Vége a háromnapos weekendnek

Reggelire egyhangúlag bundáskenyeret rendelt a csapat. Én természetesen megtoldottam egy-egy bögre banán turmixszal és Tibcsinek meg magamnak egy kávéval. A bundás kenyérhez volt sajt, paprika, paradicsom, újhagyma, fokhagyma.

Már majdnem dél volt, amikor elkezdtem készíteni a tökfőzeléket.

Délelőtt Tibcsivel elültettük a paradicsom és paprika palántákat. Közben Béni áthívott és egy csomó frissen kiszedett kaprot adott. Egyelőre csak annyit dolgoztam fel belőle, amennyi a tökfőzelékhez kellett, a többit majd otthon.

A tökfőzelékhez melegítettem néhány szelet rántott csirkemellet és kezdhettünk ebédelni.

Késő délután elkezdtünk pakolászni és mindenki indult a saját hazájába.

Judit éppen akkor érkezett meg biciklivel, amikor már az utcán búcsúzkodtunk Tibcsitől.

Este ½ 8-ra értünk haza, de itthon már nagyon összevesztem Áronnal és a notebookját is elvettem. Csak összehasonlításként, amíg én ebben a hónapban 1080 XP pontot csináltam duolingóból, pedig nekem nincs annyira szükségem erre, mint neki, addig Áron ugyanezen időszak alatt 10 XP pontot csinált.

Katikának beadtam a kaporból, aminek szemmel láthatóan örült.

Emőke későn ért haza a néptáncból. Rögtön bement megnézni az öccsét, hogy hogy van. Odaadtam a Dömsödről neki hozott kajákat és még egy csokor kaprot is rásóztam, hogy azt ő dolgozza fel.

Megjött Tibcsi Kecskemétről

Időben keltem, mert ½ 9 -re vártam a villanyszerelő urat.

Áron valamivel jobban van, de még jobb, ha ágyban marad.

Miután Pergel úr még kilenckor sem jött, elindultam.

A piacra menet beugrottam Gulyásékhoz. Visszavittem a tojástartókat. Judit nem engedett el anélkül, hogy meg ne kóstolnám a meleg szendvicsét.

A piacon tojást és egy füstölt csülköt vettem.

Ha már ott jártam, akkor Imrénél kiegyenlítettem a tápegység javítása miatti tartozásomat és küldtünk Adrinak egy fotót az egyik használt Lenovo hátsó cimkéjéről. Visszafele bementem Tassi Judithoz, hogy guruljunk el a Pergel Lajos bácsihoz, hogy miért nem jött. Megittunk egy kávét, és el is mentünk a villanyszerelőhöz. Valamilyen kór ágyba döntötte, de ha meggyógyul, majd jelentkezik.

Judit adott egy csomó paradicsom és paprika palántát.

Itthon végre feltettem a csülköt és a babot főni. Közben még elkészítettem a csipetkét.

Nemsokára megjelent rég nem látott Tibcsi unokatestvérem Kecskemétről. Nagyon megörültünk egymásnak.
Hozott mindenfélét, de aminek a legjobban örültem, az egy Nádas Péter könyv volt.

Sok-sok történet és néhány Unicum után megterítettünk az ebédhez. A kaja közmegelégedésnek örvendett. Utána még volt Dömsödi krémes és földi eper.

Ebéd után felmentem és egy órányit néztem a szemhéjam belülről.

Tibcsi bekapcsolta magának a sport csatornát és nézte a focimeccset.

Áron se nem tanult, se nem duolingózott, csak lógott az Interneten.

Este még adtam Áronnak egy Neocitránt és egy algopirint.

Az esti lefekvés után elkezdtem olvasni a Nádas Péter könyvet.

Áron még mindig lázas

Nem vittük túlzásba a korai felkelést.

Reggel megnéztem Áront, hogy mennyire javult az állapota. Jobban érzi magát, mint este, de még mindig lázas.

Készítettem neki reggelit, főtt virslit majonézzel tehéntúrót és némi zöldet (újhagymát, zöldpaprikát, paradicsomot), egy bögre banán turmixot és persze mézes citromos kamillateát egy tabletta algopirin-nel.

