerűsített reggelit (tej, müzli) készített magának.

Reggeli után befejeztem a kábel rendezőt, fel is szereltem, majd átmentem Gabikáékhoz és vittem nekik egy 12 W-os LED lámpát. Gabika készített egy kávét és visszafele kértem a Feri bácsit jöjjön át hozzánk és szedjen maguknak csicsókát. Ferinek nagyon tetszett a kábelrendező és Áronnal közösen szedtek egy kis csicsókát, de ezen felül még küldtem Gabikának csicsóka virágot és egy rövid ismertetőt a csicsókáról.

Ebédre mind a ketten a milánóiból ettünk. Amikor az alapanyagokat vásároltuk Áronnal, akkor én mondtam neki, hogy ez nem egy 2-3 személyes vacsorához való mennyiség, de nem engedett beleszólni. Azóta egyszer ettünk hárman belőle, kétszer ketten, ma lesz a harmdik kettő, az idáig kilenc és még viszünk haza belőle jócskán.

Az ebéd utáni sziesztát a bélyegező szobában a notebook előtt töltöttem, és hogy az komfortosabb legyen, begyújtottam a Jancsi kályhába.

Már kezdett sötétedni, amikor elkezdtünk összepakolni. Manna is előkerült, de utána mind a ketten nagyot hibáztunk. Én a hálószoba ajtaját hagytam nyitva, Áron pedig a bejárati ajtót. Manna csak annyit mondott, hogy „két hülye” és mint a család legokosabb tagja kiszökött és többé (az azt jelenti, hogy másfél órán keresztül) nem jött elő. Kénytelenek voltunk nélküle elindulni haza.

Itthon egy kicsit örültünk, hogy Emőke nem volt itthon és nem kell elszámolnunk a Manna féle kudarccal.

kábel rendező

Hatkor ébredtem, amikor a fűtés egy halk kattanással jelezte, hogy bekapcsolt. Nyolcig csak lustálkodtam.

Készítettem egy nagy serpenyő tojásrántottát, amibe a hagymán kívül mindenféle húsos szalonnát, sonkát és téliszalámit beleaprítottam.

Elindultam ugyan a piacra, de csak azért, mert az Imre számítástechnikai üzlete a piac mögött van és érdekelt, hogy a notebookom javítása milyen stádiumban van. Bemenve hozzá azzal fogadott, hogy még csak a jövő héten tudja meg pontosan, hogy milyen alkatrész kell hozzá és akkor majd telefonon tájékoztat.

Azért, ha már ott voltam, vettem a holnapi reggelihez újhagymát, retket és csípős hegyes paprikát.

Hazaérve hozzáláttam a kábel rendező projektnek, mert a dolgozó szoba asztalán az amúgy is nagy rendetlenséget csak fokozta, hogy a használaton kívüli USB és RJ45-ös kábelek a rendetlenséghalmaz tetején vannak összegubancolódva. Kinéztem egy nagyon jó helyet a kábel rendezőnek. a kinyitott szobaajtó és a kéménytest között. Lemértem a helyet és nekiláttam leszabni, lecsiszolni és összeragasztani a megtervezett kábelrendező alkalmatosságot. Az elérendő cél, ami hajtott az volt, hogy ettől jelentősen csökkenni fog a rendetlenség.

Átmentem Judithoz, hogy felszereljem a dug-aljakat és a kapcsolókat, de mondta, hogy nem szükséges, mert a leendő bérlő valamelyest villanyszerelő, majd ő ma jön és megoldja.

Egy kávé mellett elmondtam neki a Nóra nagyi utolsó napjait, majd eljöttem. Egy óra sem telt el, amikor Levi jött, hogy „Gábor bácsi, anya kéri, hogy tessék átjönni, mert valami baj van az elektromos rendszerrel, állandóan leveri a biztosítékot”. Mondtam, hogy befejezem a begyújtást a cserépkályhába és öt perc múlva ott leszek.

Oda is mentem és próbáltam megállapítani, hogy mi a baj. Azt egy kezdő villanyszerelő is tudja, hogy ha egy fali dobozban három vezeték van (piros, fekete és sárga/zöld szigeteléssel), az nagy valószínűséggel egy dugaszoló aljzatnak a három (fázis, nulla és a védőföldelés) vezetéke. A magát villanyszerelőnek nevező ember, ide mindenképpen egy kapcsolót akart bekötni, ami természetesen azonnali rövidzárlatot eredményezett. A hibaelhárítás ezek után csak pár perc munkába tellett.