Ákost felhívtam telefonon, hogy vállalna-e egy sövénynyírást, de ma nem nyit ki a fodrász üzlete.

Már majdnem dél lett mire elindultam. Gulyáséknál kezdtem a látogatást. Judit Mónika fodrászatát javasolta. Azonnal odamentem és Mónika el is vállalt, de csak ½ 2-re.

Addig átmentem Kiskunlacházára a klíma szerelőhöz, de nem tudott mit kezdeni a problémámmal, mert szerinte az elektronikában van a hiba és ahhoz nem ért.

A fodrászat után itthon elkezdtem az ebéd készítését. Finom húsleves, velős csonttal és sok zöldséggel, utána rántott csirkemell.

Este adtam még egy algopirint Áronnak. 

Áron belázasodott

A lusták ¼ 10-kor kelnek. Csatlakozunk, mert ki korán kel, álmos lesz egész nap. Áron az ágyban nyomogatta a notebookját, pedig kértem tőle néhány dolgot, hogy mielőbb el tudjunk indulni. Én lassan mindent összepakoltam, sőt le is hordtam az autóba.

Mannáért csöngettem Emőkéhez, de senki. Amikor felhívtam telefonon akkor közölte, hogy ő most nincs itthon, a Manna pedig lent van. Csak ezután kezdtem lent hívogatni, sőt Áront is kértem, hogy próbálja előkeríteni, de hiába.

Egy-két órai keresgélés után feladtuk és Manna nélkül indultunk el.

A TESCO felé menet tettünk egy kis kitérőt. A Budaörsi Szerelvény boltban érdeklődtem, hogy a bidet-vel kombinált WC ülőkéhez van-e csuklópántjuk. Nincs, de beszerzik és a jövő pénteken jöhetek érte.

A TESCO-ban először leadtuk a PET palackokat, majd kenyér sajt, csirkemell, tök és cukkini, kapor után már csak tejet, tejfölt és ásványvizet és sört kellett vennünk.

A kijáratnál hagytam magam bepalizni egy újabb TESCO vásárlókártyára, amelyik arra utazik, hogy az ügyfél úgyis elfelejti majd, hogy e csak a havi 20000.- forint vásárlás fölött élvezheti ennek az előnyeit, de ilyen konstrukcióknál Már az Auchannal is túljártam egyszer az eszükön.

Eljövet már Áron is meg én is éhesek lettünk. Áron bekapott egy banánt én pedig a My Soup-nál egy szoljankát. (Régi szép idők: Semmelweis utca Orosz teaház, Kelet-Berlin Fernsehturm, ott mindig volt szoljanka.)

Útközben a Shellnél tankoltunk, hogy leebédeljük náluk a TESCO utalványt.

Egy órakor érkeztünk a bázisra. Igazi nyári meleg van. Én még azt is el tudnám képzelni, hogy ma még úszunk egy rövidet a Dunában.

Ez nem jött össze.

Áron először csak arra panaszkodott, hogy a hideg rázza, de később megállapítottam, hogy láza van, 39 °C. Nem tragikus, de elég ahhoz, hogy nagyon odafigyeljek.

Ágyba dugtam, a szoba hőmérsékletét 23 °C-ra megemeltem, citromos mézes tea + algopirin és alvás.

Emőke szülinapja

¼ 8-kor berontottam Áronhoz, hogy keljen fel, de mondta, hogy a héten nincsen tanítás, mert érettségi szünet van, csak elfelejtette mondani.

Manna is kérte a reggelijét, azután lement csavarogni.

Lementem a CBA-ba, hogy vegyek ezt-azt a reggelihez.

A smaragdfa itt is beindult az ablak alatt, de meg sem közelíti a Dömsödön ugyanakkor ültetett párját.

Elkezdtem darálni a diót. Áront is megkértem, hogy segítsen, de ő inkább pihen, mert fáradt. Mondtam is neki, hogy aki reggel 10-kor azt mondja, hogy fáradt, azt úgy hívják, hogy lusta.

Csak akkor szóltam neki újra, amikor már gőzölgött a reggeli az asztalon. Kértem, hogy vigye át Emőkének az Esztike féle fokhagymás, snidlinges túrót és hívja át őt is reggelizni.

Nagyon jó volt, hogy hárman együtt reggeliztünk.

Én azonnal nekiláttam a szülinapi torta készítésének. Katikától kértem egy nagyobbacska tálat, amiben majd a „tésztát” (mert ez csak darált dió és tojásfehérje hab) keverhetem.

A 10 tojás sárgájába betettem a 25 dkg porcukrot és odatettem a duplafalú edényben melegedni. Áront megkértem, hogy amíg én a fehérjét habbá verem, kavargassa a sárgáját, nehogy rántotta legyen belőle.

Késő délelőtt Áron elindult valamiért a suliba és 3-ra ígérte, hogy hazajön. Kértem, hogy vegyen ki  pénzt a falból és hazafele jövet vegyen egy szép szál virágot.

Mielőtt hozzákezdhettem volna sütéshez, úgy tűnt, hogy a sütő beszart. Már azt sem sikerült beállítanom, hogy 180 °C-ra melegítsen elő. Már-már ott tartottam, hogy Katikát megkérem, ő süsse meg a tortát. Azután valahogyan addig piszkáltam, amíg egyszer csak sikerült a beállítás és betettem a tepsi diós tojásos masszát a sütőbe.

Nemsokára a kenőcs is magkapta a margarin és a kakaó adagját.

Húsz perc múlva kezdődhetett a feldíszítés.

Közben megjött Áron egy nagyon szép szál rózsával.

Megebédeltünk és Áron birtokba vette a notebookját a megjavított tápegységgel.

Emőke csak később jött haza, de akkorra már teljes díszben fogadtuk és a Wifi hangszóróból a Happy Birthday-jel ünnepeltük a Lányt. Nagyot tortázkodtunk. Jó buli volt és Emőke is örült.

Szerettem volna, hogy a maradék tortát Emőke viszi haza, de ő ragaszkodott hozzá, hogy kapjon belőle Katika, Judit és mi is vigyünk belőle magunknak holnap.

 

Áronnal azt beszéltem meg, hogy ma este már nem indulunk el Dömsödre, majd csak holnap reggel.

Manna és a lakógyűlés

A reggeli sovány, mert még tej sincs itthon. Majd hazafele beugrom a TESCO-ba és veszek egy 12-es karton tejet. Egyedül Manna elégedett az ellátással.

A munka folytatódik. A tegnapi sikeres fűnyíráson felbuzdulva, ma a fűnyíróval a kert hátsó traktusa felé merészkedtem. Ott őserdőhöz hasonló állapotok uralkodnak. Egy idő után fel is adtam.

Áronról nem tudok semmit. Csak többi szülő levelezéseiből értesülök a napi programjaikról.

Manna egy kicsit meg van sértődve, hogy már nem mehet ki a kertbe.

Lassan én is kezdek összepakolni, figyelve, hogy ne hagyjak itt semmi fontosat.

Persze ami alatt ki-be járkáltam, Manna megérezte az idők szelét és egy alkalommal kisurrant és csak annyit mondott: engem többé nem látsz, Gazdagrétre menj haza egyedül, ha neked ott jobb. Nem kezdtem vele hosszú magyarázkodásba, csak reménykedtem, hogy majd csak visszajön.

Egyszer vissza is jött, egy rövid bocsánatkérésre, de máris futott tovább. Az érdekes az, hogy mindig úgy szökött meg, hogy azért a közelemben és birtokon belül maradjon.

Felhívtam Emőke lányomat, hogy mi legyen. Ő mondta, hogy a lakógyűlés miatt elég, ha ½ 5-kor indulok, addig majd biztos, hogy előkerül.

Így is lett és ekkor olyan szemét cselhez folyamodtam, amit azóta is bánok. Kihoztam egy kis száraz macskakaját, azzal magamhoz csalogattam, és zsupsz betettem a hordozókájába.

Azzal próbáltam enyhíteni az aljasságomat, hogy a kihozott macskakajából is adtam neki, de ez nem segített. Csak annyit mondott: ezt megjegyeztem magamnak.

Hazafele nagyon kellett nyomnom a gázpedált, hogy le ne késsem a lakógyűlést, ahol az egyik napirendi pontnak ráadásul én leszek az elővezetője.

Itthon átadtam Mannát és kértem Emőkét segítsen felhozni a cuccokat.