Visszatérve, még sütött a nap, mind a ketten szedtünk diót és almát, így tulajdonképpen teljesen fel vagyunk készülve a diótorta sütésére.

Felszereltem és bekötöttem a teraszajtó fölé a 10 W-os LED reflektort, ami mostantól nem csak kevesebbet fog fogyasztani az eddigi 75 W-os hagyományos izzónál, de kb. 20 %-kal jobban fog világítani és remélhetőleg az élettartama is hosszabb lesz. Még az is lehet, hogy egyszer egy IR mozgásérzékelő kapcsolóval ki fogom egészíteni, hogy amikor este megjövünk, azonnal világítson.

Katika felhívott, hogy a CBA biztonsági szolgálata hozott egy kupac "Pacher Áron" névre szóló igazolványt. (Személyi, Lakcím kártya, diákigazolvány, TAJ kártya, buszbérlet, stb.) Ezeket mind betette a lakásba. Jellemző, hogy ezekről az igazolványokról Áron összevissza hadovál. Budapesten azt mondja, hogy biztosan Dömsödön van, Dömsödön meg azt, hogy Gazdagréten a barna pulóverében.

Áronnal elgurultunk a Dobos ABC-be, hogy Mannának vegyünk vacsorát. Mi megmelegítettük magunknak a milánói makarónit, amihez a chopper-ben készítettem reszelt sajtot.

Lefekvéskor még szenvedtem még egy kicsit az olasz tanulástól.

Állag javítás a Nóra nagyi lakásában.

Időben felkeltem, kirámoltam a mosogató gépet és egy Duolingó után megreggeliztem.

Felhívtam Gyöngyit és jövő hétfő délelőttre megbeszéltem vele, hogy elmegyünk, hogy megnézze Nóra nagyi lakását. Ugyanis ő, mint ingatlanokkal foglalkozó fog segíteni Nóra nagyi lakásának a kiadásában.

Mára azt ígértem a Nóra nagyi lakása alatti lakónak, hogy elmegyek kinyitni a lakást, mert ő be szeretne jutni oda, hogy az újonnan beépített kétszárnyas ajtónál a szakszerűtlen szigetelést kijavítsa, mert az ő lakásuk onnan ázik be.

Természetesnek tartottam, hogy ebben az ügyben 100 %-osan a rendelkezésére álljak és ezért a megbeszélt 11 órára oda is mentem.  A szakember megállapította, hogy az új ajtó behelyezésénél annyira nem zárták le a felületet, hogy ennek a kijavításához nem elegendő a purhab, ehhez legalább fagyásálló csemperagasztóra van szükség. A javítást elhalasztottuk a jövő szerdára ugyancsak 11 órára.

Hazajövet megpróbáltam mindent összepakolni az induláshoz. Emőke áthozta a Mannát is.

Sajnos az aktuális kütyüm akkumulátora kezdi megadni magát, ezért mindenféle tartalék kütyük után néztem, de nem sok sikerrel. Itt nem működik az összeadás. Sok rossz kütyüből nem biztos, hogy lehet egy jót csinálni.

Nyáron elszoktam attól, hogy a Dömsödi fűtést időben be kell kapcsolni, de jobb későn, mint soha, most bekapcsoltam.

Már ¼ 5 is elmúlt és Áron még nem jött haza. Amikor végre megjött, azonnal indulhattunk. Áront még az autóból visszaküldtem, hogy a Robin Hood-ot ne hagyja otthon, mert azzal vannak terveim a hétvégére.

Miután későn indultunk a TESCO-ban nem is folytattunk nagy vásárlást, csak annyit vettünk, hogy a kupont beválthassuk. A kenyeret majd megvesszük a Kiskunlacházai pékségben (ha még nyitva találjuk)

Útközben odaadtam Áronnak a mobiltelefonomat, de mire megkérdezte, hogy miért adtam oda, már vissza is kértem. Szégyelltem  volna bevallani, hogy annyira hülye vagyok és azt akartam kérni, hogy hívja fel a nagyit.

A bázisra viszonylag későn érkeztünk. A Svájc – Magyarország meccset nem sikerült megnéznem, egyszerűen, azért mert nem találtam meg a TV távirányítóját.