Közben megjött Áron, akinek el voltam ájulva a frizurájától, ami szintén Emőke érdeme.

Rohantam a lakógyűlésre. Az ott eltöltött két órán elhangzottakat nem szeretném leírni, mert abban nem a józanság, a tárgyilagosság és leginkább nem az ésszerűség dominált.

A feladatok sorjában és a csirkecomb

A reggeli felkeléskor fejben összeállított napi programból még csak a reggelire készített angolszalonnás tükörtojás teljesült.

Utána kimentem megnézni, hogy tegnap óta mennyit fejlődött a növényzet, A smaragdfa levelei férfiasodnak, a tegnap ültetett paradicsompalánta is erősödött, a Béni féle egy szál kapor is belekapaszkodott a földbe,, a zöldborsó pedig nemsokára aratható.

Igaz, hogy már dél van, de legalább már a második feladattal is végeztem és le van nyírva a kert oldalági részén is a fű.

Már Cicero is megmondta: „varietas delectat” (A változatosság gyönyörködtet). Bár Cicero-nak igaza van, de nálam ez egy picit máshogy hangzik: A változás, a fejlődés érzése, látványa az, ami örömmel tölt el.

A harmadik napirendi pont a napelem hozamának regisztrálása. Ezt szinte hetente beírom egy Excel táblába, hogy magamnak igazoljam, milyen jó döntés volt ezt telepíttetni.

Közben előtérbe került egy harmadik megoldandó feladat. a Dömsödi A villanyóra szekrényben a biztosíték tábla fedele eddig mindig leesett. A villanyszerelő, aki ezt szerelte, a négy csavarból csak egyet tett be és az is rövidebb volt a kelleténél. Nagy trehányság, mert ezt megoldani a csavar kereséssel együtt 5 perc volt.

A negyedik feladat (dió törés folytatása) egy kis pihenő címén közben lejátszottam egy online sakkpartit. Vesztettem.

Miután már vastagon eljött az ebéd készítésének az ideje, nekiláttam. A tervezett ebéd sült csirkecomb lecsós körettel. A sült csirkecomb készítésében, így a 100 éves kor felé komoly gyakorlatom van. A dolog azzal kezdődik, hogy a csirkecombot nem a TESCO-ban vagy a CBA-ban kell megvenni, ahol a sápadt 5 hónapja mélyhűtött combot kapjuk, abból a csirkéből, amelyik végelgyengülésben vagy kényszervágáson lelte a halálát, hanem Bözsi néninél,aki kapirgálós csirkéket nevel és péntek este vágta le, hogy szombat reggel kivihesse a piacra. És nem csak azért kell Bözsi néninél venni, mert olcsóbb, mint a CBA-ban, hanem azért is mert finomabb. Arról nem is beszélve, hogy Bözsi néni tudja, hogy a jövő szombaton ugyanitt fogunk találkozni, míg a CBA-ban az üzletvezetőt azonnal elküldik, ha egy lojálisabb pártkatonát találnak a helyére.

Egy szó, mint száz az aranysárga csirkecombot először is megfosztjuk a bőrétől, nem csak azért, mert a háziorvosunk szerint a mértéktelen koleszterinünket növelné (bár ezen az orvostársadalom nincs azon az egységes véleményen, hogy az jó-e, ha van koleszterinünk, vagy rossz.), hanem azért, hogy azt elég apróra felvágva kisüssük és hűvös őszi estéken, zsíros kenyéren töpörtyűként lila hagymával és teával elfogyasszuk.

A bőrétől megfosztott csirkecombot beirdaljuk, megfűszerezzük és néhány helyen fokhagymával megtűzdelve fedő alatt serpenyőben, közepes lángon megsütjük.

Miután Mannával egyetértésben úgy döntöttünk, hogy csak holnap megyünk haza, a lecsós csirkecomb fogyasztása előtt bekaptam egy kupica Unicumot, amiről az orvosoknak ugyancsak ellenkező a véleményük a gyomorra kifejtett hatásáról, mint a gyomorkeserűt készítőknek.

Nagyon finom lett, de a felét hazaviszem a gyerekeknek, hogy ők is élvezkedjenek az apjuk főztjéből.